Crow Riott

Tárgy: Crow Riott Pént. 6 Feb. - 8:18

Crow Riott

Én vagyok az az ember, aki mégis többet tud mindenkinél.

Userinfo: Titkos karakter

Név: Crow Riott
Álnév: Árnyékbróker
Születési dátum és hely: 1957. Szeptember 7. New York City
Besorolás: Ember

Jellem: Óh, igen, hát... én ugyan, mit is mondhatnék magamról--- óh, nem, tényleg nem kell! Óh, köszönöm, köszönöm, hogy tapsolnak, de nem, én nem vagyok olyan személyiség! Óh, köszönöm, köszönöm, maguk a legjobb közönség! Már anyukám is mindig mondogatta nekem: "Crow, egyetlenem, drágám, tudom ,hogy nagy dolgokat érsz majd el az életeben!" És, képzeljék el, igaza lett! Sok piszkos melót kellett elvégeznem ahhoz, hogy Árnyékbrókernek nevezhessem magamat, de ezek sohasem rémítettek emg.... khm.... szóval, én egy ilyen igazán bátor, erős, és kiemelkedő személyiség lennék! Szerény, valóban szerény, ha megjegyezhetem! És, természetesen, egyáltalán nem hazug! Hehe... na, de a lényegre törve, szerintem az embereknek mindig is a csúcsra kellene törniük! Én mindig is megvetettem azokat, akik inkább a szolga szerepét vállalták el! Persze, egy kis talpnyalás, kedveskedés, aranyoskodás, térdreborulás mindenki életében helyet kap! De... de... p-persze, az enyémben sohasem volt ilyen! Áh, dehogy! Tehát, ha magamról kellene pár szót szolni, most így őszintén, eléggé visszahúzódó voltam az iskolában. Mindig kinevettek engem az egyik sánta lábam miatt. De anyu mindig segített átvészelnem ezeket a korszakokat! És ő is mnidig tudta, hogy nagyon értek a jövendőmondásokhoz. Legalábbis ő azt hitte, igazából az elmém az összeesküvéseket dolgozza fel, dönti meg vagy találja ki igen hamar! Én pedig általuk a magasba török majd! Mindenki látni fogja! Nem fognak többé nevetni rajtam! Óh, miekt is beszélek, nevessenek! Amíg még lehet!

Kinézet, megjelenés: Mint említettem, sánta vagyok egyik lábamra - nem tudom normálisan mozgatni, a csont nem fejlődött ki rendesen a bokámban. Éppen ezért, igen lassú vagyok, és mondhatom, nem igazán jeleskedem fizikai erősségekben. Nem vagyok se túl nagy, sem túl izmos, olyan 61 kilogrammot nyomok és 170 cm magas vagyok. Parkinzonkóros is lehetek, mivel eléggé sokat remegek, és sokszor hadarva mondok el dolgokat, ámbár a memóriám tökéletes! Igazi nyurga alak vagyok... dehát, a világnak pontosan ilyen hősökre van szüksége, nem? Hahahahaha!

