Felicity & Zach

Tárgy: Re: Felicity & Zach Pént. 29 Május - 10:51

Felicity & Zach

- Szerezz be egy fegyvert. Azzal aztán megtudod magad védeni, ha tudod is használni. – rántom meg a vállamat. Nekem is csak azért nincs, mert anya hülyét kap attól, ha fegyvert lát, gondolom ez még apánál ragadt rá, ő aztán imádott fegyverrel a gatyájában mászkálni és mutogatni, hogy mégis ki az úr a háznál. Vagy ahol épp volt.
- Nos, az biztos, hogy Preston akkor sem tud csak úgy elrabolni egy lányt. Láttad már, hogy néz ki? Csont és bőr a fickó. – szerintem még egy lány is kitudna rajta fogni, de hát felőlem gyanúsíthatja a tanárt, csak szerintem elég alaptalan a dolog. Preston csak egy sovány fickó, nagyjából minimális izomzattal. – Tudod, néhányan simán csak őrültnek néznének, ha ezt mondanád nekik. – megérezz dolgokat, meg hogy mások mikor hazudnak…ezt hívják úgy, hogy diliházba való, nem? Vagy médium. De én nem ítélkezem, felőlem aztán azt érez és hiszi, hogy érez, amit csak akar, az ő dolga.
- A testőröd? Miért, olyan sokáig akarsz itt maradni? De oké, nekem aztán nyolc, ha tényleg kitudod fizetni. – ha nem, akkor remélem, hogy nem hazudik, mert nem én vagyok az önzetlenség angyala, csak úgy csinálni valamit, hogy végül átverjenek az… nem éppen az én műfajom. Soha nem volt, soha nem is lesz.
- Mindenki ezt mondja. Férgek mindenhol vannak. – rántom meg a vállamat. Én is azt hittem, hogy nem szúrnak hátba, és mégis megtették, pedig szentül hittem, hogy nem történik meg. A sráccal egész jóban voltunk, megmentettük már egymás seggét, erre mégis fogta és csak úgy hátba szúrt, ráadásul szó szerint is.
- Szerinted ez ilyen könnyű? Pénz kell, hogy elhúzhassunk innen valami olyan helyre, ahol lehet normálisan élni. Kell egy normális suli, ahova járhat a húgom, egy normális munkahely anyámnak, és nekem sem ártana. És mivel félmillió féle adósságunk van, nehéz félretenni, hogy költözzünk. – ahonnét ő jön talán ott működik a gyors és egyszerű költözés, de itt kicsit más a helyzet, nem lehet csak úgy elmenni, mert hiába keresek sokat a … nem épp legális dolgokkal, adósságokat kell törleszteni addig nem mehetünk el, mert aki nem fizeti vissza azt, amivel tartozik… nos, legyen elég annyi, hogy rosszul jár.
- Túlélem, volt már rosszabb. – rántom meg a vállamat a plafont bámulva. Aludtam már sokkal rosszabb helyeken, mint a föld, tehát mondhatni hozzászoktam és nem érint olyan nagyon kellemetlenül, hogy nekem most a földön kell aludnom. Amúgy is, a hálózsák jóval kényelmesebbé teszi a földet is. Nem sokkal, de ez is több mint a semmi. – Nincs mit. Jó éjt! – mondom még neki én is mielőtt megfordulnék az oldalamra és lehunynám a szemeimet. Aludni még itt is kell.
- Jól van, jól van! Mindjárt megyek! – a szokásos csak, arra kelek hogy a húgom rajtam ugrál mert indulnia kell az iskolába. Fáradtan kelek fel, ahogy a szemeimet dörzsölöm, majd Felicity-re pillantok, aki minden bizonnyal már felébredt. – Te jössz? Preston minden bizonnyal már bent van. – mondom, ahogy a szekrényemben kezdek el turkálni valami ruha után amit magamra kaphatok.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Csüt. 28 Május - 10:50

Zach & Felicity

- Ezt azt hiszem mondani azért könnyebb. Nekem nem elég valakire csúnyán nézni. - hogy megvédjem magamat, mert neki már itt van azért egy fokú hírneve, ahogyan mondta is és így azért jóval könnyebb a dolga. Én hiába kellene, hogy megvédjem magamat, az nem biztos, hogy olyan egyszerű, ahogyan mondja, sőt... nem is nagyon tudom, hogy egy keményebb helyzetben mit csinálnék, inkább csak próbálok pozitívan hozzáállni, hogy nem fogok keményebb helyzetbe kerülni.
- Nem csak az számít, hogy mit látsz valakin elsőre. Nem tudhatod, hogy mi van a fejében, vagy hogy mire képes. - rázom meg a fejemet. Ő nem hiszi ezt el, így van, de én... akkor is tudom, hogy mit éreztem. Talán tévedek, talán azért volt ideges, mert...nem szeret tv-ben szerepelni, talán azért sütött róla a kényelmetlenség, azért sejtem, hogy hazudott... de ha a sejtésem jó, akkor igenis segíthetek azoknak a lányoknak talán, vagy bárki másnak és ez igenis fontos, nagyon fontos. - Nem vagyok médium. Én csak... egyszerűen képes vagyok erre. Tudom, hogy mások mit éreznek, könnyen észreveszem mikor hazudnak. - nem tudom én sem, hogy mi ez pontosan, a másik képességemről pedig még csak nem is tudok, az még előttem is rejtély, pedig sokkal látványosabb minden bizonnyal, mint ez, amit úgy vesz, mintha csak valami zakkant médium lennék. Na ezért nem mondtam én a szüleimnek, hogy miért jövök el, mert nem hiszem, hogy megértették volna elsőre. A szavaira viszont azért mégis csak felvillan bennem valami, és itt már határozottabban állok elé.
- Én alkalmazlak. Legyél a testőröm, amíg itt vagyok. Ki tudom fizetni. - tudom, hogy nem kért a szállásért pénzt és azért sem, hogy vacsorát kaptam, vagy hogy segített, de azt hiszem azt már eddig is láthatta rajtam, hogy nem fogom én ezt feladni és végig fogom csinálni minden áron. Persze könnyen lehet, hogy amúgy sem igazán érdekli, hogy mi lesz velem, vagy hogy mit kezdek itt magammal, nem ringatom magamat illúziókba, hogy ez máshogyan van, de ez neki is lehetőség és a lehetőségekkel élni kell igaz? Időlegesen sem rossz egy kis plusz kereset, és ehhez nincs más dolga, mint kísérgetni engem, nem bonyolult és nem kell hozzá iskolázottság sem.
- Az enyémek nem olyanok. - rázom meg a fejemet. Nem szúrnának hátba, tényleg olyan barátaim vannak, akik nem ártanának nekem, vagy ezt az ember mindig csak addig hiszi így, amíg aztán nem árulják el mégis? Persze minden bizonnyal sok olyan bizalom van, ami végül megszűnik, mert tévesen hittél valakiben, de... én mégis csak szeretek hinni másokban és szerencsére eddig még nem sokat csalódtam.
- Hát akkor tedd meg, menjetek el innen. Ha itt rossz, akkor miért nem éri meg megpróbálni máshol? - az én szüleim sem voltak mindig gazdagok, mindig van valaki, aki elkezdi a családja felépítését, és ez soha sem könnyű dolog, de akkor már jobbat hagyhatsz a gyerekeidre, és jobb életed is lehet utána, csak az elején nehéz. Tudom, hogy én ezt nem mondhatom, mert nekem eleve könnyű, de... szerencsés vagyok és tudom, hogy nem mindenki az.
Persze a zuhanyzás után így is gyorsan fekszem le és takarózom be. Oké tudom, nem nagy dolog az, ha az ember egy hosszabb pólóban van és kivillannak a lábai, de én rövid szoknyákat sem szoktam viselni és igazából lassan már fejben összerakhat rólam egy fehérneműs képet, ami azért mégis csak kellemetlenül érint. - Igen, és... te is? - neki kényelmetlenebb a földön, de persze sok választási lehetőség nincs. Én pedig nem vagyok finnyás, tudok aludni egy matracon, nem lesz belőle semmi bajom. - Jó éjt Zach és... köszönöm! - hogy segít és hogy befogadott és... azt hiszem tényleg nagyobb bajom lett volna nélküle, pedig szétkentem a dzsekijén a szendvicsemet. E miatt van, hogy nem gondolok róla rosszat, mert... tényleg nem rossz ember, maximum keserű.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 24 Május - 21:40

Felicity & Zach

- Ne csak figyelj oda, védd is meg magad. Ha odafigyelni elég lenne…ez lenne a világ legboldogabb helye. – de nem az, sőt, pont ellenkezőleg, elég trágya egy hely, de persze, mindenhol van szegénység, csak hát itt elég veszélyesen nő a szegénység, és nem tesz ellene senki semmit se. Mi se, megjegyzem, bár nem is nagyon tudnánk.
-- De gyávának tűnik ehhez és nem is valami erős fickó. Szerintem még te is megtudnád őt verni egy jól időzített rúgással. – mondhatnám úgy is, hogy elintézné a golyóit, a fickó mondjuk aligha lesz már apa, tehát nem hinném, hogy olyan nagyon nagy szüksége van még a heréire. -– Szóval mégiscsak médium vagy. Nem jutott még eszedbe pénzt kérni, és csinálni egy saját tévé show-t? Biztos nagy siker lenne. – viccelek persze, mert nem nagyon hiszem én ezt el. Tudom, hogy én is tudok olyat, ami… nem átlagos, de nem hinném, hogy sokan vannak még mások, akik olyanok lennének, mint én.
-- Hát, ha tudsz egy olyan munkát, amire felvesznek egy elég alul képzett és iskolázott srácot a szegény negyedből, akinek egész szép kis rendőrségi kartonja van, akkor majd feltétlen szólj. – rántom meg a vállam mosolyogva. Nem élek álomvilágban, pontosan tudom, hogy nem lesz belőlem senki sem. De a húgomból még lehet.
-- A barátok jók, ha nem szúrnak téged hátba. – tapasztalat. Szó szerint is kaptam már kést a hátamba, szerencsére elég béna szúrás volt, mert amúgy simán lebénulhattam volna, azóta igencsak megválogatom, hogy mégis kinek szavazok akkor bizalmat, hogy a hátam mögé engedjem. Kéne valami harmadik szem a tarkómra.
-- Hát, nem tudom, de valami okos majd biztosan kifogja ezt is találni. Segítség az lenne, ha elhúzhatnánk innen. – a családomat mindenképpen elakarom innen vinni, valami jobb helyre. Nem kell nagy és puccos lakás, csak egy biztonságos környék, egy tuti munkahely, ahol megbecsülnek és kész. Na meg egy jó suli.
-- Anya sokat dolgozik, tehát ez rám marad. Egész könnyű, ha beletanul az ember. – rántom meg a vállam. Legalábbis nekem soha nem okozott valami nagy nehézséget az, hogy megcsináljam a haját, mondjuk akkor igen, ha valami nagyon extrémet akar, de szerencsére ritkán jön rá az ötperc. -– Semmiség. – rántom meg a vállamat, majd gyorsan összepakolok valamennyire, míg ő zuhanyozik, megágyazom neki és a többi, majd mikor kijön megyek is egyből, nem igen nézelődöm, nem akarom kínos helyzetben hozni, láttam már, hogy nem viseli jól. Gyorsan megvagyok, talán tíz perc múlva vissza is jövök, egy melegítő meg egy póló van rajtam, és fáradtan dobom le magam a földre. -– Elleszel ott? – igazából a válaszától függetlenül muszáj beérnie azzal, szóval…

