A.I.M. - Igazgatóság

Megkapom a teámat és belekezdek a mondandómba. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem az asztalra, hanem a lábára teszi a teát, de nem tulajdonítok neki túl sok jelentést, ahogy annak sem, hogy folyamatosan a teáját stíröli. Ahogy beszélni kezdek akkor viszont már teljesen engem figyel. Fiatalnak ugyan nem vagyok mondható, hiszen a magam 66 évemmel az orvostársadalom felső korosztályát képviselem, bár ez nem látszik, viszont ha azt vesszük hogy meddig élhetek, akkor tényleg fiatal vagyok.
- Úgy érzem, hogy kötelességem átadni azt a tudást a jövendő generációnak, amit megszereztem és kinevelni olyan orvosokat, akik nem csak a pénz miatt választják ezt a szakmát, hanem segíteni is akarnak az embernek, ami régen jellemezte az orvos társadalmat. Ez egy olyan hobbi, ami régi álmom.
Válaszolok a kérdésre, hiszen ki tudna többet a világháborús orvostudományról, mint aki megélte? Ugyan egyelőre van még olyan, aki tud mesélni, talán nálam is többet, de 50 év múlva már nem lesz rajtam kívül, aki erről mesélhetne.

A hatalmas üvegasztalon finoman koppan a gőzölgő teával töltött porcelán. Victoria is helyet foglal, lábát keresztbe teszi a másikon és combján pihen a tűzforró tányér. Egyenes háttal meredten ül. Lesütött tekintettel kortyol bele az italba.
~Ha az alapján kéne megítélnem ami abban van...
Azonnal felkapja a fejét amikor a lényeges információk kerülnek szóba. Ismét megembereli magát és teljes figyelmét szenteli Dirk-nek. Mikor már lankadna a figyelme a száraz részletektől felötlik benne, hogy elég sok mindent ért el. Összehúzza szemöldökét és vet rá egy gyors pillantást.
~Egész fiatal és már nem egy vezető pozíciót töltött be. Ígéretes.
-Dr. Dirk. Ígéretes pályát futott be. Szabadjon megjegyeznem, ha nálunk is ilyen ütemben halad, hamar elfelejtheti a tanári pályát. Nem mintha rászorulna. Esetleg, ez valamiféle, hobby kíván lenni?
Kérdezi csevegve és belekortyol az italába.

Kopogok, mire még az ajtó méretétől és pontos illeszkedéséhez képest is erős hang szól, mire belépek. Nem vagyok félénk típus, ezt az ember 65 éves korára levetkőzi, de illedelmes vagyok. Hogy ha nem nyújtja a kezét, akkor nem erőltetem a kézfogást.
- Üdvözlöm.
Leülök, hiszen már odasétáltam és csak erre vártam, hogy hellyel kínáljanak. A feje intésének irányában nézek és rengeteg dolog van egy zsúrkocsin, víztől a whiskyig. Nem tudok berúgni a képességem lévén, de a whiskyt nem vetem meg, viszont munkainterjún nem biztos, hogy szerencsés lenne alkoholt inni.
- Köszönöm, ha van, akkor teát kérnék, ha nincs, akkor víz is megteszi.
Mondom és várok. Voltam már interjún, bár a hely érdekesnek tűnik és szívesen dolgoznék itt. Ha megkapom az italt, akkor megköszönöm, de a kérdésre nem válaszolok, hiszen nem vár választ, a kérdés igazából magának szólt.
- A lényeges információt, ami a munkásságomat illeti megtalálja az önéletrajzomban. Igazából amit fontosnak tartok, hogy orvosi diplomával rendelkezem, eddig az orvosi pályán dolgoztam, osztályvezetőnek régebben neveztek ki amiről egy ideje lemondtam, de azóta is vezető orvosként dolgozom az egyik new yorki kórházban, emellett sokszor voltam konferencián, mint a kórházunk képviselője. Abba a munkába belefáradtam és inkább a kutatás területén vennék részt és azt tervezem, hogy a helyi egyetemen tanári állást vállalnék az orvosi szakon, természetesen ha akad egy állandó munkahelyem, akkor úgy oldanám meg, hogy a kettő ne üsse egymást.
Mondom el a terveimet, mert tényleg úgy érzem, hogy 40 év az orvosi pályán elég volt ahhoz, hogy az ember kiégjen. Engem nem érint, de úgy érzem, hogy azzal, hogy a jövő orvosait segíthetem azzal, hogy átadom a tudásomat és olyan dolgokat fedezek fel, amit a jövő orvosai használhatnak. A korombeli orvosoknak ez a legnagyobb álma, de nekem lehetőségem van arra, hogy tovább éljek, mint mások.

