Vallatószoba

Kivicsorította fogát és morgott. Dühös volt méghozzá nagyon. Nem csak azért mert betolakodtak a területére hanem, mert egyszerűen alattvalóként kezelték, az Ő kastélyában Ő volt az Úr és egy jött ment senkiházi nem mondhatja meg neki mit tegyen. Szinte már érezte fogai közt a férfi torkát és forró vérének csorgását és fémes ízét a torkában és a nyelőcsövében. Ám a férfi hirtelen válik egy árnylénnyé és bár nem támad, attól még Federico hátán feláll a szőr tőle, morogva veti magát a vendégszobába.
A kölyökfarkas eszméletlenül, de lehet döglötten fekszik a fal mellett. Federicot azonban ez most a legkevésbé sem érdekli. Az amit a lánnyal tesz már jobban érdekli. A kölyök az Ő védelmét élvezi tehát ha bántalmazni meri akkor azon nyomban a torkának ugrik járjon az akármilyen következménnyel.
Katonái el voltak rejtőzve, szagukat érezte, a közelben voltak, de tudták, hogy csak akkor avatkozhatnak be, ha a király a halál torkában van, addig várniuk kell, ezt maga Fede hagyta ki nekik utasításnak. Morgott, de nem tudott az ellen tenni amit a gyerekkel művelt. Végül Miu énekelni kezdett aminek eredményeként fájdalmas illúzió tekeredett Federico köré. Láncolták le és gyötörték testét. Ez azonban mind csak fejben játszódott le, de olyan szinten fájt mindene, hogy üvölteni tudott volna. Hallgatta az aljas féreg minden szavát és elöntötte a düh, az Ő játékszerével senki más nem szórakozhat, a gyerek az Ő tulajdona. Ám amikor egyik hűséges katonája meglőtte az ellenfelet, bár ez határozottan tilos volt számára mégis megtette, ezzel viszont a férfi elmenekült. Federico magában szitkozódva sétált az ágyig majd farkasként felpattant az ágyra majd körbe szagolgatta a gyereket ezzel ellenőrizve, hogy megsérült-e, de külső sérülést nem látott rajta.
Lemászott az ágyról majd a kölyökfarkashoz ment, még lélegzett így felkapta gyengéden és kiment a szobából, hogy percekkel később már emberként, ruhában térjen vissza.
-Miu, hogy vagy? - Nézett a gyerekre, amit a másik pasas mondott nem csupán aggasztó volt. A kölyök nem csupán veszélyes, hanem egyszerűen egy nagy robbanó bomba. Ez nagyon idegesítette a királyt.
-Hozzanak vizet és ételt a kölyöknek. - Kiabált ki a szobából.
-Te pedig aludj egy keveset. - Szólt rá a lányra.

