Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
"Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása." Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Userinfo: Jürgen Stark
Név: Leona Rötwald Mutáns név: Athéné Születési dátum és hely: Párizs, 1956 augusztus 10. Besorolás: X-men
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Napvér Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 16 éves kor Képesség jelenlegi szintje: A képesség a karaktert a testi-lelki, fizikai és szellemi erő, elhatározottság, energia megtestesítőjévé teszi. Teljes megtestesüléséhez karbantartott fizikai kondíció, pallérozott elme, önfegyelem, bátorság és kiegyensúlyozottság szükséges. A karakter fizikuma állandóan passzívan erőnövekedést élvez, jóval nagyobb erőkifejtésre képes, mint azt izmainak ereje engedné. A betegségeket hamarabb gyűri le, sérülésekből hamarabb áll talpra, az alkohol, kábítószerek nehezebben fognak rajta és ellen tud állni a függőségeknek. Szellemileg egyfajta vasakaratot tud magáénak, emberfeletti módon képes elméjével uralni a testét, az ösztöneit, az érzelmeit. Arcizmai nem árulják el, az átlagembereket megtörni képes fájdalom sokszorosán is képes felülemelkedni. Kötelességét a lehetetlennel szembesülve is teljesíti és emberfeletti kihívásokat is becsülettel, teljes erőbedobással vesz. Ha koncentrál, arcáról, testbeszédéből olvasni lehetetlen, és ha kiüríti elméjét, gondolataiból is sokkal nehezebb olvasni. Befolyásolni sokkal nehezebb, mint egy átlagembert, akár mutáns képességgel, akár szóval, manipulációval. Különleges akaraterő, érzelmi intelligencia, intellektus, empátia jellemzi a képesség birtokosát. A Napvér név ősi eredetű, a képességért felelős géneket hordozó Leona hosszú kutatás után a párizsi Louvre Múzeum egyik zárolt raktárának ősi, egyiptomi anyagai között bukkant rá először. A nő kutatásai azt mutatják, hogy az első történelmi említés az ősi Egyiptomban lett lejegyezve az isteni eredetű vérvonalról, mely az Egyiptomi Birodalom egyik első dinasztiájának örökölt, a mondák szerint istenektől származó adottságát jelölte. Az egyiptomi leírások szinte tökéletesen megfeleltek Leona személyes tapasztalatairól a képességével kapcsolatban. Később Asszíria, Babilon, az ősi India, a Pártus Birodalom, Athén, a Római Birodalom, a Frank Birodalom, a cári Oroszország, az árpád-kori Magyar Királyság, a Német-Római Birodalom, Bizánc, a gyarmattartó Hollandia, a Francia Királyság, a Spanyol Királyság, a Habsburg Birodalom, az 1848-as Magyar Királyság, a Brit Birodalom és az Amerikai Egyesül Államok elitjében is feltűntek a képességet hordozó vezetők – Nemesek, főpapok, királyok, császárok, akadémikusok, kancellárok, államférfiak, tábornokok, írók, konzulok, tribunusok, kormányzók, lovagok és nagytőkések, elnökök és forradalmárok. Sok évnyi kutatással derült ki, hogy ez az ősi, X-génhez kapcsolódó képesség a történelemben sok vezető, hősies történelmi alak sajátja volt, mely mind ennek a ritka, ősi mutációhoz tartozó vérvonalak alkalmi találkozásához kapcsolódott a nyugati civilizációban. Nem tudni, hogy a teljes társadalomban előfordult-e az elterjedése, ám Leona orvosként feltételezte, hogy a Napvérért felelős X-gén mutáció, recesszív allélként a belterjes nemességben nagyobb eséllyel találkozott mind két félről. Képesség távlatai: A Napvér fejlődése az idő előrehaladtával a test és lélek feletti egyre nagyobb uralmat takarja, a fizikai erő egyre nagyobb és egyre látványosabb fejlődését. Különböző, mutálódott variánsai emberfeletti egészséget, vagy kitartást, netán állóképességet biztosítanak, illetve egy idő után szinte lehetetlenné válik a képesség birtokosának tudatát olvasni, befolyásolni pedig képtelenség.