Nem is telt sok időbe, hamarosan már kopogás ostromolta meg a hatalmas ajtókat.
-Szabad.
Harsan fel Victoria nyugodt hangja, bezengve a hatalmas teret és át törve az ajtó szigetelését. Hátat fordít az ablaknak, hogy szemben álljon az ajtóval. Kezeit melle alatt összefonva vár míg a jövevény betér a tárgyalóba. Amint O'Neil mögött becsukódik az ajtó Victoria is köszönti.
-Üdvözlöm, foglaljon helyett nyugodtan.
Int a köztük húzódó terebélyes asztalra. Lassan elindul oldalra.
-Megkínálhatom valamivel?
Ismét egy hanyag ám elegáns kézlegyintéssel bök az ajtó melletti zsúrkocsira amin a mentes víztől kezdve a whisky-ig igen sokféle ital foglal helyet néhány üres kristály pohár társaságában. Egy doboz szivar is hever a whsiky mellett. Ha kér valamit készséggel tölt neki és magának is. Amit az éttermi etikettnek megfelelően jobboldalról behajolva szolgál fel.
-Remélem nem várattam meg.
Nem igazán vár rá választ, ez amolyan időhúzás míg az asztal túlvégére nem ér.
-Nem is igazán tudom hol volna érdemes kezdeni...
Kihúz egy széket és leül rá. Félig kifordulva az asztaltól helyezkedik el.
- Meséljen kicsit magáról.
Ujjait összefonja és hasán pihenteti. Feje enyhén oldalra biccen ahogy vár, tekintete kíváncsi.

Hosszú ideje gondolkodok rajta, hogy én az orvos pályámat lecserélem és kutató leszek. Ugyan nagyjából ismerem az x-gén működését, hiszen magam is rendelkezek vele, de jobb lenne még többet tudni róla. Ezen gondolatok között olvastam a reggeli újságot, amikor meglátok egy hirdetést, A.I.M. Laboratórium munkatársat keres. Egyből kutakodásba kezdtem az intézmény után, bár valamennyi ismeretem volt róluk, de ha valamit akarok, akkor mélyen beleásom magam. Már másnap jelentkeztem és hamarosan meg is kaptam a választ.
Az interjú napja. A kinézetemhez képest elegánsan öltözök, mert hát mégis munkainterjú, bár ha valaki tudná, hogy valójában 65 éve rontom a levegőt, akkor nem olyan meglepő a viseletem. 40 év sok idő és én már annyi ideje nézek ki 25-nek. Hogy ne legyen annyira szembetünő a képességemmel körülbelül 10 évet öregítek magamon. Beszállok a kocsimba és el is indulok. Tízre beszéltük meg a találkozót, már 9.45-re ott vagyok. A titkárnőnek már szóltam, aki egy kis türelmet kér, mert még az igazgatónak dolga van. Nem vagyok türelmetlen ember, így leülök. Akkor hallom, hogy a nevemet mondják a telefonba, majd a titkárnő is. A pulthoz sétálok, mire ő hívja a főnököt és elmondja, hogyan találok oda. A lifttel a megfelelő emeletre érek és az irányadás alapján könnyen meg is találom a megfelelő szobát. Kopogok, várok a hangjelzésre és csak utána lépek be a szobába.
- Jó napot kívánok, Dr. Dirk K. O'Neil vagyok és az interjúra jöttem.
Mutatkozok be magabiztosan és sétálok oda az asztalhoz. Helyet nem foglalok, hiszen nem kínáltak, ahogy kezet sem nyújtok, hiszen az udvariasság úgy diktálja, hogy a nő nyújtja először a kezét és azt egy férfinak illik elfogadnia, így csak várok.

