Four Seasons – Étterem

A kutatónő érdeklődve folytatta a beszélgetést. Jürgennek az volt az érzése, hogy finom játékossággal dobálja körül kérdésekkel, nem hagyva szürkén és szőr mentén, amit ő szívesen hagyott laza fogalmazással pontosan úgy, szürkén és szőr mentén.
Hivatásváltás. Milyen könnyed felderítő kérdés, gondolta a férfi. Nem zárt rögtön, hanem adta azt, ami konvencionális logikával kézenfekvő volt.
- Nos, gondolom nem kell bemutatnom, hogy a versenyszféra mennyivel több lehetőséget biztosít. Mondjuk úgy, szeretem a kalandot és ki tudom itt bontakoztatni a képességeimet.
A férfi játékosan kacsintott egyet miközben a Bloody Mary-ből kortyolt. Nem flörtölően, inkább barátságosan és titokzatosan - Amolyan "érted te is, miről beszélek" gesztusként.
Könnyedén gördült a társalgás.
- New York előtt? Sokat utaztam, ami azt illeti, szóval New York hosszú idő után először állandó lakhely. Eredendően Svédországból származom.
Jürgen mostanra elsimította a hullámokat, amik követték. Belefáradt az álnevekbe és a fedősztorikba, az önmagukba vezető körökbe, amiket folyamatosan hátra kellett hagyjon, hogy félrevezesse az üldözőit. Belefáradt a folyton töltött fegyverrel való alvásba, a cserélt bérelt kocsikba, a menekülésbe. Megvolt a helye, a hatalma és a képessége, hogy végre megforduljon és kihúzza magát. Hogy felemelje a fejét a világ előtt. Ő volt Jürgen Stark. Az északi, a harcos, a különleges képességű mutáns, befektető, utazó, volt elit ügynök, a Xavier Intézet tanára. Nem fedte el tovább a származását és identitását.

Tovább csevegtek evés közben. Jürgen elengedte a füle mellett, amit az ő befektetői foglalkozásáról mondott a nő, hiszen sosem tartotta magát üzletembernek és nem is magáról akart beszélni.
- Nincs kifejezett kutatási területe, csak általában a normális működés? Sejtszintű kommunikációban? Szóval... Neuro-endokrin rendszer? Biokibernetika? Öröklődés? Attól félek, ez túl általános megfogalmazás szerény tudásomnak.
Aztán befejezték a főételt és bor következett. Az éttermet belengte a halk társalgási moraj és a diszkrét zene hangja. A nő egyenesen megint nekirohant Jürgen kilétének a kérdésével. A férfi hátradőlt a kényelmes bársonyszékben és elgondolkodva vizsgálta a bort. Egy ideig nem válaszolt. Nem tudta, a npnek mit töltöttek, ő californiai chardonnay-t rendelt. Elmerülten vizsgálta a bor illatát, felemelve nézett át a poháron a tisztaságot szemlélve. Majd megkóstolta. Határozott savgerinc, karakteres ízvilág. Hordós érlelés.
Hogy mivel foglalkozom. Kalandorból lett tanár, elit ügynökből lett utazó, katonából lett befektető, üldözöttből lett üldöző, mentor és jóbarát. Elgondolkodva, körülbelül fél perccel később válaszolt a nő kérdésére, a karfán nyugtatott kezében szórakozottan forgatva a bort.
- Ahogy mondtam, kisasszony... Befektető vagyok. Unalmas, átlagos életű közember.
Jürgen kortyolt egyet a chardonnay-ből. A nő még kérdezett valamit az ünnepségről, amire a férfi valami udvarias "igen, persze" válasszal reagált, csak félig figyelve. Majd kortyolt még egyet a borból és újra felnézett, a kutatónőre pillantva.
- Szóval, képzelje, - kezdte a férfi. Kíváncsi volt valamire, így próbaképp bedobta a témát a beszélgetésbe. - Egy pár hete olvastam egy nagyon érdekes kutatásról. Egy bizonyos brit tudós, valami... Charles Xavier, azt hiszem... Nem vagyok biztos a nevében... - A férfinak gördülékenyen ment a hazudás, a legjobbaktól tanulta a svéd titkosszolgálatnál - ... Szóval ez a férfi a doktori disszertációjában az emberi mutációról írt. Nagyon érdekes kutatás, igazából a lényege az, hogy az emberi mutánsok... Szóval ők köztünk élnek. Hogy az evolúció az emberiség esetében ugrásszerűen lépett előre. Ön erről olvasott valamit?