Másodlagos képesség: Csillagfény Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 30 éves kor (Tehát majd valamikor mostanában) Kifejlődött képesség: A Napvér egyik tipikus, európai továbbfejlődési ága a Csillagfény, melyet először templomos lovagok között dokumentáltak. A Napvérű mutáns felnőtt korában nyeri el ezt a képességet, melyhez az induló képességhez hasonlóan fegyelem és összeszedettség szükséges - Azonban a Csillagfény egyfajta lelkierőt, bölcsességet, a remény és az optimizmus birtoklását igényli. Aktiválódáskor a mutáns szemei felfénylenek fehér, ragyogó fényben. Elméjét béke s nyugalom tölti el, a fájdalom, a ború, a külső hatások (Mint telepaták által fejébe ültetett gondolatok, illúziók, manipulált érzelmek) kisöprődnek a tudatából, (Vagy, ha nagyon erős mutáns keltette őket, legalábbis meggyengülnek) és bizakodás, tettrekészség lesz rajta úrrá. Egyfajta ösztönös sugallat a legreménytelenebb helyzetben is irányt ad neki a kivezető utat illetően. A mutáns bajtársaira, barátaira, általa védelmezett emberekre is kiterjeszti a képességet, sőt, ez legalább olyan fontos aspektusa, mint az önmagára hatás. A Napvérű mutáns által választott emberek, (Nem kell lássa őket, de legalább pár tíz méteres sugarú gömbben kell lenniük, amin belül "érzi" a mutáns a jelen lévő személyeket és a felőlük sugárzó érzelmeket, mint harag, félelem, aggodalom, stb) ha nem állnak ellen, szintén érzik a Csillagfény hatását. Elméjükből kisöpri a negatív hatásokat, fájdalmat, reménytelenséget, elkeseredettséget a képesség, nyomában egyfajta melegség, bátorság, önbizalom marad. A Napvérű mutánst egyfajta fénylő pontnak látják. A Csillagfény nem egy aktív képesség, a fizikai környezetet nem befolyásolja, bár később további hatásai is lehetnek a testre, mint például a hatása alá vont bajtársak, kísérők, védelmezettek testhőjének emelése, testi erejének, kitartásának némi növekedése, ami a Napvér hatásait korlátozottan átadja nekik. A Csillagfény nem a hatalom, pusztítás, végtelen erő szolgálója, a Napvérű mutánsok között nem a hadvezéreké volt ez a képesség, Európában tipikusan lovagokhoz köthető ez a variáns. (A Napvérnek vannak más, erőszakosabb, feltűnőbb további fejlődési ágai is) A Csillagfényt alkalmazó mutáns saját lelki erejét felhasználva hoz reménysugarat a legsötétebb órában, saját erejét és bízni képességét osztja meg társaival. A Csillagfény birtokosa ezért maga is erős kell legyen. A semmiből nem lesz fény. Ha a Napvérhez pallérozott elme, fizikai kondíció, fegyelem és kitartás kell, a Csillagfényhez minderre szükség van, és ezen kívül egyfajta optimizmusra, meleg szívre, idealizmusra, reményre és hitre. Az emberekre nincs hatással a Csillagfény, ha maga a mutáns nem hisz bennük. Reményének forrása lehet az emberiségbe és emberiességbe vetett bizalom, Istenbe vetett hit, a világegyetem jóságában való meggyőződés, végső soron bármi, de az élet rendje és az ember végtelen erejéről való meggyőződés szükséges, ami a képesség motorját adja.