Nagyon élvezetesnek tűnnek a dolgok, de egyelőre még nem esett túl kétségbe a farkaska.
- Ejj Federico... hát szabad ilyet? Most szépen üljél csak le, különben kénytelen leszek aljas módszerekhez folyamodni. - kezdi el nyájas hangon.
Nagy valószínűség szerint úgy sem fog rá, így amint mozdulnál a férfi egy pillanat alatt válik valamilyen sötét anyaggá, majd beleolvad a talajba. Mivel a farkasok szeme jobb az emberénél, így láthatod, ahogy a fekete körkörös folt úszik feléd, majd el alattad, és egyenesen Miu szobájának ajtaja alatt bemászik. Ott bentről egy fájdalmas nyüszítés, majd ágy nyikorgása hallatszódik. Ha bemész a következő kép van előtted. A farkaskölyök a fal szélén a földön nagy valószínűséggel egy hatalmas maflást kapott. A férfi az ágy mellett állt, Miu meg előtte, üveges szemmel meredve előre. Ha dühösen morognál, a férfi elengedi Miut, majd felteszi a kezét.
- Ugyan Federico, ne aggódj nem fogom bántani. Érdekes egy képessége van a lánynak, belőle is szép példány fejlődik majd ki, talán jobb is mint belőled, ha jó kezekben van. Így csak fejben tettem helyre egy kicsit. Miu drága énekelj egy kicsit.
A kislány kitátott a száját, és egy pillanat alatt kísérteties dal járta át a szobát, és a folyosót. Nem tűnt evilági dalnak, legalábbis semmi értelmet nem lehetett érteni a mondatokban. Egy lánc csörren, és hirtelen Federico a padlón találja magát. Először talán nem tűnt fel neki valami... de utólag talán észreveheti... fájdalmat érzett. A láncok melyek megbéklyózták teljesen olyan érzést nyújtottak, mintha valódi láncok lennének. Ha meglepődöttsége kiül az arcára a férfi magyarázni kezd.
- Egy parazitát ültettem a fejébe, mikor eszméletlenül találtam rá. Akaratos egy lány azt meg kell hagyni, egészen mostanáig kibírta, bár a telepata képességű emberek mindig ilyen makacsok voltak. A kicsike viszont most az én irányításom alatt van. Bár eddig nem volt képes fájdalom érzetet produkálnia, kicsit rásegítek. Tudtad, hogyha hirtelen fájdalom éri az embert akkor sokkal jobban tud koncentrálni? Minden zavaró tényezőt képes kizárni a fejéből. Így tettem most én is. A parazita addig él, míg a 1000 méteres körzetében vagyok, és amint módomban áll kicsit megcsikizem a leányka agyát.
Csettint egyet, mire Miu szemeiből könny csordul, és hunyorogni kezd, mire a láncok még erősebben lenyomják a férfit.
- Kíváncsi vagyok vajon képes vagyok elérni a képesség határát. Képzeld. Ez még mindig nem a vége. Kíváncsi vagyok, vajon hány embered lennék képes megölni vele. Akarod hallani? Akarod hallani a halálsikolyukat?
És ekkor a sokkoló hasonló bzzzzz hangja süvíti át a termet, mire a fickó kitágult szemekkel rángatózni kezd, majd eldől. Miu ebben a pillanatban eszméletét veszti, így a láncok eltűnnek. Federico mögött az egyik katonája áll a sokolló fegyverrel... és a fülei véreztek. Kiszúrta a dobhártyáját, hogy Miu éneke ne legyen hatással rá. Értette a lány képességét, ő is az egyik telepata közé tartozott, akik a kastélyban szolgáltak. Ám hiába sikerült elkapnotok a férfit, mire közelébe értek egyszerűen eltűnik ismét árnyékká változva, és bárhogy üldözitek nem éritek utol.

// kicsit letudtam gyorsan, ha nem gond, és elnézést azért, hogy irányítottam egy nem biztos, hogy létező katonáját a bácsinak @.@ //

Federico kilép a szoba csendjéből ahol a kislány és a farkaskölyök rejtőzik. Morgás tör fel a hasából, idegesen lépdel a folyosón, idegen szag csapja meg az orrát. érzékei kiélesednek. Ez most nem játék, ez igazi fenyegetés, valaki betört a kastélyba és átakarja venni az uralmat. Federico felkészült ilyesmire, de soha nem gondolta volna, hogy be fog következni, hisz híre városokon át ívelt. Farkasaitól mérföldeken keresztül rettegés fogta el az embereket, az erdőbe alig merészelt bárki is belépni mióta Federico és falkája betette oda a mancsát. Most mégis megtörtént az amire senki se számított. Az ellenfél átjutott a védvonalakon és a kastély belsejéből próbálta meg átvenni az irányítást.
Mancsai alatt a vörös szőnyeg tompa puffanások zaját adta ahogy mancsaival ránehezedett. Fejét azonnal felkapta ahogy meghallotta a férfi hangját és szeme elé tárult a betolakodó. Mélyről morgás tört fel belőle és kivicsorította pengeéles fogait. Nem csak Ő volt egyedül ott, mutánsai a kastély ezen szintén helyezkedtek el a fegyverekkel és képességeikkel védve. Mind készen álltak közbeavatkozni ha szükséges. Federico futva támad neki a férfinak, de ahogy elér egy bizonyos pontig egy tüskés fekete valami tör fel, hogy megakadályozza. A farkas kitér előle és visszavonul pár métert hogy utána újra a betolakodóra meressze vörös szemeit.
Okos ezért nem támad kétszer ugyanott, csak áll és mérlegeli a helyzetet, bosszantja, hogy az idegen van fölényben.

