Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A zavaromon nem segít, eléggé lobot vet a képem, végül felnevetek zavaromban. Az érzelmei elérnek, és tétován elhallgatok. Tudom, hogy mondta, nem akar erről beszélni, mégis tudom, hogy el kell mondanom ezt a részét. Mert csak így lesz érthető amit el szeretnék mondani. -Értem. – bólintok, jelezve, hogy megértettem. -A képességed és az én képességem adódott össze. Nem tudok kommunikálni gépeken keresztül, hiába állítják egyes kutatók. Legfeljebb csak egy-egy szó tudna átjutni. Az érzéseimmel, a képességemmel manipuláltam mást. – beszippantom az ajkam, mert éppen ezt nem szeretek, mást akarata ellenére befolyásolni. Aztán folytatom. – Neki átadtam az érzetet, ő pedig leadta rádión, amit te fogtál a képességeddel. Máshogy nem tudtam megoldani. – akkor az ki is merített, emlékszem. Hosszan tekintek Kátyára. Nem is tudja, mennyi mindent jelent ez nekem. Akkor régen, amikor kapaszkodót reméltem az abbóli kapcsolatból, nem kaptam meg. Érthető okokból: ő nem tudta, amit Kátya igen. És talán más érthető okokból is. Hála gyúl a tekintetemben. -Köszönöm. – suttogom. A vodka nem éppen kellemes kiütést okozott. Csak arra emlékszem, hogy a kanapéhoz értem és azért faggattam másnap Kátyát, mi mást tettem még. Sejtem, hogy csak aludtam, de képes vagyok énekelni is olyankor. A viszonzást kapott gesztusra elmosolyodom. Jó vele, vele akarok lenni. - Állok elébe! – nevetek fel, majd a tengerpart felé fordítom a tekintetem, nézegetem a fehér felhőket. Teljesség, tökéletesség. Vele. //Köszönöm én is a játékot! ^^//
- Kilyukadni, mi? – nevetek fel. Nem biztos, hogy az unikornisseggel összefüggésbe hozza azt, amit mondott, de én megteszem, a megfelelően célzatos helyen vágva be a megjegyzést, hogy azért érthető lehessen. A nevetés vigyorrá szelídül, majd mosollyá csitul. Helyes, amikor zavarban van. Ha gasztronómiai hasonlattal akarnék élni, akkor édes, mint egy kehely fagylalt. A gondolat előcsalja szájüregem rejtekéből nyelvemet. Röviden megnyalom ajkaim, de felfogható ez annak, hogy csak kiszáradt a szám. Mondjuk az élvetegség, melytől ízes a mozzanat nem épp ezt érezteti. - Ismétlés a tudás anyja. – fricskázom meg picit azért, mert megduplázta a jólesést. Küldök egy puszit a levegőben neki. Ez amolyan szívesen és szeretlek. Együtt, kimondatlanul. Úgy érzem, mintha pofon vágott volna. Megrándulnak arcizmaim, dacosan összeszorítom ajkaimat, mielőtt válaszolnék. Most erre mit tudnék mondani? Ha hagyom, hogy a maguk tökéletes őszinteségben sorjázzanak elő belőlem a szavak, annak nem lesz jó vége. De tulajdonképpen kár foglalkozzam ezzel, egye, amit főzött. Meg én is eszem a sajátomat. - Jó volt, mert megtudtam belőle, hogy hol vagy, de fájt is, mert nem voltál ott, ahol én. - közlöm vele a tényeket. Örömet okozva keltett bennem fájdalmat. Van ennek értelme egyáltalán? Nem hiszem. Vállat vonok hát, nem megyek bele abba, hogyha nem keres meg, akkor nem csak nem találjuk meg, de nem lenne egy újabb haragosom sem. Tojok én Chrisre, ami azt illeti, de mégis képes bekúszni az elmémbe ebben a helyzetben. Hát pfujj! - De az nem a képességem miatt volt? Mármint, hogy elértél.. – kérdezem. Ez nekem még mindig homályos, de igyekszem nagyon figyelni. Nem titkolom a félelmet, az érzelmeimet úgyis olvassa. Attól, mert nem mondom ki, attól még ott van. - Nem értem, de.. nem is érdekel. Akármelyik a világod, az az enyém is. Kapaszkodj belém, ha az segít bármit is. – nagyon komolyan csengnek szavaim. Az érzelmek minden síkon bonyodalmasak nekem, ám ebben az egyben biztos vagyok. S nem azért mondom ki, mert elönt a romantika, hanem mert azt érzem, hogy ki kell mondanom. Megérdemli. Felelősnek érzem magam az egészért, pedig nekem semmi közöm a hajóhoz. De a bonyodalomban jócskán részem van, azt gondolom. Nem szégyellem, nem bánom. De kompenzálom, s örökké fogom. Kedvtelve játszom vele, mint macska az egérrel, de amilyen erőszakos vagyok, olyan törődő is. Ellibbenek, mielőtt még túl mélyre vágnék belé saját érzelmeimmel, de ajkainak ízét sokáig érzem bizseregni magamban. A bennem élő macska jólesőn dorombol, hát még amikor észreveszem arcán a pírt. Újabb nevetés szalad ki belőlem, a szilánkszedésbe temetem kedélyesen. - A végén még kiderül, hogy ők találták fel. – mármint a titkosszolgálatokat. Képtelen az ötlet, természetesen csak vicc. Ennek fényében vigyorgok is. - Pedig igen szórakoztató vagy, amikor egy korty vodkától már fejre állsz! – szívom a vérét, egyre kitartóbban ragaszkodva a nevetéshez. Lelkem mélyéről jön, kifejezetten jólesik. Felszabadítja bennem a gátakat, melyeket gátlástalanságomra csomózott a tapintat. - Sake? Nocsak! – csettintek elismerően a nyelvemmel. Új oldaláról ismerem meg ezáltal. Bár a saket meg nem innám. Bizarr még a neve is. Mondjuk, hogyha ütős, akkor felőlem jöhet. Azt mondják, hogy szórakoztató vagyok részegen. Bujább, pimaszabb mint amúgy. Nos, nem tudom, hogy erre bárkinek lenne-e szüksége. Így is sok tudok lenni, ha akarok, ha nem. - Eszményi hely! – nyugtázom mosollyal. Végül leülök mellé nekidőlök és élvezni kezdem csak a puszta létezést. Egészen addig a pontig, amíg nem közli velem, hogy a hozzáállásom hibás. Azonnal fújom is fel az arcomat, s már végnék is vissza valamivel, amikor orromon ér a puszija. Belém akad még a méreg is, egy ideig azt sem tudom, hogy hogyan kell szavakat formázni. Ez a gyengédség nekem új. Olyannyira az, hogy nehezen találom meg rá a megfelelő reakciót. Felemelem a fejemet a válláról, oldalvást fordulok ültemben, így kerülve törzsemmel Dave felé. Szigorúan, figyelmeztetőn tartom fel jobb kezem mutatóujját. - Ha ilyeneket fogsz csinálni, a végén még átmegyek szerelmes tinibe. – nevetem el magam. Nem valószínű, hogy így lesz, de ezzel pontosan kifejeztem azt, hogy mennyire olvadtam bele a gesztusába. Mutatóujjammal megbököm az orrát, majd elvéve a kezemet onnan viszonozom a pusziját, épp csak én az ajkait veszem célba. Végül kuncogva hajlok vissza előző helyzetembe, vállára kívánva támasztani a fejem. A figyelmeztető ujjtartás marad. - Ám azért a miheztartás kedvéért közölném, hogy akármennyire is legyek oda érted, ha beszólsz a hozzáállásomra és megint kioktatsz, megnézheted magad! – ingerkedem viccelő hangnemet megütve. Félig viszont komolyan gondolom. Engem nem érdekelnek mások jogai. Daveé, legfeljebb. De azon felül csak a magamé. Viszont nem akarok összeveszni vele, ezért is viccelem el.
Nem Kátya lenne, ha nem egyből magára venné. Mosolyogva csóválom a fejem. - Nem, nem erre akartam kilyukadni. – némi pír azért kiül az arcomra. Végül felnevetek. – Ilyet még nem hallottam tőled. És jólesik, köszönöm. De…. igen, csak… - zavarba jövök. Nem szoktak nekem bókolni. – Szóval… fogalmazzunk úgy, hogy nekem ez szokatlan és… - keresem a szavakat. – ammm… jól esett. A kérdése furcsa számomra, igyekszem megérteni. - Ők nem érzik, mert nincs meg ez a képességük. Ezek szerint… - elhallgatok, nem biztos, hogy jó lenne kimondani. – ha… szóval odaátról nem is volt jó, hogy felkerestelek? – mert az végül is az volt, akárhogy veszem. Még mindig nem értem a kieső időt és hogy miért nem találtam a testem sehol. Pontosabban sehol sem éreztem. Nehéz válaszolni erre is. Jó ideig csendben maradok, de láthatóan a megfelelő választ keresve. - Bonyoultabb. Nekik is vannak érzéseik és… - a felismerésre elhallgatok. A szemem elé teszem a kezem, tudom, hogy mit sem ér, mert nem azzal látom őket. Hangosan zakatolni kezd a szívem. Mindegy, hogy van-e anyagi test, az érzelmek, a lélek marad az, ami. Csak mi hisszük, hogy számít. - Egyre nehezebben tudom elválasztani ezt a világot attól. – fejezem be csöndesen. Mert igaz. A két világ közötti határ számomra már tulajdonképpen nem létezik. Vagyis bolond vagyok, ha úgy vesszük. Leveszem a szememről a kezem, és bár mosolygok, félek is. Nem tartok a másik világtól. Ettől a világtól és a szűklátókörűségétől annál inkább. Azon megnyugszom, hogy végre elláttam Kátya lábán a vágást. Még csak valamennyire felemelkedtem a székben, amikor elém pattan. Meglepődve pillantok fel és már érkezik is a csók. - H..mm - nem tudom kimondani a kérdést sem. Az incselgés, a hozzám érés, a csók, mind mind felkorbácsol bennem ismét érzelmeket. Mint akkor, a napkelténél. Alig kapok levegőt, teljesen lebénulok. Ott nem. Nagyon nem. Nyelek egyet, mert amilyen gyorsan elém penderült, annyira gyorsan el is tűnt, a felé nyúló kezem már a levegőt érinti, gyorsan visszarakom magam mellé és a vörösség, az most nagyon is ott van. Veszem a levegőt, beszélek is, de teljesen máshol vagyok. - Itt mindent tudnak. Rosszabbak, mint a titkosszolgálatok. – nevetek fel. – Ha lehet, azt én kihagynám. Inkább iszok teát. Vagy sake-t. Félrebiccentem a fejem, majd megrázom. - Nem tudom. Azt hiszem itt az időjárás miatt szeretnek sokat ünnepelni. Kiszámíthatatlan. És elég sok idejük van, annyi bizonyos. Nálunk nincs heti 48 óra munka. Rámosolygok és arrébb helyezkedem. Megfogom a kezét és úgy fordulok felé. Ahogy a vállamra hajtja a fejét, megdobban a szívem. Jó így. Mélyet lélegzem. - Ha így állsz neki, ne is várj mást. Mert akkor addig csűröd a dolgot, amíg nem neked lesz igazad. Hagyd, hogy ők döntsék el. Ez az ő joguk, nem a tiéd. – felelem halkan, egy puszit adva az orrára, amit részben nehéz kivitelezni, másrészt kihívás. Régen volt ebben részem. Azon a reggelen nem is sejtettem, hogy valaha éppen Kátya iránt érzek majd így.