Jellem: Leona megértő, jószívű és bátor nő, természetét a harcias makacsság és a bölcs előrelátás egyaránt jellemzi. Intelligens és kötelességtudó, barátai, bajtársai, eszméi felé a halálig hűséges. Az emberiességet mindenekfelett tiszteletben tartja, ha kell, gondolkodás nélkül kockáztatja életét ismeretlenekért. Tizenéves korában a lovagi kultúra és erkölcsök egy idealizált képe fogta meg és hatott a személyiségfejlődésére, és felnőve is lételemévé vált az emberek segítése, vezetése, az ártatlanok védelme, az igazság szolgálata, a becsület, a szabadság, a tudás, az emberiesség győzelemre segítése a tudatlanság, előítélet, gyűlölet, az emberi butaság, a kirekesztés ellenében. Soha nem szűnt meg idealista lenni. Töretlenül hisz az emberekben, és amikor idealizmusát a szemére vetik, intellektusával és karizmájával megnyeri vitapartnereit. Leona karizmatikus vezető, lelket önt társaiba a nehézségek közepette. Talán a legsötétebb pillanatokban van a leginkább elemében, amikor szükség van „az utolsó talpon lévő emberre”, amikor valakinek helyt kell állnia, meg kell vetnie a lábát és a végsőkig küzdenie kell. Orvosként, művelt, diplomás értelmiségiként azonban a szerénység és a megértés, önfeláldozás értékeit is elsajátította az évek alatt. Mind különböző nagy vallások, mint a kereszténység, judaizmus, iszlám, buddhizmus, hinduizmus, taoizmus filozófiájával megismerkedett, mind a gondolkodástörténet legnagyobb alakjainak munkájával Arisztotelésztől a skolasztikusokon és a reneszánszon keresztül a francia és német felvilágosodásig, a görög demokráciától a modern liberalizmusig, szociáldemokráciáig, a polgári konzervativizmusig. Forró fejű fiatalként, az amerikai szabadságban hívő fiatal amerikaiként CIA ügynök lett, ám az iráni forradalom után ebből kiábrándult. A társadalmat FBI ügynökként, orvosként és titokban az X-Men tagjaként szolgálja – Mindez belső konfliktust okoz, ami ki tudja, mihez vezet… Kinézet, megjelenés: Magas, vállas, atlétikus nő, hosszú, szőke hajjal, szép arcának legjellegzetesebb vonása a mély, kék, kifejező szempár. Vonása, testtartása, tagjai a magabiztos, testileg és lelkileg erős, energikus emberek kisugárzását kölcsönzik neki, amit visszafogott, elegánsan egyszerű, mégis diszkréten extravagáns ruházata csak még jobban kifejez. Ügynöként általában mozgást nem gátló blézer, kosztüm van rajta, belső zsebében jelvény, oldalán hevederben a szolgálati .38-as.
Előtörténet: „Boruljatok le, ó, ti népek mind, mert ő A Nap Gyermeke, Ízisz lánya, Rá vére folyik Ereiben s szíve táplálja mi mennytől a földig Az ő birodalma és szavára árad a hűs folyó. És karjából vére, ha hull értünk ő virágba fordítja A mezőt és árpát és búzát adnak a zöld dombok. Ám haragjának tüze lángba borítja a földet és hadak Megtörve hanyatlanak és istenfiak szárnyakat törve Hullanak szemének tüzében, dühének viharában Mert ő a Királynő, a Nap lánya, Uralkodó mindennek az égbolt alatt.” A Nap Lányának könyve Kb. ie. 4300-4600, Egyiptom Louvre titkos gyűjtemény Leona lecsukta a könyvet és megdörzsölte a szemét. Felemelte a kávéscsészét. Észre sem vette, de az órák óta üres volt. Tompán fáradtnak érezte magát. - Itt semmi. Lehet, hogy át kéne futnom újra az asszír feljegyzéseket, hátha keresztreferenciákkal… Ahogy a nő jobbra fordult, a mondat félbeszakadt, miután rájött, nincs, kihez beszéljen. Társa az asztalra borulva aludt. Leona összevonta a szemöldökét és az előtte szétterített papírok közt kutatott lecsatolt karórája után. Amikor megtalálta, ránézett és megcsóválta a fejét. Éjjel fél négy volt. Körülnézett. Tehát ezért ennyire kihalt a könyvtár. A nő már rég megszokta a késői munkát. Ha koncentrált, repültek az órák, és erről tett is egy feljegyzést, mert egy magyar pszichológus, valami Csíkszentmihályi