Zane mögött lassan csukódott be az ajtó. Míg teljesne be nem csukódott Victoria hátratett kézzel egyenesen állva várakozott. Halk kattanás jelezte a gigantikus ajtók finom érkezését és a zárszerkezet sikamlós működését. Fújt egyet a madam. Elsétált Zane aktájáért az asztalhoz. Betolta a széket. Az aktát a pódiumhoz vitte és egy nagy stócra helyezte. Mellette volt még egy akta. Azt kezébe vette. Eltolta majd kicsit közelebb ahogy fókuszált a rajta szereplő névre.
~ Dr. Dirk K. O'Neil. Állás interjú. Remek. Fél napja vagyok itt és máris ennyi midnent a nyakamba sóztak. Biztos az elődöm.. Tényleg... az arzén mérgezés lassú lefojású... Hogy is feledhettem...
Odébb sétált. A telefonon emgnyomott két gombot ami azonnal kapcsolta recepciót.
-Amint Dr. Helmsman elhaladt a recepció mellett, felengedhetik Dr. O'Neil-t. Mihelyst megérkezik.
Egyszerű tiszta válasz érkezet majd halk zörgése a műanyagnak, végül pedig sípolva hunyt ki a vonal. Az utca felöli abakhoz sétált Victoria, hátratett kézzel tekintett le az utcára.
~Végre egy érdekes ember a cégnél...
Belül félig elmosolyodott. Miután a kopaszodó fejfedő eltűnt egy járműben Victoria gyanakvón tekintett körbe a mellkasán, majd a környező épületeken. Legélyen belül csalódott, hogy most éppen nem akarja senki megmerényelni egy távcsöves puskával.
~Milyen unalmas is itt az élet...
A telefonra tekint, várja a recepció hívását. Aztán az ajtóra, hátha előbb jött a leendő kolléga és már úton van.

Szenvtelen válaszára kapott reakciót talán még zokon is vehetné, ha az örömokozás altesti módjára utalt a nő. Azonban attól függetlenül, hogy megnyerő megjelenésű hölgy, nem kíván lázba jönni. Talán hűsége fejeződik ki Emmához, vagy csak egyszerűen óvatos próbál lenni, mert nem érti a szituációt.
Felhúzott szemöldöke jelzi értetlenségét a felkacagásra. Ennyire vicceset mondott volna?
- Semmi baj Steel kisasszony. Jelenlegi emberi társadalmunk ilyen módon választja vezetőit. Ez még változhat. Mégis van akit szórakoztat a cirkusz, mert addig sem kell saját bajaikkal foglalkozniuk. – hagyja annyiban a dolgot.
- Köszönöm jókívánságait! – nyugtázz.
Kifakadása koránt sem borítja ki a nőt, mint elsőre gondolta. A jelek szerint ő is az a tipikus hideg fejű fajta, mint Emma. Ezt a tulajdonságot kifejezetten szereti.
Újfent magasba csúszik szemöldöke a dicséretet hallva. Láthatólag tevékenysége nem maradt rejtve az igazgatóság előtt. Vagy talán így kívánnák kifejezni támogatásukat kormányzói székért való indulása kapcsán? Ezen most nem agyal. Sokkal inkább a feladaton, amit kap főnökétől.
- Értettem, doktor Steel. – veszi a lapot, hogy ennyi volt a beszélgetés, hisz az ajtók is feltárultak.
- Minden jót, asszonyom! – köszön el, s ha nem tartja vissza távozik, hogy visszatérhessen munkájához.