A gyermeket ágyba rakta, a kimerültsége teljesen érthető, hiszen igen nagy munkát végzett ekkora létére. Kora ellenére képessége igen fejlett és sok energiát vesz igénybe amit teste és szellemi képessége még nem tud teljesen pótolni. A szobalány a parancsra kiment a szobából, hogy hozzon valami enni a gyereknek ha felébredt. Bár Federico fegyver céljából hozta magával a kislányt, nem akarja, hogy bármiben is hiányt szenvedjen. Ahogy a szolgálólány kiment a szobából nem sokkal később egy éles sikítás törte meg a nyugalmat, Federico sejtette, hogy a lány lehet aki kiment a szobából, de azt nem tudta vajon miért. Ekkor hallotta meg a hangszóróból a hangot, beszélni kezdett a betolakodó, szavaiból maga a sötétség szállt, Federico undorral hallgatta végig majd köpött egyet ahogy befejezte a betolakodó a beszédét.
-Rohadék! Álmodozzon csak, hogy bárkinek is a szolgálatába állok, egy király nem hajlik meg senki előtt, majd Ő fog előttem fejét vesztve. - Odalépet és a falból egy darabot kivett ami külön volt odaépítve az alaphoz, benne volt egy fémlap teli számokkal. A király beütött egy kódot mire szirénázás erős hangja ütötte fel fejét. Vasrácsok zárták le az ablakokat, minden egyes bejáratot lezárt ami a kastélyban volt, se ki se be nem lehetett sehol sem menni. A farkasok kint voltak őrjáraton, a kastély csupán a mutáns katonákkal volt megtöltve meg persze a királlyal, szolgálókkal és a gyermekkel.
-Hát akkor játszuk le haver! - Változott át farkassá és már lépett volna ki a szobából mikor az ajtót egy nyüszítő kölyök farkas lökte be és nagy iramban ugrott az ágyba a gyerek mellé. Federico nyugtázta a dolgot, hogy nem marad egyedül a lány és kirontott az ajtón, hogy elinduljon felkeresni hívatlan vendégét.

// a dőlt vörös szövegek a már említett NPC-m lesz :3 //

Árnyak mozgolódnak a sötétben. Ezt minden gyermek tudja, aki féli a sötétet. Azonban a felnőtt emberek mindig elfeledik a régi múltat. Egy felnyársalt holttest. Ennyi maradt abból a szerencsétlenből, aki utamat próbálta állni. Bolond. Az Árnyakat nem állíthatja meg. Az Árnyak elnyelik a világot. Odalépek a gépezet elé. Végigsimítom az ujjaimat rajta, és végül bekapcsolom. Ahogy ezt meg is teszem a várban lévő hangszórok sisteregve működésbe léptek. Egy kis csend... össze kellett szednem magamt... olyan régen szólaltam már meg...


Békésen szunyókálok. A takarót magam köré húzva motyogok.
- Jó lesz a sülthusi is Lily... de azért megnyúzhatom azt a mamumotot igaz?....
Teljesen látszott rajtam, hogy éppen most álomországban játszadozom. Arcomon tündéri mosoly, már az ujjszopás hiányozna, persze arról már nagyon régen leszoktam már. Ekkor szörnyű recsegés zavarta meg nyugodtságomat, és bár még mindig alszom összébb húzom magamat.

- A balsors járjon mellettetek testvéreim. - szólok rekedt hangon a mikrofonba, majd egy kis torokkaparászás után folytatom - Örüljetek farkasfattyak. Eljött értetek a Cerberosz, az Árnyak elnyelnek titeket. Lelkeitek a Poklok bugyrában fognak elégni. Nos... hogy így megtiszteltelek titeket az áldásaimmal... elárulom nektek az érkezésem célját. A szektánk elismerő szemmel tekint rád Federico Caleb Redway. Ritka az ilyen hitvány féreg, mint te. Így abban a megtiszteltetésben részesítelek, hogy csatlakozz hozzánk, és szolgálj az Urunk sötétjébe. Nincs szükséged semmit sem mondanod. Elviszlek akár akarod, akár nem. Ja igen... a többi söpredékre viszont nincs szükségünk... szóval tőlük megszabadulok.
Lekapcsolom a felvételt, és hideg szemmel nézem a masinát. Veszek egy mély levegőt és megfordulok. Két fegyveres mutáns néz mérges szemmel rám. Bolondok. Tüzet nyitottak. Nem mozdultam sehová. A mögöttem lévő masinába csapódó golyók szikrát csaptak, majd hirtelen. Berobbant. Füst lepte el ezt a kis helyiséget. A két alak kipattintotta a fegyverek üres tárait, és újratöltöttek. Majd indultak, hogy eltakarítsák, ami megmaradt belőlem... Pár perccel később a port lesöpörve a ruhámról lépek ki az ajtón. Hátrapillantok, ahol a két bolond feküdt a földön. Mindegyikük úgy nézett ki, mint az ementáli. Szép lyukasak voltak. Néma léptekkel haladok a folyosón. A vendégszobák felé vettem az utat. Köpenyem alá rejtett kezem mozdult... mire az előzőnél többszörösen erősebb robbanás rázta meg az épületet... a detonátorok aktiválódtak. Az épület energia ellátásai elvágva, a tartalék energiáért felelős generátorok szintén elpusztítva. Az éj leszállt... a sötétség birodalma most már ezt a területet is elragadta.