írta le a magyarázatát a flow-elméletben – Leona kíváncsi lett volna az elméletnek az egyetlen számára ismert Napvérű mutánsra való alkalmazásáról. Önmagára gondolt természetesen. Ismert más mutánsokat is. A mellette békésen alvó lány is mutáns volt, együtt kezdték a történelem mesterszakot, pont ugyanazért: Válaszokat keresve, pontokat megpróbálva összekötni. Leona élete harmincadik évébe érve már sok mindent hagyott maga mögött. Három szakvizsgával rendelkező orvos volt, dolgozott CIA ügynökként és jelenleg az FBI szolgálatában állt. A történelem, és általában a bölcsészet csak az utóbbi években lett kutatásának központjában, miután rájött, hogy nála alkalmasabb ember nincs a rendvédelemnél a szervezett bűnözésnek egy nagyon különleges ágazata, a mutánsok társadalmával való összefonódás kibogozására. És a nő célba vette a fehér galléros mutáns bűnözőket ugyanúgy, mint a vadóc, mutáns punkbandákat, vagy bármelyik nem-mutáns bűnözőt is. A törvény az törvény és minden állampolgár egyenlő Jusztícia bekötött szemei előtt. A mutánsok kutatásában pedig az egyik legértékesebb forrás a könyvtárak és az akadémiák figyelemtől félreeső, poros polcai voltak, amik az emberi tudás végtelen tárházai voltak. Leona sóhajtott és felállt, kinyújtóztatva tagjait.
Volt a barbároknak egy csodafegyvere, és ez a civilizálatlan vadság volt. Nyelvük otromba volt, állatbőrökben jártak, fittyet hányva emberre és természetre, viselkedésük, taglejtésük durva volt, mint a viskóikat képező rönkfák. Életmódjuk, mindennapjaik, harcmodoruk, még isteneik is vadak, megzabolázatlanul gyilkosak voltak. Ám ahogy a tenger is megakad a part szikláin, úgy egyetlen férfi bátor helytállása is elég, hogy reményt gyújtson a civilizált emberek megfáradt sorai között. A centúrió ott állt, sisakján, vértjén, pajzsán hangosan kopogott a zord, északi eső. Ezek a hegyek Itália határát jelentették. „Itt megállítjuk őket,” szólt erélyesen katonái felé fordulva. Azok először hitetlenkedve néztek fel, ám szavainak ereje elsöpörte félelmüket. „Hiszen ezek a vadak, ha mi elhullunk, a síkságon elérnek Rómáig. Családaink, feleségeink, gyermekeink várnak ott ránk. Őseink pora védi ott a házainkat, isteneink megszentelt tüze ég a családi tűzhelyeken. Hát a vadak elvehetik tőlük ezt? S mint ahogy a sziklákon zúgva törik meg a tajték, úgy morajlottak fel a katonák. „De ne féljetek,” mondta a centúrió, s hangjának erejével csak az eső dacolt, „hisz Róma örök és ti nemzetségeinek büszke fiai vagytok. Nézzetek körül és lássátok, hogy mi Róma ereje. Nem a templomok márvány oszlopai, és nem is a vének tekervényesen csavart szava a Kapitóliumon. Nem. A lictor kezében a fasces nem ezt jelenti nekünk. Nem. Nézzetek végig magatokon, és nézzetek bajtársaitokra. Karotok ereje, kardotok éle, ez fogja megtörni a barbárok rohamát. Egy ember gyenge, ahogy egy vesszőt is eltörhet egy gyermek is könnyedén. De a bajtársakból álló légió olyan, mint a vesszőnyaláb. A legerősebb férfi sem töri azt el soha. Örüljetek, Róma fiai, mert ma helyt fogtok állni. Örüljetek, mert Ti vagytok Róma ereje. És én megígérem nektek, hogy gazdagon és dicsőn tértek haza. Mert dicsők vagytok, és veletek vannak az istenek. Mert Róma örök.” És a Tizedik Légió üdvrivalgásban tört ki. És a férfiak hallották szavait, ám nem csak szavai győzték meg őket azok, hisz eszükhöz a szavak szóltak, szívükhöz a szóban lévő erő. És akkor az elől állók meghökkenve látták, hogy a parancsnok szeme vörös lángokban fénylik és tudták, hogy az istenek velük voltak aznap. Mert tudták, hogy a centúr nem ember, nem csak az. Ereiben a nap tüze folyt. És aznap helytálltak és megtörték a barbárok rohamát. És tudták, hogy Róma örök. Aurelius Leviticus Antonius könyve A Columbiai Egyetem Zárolt részlegének titkos anyaga.
