Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A gyors gondolkodás anatómiai magyarázata a neuronok egymással való mind gyorsabb ingerület átvitelével történik, mely során az ehhez szükséges vegyi anyagok működnek közre. Szépen hangzó tudományos állítás, amit az X-gén megjelente kissé megcáfolt. Az energiát felhasználó doktor tudja jól, hogy mennyire lehet ezt manipulálni. - Nos, az elmélet az, hogy mindenféle agyi behatástól véd, származzék bármilyen forrásból. A gyakorlati igazolás még várat magára. De hála magának Grey kisasszony, most egy komoly lépést tettünk előre. – felel Dr. Helmsman. A sokkalta emberbarátibb kísérlet bemutatása ehhez mérhető reakciót vált ki az ifjú hölgyből. Sejtette a doktor, hogy így lesz, ezért is mutatta be. - Természetesen ehető, mi több ízében és tápanyagtartalmában megegyezik egy hagyományos almához, persze arányos méretben. Egyetlen hátulütője, hogy rengeteg energia szükséges a megnövelt mérethez, így darabonkénti árát figyelembe véve elég drága. Van még min javítani. – takarja le az almát. - Hoppá! – pillant fel meglepetten a fali órára. - Igencsak elszaladt az idő. Sajnos be kell fejeznünk utunkat Grey kisasszony. Remélem szolgálhattam némi betekintéssel a tudomány világába. – mosolyog Jeanre a doktor, miközben visszavezeti az irodájába, ahol laborköpenyét visszacseréli hétköznapi viseletére. Ezt követően a hölggyel vagy ha már ő előbb távozott, akkor nélküle, elhagyja az épületet és szép fehér autóján magában haza hajtat kipihenni ezt a napot. //Köszi a játékot!//
Általában azért elég gyorsan vág az eszem, bár persze én sem értek meg mindent azonnal, de talán ez a képességem miatt is van. A professzor legalábbis ezt mondta, hiszen mi, telepaták az agyunknak olyan szegmenseit is kihasználjuk, amit a legtöbben nem így valami miatt tanulás folyamata is gyorsabb és könnyebb lehet. Jobban meglátjuk az összefüggéseket, könnyebben észrevesszük a logikát még ott is, ahol talán más szerint nincs. Ezért értem én, amit magyaráz, viszont az elgondolkodás miatt majdnem rá is vágom, hogy én ismerek olyat, akinek ilyen a képessége, mint nekem, de nem hiszem, hogy ez okos lépés lenne, a professzor nem értékelné, így végül csak csendben bólintok. Az iskolába azért sokféle diák jár, no meg ott vannak a tanárok és X-menek is. Mind-mind eltérőek, de vannak hasonló képességek, amik az elmére hatnak. - Ez a szerkezet mindentől véd? Minden olyan képességtől, ami az elmére gyakorol hatást? - tehát nem csak a gondolatolvasást értem én ezek alatt, hanem pl. aki hamis képzeteket vetít az elmébe teszem azt. Nem tudhatom persze, de gondolom a funkció abban az esetben is hasonló, ha ez a gyémánt dolog védi az ilyen támadások elől az agyat, akkor minden bizonnyal rémálmokat sem lehet pl. idézni bele, semmit ami az elmét veszi célba. Kíváncsian figyelek, hogy vajon mi lehet a másik kísérlet, amit meg akar mutatni, főleg, ha az tényleg valami olyasmi, ami a világ jobbá tételét helyezi előtérbe. Egy ilyen védő szerkezet annyira nem hasznos, mármint... egy-egy fő tudja használni, de biztosan vannak olyasmik is, amik jobbak ennél, tényleg igazán hasznosak. Amikor már tehát az orrom is jobban van, szépen vele tartok, hogy meglessük, miről van szó. Azért eléggé elkerekedik a szemem, amikor meglátom a méretes almát, ami előkerül a lepel alól. - Hű! Ez... nem kicsi, és ehető is? Mármint egy rendes alma? - persze nem valami mesés gyógymód, ami mindent gyógyít, viszont tény, hogy egy ekkora alma, vagy bármilyen más nagy méretű étel a világ éhező országainak finoman szólva is jól jönne.
Egy nőn sosem lehet elmenni. Már akkor sem, mikor még csak érik, sőt talán éppen akkor lehet a legkevésbé érteni őket. Persze ez csak akkor lényeges, ha Dr. Helmsmannak van bármiféle célja is a hölgy megnyerésével. Volni volna, ám nem ostoba belátni ha az nem vevő rá. S mivel nem kívánja felfedni lapjait miket különösen is rejteget tudván, hogy a jelen lévő bájos hölgy bármikor kiolvashatná elméjéből ha nem elég óvatos, így inkább amellett dönt, hogy lemond róla. A szabad akarat győzedelmeskedik. Egyenlőre. Legalábbis a jelek erre utalnak. Persze azért még nem adja fel a próbálkozást, csak felkészült a várható negatív eredményre. Mint egy kémiai kísérletnél. - Örülök neki, hogy megértette. Sajnálatosan nem vagyok tanár, így gyakran nehezemre esik egyszerű nyelven megfogalmaznom kutatásaimat. – ezzel végkép elvetve az ötlet. Ám a következő kijelentésre még felkapja a fejét. - Sajnálatosan nem igazán ismerek más személyt, akinek az önéhez hasonló képessége lenne és emiatt orrvérzést kapott volna. – kijelentése már szinte szívtelenül szenvtelen, mégis őszinteségre hajaz. Nincs teli az utca telepatákkal, akik közül találhatna önkéntes kísérleti alanyt… És eljött az utolsó kísérlet, hogy egy kísérlettel megnyerje Jean szívét. No nem egészen olyan formán, pusztán csak a szimpátiáját. - Ez a kísérlet felettébb fontos… És talán végre maga is megfogja látni, hogy valóban dolgozunk a világ jobbításán. Vagy legalábbis az emberiség problémáinak megoldásán. – tovább indul egy másik helyiségbe, még vissza is int Jeannek, hogy kövesse. Egy koránt sem kémiai laboratóriumba érkeznek, ahol mindenféle hengeres, kúpos gépezett található fen a plafonon. Alatta hosszú fémasztal, lepedővel gondosan letakarva. Észrevehető, hogy van alatta valami, hisz dudorodik a pléd. - Higgyen a szemének. – szól Helmsman és a terítő egyik sarkát felemeli mely alól láthatóvá válik egy szép piros alma. De nem ám öklömnyi méretű, hanem akkora mint egy emberi fej.