Kacéran elsmosolyodik, ügyelva, hogy ne legyne túlzottna lenéző.
-Attól egy kicsit messze áll Dr. Helmsman.
Azzal visszacsúsztatja a gyűrűt vékony ujjára. Azokat átmozgatja egy gyors mozdulatsorral és érdeklődve szenteli teljes figyelmét vendégére.
~Politika...
Ízlelgeti magában. Ismét egy komoylabb emglepetés érte. Politika mint hobbi. Aztán felkaccant. Rögvest száaj elé emeli ak ezét, köhint.
-Elnézést.
Tér vissza azonnal a hivatalos formulához de nem bír sokáig szótlan és rideg maradni. Egy halovány mosoly húzódik arcára mielőtt folytaná.
-Ne vegye sértésnek, ezt az emberi cirkuszt én se méltatnám többre, mint hobbi.
Ezalatt végig kifelé bámult az ablakon. Válla fölött még hátra pillantott.
-Kívánok hozzá sok szerencsét.
Kedvesen biccent még, mielőtt teljesen elhidegülne mind az arckifejezése mind a kisugárzása. Ez még csak meg sme inog mikor Zane felemeli ahangját. Egyenesen megacélosodik tőle.
-Hogymire?
Fordul hátra higgadtan, jelét sem mutatva kételkedésnek, meglepettségnek, semminek. MInt egy rideg, tükörsimára csiszolt acélfal.
-Hogy akivel dolgozom az megérdemli e a tiszteletemet, hogy megvan e benne az az észjárás amire itt szükség van. Maga pedig, mind ezt felül múlta.
Alig észrevehetően biccent elismerése jeléül.
-Hétvégére kérnék egy 2 oldalas összefoglalót az osztáyláról. Mi a jelenlegi feladatuk, mit csinálnak, hogy állnak vele. Nem több! Világért sem akarom feltartani.
Elenged egy lágy mosolyt a végére. A nagy ajtó zárjai kattannak. Lassan nyílni kezd...
-Dr Helmsman.

Érdekes grimaszelőadást nézhet végig az iroda úrnőjén. Máskor talán jót derülne eme látványon, ám tekintve, hogy ez az első találkozásuk és halvány lila gőze sincs, hogy kiféle-miféle szerzett ez az asszony, és legfőképpen mit akar tőle. Egyenlőre eléggé behízelgő modorúnak tűnik, hisz alig szólt valamit és máris egy igen komoly dicséretet kapott, érdemtelenül.
- Köszönöm asszonyom. Örülök, hogy örömet okozhattam önnek. – feleli továbbra is szenvtelenül. Legbiztosabb ha egyenlőre tartózkodó hangnemet üt meg, abból baj nem lehet, míg ki nem deríti mi is folyik itt igazából. Így óhatatlan, hogy figyelje a nőt. Ezért sem kerüli el figyelmét ama már szinte provokatív viselkedés, ahogy a kezével játszik. Különös… ennyire nyugtalan természetű? Nem szól egy szót sem, a nő hívta ide, így akar valamit. Egyenlőre kivárja, hogy mit.
- A politika, ha azt lehet hobbinak mondani. Tudja, kormányzónak jelöltettem magamat, s ez oly fokú munkával jár együtt, mi szinte felér egy hobbival. – feleli. Persze beszélhetne igazi hobbijairól, de furcsának és enyhén tolakodónak véli a kérdést, éppen ezért válasza kellőképpen őszinte, mégis tartózkodó.
- Dr. Steel, mire kíváncsi igazából? Nem szeretném ha tolakodásnak venné, de lenne épp elég dolgom, s raportja igencsak vontatottan halad. Szóval örülnék ha rátérne a lényegre! – kissé megszalad nyelve, ami nem mindig előnyös, bár van mikor igen. Ellenben nem hazudik, hiszen sok dolga lesz még délután és este.