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 17 Május - 11:33

Zach & Felicity

- Tudom, veszélyes környék, majd odafigyelek. - hát igen mondani azért ezt mindig könnyebb, mint meg is tenni, mert hát az ember ha oda is akar figyelni, ha nála veszélyesebb alakok kerülnek az útjába és támadják meg, akkor ugyanúgy bajban lesz, nem számít, hogy mennyire figyelt, de nem fogom hagyni, hogy letörje a lelkesedésemet, akkor is a végére akarok járni ennek az egésznek, mert nekem ez tényleg fontos.
- A nyüzüge alakok pont, hogy sok esetben rejtett agresszióval rendelkeznek. Ezt olvastam valahol és... - halkan sóhajtok egyet.. Oké, tudom, hogy ez elég bonyolult dolog, hogy elmondjam neki azt, hogy mi alapján tájékozódom. Ha azt mondom csak egy megérzés az tényleg furán hangzik, de ha meg az igazat mondom el, akkor simán lehet, hogy totál hülyének néz. Bár azt hiszem már ez így is meg van. - Igazából... úgy se hinnéd el, ha elmondanám, mert ez elég fura dolog. Én megérzem, hogy mit érez más, így azt is, ha valaki hazudik. - az a fickó pedig nagyon is hazudott a tv-ben tudom. Hazudott és ideges volt, amikor kérdezték, ezt én egyértelműen tudom. Tehát valamit titkol és ezért nekem már eleve gyanús. Lehet, hogy semmi nincs a háttérben, talán csak nem szereti a kamerát, de ez mégis más volt, több ennél.
- Nem tudom, de én segíthetnék. A családom ezt csinálja, segítünk másoknak, mert nekünk több van, és lehetne olyan munkád, amivel segítesz nekik és magadnak is. - legalábbis én így gondolom, megpróbálhatna tenni azért, hogy jobb legyen az élete. Elhiszem, hogy ez egy rossz környék, hogy itt mindenkinek nehéz és hogy kemény lehet az élete, de ha igazán változtatni akar, akkor szerintem tud is változtatni, főleg ha elfogadja hozzá a segítséget is. Azt már megtanultam, hogy a legrosszabb párosítás az, ha nincs semmid, de túl büszke vagy ahhoz, hogy elfogadd a segítő kezet. A szüleim is nagyon sokszor futottak már bele ebbe és ilyenkor nem sok mindent tehetsz a másikért.
- Igen, de nem bánom, van sok barátom, akik mellettem vannak. - jó lett volna egy testvér is, de nem olyan vészes a dolog, vannak mellettem sokan, akik segítenek és testvér helyett testvérként viselkednek. Oké mondjuk ezt az egészet még nekik sem mondtam el, de... ez tényleg olyasmi, amit nehéz lenne bárkinek is.
- De így akkor hogyan lehet segíteni nektek? Mármint... tudod van, hogy valaki alapból szerencsésebb, mert jobb helyre született, vagy több a lehetősége. A segítség is csak egy lehetőség. - csak én úgy érzem, hogy ő ezt nem igazán hajlandó elfogadni, a lehetőséget, mint ahogy ezek szerint itt sokan így vannak vele. Nem azt mondom, hogy ingyen pénzt kell osztani, de vendégül láttak és én szívesen kifizettem volna, vagy segíthet az ember munkát keresni teszem azt.
- Szép dolog tőled, hogy még a haját is megcsináltad. - azért Zach tényleg rendes srác. Figyelmes annak ellenére, hogy nem annak mondja magát. Egyáltalán nem olyan, mint ahogy az elején gondoltam, amikor undok volt és még a bocsánatkérésemet sem fogadta el. Csak meg kell látni a jó oldalát és én igyekszem mindenben meglátni a jót. - Ők majd megértik, mert ez tényleg fontos. - oké tudom, talán mérgesek lesznek majd és biztosan aggódnak, ha kiderül, hogy eljöttem és hazudtam nekik, de ez muszáj volt és majd meg fogják érteni, főleg akkor, ha tényleg tenni tudok azokért a lányokért. A székre szépen lehuppanok és igyekszem nem nagyon felszisszenni, amikor húzza a hajamat. Nem olyan vészes azért. - Köszönöm mindkettőt. - a pólót, meg persze a hajam rendbetevését is. Aztán el is tűnök a zuhanyzó felé és persze azért kissé kellemetlenül érzem magamat így is. Egy szál póló, még ha hosszú is... azért még se mutatkoztam még így fiú előtt. Szóval nem csoda, ha bizonytalanul állok meg, hogy minél előbb a takaró alá keveredjek.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Pént. 15 Május - 12:40

'

Felicity & Zach

- Rendben, te tudod, csak… nem árt vigyázni magadra. – mert ez itt nem éppen a törvény legerősebb bástyája, sőt, ellenkezőleg van ez inkább. Nem tudom, hogy mégis miért hiszi azt, hogy egy megérzés miatt csak úgy idejöhet megoldani egy ügyet, de nem én leszek az aki majd letöri az ő nagy álmait meg miegyebet.
- Mi? Miért pont ő? Elég nyüzüge egy alak, nem hinném, hogy lenne annyira bátor és őrült, hogy elraboljon lányokat. – nem, tényleg nem, legalábbis engem tanított még régebben, és elég …közömbös volt nekem, de azért nem nézem azt ki belőle, hogy bárkit is elrabolna. Gyávának tűnik ahhoz. – Tudod, te aztán elég fura vagy, már komolyan nem tudom, hogy mit gondoljak rólad. – megérzés, aztán csak megtudja ki az, követi, mint valami nindzsa…ki ez a csaj? Mert a kinézete alapján nem hinném, hogy valami karate mester. Nem mintha szép lány nem lehetne az, de… a legtöbb szép lány nem az, ez tény.
- Jól van, hát te tudod, de ez nem valami szép hely, ne számíts szép dolgokra se itt. – mert nincsenek, itt az ártatlanságot eltiporják, és az olyan lányokkal sem finomak az itteni emberek, mint ő. Olyan alatt azt értem, hogy szép, a legtöbb szép lány minél messzebb fut innen. – Na és mégis mit változtassak? Nem tudok csak úgy elmenni innen. Itt a húgom, itt az anyám. – ráadásul pénzem sincsen, hogy eltudjunk innen húzni. Nem véletlen végzek fekete, de nehéz melót, hogy több pénzt kapjak. Erre gyűjtök, hogy elvigyem őket, de azért ez nem éppen olyan könnyű.
- Elhiszem, én sem örülnék annak, ha egyedül lennék. Egy testvér, ha jó testvér, akkor jó tud lenni. – persze, felelősség is, mert egyértelmű, hogy én felelek a húgomért, most is, mikor nincs otthon anya, de sokkal jobb vele, mint lenne nélküle. Kicsi még, de ahhoz képest elég komoly tud azért lenni.
- Itt nem szeretjük azt, ha csak úgy pénzt kapunk a semmiért. Ráadásul a legtöbbünk elég hálátlan típus. – szóval nem lenne valami kifizetődő az, hogy bárki is segítsen nekünk, és nem is teszik, mert a legtöbb ember ha segít, akkor elvárja, hogy abból valamilyen haszna legyen. Legalább az, hogy így híresebb legyen.
- Majd később jobb lesz. Régen még én csináltam a haját, most meg már ő csinálja az enyémet. – meg a sajátját is, bár az övét egész jól megcsinálja, csak otthon jön rá az, hogy telerakja mindenféle dologgal, az enyémből meg tényleg jóval könnyebb ezeket az izéket kiszedni. – Hát, a helyükben én baromi pipa lennék rád. Egy megérzés miatt nem lépnék le innen. – semmiért sem, ebből a városból nem fogok elmenni a családom nélkül, ez az egyetlen dolog, ami biztos. – Semmiség. – rántom meg a vállam mosolyogva. A hajából már rutinosan veszem ki a dolgokat, aztán a szekrényemből sikerül előkotornom valami olyan pólót ami jó rá és alváshoz tudja használni. – Öhm… gondolom akarsz zuhanyozni, igaz? A folyosó végén balra. – mutatom, és adok neki közben törülközőt is. Majd én megyek utána.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 10 Május - 17:33

Zach & Felicity

- Hát akkor én azt mondom, hogy most itt kell lennem. - rántom meg a vállamat, mert én igenis úgy érzem, hogy most ez a dolgom, hogy változtassak, hogy segítsek, hogy jobbá tegyem a világot, ami tudom, hogy szerinte butaság és nem kéne ezt tennem, de én akarom, főleg mert más nem teszi meg helyettem és nekem van róla legalább sejtésem, hogy ki lehet az, aki ezt csinálta azokkal a lányokkal. Talán tévedek, de legalább utána járok, ez a lényeg.
- A tanár, akit fel akartam keresni, Mr. Preston. - és hogy miért? Marad a megérzés, mert a többit nem tudom, hogy megértené-e egyáltalán és már így is elég bolondnak néz a miatt, hogy egyáltalán itt vagyok és nem pedig otthon nyugodtan, védelemben, legalábbis ez már egyértelműen átjött nekem. Igen, talán igaza van, nem kellene beleártanom magamat, mert talán a rendőrök is idővel rájönnek majd, hogy ki a tettes, de addig még nagyon rossz dolgok történhetnek és ha meg tudom ezt akadályozni, akkor megteszem. - Én nem... nem tudom belőni, hol vannak, de ha tudom, hogy ki tette, akkor már könnyebb. - lehet követni az illetőt, vagy tudom is én. Nem vagyok profi nyomozó, egyáltalán nem tudom, hogy pontosan mit is kell tenni, de ötleteim vannak és biztos, hogy nem fogok meghátrálni csak azért, mert ő azt mondja.
- Nem tudom még, hogy mi lesz pár nap múlva, de nem hiszem, hogy ennyire megváltozna a véleményem. - persze megértem őt, hogy nehéz élete volt, és sajnálom is. Biztosan úgy gondolja, hogy én még véletlenül sem érezhetem át és e miatt nem is érthetem, hogy ő min ment keresztül, de... ettől még nem kell nekem is mindent negatívan látnom. - Sajnálom, hogy neked ennyire nehéz, de... csak rajtad múlik, hogy változtass igaz? - legalábbis szerintem ez így megy. Ha tényleg tenni akar valamit, akkor tegyen, ha tényleg változtatni akar az életén, akkor próbálja meg. Tudom, hogy nem lehet egyszerű és én ne szóljak bele, mikor nekem amúgy is minden könnyű és egyszerű, de... én segíthetnék akár neki is, bár kétlem, hogy ezt elfogadná.
- Világos igen, szóval gyors vagy. - bólintok végül. Nem mondom, hogy nem hiszem el neki, hogy így van, csak hát nekem ez még mindig kicsit sántít. Ennyire gyors, hogy valaki még be is ment, meg is ki is közben? Persze én nem ismerem az iskolát annyira, sőt egyáltalán, simán lehet, hogy van egy rövidebb út, vagy ilyesmi, amiről én nem tudok, ő meg igen. - Azért én mégis csak örültem volna egy testvérnek. - no meg azt hiszem azért nekem jó családom van és én is kedves típus vagyok, aki nem nagyon hagyja, hogy bárki is rosszban legyen vele. Próbálom megoldani a problémákat és jobbá tenni mások életét, nem hiszem, hogy egy testvér esetén ez máshogy lett volna.
- De ezen lehet változtatni. A szüleim... rengeteg olyan programot szerveznek, amivel segítenek másoknak, itt is megtehetik. - csak pont az a baj, ha mondjuk az olyanok, mint ő nem akarják elfogadni a segítséget, hiszen azt sem fogadta el, hogy fizessek a szállásért, vagy a vacsoráért, pedig szerettem volna, tényleg szerettem volna. Nem tudom, hogy akkor mitől lenne jobb, miben lehetne nekik mondjuk segíteni, munkalehetőséggel, vagy... a jó ég tudja. Az a baj, hogy ha már eleve problémás a környék, akkor nem tudom, hogy mi oldala meg hirtelen minden gondot. Talán semmi, a segítség sem.
- Köszönöm, az jól fog jönni. A húgod nagyon lelkes, de... - elmosolyodom, azt hiszem érti, hogy miről beszélek, főleg ha már vele is volt ilyesmi. A húga tényleg kedves lány, komolyan, de közben... azért meglehetősen fárasztó lehet, ha ezt mondjuk napi szinten teszi, bár Zach haja kezelhetőbb, rövidebb, az enyém hosszú, kiszedni belőle mindent, komoly kihívás lesz. - Azt nem, hogy hazudjak nekik, de... azt igen, hogy ha úgy érzem tehetek valamit, akkor tegyem meg. - és én így érzem, hogy segíthetek és nem csak egy megérzésről van szó, ez annál sokkal több és komolyabb dolog. Én... hiszem, hogy tenni tudok valamit, még ha szerinte ez esélytelen is. - Oké és tényleg köszönöm. - tudom, hogy mondtam már párszor, de én ilyen vagyok, hálás típus és tényleg hálás vagyok érte, hogy segít nekem, nem csak a hajgumik kiszedéséről van szó, hanem arról is, hogy alváshoz ad ruhát, vagy csak, hogy itt tölthetem az éjszakát, az egészről.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Szer. 29 Ápr. - 14:20