Csendben hallgatom a magyarázatát. Van sok mindenben ráció, amit mond, de azért... nem is tudom, továbbra is van bennem egy nagy adag kétely vele szemben. Nem tudom igazán elmagyarázni, hogy mi az oka, talán az első hazugság már eleve elültetett egy cseppnyi kis magot, ami nem engedi, hogy csak úgy lazán viselkedjem vele, talán csak hatodik érzék, vagy ki tudja, hogy minek nevezhetném. Világos az, hogy mi az indoka egy ilyen szerkezet elkészítésére, de ha azt a világot vesszük, amit a professzor szeretne teremteni, akkor nem kell védelem a mutánsok ellen, tehát ellenem, vagy ellenünk sem, igaz? - Értem, azt hiszem. - bólintok egy aprót, de nem kérdezek többet erről a szerről, amiről beszél. Nem akarom fokozni a képességemet. Azok után, amik mostanában történtek... hát persze, hogy eszem ágában sincs. Kiesett az idő, nem emlékszem dolgokra és ott volt az a szigetes eset is. Eleve vigyáznom kell magamra a professzor is megmondta, úgyhogy így is fogok tenni, mert muszáj. Nem szabad túlerőltetnem magam, mert annak komoly következményei lehetnek. - Oh, hát... volt már ilyen, gondolom másnak is, akinek hasonló a képessége. - vonom meg a vállam. Na igen az orrvérzés. Előfordult már máskor is és gondolom sokakkal, akiknek az elmével machináló képessége van. A felvetésére viszont meglepetten pislogok párat. - Milyen kísérlet? - talán jobb lenne visszamennem a suliba és nem megkérdezni, hogy mire is gondolta. Talán... állati nagy hülye vagyok, hogy ilyet teszek, de... de attól még megkérdezhetem, maximum utána mondom azt, hogy visszamennék a birtokra. Ebben még nincs semmi.
Ingyen dolgozni a mások javára minő naiv és gyermeki elképzelés! Persze ha a társadalom ideális lenne akkor ez igaz is lehetne… Azok akik nem telepaták, azok számára ijesztő a gondolatolvasás képessége, még annak ellenére is, hogy ők is mutánsok. - Akkor már nem is lenne érdekes. – motyog valamit a doktor miközben igazít műszerén. Nem tervez tömeggyártás, míg nem áll mögötte tömeg, kinek agyát védeni kellene. Attól pedig évezredekre van. Azt pedig meg is kellene élni. - Vannak olyan vegyi anyagok, amik fokozzák az ingerület átvitelt az agy minden területét. Úgy vélem ez növeli a telepatikus képességeket. – vallja meg elemzései eredményeit. Nem erőlteti a lányra, hisz épp az a tesz, hogy félelme a nagyobb vagy kíváncsisága. - Valóban. - a doktor is jót derül Jean poénján. Láthatólag akad némi humorérzéke a leányzónak. Na igen, egyedül egy nőn nem lenne szokatlan viselet, különösen báli környezetben. Ám a cél a forma változtatás, a miniatürizálás. Amint a tesztek igazolják hatékonyságát. És ez még messze odébb van. Meglepődik, hogy a lány mit sem vesz észre eleredő orra véréből. Igen könnyedén reagálja le az eseményt, mintha mindennapos lenne. - Működik is meg nem is. De legyen mára ennyi elég. Nem szeretném ha komolyabb baja lenne. – veszi le fejéről a tiarát, majd szépen szétszereli, készül elrakni. - Nos, ez volt a főprodukció. Volna még egy kísérlet… Elég szokatlan… De ha nem érzi jól magát azt is megértem. Szívesen visszaviszem az iskolájába. Vagy orvoshoz. – ajánlkozik a doktor, némi bűnbánattal szavaiban. Nem örül neki, hogy ártott Jeannek. Az ilyesmi miatt igen könnyen megharagszanak az emberek. Ő pedig jóban szeretne lenni a lánnyal. Még hasznára lehet.