Leona sóhajtott és összecsukta a könyvet. Meg kellett mozgassa a szálakat, hogy hozzáférjen ezekhez a titkosított anyagokhoz, amiknek még a létezése is titkos volt. A nő kihúzta magát és megropogtatta a nyakát, majd hóna alá csapta a vaskos kötetet és elindult vissza az asztalhoz. Odakint zuhogott az eső, látta a villámok fényét az egyetemi könyvtár hatalmas ablakain keresztül, és a kopogó esőcseppek halk morajlása megtöltötte a kiürült termek hatalmas tereit. A nő sóhajtott, mert régi vállsebe ilyenkor mindig sajgott egy kicsit, amit még Iránban szerzett. Leona tulajdonképpen több országot is a hazájának tarthatott, ám az elmúlt tíz évben leginkább amerikaivá vált, vagyis az európaiság kevert identitása az amerikaisággal került szoros szintézisbe. A Nyugat lánya volt, a szabadság gyermeke. Félig német, félig francia, egyébként részben izraeli, részben brit, lengyel és spanyol felmenőkkel fél tucat európai nemes vérvonal találkozott benne. Tudta, hogy képessége is valószínűleg ennek köszönhető, hisz a Napvér, recesszíven öröklődő mutációként üvegházra lelhetett a belterjes európai nemességben, ami az elmúlt évek kutatásai alapján a feljegyzések kora- és késő-középkori megszaporodásával igazolható is volt. Ironikus, hogy nem ismerek senki mást ugyanezzel a képességgel ma, gondolta fáradtan a nő, mint ahogyan már megmondta magának több ezerszer az évek alatt. Leona Párizsban, Londonban, Berlinben, Lisszabonban, Barcelonában, Madridban, Budapesten, Prágában, Glasgow-ban is járt iskolába, ahogy diplomata szülei egyik kiküldetésről a másikra kerültek. Végül visszakerült Párizsba, ahol elvégezte az orvosi egyetemet, ám huszonévesen kalandra vágyott, és mivel elege lett az állandó utazásból, amerikai rokonaihoz költözött. Szülei egy évvel később haltak meg, valószínűleg a KGB keze által, Helsinkiben. A nő ezt követően figyelmét a hidegháborúra szentelte, tenni akarását s fiatal tehetségét pedig a CIA használta fel. Marokkóba, onnan Tunéziába, majd Egyiptomba került, arab nyelvismeretének kiváló hasznát látva, később Japánba, majd Kínába küldték, és végül Iránba került 1978-ban. Azonban Irán teljesen megfordította a politikai álláspontját, amikor 1979-ben a forradalom Khomeini ajatollah megdöntötte a Pahlavi-dinasztiát és az utolsó sahot, az amerikabarát, nyugatpárti Irán pedig azonnal más szélbe fogta a vitorláit. Új zászló, új ország, új irány következett, a jelszó pedig az Iszlám világa. A nő alig tudott kijutni Teheránból, ám az országban maradt, míg 1980-ban Irak lerohanta Iránt, hogy az évtized legvéresebb és legértelmetlenebb konfliktusát kezdjék meg. Amikor az iraki hadsereg átlépte a Satt al-Arab folyót, még nem volt világos a CIA számára, ki fog győzni, és amikor az irakiak vegyi fegyvereket vetettek be, rezgett a léc, hogy megdől a fiatal Iszlám Köztársaság. Ám Irán megfordította a háború menetét, és a perzsa állam belső stabilitása erősebb lett, mint a modern korban valaha. Leona látott halált, pusztulást és áldozatot, látott szenvedést és félelmet, rettegést és fájdalmat. Végül nem bírta tovább, amikor hazahívták, kilépett a CIA-ból és az FBI befogadta. Ám évek óta érezte, hogy nem találja a helyét az FBI-nál sem. Egyetemi párja, Richard hozta be az FBI-hoz kontaktjai révén, akivel még mindig barti szálakat ápoltak – Ám elvesztette barátnőjét, Amy-t, aki szintén CIA ügynök volt és árulásnak érezte, hogy Leona otthagyta a Céget. Amy amúgy is mindig harciasabb volt, ami két nő között sokszor vezetett feszültséghez és végül otthagyta Leonát egy hasonlóan forrófejű őrnagynőért. Mindez egy éven belül történt, és Leona e közben a mutánsok kutatásába temetkezett. Mellékesen letett még egy diplomát, történelemből, és most itt volt, harmincadik évében, a Columbiai Egyetem könyvtárában éjjel háromnegyed négykor.