Remegve fekszek az ágyon, halk "Ne"-k egész áradata hagyja el a számat. Pedig még mindig aludtam. Verítékben úszva forgolódok, és csapkodok álmomban.. és hirtelen felülök. A szemeim tágra nyíltan, üvegesen merednek előre. Halk szavak hagyják el ajkaimat.
- Az Árnyak.... közelednek...
Testemet szörnyű fájdalom borította el. Sikítva dőlök hátra, és szinte hídba menve megfeszülök, és úgy remegek, mintha csak valami rohamot kapnék. Ám egyszer csak semmi. Mintha csak az élet hagyna el ernyedten fekszek a földre, a szemeim meg üresen merednek a semmibe. A pulzusomat is alig érezni már, de érezni.

Állt a lépcsőn és várta az apró gyereket, lépteinek zaja egyre közelebbről hallatszódott. Végül meg is pillantotta a szőke tincseket. A kislány kipirosodott arccal állt meg előtte, kimerült ez nem csoda, de Federico sose arról volt híres, hogy bárkit is pátyolgasson. Ezúttal is csak utasítást adott, hogy menjen és öltözzön át a vacsora pedig lent a tágas ebédlőben zajlik majd. A kislány el is indult ám Fede egy idő után nem hallotta lépteit és futni kezdett felfelé, még épp időben ért oda, hogy elkapja az ájult gyereket. Kimerült, más magyarázat nincs rá. Megcsóválta a fejét majd karjába kapta a szőkeséget és elindult felfelé. A toronyszoba jóval magasabban volt, mint ahová Federico felszánt volna menni így egy három emelettel lejjebbi szintre ment ahol vendégszobák sora állt. Mint két oldalt számokkal megjelölt vörös színű ajtók voltak. Az egyik oldalt a páros a másik oldalt a páratlan számú ajtók foglaltak helyet. Ezen a szinten csupán egyetlen ajtó volt zárva. A vörös 13-as számú ajtó több lakattal is le volt zárva és különleges fémből készült, látszólag olyan volt, mint a többi ajtó,d e messze nem volt ez igaz.
Federico benyitott a 2-es számú ajtón és a bevetett ágyra fektette a gyereket majd betakarta. Az egyik szolgáló lépett be az ajtón, nyilván takarítani, de Federico-nak ez épp kapóra jött hisz a gyereknek étel kell.
-Hozz valamit enni a gyereknek és inni, ha ezzel megvagy menj felés a toronyszobában etesd meg a gyerek farkaskölykét. - Egy intéssel elbocsájtotta, a lány pedig mélyen meghajolva távozott.
A szoba pont olyan volt mint a másik 11 ezen a szinten, a 13-as ajtón kívül. Egy nagy ágy, pár festmény és egy asztal székkel, ennyiből állt a szoba bútorzata.