- Akkor jó! – mosolyodom el. Részemről ez lezárva, örülök, hogy nem sértettem meg de a véleményemet meg ismeri. Így lehet megismerni az embert, a véleményem én vagyok, ahogy az övé meg ő. Nem mondom, hogy feltétlenül megköpködném az apjukat, ha valaha találkoznom kellene vele, de esélyesen egy rossz szó után a tyúkszemére lépnék. Vagy egy sanda nézést követőn. Mert az undor megmaradt, ha eltöröltem a hangomból, ha nem. - Amennyiben arra céloztál, hogy én állandóan puffogok, akkor közlöm veled, hogy nincs igazad. Nem puffogok, csak nem nyalogattam elég szivárványos unikornissegget ahhoz, hogy a zsigereimbe ivódjon a pozitív életszemlélet. – nevetek fel. Nem vagyok én megsértve, határozottan felhőtlenül vágok vissza akkor is, hogyha megeresztek egy csúfondáros fintort a mondandóm mellé. - Egyébként ettől vagy értékes, szóval nem magyarázkodásra akartalak késztetni. Bókoltam, bár neked azt se lehet eszerint! – öltök rá nyelvet. Ez megint csak cifra fricska, elvégre bókolt direkt a rosseb, egyszerűen csak kibuktak belőlem a szavak. De utólag belegondolva dicséret volt, amit véleményem szerint illik elfogadni. Vagy ha nem, hát akkor nesze, lehet viselni a szemtelen, nevetős visszavágás következményeit. Zavartam piszkálok tincseim közé, tűröm fülem mögé azokat. Így, hogy észrevette a vágást, még kényelmetlenebb az egész, mintha csak úgy nekem tűnt volna fel. Nem nagyon akarnék törődni vele, szeretném elfeledni, s sikerül olyat mondanom, amire a vörösödős válasz megint a föld alá süllyeszt. Akármennyire is próbálok könnyedén túllendülni rajta, nem működik. Lesütöm szememet és az orrom alatt elmormogok egy „bocsánat”-ot oroszul. Közös nyelven még nem megy és talán nem fog menni soha, de ez most így kicsúszott. El is fordulok inkább a szemlélendő irányba, hogy ne is kelljen tovább szembesülnöm azzal, hogy mekkora hülye is vagyok. Kedélyesen szemtelenkedem aztán még a végén én szégyellem el magam. Nevetséges. Le kell vetkőzzem ezt, mert nem leszek jóban magammal, azt hiszem! - De miért jó az bárkinek, hogyha teszem azt érzi a lelkével, hogy a meghalt szerettei ott vannak vele? – fel nem foghatom. Ez hallatszik azon is, ahogy kérdezem és lecsapódik az értetlenség a belső rácsszerkezetemen is. Számomra ez megfoghatatlan, én a technika embere vagyok. A rádiós példával sokkal közelebb sikerül hozza hozzám, tétován bólintok. - És nem nehezebb? – kérdezek leragadva annál, ami az én önző lényemet érdekli. Dave és az érzelmi megterhelések. A képessége eddig is egy nagy katyvasz volt számomra, de kezdtem megbarátkozni vele, elfogadni az elfogadhatatlant benne. Erre most jön ez, s megint összezavar. Megijeszt, ha őszinte akarok lenni, de ezt igyekszem elnyomni magamban. Az kéne még, hogy megérezze! Nem kell tudnia, hogy megint elkezdek attól tartani, hogy ez az újdonság fog még nagyobb éket verni közénk. Most, hogy.. hogy mi is? Nem tudom mik vagyunk, de mosolyország lépcsőin lépkedve nem is keresem a választ erre a kérdésre. Inkább maradok a valóság és a megélt pillanatok talaján, ahogy mindig is. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? – ingerkedem, de a végére csak elnevetem magam. Nem fog lerázni, ezt jól sejti. Ha tutujgatni akar – ami édes tőle, de rettenet idegesítő is, mert elesettnek kezdem érezni magamat, s azt senki se szereti – akkor igenis elmegyek vele a fürdőszobáig. Ott legalább helyben lesz ahhoz, hogy ellássa a lábamat. Jólesik a törődése, ezt kár lenne tagadnom, de a részletezés sem lenne az én asztalom. Inkább csak magamba húzódom, elmerülök a furcsa, otthonos valamiben, amit talán boldogságnak lehet nevezni. Nem igazán ismerem az ilyen lélekdolgokat. Szigorúan villan felé a tekintetem. Élvezem, hogy én vagyok a gyorsabb, odapattanok hát elé, megakadályozva ezzel, hogy megpróbáljon felpattanni. - Maradj.. – támaszkodom meg két oldalon a nyugágy szélén, karfáin, amit érek. Orromat így egészen közel tolom Davidéhez, főképpen mivel kvázi terpeszállásban pattantam elé, hogy ne lépjek a lábaira, de egész közel tudjak keveredni. Előrehajlásom kapcsán megint csak ott tartunk, hogy közszemlére teszem a bájaimat. Kivételesen nem direkt, de azért élvezem a helyzetet. Futó puszit illesztek Dave ajkaira.- ..már.. – újabb röpke puszi, ha hagyja. Még mindig nem moccanok arrébb. Esélye nincs felkelni így ülő helyzetből, s ez is a célom. Maximum akkor tudna moccanni, ha arrébb akarna lökni, de sejtheti, hogy úgysem hagynám magam. És amúgy sem nézem ki belőle az ilyesmit. - ..a.. – újabb puszival történő ajakkóstolás, majd a végébe belenevetek, s szinte csak rálehelem ajkaira az utolsó szót csintalanul. - ..seggeden! Elperdülök előle, nem akarom, hogy sokkot kapjon szegény ettől a játékos-szeretetteljes-pimasz mókától, amit előadtam ösztöneimből szülve. Figyelmesen meghallgatom a lelőhelyet, majd el is perdülök, hogy még mindig mezítláb a konyháig lejtsek. Elég rosszul áll a kezemben a felmosó is meg a seprű is, de ez olyan dolog, amihez nem lehet hülyének lenni. Először összeseprem a szilánkokat – a nagyobbakat felszedem kézzel és a lapátra halmozom. Nem fogom megvágni magam, hogyha odafigyelek. Elég üveget törtem már ahhoz az életben, hogy gyakorlott legyek a szilánktalanításban. És amíg a kezem jár, addig se süketülök meg. Hallgatom a látogatásról szóló bizarr történetet. - Honnan a jó istenből tudják előre a nevemet? – vonom össze gyanakvón szemöldökömet. Persze ebből maximum a kávéfolt láthat bármit, amit éppen felmosni igyekszem. - Részeg? Na, végre egy jó hír! – nevetek fel, s csettintek elismerőn a nyelvemmel. - Kész szerencse, hogy sehová nem utazom vodka nélkül. Majd megkóstoltatom velük az általad már ismert jó kis hazait, s akkor elég lesz negyedóra is a kiteljesedésig. – kuncogok. Nem titkolt szándékom odasózni a moszkvai italozás kapcsán, még mindig röhögnöm kell rajta, de nem rosszindulatból, inkább csak kedélyességből. A részeg ember szimpatikus, ebből a szögből már nem is tűnik olyan rémesnek a látogatás. Ha pia van, én is jól elleszek. Nevezzen sekélyesnek és élvetegnek a világ, egyszerűen így igaz! - Itt mindennap buli az élet? – vonom le a következtetést. Furcsa, nem kicsit. De mondjuk annyira nem hangzik rémesen, eltekintve a kötelező jópofiskodástól, ami sosem volt kenyerem. A kérdése meglep. Illetve nem, nem a kérdése lep meg, hanem az a vehemencia, amivel megdobban rá a szívem. A seprűt eddigre már visszavittem oda, ahol találtam és a mocskos felmosóvizet is kiborogattam, hogy aztán egész tűrhető háziasszonynak mutatva magam mindent elrendezzek, amibe belekezdtem. Ebből rendszer ugyan nem lesz, de nem esett le a nem létező karikagyűrű az ujjamról, s még ránk se esteledett. - Ugyan, hisz tudod, kérés nélkül is odapofátlankodom! – veszek elő egy viccet megint, mint mindig, amikor valamiért zavarba jövök a társaságában. Pimaszul rákacsintok a mondat mellé. Óvatosan ülök le mellé, nem akarom, hogy netán úgy mozduljak, hogy azzal fájdalmat okozzak neki. Iszonyatos vagyok, ha tapintatosságról van szó, egyszer tökéletesen nem veszek tudomást a dolgokról másszor meg túlzásba esem. Daviden tanulom ezt, mást szerintem sose tüntetnék ki ilyesmivel. Féloldalasan nekidőlök, s bár ezt nem kérte, ettől még hagyom előmászni magamból lényem igaz valóját. A támlának dőlök, de közben úgy helyezkedem, hogy Dave vállára hajtsam fejemet. - Azt hittem, már sose kérsz meg.. – utalok vissza sokkal halkabban, jóval finomabban arra, amit kért ezzel a leüléssel. A keze után nyúlok, ahogy a repülőn tettem, de mivel itt nincs karfa, így ha sikerül megfogjam a kezét és két tenyerem zárójelébe vonni, akkor saját combomon támasztom meg a mozdulatot. - Azt ugye tudod, hogy a húgod nem fog engem kedvelni? És esélyesen ezek az emberek sem itt? – csúszik ki a számon egy nemtörődömnek szánt, de annál mélyebb kérdés. Csokoládészín tekintetemmel a tájat fürkészem. Szép itt. Különleges..
-Nem sértettél meg. – őszinte a mosolyom. Én sem kedvelem apámat. – És köszönöm. Talán kezdek rájönni a gondolkodásmódjára, nem tudom, de érzem, hogy nem akart ezzel bántani. Elmondta a véleményét. És ez jólesik. A kérdésre kissé csücsörítem a szám, mintegy játékos reakcióként. -Mert jobb, mint állandóan puffogni? – kérdezem. – Attól még jobb nem lesz, hogy ha folyton mérgelődöm rá. És Holly fontos a számomra. Arcomra kiül a felismerés, amikor végül kacsint. Pedig… pislogok párat és annyiban hagyom, ezzel jelezve, hogy igazat adtam neki. Nagyon megörülök, amikor jelzi, várja a találkozást Hollyval. Ahogy sejtem, kényes pont és kényes találkozás lesz. Ő és Holly két teljesen külön világ és nagyjából sejtem, hogy mi lesz egymásról a véleményük. Viszont sosem ítélkezem előre, ezért nagyjából itt ezt a gondolatot el is halasztom. -Megvágtad magad. – mutatok a lábára. Teljesen elvörösödök a szégyenben. -Igazad van. Kérlek… ~Hát még az érzelmeik….~ Nem csak látom őket. Kommunikálok velük a létem miatt és érzem őket a képességem miatt. -Számomra megnyugtató. Nem az örök élet miatt. Hanem.. a törődésért. Bárkit látok. Például azt is, aki ott kapál a földön. – pillantok abba az irányba, ahol távolból olyan lenne, mintha valaki kint kapálna. Egyetlen nagy furcsaság van, hogy nyoma nincs a kapálásnak és még csak nem is porzik a föld, pedig nem is esett. Végiggondolom a választ. -Emlékszel a rádióadásra? Nekik én vagyok a rádióvevő. Nem mindig van ebből haszna az élőknek, anyagi. De érzelmi… igen. Még nem olyan rég van mindez, hogy tudjam, mivel jár, teljes egészében. – nem fogom felfújni és csillámporos csomagba tenni. De jó érzés, hogy ezt tehetem. Még a lélegzetem is elakad, ahogy toppant. -Ilyen lábbal, mint a tiéd? Nem. – de már úgyis tudom, hogy hiába, és úgyis utol ér, elrohanni nem tudok, meg vissza. Meglepődök a hajba túráson. Tudom, hogy inger, ahogy felfelé áll elől, mert éppen ott van egy forgóm, ezért is hordtam hosszún, de ilyet még nem tett Kátya és …. jóleső érzés jár át. -Nagyjából. Már tudták, hogy jövünk, és arra hagynak időt, hogy belakjuk egy ideig magunk a helyet. – mosolygok. -Szívesen. Nyugalom tölt el. Jó vele, jó vele itt. Bárhol lehetnék, de ez az otthonom, mindig is ezt tartottam annak és hogy velem van itt, az sokat jelent nekem. -De fel is kell mosni, így nem maradhat. Akkor most megint közösen. – javaslom. Mert akkor ő is hamarabb végez. Már állnék fel, amikor rájövök, hogy most éppen gyors nem vagyok. Ez a felismerés ki is ül az arcomra. -Azt hiszem, hogy ezzel most csak lelassítanálak. – ülök vissza kiábrándultan önmagammal. -Konyha, bemész, egyenesen, aztán kamra balra, ajtó mögött. Azt hiszem. Kicsit türelmetlenné válok. Nem szeretek magatehetetlen lenni. -Annyira nincs. Mindenki megszorongat, már előre tudják a neved, kérdezgetni fognak és azzal se törődj, mert félóra múlva már mindenki tajrészeg lesz. Táncolni is kell ám. – dőlök hátra. – De ne aggódj, ha a házba bejössz, oda nem jönnek most. Ilyenkor a közös tér a kinti terület. Van egy asztal a konyhában meg az ebédlőben, az elég lesz, amit hoznak. Arrébb helyezkedek a nyugágyon, ami ülésre van döntve. Vágyom arra, hogy mellettem legyen. Régi emlékek ébrednek bennem, de ez most más. Kátya tudja, mi vagyok. Nem rejtegetem előle. Amikor végül visszatér, kérőn tekintek rá. -Nagy gond lenne, ha megkérnélek, mellém ülj? – kérdezem csendesen.