„- Tényleg igaz, hogy a császáriak elfoglalták Budát? Ábel székely gyerek volt, egyszer sem volt Pest-Budán. Számára nagynak és bevehetetlennek hatott a főváros a képek alapján. Richárd megértette a fiú hangjában lévő aggodalmat. - Tényleg, Ábel. De ne aggódj. Mire kiérünk a hegyekből, Kossuth felállítja a másik hadsereget Debrecenben. - Hallod-e Ábel – mondta a fiúnak a bátyja, Áron – S aztán be ne tojjál, mert nem tudnak megkarcolni se ezek az osztrákok. Amikor hajnalban meglepjük őket, úgy fognak reszketni, mint a lapi, hiszed-e. Az egy, amitől félnünk kell, hogy letelik a tél s ha elfogy a pálinka, erőst barátságtalanak ezek a hegyek, nem olyanok, mint otthon, hallod-e. A kormányzó pedig intézkedik. Richárd összevonta a szemöldökét. - Kossuth nem kormányzó. Áron ránézett. - Nem-e? Hát akkor ki a kormányzó? Richárd megcsóválta a fejét. - Magyarországnak nincs kormányzója, Áron barátom. Királya, az van, és az még mindig Bécsben van, ha tetszik, ha nem. Miniszterelnöke volt, Batthyány, de Batthyány lemondott. Most… Honvédelmi Tanács van. Átmeneti intézkedés, de amint visszavertük az osztrákokat, ennek véget kell vetni. - Hát miért? – kérdezte Áron. - Hát nem érted? – Richárd körbenézett. – Mert nem szavazott Kossuthra senki! Mert Magyarország alkotmányos monarchia, mert a törvényhozást a nép választja, és a törvényhozás választja a kormányt. Változó időket élünk, és a nép szava kell döntsön, barátaim. Egy ideig csend lett a tűz körül. - Ezek áz ost-rackok. Rowsabbak minta’ English. Brian ennyit rakott hozzá a társalgáshoz, és emlékszem, elnevettük magunkat. Brian ír volt, hivatásos forradalmár, és nem volt abban a három évben olyan forradalom, ahol ne harcolt volna. Fél éve volt velünk és már pöttyögött valamit magyarul, de nem mulasztotta el éljenezni a magyar szabadságot, szidni az osztrákokat, a császárt, és leszögezni a tudományos tényt, hogy az angolok a nyugati világ fekélyét jelentik, amit az osztrákok majdnem felülmúlnak, de csak majdnem. Fenegyerek volt, gyorsabban töltötte újra a puskát, mint bármelyikünk és jobban célzott vele. Lételeme volt a verekedés és a honvéd rohamban, ha hiszitek, ha nem, kacagva rohant neki az ellennek. A honvéd rohamot azóta a West Pointon is tanítják és pofonegyszerű, de magyar észjárás kell hozzá. A gyalogság nem áll fel tüzérsorba, hullámban tölteni és elsütni a puskát – Dehogy, hisz ahhoz gyakorlás és fegyelem kell és legtöbb honvéd még pár hónapja vagy a földeken kapált, vagy Pesten mulatott egy kávéházban. Nem. Minden honvéd puskája egyre van töltve. A parancsnok tüzet rendel el és a sereg tüzet nyit. Majd szuronyt vesz, felrakja a puskája végére és szuronyrohammal dönti le az ellenséget. Az osztrákok gyűlölték és civilizálatlannak tartották ezt a harci módszert. Ugyanezek az osztrákok általában bele is haltak, mérgük tehát érthető volt.
