Szonár & Szikla

Nekem végül is édes mindegy, hogy hová megyünk sétálni, ha csend van és nyugalom bárhol lehet beszélgetni és bár tudom a nevét és a képességét még nem ismerem, pedig szeretném. Másképp meg nem lehet embert megismerni csak úgy, ha időt szakítunk a megismerésére.
-Tökéletes. - Bólogatok majd elindulok a tó felé, közben elmesélem a képességemet, először kezdem a tudományos elnevezésével majd lerészletezem, mikor nekem mondták először mi is a képességem neve, hát lestem, mint bagoly az okuláréba. Szépen ki kellett fejteniük, mert nem igazán fogtam fel a lényeget, azóta persze én is úgy mondom, hogy a végén mindenki számára érthető legyen, a lényeg, hogy jobban hallok, mint az átlag és nem vagyok robbanás biztos.
Elnevetem a röntgen látáson magam, hát tényleg érdekes lenne, de hallani is lehet egyet s mást, a hazugságot kitudom szűrni csupán azzal, hogy meghallgatom valaki szívverését vagy vérkeringésének ritmusára figyelek, ezekből ezt ki lehet szűrni, nem olyan mintha lehetne átlátni bizonyos dolgokon, de ez sem vészes.
-Talán. - Egyezek bele, ha röntgen látásom lenne nem tudom mire használnám, de lehet erre.
-Akkor most jobb lesz ha vigyázok Mr. Veszélyes úr? - Kezdek el nevetni, de nem kinevetem csupán a helyzet vicces. Eric-ről nem tudom elképzelni a veszélyes jelzőt, ahhoz túl aranyosnak tűnik.
-Ez még semmi Eric, én hallgatózni próbáltam még gyerekkoromban, a hallásom még nem volt tökéletes, odaraktam a fülem az ajtóhoz és olyan dobhártyaszaggatóan törtek ráma bent elhangzott szavak, hogy sikítani kezdtem mire a szüleim megbüntettek hallgatózásért. Azóta kétszer meggondolom hol és mikor fülelek jobban. - Mosolygok.

Kérdésemre hamar megkapom a választ, de úgy néz ki, nekem kell választani. Nem tudom hogy a park, vagy a tó legyen-e... nekem olyan mindegy.
- Legyen mondjuk a tó! - választok egy helyet hirtelen.
Ha már úgyis az én dolgom, akkor ne húzzam el túl sokáig... Majd elárulja, hogy valójában mi is az ő képessége. A hanghullám manipuláció számomra nem mond túl sokat, csak sejtésem van, mire lehet képes. Viszont szinte azonnal, ezt is elmondja nekem. Elismerően bólogatok, mint akit teljes mértékben lenyűgöztek a hallottak. Pár pillanatig összegzem, amit mondott a lány, majd kimondom, mai az eszembe jut:
- Szóval te valami spéci hallgatózó vagy. Még jó, hogy nem röntgen szemed van! Akkor állandóan kukkolhatnád a fiúkat - mondom vigyorogva. - Mondjuk, ha nekem röntgen szemem lenne, biztos sokat lennék a lányok közelében.
Ekkor egy picit elkalandozok gondolatban. Nagyon is jó lenne bármikor kukkolni. Van itt jó néhány csaj, akit szívesen meglesnék.
- Ha elég alapanyagom van hozzá, akkor egész harcias tudok lenni a képességemmel. Ha a szabadban tűnt volna el a görike, akkor könnyebben magamhoz tudtam volna húzni. Bent elég sok erőmbe telik, mire összegyűjtöm a homokot. Kint viszont... veszélyes vagyok! - mondom nevetve.
- Néha még saját magamra is veszélyt jelentek. Egyszer el akartam gáncsolni valakit a homokkal. Gondoltam egy rúgással majd elindítom a homokot. Nos, ez sikerült is, de sajnos a saját lábam alatt is megindult a talaj. Nagy zakózás lett belőle! - próbálom oldani a hangulatot. Nem szeretném, ha azt hinné, valami veszélyes őrült vagyok.