- Tudom. Nem akartalak megsérteni! – jegyzem meg csendesen, megölve hangomban az undort, ami megülte azt az imént, amint Davidék apja került szóba. Tőlem ez felér egy bocsánatkéréssel, de nem az apjuk miatt, hanem Dave érzései miatt. Nem vagyok akkora tuskó, mint amekkorának hisznek sokan. Képes vagyok felfogni és megérezni a reakciókból azt, hogy mikor lőttem túl a célon, épp csak legtöbbször azért nem korrigálok, mert fikarcnyit sem érdekel a sértés, vagy épp az volt a célom, hogy lélekre törjek vele. A jelen helyzet viszont sok tekintetben más. Nem csak azért, mert vannak érzelmeim Dave irányába, hanem azért, mert akármi is ez közöttünk, ő a jelenlegi életem egyetlen tartalmas kapcsolata, s mint ilyen fontos nekem, hogy sokáig megtartsam ezt az akármilyen, nevén nem nevezett köteléket kettőnk között. Tisztelet a véleménye és a családja iránt. Legalább ennyiben. Azt gondolom, hogy így helyes. Bár én és a dolgok helyessége.. nem mindig vagyunk párhuzamosak. - Fel nem foghatom, hogyan vagy képes mindenben meglátni a pozitív oldalt is. – forgatom meg a szememet, most kivételesen nem rosszallóan, hanem inkább amolyan értetlenül-lenyűgözötten. Az egy dolog, hogy én nem vagyok egy pozitív világlátású ember, de azért pesszimistának sem mondanám magam. Viszont azért az, hogy a szülei válását jóként élje meg, mert lehetett egy húga.. nálam ez a maximális pozitivizmus a mai napon. - Épp ezért mondtam azt, amit! – kacsintok rá. Annak ellenére, hogy egyke vagyok, nagyon is jól láttam anyámon és a testvérén, hogy mit tud produkálni egy testvéri kapcsolat az új belépőkkel szemben. Anyám rühellte a nővére összes barátnőjét, de legjobban azt a fickót utálta, aki a nővére „haverja” volt. Nem azért, mert kellett volna neki a pasi. Egyszerűen csak azért, mert veszélyeztette a testvéri kapcsolatukat. Mint minden családon kívüli bizalmi viszony. - Kíváncsian várom azt a találkozást. – mosolyodom el. Nem ígérem, hogy moderálom magam majd, hisz az nem szokásom, de őszintén kíváncsi vagyok a húgára és ezt érezheti is. Felesleges lenne tovább ragozni az iskolai történteket, elfogadom azt, amit mond, s igyekszem nem felbőszíteni magam megint a történteken. Ha nem tanulnak, akkor nem tanulnak. Abban Davenek tökéletesen igaza van, hogy nem az én dolgom már. Igaz, hogy nem ezt mondta, de én ezt szűröm le, mert így könnyebb nekem. Az önzés csúcsai, megint. Nem tudhatom, hogy mi forog a fejében, vele ellentétben én nem vagyok empata sem gondolatolvasó. Az ő titka marad mindaz, amit hisz ennek az egésznek a jövőjéről, s milyen jó, hogy az marad! Ha csak feleannyira tisztában lennék azzal, hogy mit lát bele a jövőnkbe, mint amennyire ő tisztában van, akkor már rég hetedhét határon túl lennék. Tudhatja, érezhette már több soron, s mondtam is neki, hogy sosem akarnám tönkretenni őt. Rám jellemző a helyzet, azt hiszem. Olyan férfit szeretek, akit esélyesen őrületbe taszít, hogyha megéli az érzelmeimet, pláne, hogy megéli a sajátjait. Nem kéne szeretnem senkit, ezt kellett megtanuljam az évek során, s Davevel találkozva mégis elfeledtem, s most ott tartunk, hogy sehol nem lennék szívesebben csak vele, a társaságában, a karjaiban, az életének részeként. Rengeteget változtam mellette, s bár rettent ez a változás, mégis valahol jónak élem meg. Mert az, hogy képes volt akarata ellenére hatással lenni rám, az nagy dolog. S nem is lehet véletlen, nem is kezelem úgy. Magamat adom neki és mégsem. Azt a valómat kapja, ami a lelkem legmélyéből árad, s bár a megélt szerelem és szenvedély elsöprő kellene legyen, ez csupán csendes folyam, nem szökőár. Nagyon szeretem őt, a tőle kapott csókban értem csak meg, hogy mennyire. Hiába, amiről azt hittem, hogy ismerem magamban, az most engem is meglepetésként ér, hiszen ezt a tiszta, csendes, őszintén simogató, már-már visszafogott érzelmi rejteket nem ismertem a lelkem mélyén. Fogalmam sem volt arról, hogy létezik, s tökéletesen most sem vagyok tudatában. De ő érezheti. Érezheti azt, hogy bár ez ugyanaz a vágy, ami volt, mégsem teljes hasonmás. A napfelkeltekor meg tudtam volna fojtani magammal, s most is bennem van az a dolog, de mégis visszafogottabb vagyok. Másnál ez csendesülést, kihűlést jelenthetne, de én ebben is fordított vagyok. Mint a dühömben, ahol akkor komoly a harag és a méreg, ha már nem kiabálok. Úgy tűnik, hogy a szerelmem pedig akkor a legerősebb, amikor a legfinomabb lélekérintéssé válik. Furcsa vagyok, s még csak nem is tudom ezt. - Hogy mi? – kapom fel a fejemet, majd lepillantok a lábamra. Észre sem vettem, hogy megvágtam magam, de nem is érdekel. Csak legyintek, némán kérve, hogy őt se érdekelje. Nem nagy dolog, igazán! Szeretném azt mondani, hogy nincsen igaza. Ha hallanám a gondolatait, akkor közölhetném vele, hogy nem, nem fogom már elveszíteni. Soha többé nem veszthetem el, hiszen az életem része lett, az emlékeimé, a lelkemé, s ha elveszíti is önmagát, mindig ott lehetek, hogy visszaadjam neki. Darabjaimra szaggatva is az leszek, aki emlékszik rá, aki sosem felejti el neki azt, hogy megtanított szeretni, hogy megláttatta velem a boldogságot a fájdalmasságban is. Nem veszthetem el, csak ha elvesztem magamat is. Akkor meg már úgyis mindegy, nem igaz? - A légyszívest meg majd elküldöd postán, igaz? – nevetek rá szemtelenül, majd cuppantok a levegőbe engesztelőn. Nem is én lettem volna, ha ezt nem így adom elő. A feszültséget le kell vezetni valahogy, nekem szemtelenkedéssel megy a legjobban. A megadott irányba fordulok, kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni. Esküdni mernék, hogy nem voltak ott eleddig azok a fények. Összevont szemöldökkel meredek feléjük, s már éppen kérdezném, hogy mégis mit kell nézzek, amikor megérkeznek hozzám David szavai is. - Ez bizarr és hátborzongató, de van benne valami perverz mód érdekfeszítő is. – fejtem ki a véleményemet. Halottakat látni szentjánosbogár-formátumban.. na ez még az én sokat látott mutáns agyamnak is nehezen befogadható, de isten őrizz, hogy elvicceljem. - Bárkit látsz aki meghal és valamiért itt marad, vagy különlegesnek kell lenni ahhoz, hogy a látóteredbe kerüljenek? – egyszerűsítem le egy kérdéssel. Nem degradálom, csak mondatba foglalom, s nem regénybe. Szeretném megérteni, érdekel. Ha nem érdekelne, csak hümmögve elfogadnám azt, amennyit magától mond, és kész. - Figyel, de.. mit kezd velük? Miért jó az, ha figyeli őket? Segít rajtuk? Van haszna a mi világunknak belőle? Az élőknek.. úgy értem. – billentem érdeklődőn oldalra fejemet, elszakítva pillantásomat a pontokról, David felé fordulva. Újfent legyintek. - Nincs semmi bajom! – toppantok sebesült lábammal egyet, hogy bizonyítsam. Nem mondom, hogy nem érzékeny, de tényleg nem olyan nagy az a seb, én igazán.. Áh, frászt! Ha tenni akar értem, hát hagyni fogom, szorult belém annyi elfojtott hercegnő, hogy valahol hízelegjen is, hogyha legalább ilyetén a tenyerén akar hordozni valaki. De azért ami sok, az sok. - Középutas megoldás: együtt elmegyünk a fürdőszobába. – ajánlom, s remélem, hogy vevő is az ötletemre. Akárhogy is, hagyom kibontakozni, ne vessen rám senki követ, amiért elnyomom a pasikat. - Ez így időhöz is van kötve? Ennyi kell nekik amíg a radarjaik bekapcsolnak? – nevetek fel. Elölről túrok bele Dave hajába, az össze-vissza álló szálak erre ingerelnek. Nem borzolok, csak elsimítok, legalábbis a terv ez. Persze az eredmény az már más kérdés. Mindenesetre még mindig a nevetés ízével számban húzom vissza a kezem. - Köszönöm! – utalok vissza a vágásellátásra. Csikis nem vagyok, szóval nem mozogtam össze-vissza a segítőszándékát tönkretéve. Finom, szeretetteljes mosoly költözik ajkaimra. - Sose köszönd azt, ami természetes! – közlöm vele. Igen, ez egy szívesen és sokkal több is annál. Csak a köntöse tér el az átlagostól. - Akkor te csak pihenj, van rá időd. Én megkeresem azt a seprűt, ha sikerül eláruld merre is találom. Utána a maradék időben beoszthatod a pihenésemet, ha nagyon ragaszkodsz hozzá. – kacsintok rá. Adok is és magamhoz is veszek a gyeplőből. A szilánkokat vagy így, vagy úgy, de össze fogom takarítani. Ha kell, akkor kézzel szedegetve. Nem annyira a rendszeretet, inkább a cselekedni akarás végett. Ott még nem tartunk, hogy ennél háziasabb legyek, s talán soha nem éri meg a világ, de ennyire azért képes vagyok. - És van valami protokoll ezekre a látogatásokra? - kérdezek közben. Eléggé parámmá vált ez a "jönnek" dolog. A világért sem szeretném Davet kellemetlen helyzetbe hozni azzal, amilyen vagyok. De ezt már mondtam neki.
Nem szólhatok bele, hogy ők ketten hogyan egyengetik kapcsolatukat vagy éppen sehogyan sem egyengetik. Az ő dolguk. De az érzés, amit Chris felé érez, egészen tökéletesen átjár, szinte én is ugyanígy érzek iránta. Veszek egy mély levegőt, hogy ne vesszek el benne. -Attól még az apánk. – tekintek Kátyára. – Nem tudom, mért teszi ezt, de azt nem fogom hagyni, hogy ha már tönkretette a családunkat, a húgomra is rászálljon. Igaz… - szusszantok egyet. – Holly sem lenne, ha nem mennek szét a szüleim. Szóval ennek így azért örülök. – mosolyodom el. Nem zavar, amit apámról mond. És zavar is. Sosem tudtam rá külső megfigyelőként tekinteni. Először értetlenül tekintek rá, majd leesik, hogy Pirosról beszél. Felnevetek. -Piros féltékeny volt. – eltűnik az arcomról a mosoly. Sokat láttam már, hogy amint az egyik testvér kapcsolatot alakít ki, nem éppen a jó irányba halad a testvéreké. Mégis bízom Hollyban, mert szeretem és szeretném megvédeni is. – Remélem, hogy minél előbb be tudlak egymásnak mutatni. Csendben maradok a csendes dühére. Hagyom merengeni. Sok minden megváltozott. -Akkor nem tanulnak. A húgom helyett én sem tanulhattam meg járni. Azt neki magának kellett megtenni. – ezzel úgy érzem, sokkal többet elmondtam a véleményemről, mintha hosszasan ecsetelgetném, miként lehetne. -Ne, hagyd… - suttogom, ahogy a karom át akarja vetni a feje felett, hogy segítsen. Nem tudtam egyáltalán mozgatni a jobb lábam, amikor végre felkelhettem az ágyból. Még most sem tökéletes, de a hirtelen mozdulatokra ismét megnémul. Mindezt azonban elsöpri az, ami végre megnyílik bennem. Kellett ez a löket Kátya felől, hogy rájöjjek, itt nincs tovább. Nem tehetem azt fele, hogy vakon tekintek rá, holott nagyon is tudom, érzem, mit érzek felé. Tudom, mi lesz a vége. Amin nagyon aggódom, hogy Kátyával mi lesz azok után. Egészen eddig ezért nem mertem lépni, megbénultam. De érzem, hogy így mit teszek vele és egyáltalán nem tartom helyesnek. A másik megoldás sem az. De… Kimondom, ami akkor végigfut az érzelmi skálámon. Némán, kutatón tekintek a szemeibe, ahogy az érzelmei átrobbannak, átcsorognak felém, majd meglátom a könnyeket. Más talán azt hinné, hogy azok a nemleges könnyek. Én egészen mást látok benne és rámzuhan a bűntudat. Hogy lehettem ennyire vadbarom egészen idáig? Játszottam vele, folyton eltoltam, hogy kimondhassa, elmondhassa, hogy ő ő legyen. És felismerem végre azt is, hogy saját magamat, az érzelmeimmel együtt túl jelentéktelennek és semminek tartottam. Mert tartottam attól, hogy ez messze nem ér fel Kátyáéval. Tévedtem. Csupán a csapot nem engedtem ki, hogy saját magamba folyjanak a saját érzelmeim, amit felé érzek. ~Nem