Felicity & Zach

- Ki vagyok én, hogy megmondjam hol kéne lenned? – nem mondom, hogy nem kéne itt lennie, ha itt akar lenni, hát az ő dolga, én csak azt mondom, hogy nem sokáig fogja húzni ha ilyen naivitással járja a város utcáit, mert aki itt naiv az nem is él sokáig, és nem lenne valami jó, ha itt halna meg igaz?
- Na és ki az? Vagy nyomozással kapcsolatos információkat nem adhatsz ki? – mosolygok rá. Nem én vagyok az, szóval nem tudom, hogy mégis mennyiben lenne az baj, ha nekem elmondaná, de persze nem fogok megharagudni és kiszedni belőle a válaszokat, ha nem mondja el. – Szóval már GPS is vagy, betudod lőni, hogy hol vannak. – miért nem lép fel mondjuk egy cirkuszban vagy színházban akkor, ha már úgyis így mindent tud néhány megérzése alapján? Ez így nagyon nem reális, a megérzés alapján való ujjal mutogatás meg itt nem valami ajánlott azért lássuk be.
- Majd megváltozik a véleményed miután eltöltöttél itt pár napot. jó dolgok… ha lennének jó dolgok akkor most az apám is itt lenne, nem úgy kéne keresnem pénzt, hogy bármikor tíz év börtönt kaphatok érte, eltudnánk költözni, lenne rendes iskola, és nem szaladgálnának emberrablók sem a városban. De szaladgálnak, nem? – Vagyis igazam van, hogy nincsenek itt becsületes emberek. – rántom meg a vállam. Végül csak engem igazol ezzel, elvégre mondhat bármit, hogy miért nincs itt senki becsületes ember sem, attól még nekem is igazam lesz, hogy bizony nincs, mert az a hely ilyen, mert itt ilyenek az emberek, nem egy tündérmese ez.
- Gyors voltam, és el kellett bújnom mert jött valaki aki nem te voltál, de nem hallottam, hogy kimegy, szóval… - szóval lépnem kellett. Persze, elég béna mese, soha nem voltam jó abban, hogy ilyeneket gyártsak, de eddig nem is nagyon kellett, hogy gyártsak bármilyen hazugságot is a képességemről. – Sok mindenen múlik azért, de… ja, a testvéreken is. –rántom meg a vállam. Ott vannak a szülők, a nagyszülők, a helyzet, meg a törődés és a többi,de persze a testvérek jellemén is múlik, mi szerencsére teljesen jól kijövünk Kikivel, szóval nem áll fent a gond, hogy ne szeretnénk egymást.
- Na igen, de az egy elégé…központi város, itt a kutyát se érdekli , hogy mi van. – tényleg nem, pedig azt hinné az ember, hogy az ország foglalkozik a lakosaival, de ez így nem igaz, azokkal foglalkozik akik fizetnek, aki meg nem az… csináljon valamit, őket aztán nem érdekli hány ember hal éhen, de háborúzni azt tudnak. – Jól van, majd a szobámban kiszedem belőle ezt a sok … izét. – ha elmosogattam és elraktam a tányérokat, ami nagyjából mindjárt kész is lesz, elvégre nem ettünk sokan és nem is ettünk sokat, de nem baj, majd marad holnapra is kaja, így nem kell holnap csinálni. – És azt is tanították, hogy hazudj nekik és lelépj, hogy egy megérzés alapján egy gyilkost keres? – nem rosszindulatból mondom én ezt, de…azért ne vegyen rá mérget, hogy csak úgy elnézik ezt neki. – Gyere, kiszedem a hajadból ezeket aztán adok valamit amiben aludhatsz. – mondom neki ahogy elindulok a szobám felé, ott pedig elé is tolom a széket, hogy üljön le, úgy könnyebb kiszedni a hajából a dolgokat.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 26 Ápr. - 14:13

Zach & Felicity

- Nem ezt mondtam, hiszen igen nekem is épp segítesz, de mégis szerinted nem kéne itt lennem nem? - mert hát azt mondta, hogy nem kellene itt lennem, hogy szerinte jobb lett volna, ha otthon maradok, még ha úgy is érzem, hogy tudnék segíteni, hogy tehetnék másokért. Ő azért igenis inkább a saját előrelépését nézi, ami valahol érthető, ha egyszer bonyolult és nehéz élete van, de én más vagyok, én akkor is segíteni akarok, ha esetleg nem sok esély van arra, hogy sikert érjek el.
- Igen, van olyan, akiről úgy sejtem, hogy köze lehet ehhez. Csak sejtem, és ez alapján nem hinne nekem senki, ezért kell nekem utána nézni. - és ezért vagyok most itt, mert ha nem foglalkoznék azzal, amit érzek, akkor rossz embernek gondolnám magamat és engem nem erre tanítottak a szüleim, hanem hogy ha úgy érzem, hogy tehetek, akkor igenis tegyek, még ha nem is biztos, hogy célt érek el. - Nem fogom átnézni az egész várost, de ha jól a sejtésem, akkor megtalálhatom őket. - vagy megakadályozhatom azt, hogy mások eltűnjenek és akkor eszem ágában sincs csak úgy meghátrálni és nem tenni az ügy érdekében. Én igenis tenni akarok érte, hogy változzanak a dolgok itt, hogy azok a lányok megkerüljenek, hogy... ne haljanak meg.
- Mindenhol hinni kell a jó dolgokban Zach. - nem számít, hogy ez nem olyan környék, de én itt is képes vagyok hinni benne, és máshol is képes vagyok rá, mert jó dolgok ott vannak, ahol teszünk értük, hogy legyenek, nem ott, ahol maguktól történnek. Mondhatnám azt is, hogy én is most, mint jó dolog vagyok itt, aki tenni akar valamit másokért, aki változtatni akar kicsit. - Vagy csak, aki becsületes akar lenni, az pont az ilyen felfogás miatt nem lesz az végül. - mert végül elfáradnak és nem küzdenek. Jó persze megértem, hogy nem lehet egyszerű és persze minden bizonnyal Zach élete is nehéz és kemény és... nem tudom én pontosan elképzelni, hogy milyen lehet neki, de attól még pozitívan látom a világot, mondhatni nem tehetek róla, de így van.
- Ezt... nem szép felemlegetni. Azt hittem, hogy... nem csak úgy megjelensz a semmiből. - húzom el egy pillanatra a számat, de nem veszem azért halálosan komolyan a dolgot, tényleg nem. Azért még mindig nem pontosan értem, hogy az egész hogyan történt, de talán tényleg csak nagyon gyorsan tud közlekedni és jól ismeri az iskolát, azért tudott oda előttem betoppanni. - Oh, persze tudom, de ez a testvéreken is múlik igaz? Én biztos szeretném az enyémet. - ha lenne, de hát nincs. Szerettem volna, de nem így alakult az életem. Igazából sosem kérdeztem, hogy a szüleim miért nem akartak sosem másik gyereket. Biztosan meg volt rá a jó okuk, csak nem tudom, hogy pontosan micsoda.
- Jó hely, bár nem hiszem, hogy annyiban más, mint itt. Úgy értem... ott is vannak rossz környékek. - és gondolom itt is vannak szépek, amik nem ilyenek, mint ez. Nem tudom, hiszen nem itt élek és én eleve itt kezdtem az érkezésem után, nem néztem meg a város látványosságait, de attól még tuti vannak. - A hajamat még rendbe teheted, szóval majdnem olyan, mintha a barátnőmnél lennék. - az újabb szavakra viszont csak megrázom a fejemet. Hát igen, nem volt valami szép tőlem, hogy eljöttem szó nélkül, hogy azt hiszik most, hogy máshol vagyok. - Igazából sosem csináltam még ilyet és rosszul is érzem magam miatta, de... muszáj volt. Nem értették volna meg, de utólag biztos, hogy elfogadnák, hiszen ők tanították nekem azt, hogy tegyek, ha tenni tudok. - közben leteszem az utolsó tányért is. Nem tudom, hogy mi hová való, szóval az elpakolást meghagyom neki, aztán csak talán kissé bizonytalanul állok meg. Hát na... őszintén szólva nem gondoltam én át mindent teljesen, még azt sem tudom pontosan, hogy miben fogok aludni, fürdeni is kéne gondolom, és aztán reggel ott a feladat újra az iskolánál.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Csüt. 23 Ápr. - 16:11