Futok szépen felfele. Bár az is igaz, hogy mostanra minden lélegzetvétel egy-egy tűszúrással lett egyenlő, de nem akartam lemaradni. Végül beérem a bácsit, és én lihegve támaszkodok a térdemre.
- A.. bácsi.. túl.. gyors… lihegem szinte alig hallhatóan.
Kicsit összeszedtem magamat, és a bácsi ekkor megdicsért. Lehunyom szemeimet, és egy tündéri mosolyt engedek meg magamnak. Amikor viszont az éhség került sorra, a gyomrom automatikusan megkordult, én meg vörösödő arccal lesütöm a szememet, és a lábamat kezdem el bámulni… egy picit még nyöszörgök is. Mindig nagyon rosszul éreztem magam, ha valaki meghallotta a gyomrom. Lilyék ilyenkor mindig olyan szomorú arcot vágtak, főképp ő, Alexxel csak ritkán játszottunk, főképpen Lily volt az, aki törődött velem. A bácsi eközben mondta, hogy menjek vissza felöltözni. Szó nélkül bólintok, és elindulok szépen felfele, hátra hagyva a bácsit. Azonban egyszer csak a szédülés.. jaj ne… túl kimerült lettem a daltól.. még nem szoktam hozzá, hogy ennyit iylen minőségben énekeljek… ez így.. nem jó. Fáradt szemeimmel körbe-körbe pislogok, és rémülten veszem észre, hogy egy teljesen idegen területre émelyegtem el. Rossz úton mentem volna? Egyszer csak egy árny bukkan elő a folyosó végéről. Nem a farkasbácsi volt… ő másképp néz ki… vagy ő küldte volna utánam? Nem hiszem, hisz még a cseléd néni nem érhetett volna fel ilyen gyorsan, és még csak nem is érhetett volna oda. Egyet lépek hátrafelé, majd minden elsötétült. A kimerültség leterített.

// remélem nem gond, hogy így közbe avatkoztam :3 ha nem haragszik a bécsi ne legyen tudomása az árnyas alakról //

Nem vár sokáig, a gyerek tudja az utat felfelé, egy egyenes lépcsősor az egész. Ahogy halad felfelé még hallja ahogy Miu kiossza az őröket, hogyha a macinak bántódása esne akkor drágán megfizetnek érte. A gyerek céltudatossága mulattatja, majd ahogy meghallja a lépteket mögötte máris lassítani kezd, nem akarja, hogy a kislány túlságosan elfáradjon, már így is kimerült. A kitudja hanyadik lépcsőfokon megáll és vár, nem sokkal később meglátja a kislányt.
-Szép munka volt Miu! Gratulálok, bebizonyítottad, hogy téged nem lehet csak úgy félre tolni, ezek után jobban fognak adni a szavadra. - Dicsérte meg a gyereket. Nem szokott dicséreteket csak úgy osztogatni, ha valaki igazán megérdemelte, olyat tett, mint még eddig senki akkor megérdemelte ezt a pár szót.
Federico most már tényleg úgy érezte ez a legjobb döntés amit hozhatott, elhozta a gyereket és kifogja képezni, erejének a legelején jár csupán, de már most elég erős. Ha fejleszti a képességét akkora hatalomra tehet szert amekkorára csak akar, és ennek a hatalomnak az élén fog Federico állni.
-Nem vagy éhes? - Tette fel a kérdést bár tudta nagyon jól, hogy mostanra igencsak megéhezhetett a gyermek. Jó maga is éhes kezdet lenni és a konyhából terjengő illatok fenségesek voltak.
-Menj öltözz át, felküldök egy szobalányt aki majd lekísér az ebédlőbe és megvacsorázunk. - Mondta és nem túrt ellentmondást.

Federico bár igazán élvezte az előadást még annál is jobban vágyott arra, hogy megkapja a válaszokat. Fel is tette az első kérdést amire a férfi pár percig nem választ majd egy egyszerű "Ő küldött" -tel le is zárta. Most vagy gyenge elméjű vagy azt hiszi a király telepata vagy az isten tudja mi a helyzet.
-Ez nem elég haver! - Mondja majd még mielőtt újabb kört adna a kislánynak észre veszi, hogy eléggé kimerült. Bármennyire is közel álltak ahhoz, hogy megtörjék a férfit a gyerek egészsége fontosabb, ha most teljesen kimeríti magát később nem lehet hasznát venni.
-Elég volt mára Miu. Hagyd abba! - Adta ki az utasítást és várta, hogy a gyerek befejezze, ha nem így tett hát kész volt rá, hogy leállítja.
-Pihenned kell! - Fordult meg és kilépett a teremből, hogy szóljon az őröknek akik percekkel később már bent is voltak, hogy folytassák a kínzást vagy vallatást.
A két mutáns belépett, de nagy távolságot hagytak a gyerek és maguk közt, látták minden egyes kivetített képét és amennyire hitelesek voltak most jobbnak látják megtartani a tisztes távolságát. Félnek tőle, de ez csak egy hajszála a tiszteletnek. Magától a királytól is félnek.
-Menjünk Miu! - Indult meg a király felfelé a lépcsőn és egy percet sem várt, a lány tudja az utat majd követi.