Jürgen nem tudott a nő reakcióiból olvasni biztosan. Érdeklődés és csipkelődő játékosság is volt bennük, ha nem tévedett. A szőke hölgy biztosan kevesebbet mutatott, mint ami a bájos arc mögött volt, a történetnek csak a fedőlapja látszott, és ki tudja, milyen csavarok voltak az oldalak között.
Miután egyetértettek a társasági hangnem kérdésében, átterelődött a szó a betegségekre. A nő egyértelművé tette, hogy nem az a szakterülete, amerre Jürgen tapogatózott, és a férfit végső soron nem érte váratalanul a kérdés, hogy ő mivel foglalkozik. Ahivatalos foglalkozásom unalmasan hangozhat.
- Nos, maradjunk annyiban, hogy értek a törvényszéki orvostanhoz bizonyos mélységig. Jelenleg befektetésekkel foglalkozom, a kutatás-fejlesztés irányban.
A férfi biztos volt benne, hogy ez halálra fogja untatni a nőt, ami egyrészt rossz a beszélgetésnek, másrészt el lehet vele altatni a kérdező szándékot. Meg kínai államtitkokat csempészek, kalandokat vezetek a vadonban, heti kétszer keveredek lövöldözésbe, elterelem az engem és más mutánsokat kereső kémhálózatokat, és tanítani próbálok egy halom hormonokkal teli tizenéves mutánst egy magániiskolában. Jürgen finoman elmosolyodott. A jlghegy víz alatti része izgalmasabb.

Ekkor két pincér érkezett és meghozták az ételeket és italokat. A nő báránysültet evett zöldségkörettel, Jürgennek pedig megérkezett a steak. A kutatónő felemelte a poharát és Jürgen is így tett, majd koccintottak.
Aztán továbbhaladt a társalgás.
- Jelenleg New Yorkban élek, igen, és az ünnepség pont az ablakom alatt van, szóval ennek nagyon örülök. Ha Schrödinger James-jei nem érkeznek meg, esetleg velem tarthatna később megnézni, most mi a program a parkban. Elég mókás szórakozás és nem vesznek körbe az untató sznobok. Csak mondom.
A férfi megkóstolta a húst. Nagyon finom volt. A személyzet értette a dolgát, a két ujjnyi marha közepesen átsütve, tökéletes fűszerezéssel nagyszerű fogás volt. Jürgen gyomrának való reggeli. Növekvő képessége bajnoki étvággyal járt.
- Szóval, kisasszony, mi is konkrétan a szakterülete, ha már szóba került?
Miközben a válaszra várt, a férfi nekiveselkedett a sültnek. Nem habzsolta, de nem tartott túl sokáig, hogy a feléhez érjen. Udvariasan letette a kést és villát egy kis időre és a hölgyre nézett, a választ várva, hallgatva, miközben kortyolt egyet a Bloody Mary-ből.