Felicity & Zach

- Szóval én nem szeretek segíteni senkin sem? Rajtad is épp segítek nekem? – döntöm oldalra a fejemet, ahogy kérdezem őt. Na persze nem fogom magamra venni azt, hogy így gondolkodik rólam, mert hát az ő dolga, elég cifra dolgokat mondtak már rám eddig is, hogy megedződjek, az, hogy nem tart valami önzetlennek…nem igazán böki a csőrömet.
- Miért, neked már konkrét gyanúsítottad van? Sőt, már tudod, hogy ki tette? – mert ha nem, akkor erősen kétlem, hogy a rablások csak úgy abbamaradnának, mert ez nem egy olyan környék, és itt le is van zárva ez a dolog. De a megérzéses dologgal jobb is, hogy nem fordult a rendőrséghez, kinevették volna. – Hajrá, elég nagy ez a város, idő mire átnézed. – ahhoz, hogy megtalálja őket, kéne valami kézenfogható nyom, és nem akarom őt megbántani, de nem hinném, hogy ő lesz az, aki felleli azokat a lányokat. Idejön valami puccos városból és máris megakarja váltani a világot?
- Az a bűn, hogy itt hiszel a jó dolgokban. – rántom meg a vállam. Itt nem sok jó dolog van, aki teheti az elmegy innen, én is elmennék, ha lenni annyi pénzem, hogy anyámnak és a húgomnak is biztosítsak máshol valami normális életet. De nincs annyi, szóval… be kell érnünk a legkisebb rosszal. – Ahol nélkülözés van, ott nem igen akad becsületes ember. – ez mindig így volt, és mindig így is lesz. Ha valaki szegény, akkor lopni fog, ha nagyon elkeseredett, talán öl is érte. Nem úgy megy ez, hogy mások baját helyezzük előtérbe, sokkal inkább a sajátunkat.
- Akkor tényleg szívesen. – rántom meg a vállam mosolyogva. Annyira nem nagy dolog ez, amúgy is csak egy matracom van és kész, egyetlen normális ágyunk van és az is a húgomé, mi anyámmal elvagyunk tökéletesen a matracokon. Mondanám, hogy aludjon a húgomnál, de az ágy meg ott nem akkora, hogy két ember elférjen benne.
- Én láttalak már felső nélkül is, szóval… - rántom meg a vállamat vigyorogva. De persze azért nem mondom, hogy menjen így ki az utcára, jó eséllyel bolondnak néznék, ami lehet, hogy először úgy tűnhet jó dolog itt, de… nem, nagyon nem, itt nincs jó dolog, csak sok rossz. – Azért nem feltétlen jó, ha van testvéred. Mármint… nekem jó, de vannak elég rossz testvérpárok. – ismerek is párat, dolgoztam is párral. Nekem is muszáj dolgoznom, csak hát… nem éppen legális a munkám, legális munkával azt érném el, hogy éhen haljunk, így hát… kicsit veszélyesebb a helyzet, de nem baj. – New York… biztos jó hely lehet. – soha nem voltam ott, és jó eséllyel soha nem is leszek, mert nem igazán látok reális esélyt arra, hogy magam mögött hagyjam ezt a koszfészket. Mindegy, itt születtem, úgy tűnik a város nem is enged el. Bricks mondta régen, hogy ez a magunkfajták sorsa. – Végül is, alszol valahol, bár…a barátnőtől kicsit távol állok. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Egyrészt nem vagyok nő a legjobb tudomásom szerint, másrészt pedig ma ismertem csak meg, de… az stimmel legalább, hogy van hol aludnia. – Szóval elszöktél? Ennyire rossz kislány lennél? – vagy csak ez kivételes eset volt? Ők gondolom gazdagok, nem tudom, hogy van ez náluk.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Szer. 22 Ápr. - 21:53

Zach & Felicity

- Én nem ezt mondtam, te... nem vagy rossz ember, de én szeretek segíteni és eszem ágában sem volt elmenni a rendőrségre, akkor telefonálhattam volna akár, azt sem hitték volna el. - rázom meg a fejemet. Hát pont azért jöttem ide, hogy én tegyem meg, amit kell, hogy én beszéljek azzal a tanárral, akit gyanúsnak gondolok, mert nem hinnének nekem, ahogyan ő sem hisz, akkor pedig nekem kell a dolognak utána járni igaz? Mert eszem ágában sincs csak úgy otthon maradni , ha van esély, hogy tehetek valami jót és várni, hogy újabb halott lányokról adjanak hírt a tv-ben. Az nem én lennék és nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ebben teljesen biztos vagyok.
- De nem biztos, hogy azok és én hiszek benne, hogy lehet még segíteni rajtuk, legalább azon a kettőnk, akik még nem kerültek elő, vagy... hogy mást ne raboljanak el. - azok a lányok is tartoznak valakihez, hiányoznak valakinek, és ha az ember tud segíteni, akkor miért ne tegye meg? Ha egy cseppnyi esély is van rá, hogy életben vannak még, akkor igenis muszáj tenni azért, hogy ez a remény ne vesszen el. - Nem, de... akkor előtte kell őket megtalálni! - dacosan szegem fel az államat. Nem fog ezekkel elriasztani, én akkor is megtalálom őket valahogy, akkor is elérem, hogy túléljék, hogy visszakapják őket a családjaik váltságdíj nélkül is, mert... mert muszáj. Ha nagyon akarsz valamit, akkor el tudod érni, csak mindent meg kell tenned érte, hogy sikerüljön. Engem erre tanítottak a szüleim, bár ha jól sejtem, akkor szerinte ez is biztos, hogy butaság.
- Nem kell, tisztában vagyok vele. Nem vagyok hülye, csak... hiszek a jó dolgokban, az olyan nagy bűn? - mert láthatóan szerinte az, szerinte az ember nem gondolkodhat pozitívan, pedig én pozitív vagyok és leszek is, akármennyire is próbál tenni ellene. Tudom, hogy vannak rossz dolgok és azt is, hogy ha nem segít, akkor talán nagy bajban lennék most, de... talán nem így lett volna, hanem megoldom és segít valaki, mert igenis vannak jó ember is, mint ahogyan ő is az. Ő sem küldött el a fenébe a szendvicses incidens miatt igaz? A szavaira már csak bólintok. Igen, maradok hozzá közel, és hálás is vagyok, hogy engedi, no meg hogy még alhatok is náluk. Mondom én, hogy rendes hiába állítja be magát másnak.
- Akkor tényleg köszönöm. - bólintok még egy aprót. Nincs nekem amúgy vele semmi bajom. Jó persze tény, hogy nem aludnék csak úgy együtt vele, egy matracon, mert mégis csak egy vadidegen srácról van szó, bármennyire is egyébként segítőkész. Annyira azért én sem vagyok bátor, és nem azért, mert azt gondolom, hogy akkor már tuti, hogy rám is mozdulna, azt megtehette volna egyébként is és nem tűnik olyannak, mint aki kihasználja a helyzetet.
- Szóval ilyen hajjal menjek ki az utcára? Persze... tuti, hogy élveznéd. - nevetek fel röviden, miközben már moccanok is, hogy segítsek neki elpakolni mindent és eltörölgetni, ha már ő mosogat, no meg ha már meghívtak vacsira, ami amúgy is kedves dolog. Még mindig elég kellemetlenül érzem magam, hogy még csak nem is adhattam cserébe semmit, nem is vittem túlzásba az evést, mert nekik... jobban kell igaz? - Köszönöm! Tudod... én is mindig szerettem volna testvért, de sajnos nincs. - oh imádtam volna, ha van egy húgom, vagy akár öcsém, vagy nővérem... bátyám, igazából teljesen mindegy, csak valaki, aki mellettem van, aki ismer már a kezdetektől fogva. Az azért elég jó lehet. - A szüleim? Otthon, New yorkban. - rántom meg a vállamat. Ebből még nem egyértelmű, hogy elszöktem, de hát na nem vagyok én egy hazudós típus, meg egyébként is mi értelme lenne körítést kitalálnom, amikor kétlem, hogy Zach fogná magát és mondjuk hívná a rendőrséget, hogy lejelentse, hogy elszöktem otthonról. - Ők se hittek volna nekem jó eséllyel, ahogyan te is, szóval jelenleg úgy tudják, hogy az egyik barátnőmnél alszom. - teszem aztán hozzá rezzenéstelen arccal. Gondolom nála ez nem nagy dolog, mármint nem igazat mondani egy szülőnek, biztosan ő is tette már meg.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 19 Ápr. - 11:46

Felicity & Zach

- Biztos jó dolog lehet nem olyannak lenni, mint én. – csóválom meg a fejem mosolyogva. Nevetséges…mégis mit hisz? Hogy majd csak úgy ideutazik Disneyland-ből és megoldja az összes problémát? Az élet nem így működik, Bricks mindent megtesz, hogy megtalálja azokat a lányokat, és ezt nem fogja felgyorsítani az, hogy valaki iderepül messziről egy sejtés miatt. – A megérzéseddel, igaz? Készülj fel rá, hogy kifognak röhögni. Tudod, a rendőrségnek bizonyítékok kellenek, egy megérzés elég kevés. Főleg úgy, hogy egy lánytól van, aki iderepül a palotájából a megérzés miatt. – inkább néz ki így őrültnek mint olyannak, aki bármit is tud segíteni és… mindegy, ezt úgy se lehet vele megértetni. –Te is mondtad nem olyan régen. – rántom meg a vállam. Ő is célzott arra,hogy már halottak lehetnek, most mi van, én nem mondhatok ki, de ő igen? Kimondok én bármit ami az eszembe jut, nem az a fajta ember vagyok aki ne merné elmondani amit érez. – Pedig így van, szerinted váltságdíjat akarnak majd kérni olyan lányok családjától akiknek a lakásbérrel gondjaik vannak? – nem hinném, ez nem emberrablás, jó eséllyel valami perverz barom csinálja ezt, és ha nem halottak még azok a lányok, akkor halottak lesznek. Az biztos, hogy ennek semmi köze az itteni alvilághoz, annak már utána kérdeztem.
- Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy ezek alatt mit értettem? – pillantok rá felvont szemöldökkel. Nem igazán valami…ízléses dolog azt leírni. A lényeg, hogy egyedül itt egy napig nem húzná, mert először a pénzét vennék el tőle, aztán pedig sokkal rosszabb dolgot tennének vele, ez itt a gazdag lányok sorsa akik jól néznek ki. – Csak maradj hozzám közel, és nem lesz semmi gáz. – nem is lesz, nem kötnek bele úgy Felicity-be ha azt látják, hogy velem van. Max majd kapok pár olyan kérdést, hogy ki a lány, kiraboltam-e és a többi, de ezek nem olyan kérdések amiket ne tudnék megválaszolni.
- Ketten nem férünk el a matracon, szóval muszáj kitúrnod. – rántom meg a vállamat. – Na meg gondolom nem is velem akarsz együtt aludni. Szóval a hálózsák tökéletes lesz, nyugi. – aludtam már a földön elég sokszor, hogy ne érezzem magam rosszul amiatt, hogy nem a matracomon kell töltenem az éjszakát. Azt pedig erősen kétlem, hogy az ágyat megtudjuk osztani, nem olyan nagy a matrac, és jó eséllyel ő sem velem aludna, szóval marad a hálózsák, igaz? Jobb is ha én alszom a földön, mert úgy könnyebb úgy kimenni a szobából hogy ne ébresszem fel, és nem tudom mikor jönnek a pénzért.
- Hát, lehet el kéne gondolkodnod azon, hogy váltasz. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Ismerős a helyzet, a húgom nagyjából velem is ezt szokta tenni, csak nekem kevesebb hajgumi jut, mert nincs annyi hajam,de… sminket kapok aztán bőven. Sminkes szeretne lenni, szóval muszáj rajtam gyakorolnia, ha kész van a leckéjével. – Naná, hogy szeretem. – bólintok egyet a szavaira. A húgom, elég sok mindenre megtanítottam már, anya sokat robotol a munkahelyén, szóval mondhatni a testvér szerep mellett az apa szerepet is el kell játszanom, de nincs azzal baj. – Persze, már van gyakorlatom benne. – mosolygok rá, ahogy átadok neki egy újabb elmosott tányért. Még hajat fonni is tudok, reggelente én segítek neki elkészülődni az iskolába, szóval… kivenni azokat a gumikat a hajából gyerekjáték. – A szüleid hol vannak? – nem pillantok rá mikor kérdezem, csak újabb tányért nyújtok felé. Azért azt nem nézem ki belőle, hogy elszökött otthonról.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Szomb. 18 Ápr. - 17:25