Látom, hogy elgondolkodik a megjegyzésemen. Elég vicces ábrázata van mikor erősen koncentrál. Természetesen a megjegyzésemet lehet értelmezni úgy ahogy szeretnénk, én viszont tudom, hogy csak egy egyszerű vicc volt.
-Nekem megfelel a park ha neked is, de lemehetünk a tóhoz is, ha gondolod. - Nekem ugyan teljesen mindegy hol sétálunk, beszélgetni bárhol lehet és mókázni is. Az idő szép és időnk is van.
-Hanghullám manipuláció. Feltudok erősíteni egy általam gerjesztett hangot olyan erős frekvenciára, hogy akár felrobbanthatok vele bármit. Spéci képesség, azt se hagyjuk ki, hogy 20 méteres távolságból is meghallom a legkisebb neszt is, egy szívdobbanás hangját is akár. - Szeretem a képességem, komoly és figyelmet igényel nehogy elszabaduljon.
Mellesleg nem kevésbé hasznos tud lenni. Bár Eric képességét elnézve Ő is elég sok mindenre tudja használni a sajátját.

Úgy tűnik nem voltam túl szemtelen, mivel a lány is poénkodik egy picit. Azonban hamarosan el kell hogy gondolkozzak, vajon hogyan is értette a dolgot? Elvégre mindannyiunknak van valamilyen speciális képessége. Lehet, hogy ez a fekete özvegy dolog nagyon is igaz rá?
- Ööö, lehet róla szó, hol szeretnél sétálni? - kérdezem tőle érdeklődve, majd elindulok utánna. - Mit is mondtál, mi a képességed?
Nagyon érdekel, hogy ő mit tudhat. Engem eléggé feldob hogy képes vagyok irányítani a talajt. Igaz, hogy eddig még leginkább csak a homokot tudom, a kőzeteket nem igazán.

A kis csintalan állatka szépen visszakerül a helyére és örömmel nyugtázom, hogy a gond elszállt rólam akárcsak a por. De amint Eric afelől kérdez, hogy mit tervezek vagy van-e programom hát nemet kell mondanom. A görény kergetésen kívül nem igen voltam ma másra betáblázva.
-Na igen itt általában tényleg akad valami szórakoztató. - A következő megjegyzésére nevethetnékem támad. - Csak vigyázz lehet egy fekete özveggyel van dolgod. - Mosolygom. A hajamat azért végig tapogatom újra hátha maradt némi pókháló benne, de megnyugszom mikor egyet sem találok. Ha nincs pókháló akkor pók sincs, nem? Hát remélem.
-Nincs kedved sétálni Vadász? - Kérdezem meg vigyorogva. Az idő szép és nincs programunk se. Eric elég vicces srácnak tűnik. nem hinném, hogy unatkoznék mellette.

Miután vége a görény kergetésnek, magunk maradunk. Vigyorogva érdeklődök a lány további programját illetően, de nem tud semmi konkrétat mondani.
- Az az igazság, hogy én sem terveztem semmit... - mondom. - Egyszerűen lejöttem, hátha történik valami vicces dolog. Itt általában mindig megesik valami. És hát így belebotlottam egy pókhálós csajba - vigyorodok el újfent.
Nagyon kíváncsi vagyok mit fog erre reagálni. Most egy picit szemtelenebbre fogom venni a figurát, de megbántani azért nem szeretném. Csak annyira leszek szemtelen, hogy még ő se érezze magát kellemetlenül.

Addig virul a fejem a ruha fent maradásán míg észre nem veszem, hogy a csavargó kisállat ismét kereket oldott. Bosszúsan indulok a keresésére, de sokkal könnyebb a dolgom így, hogy Eric is segít. Ezúttal viszont én akadok a kis csavargó nyomára és hamar meg is kaparintom. Kisgazdája is megérkezik és végre letudom szállítani a szökött fegyencet.
Vidáman újságolom el a hírt Eric-nek, hogy gond letudva és valószínűleg nem kell már újabb vadászatra indulni.
Eric is épp úgy örül a görény mentes övezetnek ahogyan én. Aranyos kisállat nem erről van szó, de, hogy nem szívesen mászkálok utána az is biztos.
-Azt hiszem semmi, hacsak nem szökik meg újra az a rosszcsont. - Mosolygok.
Egy újabb még észre nem vet pókhálót kiszedek a tincseim közül és most már tényleg por, kosz és pókháló mentes vagyok teljesen.