Na igen ez az amiről nem szívesen tudnék, hogy megfelelő ellenszolgáltatásért. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha teszünk valakiért, akkor azt önzetlenül tesszük és nem pedig azért, mert... akarunk cserébe valakit. Egy orvos akkor már nem is igazi orvos, ha csak azt várja, hogy kapjon is vissza valamit, az úgy már nem az igazi. Azért a válaszára visszafogottan mosolyodom el. Lássuk be nem biztos, hogy jó az, ha minden ellen tud állni egy telepatának, hiszen van, amikor szükség van rá, hogy mondjuk a professzor hatni tudjon valakire, hogy megtalálhassa és az a helyzet, hogy így nem tudja akkor sem, ha az illető ellenség, és azok után, ami a szigeten történt... - Értem már, bár azt hiszem nem is lenne valami jó, ha mindenkinek lehetne ilyen. - jegyzem meg azért. Nem lenne hasznos a tömeggyártás, még így is azt hiszem vannak kétségeim, hogy tényleg jó-e ez az egész, de hát az a helyzet, hogy nem szólhatok bele úgy sem, ha már egyszer ő elkezdte tervezni, és még csak nem is dolgozom itt, meg semmi. - Szóval lehet hogy van olyan szer, ami erősítené a képességemet? - aztán csak megrázom a fejem. Nem számít, a professzor pontosan tudja, hogyan fejlődhetek, nem kell ahhoz valami szer, ami amúgy is ki tudja, hogy mire lenne képes. A képességem kissé labilis, ki tudja, hogy mire lenne képes akkor, ha még fel is lenne erősítve. Nem igazán hiszem, hogy meg merném próbálni, talán nagyon durva következményei lennének. - Végül is elég jó ötlet és egy bálon nem is lenne feltűnő. - mosolyodom el végül. Hétköznapokon igen, de mondjuk egy nagy eseményen sima ügy. Nem tűnne fel senkinek sem egy nő, akinek ilyesmi van a fején és nem hiszem, hogy azt nézegetik az emberek, hogy van-e rajta szabályozó, vagy akármi. Én mondjuk tuti, hogy nem vennék fel ilyesmit, még egy bálra sem, nem vagyok az a kifejezetten feltűnősködő alkat, sosem voltam az, és nem is hiszem, hogy ez valaha változni fog. Aztán tovább próbálkozunk a kezdeti sikertelenség után, én pedig tényleg koncentrálok, ameddig csak tudok, ameddig meg nem hallom a hangját és végül ki nem nyitom a szemem, amikor a zsebkendő az orromhoz kerül. Azért egy kissé meglep a dolog, sőt nem is kissé. Észre sem vettem, hogy mi történik, hogy egyszerűen csak eleredt az orrom vére. Bólintok és hátrahajtom a fejemet, de lassacskán úgy fest, hogy múlni kezd a dolog, miután már nem erőltetem tovább magamat. - Semmi baj, de azt hiszem ezek szerint működik igaz? - halvány mosoly csupán, ami megjelenik az arcomon, nem valami magabiztos darab, de most ennyi telik az orrvérzés után.
Miért ne lenne jó egy gyógyszer mindenki számára? Hisz a betegségek nem válogatnak, ott tenyésznek ahová éppen sikerült bejutniuk. Még sok állatkórságon is lehet segíteni. Persze a megfelelő ellen szolgáltatásért. És itt van a kutya elásva. - Igen, meglehet magának lesz köszönhető eme szerkezet. – neveti el magát a doktor. - Bizonyosan forradalmi, ha én találtam fel először. Gyémánt pedig sokkalta több van ezen a világon, mintsem az gondolná! Nem is a beszerzésük a nehéz, hanem a megfelelő formára való csiszolás. A nyers gyémántok durvák, nem megfelelő a törési szögük. Itt pedig nagyon sokat számít, hogy milyen irányba közvetíti a sugarakat. De valóban, mindezek ellenére tömeggyártása nem várható. Igazából a fémötvözet miatt. Ritka anyagokból készült, nehezen beszerezhetők, de a lehető legjobbak. Remélhetőleg. – sóhajt fel Helmsman. - Felvetődhet a kérdés, hogy egy gyógyszerész miért nem vegyi anyaggal próbálkozik? Nos, az sokkal komplikáltabb folyamat. Még a telepatikus képes felerősítésére csak-csak lenne szer, de blokkolására nincs. Már ami ne lenne ártalmas. Így maradtam ennél a technológiai próbálkozásnál. – némileg kíváncsi vajon felkelti-e a lány érdeklődését a képességfokozó szert említése. Szintén megérne egy próbát. Ahogy sok más is. - A forma adta magát. Lévén az agyat védjük így valamiféle fejfedőre kell, hogy hasonlítson. Sisakhoz nem volt elég anyagunk, így valami finomabb, mégis az egész fejet betakaró formára esett a választás. És, hogy ne nekünk kelljen kitalálni a formát, már egy készet alkalmaztunk, nevezetesen ezt. Praktikus mert adva vannak az ékkő foglalatok is, így más szemében valóban ékszernek tűnhet, leszámítva ezt a kis szabályzó szerkezetet. – igen, nem egy hétköznapi viselet, de nem is arra szánja a doktor. Mellesleg egy sisak is merőben furcsán nézne ki. Esetleg ha motorossisak lenne, az talán nem tűnne ki a tömegből. Nem is rossz elgondolás. Elhúzza száját: - Az nem jó. Nem tökéletes a lefedettség. A keletkező energiamezőn átjutnak a gondolatok. – a tökéletes a jó, semmi más. Meglehet, hogy még így is hatásos lenne figyelmetlen telepatákkal szemben, de oly sok képesség van, hogy sose tudni melyikkel tud áttörni a védőmezőn. Így csak a 100%-os siker a jó. A kísérlet folytatása érdekesen alakul. A doktor egyből kiszúrja a meginduló orrvérzést. - Elég! – kiáltja el magát, lekapcsolva a szerkezetet. Köpenye alá nyúlva nadrágja zsebéből előkapja finom szövésű zsebkendőjét és ha Jean nem áll ellen, akkor óvatosan megtörli orrát. - Kérem, hajtsa hátra fejét és nyomja az orrára! – adja ki az instrukciókat. Ha a lány így tesz, úgy a doktor elbír menni az elsősegélydobozért. Abból kibányászik egy tampont, s ha még mindig vérzik a lány, akkor feldugja neki. - Elnézését kérem kisasszony. Azt hiszem túlerőltettem magát. Nagyon sajnálom.