Zach & Felicity

- Én viszont nem te vagyok és igenis nem fogom tétlenül nézni, ha tudok segíteni, hogy rossz dolgok történnek. - felszegem kicsit az államat, mert... mert oké a rendőrök biztos jól csinálják, amit kell nekik. Minden bizonnyal ő nagyon jó és erős rendőröket ismer, de én igenis úgy érzem, hogy változtathatok, hogy tehetek valamit és akkor meg kell próbálnom. Lehet, hogy ez hősködésnek számít, lehet hogy ő inkább naiv butaságnak gondolja, de én akkor is úgy hiszem, hogy ha valamin változtathatok, akkor meg kell próbálnom és tennem kell érte, hogy jobbra forduljon a helyzet. Ha meg tudok menteni két lányt, vagy akárkit, akkor igenis meg kell próbálnom, még ha ez szerinte értelmetlen is. - Ne mondd ezt! Nem biztos, hogy halottak, vagy... rosszabb. - a végén még kicsit le is halkítom a hangomat. Nem akarom, hogy ilyesmiket mondjon és nem akarok arra gondolni, hogy rosszabb is történhetett, vagy akár csak az, hogy meghaltak. Azt pedig főleg nem akarom, hogy a végén újabb lányok tűnjenek el, akik szintén meghalhatnak, vagy rosszabb.
- Hogy ne csak a pénzemet akarják? - jól van, nem vagyok buta tudom, hogy ez alatt pontosan mire gondol, de attól még ugyanúgy nem hangzik valami jól, sőt. Kicsit még a táskámat is magamhoz szorítom, pedig az aztán nem védene meg különösebben attól, ha valaki itt most ártani akarna nekem. Attól ezek szerint maximum ő védhetne meg. Talán igaza van, naiv vagyok, de attól még nem fog hirtelen változni a véleményem és nem fogok hazamenni és meg sem próbálni azt, hogy segíteni tudjak másoknak, mert akarok, mert... mert muszáj és kész. A lelkiismeretem nem engedné azt, hogy meg se próbáljam.
- Jól van, csak még rossz érzés, hogy még ki is túrlak. - persze nem gondolhattam azt, hogy van vendégszobájuk, vagy valami hasonló. Erre esély sem volt, és azt sem várhattam el, hogy segítsen nekem taxit keríteni. Amúgy sem vagyok finnyás, hogy bajom legyen a lakásukkal. Egyszerűen csak nem szép dolog, hogy befogadnak, erre kitúrom őt, és még vacsorát is kapok. Zach megjegyzésére azért egy pillanatra elhúzom a számat, de aztán visszatér a mosoly, mert tudom, hogy csak heccből csinálja az egészet. Hosszú percek mire visszatérek, frizurával és rendesen kimázolva, én pedig biztos vagyok benne, hogy mire minden hajgumit sikerül kiszedni a hajamból... beleőszülök majd.
- Kösz, pedig nem ez a megszokott hajviseletem. - mosolyodom el, ahogy fáradtan lehuppanok az asztalhoz, de aztán kb. azonnal fel is pattanok, mert tuti, hogy úgyis ellenkezne, ha felajánlanám és megkérdezném, hogy segítsek-e. - Jó dolog lehet, hogy van egy húgod és látszik, hogy szereted is. És ugye... segítesz majd kiszedni a hajamból... ezeket? - törölgetek mondjuk közben, ha már ő mosogat. Ennyit mindenképpen megtehetek cserébe azért, hogy befogadtam. Azt már tuti, hogy nem tudná elérni, hogy leüljek, és csak nézzem, ahogyan ő robotol. Így is elfoglaltam az ágyát, vagyis a matracát, valahogy muszáj lenne viszonoznom, ha már a pénzt úgy se fogadná el. Egyébként meg tényleg aranyos húga van, egy ilyen testvért én is elfogadnék, sőt igazából egy olyan báty is jó dolog lehet, mint Zach, mert a maga morgós módján azért mégis csak kedves és figyelmes, még ha ez az elején nem is igazán derült ki.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 12 Ápr. - 18:01

Felicity & Zach

- Akkor is, ha a rendőrök végzik a dolgukat! – tökmindegy, hogy csinálnak valamit, vagy nem, attól még fognak eltűnni lányok, és nagyon rosszul hiszi azt, hogy Bricks ne adna annyit bele, csak mert innen tűntek el a lányok. Bricks is itt született, csak ő végül a törvény oldalán kötött ki.
- Jól van, de jobb ha tőlem tudod, hogy itt nem valami okos dolog hősködni. – na igen, mert tökmindegy hogy ki vagy, gazdag, vagy szegény, megölnek. Ha gazdag, akkor azért, ha szegény, akkor meg azért kapsz golyót, mert nem engedelmeskedsz. Van akinek jó a mostani helyzet, ő dirigál mindenkinek, én is miatta kapok pénzt, bármennyire is rühellem, teszem amit kell. – Hát, nem hinném. Mostanra már halottak jó eséllyel, vagy… rosszabb. – sok itt a beteg ember, hallottam én már olyanról is, aki elrabolt lányokat és azt hitte azok az ő lányai, csak hát úgy bánt velük, mint a kutyákkal. Mondjuk ennek már tíz éve.
- Oké. – bólintok csak a szavaira. Anyám kinyírna, ha megtudná,hogy csak úgy hagytam ezt a lányt lődörögni a városba, de… áh, amúgy sem lenne szívem itt hagyni. Ez az én nagy bajom. Nem foglalkozom ám mindenkivel ennyit, de azért nem vagyok kegyetlen, Felicity pedig egyedül halálra van ítélve.
- Megbeszélni? – nevetek fel Felicity-t hallva. – Ezeket csak a pénzed érdekli, amit elihatnak vagy eljátszhatnak. Ráadásul pont elég jól nézel ki, hogy ne csak pénzt akarjanak tőled. – szóval igen, elég naiv feltételezés azt hinni, hogy csak úgy meglehetne ezekkel az arcokkal beszélni a dolgokat. Nem lehet, de nem is kell őket összeverni, szerencse, hogy azért valamennyire ismernek, jól tudják, hogy eddig senki nem vert még le, de…azt nem kell tudniuk, hogy ezt egész pontosan minek is köszönhetem. Ha tudnák, akkor már halott lennék, és mondanom sem kell, hogy nem akarok elpatkolni, főleg nem itt, az már duplán nagy szívás lenne.
- Nézd, van hálózsákom, oké? Nem lesz olyan kényelmetlen a földön. – rázom meg a fejem. Nem vagyok azért annyira bunkó, hogy kitúrjam a földre, mert az meg nekem lenne kellemetlen. Ő a lány, én kibírok egy éjszakát a földön, ő pedig majd alszik a matracon és kész, nem a világ vége ez. – Vigyázz vele, médium. – mondom a húgomnak mielőtt még haloványan rámosolyognék Felicity-re. Elégé meglep az, mikor a húgom csak úgy feláll és magával viszi Felicity-t, már épp kérdezném, hogy mit csinál, de aztán a pillantása nyomán inkább nem is mondok semmit. Elvégre olyan sok mindent nem tud tenni, igaz? – Pedig egész jól áll. – mosolygok rá mikor megpillantom, hogy mit csinált vele a húgom, de azért a végén csak oda fordulok Kimberly-hez. – Hé, Kiki, nyomás írd meg a leckét, ma én mosogatok, oké? – a húgom csak szaporán bólogat, még utoljára rámosolyog Felicity-re, és el is tűnik a szobájában, én pedig mosolyogva állok fel és dobálom a tányérokat bele a mosogatóba. – Te még egész szerencsés vagy, engem sokkal jobban kiszokott mázolni. – mosolygok rá a lányra,miközben elkezdek mosogatni. Kiki sminkesnek készül, szóval nem lehet lebeszélni arról, hogy ne gyakoroljon, és mivel anya sokszor éjszakázik, így én vagyok az egyetlen akit kifesthet. Mit mondjak…repesni szoktam olyankor az örömtől.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 12 Ápr. - 14:18

