Richard A. Hendricks

"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"

Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr

Név: Richard A. Hendricks
Mutáns név: Csonttörő
Születési dátum: 1961.10.24. Ohio
Besorolás: Törvényen kívüli
Képességek:

Elsődleges képesség: Sebezhetetlen
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: születésétől
Képesség jelenlegi szintje: Immunis mindennemű betegségre, méregre, ezen felül semmilyen fizikai sebesülést nem lehet neki okozni, legyen az akár képességből eredő. Csontjai, izmai tökéletesen törthetetlenek, még ha fél centiről lövik fejbe, akkor sem sebesül meg. Egyedüli erőszakos halála a fulladás lehet.
Képesség távlatai: Nem tud továbbfejlődni.

Jellem: Nem meglepő, hogy amit mutatok az félelmet nem ismerő bandavezér. Nem arról vagyok híres, hogy üvöltözöm, pont hogy halkan szólalok meg, és az egészben van egy baljóslatú, hogy mi lenne, ha megemelném a hangomat. Tökéletesen átlátom a működésünket, tudok bánni az embereimmel, hogy összehangolt banda legyünk. Ha kell, példát statuálok. Szükség esetén véreset is, hogy senki ne veszélyeztesse a posztomat. Szabadságvágyam belülről fakad, már teljesen eggyé váltam azzal, ami vagyok, hiába épültem be egykor FBI-osként, és él még a régi parancs, már kötődöm társaimhoz. Imádom a gyengébbik nemet, ehhez kétség sem férhet. Minél fiatalabb, annál jobb, de nyilván azért legyen már legalább nő, de ha én vehetem az ártatlanságát, az a tuti. Fanatizmusom határtalan, amire szükségem is van a hétvégente megrendezett pusztakezes meccseken, ahol rendszerint nem szoktam veszíteni.

Külső:
Rövid, katonás frizura, kemény szürkéskéken metsző hideg tekintet. Ez nem csak az álcám, már teljesen ez vagyok én. Katona voltam, tudom, milyen gesztusokkal kell irányítani. Fizikum félelmes, a magam százkilencven centijével szinte óriásnak számítok, s ez nem gyenge izomzattal párosul. Már FBI-osként is imádtam a tetkókat, talán pont azért választottak engem a feladatra, mert nem volt nehéz a hasonulás. Stílusra végletenül karizmatikus, szinte fenyegető jelenség vagyok, aki viszont ha megszólal, már pusztán a hangjával is képes tekintélyt parancsolni, utasításokat adni. Elő sem kell vennem a fegyvert, vagy az asztalra csapni, megy mint a karikacsapás. Bizonyos nők pont az ilyen tipusú vadállatokra buknak, mint én. Csúnyán ki is használom őket. Ha valaha megborotválkozom, és összekapom, akár anyunak is hazavihetsz bemutatni, mert kellemesen jóképű vagyok, addig viszont a motoros dzseki, bőrszegecsek, bakancs, és persze az olcsó dohány, amelynek illata körbevesz.

Előtörténet: Katonacsaládból származom, nagyjából az ükapámig bezárólag. Alapvető volt hogy szolgáljuk a hazánkat, a családban mindenki részt vett
valami komolyabb hadműveleben, legyen az világháború, Vieátnám, vagy Öböl-Háború. A rend és a fegyelem, amely Amerika mellett tartott minket, igazi patrióták vagyunk. A katonai középiskolából sikeresen kirugattam magam, és jó másfél évig nem is laktam otthon. Összeálltam egy motoros bandával, akik örömmel vették a nagy számat, simán be tudtam illeszkedni. Ekkor ismerkedtem meg egy fiatal kiscsajjal, akit magammal rántottam a bűn mocsarába, jó pár hónapig együtt futottunk, közös tetkók, vad hentergések, pedig kicsi volt még, de imádtam a vadócságát. Apám végül utánamnyúlt, és a fejembe verte, hogy hol a helyem, csakis az ő útját illik követnek, végülis továbbnyomott a katonatisztire, s utána a haditengerészetnél szolgáltam, ahonnan egyenes út vezetett a kormányhivatalokhoz, előbb a CIA, majd az FBI. Nem igazán voltam nyomozós alkat, alkatomnál fogva mindig a kőkemény bevetésekbe toltak be, ahol ha belém eresztette valaki a fél tárat, na bumm, felépültem másfél hónap alatt, aztán minden ment előlről. Hogy ostoba lennék, és ezért? Szó sincsen róla. Pusztán az íróasztal nem való nekem. Pedig aztán a katonaságnál eltöltött idő, s a gének olyan irányítást adtak a kezembe, hogy az esetek nagy részében még a feletteseim seggét is én mentettem meg azzal, hogy kitaláltam mit tegyenek. Függelemsértések sorozata, akárcsak a katonaságnál. Nem azért, mert nem bírom a rendszert. Szabadságvágyam mindennél előbbrevaló. Négy éve kaptam a megbizatást, hogy épüljek be az előéletem alapján nekem nagyon is profilba vágó bandába, mint az FBI ügynöke. A cél az volt, hogy figyeljek rájuk, hiszen rengeteg alvilági összeköttetésük van, és szükség esetén vonjam be a hivatalt. Már az elején sem fűlt a fogam ahhoz, hogy valaki csicskáztasson, főleg hogy gyorsan haverokra leltem, nem is volt az már beépülés. Na azt nem engedtem, hogy a végletekig elmenjenek, de ami belefért, az belefért. Egy éve sincsen, hogy Jacob, szellemi vezetőnk egy késelés következtében ott maradt a padlón, s némi kisebbség ellenében engem tettek meg vezérnek. Na nem mondom, volt pár csörtém az alvezérrel, Bull-lal, aki vagy százötven kiló, de a többség nekem adott igazat. S hogy mit hoz a jövő? Állítólag a CIA is beépített valakit, ráadásul az egyik rivális banda is mocskosul ránk mászott, úgyhogy van dolgom bőven. Már csak valami jó kis prosti kéne, hogy ne legyenek magányosak a hideg téli esték.