Enyhén megemeli a fejét Zane egyedi reakcióját hallva. Szemöldöke megrándul, közelebb húzódva egymáshoz egy pillanatra. Hamar feldolgozza, hogy mit is mondott Zane. Vonallá keményedet ajka pedig lágy mosollyá szelídül. Nem is remélte, hogy partnere ilyesmivel fog előállni. Ekkor már lesüti kicsit a tekintetét, de csak, hogy könnyebben vissza helyezze igazlátóját annak jogos helyére. Kihúzza magát, kellemes meglepetésben volt része. Biztos benne, hogy ez a találékonyság, ez az elhivatottság nem tükröződik a papírokon.
-Moderátorokkal megoldható bizonyos esetekben, de most nem ez a lényeg. Tetszik a hozzá állása Dr. Helmsman. Már megérte egymásra időt szakítani.
Mondja egyszerűen, hivatalosan, végét pedig egy elismerő biccentéssel zárja. Nem ragozza tovább a dicséretet. Nem jó pofizni hívta fel és hogy egymás vállát veregessék. Sajnálatos rossz szokása ismét előjött és már a bal kezében forgatja gyűrűjét. Átjátsza a másik kezébe ahol két ujja közé veszi. Görgeti és préselni kezdi. Egyre növekvő erővel. Ujjbegyei kifehérednek. Erősen koncentrál, hogy ki ne ugorjon a gyűrű különben Kanadáig meg sem áll. Enyhít a szorításon, fordít rajta egy kicsit és ismét nyomni kezdi ezt ismételgeti.
Míg a gyűrűjével babrál végig Zane-re figyel. Esetleg van e hozzá fűzi valója. Ha nincs akkor tovább folytatja a beszélgetést egy másik szálon.
-Van valami hobbija?
Enyhén oldalra biccenti fejét, így a belógó rövid tincsek kihullanak arcából, a hosszúakat pedig betűri a füle mögé. Lassan ökölbe szorítja a gyűrűt és vissza húzza ujjára.

Az elv igen egyszerű, ugyanakkor szükségszerű egy olyan helyen ahol eleve veszélyes vegyi anyagokkal dolgozik az ember. A józanság több mint követelmény. Nagyobb kár, több halott, anyagi veszteséggel járna együtt akárcsak egy pohárka figyelmetlenség is.
Eme kitérő után figyelme főnökasszonyára terelődik. Persze, hogy nem érdektelen számára miért is hívatták fel, ráadásul egy új igazgatóhoz, ám nem különösebben érdeklődő. Miért legyen az, előbb-utóbb elmondja a nő ami rá vonatkozik. A többit meg majd pletyka formájában fogja visszahallani. A különös biztonsági intézkedések okának hallatán csak kettőt pislant. Ha így kell dolgozni, ám legyen, őt nem különösebben zavarja a továbbiakban. Amint a mappa sem, noha tekintete ösztönösen odavetül, meglesvén, hogy az ő dossziéja az. Érdektelen. Az már ellenben érdekesebb, hogy miért van a nőnél és az miért akar vele személyesen megismerkedni? Így szemeivel a nőt követi. Nincs más min gondolkodnia.
- Helytálló hozzáállás. – feleli lakonikusan. Nem tudja még mire megy ki a játék, így egyenlőre visszafogott felszólalásokra határozta el magát.
- Egy vegyi folyamatnak akkor van vége, amikor a reakciók befejeződtek. Nem lehet a hivatalos munkaidő végéhez kötni. – feleli szárazan. A jelek szerint egy igazi bürokratával ül szembe, akinek semmi fogalma sincs arról, hogy mi folyik is a lentebbi szinteken.

"Munka időben nem iszom." Csöng füliben a mondat, amire akaratlanul is egy szolid mosollyal reagál.
-Értem.
Elsétál pár székkel odébb ahogy egy sárga csomag van. Nagyjából író lap nagyságú és majd egy ujjnyi vastag. Victoria kihúzza előle a széket, felveszi mappát és félig felül az asztalra. Felemeli és elolvassa mi van ráírva majd lábai közé lógatja.
-Gondolom, kíváncsi miért hívtam ide ilyen későn. Mi ez a nagy hacacáré. A biztonságiak miatt elnézését kérem. A nagy főnök írásban ragaszkodik hozzá.
Tart egy kis hatás szünetet.
-Nos a helyzet az...
Ekkor egy hanyag mozdulattal az asztalra dobja a sárga csomagot ami elcsúszik Zane felé, ha jó a szeme akkor elolvashatja rajta a saját nevét.
-...Hogy nem igazán szeretek valakit könyvből megismerni és az alapján meg ítélni. Nem tudom, ön hogy van ezzel?
Hagy egy kis időt, Zane-nek addig ő is kicsit rendezi a gondolatait.
-Ja igen, ha csak a munkaidő zavarja, túlórát nekem sem fizetnek, négy óra pedig már régen elmúlt...
Egyenes tartása egy csöppet megrogy, szemüvegét pedig leveszi amitől kevésbé lesz hivatalos.