Zach & Felicity

- De addig újabb lányok tűnhetnek el, vagy halhatnak meg! - én nem tudok csak úgy megülni a hátsómon és ha úgy érzem, hogy segíthetek, akkor nem tenni semmit sem, mert majd a rendőrség megoldja. És, ha nem tudják megoldani? Egyébként is azt mondta, hogy ez egy szegény környék, egyáltalán nem biztos hogy itt olyan nagy hangsúlyt fordítanak arra, hogy megtaláljanak valakit, aki eltüntetett pár szegény családból származó szőke lányt. Igenis lehetséges, hogy nem vetnek be mindent, vagy nem tudnak, mert nincs rá elég emberük, vagy keretük.
- Azt hiszem, hogy tudok, és ha csak megérzésnek mondom, akkor is meg kell próbálnom. - mindegy hogyan nevezem. Lehet ez megérzés, lehetek médium, akármi, attól még így van. Sejtek olyasmit, amit mások nem és én nem fogom csak úgy ezt annyiban hagyni. Igenis tenni akarok azért, hogy azok a lányok előkerüljenek, és hiába gondolja úgy, hogy butaság, hogy mindenki magáról gondoskodik, én nem ilyen vagyok. - Igen, más világban, de talán két lány élete most pont ezen múlik. - mert ketten tűntek el, két lányt hiányol a családja és talán már nem is élnek, de én meg akarom tenni, amit megtehetek, hogy valahogy segítsek rajtuk. Muszáj, hogy sikerüljön! Nem lennék képes csak úgy hazamenni, hogy meg se próbáltam.
- Jól van, akkor legyen így, köszönöm. - a meghívást és a kedves gesztust. Hiába próbálta magát lényegében nem olyan jónak beállítani, attól még az, hiszen meghív magához, mikor nem lenne köteles ezt tenni. Nem ismer, simán ott hagyhatott volna ázott felsőben a suliban és kész, de nem tette. Lehet, hogy furcsának gondolja az elképzelésemet az életről, hogy segíteni akarok másoknak, de végül is ő is segít nekem pusztán önzetlenségből, mert nem akarja, hogy bajom essen, pedig nem is ismer.
- Naiv feltételezés lenne, hogy esetleg meg is lehet beszélni a dolgokat igaz? - sőt jó eséllyel, ha előkerülne ne adj isten a pénzem, akkor elvennék és utána ütnének le, szóval ezt még csak fel sem vetem. És akkor még a durvább lehetőségre nem is gondolok, pedig jó eséllyel van az is. Ezért nem engedte, hogy egyedül induljak neki ennek a környéknek és ezért hálás is vagyok. Még kicsit a kezét is megszorítom, amikor az egyik fickó egészen közel megy el mellettem, de végül semmi sem történik. Talán pont azért, mert neki itt híre van és tudják, hogy vele vagyok, vagyis azt hiszik. Arra viszont már nála elkerekedik a szemem, amikor kiböki, hogy ő majd a földön alszik. Azért ez... nem hangzik valami jól.
- Oh, ez... nem akarlak kitúrni. - mégis csak önként vállalta, hogy alhatok itt, és erre neki kell miattam a földön aludni, ez annyira... kellemetlen. - Én is alhatok a földön, vagy... egy fotelben? - valami ilyesmi, és akkor nem kéne kitúrnom őt. Nem aludtam még földön tény, de azért nem lehet olyan vészes. Matracon se aludtam még a padlón, szóval ha innen nézzük, akkor már olyan nagyon nem más a kettő. Persze a föld keményebb, ez tény. A megjegyzésére azért kicsit meglepődöm, de végül nem mondok rá semmit. Igaza van, lerí rólunk, hogy nem vagyunk egy pár, bár... az utcán egészen bevették.
Mindenesetre kint szépen lehuppanok, barátságos mosollyal pillantva a húgára. Minden bizonnyal már mondta neki, hogy ki vagyok, de a kínos csend elég kellemetlen tud lenni, szóval... - Szia, jó étvágyat! Felicity vagyok és... nem akarok zavarni, csak ma alszom itt, remélem, hogy édesanyátoknak se lesz gond. - a leányzó csak megrántja a vállát, közben pedig szedek magamnak a levesből, hogy aztán el is kezdjek eszegetni. Egyáltalán nem rossz és nem vagyok én finnyás. Persze sok mindent ettem már, isteni finom dolgokat, profi szakácsaink vannak, de ez is ugyanúgy jó. Őszintén szólva nem is tudom először, hogy mit is mondhatnék, úgyhogy inkább csendben eszegetek, és kb. a leves felénél vagyok, amikor Zach húga csak úgy szó nélkül és minden előzmény hiányában áll fel, fogja meg a kezemet és von maga után... ami finoman szólva is meglep. Határozott pillantással illeti a bátyját és talán fél óra is eltelik mire újra előkerülök, immár a hajam tele csatokkal és minden létező dologgal, amit bele lehetett tenni, az arcomon pedig határozottan látványos és... már-már bohóc szerű smink. - Segíts... kérlek. - mindettől függetlenül az arcomon mégis csak mosoly játszik. Nincs testvérem, de... őszintén szólva mindig is vágytam rá.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Pént. 10 Ápr. - 15:46

Felicity & Zach

- Ha későn, akkor majd átveszi az ügyet az FBI, ők csak megoldják majd valahogy. – rántom meg a vállamat. Persze, vannak elég beteg emberek,de Bricks-nek így is elég sok dolga van, elég sok ember hal itt meg, most még a gyerekrablásokkal is foglalkoznia kell és… kevés a zsaru, ezt én is tudom.
- Szóval tudsz? Nem úgy volt, hogy ez csak egy…megérzés vagy mi? – de a megérzése máris segíteni tud vagy mi? Na, ez aztán tényleg valami médium lehet, komolyan, már meg lepődnék azon, ha előhúzna valamelyik zsebéből egy gömböt,bár… elég sokat láttam már belőle, hogy tudjam, nem nagyon tudná azt hova rejteni. – Látszik, hogy kicsit más világban nőttél fel, ha ezt tanultad. – nem arról van szó, hogy az anyám engem önzőnek nevelt, de megtanított arra, hogy ne azt várjam az élettől, amit akarok. Tudom, hogy az élet szar, ahogyan ez a környék is. Itt segít az ember, ha abból haszna van.
- A pénz senkinek nem jön rosszul, de nem kell. Nem bérled az ágyamat, meghívtalak. – rázom meg a fejemet. Persze, kéne a pénz,nem is nekem, mert én kevéssel is beérem, de a húgomnak kell, ruhák, könyvek, játékok… a legjobbat próbálom neki minden téren adni, ahogy anya is, de tudom jól, hogy mit kapnék, ha pénzért szállásolnám csak el Felicity-t.
- Igen, sietett, szóval a húgomat még eltudta vinni, ő rendben lesz. – hát, nem éppen a legjobb fedősztorikat találom ki arra, hogy miért is tudok csak úgy pillanatok alatt eljutni egyik pontból a másikba, de nem is nagyon kellett eddig magyarázkodnom, a ”tudok teleportálni”-t amúgy se sokan hinnék el.
- Ha rád támadnának akkor jó eséllyel igen. – rántom meg a vállamat. Nem vagyok egy profi harcos, de már kölyökkorom óta az utcán vagyok, szóval tudom, hogy miként mennek itt a dolgok, amúgy is megtudom magamat vagy magunkat védeni, de köszönhetően annak, hogy… bárhova eljuthatok, sokkal könnyebb a helyzetem.
- Kivéve, ha későn érek haza, és nem akarom felébreszteni anyámat meg a húgomat. – és ez szinte nagyjából mindig így van, szóval elég gyakran így jövök be a szobámba, de legalább elég profi vagyok már ebben. Ha zsebtolvajlásban is elég jó vagyok, ideje annak, hogy egy zár se okozzon gondot, ugye? Amúgy nem azért engedem előre, hogy megnézem a hátsóját, pusztán csak udvarias vagyok,de…azért megnézem. – A földön. – rántom meg a vállam, mintha ez magától értetődő lenne. – Nyugi, aludtam már rosszabb helyen is, mint a föld. – volt, hogy kikerültünk az utcára egy időre, szerencsére gyorsan találtunk fedelet a fejünk felé. – Nem, lerí rólunk, hogy nem vagyunk együtt, szóval nem lesz semmi gáz. – rántom meg a vállam, ahogy kilépek a szobámból a konyha felé véve az irányt. Nem arról van szó, hogy ne tartanám jó csajnak,de meglátszik, hogy kissé más körökben mozgunk. A konyhában meg van terítve, a húgom már ott ül, és eszi is a… huh, gőzöm nincs mi ez, valami leves, de az asztal közepén a lábas mellett csak egy cetli van. Anyám mégse lesz otthon, behívták éjszakázni. Remek. – Ülj csak le! – bökök a fejemmel a szék felé, amit ki is húzok neki, majd én is helyet foglalok az asztal mellett, de csak akkor szedek magamnak, ha már Felicity is szedett.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Csüt. 9 Ápr. - 16:25

Zach & Felicity

A szavaira csak megrázom a fejemet. Nem akadtam én fenn rajta, csak hát nem vagyok én médium, csak jól olvasok a jelekből azt hiszem, vagy a jó ég tudja. Mondhatnám megérzésnek is, de ha azt mondom egy kósza megérzés miatt vagyok itt végképp senki sem értené meg. Értem én, hogy jó rendőrök vannak itt, de akkor is gyakran vannak olyan ügyek, amik végül nem fejeződnek be jó véggel, amiket végül elbuknak, mert sajnos mindent nem lehet megoldani, főleg akkor ha nem ismernek olyan részleteket, mint én. - Elhiszem, de... az is számít, hogy mikor. - mert nem lenne jó, ha még több lány halna meg. Kettőt most sem találnak, és talán... talán naiv elképzelés, hogy még esetleg élnek, de én mégis próbálok ebben reménykedni. És ha élnek és nekem igazam van, akkor talán még megmenthetném őket, akkor pedig nem ülhettem volna otthon, mert itt esetleg veszélyes.
- Engem viszont érdekelnek mások, mert... azt tanultam, hogy segíteni kell, ha tudsz. Ha pedig tudok, akkor megpróbálom, nem fogok otthon ülni. - főleg hogy ez több, mint egy megérzés, számomra legalábbis sokkal több. Tudom, hogy butaságnak hangzik, de akkor is itt kell most lennem. Meg kell próbálnom segíteni, még ha nem is sikerül, még ha rosszul is gondolom. Igen, lehet hogy tévedek, de ha nem is próbálok ennek az egésznek a végére járni, akkor nem tudnék szembe nézni magammal a tükörben. Ezek szerint ő tud, neki csak a húga számít, de engem nem így neveltek és tudom, hogy a szüleim is egyetértenének velem, még ha esetleg mérgesek is lesznek, hogy kérdés nélkül jöttem el.
- És ha nem tud róla? Neked nem jönne jól a pénz? Vagy a húgodnak? - nem erőltetem, egy szintnél jobban nem, de azért mégis csak próbálkozom. Segít, még pólót is szerzett, meghív magukhoz aludni, és talán igaza van, ha nélküle tenném ki a lábam az utcára és nem sikerül taxit fogni, akkor nagyobb baja is kerülhetnék, én pedig csak szimplán ezt szeretném meghálálni, az nem olyan meglepő igaz? Végül is az élet számomra erről szól, adok és kapok, bár én mondjuk jobban szeretek adni, mint kapni, de viszonozni mindig szeretem, amit adnak.
- Jól van, akkor van aki vigyáz rá, ez a lényeg. - mosolyodom el. Hát na fel sem merül bennem, hogy másról van szó, egyébként is az eltűnések körül pörög az agyam inkább, és nem azon gondolkodom, hogy esetleg Zach körül vannak furcsaságok, mert amúgy nagyon is vannak, de nem biztos hogy minden furcsaság. Csak azért, mert én érzek dolgokat mások felől még nem biztos, hogy ő nem ténylegesen gyors és azért jutott be előttem a mosdóba, no meg a húgát is simán hazavihette valaki kocsival. Persze akár hazavihetett volna minket is, de talán az illető sietett és ezért nem fért volna neki bele megvárni, amíg kiérünk.
- Áh, így már világos. Szóval te elvernéd őket? - elég drasztikus, de nem teszem szóvá, hiszen ahogy mondta ez a környék veszélyes, én pedig nem érthetem, hogy itt hogyan működnek pontosan a dolgok. Amúgy se sok beleszólásom van abba, hogy mit hogyan intéz, hiszen ő az, aki segít nekem. Attól azért különösebben nem jövök zavarba, hogy megfogja a kezem, vagy én az övét, édes mindegy. Ez csak egy apró érintés, nem olyan, mint amikor egy szál melltartóban látott. Az kellemetlen volt, ez egyáltalán nem vészes. Akkor viszont már elkerekedik a szemem, amikor kiderül, hogy a tűzlépcsőn kell felmászni. Először nem is nagyon értem a dolgot, de végül nem kérdezgetek, csak teszem, amit mondd. Az nem merül fel bennem, hogy netán szimpla pasi logikából küldd engem előre... nem, nem arra gondolok, hogy segíteni tud, ha megcsúsznék, hanem hogy tökéletes kilátása nyíljon a hátsómra teszem azt.
- Így már értem, akkor normál esetben te is az ajtókon közlekedsz igaz? - mert hát na azt se tudom, hogy a mosdóba hogyan jutott be, most meg a tűzlépcsőn mászik be a saját szobájába és betör saját magához. Azért ez mind olyasmi, ami nekem nem csak új... rendkívül furcsa is. - És akkor te hol alszol? - logikus azt hiszem a kérdés, az úgy elsőre fel sem merül bennem, hogy együtt kéne aludnom vele az ágyában, viszont az hogy kitúrjam annyira nem tűnik kedves ötletnek. Befogad és még az ágyának nevezett matracot is foglaljam el?
- Hát a szendvicsem az megsemmisült, úgyhogy azt hiszem igen. - és itt kb. meg is korran a gyomrom, ha már a szendvicsemet emlegetem, meg azért a vacsi illatait is érzem már kintről. - Tényleg nem lesz baj, hogy csak így besurrantam veled? - mert hát az édesanyja még csak nem is tudja, hogy jövök és nem is az ajtón jöttünk be, szóval... nem akarok én gondot okozni.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 5 Ápr. - 19:48