Remélem is, hogy így van, de amúgy sem vagyok kifejezetten az a rosszindulatú típus, aki kifejezetten direkt rosszra gondol, ha valakivel találkozik. Jó esetében van bennem egy kevéske tartás, mert a legelején hazudott, de azért... nem olyan vészes és most hogy mesél nekem az itteni dolgokról már könnyebben bízom meg benne mindenképpen. - Értem már, akkor lehet hogy nekem köszönet majd egy forradalmi felfedezést, bár gondolom a gyémánt miatt ezt nem lehet tömeggyártani. És a fém... az is egyedi dolog, vagy gyakoribb? - fene tudja, ezt ugye nem tudhatom, hogy pontosan miből van. Csak a látvány alapján nem tudom megállapítani, annyira nem vagyok született kémikus, vagy ilyesmi. Mindig is irigyeltem azokat, akik ilyen jól tudnak kitalálni dolgokat. Én valahogy sosem voltam igazán ilyen, nem vagyok valami nagy ötletgazda, de hát nem is készülök mondjuk felfedezőnek, vagy hasonlónak. - Világos, persze, csak meglepett, hogy már az első forma ilyen látványos. - mosolyodom el, mert hát lássuk be az ember nem gyakran hord tiarát a való életben, meg úgy általában sehol sem, szóval tényleg meglepett a dolog, de aztán lehet belőle akár hajpánt is, az még gyakoribb is, bár inkább a nők körében, a férfiak esetén már hirtelen nem jutna eszembe, hogyan lehetne kivitelezni. - Igen, valahogy úgy, csak nem tudom kivenni, hogy pontosan mit is hallok. - bólintok kissé bizonytalanul. Tényleg nem érzek sokkal többet, pedig jó lenne, próbálkozom, de nem hallok semmi mást a fejéből. Bólintok a szavaira újra, és miután állít a ketyerén megint csak rákoncentrálok. Ezúttal valahogy ösztönösen jön a mozdulat, a halántékomra teszem az ujjamat, és még a szememet is becsukom. Ami erőm van... nagyjából bevetem, talán ennek lehet a következménye, hogy pillanatokkal később megértem, ahogy verejtékezni kezd kissé a homlokom és még halvány zümmögést is hallok a gépezet felől, az pedig még nem tűnik fel, hogy vékonyka vércsík is megindul az orromb
Bólint. - Pontosan. Ami mindenkinek jó. - erősíti meg korábbi szavait. Zavart mosoly a kései humormegértés jele, mit még talán erőltetnek is. A doktor már korábban levonta a következtetést, így mellőzi a viccelődést. Ritka az a lány és nő ki mentes lenne az ékszerek iránti hiúságtól. Talán csak azok, akik nem tudják értéküket. Meglehet Jean is ezek közé tartozik. A telepatikus kapcsolat stabil. Egyáltalán nem érez semmit. Nyugalommal tűri. Talán kissé túlságosan is nyugodtan. A lány sem mélyed mélyebbre, a jelek szerint. De ez még majd kiderül. - Hogy az ötlet honnan jött? Nos, magácska adta a tippet. Gondoltam ha az elektromágneses hullámokat is le lehet árnyékolni, talán az agyhullámokat is. Csak azt nem tudtam melyik anyag képes erre. Így tesztelgetni kezdtem. Végül ez a fémötvözet és a gyémánt bizonyult ígéretesnek. De mindez csak elmélet. – meséli el a lánynak a feltalálás történetét. Nem nagy boszorkányság, nagyon is hétköznapi dolog. Kitartás kell hozzá és kísérletek. - Mint említettem, ez még csak prototípus. Egyenlőre csak az a cél, hogy meglegyen a megfelelő működési elv. Aztán már lehet dolgozni a kinézeten. A működőképesség az elsődleges. – feleli. Némi izgatottsággal várja a fejleményeket. A lány reakciója biztató. - Ezek szerint csak érzékel valamit, még ha gyengén is. Mint egy suttogás. – vélekedik a doktor, majd állít a szabályzón, megnövelve a készülék energiáját. - Próbáljon meg erősebben koncentrálni. Füleljen jobban a gyenge hangra. – biztatja a doktor. Úgy véli a lány nem használja fel minden erejét. Ahogy készüléke sem. Persze félő, hogy a megnövelt energiafelhasználás eredménye zárlat és robbanás lesz, ám abból is lehet tanulni. Képessége megfogja védeni a komolyabb károsodástól. - Számolok! ”48, 63, 46849, 547238, a kutya megette a cupákot.”
- Értem azt hiszem. Tehát olyasmivel foglalkoznak, ami mindenkinek jó. - halványan elmosolyodom. Így sikerült legalábbis értelmeznem a szavait és remélhetőleg nem tévedek nagyot. Nem tehetek róla, valami furcsa belső hang súgja, hogy ne bízzak meg teljesen a doktorban, talán az első apró füllentése teszi ezt, talán nem, nem tudom én magam sem tökéletesen elmagyarázni a dolgot, de talán nem is kell mindent értenem, van ami csak úgy tudat alatt irányítja az embert és segít megtalálnia a válaszokat azokra a bizonyos nagy kérdésekre az életben. - Oh, hát én... nem tudtam. - mosolyodom el talán kissé zavartan. Na igen, tényleg nem tudtam, hogy erről van szó, hogy csak viccelt, mert hát első alkalommal belenéztem a fejébe és miért ne hihetné, hogy máskor is megtenném, pedig én nem szoktam, komolyan nem. Már ez az egész Scott ügy is olyasmi, ami felett még a mai napig sem sikerült napirendre térnem, pedig nagyon igyekszem. Beszélnem kéne végre a professzorral a mostanában történt furcsaságokról, és nem tudom, hogy miért nem vagyok képes végre rászánni magam. Igazából sosem voltam az a típus, aki annyira oda lenne a mindenféle ékszerekért. Ez a tiara sokkal érdekesebb abból a szempontból, hogy mire lehet képes, ha ez tényleg így van, amit mond, nem pedig