Federico bízott abban, hogy a kislány majd felülmúlja elvárásait, de ilyesmiről még csak álmodni sem mert volna. Végig ott volt az arcán a vigyor ahogy figyelte, mint vált hamuszürkévé a férfi arca percek alatt. A másik két mutáns nem bírta szóra bírni, de még csak megfélemlíteni sem. Ám ez a kislány néhány perc alatt képes volt holtsápadtá varázsolni az ellenállót. Fede ettől a pillanattól érezte úgy, hogy nem követett el hibát azzal, hogy elhozta magával. nagy erő birtokosa és megfelelő irányítás alatt hatalmas fegyver. Federico előtt csak a hatalom megszerzése lebegett. Ezzel a gyerekkel pedig nagy eséllyel a karmai közé ragadhatja az uralmat.
Vigyorral az arcán nézte végig a lefejezős részt és a vértócsát igen eredetinek tartó, sőt, talán még picit büszke is volt a kölyökre. Szörnyei hamar megjelentek ás bár viszolygást keltőek voltak Fede-t már nem tudták meglepni.
A férfi a székben mozgolódni próbált és menekülni a rémképektől amikre azt hitte valódiak. Federico örömmel látta a férfi újdonsült félelmét és persze megtudta érteni, az elején Jó maga is úgy volt vele, hogy fogalma sincs mihez kezdhetne ilyen lidércekkel, aztán kiderült, hogy nem árthatnak neki, ám a fogoly ezt még nem tudja és nem is fogja megtudni. Miu maga is szörnnyé változott és Federico is lenyűgözötten állt és bámulta az előtte lejátszódó eseményeket. A megláncolt már nyöszörgött és alighanem maga alá vizelt a félelemtől. A király elérkezettnek látta, hogy fel tegye első kérdését amire választ remélt. Ha nem ijedt meg annyira, hogy elharapja a nyelvét akkor most már válaszolni fog, vagy különben meg lesz ígérve számára, hogy megetetik valamelyik házikedvenccel. Azt persze nem akarhatja.
-Ki küldött? - Egy egyszerű és lényegretörő kérdéssel indított és remélte választ is kap rá.
-Ha nem akarod, hogy bármelyikük és tövig lerágja a lábad és töködet és cafatokra tépje akkor válaszol szépen. - Emelte meg egy picit a hangját, de még mindig nyugodt volt, tudta, hogy már úgy is célegyenesben vannak.

Örömmel vezette be a gyereket a vallatószobába. Semmi nem volt ott igazán amivel kínozni lehetne, mutánsai a saját képességüket használták kínzásra ami eddig is nagyon jól bevált, ám ez a férfi sokkal jobban bírta a fájdalmakat, mint az eddigiek így nem sok eredményre jutottak. Federico szerint a kislány eredményeket tudna elérni és remek gyakorlat volna neki, bevezetés abba amit majd megtehet akár naponta, ha sikeresen végzett és kitanult mutáns lett. Egy lojális mutáns, aki egyedül Federico királynak tartozik hűséggel. A két túlságosan naiv őr távozása után csak hárman maradtak a vallatóban. Federico, Miu és a hamarosan megtörni készülő betolakodó, kém. Federico hallotta a kislány minden egyes a férfihoz intézett szavait. Arcán vigyor terült el ahogy a kis gyerekre nézett. Az a bizonyos játék szenvedély a lányban is meg van ahogy Federico-ban is. Játszani az áldozattal addig míg könyörögni nem fog az életéért. A kamerák a kislányt és a fogvatartottat vették mind a négy szögből. Fede lemerte volna fogadni, hogy a két távozott őr most ott ül és figyelik vajon mennyire hibbant meg a királyuk, hogy egy 10 éves forma gyerekre bízza ezt a munkát amitől még Ők sem tudtak eredményt kicsikarni. A kislány belekezdett a bemutatóba amit Federico a falnak dőlve nézett végig. Felettébb látványos volt minden téren, jó bevezetés és remek tárgyalás.
-Csak nyugodtan játszadozzál Miu, van időnk. - Adta át az egész vezetést a gyereknek. A kérdésekre később is lehet választ kapni, lényegében ha megtöri onnan már dalolni fog, mint egy énekes madár. Az a látványos mutatvány ahogy a férfi magát láthatta egyes kinzóeszközök által sérülten bizony ösztönzőleg hathat rá. Federico-t egyáltalán nem undorította el a látvány, sőt, kimondottan tetszetős volt a gyerek produkciója. A megláncolt férfi vigyorral díszített arca is hamar hamuszürkévé vált és nyelni is elfelejtett, nem csoda. Federico minden egyes pontot végig nézett a kivetített áldozaton és nem csodálta dicsérni magában minden kivitelezett pontját. Aztán megjelentek a gyerek kis kedvencei akiket már Federico is megismert, legalább is kettővel már találkozott, nem volt kellemes az ismerkedés. Kíváncsian várta, hogy mivel rukkol elő a gyerek a továbbiakban.