Felicity & Zach

- Jól van, ne akadj fenn ezen, csak mondtam valami, van aki örülne annak, ha médium lenne. – rántom meg a vállamat. De nem én, és nem is itt, azok csak a sok naiv hülyét forgatják ki a pénzükből, mást nem érnek el azzal, hogy megjátsszák a szellemek által megszállt embert, aki útmutatást ad. – Te nem ismered Bricks-t, oké? Ő megoldja, jó zsaru, ezen van most is. – nem mintha védeni akarnám a rendőrséget, elég sokszor meggyűlik velük a bajom, de ennek ellenére még Bricks jó zsaru, és mindig törődött velem, elintézte, hogy ne küldjenek börtönbe, szóval tartozom a fickónak, és nem tudom, hogy fogom ezt letudni.
- Ja, ha neki nincs baja, akkor a többi nem érdekel. – nekem a húgom fontos, nem fogok minden második szőke csajért felelőssége vállalni, van jobb dolgom és jó eséllyel amúgy is beleőrülnék a dologba, szóval nem lenne valami célravezető az már egyszer biztos. Csak a húgommal legyen minden rendben.
- Nem, nem kell megtenned. Mondjuk lehetnél otthon és csinálhatnál akármit ahelyett, hogy valami megérzés miatt bajba sodrod magad. – és nem csak attól kell félnie, hogy ő szőke és potenciális áldozat lehet, hanem mindenki más miatt is aggódnia kéne, aki itt van, mert hát ez nem egy barátságos környék, főleg nem az idegenekkel, őket itt nem szeretjük.
- Köszi. – legalább ezt lezártuk,tényleg nem akartam volna én ezt már túlbeszélni, mert nem tudok csak úgy hirtelen valami nagyon jó kifogást kitalálni, azt meg biztos nem fogom neki elárulni, hogy tudok teleportálni, mert ez még nekem is néha elég új, pedig egy ideje tudom már ezt csinálni.
- Anyám kinyírna érte. Nem kell semmit se fizetned. – nem szereti azt anya, ha másoktól kapunk pénzt, szerinte ez olyan… nem is tudom, hogy mit gondol erről, de nem szereti. Szeret adni, és hiszi, hogy ezt vissza is kapja egyszer. Szerintem ez égbekiáltó naivitás, de ő tudja. Igazából ez gyorsabban is meglenne, mint öt perc, de a húgomat meg kell találnom, és végül rá is lelek, a tornateremben játszott valami másik kölyökkel. Na szép, én meg várhattam volna odakint egész végig, mi? Akárhogy is, őt inkább haza teleportálom, így látom most ezt jobbnak. – Összefutottam egy haverommal, autóval hazaviszi őt, otthon lesz mire mi odaérünk, nyugi. – oké, hazudok, nem is jó hazugság, de nem fogom azt mondani, hogy haza teleportáltam a saját húgomat, minden bizonnyal elég nagy hülyének nézne, és ha valakinek a fülébe jutna a dolog, akkor már a városból is simán kitiltanak szerintem, pedig most nem kéne magamra felhívni a figyelmet.
- Add a kezed! – igazából nem is várom meg, hogy adja, csak megfogom az övét, és egy fél percen belül már is elülnek a kiabálások mikor befordulunk egy hosszabb utcára. – Ha látják, hogy olyannal vagy, aki elveri őket, akkor csendben maradnak. – itt már azért elengedem a kezem, az előbbiek után azért nem éppen az a főcélom, hogy minél kellemetlenebbül érezze magát. Nagyjából öt perc séta után érünk el egy tűzlépcsőhöz, én pedig udvariasan félre is állok. – Hölgyeké az elsőbbség! A második emelet lesz az. – ha felmászott, akkor én is mászok utána, majd rutinos mozdulatokkal töröm fel az ablak zárát és engedem előre Felicity-t, majd mászok be utána. – A bejáratnál ilyenkor már részegek hadai vannak, lehetetlen lenne bejutni. Ez a szobám, itt tudsz majd aludni az ágyamon… jobb, mint a semmi. – igazából az nem is ágy, hanem csak egy matrac a földön, de… azért jobb semminél. – Éhes vagy? – pillantok rá kérdőn, miközben felakasztom a dzsekimet és lerúgom a cipőmet.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 5 Ápr. - 19:20

Zach & Felicity

- De ez... akkor is más. Nem vagyok médium. - nekem inkább adottságom van, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. De azt hiszem ez nem is olyasmi, amit el tudnék neki mondani, vagy bárkinek. Nem is hinne nekem ő sem és más sem, ezért nem mentem a rendőrökhöz sem, mert ők se hiszem, hogy hittek volna nekem, ha csak ide telefonálok. Biztos, hogy jó eséllyel teljesen hülyének néznek és elhajtanak. Pont e miatt jöttem ide, hogy én nézzek utána a dolognak, hogy szemtől-szemben is ugyanúgy érzem-e arról a tanárról. - A rendőrség... nem tudhat mindent Zach. Szerinted nincsenek megoldatlan ügyek? - mert hát szerintem sajnos bőven szoktak akadni és ez nem jó így. Ez az ügy nem akarom, hogy megoldatlan maradjon és főleg nem akarom, hogy esetleg még véletlenül is újabb lány tűnjön el, és amúgy is ki tudja, hogy mi történt azokkal, akik még nem kerültek elő. Ketten is vannak és egy már meghalt... én pedig nem akarok újabb halálesetről hírt kapni.
- Hát... reméljük tényleg a szőkékre utazik és a húgod nincs veszélyben. - tényleg remélem, hogy így van, mert az rémes lenne. Sőt senki se legyen veszélyben, és senki mást ne kapjon el. Pont a miatt akarok segíteni, agy legalább megpróbálni. Ha tehetsz valamit, akkor igenis az a dolgod, hogy megtedd. A szüleim mindig ezt tanították. Ha csak állsz és vársz, akkor ugyanúgy rossz vagy, mint azok akik rossz dolgokat követnek el, én pedig nem vagyok rossz.
- De ha egyszer úgy érzem, hogy talán tehetek valamit, akkor... meg is kell tennem. - hiába vagyok szőke, akár mondhatni potenciális áldozat is, de nem fogok a háttérben maradni csak azért, hogy véletlenül se legyen bajom, amikor másoknak attól még nagyon is lehet. Én már csak ilyen vagyok, nem mondom, hogy hős alkat, de szeretek segíteni másoknak, főleg ha megtehetem. Azért akartam neki is, akár csak azzal, hogy veszek neki egy másik dzsekit, főleg ha már megtehetem, és nekem nem nagy dolog, hogy költök rá, egyáltalán nem is jelentene semmit.
- Oké, gyors vagy. - bólintok végül. Hát legyen akkor így, bár még mindig fura ez nekem, hiszen irreálisan hirtelen ért ide, hogy mit ne mondjak, és előzött be engem, de a megbámulás miatt végül már igazán nem tudok erre odafigyelni. Túlságosan zavarban vagyok a ténytől, hogy egy száll melltartóban feszítek egy vadidegen előtt. Kész csoda, hogy még nem lettem teljesen vörös, csak úgy hatvan százalékban.
- De akkor kifizetném a szállást, vagy... valami. - mert hát ők mégis csak az már egyértelmű, hogy szegények, nekem pedig bőven van, szóval valahogy mégis csak meg kellene hálálnom azt, hogy segít és most is segített és még be is fogad egy éjszakára és még vacsorát is kapok majd. - Rendben van, öt perc. - addig még megpróbálom valamelyest összekapni magam, no meg egy kicsit azért elslattyogok a tanári felé, hogy meglessem mikor lesz Mr. Preston első órája holnap, meg hogy mikor vannak a szünetek, amikor érdemes majd ide jönnöm, kicsit körbekérdezni, körbeszaglászni. Az viszont meglep, hogy tényleg öt perc múlva meg jön, de... sehol a húga. - Rendben, de... hol van a húgod? Ő nem jön? - arról volt szó, hogy aggódik érte és akkor most mégis... hol van? Nem nagyon értem a dolgot, de ettől még persze megyek vele. Simán naivan mondhatni, hiszen amúgy akár ő is lehetne a vad sorozatgyilkos, bár ennyire már ismerem az embereket, és a képességem sem jelez semmiféle direkt rosszindulatot felőle.
- Oké, de... miért csinálják? - még a hangomat is lehalkítom, de az is valahogy ösztönös, hogy magamhoz húzom a táskámat, mintha minimum attól tartanék, hogy esetleg valaki ugrana, hogy kiakarja tépni a karomból, pedig ennek nem sok realitása van nem igaz? Persze ki tudja, azt mondta, hogy ezen a környéken akár egy szendvicsért is simán ölnének.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Szomb. 4 Ápr. - 22:06