Előtörténet:A kocsi kerekei lassan gördültek az úton, és kissé lehúzva a jármű egyik ablakát, végre fellélegezhettem. A közelben már megjelent a három másik jármű, amelyek már üresen is álltak, mellettük pedig a fegyveresek helyezkedtek el, közeépen egy nagy darab, pocakos úrral, aki mellett két nagy darab férfi állt és egy nő. A mi autónk lassan befordult, és azt is követte kettő másik. Ők két fővel többen voltak...
- Crow Riott maga! Megtiszteltetésnek nevezném, ha nem egy bohóc nevét takarná! - röhögött fel a dagadt öltönyös, és társai egy-két halvány vigyorral követték őt. - Nevessetek! - parancsolta szinte órdítva, és erre a testőrei hatalmas röhögésbe kezdtek.
Én lassan, lábamat nem megterhelően totyogtam közelebb, mellettem három zsoldosom sorakozott fel. Mindannyiuk pisztolyokat hordozott, egyikük pedig egy hatalmas sörétes puskát. A nagydarab úr mellett gépkarabélyosok álltak.
- Don Merchato... óh, öreg barátom! Milyen régóta volt már! - röhögtem fel kínosan, és fejemet megráztam, a mosolyom szélesedett rajta. - Annyira örülök, hogy újra láthatlak! - közelítettem volna meg, ám az alak felemelte a kezét.
- Crow. Mond csak... neked van családod...? - húzott elő egy drága szivart az olasz akcentussal szövegelő dagadék. Nekem kezdett elfogyni a türelmem, és remegésem felgyorsult.
- P-p-persze, Don Merchanto... v-van egy---
- Tudod milyen érzés... elveszíteni egy családtagot, Árnyékbróker? - szívott egyet erősen, és kilehelte a füstöt. Félbeszakított... félbe merészelt szakítani! Ez a dagadt rohadék, legszivesebben csak.. csak... k-kitépdesném a... a szívét! Azt, igen!
- Óh, hatalmas Don Merchanto! - kulcsoltam össze kezeimet és könyörögve hajoltam meg a pöttön, de széles úr előtt. - Kérem, kegyelmezz meg nekem! Tudod, hogy szeretlek! Don Merchanto, én hű-hű-hű szolgálód voltam! A szolgád voltam, mindent elmondtam neke, amit tudok, már vagy öt éve vagyunk puszipajtások! Puszipajtások vagyunk, nem?! - nevettem aggodalmasan, és körbetekintettem a társaságon, légzésem egyre nehezebbé és gyorsabbá vált.
- Fogd be a hazug kis mocskos szádat! - lépett előre a maffiavezér, és kemény öklével, mintha egy téglát vágott volna a fejemnek, úgy vágott arcomba. Én összeborultam, és ugyan hallottam, hohgy fegyvereket húznak fel, és célba vesznek valakit... de... mintha a célzott én lettem volna. - Látod ezt, Árnyékbróker? Látod? Mindenki elárul téged! Csak egy kis... pénz kell hozzá! - dörzsölte össze az ujjait az a mocskos állat! Én megpróbáltam lassan feltántorogni, hogy elfuthassak, vagy visszaüthessek, vagy bármit tehessek, de akkor csak egy újabb ütéssel kerültem szembe. És a lábaim amúgy sem alkalmasak erre. - Don Merchanto... kérem... fontos információkhoz jutottam, igen, fontos információk, igen! - emeltem fel a kezemet, és megpróbáltam a leggyorsabban beszélni, ám éppen elég lassan ahhoz, hogy megértse, még mielőtt újra megindította volna gyilkos öklét. - Én-én-én t-találtam egy megbízható embert, aki be tudja juttatni magát a Jég Királynőhöz! Neki óriási pénzei és készletei vannak, mindenből, biztos van drog is, fegyver is! Meg minden! Ha kell, még a bordélyházát is megszerzem, bármit! - könyörögtem előtte, és ahogy végighallgatott, végre feltápászkodhattam előtte. Leporoltam öltönyömet és elmosolyodtam. - Van pár kényes információm, amivel átszúrhatnánk a szörnyeteg szívét!
- Eddig mindenki, aki megpróbálta, inkább átállt a Fehér Királynőhöz! Miből gondolnád, hogy neked sikerülhet? - fintorgott az alak, én azonban egy széles vigyorral feltápászkodtam. Szemeim felcsillantak és ajkaim remegve szélesítették vigyoromat.
- Ugyan, Don Merchanto! Így ismerne engem? - nevettem, majd egy kissé közelebb léptem hozzá. - O-o-olyan.... három hónapot kérek...!
- Kettő!
- Jól van! Jól van, akkor kettő! - egyeztem bele a szorongató szerződésbe, és egy nagyot nyelve elfogadtam a maffiavezér kinyújtott kezét.
- Tudod, én valahogy mindig is szerettelek téged, Crow! Jobban, mint Danziót! - hozta fel az előbbi témáját ismét a Don, mire én vigyorogva odasúgtam neki.
- Óh, dehát tudja, Don Merchanto... bennem mindig megbízhat...! - nevettem, majd lassú léptekkel távolodni kezdtem, és sietve beszálltam az egyik autóba. Az "embereim" már nem követtek engem, de Merchantoéi sem.
- Óh, New York! A lehetőségek városa! - röhögtem az autómban, majd gyorsan elvezettem a helyszínről, és csupán röhögésem visszhangja maradt ott, ahogy újra és újra felbojdult a jól ismert "Haha!"

[/color]

Tárgy: Re: Crow Riott Pént. 6 Feb. - 9:33

Elfogadva!

Hát szó se róla érdekes egy karit dobtál össze, de én mindig örülök, ha valaki emberrel próbál érvényesülni a sok mutáns között és nem csak mindig a tápolásra megy rá szóval ezért külön nagy gratula. Smile

Érdekes fickó lett ez a Crow annyi szent, de nem különösebben irigylem szegényt az élete miatt, nem lehet túlságosan könnyű eligazodni a sok rosszfiú között és most még mutánsokkal is akar paktálni... hát ki tudja, hogy ennek milyen vége lesz majd. A lényeg, hogy foglalózz, aztán meg is vagy. ^^