Mindenesetre, Brian mondatán jót nevettünk. És miért is ne tettük volna? Tizenkilenctől huszonegy évesig terjedt a korunk. Végtelenül fiatalok voltunk, ott nyolcan a tűz mellett, és másnap négyen bele is haltak a küldetésbe. A forradalom végén csak ketten maradtunk meg a nyolcból, Richárd és én. Ám akkor ott, a szlovák fagyban a tűz mellett, nagyon is éltünk és lassan visszakúszott a hideggel belénk a félelem. - Ne féljetek, fiúk – mondta végül Richárd. A hadnagyi hanglejtését vette elő, csendesen, kedvesen beszélt, szavaiban mégis volt erő. – Ne féljetek. Magyarország ma vérzik, de holnap… Holnap új hajnal vár ránk. Most hideg van, és zajlik a Duna és a kétfejű sas lobog a Parlament felett. De hány száz éve próbálnak minket elpusztítani a történelem népei? Mostanra azt hinné az ember, hogy lassan kezdhetik is megunni. Úgy beszélt, mint ahogy a pesti költők meg írók írnak. Elmosolyodtunk. Richárdban volt valami egyenes tartás, volt benne valami… Akármennyire is nem szerettük a szót… Nemesség. Amikor beszélt, a fiúk rá figyeltek, és felettesei is tisztelettel hallgattak a szavára. Állítólag Görgey személyesen bízta meg ezzel az őrült küldetéssel, ám állítólag ezt ő maga találta ki. A fiatal hadnagy jobbra nézett és az ágyúk hideg testén halványan csillogott a tűz fénye. - Áron, Ábel… Otthon ilyenjeitek vannak, nem? - Vannak, vannak… - Kezdte Ábel, - de azok nem ilyen babák, hadnagyom. - A székely harangokból kemény ágyúk lettek, Richárd – mondta Áron, átvéve a szót. – Ezek a lányok olyanok, mint a páztorkutyád. Hűségesek, kemények, de… Végül is, kutyák. De az otthoniak, azok vadabbak. Azok farkasok, hallod-e. Richárd elmosolyodott. - Hallottam, hogy Gábor Áron harangból öntötte az ágyúit. Őrültetk vagytok, ti székelyek ott Erdélyben, hallod-e. Fiúk, ha egyszer a kínai császár és a török szultán, meg a római pápa és az angol királynő szövetségesek lesznek, és el akarják foglalni Erdélyt, ezek a legények nevetve vissza fogják verni őket, nem igaz? Richárd megveregette Áron és Ábel vállát, és azok nevetve helyeseltek. - És miért ne lenne így? – kérdezte mindannyiunkat. – Hiszen a szabadságért harcolnak, mint ma minden magyar, és mint mindenki más velünk együtt itt a Birodalomban, aki hisz a szabadságban. Még ez az őrült ír is. Brian felnézett és nem teljesen értett mindent, ezért csak biztos, ami biztos közbeszúrta, hogy „Ale-jen a Madzsar Szabadshág”, amit meg is tapsoltunk neki. Azonban Richárd felé fordultunk vissza, amint elült az üdvrivalgás. Csüngtünk a szavain. - Fiúk, mi te nem olvastátok annyit a lapokat út közben, mint én. Nekünk, tiszteknek eljutnak a lapok. És tudjátok, mit mond most a világ? Csak csóváltuk a fejünket kíváncsian. - Ma a világ… Ma a szabad világban mindenki magyarnak érzi magát. Ma egész Európa de még az Amerikai Egyesült Államok is minket figyel. És tudjátok miért? Mert Isten velünk van, mert az emberek természetétől eredő szabadságát nem veheti el tőlünk senki sem. Sem császár, sem király, de még ha az egész világ összefogna, ők sem. Amit most teszünk, azt Magyarországért, és az egész