A nő ambivalens válaszokat adott, mert kizártnak tartotta, hogy egy találkozóra érkeztek volna, de a kutatási területet érintő kérdésre pedig válaszolt. Tehát vagy van még egy kutatónő, aki ebben az étteremben egy James nevű emberrel és velem kéne találkozzon, ezen a kutatónőn kívül, aki egy teljesen más James-szel találkoozik aki szintén késik, vagy csak engem akar megkavarni. A férfi összeráncolta a szemöldökét és arra jutott, hogy az első Bloody Mary előtt nem érdemes ilyesmin törnie a fejét, tehát eldöntötte, hogy csak élvezi a társaságot, amíg a steak-re vár.
- Ha Rómában élsz... Ez egy eleve ellentmondásos szólás-mondás, amit Szent Ambrusnak tulajdonítunk. Csakhogy Róma a legszínesebb társadalom volt, mire a kereszténység elterjedt, és a római identitás válsága... - Jürgen sóhajtott egyet, ahogy rájött, hogy még ehhez is korán van, és az asztaltársát valószínűleg nem érdekli igazán a Római Birodalom utolsó néhány száz éve. Inkább azzal foglalkozott, hogy ki lehet a nő. Annyi kiderült, hogy választékosan beszél angolul, európai francia akcentussal, a kanadai francia lapos hangjai nélkül. Jürgennek kedve lett volna egy kis metodikus germán kiejtéshez, de hamar eldöntötte, hogy a Bloody Mary előtt mindenhez reggel van, ami nem steak, szóval hagyta, hogy szokásos brit-európai kiejtésben jöjjön az angol.
- Mindenesetre, én, ha nem haragszik, most nem törném magam azzal, hogy úgy viselkedjek, mint a körülöttünk lévő... - körülnézett - ... Rómaiak. Két éhes ember vagyunk, akiket megvárattak, szóval félre az elvárt konvenciókkal.
A férfi még egy kicsit böngészte az étlapot, majd lerakta maga előtt az asztalra.
- Szóval, mivel az Ön James ismerőse már reggel üzleti vacsorára ment, és az én James ismerősöm sem jelent meg, akik lehet, hogy két külön ember, de lehet, hogy nem... Ha nem haragszik, legyenek ők most Schrödinger James-jei, akik egy ember és kettő egyszerre... Szóval igen, akkor inkább beszélgessünk valami érdekesről. Biokémia. Sejtszintű kommmunikáció. Ebben nem vagyok teljesen kompetens, ami így hirtelen eszembe jut, az a pár éve kijött elemzés, ami áttörés volt a prionok kutatásában. Hogy is hívták... Brusser... Russel... Nem. Prusley... Prusiner, igen. Stanley B. Prusiner, ha jól emlékszem. Nagy hírű professzor, bombasiker téma, a Nature címlapon hozta le. Valami ilyesmire gondolok a sejtszintű biokémiánál... Jó irányba tapogatózom?

Jürgen Stark elhajította a kávé kiürült papírpoharát a legközelebbi kukába és elnyomott egy ásítást. A kocsiját a 86. utca és a Lexington sarkán hagyta, mert a fesztivál miatt esélytelen volt, hogy közelebb találjon parkolóhelyet, így hat-nyolc saroknyit sétált a Madison felé. Fárasztó volt a Xavier birtokról mindig bejárni a városba, és a reggelijét is ke kellett hagyja a dugó miatt. Miért pont a Four Seasons? Jamesnek ez valami kényszer, hogy domborítson, hátha úgy szimpatikusabb lesz a dolog? Sokat nem tudott erről a mai találkozóról, mivel James az utolsó pillanatban visszamondta a megjelenést, és még az anyagokat is elfelejtette átküldeni. Nem csak, hogy a memo-t nem kapta meg Jürgen, de az összekötő még arra sem méltatta, hogy idefáradjon. És mindezt azért, hogy én fizessek. Hát ez nagyon elegáns.

Az utcabál hangjai erősödtek, ahogy a férfi a Central Park felé közeledett. Jürgen szíve szerint inkább a parkba ment volna egy jó hotdogot reggelizni és körbepillantani a színes, nemzetközi tömegben, amit tervezett is, ha már itt volt, azonban a délelőtti találkozót mindenképp le akarta tudni, mert mégiscsak visszaigazolt rá. A reggeli köd hűvös homályba borította a távolban a Central Park fáit. New York hideg, barnás szürke őszi palástba öltözött, és a felhőkarcolók komor, álmos hercegnőkként néztek ki az öbölre. Sós, tengeri szelet hozott a reggel, amibe belekapszkodott az októberi, atlanti front lehellete.