Majdnem tényleg sikerül leszednem a lány ruháit, de "szerencsére" ez nem történik meg. Elégedetten szemlélem meg, hogy sikerrel jár a kis trükköm, ráadásul egészen addig még vigyorog a fejem, amíg nem közli, hogy a görényke megint lelépett.
Így hát én is elkezdem a keresést. A nappali másik felében nézek szét a bútorok alatt, nem ott ahol Oci már kutakodik. Szerencsére nem kell sokáig szórakozni vele, mert hamarosan a lány felkiált, hogy megtalálta.
- Áh, nagyszerű! - mondom mosolyogva, majd máris oda sietek.
Ezt követően Oci oda adja a kis vakarcsot a gazdájának. Addig én a háttérbe húzódok és várom a fejleményeket. Miután a gazdi távozik, újra a lányhoz lépek.
- És most mi a progid? Van valami terved a pókhálózás utánra? - kérdezem vigyorogva.

A tisztogatós mutatvány sikerrel zárul aminek nagyon tudok örülni. Nem vagyok szégyenlős, de azért ruha nélkül egy forgalmas előtérben már hagy kívánni valót maga után.
-Köszi a segítséget. Ez a bestia már nagyon idegesít, ha visszaadtam a gazdájának eszem ágában sincs többet látni. - Elindultam újra a szekrényhez és benéztem, ezúttal azonban nem akadtam pókhálóba, mert pár perccel ezelőtt már leszedtem mind. A szekrény most nem rejtett pókokat, de a nagyobb baj, hogy görényt sem. A piszok most új helyet keresett nehogy rajta kapjam és vissza legyen tuszkolva a ketrecébe. A fotel alatt sem leltem meg, de a lépcsőfordulónál valaki sikított, azonnal felpattantam és odasiettem, a görény persze ott volt és a szőr is felállt a hátán. Az egyik diáklány meg csak sikított, azt hittem sose fog kifogyni a szuszból. A rettegéstől teljesen szoborrá vált állatott felkaptam és ott hagytam a sokkos lányt, vagy a görény vagy a lány, hát az állatkát választottam.
-Megvan! - Kiáltottam oda Eric-nek és a fejem fölött tartottam az állatot majd fogtam és a lépcsőn lesiető gazdájának a kezébe nyomtam.
-Szerintem többet ne nagyon vedd ki a ketrecéből nyitott szobaajtó mellett. - Tanácsoltam a gazdájának.

Miután beleegyezik a dologba, azonnal munkához látok. Rövid koncentrációt követően szépen lassan megkezdem a tisztogatást. Szerencsére nem egy nagy feladat, így hamar elkészülök és meglehetősen elégedett is vagyok egészen addig, amíg nem közli hogy a görény meglépett.
- Hoppá - szólalok meg. - Természetesen segítek, elvégre az én hibámból történt. Véletlenül nem láttad hol bújt el? Kicsit fárasztó lenne újra a képességemet használni... szóval most inkább a hagyományos módszerrel kezdeném, később meg ha úgy van, jöhet a mutáns megoldás.
Majd már megyek is, hogy benézzek a bútorok alá. Nem szeretnék túl sok időt a kis vakarcs keresésével tölteni, szóval nagyon örülnék, ha hamar meglenne. Utána meg esetleg meggyimarnám, már ha szabad!

Szeretem a nevem bár kimondani meglehetősen nehéz azok számára akik csak törik a franciát vagy egyáltalán nem is tudják. Az Oci már könnyebb és azt mindenki ki tudja ejteni.
-Nekem tökéletes az Oci, megszoktam már, úgyhogy nyugodtan hívhatsz így. - Mosolygok. Olyannyira megszoktam már, hogy aki csak teheti ezzel a becenévvel illet, hogy szinte már-már így is mutatkozom be, az pedig nem is kicsit fura. A tisztálkodásra rátérve kicsit gondolkodom még mielőtt rábólintok, hogy megpróbálhatjuk. Végül is 50% az esélye, hogy ruhástól megúszom és még pormentes is leszek. A másik 50% meg elhanyagolható, végül is csak ért Eric a saját képességéhez és mikor azt mondtam ne vigye túlzásba hát úgy is értettem.
El is kezdte a tisztogató kúrát én pedig ujjaimat keresztbe téve próbáltam szerencsét kívánni magamnak, hogy nehogy aztán ruha nélkül maradjak. Látom, hogy a ruhám megmozdul és már itt kezd gyanúsan rossz felé terelődni a dolog. De végül csak a por távozik rólam és nem leszek anyaszült meztelen az előtér kellős közepén ahol még legalább 10 ember lődörög.
-Köszi! Azt hiszem ezúttal megúsztam a ruhamentesítést. - Nevettem fel. Ám észre sem vettem, hogy a görény a pormentesítés közben elslisszolt a kezemből.
-A kis nyavalyás megint elszökött. Szuper! - Vettem egy nagy levegőt és próbáltam a lehető legnyugodtabban kérdezni.
-Eric, segítenél nekem megkeresni a kis vakarcsot? - nagyon reméltem, hogy igen, hisz az előbb is Ő akadt rá.