hiszi! ~ hová is gondolhattam, hogy az első szóra be tudja fogadni, annyi elzárkózásom után. A szavaira és a közben felőle érkező érzelmekre azonban a csillagok visszacsillannak a szemeimben. Féltem a csóktól, ha magamtól adom. Mint ahogy félek, mert abban már biztos vagyok, hogy ha… elveszek a csillámokban, sziporkában és a csendes lobogásban, a tűzben, amely teljesen áthevít és amely mindkettőnk felől adódik át egymásnak. Elfordult. Ha tudnék rendesen járni, most állnék fel és sétálnék ki. Könnyű módja az egésznek. Az ingerre pillantok fel. -A lábad… - témát váltok, hogy kikerülhessük a kényes témát. Ha nem akar róla beszélni, akkor nem fogok. Nagyon jól megy némát adni, volt rá majd harminc évem. – Lekezelem, a fürdőszobában van a láda. De elnémulok és figyelem, minden egyes szavát. Komolyan tekintek rá, megértőn, majd letekintek a földre, lejjebb is horgasztom a fejem. Átérzem azt, amit akkor érzett és most felidéződik benne. Megértem. Hasonlón már átmentem, ami érzésben hasonló, nem eseményben. Már nyitnám a szám, hogy legalább suttogva, de kimondjam, amit gondolok. ~Pedig egyszer el fogsz, hiába nem halok meg… ~ félek attól, hogy ha továbblépünk a kapcsolatban, ugyanaz meg fog történni, mint évekkel ezelőtt. Hiába változtam meg, lettem más, nem vagyok abban biztos, hogy ezt kezelni, irányítani fogom tudni. Nem hiszem, hogy igen. -Hagyd a seprűt, előbb előbb fordulj meg és nézz balra. Remélem, sikerülni fog. Csak figyelj. Ha Kátya megteszi, akkor a távolban furcsa fényeket, pászmákat kezd el látni, amelyek hol megállnak, hol mozognak, hol eltűnnek, majd felbukkannak. Más valamit is érezhet még, az idegenség és a furcsaság, az ide nem illőségét. -Halauane nagypapája két évvel ezelőtt halt meg, Ma’uka a múlt hónapban. Úgy döntöttek, hogy itt maradnak és vigyáznak még egy ideig a családjukra. Még nem készek arra, hogy belépjenek, ahová tartoznak. A kis sárga folt, – a közeli hegy tetején, alig látni, de kivehető - pedig egy védőszellemé, Tah’aki, amit még K’iha győzött meg, hogy maradjon velük, azóta itt van és figyel a kisgyerekekre. – ha érzem, hogy sok lenne neki, azonnal abbahagyom a képességem kiterjesztését. – Ezt jelenti, sámánnak lenni. Részben. – beszippantom az alsó ajkam. Még senkinek sem beszéltem erről. Azonnal a lábára tekintek. -Te szépen idebicegsz, míg én elbicegek kötszerért. – félig szigorúan tekintek rá, majd a botra támaszkodva felállok és a fürdőszobából kihozom a kötszeres ládát. -Kezet is mostam, ellátom a lábadat. Már nem kell a hajamat a fülem mögé igazítani. Az egyik nagy változás a rövidebbre vágott haj, aminek eredményeként elől rendszerint az égnek mered a hajam. -Van még nagyjából egy óránk pihenni. – somolygok sejtelmesen. – Mondtam, itt kicsi a világ. És… át fognak jönni, nem csak a szomszédok. Szilánk keresés vége, kezelni kezdem. -Nem fog csípni, de ha csikis vagy, ne mozgasd a lábad, minden tiszta lila lesz. Már a kötszert vágom, mikor ismét megszólalok. Muszáj kimondanom. -Köszönöm, most is. – ~azt, hogy jöttél, és megint segítettél. Nem fogom sosem tudni mindezt viszonozni…~
Looks like we made it Look how far we've come, my baby We mighta took the long way We knew we'd get there someday
- Biztos van. – jegyzem meg szigorúan. Nem haraggal, csak szigorúan és érzéketlenül. Valójában az ok nem érdekel, de nem azért, mert kőszívű lennék. Egyszerűen csak felszívtam magam, s nehezen eresztem el az ilyen érzéseket, főképpen akkor, hogyha olyan zsigereimet tépkedik, amilyeneket bizonyos szavaknak sikerült. Nem szegényes a fantáziám, s az undokságért sem megyek a szomszédba, de azért engem is meg lehet lepni. - Elég gusztustalan egy ember lehet! – csúszik ki a számon. Nem bánom meg, még csak be sem húzom nyakamat a vállaim közé. Ilyen apát nem bírnék apának nevezni, s bár tudom, hogy Dave maga a megtestesült jó szándék, s minden olyan sérti a fülét, ami másokat sérteget ettől még nem tudom és nem is akarom visszafogni magam. A szavaim mellé szemforgatás is jár, úgy az igazi. - Te és a macskák.. – nevetek fel, mikor eszembe jut Piros is, s mindaz, amit a macskafélékről mondtam Davidnek még Moszkva előtt. - Nyilván ő is úgy lenne velem, mint a vendégmacskád volt. - jegyzem meg hamiskás mosollyal. Természetesen egyértelműen a féltékenységre célzok, de ettől még nem mondom ki, lehet sok minden más is. Utálat, harag, érdektelenség. A lényeg, hogy sok jót nem gondolok annak következményeiről, hogyha ez a Holly és én találkoznánk egymással. Viszont a megjegyzésben halványan benne volt az is, hogy tulajdonképpen szívesen megismerném, csak úgy gondolom, hogy ő nem szívesen ismerne meg engem. Mindenesetre ezt bővebben nem fejtegetem, ahogy Dave sem megy bele abba, hogy mi áll jogomban és mi nem. Dühít, hogy nem reagál rá bővebben és az így kellett lennie résszel sem teljesen tudok azonosulni az első pillanatban, de aztán érzelmeim viharos áramlása lecsendesül. Elvégre itt vagyok, vele. S bár a helyzet még mindig elevenembe vág, hacsak rá gondolok, hozott pozitív dolgokat is. Változást. Nem tudom még, hogy merre vezet ez, de legalább amíg tart ez a felhőről való láblóbálás, addig jól elvagyok. És nem, most nem akarok belegondolni abba, hogy milyen minőségben vagyok ebben a házban, David mellett. Elég a mellettre koncentrálni, azt hiszem. - Vannak, akik abból se! – húzom el a számat. Keményen megvan a véleményem Charles és Eric viselt dolgairól. Kezdjük ott, hogy pofátlanságnak tartom, hogy a professzorka nem jött el a megbeszélt találkozóra. A mágneses kutyája meg csakúgy kidobott. Azért van ebben valami nagyon gusztustalan. S bár nem sírtam el magam rajta, rettenetesen rosszul esett az a hangnem, amit megütött velem szemben. Illetve.. nem is a hangnem. A takarodj. Az volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban azt hiszem. Valamennyi kávé is szerteloccsan a padlózaton, de ahogy a szilánkokkal, úgy a nedűvel sem foglalkozom. Nem érdekel, hogy belelépek nagy sietségemben egy csészedarabba, s mezítelen talpamba vág a porcelán. Nem nagyon, fel se szisszenek, dolgozik bennem az adrenalin. Út közben hagyom el valahol a másik pár cipőmet is, hogy teljesen mezítláb pattanjak már oda Dave mellé, megpróbálva segíteni neki. Bőr a bőrhöz, lélek a lékehez. Én nem érzem azt, amit sugárzom neki, nem is gondolok azzal, hogy milyen erősen tolhatom át belé az aggodalmamat, a féltést, a szerelmet. Megtörténik anélkül, hogy tudatában lennék. Letérdelek mellé, hogy karját próbáljam átvonni vállamon, nyakam mögött, így képezve esélyt arra, hogy fel tudjam húzni valahogy. Istentelenül szerencsétlen vagyok ebben, nem szoktam senkit felsegíteni, s most sem juto tovább az erőtlen próbálkozásnál. Egyszerűen belefagyok a pillanatba. Érzem, hogy megölel, reflexből indulnak meg karjaim, hogy átöleljem őt én magam is, hogy aztán a kimondott szavak súlya alatt elkerekedett lelki szemekkel nyissam résnyire csodálkozón ajkaim. Szeret. Most komolyan azt mondta, hogy szeret? Engem? Ő? Nagyon nehezen találnak bennem utat a szavak a lelkemig, de amikor végre elérik azt, ott ezer apró fénysugárra bomlanak, bevilágítanak mindent, fényükkel melegséget hozva. És valami mást is. Vakító világosságot, mely a pillanat tört része alatt csal könnyeket szemeimbe. Ha akarnám sem tudnám megállítani azt a két kósza cseppet, mely hintázik egy darabig szempilláimon, hogy aztán arcom két oldalán végigszáguldva zuhanjon alá a semmibe. Soha nem jelentett ennyit még szó nekem – David az első férfi, aki úgy tudta a szeretleket kimondani, hogy az tartalmas is legyen, hogy megdobbantsa a szívemet és boldogságában megszaggassa. Mert a boldogság is tud fájni, már tudom - , s bár nem hittem az örömben való sírás intézményében sosem, úgy látszik, hogy sikerült megcáfoljam önmagam. Az eddig elfojtott érzelmek, a lecsendesített lelki szellemem ott remeg bennem, rázza rácsait és kiszabadulni próbál, de a még-mindig-nem-hiszem-el-amit-hallok nem ereszti útnak. - Tudtam! – nevetek fel kurtán, majd megrázom a fejemet. Nem nyúlok arcomhoz, hagyom a két csepp nyomát magától megszáradni. Nem akarom felhívni a figyelmet erre a szánalmas, gyerekes gyengeségre. - Nem igaz, nem tudtam.. – kezdem hangosan, majd egyre halkabbra fogom hangomat, ahogy közeledik hozzám. A végét csak rálehelem ajkaira, mielőtt hagynám magam elsodródni a pillanatban. - ..csak reméltem.. én is szeretlek, bár ezt.. te már.. tudod egy ideje. Azt hiszem, hogy ezzel válaszoltam arra, hogy megér-e egy próbát vagy sem. Nem fecsérlek el több időt a szavak formázásával, elengedem a domináns énemet és hagyom, hogy úgy csókoljon, ahogy belőle jön, ahogy ő vezeti, ahogy ő érzi, akarja, teszi. Őszintén kimondhatom, hogy soha nem cselekedtem még ilyet. Mindig uralkodtam, de rajta itt és most nem akarok és ez az, ami a sikeresség érzése mellett csendesen gyönyörűvé varázsolja bennem a pillanatot. Nehezen szakadok el tőle, kapaszkodnék, csókolnám, így maradnék ha nem is az idők végezetéig, de sokkal tovább. Ez szerelem. Ez a szerelem. Más ez a csók annál, amit én adtam neki a feljárón, de épp másságában olyan léleksimogató, amilyen. Nem robbantom belé minden hevességemet, csendes lánggal égek, már-már visszafogottan magamhoz képest, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebb szeretettel. Érdekes dolgok ezek. Fordítva lehetek bekötve, azt hiszem. Felsegítem, ahogy azt eredetileg is akartam, majd a szavainak hallatán úgy érzem, hogy zsigeri menekülhetnékem támad. A korláthoz lépek, megmarkolom azt, így fordítva Davidnek hátat. Nem kell hátranézzek ahhoz, hogy szinte lássam magam előtt elnémulása közben az arcjátékát. Elszégyellem magam. A fülemben dobol vallomása és mindaz, amit ez jelent nekem. Nem tehetem ezt vele! Most semmiképp. Lassan fordulok meg – ahogy talpamra nehezedek, most érzem meg a vágást. Nem veszélyes, de érzékeny. A kis sebek is tudnak fájni. Elemelem a testsúlyomat a jobb lábamról, igyekezve mindezt feltűnésmentesen cselekedni – hogy megkeressem pillantásommal Davidét. - Borzalmas volt, gyenge voltam és nem szívesen emlékszem arra az érzésre, ami átjárt abban a pillanatban, amikor szembesültem vele, hogy nem csak elveszthettelek volna, hanem el is vesztettelek. Tudom, hogy most itt vagy, de ez ne törli el. Ezért nem szeretném, ha elkezdenéd. A szavak tompán koppannak, nem mérgesen, de keserűen, fájón. Talán már érti. S most rajtam a sor, hogy hallgassam őt. - Mi az, hogy a Szellemvilágot? – értetlenül vonom össze a szemöldökömet. Kocka vagyok, nem csak a nevemben. Számomra a szellemvilág annak ellenére magas, hogy magam pedig az információt-elektromos sávokkal szórakozom, azokat látom. S ha már látás.. Tekintetem a csésze szilánkjaira siklik s a kávéfoltra, mely lassan felszáradni látszik. Hjaj, ennek nyoma marad, ha nem kezdek vele valamit. Davere emelem pillantásomat. Amíg ő a választ és a magyarázatot érleli, én akár hasznossá is tehetném magam. - Seprűt merre találok? Vagy felmosót.. - ~és egy ragtapasz sem ártana~ teszem hozzá gondolatban. Inkább nem emelem el lábamat a mostani helyéről. Tudom, hogy halványan ugyan, de szivárog talpamból a vér. Nem akarom, hogy észrevegye, ami azt illeti. Kis semmiség, nem kell nagy fenék neki.