Egy újabb szőke titkárnő. Tiszta klisés. Csak az a fura, hogy a főnöke nő, már a híresztelések szerint. Ennél nagyobb gyanakvásra ad okot a megjelenő izomemberek. Enyhe meglepettséggel húzza fel szemöldökét. Nem jellemző az efféle udvariaskodás az AIM berkeiben. Nem mintha tartana a két Schwarzenegger imitátortól. Az ő ereje hatalmasabb, mint az izomkolosszusoké. Azért felettébb kíváncsi minek van rájuk is szükség. Szótlan tart tehát a dióagyúakkal.
Útjuk felfelé vezet egy lifttel. Kellemesen meglegyinti a mozgási energia szele. Láthatólag ő itt az egyedüli, aki tudja mit akar tenni. Ez nem meglepő. Hamarosan bejut az őt beidéző asszony elé, elég érdekes útvonalon.
- Doktor Zane Timothy Helmsman. – mutatkozik be az illendőség kedvéért kezet fogva a nővel. Jó erős marka van.
- Köszönöm a meghívást. – feleli egykedvűen. Fogalma sincs mire megy ki a játék, de igen érdekes. A felkínált helyet elfoglalja.
- Köszönöm, munkaidőben nem iszom. – hárítja el a megkínálást. Ezt az elvet tényleg be is tartja, nem kamuzik. Érdeklődve várja mit óhajt tőle a nőszemély.

-Üdvözlöm uram. Máris intézkedem...
Már kapja is a telefont és tárcsáz a jól öltözött, szőke fiatal hölgy.

Már nem is a tájképet nézi a Dr-nő. Megint a gyűrűjét tartja két ujja közt a szeme előtt. Próbálja összeroppantani de a fém hajthatlan. Görgeti kicsit amikor megszólal a telefon. Lustan fordul oda és nézi a kerregő készüléket. Sóhajtva egyn agyot, nyugodtan vissza veszi a gyűrűjét, megigazítja a felsőjét, mintha bárki is látná. Végül komótosan megnyomja a kihangosítót.

-Elnézést a zvarásért Dr. Steel.
Ekkor nyel egyet, mielőtt beeltörne a nyelve.
-Dr. Zane megérkezett.
-Küldje fel.
Hanzik és a recepció kissé zavartan de leteszi a telefont. Szinte azonnal két tarkopasz úri szekrény jeleni kemg Zane mögött mint árnyék. Az egyik lassan kitárja oldalra sütőlapát kezét és illedelmesen szólítja meg.
-Erre legyen szíves uram.
Elkisérik az egyik lifthez, ami már lent állomásozik nyilt ajtókkal. Zane után egyesével belépnek an agy térbe ahol kicsit összébb húzzák magukat. Benyomnak egy gombot, a másik pedig lehúz egy chipkártyát egy üveges fekete lapon. Csipog kettőt. z ajtó zárul és már mennek is fölfele. A hoszsas út csöndesen telik. A feszült ácsorgástól csak felváltva húzzák ki magukat ezzel akaratlanul is lökdösve a másikat. Nem néznek hátra, csak állnak fapofával Zane előtt. A lift lágyan találja meg az utsításba adott emeletet. Az ajtó széjjel nyílik. A nagyobb darab kihámozza magát a liftből és odalra áll. Míg a másik a lift falához húzódik, kezét kidugva ajtón jelez. Zane után ő is kilép a szürke folyosóra. A falon képek, a fal tövében egy-egy nagy cserepes növény. Vékony vöröspadlószőnyeg húzódik a tükrös szürke márvány járó lapon egy dupla ajtóhoz. Odáig kísérik Zanet. Az egyik kicsit teketoriázik majd nagy levegőt vesz és benyit.
-Asszonyom.
Kezében az ajtó kilincs és illedelmesen meghajol. A mási kszárny még csukva van, azt a másik góliát szorongatja.