azért, mert szép. Egyébként sem az a kifejezetten hétköznapi viselet, még egy karácsonyi bálra se venném fel, nem hogy csak úgy simán az utcára, vagy ilyesmi. - Rendben van. - bólintok kissé lassan, kissé bizonytalanul, majd végül rászánom magam, hogy csak közelebb lépjek kicsit, és a halántékára tegyem a kezeimet két oldalról, hogy szépen bevillanjanak az emlékek, arról ahogy készíti ezt a tárgyat, ahogy azon elmélkedik, hogyan lehetséges a létrehozása, és ahogy számításokat végez, hogy vajon működőképes lesz-e. - És honnan jött az ötlet? Vagy csak úgy egyszerűen beugrott? - ilyen is van. Tudósok, írók előfordul hogy csak úgy álmukban jut eszükbe valami hirtelen ötlet, valami ami ott motoszkált tudat alatt és valahogy ébren nem jött elő, aztán pedig csak úgy bamm, amikor felébredtek ott volt. Bár ő tudós, lehetséges, hogy valamiféle kutatás juttatta el eddig, nem tudhatom végülis. - És ezt kevésbé látványos módon is meg tudja valósítani? - mert hát na ez azért elég feltűnő. Nekem mondjuk nagy gondot sem okozna eltávolítani telekinézissel, de a professzornak meggyűlne a baja, ha csak nem segít neki Eric. De ez már más kérdés, most nem arról van szó, hogy tőlük kéne védeni magát bárkinek is, a professzor amúgy sem olyan, hogy bárkinek belemászna a fejébe, ahogy én se tegyem. Mindenesetre, amikor felveszi koncentrálok. Most nem kell a fejére tenni a kezem, nem az emlékei között turkálok, csak aktuális gondolatokról van szó, ez más, egyszerűbb. Erősen koncentrálok, egyre inkább, de aztán végül megrázom a fejem. - Ködösen, de nem igazán. - talán egy-egy kósza szám, de az is lehet hogy csak a közelség miatt, de ha távolabb lennék még ennyi sem, de nem tudtam érdemben kivenni semmit sem. Ezek szerint akkor, ha jól sejtem elég jól működik, csak hát még mindig feltűnő darab.
Ifjonti kíváncsiság! Kielégíthetetlen! Könnyedén venné a jó doktor, ha nem tudna a lány különleges képességéről, mely révén könnyedén kiderítheti igazat szólott-e. Ezért jó politikushoz méltóan válogatja meg szavait, feltárva az igazságot, elrejtve az igazságot. - Nálunk nincs faji megkülönböztetés. Olyan kutatások folynak itt, amik az emberiség javát szolgálják. Abba a különleges tehetséggel bírók is beletartoznak, mint maguk. Személy szerint én foglalkozom ilyen jelegű kutatásokkal. Mert érdekes jelenség. – érti ő jól a lány szavait, nem is rest válaszolni a maga megfogalmazásában, amit kampánybeszédeiben is használ. Jól bejáródott szöveg, így biztos abban, hogy megérti: a mutánsokról beszél. Persze konkrét politikai álláspontjára nem tér ki, most erre nincs is szükség. Sokkalta más dolgokat kíván a lánynak bemutatni. Kevésbé unalmasat. Érdeklődő tekintete jól eső érzéssel tölti el a doktort. Szereti az effajta elméket, leendő tudósokat, kik a fejlődést szolgálják. Különösen ha azon a téren, amelyen maga Helmsman is előre kíván haladni. Újfent felnevet: - Persze, hogy nem szokott Grey kisasszony! Kérem, vegye észre a humort! Vagy ha nem ilyen természetű, akkor mellőzni fogom az effajta szófordulatokat. – néha nehéz elmenni a kamaszokon. Megsértődnek apró vicceken, de az nem zavarja őket, ha hangos kritikájukkal másokat bántanak meg. Szerencsére dr. Helmsman nem tartozik a könnyen felbosszantható egyének közé. Vagy legalábbis nem mutatja ki azt könnyen. Ezt persze nem jelenti azt, hogy óhatatlanul ne érezhetné meg a lány a benne fortyogó erős érzést. Ám egyenlőre ez a helyzet nem áll fent, Helmsman nyugodt. Azt gondolná a férfiember, hogy egy gyémántokkal ékes tiara lázba hoz egy fiatal leányzót. Láthatólag Jean nagyon is visszafogottan mutatja ki érdeklődését, inkább szakmai jellegű, mintsem rácsodálkozó. Emmára emlékezteti. Talán minden telepata ennyire hűvös természetű? Mert belelátnak mások elméjébe. - Egy gyerek sem szeret iskolába járni. Ám akkor sosem tanulnának meg olvasni. És megengedem. – bátorság a maga részéről, de úgy véli, ha csak erre az egy dologra koncentrál, nem fog más emlék elővetülni. Engedi, hogy megérintse a lány, ő is koncentrál a megfelelő képekre. Jean láthatja, amint Helmsman tervezi az eszköz. Bonyolult számításokat végez, de a cél világos: egy olyan elmét védő szerkezet készítése, mely meggátolja a telepatikus behatolást. Számításai bonyolultak, ennek ellenére a munkafolyamatra sor kerül. Láthatja amint a doktor átveszi a kész tiarát egy szerelőműhelyben, majd amint gyémántokat és elektródákat erősít rá. - Elméletem szerint a gyémánt megfelelő frekvencián mozgatva egyfajta telepatikus blokkoló mezőt generál viselője elméje köré. Ezzel meggátol mindenfajta telepatikus behatást. Sem fogadás, sem küldés kapcsán. Persze ez elmélet. – a szerkezet közben bemelegedett, - És ha most meg nem sérteném, felkérném egy kísérletre. – saját fejére helyezi a tiarát, állít oldalt a szabályzón. - Most számokra fogok gondolni. Kérem, olvassa ki! – sóhajt nagyot. Most fog kiderülni, hogy vajon jó nyomvonalon indult-e el vagy pedig az egész téves. ”Negyvenegy, hatvanhárom, százhuszonnyolcezer-ötszázharmincnégy, négy dollár ötvenöt cent.”