A válasza alatt átrohan rajtam mindaz, amit átélt érzelmileg. Sokszor kapott el ez az érzés, ha valahogy ide terelődtünk, és most is, mint mindig, tágra nyílnak a szemeim és megremeg a kezem. Az aggódása, a féltése. Elsüllyedek gondolatban. -Biztos, hogy oka van, ilyen. Történhetett vele valami máshol, máskor, hogy így reagál. De nem szólok bele. – nem szeretnék senkik között lenni. Rossz érzés. És érzem, hogy nem kéne feszegetni. Az örömére bátorodom és folytatom. -Igen. Holly képessége látványos, kézzel fogható. Én legfeljebb csak kivetítéssel tudok látványos lenni. És ez vonzza apámat a húgom felé ilyen téren. – szinte acsargok belülről. -Állati alak. Macskafélék, ha jól láttam. Még mindig előttem van az a kép, amikor a kórházból hazatértem és szó szerint fellökött a szeretetével. Majd belefacsarodott a szívem. Magára hagytam, még ha tudom, nem tehettem erről. A húgom és aggódtam érte. -Jogodban áll nem elfogadni. – nem tudom tovább folytatni, szinte összeprésel az érzelmi hulláma. Figyelek. -Ennek így kellett lennie. – jegyzem meg csendesen. – Vannak, akik csak a saját döntéseik következményeiből tudnak tanulni. – nem véletlen nem mondok hibát, tévedést. Döntés mindig egy van, az adott pillanaté és csak az utána következő idő mutatja meg, merre is viszi a helyzetet, amit lehet, hogy rossznak gondolunk akkor, de jóval később visszatekintve rá, nagyon is helyesnek. Próbálok semleges maradni, de az még engem is arcul vágott, amikor meghallottam a takarodj szót. Szó nélkül kimentem volna abban a pillanatban. A csésze törésére azonnal lökném el magam, mert azt hiszem, én vertem le a sajátomét és várom a vágás érzését, de csak a lábamba hasít a kín, el is akad a lélegzetem és a szavam, hogy aztán kiadjam magamból. Ahogy hozzám ér, mintha villámcsapás érne. Az érzés, mint amikor a kórházban fogta meg a kezem. Nem ülök fel, a földön fordulok meg Kátya karjai között és átölelem. A gát áttört, úgy tekintek fel rá, a szemeimben sok minden tükröződik vissza. -Szeretlek, Kátya. – az őt, időközben átölelő karjaim köré fonódnak. Nem fogom ép ésszel túlélni a kapcsolatunkat. Ha nem vagyunk együtt, azért, ha elfogadom a szerelmet, és kimutatom a saját szerelmemet, amit iránta érzek, akkor meg azért. És most már egészen biztos vagyok abban, hogy ugyanezt érzi Kátya is velünk kapcsolatban. -Megéri megpróbálni, nem igaz? – suttogom, kimondva a gondolataimat. Addigra ajkam már az övét keresi és ha megtalálja, nem engedi el. Hosszú és érzelmet átadó csók, vággyal telve. Felülök végül a nyugágyra, hevesen dobog a szívem, de el kell mondanom. Senki sem tudja, csak azok, akik maguk is azok vagy részei a másik világnak. A szavaira azonban leesnek a vállaim, kissé meggörnyedek. -Nem kezdem… - elhal a hangom és csak meredek maga elé, elsiklik a füle a kérdésére. A magaslat után a mélypont. Elfogadom, hogy nem akarja hallani, az ami átfut, előjön belőle, elnémít. De az újonnan felbukkanó érzelmei késztetnek arra, hogy visszarángassam magam ide. Végül bólintok. -Képes vagyok látni a Szellemvilágot, a Túloldalt, akárhogy nevezzük. A családom hosszú generációk óta sámán, de van, hogy néha kimarad egy. Anyámnál ez kimaradt. – elhallgatok. Nem tudom, hogy miként mondjam el, mennyire nehéz ez az új dolog számomra és egyben ad erőt arra, hogy tegyem, amit meg kell tennem.
Elképesztően furcsa ez a helyzet, de most valahogy egészen könnyen megy elengednem magam és nem törődni semmivel, csak egy kicsit nőnek lenni, nem a szenvedélyes, hanem a hevesen dobogó szívű fajtából. Csak rövid idő, de míg Dave mosolya szélesedik, addig az én szívem is szélesebbre tárul, s befogadja az egész helyzet osztályidegen, örömben ugrálós, otthonos mivoltát. Aztán persze megint jön a tipikus én, a másik sértegetése még akkor is, ha abszolút nem direkt csinálom. Eszemben nem volt arra célozni, hogy Davidnek önértékelési problémái lennének, bár tény, hogy vannak neki. Nem nagyon értem ugyan, hogy miért. Ő a legjobb ember, akir csak ismerek, még akkor is ezt gondolom róla, hogyha konkrétan halálra tud idegesíteni azzal, hogy ennyire jó, ennyire szabályos, ennyire mulya néha. - Szívesen! – mosolygok rá. Nem kéne ezt sem mondanom, nyugtázhatnám, hogy megköszönte, de mégis kiszalad a számon. Valami, ami a szívvel kapcsolatos. Ez is ritkán hallani tőlem ám. A konyhapultnak támaszkodom, vagy egy asztalnak, mindegy minek, csak mellettem legyen. - Ha nem kóstolgat, én sem eszem meg. – közlöm szárazon. Nincs én nekem semmi bajom Chrisszel, azon kívül, hogy néha az is idegesít, hogy lélegzik. Utálom, hogy tartozom neki, de azt nem, amiért. Ez egy ördögi kör, s remélem hamar leróhatom azt a tartozást, hogy essünk már túl rajta. Egyébként ő a hisztis kislány, én nem mondtam rá semmi csúnyát, totálisan hidegen hagy a léte. Neki is vannak problémái az önértékeléssel, legalábbis én így gondolom. Savanyú lehet a szőlő, vagy nem tudom. Nem is érdekel, ami azt illeti. Túl egyformák vagyunk bizonyos dolgokban ahhoz, hogy kedveljük egymást. - Te vagy köztünk. Azért fúj, mert átvertem annak érdekében, hogy elmehessek érted. Félig volt csak szándékos.. – jegyzem meg látszólag könnyedén, azonban az érzelmeim jócskán megváltoznak az emlék hatására. Még felkavar az egész mentés, az előtte álmomban átsírt éjszaka, a kórház, az egész. Nem is nagyon feszegetem a dolgokat, ennyit szólok magamtól, többet maximum akkor, ha Dave kérdezne erről. Felhúzom az egyik lábamat, miután lerúgtam róla a cipőt. A magassarkú tompán koppan a padlózaton. Lábamat saroknál támasztom meg a széken, átkarolom fél kézzel. Másik kezembe veszem a csészét, alátét nélkül. Megtámasztom az aljét felhúzott térdemen. Mesél nekem, magától beszél a múltjáról, s ez valamiért olyan mélyről áradó örömmel tölt el, hogy amilyen szélesre csak tud, olyanra szalad a mosolyom. Moszkvában nem sült el túl jól ez a dolog, talán az volt a baj, hogy kérdeztem. Most meg lecsesztem, hogy valamit nem mondott el. Lám, mégis az eredeti énem a kifizetődő, nem a kedvesen érdeklődő. Vannak még furcsa csodák. - Nem mondod, hogy a saját lányán akart kutatni? – kerekednek el szemeim. Akármennyire is tisztességesnek kéne lennem, nem tudom eltüntetni az undort a hangomból. - Mi a képessége? – kérdezek inkább, mielőtt még látatlanban elszidom az apjukat minden ordas szemétnek. - Én nem fogadom el! – fortyanok fel. Még mindig kiakaszt, hacsak a fogadószobás történésekre gondolok. Takarodjak, amíg megtehetem? Meg a jó édes anyádat! Idejét nem tudom mikor beszéltek utoljára így velem. Önérzetes vagyok, s ha beletaposnak, akkor onnantól nem ismerek sem istent, sem hazát. Nem, mintha előtte annyira tapintatos lennék, az is igaz. - Önző, hazug, szemét húzásaik voltak egészen onnantól kezdve, hogy elkaptam az S.O.S. Jelet a hajóról, s erről értesítettem őket. Ha rajtuk múlt volna, akkor te még mindig nem kerülsz elő, szóval előttem egyiknek sincs már hitele. Egy bocs baszd meg sem csúszott ki a szájukon! - morgok, mint akinek muszáj. Aztán, hogy lefoglaljam magam valamivel, inkább belekortyolok a kávéba. Egész kellemes íze van, bár tényleg nem moszkvai. A kávé viszont kávé, függő vagyok, imádom mindenhogyan. Majdnem annyira, mint a vodkát. - Kurva életbe, Dave! – ejtem el a csészét a borulás láttán, ami miszlikbe törik a terasz padlózatán. Azonnal pattanok, amilyen gyorsan csak tudok, ezt nem kell megkérdezzem, nagyon is jól tudom, hogy miként segítsem fel őt. Nem érdekelne az sem, ha tiltakozna, teszek az önérzetére. Segíteni akarok, lesz szíves hagyni is! - De elcseszettül áll neked, ha káromkodsz! – nevetek fel. A bot nem jut eszembe, de a felsegítésen remélhetőleg túl vagyunk. Ideje lehiggadnom. Komolyan röhejes, hogy milyen szinten ugrik magasra az adrenalin bennem, hacsak bármi baj éri Davidet. Undorító, hogy mennyire szeretem. Már-már félelmetes a számomra, hisz sosem éreztem ilyet és nem tudom mikor mászom bele olyan mélyen, hogy megfulladok. Attól, amit hallok, megint bezárom magam saját falaim mögé. Szigorúan tekintek Davere, s csak nagyon halványan látszik tekintetemben az elhomályosodás. Háromszor haltam bele én is abba, amit hallanom kellett a halálát illetőn. Sírtam miatta, pedig ott volt, élt. Nem akarom, hogy megint elöntsön az az érzés. Kapar a torkom, marja a ki-nem-engedett fájdalom, s nem tudom lenyelni a gombócot sem. - Ne. Kezdd. El! – tagolom jól érthetően, éppen hogy érzékelhető remegéssel hangomban. Inkább arra koncentrálok, amit a halál után mond. Ha azt boncolgatom, talán lecsúszik a gombóc is a torkomon. - Miféle dolgokra gondolsz? – kérdezem, miközben visszaülök az előbbi helyemre. Kell a távolság, mert így túl nagy volt a kísértés arra, hogy megöleljem, érezni kívánva azt, hogy tényleg itt van és tényleg nem halott. Nem kell, hogy gyenge kislánynak nézzen, olyannak, aki belehalna, ha elveszítené őt. Pedig milyen igaz is ez az elképzelés. A testemen kívül semmi nem élné túl a halálát, s valószínűleg a testem sem sokáig létezne. A vodka gyógyír, de nagy mértékben öl. S a gyászt csak ipari mennyiségű szesszel tudnám elviselni, azt hiszem. - Amiatt változtál meg, ami történt veled? – kérdezek még egyet. A „meghaltál”-t nem tudom és nem is akarom kimondani, de a változását érzem. Mintha már kevésbé akarna menekülni előlem. Talán jobban elvisel.. talán erősebb lett a képessége. Nem tudom, mindenesetre a fogadószobás érzelemmanipulációja is új volt nekem. Mivel nem tudom, hogy régen is képes volt-e rá, ezért kérdezek így. Számomra ez változás, de majd kiderül, hogy tényleg az-e, s jól értelmezem-e a jeleket.
~Nem mondott nemet.~ Szélesre vált a mosolyom. -Igen, mondtad. – csendes a válaszom. Nem akarok ezen vitatkozni, mert mindketten tudjuk, miként vélekedik a másik erről és azt is, hogy ez jelenleg egyikünkben sem változott. Beletúrok a rövidre nyírt hajamba. A kórház után úgy döntöttem, hogy levágatom. Sok minden változott bennem, de most inkább azért tettem, mert egyszerűbb így sok minden. A nevemen szólít, ez nagyon jól esik. Amit mond, az elgondolkodtat. De inkább a válaszon. -Rendben. – bólintok. Valahogy a dac ébred fel bennem és a hiábavalóság érzése. Mert, hogy megint tojáshéjon táncolás lesz ez. Nekem vannak önértékelési problémáim. Tudom. De ettől még nem biztos, hogy változni is fogok. A dobott puszira elmosolyodom, még ha mérges is vagyok azért, amiért nem tudnak lenyugodni. -Köszönöm. – a segítségre értem, amiért nem kellett elvonszolnom maga a telefonig. Nagyon ülnék már. -Ha vitatkoztok, kimegyek. – tömör hozzáfűzés, az azonban kiül az arcomra, hogy jól esik, eljönne. – Nem tartozik rám, mi van közöttetek, de a vitát sosem szerettem. – rejtetten üzenem csak, hogy szeretném, ha nem vitáznának egymással. De felnőttek és az ő dolguk, hogy milyen kapcsolatot alakítanak ki egymással. Az aggodalom érzése engedteti el a kezemből a tálcát. Megtörlöm a kifolyt kávés kezemet, nem fog megégni a bőr. -Köszönöm… - utána bicegek és szinte beledőlök a nyugágyba. Csendben tekintek Kátyára, még nem nyúlok a csésze felé. – Ők így döntöttek. Mi pedig így. A szemrehányást elfogadom a húgommal kapcsolatban. -A hajóút előtt nem sokkal érkezett… nem… nem mondtam. Féltestvérek vagyunk és sokáig nem is voltunk együtt. – töprengővé válik a hangom. – Hollyval apánk a közös szülő és bár nem akadályozta, hogy ismerjük egymást, nem is bátorított bennünket erre. Hozzám költözött. Apám érdeklődését felkeltette a képessége. Kutató. Hátradőlök, miután felmarkoltam a bögrét. Az első korty után nagy levegőt veszek és kiengedem utána. -Én sem tudom. – sóhajtok fel. – Megtapasztaltam, mennyire is nem tudok hasznára lenni akárkinek is. De nem szeretném, hogy azok, akik fontosak nekem, védtelenek legyenek. Charlesék döntését is elfogadom, még ha nem is értem és értek vele egyet. Hasonlót szeretnénk elérni, mégis máshogyan. Félig kiiszom a bögrét. -Örülnék, ha segítenél. Több szem többet lát és több kéz többet tesz. Azt hiszem, igen. Ezért is szeretném, ha jönnél. – főleg pedig, ha végre kibékülnének, vagy legalább is valamennyire rendbe jönne a kettejük közötti kapcsolat. -De csak ha szeretnél. – sosem erőltettem senkire semmit. Jó pihenni. És nagyon itthon lenni. Valóban úgy érzem, hogy hazaérkeztem. Máris kiegyensúlyozottabb lettem. És Kátya is itt van. És tudom, hogy még valamit el kell mondanom. Neki igen. Feszültté válok, de tudom, érzem, hogy el akarom mondani. -Szeretnék valamit elmondani. – felállok, és ösztönösen lépnék. Nem tudom, miért hiszem azt, hogy tudok lépni rendesen és teljes erőből felborulok. -A büdös picsába! – ritkán káromkodok, de ez annyira abszurd a részemről, hogy a végén még el is nevetem magam, a földön fekve. Utálom ezt a helyzetet és a rá adott reflexem mutatja, mennyire érzékenyen érint az egész. De élek és ezért nem is panaszkodok e miatt. Miután felkapaszkodok a nyugágyra, a botot is megtalálom. -Azt hiszem, később mutatom meg, de a többi részét elmondom. – nem dőlök vissza. Kizökkentem, de akkor is elmondom. Elkomolyodik az arcom, nem is tudok Kátyára tekinteni. -Tudom, hogy elmondták neked, háromszor is meghaltam. – hallgatok egy keveset. – Azóta látok dolgokat, amiket hétköznapi emberek nem. Miért olyan nehéz ezt elmondani? Pedig egyikünk sem hétköznapi ember. De úgy érzem, ha nem tudom elmondani, megint elveszítek egy talajt a lábam alól. Újból meg kell tanulnom különbséget tenni a valóság és a valóság között.