Miután a lány kimondja, mi a teljes neve, azonnal megértem miért a rövidítés. Picit megvakarom a fejem, majd úgy válaszolok neki.
- Ha nem bánod, akkor én is inkább maradnék az Ocinál, vagy esetleg mondd meg, mit szeretsz és akkor úgy hívlak majd! - mondom mosolyogva.
Ezután rátérünk a tisztálkodásra. Szerencsére a lány poénnak veszi és nem támad le, hogy perverz vagyok. Helyette inkább nevet egy jót, majd közli, hogy próbáljam magam visszafogni
- Majd meglátjuk mi sül ki a dologból! - válaszolom.
Ezt követően össze csapom a tenyereimet, becsukom a szemem, majd koncentrálásba kezdek. Minden izmom megfeszül, ahogy koncentrálok. Ezután kinyitom a szemem és a lányra nézek. A ruhája azonnal megmozdul, ahogy a közelembe próbálom húzni a port, vele együtt pedig a pókhálót és más koszt.

/Rád bízom, hogy mi lesz az eredmény /

Szeretek másoknak segíteni, ez tőlem alap. ha valakinek segítségre van szüksége akkor ott vagyok és ha úgy érzem tudok segíteni akkor megteszem. De mikor vállalkoztam arra, hogy segítek megkeresni a görényt álmomban sem gondoltam volna, hogy hiába is kutakodom utána, ha Ő nem akarja, hogy ráakadjak akkor nem is fogok, kis sunyi bestia.
-Nem az enyém, de ha ennyi baj van velük akkor sose lesz ilyen állatkám. Igen, az Océane-t nem sokan tudják kimondani így becenevet ragasztottak rám, fura, de már kezdem megszokni. - Mosolyogtam rá. Majd észrevettem, hogy szépen végig mér, na igen, van rajtam pár kiló retek, por és pókháló. Ez a kis vakarcs rendesen eljátszadozott velem. A kérdésére felhúzom az egyik szemöldököm, de aztán nevetésben török ki.
-Egy próbát megér Eric. Bááááár...na mindegy, próbáljuk meg, lehetőleg csak a por jöjjön le. - Vigyorogtam és magamban próbáltam imádkozni, hogy Eric ne vigye túlzásba. Egy központi helyen vagyunk ahol nem lenne a legjobb, ha csak úgy lerepülnének a ruháim, bár sehogy sem lenen jó, de így még inkább nem.

Picit jobban megnézem magamnak a lányt. Úgy néz ki, mint aki nagyon bekereste ezt az állatkát, hiszen csupa pókháló és egyéb kosz borítja a ruháját, haját, mindenét. Szerencséjére megtaláltam neki a görényt, így már nem kell ezzel bíbelődnie.
- Áh, értem - szólalok meg. - Azt hittem, hogy a tiéd. Oci? - kérdezem meg a nevét, mert mintha, nem hallottam volna jól.
Kissé furán hangzik. Mondjuk nem lehet mindenkinek olyan átlagos neve, mint nekem, ő legalább ezzel is kitűnik a tömegből. Majd újra megnézem a lányt, kissé alaposabban. Ez valószínűleg feltűnhet neki, de ha észre veszi, akkor láthatja, hogy a koszt vizslatom.
- Esetleg segíthetek megtisztálkodni? - kérdezem halálosan nyugodtan. - Mondjuk lehet hogy a képességem a ruhát is leszedné rólad... de az már csak járulékos veszteség - mosolyodok el. - Mit szólsz az ötlethez?