Jó hát azért még így is van bennem cseppnyi tartás, de azért nem olyan nagy mértékű, hogy azt annyira ki is mutassam, no meg főleg nem fogom a fickó orrára kötni. Amúgy is többen is tudják hol vagyok, szóval nincs okom félni... igaz? - Értem már, és olyanokkal foglalkoznak itt, ami mindenkinek jó, vagy ami... nekünk? - az utolsó szót kicsit megnyomom, hogy értse, hogy mire is célzok. Ránk mutánsokra, akik azért lássuk be nem vagyunk ugyanolyanok, mint mondjuk a szimpla emberek, akiknek azért szintén kell az orvosi segítség, meg a kutatások. Kíváncsi vagyok, hogy ő csak egy mutáns, aki itt dolgozik, vagy ez egy olyan cég, ami kifejezetten a mi fajtánkkal hozható kapcsolatba? Aztán persze figyelek a további szavaira, és amikor kiszállunk, akkor szépen körbe is pillantok, hogy vajon miket lehet itt látni. Egyértelműen érdekel. Egyelőre még azt se tudom, hogy én mi szeretnék lenni pontosan, mutató orvos, mint ő, vagy inkább hagyományosan a gyógyítást szeretném megtanulni. Majd idővel rájövök, még van időm kitalálni nem iga? - Renden van. - bólintok egy aprót, és természetesen megyek vele. Érdekel is, hogy miről lehet szó természetesen, no meg mint mondtam azért itt csak nem eshet bajom, elegen tudják, hogy itt vagyok és ez nem olyan helynek tűnik, ahol embereket, mutánsokat szoktak eltüntetni, bár... nem tudhatom, hogy mi tűnik olyan helynek. - Én nem szoktam... széfekbe betörni. - nem mondatom, hogy nem cseng ki sértettség a hangomból. Nem mászom bele mások fejébe, hogy a titkaikat kutassam ki, vagy széfek kódjainak nézzek utána. Mondtam neki legutóbb is, hogy azt az egy gondolatot véletlenül kaptam csak el és egyáltalán nem voltam rá büszke... kicsit sem. Az előkerülő és aztán a kezembe kerülő tiarát érdeklődve forgatom meg. Nem tűnik bonyolultban, bár ellenben jó eséllyel baromi drága lehet. Az ember dísznek gondolná, bár nem az a hétköznapokon is hordható fajta mondjuk, de azért kíváncsi vagyok, hogy mire jó, meg hogy milyen módon kapcsolódik az előző találkozásunkhoz. - Én mondtam már, hogy nem szeretek... de ha eleve engedi... - ha eleve ő ad rá lehetőséget. Mondjuk nem vagyok még ennek az erőnek tökéletesen az ura, nem mondanám, hogy profi vagyok benne. Eléggé kell koncentrálnom, és általában az sem árt, ha a másikat megérintem, de itt most felületi információról van szó, amit elvileg meg akar osztani velem, tehát talán nincs szükség arra, hogy közelebb lépjek hozzá és úgy kutassam ki az információkat a fejéből. Csak más felé nem akarok elkalandozni... véletlenül.
Dr. Helmsman nem aprózza el a dolgokat. Bár az udvariasságok szükségszerű formaságok, akárcsak az ehhez párosuló mosolygás, mégis szükséges a társalgás megkezdéséhez. Igaz egy telepata könnyedén ki tudná olvasni az igazságot. Nem volna szükség a megjátszásra. Mégis a környezet megköveteli az efféle színjátékot, még tőlük is. Ám ez csak addig tart, míg be nem lépnek a liftbe. - Rendben, ahogy gondolja. – vonja meg vállát a doktor. Nem kifejezetten győzte meg Jean félelemnélküliségéről, de ráhagyja. Nem emiatt vannak itt, tehát másodlagos a téma. - Valóban jól gondolja, sok mindennel. Mondhatni a jövővel. Persze nem időutazás jelleggel, csak igyekszünk megvalósítani mindazt, amit a Föld lakóinak javát szolgálhatja. Ebből fogom majd párral megismertetni. Amik nem szigorúan titkosak, természetesen. – teszi hozzá az egyértelműség kedvéért. A lift az ő részlegének emeleténél állt meg. Kiszállva hamarosan a folyosókon keresztül eljuthatnak a laboratóriumba. - Nos, Grey kisasszony, ez a hagyományos vegyi laboratórium. Ilyet már bizonyára látott. Talán kicsit jobban felszerelt, mint egy gimnáziumi. Főleg néhány egyedi fejlesztés révén. – nem titkolt dolog, hogy az AIM egyes részlegei egymásnak dolgoznak. Hiszen csak így fejlődhet a vállalat. A helyiségben halom szám lehet találni kémcsövet, küvettát, pipettát, lombikot, mérőhengert és rengeteg különféle vegyszer, centrifugát meg miegymás szerkezetet. - De ne ragadjunk le ezen a szinten. Inkább megmutatom min dolgozom mostanság. – vezeti át a lányt a nagy laboratóriumon egy másik, valamivel kisebb laborba. Itt nincsenek vegyszerek, sem üvegedények, inkább különféle gépezetek és kézi szerszámszerűségek, fogók. Meg egy széf. - Legutóbbi találkozásunkkor adta az ihletet egy kis szerkentyű elkészítéséhez. – magyarázza, miközben a széf kinyitásával foglalatoskodik. - Egyébként a kombináció telepata biztos. Nem elég csak a kód ismerete. – vett egy sunyi mosolyt Jean felé. Feltárul a széf és a doktor kivesz belőle egy elsőre gyémántokkal ékes tiarára hajazó fejfedőt. - Ne tévessze meg a látvány. Ez nem ékszer. – nyomja a lány kezébe a tiarát, hogy jobban megvizsgálhassa, miközben visszazárja a széfet. Az ékköveket leszámítva semmi nemes nincs benne. Elég könnyű is, tapintása is durva. A tiara belsejében pedig elektródák futnak végig, mikre finom pántok vannak erősítve. Oldalt egy vezeték lóg le. - Különleges fémötvözetből készült, melynek segítségével könnyedén lehet változtatni a frekvenciát. – vesz elő a doktor egy kis tekerővel ellátott lapkát és a lelógó vezetékhez csatlakoztatja. - No, máris kész, csak még bekel melegedjen. – kapcsolja be, s vár, hogy a zümmögés megfelelő szintet érjen el. - Elmondjam mi ez vagy inkább kiolvassa? – fordul nevetve Jean felé. Nem tudja mennyire kíváncsi eme különleges szerkentyű működésének mibenlétére. Ezért kérdezte, mert a doktor momentán erre kíváncsi.
Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy okos döntés volt eljönni, mert a fickó azért mégis csak titkolt valamit, de... azért nagy baj csak nem lehet belőle? Elég forgalmas a környék és egy neves cégről van szó, tehát biztosan nem lesz semmi gond. Körülnézek kicsit és amúgy se lenne rossz egy ilyen helyen dolgozni, bár egyelőre persze még nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de majd meglátjuk. Nem is biztos, hogy jó lenne nekem, ha orvos lennék, de lehet hogy igen, majd még kitalálom, időm, mint a tenger, még legalábbis pár év mindenképpen. Egyelőre viszont várakozom, amíg a fickó telefonál. Úgy fest, hogy tudják fent, miről van szó, legalábbis a szavaiból és a bólogatásából ezt sikerül leszűrni. Oké, az azért nem kicsit lep meg, hogy ott van a képem is a kitűzőn és nem valami átlagos vendégizé, amit mindenki kap, aki beteszi ide a lábát. Látszik is az arcomon, hogy kissé meglepetten veszem át és csatolom fel a kabátomra. - Köszönöm! - biccentek még egy aprót, aztán megcélzom szépen a kijelölt helyet, ahol lehuppanhatok addig, amíg a doki megjön. Addig is nézelődök, hogy kik járnak itt ki be, meg úgy általában milyen a hely. Sokat nem kell azért várnom, hamarosan megérkezik, akit vártam. Fel is pattanok szinte azonnal, és mosoly rajzolódik ki az arcomra. - Jó napot! - oké, még mindig nehéz megszoknom ezt a stílust, mert hát nagy felettébb az a kissé túlzó fajta, én pedig ennél azért jóval földhöz ragadtabb vagyok. Elfogadom azért a kezét, hogy megrázzam, mert gondolom, hogy ilyesmi a célja, minden mástól jó eséllyel kellően zavarba jönnék. - Én nem... nem féltem, csak le kellett egyeztetnem a szüleimmel és a professzorral, hogy mikor jöhetek el. - várom rá azonnal, bár persze a hanghordozásomból azért érezni lehet, hogy baromira nem így van, azért igenis tartottam attól, hogy eljöjjek, magam sem tudom, hogy pontosan miért. A fickó miatt, vagy hogy nem mondott igazat a suliban, valamelyik biztosan az oka lehet. - És pontosan mivel foglalkoznak itt? Bár gondolom sok mindennel? - csúszik ki a számon az első kérdés, amikor már beléptem a liftbe. Lehet, hogy amúgy is azzal nyitna, hogy mesél nekem a helyről és nem kéne erőltetnem a dolgot kérdésekkel, de hát... vannak helyzetek, amikor nem tudom megállni a dolgot, ez van.
Telnek múlnak a napok és a jó doktor újabb és újabb kísérletekkel foglalatoskodik. Egyrészt belevágott a gyémánt, mint telepatikus blokkoló valamilyen formában történő használatában. Az ötletet Emma gyémánt alakja adta, s ha ez a hatás független telepatikus képességétől, akkor találtak egy védelmi eszközt más kellemetlenkedő telepaták agykutatásainak kivédésére. Momentán ezzel készül Jean fogadására, hiszen kísérlet nélkül nem lehet bizonyítani semmit sem. Emellett persze több más kísérlet is folyik párhuzamosan, jobbára vegyi eredetűek és közel sem a rák vagy az AIDS ellenszerét kutatnák itt. Attól sokkal fontosabb dolgokat kutatnak, nevezetesen az X-gén által okozott mutációk gyógyszeres kezelését. Persze a jó doktor nem csak ezt kutatja, de arról majd ő maga meséljen, a maga idejében. Éppen az egyik kísérleten ügyködik, mikor megszólal a fali telefon. Asszisztense veszi fel, hisz ezért tartják: segítse a doktort, akár a kísérletek során, akár azon kívüli tevékenységében. Több mint egy titkár, hiszen a kémiához is kell értenie. Meglehet alantas munka egy gyógyszerész kollégának, de a fiataloknak is valahol el kell kezdeniük a szakmát. Nevezetesen a hierarchia legalján, mikor még a kémcsövet csak akkor tartják kezükben, amikor el kell mosni. Ám hogy jelen lehetnek a munkafolyamat során és láthatják, szagolhatják azt, ami történik, az nagyon is lényeges tapasztalat. Meg persze a hírnév sem mellékes, azért dr. Helmsman elismert tudós a maga szakterületén. Az AIM pedig egy feltörekvő vállalat, magas részvényárakkal és fizetéssel. Csoda hát ha az egyszerű segítők is mind diplomásak? Tehát az asszisztens felvette a csörgő fali telefont. Röviden beszél, majd a főnökéhez szól: - Doktor úr, magát keresi valamilyen leány. – Zane befejezi a vegyianyag adagolási mozdulatot, megvárja míg felpezsegjen, pár sort ír jegyzettömbjébe, csak aztán válaszol: - Máris megyek! – lehúzza kezeiről a kesztyűt, szeméről a védőszemüveget. Gyors léptekkel igyekszik a telefonhoz: - Halló? – meghallgatja a recepciós szavait, majd válaszol. - Értem. Jean Grey kisasszony lesz az. Előkészítettem neki egy vendég kártyát, ott lesz a pultnál. De kérem várjon meg, személyesen megyek le érte. – kattan a kagyló a falon. - Mára