-Uraim.
Bólint mire nyílik am ási kajtó és ketten tartják a jövevény előtt tárva a vaskos ajtókat.
Victoria eddigre már elrakta a telefotn is a helyére és hátul összefonott kézzel áll a terem közepén szemben Zane el.
-Dr. Victoria Steel.
Előrébb lép és illedelmesen jobbját nyújtja.
-Örülök, hogy eltudott jönni.
Ha Zane beljebb fárad, szinte azonnal zárul mögötte a két ajtó kilincsre.
-Foglaljon helyet nyugodtan. Esetleg meg kínálhatom valamivel?

Hószín köpenyét fogasára téve ölti fel hószín zakóját nyurga testére. Maga a megtestesült elegancia, különösen egy ilyen tudósokkal teli helyen. Csokornyakkendőjét megigazítva indul neki az útnak. Valami új főnököt kaptak, oda kell mennie pofavizitre. Állítólag nő, ez mondjuk egyáltalán nem zavarja a jó doktort, hisz eme nem kedvelői közé tartozik. Főképpen ha az ujj köré való csavarásról van szó. Nem mintha ezt tervezné, hisz ki tudja miféle szerzet az új főnökasszony. Nem tud róla semmit, a nevét is csak úgy hallotta. Hát, eléggé beszédes, nincs túl cicomázva, mint az övé. Bár ez is az ő műve, hiszen mindenkitől megkövetelte, hogy teljes nevén szólítsák, s így még véletlenül se vegyék félvállról. Tekintélytisztelő, a maga módján. Nem csoda ha az úrnőnek is megadja ami jár neki, s különösen a királynőnek.
Hamarost meg is érkezett az irodához, ahová még külön be is kell jelentsék. Ez némileg különösnek tartja, mit szokásos szemöldökráncolással jelez Ám a mimika olvasásához nem értő recepciós/titkár(nő) ebből vajmi keveset képes felfogni.
- Jó napot kívánok! Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok. Időpontra jöttem. - közli szándékait, mi merőben hivatalosak, mellőznek bármiféle személyességet. Erre utal hanghordozása is, akárcsak tartása, mely kimért, távolságtartó. Megvárja míg bejelentik, bevezetik, aztán jöjjön, aminek jönnie kell!

A kívánt tárgyaló jelenleg fontos ügyek miatt foglalt. Így Victoriának a szerény 3-as számmal ellátott tárgyalót sikerült meg kaparintania.

A kétszárnyú ajtóval szemközti falon döntött panoráma ablakok sorakoznak a belváros felé kémlelve. Míg jobboldalt a kilátás a külvárosra néz. Egyh atalmas szilvamag alakú asztal terpeszkedik középen, körötte bőr székek sorakoznak. MInden ülőhelyen egy üres notesz, tollal és tiszta pohár. Baloldali hatalmas szürke falat most is egyn agy vászon borítja melyre egy projektor szegeződik. Az utolsó fal melyen az ajtó is helyet foglal egy asztalsor húzódik, bársony terítővel, minibárral és egy zsúrkocsival. Nagyobb meetingek alkalmával itt svédasztal van. A projektor melleti kis prezentáló emelvény melett nemsokkal egy víz autómata töltve, mind vízzel, mind pohárral. A panoráma szinte tökéletes a maga 90 fokos szögével.
~Fene vigye el. Jobb szeretem a tető udvari üveg tárgyalót...
Bosszankodott és becsukta maga mögött a tárgyaló ajtaját. Az órájára nézett majd a kis noteszébe lapozott.
~ Dr. Zane Timothy Helmsman... furcsa név. Mindenesetre remélem nem késik.
Viktoria kecses léptekkel az asztalhoz lépdelt és felmarkolva a vezetéskes telefont az asztal végéhez vitte. Nekidőlt és várta a recepciós bejelntését, hogy mikor érkezik meg ügyfele. Addig karbatett kézzel nézte a gigantikus várost és a benne tobzódó apró hangyákat és a lassan rájuk boruló sötétséget.