Jürgen odaért a Four Seasons-höz és felsétált a lépcsőkön, majd szólt a londínernek, és a vörös zubbonyos személyzet udvariasan a megfelelő asztalhoz vezette az étteremben. Halk zene szólt, lila és rózsaszín orchideák ágaskodtak a hatalmas ablakok mellett, amik az ízléses japán kerttel berendezett belső udvarra néztek. Az asztalnál két szürke, befektető-forma férfi ült, és egy elgánsan öltözött szőke hölgy. Az északi annyit tudott, hogy egy nővel kell találkozzon, akit Heloise Beauchamp-nak hívnak és a lehetséges szponzorokkal egy üzleti villásreggeli-ebéd keretein belül megtárgyalja a projekt részleteit. James ennyit mondott. Jürgennek fogalma sem volt róla, hogy ki a nő, és James csak annyit tett még hozzá, hogy később kitér a részletekre, de a kutatása beleillik Jürgen új cégeinek a profiljába. Mivel a férfi teljesen új játékos volt a városban, nyitott volt bármilyen adandó lehetőségre, így belement.
- Jó reggelt, elnézést a késésért. James ígérte, hogy felvesz a kocsijával, de ő... Szóval, a saját kocsimmal jöttem és dugóba kerültem.
Az északi helyet foglalt. Balján a két másik potenciális szponzor ült, akik csak üres udvariasságokkal köszöntötték, vele szemben pedig a hölgy. A szőke kutatónő előételt evett, a két férfi pedig egymást licitálták túl a sznobizmusban, hogy milyen elegáns brunch-menüt rendeljenek. Jürgen csak felhúzta a szemöldökét, amit a két férfi nem vett észre, majd a nőre nézett, felállt és a kezét nyújtotta.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Jürgen Stark vagyok. James lépett velem kapcsolatba az Ön kutatásának szponzorálási lehetőségei miatt. - Jürgen a két másik férfira nézett - Azonban a pénzügyi konstrukciókra nem tért ki, nyilván több alternatíva is nyitott előttünk.
A két üzletember rápillantott Jürgenre, és bólintva vették tudomásul a "ha kell egy szponzor, akkor mi a fenét keresünk itt hárman" burkolt megjegyzést.
Egy kis ideig csend támadt, amit az egyik befektető tört meg valami piszlicsáré megjegyzéssel, hogy a felesége szerint milyen ízléses zöldség-grill feng-sui brunch-ot kínál mostanában a Four Seasons. Jürgent máris fárasztotta a társaság, és megütközött unalmát képes volt egy elgondolkodó pillantással palástolni. El is felejtette, hogy az évtized ízlésének megfelelően a mainstream üzleti életbe is betört az "alternatív filozófiai megközelítés", a Forbes címoldalon hozott le nem egy sikeres médiacápát és brókercsillagot, akik feng-sui meg meditáció révén lettek az üzleti világ új generációs sztárjai. Hát ez meg milyen New Age-baromság, komolyan. Ezek, akik teljesen leszólják a hippiket, most mindjárt nekiállnak itt chakrát tisztítani.
Mivel a két férfi a menüvel foglalkozott, Jürgen most nem is titkolta megrökönyödöttségét. Aztán jött a pincér és felvette a következő rendeléseket. Jürgen csak akkor pillantott fel, amikor észrevette a beállt csendet. Mindenki rá nézett, a pincér udvariasan várta a rendelését. A férfi eldöntötte, hogy mivel a reggelit is kihagyta és ötlete sincs a képmutatáshoz, nem fog sznobot játszani, kér azt, amihez kedve van.
- Ó, igen. Hozzon egy jó kiadós steak-et, közepesen sütve, nem well done, rendben? Ja igen, és egy bloody mary-t.
A két üzletember neheztelve nézett rá.
- Fáj a fejem és a gyomrom, tudják, a bloody mary reggel tökéletesen indítja a napot.
Az északi lerakta a menüt az asztalra és elvágta a csodálkozást azzal, hogy a tárgyra tért.
- Alors, Mademoiselle Beauchamp, est-ce que vous preferais français, ou est-ce que vous voulez parler anglais?*
A nő válaszától függően a férfi a megfelelő nyelven folytatta. Nem tartotta előnyösnek, hogy  semmitmondó idétlenségekkel fárasszák egymást, ha már tárgyalni jöttek, így udvariasan, lényegretörően a tárgyra tért.
- Szóval, meg kell mondanom, James nem nagyon világosított fel a projektet illetően, csak annyit tudok, hogy kiegészítenénk egymás profilját. Megkérdezhetem, Önnek mi a kutatási területe és én hogy tudnék ebben a segítségére lenni?

*Szóval, Beauchamp kisasszony, a francát preferálja, vagy angolul szeretne beszélni?