Federico számára a lépcsők már nem jelentenek gondot, sőt, jelentőségük is van, támadás esetén a lépcső lassítja a felfelé haladást, mellesleg van egy tiltott és elrejtett kar a torony tetején amit működésbe hozva eltűnik a lépcső és egy hatalmas lefelé haladó egyenes placc lesz. A kart nehéz működésbe hozni és csak Federico tudja a biztonsági kódot és persze a csoportvezetők. Miu egy ó ideig erről nem fog tudni, majd ha kiérdemelte, hogy egyes dolgokhoz amik bizalmasak, hozzá férhessen.
A kislány dalolásának hatására valami hátborzongató gyermek kacagás hangzik fel a kastély falain belül. Federico nem szól a gyerekre, még nem, de idővel kordában kell majd tartania a képességét, mert a katonák és a farkasok csak addig lojálisak míg biztonságban érzik magukat. A gyermek pedig fegyvernek, harcosnak van idehozva és nem a meglévő katonák elijesztésére vagy megfélemlítésére.
Az alagsorba érve a lány már rá is kérdez a lépcsőkre, ez várható volt.
-Nincs, meg kell szoknod a lépcsőzést, de ha túl leszel egy bizonyos beavatáson és harci szinten majd leköltözhetsz egy fokkal alacsonyabb szintre, addig pedig ott vagy a legnagyobb biztonságban. - A fegyvert óvni kell, hogyha elkészül használhatóvá válhasson. A gyermek felvidult mikor a szobához értek. Nagy nehezen sikerült benyitnia a terembe. Odabent egy vasszékhez volt láncolva az összevert férfi, Körülötte két megtermett mutáns állt és épp kérdezgették.
-Vlad, Sepsy, kifele, innentől átveszi a kölyök. - A két férfi hangosan felröhögtek, de mikor meglátták a király fenyegető és komoly nézését csendben távoztak.
-Még nem tudják kivel állnak szemben. Miu, én kérdezek és ha nem válaszol mutasd meg neki mi vár rá. - Intett a gyereknek, hogy jöjjön közelebb, a férfi véres szájjal kezdett vigyorogni. Nem vette komolyan a lányt ahogy a mutánsok sem, sebaj, Fede tudta mire képes a kölyök.

A gyereket meg se várva Federico már el is indult a pince felé. A kihallgatószoba lent volt az alagsori folyosók kanyarulatában. A szobát hangszigetelték és így a sikolyok vagy üvöltések sose jutottak fel a földszintre vagy az emeletekre. Federico nem gyakran jön le ide. Ő nem vesz részt a kínzásokban, ezeket a katonái végzik el, kevésbé kegyetlenek, mint Federico tudna lenni. A cél pedig nem megölni az elfogott egyént hanem kifaggatni erőszakkal vagy anélkül, attól függ mikor dalolászik.
A lépcsők lassan hangosabb ütemben kezdtek kopogni és hamarosan megérkezett Miu is majd kézen fogta Federico-t. ha a király nem tudta volna, hogy a kislánynak az erejétől függően vannak előhívható szörnyei akkor most biztosan skizofréniára kezdene gyanakodni.
-Idővel szeretném megismerni a barátodat. - Mondta és ezúttal hagyta, hogy a gyermek fogja a kezét, így mentek le a pincéig.
Odalent hatalmas csend fogadta őket, holott Federico nagyon jól tudta, hogy az elfogott személyt épp most vallatják. Sikolyok és egyéb neszek azonban nem hallatszódtak ki a szobából.
-Ebben a szobában találod a játszó szobát Miu. De most épp folyik bent egy játék, ha gondolod bemehetünk és kicsit te is játszhatsz, jó? - Fede szerint minél előbb annál jobb, ha most elviseli a borzalmakat, sőt élvezni kezdi a kínzást akkor sokkal jobb munkát fog végezni mikor megkapja a szükséges kiképzést hozzá.