Birodalom minden szabad népéért tesszük… De az egész emberiségért is, és az emberiség velünk van, fiúk. Új kor közeledik, és az új szeleket nem tudja elállítani a császár, akárhány katonája is van. Ujjongva éljeneztünk. Mi ott, nyolcan a szlovák éjszakában legyőzhetetlennek éreztük magunkat, de főleg Richárdot, hadnagyunkat, parancsnokunkat és hadvezérünket, és a fene tudja, talán a pálinka tette, de mintha Richárd szemei élénk vörösségben csillogtak volna a tábortűz fényében. És az ereinkben valami megmagyarázhatatlan erő volt, és nyugodtan tértünk álomra. Másnap reggel a barlangokon át eljutottunk az osztrákok hátába és minden reményünket kis ágyúinkba vetve a reggeli ködben tüzet nyitottunk a völgyet bezáró császári hadseregre. Windisch-Grätz pedig azt hitte, a magyarokat valami démoni erő segíti, mert a tervnek megfelelően az ágyutűzről azt hitték, hogy Kossuth érkezett meg Debrecenből, hogy satuba szorítsa a honvédség a császári erőket. Hát a gyűrűt megtörve menekültek. Richárd pedig ott állt előttünk, kemény szavakkal vezényelve a támadást. Ő maga lépett hátra célba állítani az ágyúkat és olyan dörgedelmes hangon adta ki a parancsokat, hogy azt hittem, még a fenyőfák is haptákba vágják magukat és megindulnak a hegyen lefelé az osztrákok ellen. Ha hadnagyunk ott golyót kap, hát komolyan nem lepődtem volna meg, ha vére tűz lett volna, és sebeiből száz tüzes ördög szökik ki, hogy felfalják a fehér uniformisos császári sereget. De hát nem kapott golyót, csak az osztrákok csinálták össze magukat. Így történt, hogy hadnagyunk, Richárd, három magyarországi, egy szerb, egy horvát, két székely meg egy részeg ír honvéd segítségével megfutamította Windisch-Grätz Herceget és a Birodalom császári hadseregét. Diadalmas nap volt. Szerintem a történelemben ekkora túlerőt senki nem győzött még le. És csak három könnyű ágyú, hadverzérünk szavai és két liter pálinka kellett hozzá. Esküszöm, ha ott az Isten ad tíz másik ágyút, még tíz-tíz magyar, ír, szerb, horvát, székely honvédet és még tíz liter pálinkát Richárd keze alá, még februárban bevette volna Bécset is.” Eszterházy András kézirata A Columbiai Egyetem Zárolt részlegének titkos anyaga.
Leona lerakta a könyvet. Zúgott a feje. Ilyen fényben… Hogy fogok ilyen maradandót alkotni, mint ezek az emberek? Leona megcsóválta a fejét. Harminc éves vagy, Leona, és még mindig itt ülsz egy könyvtárban az éjszaka közepén és válaszokat keresel. Mit kezdesz magaddal? Ki kéne találnod végre. Némán kimondott kérdésére csak az elszórt lapok és könyvek tetején fekvő karóra halk, egykedvű ketyegése felelt.
[/i][/i]
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Leona Rötwald Pént. 6 Feb. - 12:20
Elfogadva!
Hát nem apróztad el a dolgot semmilyen tekintetben sem, a jellem is jó hosszú lett, meg a képességeknél is főként csak pislogtam, plusz az ET, feladtad a leckét. ^^ De egyébként remek lett, picit talán hiányolom - vagy vak vagyok -, hogy hogy lett X-men és mi köze a Birtokhoz, hogyan találtak rá Charlesék, vagy ő rájuk stb, de amúgy ezen kívül minden okés. Foglalózz, aztán kész is vagy. ^^