Soha, senki nem ajánlgatott nekem még közös költözést, így jócskán beleolvadok a dologba, s hogy ennek látszatát és kinyilatkoztatását elkerüljem, inkább nem mondok semmit, csak mosolyogva megrázom a fejemet. - Így tökéletes! – jegyzek ennyit, de ennél többet nem, nem akarom, hogy az elfogódottság kiüljön hangomra. Elég az, amit a csók után produkálok a birtoklási vágyon felül. Tudom, hogy tudja, hogy érti. S most először érzem úgy, hogy amennyire dühít a képessége, annyira tartom nagyon hasznosnak is. - Jaj hagyd már! Nem tart örökké és különben is, ez csak akkor bezártság, hogyha te annak éled meg. Benned dől el, de ezt már mondtam sokszor. – vonom meg a vállamat. Ezt nem fogom feszegetni, az a véleményem, ami mindig is volt. Sajnálom, hogy baja van a bezártsággal, de úgy érzem, hogy fel van fújva. S mivel tapintatos vagyok vele és csak vele, ezt nem mondom, de mást sem. Futni futhatok vele, ha akarja. Majd. De addig nem tudok segíteni ezen a bezárva vagy nem bezárva érzésén. Magában kell lerendeznie. - Amúgy meg szerintem nem. És ha nem vetted volna észre, akkor humorizáltam, néha Dave nagyon örülnék, hogyha nem húzódnál a csigaházadba a poénjaimtól. Nincsenek önértékelési problémáim, de minden nőnek jólesik, ha értékelik a humorát, ezt nem tudtad? – könyökölök a konyhapultra, szekrényre, akármire, ami mellett állok, behajolva figyelve ekképp a mozdulatait. Ha nem kér, hogy segítsek, nem fogom megtenni. Felajánlottam, ennyi. A nyúl nem viszi a puskát azért. Nem tudom megállni, hogy fel ne vihogjak Chris megszólalásán. Persze állatira elönt tőle a pulykaméreg, de mivel nincsen itt, így nem láthatja, ahogyan a szememet forgatom és nem érezheti, hogy mennyire bántva érzem magam a megjegyzésétől. Nekem is van lelkem, csessze meg! - A némber csókoltat, Madárka! – szólok mégis bele, holott megfogadtam, hogy nem teszem. Majd Dave szavait hallva elmosódik bennem a rossz érzés, s szinte kezdek örülni annak, hogy némbernek lettem titulálva. Ha nem így történik, akkor David nem véd meg én meg nem hallhatom. Belecsókolok a tenyerembe, s néma fújással, kis kacsintással küldöm oda Davenek ezt a puszit. Hálából a helyreigazításért. Tudom, hogy nem vagyok ártatlan és Chris helyében én is zabos lennék, de ezt nem fogom közölni. Valahol vicces ez a csörtézés. Legalább nem unatkozunk, nem igaz? Pusszantson téged a rosseb! - forgatom meg azért a szememet, s elköszönésképp csak belenevetek a kagylóba. Akar elmenni hozzá a nyavalyaszarás, legalábbis így ez az első gondolatom. A második meg az, hogy nagyon is akarok. A vonalat bontja én pedig eleresztem képességemmel a készüléket s a vonalat is, rádióstul, mikrofonostul. Nem érzem a Daveből áradó morcosságot, de ahogy a tejjel mókol, az azért árulkodó. Nagyvonalúan túllépek viszont rajta, mert nem akarok ezen témázni. Sejtem, hogy nem tetszik a hamvas, szép lelkének ez a háború, amit Chrisszel vívunk. Nekem tetszik is, meg nem is, chris érzéseire meg momentán tojok. Elég világosan a tudtára adtam, hogy tartozom neki, de ez nem azt jelenti, hogy kinyalom a seggét. Majd ha normálisan viselkedik velem, akkor én is vele. Addig maradunk ennyiben. - Szívesen elmegyek veled. – zárom le ennyivel. A „veled”-en van a hangsúly, de tény az is, hogy minden lében millió kanál vagyok, szóval érdekel az ügy is. - Hjaj, add már ide, Mr. Büszkeség! – forgatom meg a szememet, s ha nem kell érte vívnom, akkor elveszem azt a tálcát Davetől és kiviszem én a teraszra. Jó dolog a fickós virtus meg a meg tudom csinálni, de azért van az a szerencsétlenkedés, amit már én sem nézek szívesen. Az meg csak hab a tortán, hogy még el is öntött az aggodalom, meg a segíteni akarás, mely ebből fakad. De ezt lenyelem. Nem fogok azért elpuhulni! Azt mindenki lesheti. Leteszem magam Davevel szemben, felvonom szemöldököm arra, amit hallok. - Nem gondolnám, hogy ebből háború lenne. A hajós dologtól elgurult a gyógyszerem, hogy teljesen őszinte legyek. Utálom, hogyha a pofámba van hazudva! – ökölbe szorul a kezem. Tényleg idegesíthetett a dolog, ez világosan kiderül, mert az érzelmi reakcióm rá még mindig heves. - A húgod? – akadok meg egy számomra lényeges pontnál. - Sosem mondtad, hogy lenne húgod. – hívom fel rá a figyelmét kissé szemrehányón. Persze lehet, hogy csak én nem emlékszem, de utóbbi esetben sem fogok visszakozni. A központ ötletére csak aztán reflektálok, hogy a testvér-téma előkeveredett. Nem tudom, hogy miért indult meg a vezérhangyám. Davidnek van egy húga.. és a húgát a központba akarja. ÉS a húgát meg kéne így ismerjem.. fantasztikus találkozás lehetne. Vajon hogy mutatna be neki? Miért vagyok itt? Nem, ebbe az utcába még gondolatban sem akarok belesétálni. Inkább mosolyogva elveszem a csészét, s a kávéval foglalkozom. Jó ez a hely, itt tényleg el lehet engedni a gondokat. - Alapjáraton azt gondolom, hogy ez egy jó ötlet, de őszintén szólva nem tudom, hogy mennyire járható. Rohadék sok szervezkedéssel és melóval járna.. – nem vagyok lusta, ha munkáról van szó, de ezt ki kellett mondanom. - Segítek, ha gondolod. – ajánlom őszintén. Ez tőlem nem kis dolog. Főleg mivel mindig a magam feje után mentem, kivéve az iskolai nyaktiló alatt. S annak is meglett az eredménye.. - Ez lesz a holnap témája?
-Itt igen. Ez még az a rész, ahol a rokonsági szálak megvannak. A belvárosi rész már más. Ha úgy érzed, oda is beköltözhetünk. Bár ház ott nincs, vagy lakás. – lehet, hogy elhamarkodtam? Bízom Kátyában, hogy jelzi, ha valami nem tetszik. Kezem a derekára is csúszik a csók közben, onnan esik le szinte majdnem, a puszira, amit másodjára kapok, elmosolyodom. Megértem, miért kaptam. Már az előtt értettem, hogy megtette volna, és… madarat lehetne velem fogatni, míg másik énem pedig a világba szaladna el a mostani helyzet elől. Érzem, ahogy visszahúzódik és ahogy szoktam, én is ezt teszem. Vagyis nem húzódik el. Ismét fellobbant benne az a megkapja, amit akar érzés, amitől menekülnék. Ismét. Viszont sok minden történt, amivel érzékeltette velem Kátya, hogy ha ezt is teszi, ha tért és időt. Igaz, nem a menekülésre, azt már észrevettem. -Mégpedig? – tekintek fel a készítésből. Nem értem elsőként, mire is gondol. Majd felsóhajtok és megrázom a fejem. – Úgysem tudnék elfutni, nem igaz? Az egyenlő a bezártsággal. – teljes kínban vagyok, hogy nem mozoghatok, főleg a futás hiányzik, teljes egészében. A hiánya már eléggé kiüt rajtam. -Melegen. – bólintok. Jég akkor nem lesz, ellenben forró tej, igen. Nem állati tej. Már indulnék a telefonhoz, de meghallom az elektronikus sercegést, maradok, ahol vagyok. Kérdőn tekintek Kátyára, de sejtem, hogy beszélhetek is. -Kátya. Nem némber. Ha bajotok is van egymással, leszel szíves moderálni magad. A kávét készítem a tartályba, úgy biccentek egyet. -Rendben, holnap kilenckor. Majd eldönti. – a pusszantást Kátyára bízom. – Szia! Legszívesebben a mosogatóba vágnám a tejet, amivel már foglalkozok közben. Miért kell állandóan fújni egymásra? -Gyere el, és megtudod. Szeretném, ha jönnél te is. – szeretném, ha rendeznék egymás között a helyzetet. Éppen ezért nem is mondok semmit. A kávé hamar kész és a tej is elkészül. - Terasz? – tálcára pakolok még ízesítőt. A csészémet a kezemben vinném, de a kezemre ömlik pár csepp forró ital. Felszisszenek, leteszem vissza a pultra a csészét, hogy letöröljem a kávét. Nem érdekel, akkor is kiviszem. Korábban is meg tudtam oldani, most is menni fog. Megkönnyebbülve ülök végül a terasz egyik ülőhelyére. -Nem hiszem, hogy a hibánk annyira nagy lett volna. Chrissel azon gondolkodunk, hogy itt létrehozunk egy bázist azok számára, akik rendelkeznek képességgel. Egy központ kevés és nem csak jóra használják jó páran ezt a képességet. A hajós baleset sem véletlen volt. Nem akarok háborút és viszályt. De nem szeretném, hogy akik képességgel rendelkeznek, segítség nélkül maradjanak. – felsóhajtok. – Szeretném, ha a húgom is kapna segítséget. Én kevés vagyok ehhez. Többen kellünk, mert több szem többet lát. Mégis kimondom. Muszáj kimondanom, mert kell lennie megoldásnak.
A kagylót is eltartom, ahogy furcsán hallom vissza a hangom a vonalban. -Kihangosított az a némber? – blöff. Nem tudom, hogy ott van-e. Sejtem, hogy ott van, és hogy ő tette. Ha irigy típus lennék, még irigykednék is. De inkább most irritál. – Mindegy. Holnap? Hát persze, hogy holnap, két perc múlva már alszok, mint a jegesmedve nyáron. – forgatom a szemeim. -Holnap kilenc, nálam? Jöhet ő is. – ha megegyezünk, akkor búcsúra veszem. Aludni akarok. -Kátyát is pusszantom. – leteszem a kagylót, majd nyújtózkodok egyet. Tényleg fáradt vagyok, teszek arra, hogy mit kéne ilyenkor tenni. Felmarkolom a fehér pokrócot és magamra terítve, valóban alszok. Fehér öltönyben, rajta kávéfolttal.