ennyi lett volna. Pakoljon el és aztán mehet. Holnap folytatjuk. – szól asszisztenséhez. Közben lent a recepción: - Ms. Jean Grey… áhá! – emel fel egy vendég kitűzőt, amin meglepő módon még a lány arca is szerepel. A recepciós megnézi, majd a lányt is. Stimmel. - Kérem, tűzze ki és ne veszítse el! Ez engedélyezi, hogy az AIM laboratóriumaiba beléphet. – nyújtja át a kis bilétát. - Dr. Helmsman nemsokára itt lesz, addig is kérem várjon oldalt. – küldi tovább, hisz már ott áll mögötte a következő ügyfél. Jeannek nem kell sokáig várnia. Mikor a nagymutató eléri a 12-őt a faliórán és így délután négy óra lesz, feltárul a közeli lift ajtaja és Dr. Zane Timothy Helmsman fehérköpenyes alakja bontakozik ki. - Üdvözlöm, Grey kisasszony! - széles mosollyal arcán köszönti a lányt és nyújtja kezét. - Micsoda öröm számomra magát itt látni! Különösen azért, hogy kíváncsisága erősebbnek bizonyult mint ösztönös félelme. Ez nagyon is rendjén van! Meg kell tanulnunk leküzdeni alantas ösztöneinket. – a jó doktor kezével a lift felé int. - Ne is húzzuk az időt tovább. – teszi hozzá. Megnyomja a megfelelő gombot, majd miután megérkezik a lift, elindulnak felfelé.
Nem kéne folyton mindenen agyalnom, nem kéne folyton aggódnom, de azért ez elég nehéz ügy. Scott rendes srác, és kedvelem is, de azért elég nehéz kiigazodni rajta. Folyton kiakad valamin és az, hogy ott voltam azon a szigeten az álmában, az álmomban még mindig eléggé hihetetlennek tűnik, de nem talált volna ki ilyesmit csak úgy, azt azért nem tudom elképzelni róla. Akkor viszont hogyan lehetséges? A rosszabb, hogy nem tudom, miért nem mondtam el a professzornak. Alex szerint is ezt kéne tennem, beszélni vele, mert... mert ha nem teszem, ha még jobban összezavarodok, de az a baj, hogy tényleg nem tudom, mit mondana rá. Így is labilis a képességem, ő maga is megmondta, azért nem szabadott segítenem neki, azért nem vehettem részt a kutatásban. És erre már rá tesz egy lapáttal az a kiesett időszak, az, hogy hogyan kerültem a tó partról az erdőbe csak úgy teljesen érthetetlen módon. Fogalmam sincs, hogy mi történt és sejtelmem sincs, hogy miért, de félek... tényleg félek, hogy megint valami rossz készülődik. Ezek után megtaláltam a névjegykártyát, és még nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Nem tudom, hogyan került hozzám és hogy ki az az Edward Victor Appleton. Valami tudósféle, ennyire jutottam, de fel kéne hívni, hogy több infom legyen róla, csak eddig még nem sikerült rávenni magam. Talán beszélgetnék Scottal is, csak hát nem tudom, hogy kíváncsi-e az én dolgaimra, és azt sem akarom, hogy elhajtson. Így végül arra jutottam, hogy eljövök ide, talán addig ki tudok zárni minden mást, minden zavaró tényezőt és minden fura gondolatot. Megnézem ezt a labort, mert ki tudja... talán tényleg dolgozhatnék egyszer egy ilyen helyen, vagy legalább jó lenne valamiféle gyakorlati helynek például. Persze azért így is kissé bizonytalanul lököm be az ajtót, miután lekászálódtam a buszról, de a recepciónál már meg jön a hangom. Muszáj is, hiszen néma gyereknek anyja se látja fától az erdőt igaz? - Jó napot, én Dr. Helmsmannhoz jöttem, ha minden igaz, akkor meg van beszélve vele négy órára, de nem tudom, hogy... akkor most hogyan megy ez. - felpillantok a fali órára a fickó háta mögött. Négy óra lesz öt perc múlva. Inkább szeretek előbb érkezni, mint utóbb, szóval nem zavar, hogy még nincs annyi idő, de gondolom, amúgy is fel kell szólniuk neki, vagy ilyesmi, meg talán van valami rendszer is itt, vendég kártya, vagy tudom is én. A fickó pedig biccent és a telefonért nyúl. Oké, szóval minden bizonnyal akkor első körben felszól neki, hogy tényleg tudja-e, hogy jövök. Ez teljesen logikus is.
♫ Most élsz ♫ • Ruha
Dr. Zane Timothy Helmsman
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Terry O’Quinn
Hozzászólások száma : 426
Kor : 48
Tárgy: A.I.M. Laboratórium Kedd 23 Szept. - 13:05
A jövő a tudományban rejlik. Ennek szellemében működik az AIM gyógyszerkutató laboratóriuma, mely nem csak az emberi betegségek elleni gyógymódok kifejlesztésén dolgozik, hanem az örökletes betegségek, így a mutáció, kezelésén is. Fiatal, jól képzett tudósok csapata alkotja az osztály. A részleg vezetője: Dr. Zane Timothy Helmsman. A lehető legmodernebb technikai eszközök állnak a kutatók rendelkezésére. Nem egy olyan műszer van használatban, amit az AIM technológiai fejlesztő csapata készített. Így a tudományos kutatásban úttörő, mi több éllovas a csapat. Nem meglepő, hogy az AIM részvényei igen sokat érnek.
Kezdőlap 
by 
