Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Amber Jennings Mutáns név: Tökély Születési dátum és hely: 1973.06.06 Miami, Florida Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Hiperkinézis Osztályozás: Béta Aktiválódás: születésétől fogva Képesség jelenlegi szintje: A képesség lényegéban tökéletes szinkront eredményez gondolat és tett között, amivel lényegében nem tud célt tévesztni. Tökéletesen dob, céloz, kiváló az egyensúlyérzéke, durvább, mint egy kötéltáncosnak, gond nélkül mászhat fel helyekre, mert nem igazán van esély rá, hogy véletlenül is leszédül, vagy rossz helyre lép. Képesség távlatai: Teljesen kifejlődött.
Jellem: Nem mondanám magam törtetőnek, erről azért nincsen szó. Az önmegvalósítás a célom. Túl átlagosnak érzem magam a képességem ellenére is. Nem vagyok kirívóan szép, vagy okos, ezért keresem azt, ami igazán boldoggá tesz. Nem az a típus vagyok, aki szórakozásra adná a fejét, és csak úgy élne bele a nagyvilágba, inkább leülök olvasni, vagy sétálni egy nagyot a kutyámmal. Vasárnap reggel is korán kelek, hogy nézzem a híreket, szeretek tisztában lenni a nagyvilág híreivel, mert két lábbal a földön járok. Haladok a korral, ami a technikát illeti, például annyira tetszenek azok a hatalmas telefonok, hogy vettem egy hordozhatót, és büszkén állíthatom, van otthon egy Amiga számítógépem! Barátnőzni a munkám mellett végképp nincsen időm, arra, hogy párkapcsolatom legyen, meg főleg nem, hiszen olyan rendszertelen, hogy mikor hogyan osztanak be, és hát vagyok annyira munkamániás, hogy ha arról van szó, hazatelefonálok, hogy a szomszéd néni vigye le Lout sétálni, és bevállalok még egy műszakot. Az idegenek felé valamennyire távolságtartó vagyok, ám bízom a zsaruszimatban, a női megérzésről már ne is beszéljünk.
Kinézet, megjelenés: Szeretek sminkelni, ékszereket hordani, ám a hétköznapi életben a munkámban ezt nem tehetem meg. Még a szolid smink esetleg belefér, vagy valami pöttynyi fülbevaló, de semmi több, hiszen egy rendőrnek nem lehet a figyelemfelkeltés a célja, vagy éppen hogy illatfelhő vonja körbe. Ebből adódóan a mai lányoktól eltérően nem tettem tönkre az arcomat holmi felesleges dolgokkal, megmaradtam természetesnek, hétvégén vagy a szabadidőmben is csak ritkán jut ez eszembe. Magasságra és alkatra amolyan közepeske vagyok, százhetvenkörüli centi, és hatvan kiló. Nincsen rajtam felesleges, állandóan karban tartom magam, részt veszek a rendőrség erőnléti edzésein, ha arról van szó, edzőtáborokban akár együtt futok az ujoncokkal, bulinak fogom fel, nincsen ebben semmi rossz. Ráadásul akinek kutyája van, az hosszútávon úgysem ülhet a fenekén, főleg ha a bernáthegyinek hatalmas mozgásigénye van. Arcra kifejezetten csinosnak mondanak, bár a tekintetem szigorú, hajlamos vagyok nyitvahagyni a számat, ha nagyon odafókuszálok valamire. Nem mondom, hogy mindenki utánafordul az utcán, főleg ha egyenruhában vagyok, de volt már rá példa.
Előtörténet: - Jennings, az irodámba! – Harsan a főnök hangja. Eltolom magamtól az íróasztalt, még a jelentést sem gépeltem be. Ócska szar, amivel dolgozunk kell, persze még erre sem kapunk támogatást, és ha olvashatatlan lesz, hát írhatom újra. Sietnem kell, hogy azelőtt beérjek hozzá, hogy újra szólítana, már így is kapok a kollégéktól pár kaján pillantást. Szinte nyílt titok, hogy itt volt valami kavarás, még ha kategórikusan csendre intem őket, mielőtt elkezdenének füttyögni. Végiglejtek az íróasztalok közti folyosón, s átlépek McFairlaine küszöbén. A férfi bólint, s ellépve mellettem bezárja az ajtót, lehúzva a reluxát. - Te teljesen meg vagy őrülve? – Szólít meg fojtott hangon, míg én dacosan fonom karba a kezeimet, eszem ágába sincs leülni, ő sem teszi. – Le akarod lövetni magad? Azt mondtam, irodai munka, nem fogom hagyni, hogy a helyes kis seggeddel az utcán grasszálj. – Összeszűkítem a szememet. Rég volt már, hogy bármit is engedtem neki, még az akadémián volt a tanárom, én meg voltam olyan hülye hogy engedtem a szenvedélynek. Ki is használt a mocsok, csak arra kellettem neki. Hát ennél több eszem van. Legalábbis most már. A huszonhárom évemmel nem mondanám, hogy bejőtt a fejem lágya, de a jó édes anyám nem hülyegyereket nevelt. - Azt lesheted Adam. Nem lesz több alkalom. – Ingatom a fejemet, ebben a tekintetben egyátalán nem tekintem őt a főnökömnek. Őszintén szólva magasról teszek rá, hogy milyen hatalma van ennek az egoista baromnak. - Bármennyire is ellenkezel te kis hülye, attól még a főnököd vagyok. Ha arról van szó, ki is rúghatlak. – Megrántom a vállamat, engem aztán nem fog zsarolni. Főleg nem így. Egy szavamba kerül, hogy feljelentsem. Akkor aztán lőttek a drágalátos karrierista terveinek. Egyetlen szerencséje, hogy a munkámnak élek, mert ha máshogy lenne, akkor nem lennék ennyire elnéző. Viszont engedni sem fogok. - Úgy látom veled nem lehet beszélni tizedes. – Vált hivatalos hangnemre, és ellép mellőlem, visszatérva az íróasztalához, ahonnan egy nyomtatványt vesz elő, majd buzgón töltögetni kezdi. – Függelemsértésért felfüggesztelek. Kérem a jelvényedet, és a fegyveredet. Fizetésnélküli szabadságra mész, amíg meg nem jön az eszed. – Dühösen elkezdek lepakolni, még a gumibotot is levágom az asztalára. Vetek még rá egy lekicsinylő pillantást, majd kiviharzom.
Kezdőlap 
by 