- Még rokonok is? Egyre jobb! – nevetek fel egy méltatlankodó horkantást követően. Szép lesz ez, mit ne mondjak, ha szegről, ha végről, de.. nem gondolnám, hogy bírni fognak engem. Mondjuk miért is érdekel? Vagyok, aki vagyok. Ha Dave így felvállalja az ismerőseit, akkor nem lehet az akármilyen szintű rokonoknak sem egy szava sem. - Nem csodálom, igazán hangulatos hely ez. Ahhoz képest, amihez szoktam a túl nyugodt róla az első benyomásom, de ez kivételesen nem pejoratív. – mosolygok miközben beszélek. Tényleg nem akarom a helyet leszólni, amit mondok, az őszintén jön elő belőlem, ahogyan a cselekedeteim is teljesen tiszták, még akkor is, hogyha önzésből születnek. De. Lehet. Ez visszhangzik bennem, bár nincsen róla tudomásom. Csak elveszem a csókban, s bár egy másik szinten vesztem el magam, mint ahogyan Dave vesztené saját személyét a képesség miatt, de ez sem kevésbé veszélyes. Láthatta már, tapasztalhatta, hogy én és az érzelmek nem vagyunk köszönő viszonyban sem egymással, hogy bele tudok roppanni – szó szerint – abba, ha valamiből túl sokat kapok. Ez nem képesség, csak személyiség. Akarom őt, akarom, hogy az övé legyek, s ennek csak negyven százalékban van köze a testiséghez. Arra vágyom, hogy felvállaljon, hogy kimondja, hogy szeret engem, hogy a Nő vagyok az életében, hogy nem lesz más, hogy én leszek, én vagyok. Egy kicseszett, mindent elsöprő vallomást akarok, egy morzsát, egy fénysugarat arra vonatkozólag, hogy nem vagyok teljesen hülye, hogy amit érzek felőle az valódi. Felőle, nem iránta. Az iránta az igazi, azt tudom kezelni, magam választottam, hagytam magamat felolvadni a szerelemben, ami felütötte bennem a fejét iránta. Nem vagyunk barátok, szerintem ő sem hisz ebben komolyan, de most nem volt már elég a szerintem. Az ajkaira vágytam, a csókjából kívántam olvasni, s kaptam is válaszokat. Hogy a viszonzásból levont következtetéseim valósak-e vagy sem, az talán sosem fog kiderülni, hisz nem az a nő vagyok, aki szóban provokálja ki a vallomást. De elraktározok magamban sok mindent, ajkain keresztül kóstolom meg a lelkét is, ahogyan még senkiét. Cselekedetemben benne volt az a hit is, hogy a baleset, a sziget óta erősebbnek láttam őt. Naivan reméltem a csók kezdeményezésekor, hogy el bír majd viselni engem, hogy már nem leszek annyira sok neki, mint amennyire eddig az voltam. Vagy tévedek, vagy nem, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a csók vége szakadtával, midőn ajkaink elválnak egymástól még egyszer odahajoljak, s egy szájára illesztett, röpke puszival le ne zárjam ezt az egészet. Sok mindent jelent mindez, de egyet legfőképp: nem a vak vágy vezérli azt, amit cselekedtem, hanem a szeretet. Nem tudhatja – nem is kell tudnia – hogy ilyen odahajlós, színtisztán csak a kedvességről és a nyitott szívről tanúbizonyságot tevő, el is szakadok tőled meg nem is puszit nem adtam még senkinek. A csók az mindig csók volt, melynek folytatásaként megkapták a testemet s én is megkaptam másokat. Itt egyértelműen nem a szex előszobájaként funkcionált nálam ez a csók. Persze, kívánom őt, de ez most más. A lényeg most nagyon is más, kevésbé hús, sokkal inkább lélek, ha fogalmazhatok így. - Ha rajtam múlik, az leszel. – mosolyodom el. Már nem az otthon szóról beszélünk, ez egyértelmű. De ennek ki kellett jönnie, több vallomás nem követi. Eleget kapott belőlem – talán többet is mint elég lett volna neki – a csókból. És különben sem vagyok a szirupok embere. - Hm! – nyalom meg a számat, előrevetítve, hogy ízelni fog az a kávé. Igazából ez nem biztos, s az ajaknyalogatás is csak arra szolgál, hogy megszabaduljak a „még”-érzésétől. Nem ragadtathatom el magam, ha eddig ilyen rohadék módon toleráns voltam, akkor most ez a csók legyen elég. Ki tudja mennyi időre. Talán míg ő nem kezdeményezi a következőt? Nem gondolnám. Amit akarok, elveszem. Csak idő kérdése, akárhogy igyekszem is. Bár változtam, de talán még nem ennyire. Nem gondolok ezzel. Egy kis távolság kell, így nem megyek azonnal utána, maradok odakint, a korláthoz lépek, mindkét kezemmel megmarkolom azt, majd az ég felé fordított arccal nagy levegőt veszek, s hagyom, hogy kiáramoljon belőlem az előző percek érzelemtengere. Még magamnak is sok vagyok, erre a következtetésre jutok. Mosollyal ajkaimon lépek végül Dave után a konyhába. - Ezzel most célozni akartál valamire? – nevetem el magam pimaszul, talán kissé gonoszul is, visszagondolva annak hatásaira, amikor utoljára bezártam őt bármilyen házba. Nem direkt csinálom – annyira nem – de kiszalad a számon, ahogy a nevetés is csak úgy kipukkad belőlem. - Melegen. – válaszolok, majd a csörgésre előkapom magamból a képességemet, s nemes egyszerűséggel kihangosítom azt a telefont, így Davenek el sem kell indulnia. Elég csak a készüléket átrendezzem egy rádióra vagy bármilyen olyan eszközre, ami a házban hangot tud lejátszani, s máris meg van oldva a dolog. Nem érdekel a magánélet szentsége, ezért is nem akadtam fenn azon, hogy itt nem kell meglepődni, ha csak úgy bevonul valaki a házba kérdezés nélkül. Tervek. Nem az én dolgom. Ettől függetlenül megindul a vezérhangyám. Úgy beleszólnék ebbe a beszélgetésbe! De végül csendben maradok. A kihangosítás oda-vissza tud működni, ha Dave beszél, azt Chris is hallja a telefonban akkor is, hogyha David közben tényleg nem ment el a kagylóig, hogy felvegye azt. Imádom a képességemet, szavamra mondom! A hangosbemondókra annak ellenére büszke vagyok, hogy aljas húzás volt.. aljas, de Kátya, ami azt illeti. - Miféle tervek? – kérdezem, hogyha bontották a vonalat, s eleresztettem a technikát. Lehet, hogy tudnom kéne miről van szó, de nem nagyon ragadott meg az információ akkor sem, ha hallottam már.
-És a szegről-végről rokonok. – bólintok. Nagyon távoliak, de itt ezt másképp kezelik. Éppen ez volt világéletemben az egyik félelmem a képességemmel kapcsolatban. Hogy bántani fogok másokat ezzel. És hogy éppen Kátyát… a terelése és hallgatása mögött is érezném a fájdalmat, ha nem lenne ez a képességem, akkor is. -Valahogy mindig itt éreztem magam a legjobban. – mosolygok a házra, ahogy feltekintek az épületre. Zavartan tekintek le és mosolyodom el, ahogy megértem a válaszát. -Ne érezd kényszernek. – visszakozom gyorsan. Mindig elrontom nála… beszippantom az alsó ajkamat, úgy tekintek rá, majd el. Ahogy a keze az enyémre simul, még jobban elöntenek az érzései. Némán tekintek rá, hagyom, hogy a tekintetünk összefonódjon. A keze azonban ott marad az enyémen, az érzelmei azonban váltanak és ott tartanak. Nem lépek el. Ahogy kúszik fel a keze, úgy borzongok bele ebbe az érzésbe, amely egyre jobban… Nem tekintek a kezére. A szemeibe nézek, ahogy visszafordulok. Szembe vele, a lábam enged, még ha lassan is, de ez nem érdekel jelen pillanatban. Az érintése, az egész létezése itt van bennem. Bizsergek, tetőtől talpig, tekintetem komoly, befogadó. A kacsintásra még inkább belém robban, szinte eltűnök, és akarom. Ez most mellőz minden véletlent, az a Kátya van itt a karjaimban, akivel először találkoztam. És mégsem. Behunyt szemmel fogadom a közeledését és mindaz a gyengédség, amit egy csókban tudok és szeretek kifejezni felé, átadom neki. Az aggódó közeledést, a visszautasítástól való félelmet és egyben azt a vágyat, amit már rég éreztem. ~Nem lehet…~ az első érzés, ami a lélekvesztő csókban felbukkan bennem. Csókolóztam már azelőtt is. De a csók csak az első lépés. Aztán jön a többi. És végül úgyis az lesz a vége, hogy egy lélekvesztett testet fog kapni személyemben Kátya, akivel nem tud mit kezdeni. Mert eltűnök, elveszek. Nem tehetem ennek ki, egy valakivel már megtettem. Nem akarom, hogy ő is átélje. Nem köthetem magamhoz. Ugyanakkor, ő így döntött. Mások döntését pedig tiszteletben tartom. Éppen Kátyáéval ne tenném? Nem bírok megszólalni utána, a kezem is ezért hullik le. A távolodásával fázni kezd a lelkem. A lépcső felé fordulok, inkább a mászásba fordítom mindazt az érzést, ami kavarog bennem. -Boldog lennék. – mosolyodom el végül, háttal a tájnak. Érzem, hogy ezt nem könnyű kimondani neki, viszont őszinte. -Ha orosz módra készíted, bizonnyal. Viszont most cserébe én készítenek neked… - ha jól emlékszem annyira nem teás. – kávét, az itteni ízlés szerint. Nem amerikai ízlés szerint. Hawaii módra. Itt termesztett kávéból. Még mindig bizsereg a szám. Nem fogok tudni megbirkózni mindezzel. Nem tudom. A konyhába tartok, ha velem tart Kátya, akkor nem ordítva folytatom, hogy hallja is. -Hidegen, vagy melegen? Teavizet is teszek fel. Arra vágyom. Egy adag itteni hibiszkuszéra. -Azon se lepődj meg, ha valaki benyit a házba. Itt nem szokás mások elől zárni. A szekrényben keresek megfelelő eszközöket. Anya az utolsó alkalommal kissé átrendezte az ízlése szerint. Telefoncsörgés. Kátyára tekintek, majd a telefonra. Itt és a nappaliban van. Kis időbe telik, ha csak Kátya meg nem előz. -Itt David. Chris hangja csendül fel. Először nem értem, honnan tudja, hogy itt vagyok. Aztán beugrik, hogy mondtam neki, ma érkezünk. Aztán meg a tervet nem értem, végül leesik. Kátyára tekintek. -Holnap? – mára elég volt a mozgásból.
- Sok a céda, mi? Virágfüzéres nyakláncos, fűszoknyás bujaságdémonok tömkelege.. – humorizálok széles vigyorral. Nem megyek messzire öniróniáért, s még büszkeség is csendül a hangomban, ahogyan közlöm ezeket, szórakoztat a dolog. Az meg megnyugtatja rejtett idegességemet, hogy Dave szerint kedvelni fognak. Jó ezt hallani, még akkor is, ha nem hiszem el. Nem beszélek arról a napról, én így védekezem. Ha szóba is kerül, csak elütöm egy viccel, egy kacsintással és ennyiben hagyom. Ha megint át kéne éljem – akár csak gondolatban is – nem tudom, hogy mivé formálódnék. Sokkoló volt, azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá. Nem vagyok az a fajta, akiben annyi érzelem tobzódna egyszerre, mint amennyit akkor kaptam Davenek „hála”, amikor amúgy is fel voltam paprikázva először Davidre, majd Chrisre és legvégül Ericre. Szokták mondani, hogy csak férfiakkal ne kezdjen az ember, hát én kaptam a nyakamba egyszerre hármat is és tökéletesen kicsavarták az idegeimet. Láttam Harryn, hogy meg volt döbbenve. El voltam tőle ragadtatva, ami azt illeti, mert így biztos lehettem abban, hogy a képességemmel sikerült bonyodalmat okozzak. Legalább ennyi jár nekem, azt hiszem! Megülte ajkaimat és vigyorgásra késztette a káröröm, ezzel akartam elkendőzni azt, hogy valójában nagyon is zavar, hogy szánakozást is láttam a srác tekintetében. A magam szánalmának tükörképét, s innen nézve még rosszabb az ügy. - Igazán tetszetős! – mosolyodom el, minek után jól megszemléltem másodszor is az emlegetett részeit a háznak. Most kéne azt mondani, hogy Dave igazán tehetséges? A fenéket! Nem értek a házakhoz, mit tudom én, hogy ez tehetség-e, vagy átlagos érzék, tanult dolog, akármi. Inkább hallgatok, s csak átültetem a mosolyt érzéseimbe is, amolyan tetszik-mert-a-te-műved módra. Ez elég. Nem tudatos, de amikor észlelem, elégnek ítélem. Belőle kijön, bennem bennszakad. Szavak és levegő. Elkerekedett szemekkel nézek rá, s még csak odáig sem jutok el, hogy produkáljak valami rosszízű viccet. Megdöbbent mindaz, amit hallok, s talán bele is pirulnék, hogyha még képes lennék ilyesmire. - É..értem. – préselem ki magamból igen értelmesen, s saját reakciómon úgy felbosszantom magam, hogy legszívesebben kiosztanék önnönmagam számára egy pofont. Ráfogom a fogadószobai érzelmi sokk utóhatásaira, de valójában egész másról van itt szó. Érzelmeim őrült sebességgel kavarognak bennem, széles skáláját járva be a hálának, a szeretetnek, a döbbenetnek. Közelebb lépek hozzá, úgy helyezkedem, hogy szembe kerülhessek vele. Megfogom a korlátra támasztott kezét, ráteszem sajátomat. Sokáig nem szólok semmit, csak mélyen a szemébe nézek, beszívom a kettőnk közt feszülő levegőt, mintha ezzel akarnám közelebb hozni magamat hozzá. Mérlegelek, hogy megszólaljak-e, de végül győz az ösztön, s kiszaladnak a számon a szavak. - Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert a végén még valóra válik! – születik mosoly arcomon. Beharapom alsó ajkamat annak a jeleként, mintha mondanék vagy tennék még valamit, de végül nem szólok többet, hagyom, hogy elforduljon, majd visszaforduljon és újra szóljon. A kérdése elpattint bennem valamit, feléled a belső ördögöm, az előbb elszalasztott folytatás. - Segíteni dönteni! – jegyzem sejtelmesen, majd ahogy így állunk még közelebb orientálódom hozzá – a kezét a korláton eddig sem engedtem el, így most könnyen siklik fel simításom a kézfejéről alkarján, felkarján, hogy végül a vállán vessem át kezemet, tenyeremet tarkójára siklatva a mozdulat zárásaként. Játszhatjuk ezt, nem gáz. Elvagyok a barát-nembarát témakörben, de nem várhatja tőlem senki, hogy néha ne hagyjam elszabadulni magamat. Most a kérdéssel Dave olyan utat nyitott, amire rá kell lépnem, mert így nem marad megválaszolatlan az a dolog sem, hogy maradnék-e vagy sem. Éreztem a csalódottságát, zsigereimbe itta magát, felkorbácsolta érzékeimet, hát teszem amit tenni óhajtok, mert úgy hiszem ez a legkevésbé megfelelő, de a legidevalóbb lépés. Mivel egyik kezemmel a tarkójára simultam, így vonva közelebb hozzá magamat, másik kezem szabad csak, de azt mozdítom. Derekamra vonom Dave kezét, hogy aztán ha ott hagyja, ha nem, akkor is eleresszem, s megpróbáljam úgy fordítani őt, hogy a korlát és én közém kerüljön, a korlátnak háttal. Óvatos vagyok, nem lökdösöm, nem akarom, hogy belesajduljon a lába, ám ettől még elég célzatosan mozgok és cselekszem, reményeim szerint a mozdulatot sikerre is viszem. Ha így történik, ha nem – nem az elfordulás az egész lényege – akkor egy kis kacsintást eresztek meg felé, nyakába borítom összes szenvedélyemet, minden vágyamat az ajkai iránt, az érintése iránt, s közelebb emelkedve ajkaimmal az övéit keresem. Ezúttal nem a véletlenség szüli a csókomat, hanem abból fakad, hogy önző, irányító boszorkány vagyok. Megint. Mondjuk ahhoz képest, hogy mennyi ideje ácsingózom erre a pillanatra, egész szofisztikált lehet a belőlem áradó vehemencia. Tanultam némi önmérsékletet Davidtől, de azért a bőrömből kibújni nem fogok. Ha nem találok azonnali elutasításra, akkor addig húzom el a csókot, ameddig csak Dave hagyja, hogy „rendes” csók legyen belőle. Egymást kóstolós, lelket beletevős, szívet kitárós. Persze minden jónak vége szakad egyszer – és jelen esetben nem kifejezetten rajtam múlik, hogy mikor, nem én vagyok az, aki meg szoktam rettenni az ilyesmitől – hát én is kilépek a szenvedélyek tengeréből, megrázom magam, szárazra törlöm lelkemet a témaváltással. Hogy feljutunk-e a teraszra, vagy ott maradunk, ahol eladdig álltunk, így is úgy is megfordulok, hogy megtekintsem a sziget említett részeit. Eleresztem ekképp Davet, s bár a közelében maradok, fizikailag nem érintkezünk. - Itt meg tudnám szeretni ezt a szót. – célzok az otthonra keserű fintorból születő mosollyal. - Hogyne! – jelzem, hogy van kedvem, majd a kérdést egy másik kérdéssel válaszolom meg. - Rám bízod magad? Felteszem fáj a lábad, szóval ha gondolod, esetleg feltalálhatom magam odabent. Egy teát meg tudok főzni idegenben is, feltéve, hogy az itteni kávét is borzalmasnak tartod és teát innál inkább. – célzok vigyorogva egy moszkvai megjegyzésére. Arra, ami miatt tockost kapott. A felajánlásom pedig? Megbecsülendő. Sosem szokott érdekelni senki nyomora, fájdalmai. Pláne nem annyira, hogy segítséget is ajánljak, s pláne nem olyan szintű őszinte törődéssel, ahogyan most teszem.