Egy pici pókháló itt egy pici halott rovarka ott és még nyugodtan folytathatnám a listát miket szedtem ki a hajamból. Gusztustalan és még csak meg se érte, az a kis mocsok még mindig tekereg valahol. Ha Deborah megkérdezi nem-e láttam a kis szőrös vakarcsát hát megmondom kerek-perec, hogy megetettem Atlasszal.
A srác elé lépek és bár remélem semmit nem hall hát azért valamit mégiscsak elkapott.
Aztán csak figyelem ahogy a görényre mutat ami volt szíves kimerészkedni a rejtekéből mire már én végeztem a szekrény nagytakarításával, szuper.
-De igen Ő az. - tettem csípőre a kezem bosszúsan majd végig néztem ahogy a kis görény egy kisebb homokvihar segítségével a srác kezébe kerül.
-Őt keresem bizony, köszönöm! Az egyik új lány csempészte magával otthonról és megszökött a bestia. De hogy még egyszer nem fogok utána mászkálni az is biztos. - Mint egy koszos játékot elkezdtem leporolni aztán rájöttem arra, ha nekem muszáj így kinéznem akkor Ő is ilyen porosan fog visszakerülni a gazdijához, bajlódjon vele Ő.
-Az én nevem Océane, de szólíts nyugodtan Ocinak. - Mosolyogtam rá majd próbáltam úgy helyezni az izgága kis vakarcsot, hogy ne legyen alkalma újra elslisszolni.

Lelkesen tartok a nappali irányába, hogy egy picit pihenhessek és mulassak a többiek hülyeségén. Ott általában mindig történik valami, amin lehet szakadni a nevetéstől. Ahogy hallom, most is megy a buli, legalábbis egy lány eléggé ideges. Vigyorogva toppanok be, mire ő azonnal nekem áll.
- Szia! - köszönök vissza. - Csak annyit hogy keresel valakit... vagy valamit - teszem hozzá, miután meglátok egy állatkát kiszaladni az egyik bútor alól, majd be is slisszol egy másik alá.
- Véletlenül nem őt keresed? - kérdezem, miközben az adott irányba mutatok.
Azonnal felvágok a képességemmel és a szobában lévő port használom fel. Az állatka azonnal menekülni próbál, de amint "megmarkolom", a homok körbe fogja. Ezután egyszerűen csak oda húzom magunkhoz.
- Őt keresed? - kérdezem. - Picit koszos lett, de meg van. - mosolyodok el újra. - A nevem Eric! Nem olyan rég jöttem a suliba - mondom, majd ha átveszi az állatkát, akkor a nappali porát szépen elküldöm egy sarokba.

-Hé, Görényke, hol vagy? Hallod, hol bujkálsz pajti? - Idegesen járkáltam körbe-körbe az előtérben. Csak azt nem tudom felfogni, hogy miért pont én aggódom azért a vakarcsért? Nem is az én görényem vagy menyétem vagy mi a csoda az. Érdekes mód mégis én mászom be mindenhová és keresem azt az állatot aminek nem is szabadna a birtokon lennie mivelhogy tilos ide állatot hozni. A feladás határán vagyok, hajamban pár száll pókháló, de az is lehet már van egy egész fátyolnyi, gyönyörűen festhetek. Az előtér hatalmas szekrényéből előmászva pont olyan lehetek, mint Drakula menyasszonya. Egyetlen különbség csupán az, hogy Ő legalább holtan is jól festett, nekem azonban a pókháló és a halott bogarak sem állnak jól, ez van.
-Hallod, te dög, most már aztán elő ne merj jönni, mert megnyúzlak. - Hátráltam ki a szekrényből, majd megfordultam és akkor találtam szemben magam egy sráccal akit eddig még nem is láttam. Egy percig eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg csak most tévedt oda, de vajmi kevés az esély rá, hogy nem röhögte végig a szánalmas akcióm. Az a dög kifogott rajtam, ezen nincs mit fényezni.
-Szia! Mit hallottál? - teszem fel egyenesen a kérdést, hát nyilvánvaló, hogy mindent, de lehet, hogy nem, csak jobban aludnék az este, ha kiderülne, hogy az elején még nem volt itt.