Féloldalas mosollyal tekintek rá. -Nem fogsz a sorból kilógni. Itt biztos nem. És kedvelni fognak. – a sziget tele van fura emberekkel, így aztán elvegyülünk. A sokk, amit okoztam Kátyának, lelkiismeret furdalásra sarkallt. Éppen őt nem akartam atomjaira bontani érzelmek terén. Nem zavart, ha velem ugyanezt tette, úgy hiszem, elég mimóza vagyok, hogy minden kis dolgon szétessek. Ha minden nap nem jelzem, hogy mennyire sajnálom amit tettem, akkor egyszer sem. Nem reagálom le, hogy érzem, valamit még akar tenni. Nem tudom, pontosan mi az, azzal vagyok lélekben elfoglalva, hogy bemutassam, előtárjam életemnek és lelkemnek azon részét, ahol csak jók történtek eddig velem. Ez a hely volt a menedékem és az is, a mai napig. Talán sosem kellett volna innen elmennem. -A terasz már az én művem és a bejáró rész. – túl hivalkodónak tartottam a kőfaragást és minden egyebet. Itt nem igazán van vulkáni tevékenység, földrengés igen és ahhoz a kő a legrosszabb választás. Felbukkan még egy érzés Kátyában, mintha… hogy mi?! Teljes döbbenettel fordulok felé. Csendben tekintek rá, de aztán kijön belőlem. -Nem vendég vagy itt. – a pofátlant nem véletlenül nem tagadom, humor szorult belém, de ritkán csillogtatom, mert szerintem siralmas. – Én nem mehetek el, de te igen? – a korlátra teszem a kezem támasztékként, úgy fordulok felé. Vágok egy elégedetlen arcot, majd lenyugszom, vagyis inkább szomorú leszek. Sejtem, hogy félig viccnek gondolta, de a másik felét nem hiszem. -Ha menni akarsz, nem tarthatlak vissza. Szeretném, hogy maradj, az idők végezetéig, de a te életed az nem az én életem. – nem fogom hozzátenni, hogy kötődök már hozzá annyira, hogy a nagyon megviselne és a kiborulnék egy nagyon is gyenge kifejezés lenne. Inkább a lépcső felé fordulok, ne lássa a csalódottságomat, de szinte azonnal vissza is fordítom a fejem felé. Elmosolyodom. -Miben szeretnél? – a kérdése jól esik, ismét megnyugszom. Mély levegőt veszek és a lépcsőnek veselkedek neki. Mindegy, hogy hátul vagy elöl megyünk, vagy itt, vagy ott kell lépcsőzni. Igazából még egy csiga is beelőzne, ha hagynám, hogy annak megfelelően haladjak, ahogy a lábam kérné. Nem fogom hagyni, hogy ez legyűrjön. De azért kimerülve érek fel a teraszra, nekidőlök a korlátnak háttal. -Ha… megfordulsz, átlátod szinte a sziget teljes ezen részét. – nyugatra ugyan vannak hegyek, de délre és keletre teljesen átlátni a sziget nagy részét, a végtelen tájat. Anyám ezért vágatta ki a fákat, hogy tudjon hencegni vele. Igazi dáma. -Érezd az otthonodnak. – szeretném, ha annak fogadná el. Végül ellököm magam a korláttól és beljebb haladunk. A ház tágas, tágas szobákkal és terekkel, berendezve. -Van kedved kiülni a teraszra? Hideget vagy meleget kérsz? – pihenni akarok és leülni. Minél előbb.
- Az fasza! – forgatom meg szemeimet Dave megjegyzése hallatán. A trágárság még ezen a furcsa, szép, szentnem ható miliőjű helyen sem zavar, ez vagyok én, van, ami sosem változik. Egyszerűen csak cseverből vederbe effektnek érzem az ilyesmit, hisz az iskolában is mindenki ismerte egymást, lépni nem lehetett inkognitóban, erre kapok a nyakamba egy olyan helyet, ahol amellett, hogy idegennek fogom érezni magam még ezt a többiek is éreztetni fogják. Biztos fel lesznek dobva egy olyan jelenségtől, mint amilyen én vagyok. - El lesznek ragadtatva tőlem! – nevetem el magam. Nem voltam soha az, aki sokáig siránkozik valamin, ami megtörtént ugyan, de nem tud vele mit kezdeni. Szó szerint nincsen semmim, csak egy táskányi ruha és a kütyüim egy része, amit elhozattam Harryvel a birtokról. Travisben nem bíztam meg annyira, hogy képes legyen ezt megcselekedni, ő nem volt annyira.. hogy is mondjam szépen? Érzékeny a mások nyígjára, ezért is voltunk jóban. De Harry az másnak tűnt már elsőre is, így őt megkértem, s tőle el is köszöntem. Még egy levelet is elküldtem vele a kis Drágakövemnek, Berylnek. Aztán ennyi volt, mese volt, az iskola és én befejeztük az együttműködést és én is eltemettem magamban a siránkozást. A laboromat sajnálom, mást is sajnálok. De ahol nem látnak szívesen, ott nem maradok. Ennek így kellett lennie, nem fogok összezuhanni miatta. Eleget roppantam már a Fogadószobában, azóta is építem magam. Lehet, hogy fel kéne ajánlanom, hogy viszem a cuccát az enyémmel együtt, elvégre ő a sérült meg minden, de azért itt még mindig nem tartunk a szocializációmban. Levegőt veszek a kérdéshez, még nyúlok is a zsák felé, de félúton megállítom a mozdulatot és úgy teszek, mintha csak a hajamba akartam volna beletúrni. A holmijaim nagy részét hagytam a fenében egy csomagmegőrzőben, lesz, aki elvigye onnan a kütyüket. Ide csak némi ruhát hoztam el. Attól nem tartok, hogy a képességemnek hála ne tudnám megszerezni magamnak azt, amit akarok. Ha akarok. Nem voltam sose nosztalgikus a személyes tárgyakat illetőn. - Nagyon szép! – bukik ki belőlem az őszinte, tárgyilagos, mosolygós, nem elfogódott dicséret. Sose jártam errefelé, Moszkván kívül csak Amerikát ismerem, annak is csak azt a régióját, ahol az iskola volt. Pedig utazhattam volna, semmibe nem telt volna megtennem. De nem vágytam rá. Amerre jártam is, nem jegyeztem meg igazán. Annyira nem érdekelt. Igyekszem mindent megnézni magamnak, már csak a kíváncsiság és a praktikum szempontjából is. Mindenütt hamar feloldódom, így nem repdesnek a gyomromban pillangók az új hely rejtelmei kapcsán. De azért van némi kellemetlen érzésem, s bár nem akarom így rögvest ezt közölni, mégis, amíg azt figyelem, ahogy Dave megáll a lépcsők előtt, csak kiszalad a számon. - Csodás hely, szinte utálom a napot, amikor már nem lehetek pofátlan vendég itt a nyakadon és tovább kell állnom. – társul egy mosoly a megjegyzéshez, hiába van halvány, alig érezhetően keserű íze is. Nem sajnáltatom magam azért, mert nincs hová mennem. Moszkvába nem megyek vissza ez biztos, erre már Dave is rájöhetett. S tőle sem szeretnék távol lenni, de vannak határok, amiket nem léphetek át. Megfullad a közelemben, eddig ezt tapasztaltam. S különben is, ez az ő otthona, nem az enyém. Nem tartunk ott, hogy az legyen. De nem kattogok azon, hogy valaha fogunk-e. - Esetleg tudok valamiben segíteni? – kérdezem. Nagyon idegen tőlem mindez, már nem a segítőszándék – az is – hanem hogy egyáltalán erre rá kell kérdezzek. Sose akartam senkinek, semmiben segíteni. Nem önállósítom hát magam. Mindenki jobban jár azzal, ha nem teszem.
Az ismerős, fűszer illatú levegőbe mélyet szippantok. Kicsit még kótyagos a fejem, a lábam miatt muszáj volt fájdalomcsillapítót bevennem, amitől bealudtam. Nincs sok holmim, egy hátitáskát vettem magamhoz, amibe a szükséges holmikat tettem. Megszoktam az utazást. Kátyára tekintek, míg a hátamra teszem a hátizsákot. -Arra készülj fel, hogy bár ez a legnagyobb sziget, de itt mindenki ismeri egymást, ha kisebb területet tekintek. A bot a kezemben. Nem lett jobb, sőt, visszaestem, nem panaszkodtam. Az elénk gördülő taxiba teszem be magam. Nem tudom, hogy jó ötlet-e idejönni, de nem akartam a keleti partokon tovább maradni. Itt pedig anyám egyik családi háza van, amit generációk óta megtart a család, én is. -Nyaranta kis időt mindig itt töltöttem és télen is ide jöttünk legalább egy hónapot. – nem szeretem a hideget, utáltam télen a nagyszüleimmel a karácsonyt együtt ünnepelni, de még ma is minden évben elmegyek oda pár napra. Szerettem itt élni és lakni. A másik Korea volt. Ezért is nem tudom és nem is akarom eldönteni, hogy ki és mi vagyok. Csak léteztem ebben a világban. A taxi bő félórát száguld az úton, mire a házhoz érünk. Tipikusan anyám, a tipikus partimániájával, ennek köszönhetően nincsenek fák az előtérben, még bokor sem, ellenben a hátsó részt miattam hagyta így, ahogy én szeretem és ahol a családi életet éltük. Nagy ház, a partikért tette. Tíz éve volt az utolsó benne. A lépcső előtt megállok. Egy élet, mire felmászok oda. -Ez az itteni otthonom. Anyám öt éve íratta a nevemre. Szeretettel gondolok erre a helyre. Ez volt a menedékem.
David Armanaugh
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 39
Tárgy: Yeoung Ranch - Hawaii Vas. 14 Szept. - 13:38
A terület a sziget többi birtokához viszonyítva közepesnek mondható. Kerítések nélküli, szabad átjárást biztosító terület. Generációk óta a család tulajdona, és az itt élő hagyományok révén a Yeoung Ranch nevet viseli, David édesanyjának családneve okán. Elöl se bokor, se fa, édesanyja parti imádata miatt, ez jelenleg megdőlni látszik, ám hátul maga az érintetlennek tűnő természet néz az óceán felé.
Kezdőlap 
by 
Mint mindig! 
//