Felicity & Zach

- Nem, szerintem ez pont a médium. – rántom meg a vállam. Érez valamit, mintha a Star Wars valamelyik részébe csöppentem volna bele, ott szokás érezni valami különlegeset, csak ők hat métert ugrálnak, lézerkarddal harcolnak, tárgyakat mozgatnak, és ő szerintem ezek közül egyiket se tudja, vagy ha igen, akkor nagyon meglepődök. – De te tudod, felőlem játszhatsz Sherlock Holmest, de a rendőrség szerintem előbb-utóbb megoldja ezt úgy is. – Bricks jó zsaru, ő az ilyeneket megoldja, Daniels is jó, csak engem rühell nagyon, de nem számít, ha védik a várost, igaz? Jó, én nem vagyok egy nagy törvény barát, de jó okom van rá.
- Eltűnt három szőke lány, láthatólag a szőkékre utazik, de nem, nem vagyok teljesen nyugodt, viszont nem maradhat ki csak úgy hirtelen a suliból a húgom, másik suli pedig járható távon belül a város másik oldalán van, oda a gazdag kölykök járnak, nincs arra pénzük. – persze, hogy aggódom a húgomért, de nem tehetjük meg, hogy hirtelen sulit váltunk, mert nincs rá pénzünk, szóval marad ez, és majd vigyázok a húgomra, ezért vagyok itt, és ezért nézek rá elég gyakran, idejövök és találkozok vele, hogy lássam jól van. A húgom,kötelességem aggódni érte, és aggódok is érte, de nem olyan egyszerű ez.
- Igen, a barna az jó… szép kiscsaj. – mondom kissé értetlenül, mert már nem igazán vágom, hogy ő miért is van itt, és mit akar egész pontosan. A húgom barna, eddig csak szőke lányok tűntek el, így reménykedem abban, hogy ő nem fog, de persze nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, a remények segítenek. – Attól még szőke vagy, idejöttél nyomozni… - szóval van félnivalója, nem hinném, hogy azért ez az emberrabló olyan nagyon komálná azt, ha utána szaglásznának, ráadásul egy szőke, jó csaj szaglászik utána, szerintem adott, hogy hiába nem jár ide, attól még elégé… szóval elégé összecsengenek a dolgok.
- Mondom, nagyon gyors vagyok, atlétikai bajnok voltam mikor idejártam. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Nem akarok ezen lovagolni, nem kell, hogy tudja mi vagyok, valószínűleg hülyének nézne ha elmondanám, és ha megmutatnám, akkor hívná a rendőrséget, és azt nem akarom, így is van elég bajom, és az élet megtanított már rá, hogy a bizalom elég… ritka dolog.
- Nem zavarsz, és nem igazán kéne ilyenkor már egyedül mászkálnod a környéken. – arról már nem is beszélve, hogy hülye az, aki itt szobát vesz ki, ezért nem is szoktak, inkább alszunk egy kocsiban, vagy híd alatt, hogy lássák semmink nincs.
- A vacsora az már kész, anyám megcsinálta már, szóval nem kell. Öt perc múlva a suli előtt, oké? – mondom neki, még mielőtt kilépnék az ajtón. Tényleg öt perc, gyorsan megkeresem a húgomat, aztán haza is teleportálok vele, majd vissza a mosdóba, ahol már nincs ott Felicity, onnan ki az ablakon és már a suli előtt is vagyok, ő pedig valószínűleg jóval előttem ott van már. – Gyere, nem hosszú az út, egy tíz perc és ott vagyunk. – mondom neki, ahogy el is indulok célirányosan. Azért ez nem egy szép hely, elégé leharcolt a környék és az emberek, néhányan persze odaszólogatnak Felicitynek, de… - Ne foglalkozz velük, azzal csak adnád alájuk a lovat. – mondom neki tippként. Az ilyen fickók, mint ezek, szökőévenként látnak normális nőt.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Szomb. 4 Ápr. - 20:49

Zach & Felicity

Undok és azt hiszem ez még finom kifejezés rá, mert nagyon az. Hiába kérek én elnézést tőle, nem sokat ér és ez nekem azért eléggé új. Általában az elég, ha kedves vagyok valakivel, ő viszont mindenre visszautasító, netán cinikus. Még a cinizmust is nehéz felismernem, mert nem nagyon találkoztam még vele, ő viszont csuklóból nyomatja. A kérdésére azért kicsit elkerekedik a szemem, aztán csak megrázom a fejemet.
- Nem vagyok médium, ez... egész más. - rántom meg a vállamat. Ezt nem mondhatom csak úgy el neki, még a szüleimnek se mondtam, mert nem hiszem, hogy értették volna, vagy tudtak volna mit kezdeni vele. Utána kell ennek járnom és ahhoz nem az kell, hogy valaki jöjjön és teljesen hülyének nézzen, netán még rám is küldjön valakit, hogy nem vagyok normális és jobb lenne, ha elvinnének innen, mielőtt ok nélkül zaklatni kezdek egy tanárt. De én nem ok nélkül teszem, ez... tényleg fontos. És ha kell akkor eltökélt vagyok és igenis meg tudom védeni magam. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy igaz, hiszen nem kellett még sosem megvédeni magam, de abban sajnos pont igaza van, hogy naiv vagyok és nagyon nem erre a környékre való.
- Nem tudtam, csak... az eltűnések miatt... nem aggódsz? - nem is tudom, három lány még nem egyértelmű séma, lehet hogy nem csak a szőkékre utazik. Én azért biztos, hogy félteném a testvéremet, ha ide járna iskolába, és eltűnések lettek volna. Tudom persze e miatt nem maradhat ki hirtelen a suliból mindenki, de... akkor is... vajon túlaggódom ezt helyette is?
- A barna az jó és... igaz, de én nem járok ide. - mert remélhetőleg ez is számít. Szőke vagyok, de... ez most nem olyasmi, ami lényeges, hiszen nekem itt kell lennem, mert segítenem kell és még ha én is szőke vagyok, akkor se hátrálhatok csak úgy meg és hagyhatom, hogy menjen minden tovább, ha esetleg én tudom a megoldást, én megmenthetek másokat, míg a helyi erők láthatóan még mindig nem tudták megoldani ezt az egészet.
- Ennyire gyors? De.... meg is kellett kerülnöd a fél iskolát, ha az ablakon másztál be. - még mindig nem értem a dolgot. Ha van is hátsó ajtó, akkor is körbe kellett menni. Oké, ha futott akkor esetleg... de nem láttam még csak az ajtót se csukódni és akkor miért bújt el? Még mindig nem értem, jó eséllyel ha nem lennék mérhetetlenül zavarban, akkor tovább kérdezgetném, de így ezt végül nem teszem meg. Bőven elég, hogy próbálom eltakarni magam, mert ő leplezetlenül bámul meg és ez... nem valami illendő. Ezek után komolyan nem is lepne meg, ha le is lépne, hiszen eddig is undok volt, de végül hoz nekem egy másik felsőt. Hát na... erre tényleg nem számítottam, de végül átveszem tőle és immár háttal állva veszem fel szépen, hogy utána vegyem magamra a kabátot és a táskámat is a vállamra kanyarítsam. Már indulnék épp, csak még Mr. Preston ügyében kérdezek vissza. Halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor kiderül, hogy már nincs bent, és újra meglep a kérdésével.
- Tényleg? Oh, hát... nem akarok zavarni igazán. - tényleg nem, hiszen minden bizonnyal van épp elég dolga, meg gondjuk, meg... minden, de tény és való, hogy azért rám hozta a frászt kissé az eddigiekkel, maximum nem vagyok hajlandó ezt nyíltan kimondani. - Hát jó, végül is lehet róla szó, köszönöm! Persze csak ha nem zavarok és... valahogy meghálálhatom. Mondjuk bevásárolnék vacsorára. - vagy valami, ha már azt mondta, hogy erre még egy szendvicsért is ölnek, én pedig szeretnék adni valamit cserébe, ha már náluk alhatok. Azt hiszem tényleg jobb lesz, mert van egy olyan halvány sejtésem, hogy nem valószínű, hogy tudnék itt taxit fogni csak úgy, a taxis, akivel pedig jöttem elég jó eséllyel már rég lelépett.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Pént. 3 Ápr. - 16:09

Felicity & Zach

- Akkor minden remek. – rántom meg a vállamat. Na igen, nem igazán érdekel, hogy min sértődik meg, de ezen felesleges, egyszerűen csak nem kell a pénze és kész, senkinek sem kell itt úgy, ha adja, elveszik azt, ami kell és kész, ez így működik itt. Máshol is, csak itt egyértelmű. adja. Itt elveszik ami kell.
– Pompás döntés! – mosolygok rá. És így nekem sem kell a kelleténél többet égnem, mert ha valamelyik tanár rám veri még azt is, hogy perverz vagyok, könnyedén eltiltanak innen is. Pedig annyira nem voltam rossz tanuló, csak a magatartásommal volt baj, mondhatni, de az már egy nagyon régi história, azóta végeztem itt.
adja. Itt elveszik ami kell.
- Szóval egy megérzés… mi vagy te, médium? – megérzései azoknak szoktak lenni, nálunk is van pár, nem élnek meg valami jól, mert mindenki tudja, hogy kamuznak, én is azért járok el néha, hogy megkopasszam őket, és érdekes módon ezt a szellemek nem mondják meg nekik. Szellemek amúgy se léteznek. adja. Itt elveszik ami kell.
– Rendben, ha te mondod, hogy tudsz vigyázni magadra, akkor biztosan így van. – nem fogok én kötözködni vele, ha ennyire eltökélt, akkor csak tessék, én nem fogom megállítani, de tényleg nem ártana az, ha valami jobb környéken keresne szállást, mert itt aztán nem lesz egy nyugodt éjszakája sem, az szinte biztos.
- Jól van, mondtad már, kitárgyalva, ne pörögj ezen tovább. – minek kell? Oké, belenyomta a hátamba, ennyi, már rég nem vagyok mérges miatta, csak ha mond nekem valamit arra visszavágok, engem ilyenné tett az élet, sőt, itt mindenki ilyen, imádjuk ha mienk az utolsó , bárki a megmondhatója ennek, akit kérdez. adja. Itt elveszik ami kell.
– Pont ide? Talán nem tudod, de elárulom, hogy járható távon belül ez az egyetlen normális iskola. – a húgomnak pedig a legjobb iskolába kell járnia, mert okos kiscsaj, és nem fogjuk elvinni máshova, mert néhány lány eltűnt. Ő is mondta, hogy nem kell, és én is mondom, hogy nem kell, ezért vagyok itt, vigyázok rá. adja. Itt elveszik ami kell.
– Tizenhárom lesz és nem, barna hajú. Te viszont szőke vagy. – mutatok rá a tényre, hogy talán neki nem kéne pont itt lennie. A húgom okos lány, de kicsi még, ezért jövök én el érte, hogy ne legyen baja, mert nem lehet és kész. Ha a lakásunk környékén vagyunk, akkor már nincs baj, de addig…inkább nem kockáztatok.
- Gyors vagyok. – rántom meg a vállamat. Na igen, nem akarom én ezt túlbeszélni, nem szokásom elmondani az embereknek, hogy amúgy tudok teleportálni. Gőzöm nincsen, hogy miért tudok, de ezt inkább megtartom magamnak, a húgom az egyetlen aki tud róla, ő pedig őrzi a titkomat. – Jó, oké bocs, csak nem rossz a látvány. – mondom, és még el is fordulok, ha neki úgy könnyebb, de minimum félre nézek. Nem értem, nem hinném, hogy ne lett volna még pasival, engem se zavar, ha félmeztelen vagyok és megnéznek,de…ugye nem lehetünk egyformák, ez van.
- Nincs, ez nem éppen valami jól felszerelt suli. – nem a legjobb, sőt, kifejezetten rossz, de a környéken ez az egyetlen iskola, ami tűrhető, tehát nem azért jár ide a húgom, mert olyan elképesztően a helyzet magaslatán áll az iskola, hanem mert ez a lehető legjobb még így is a közelben.
- Semmiség. – rántom meg a vállamat. Nem vagyok szívtelen, fázott, és nem hinném, hogy nagy esélye lenne úgy hazajutni, hogy egy szál kabátban van, mert… így is megnézték maguknak az emberek, ha valamelyik kiszúrja, hogy még csak felső sincs rajta…szóval inkább szereztem neki valami felsőt, igaz, hogy elég kivágott, de csak ez van. – Mr. Preston nincs itt. Körülbelül…úgy egy órája hogy elment. – nézek rá a karórámra, ami nem egy Rolex, egy márkátlan semmi, de jár legalább, és ez a lényeg. – Figyelj, gondolom nincs hol aludnod igaz? Megkeresem a húgomat, aztán visszajövök érted, rendben? Héderezhetsz nálunk holnapig, reggel már lesz Mr. Preston. – nem olyan nagy dolog ez, és még mindig nagyobb biztonságban van velem, mint egyedül az utcán.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Csüt. 2 Ápr. - 15:59

Zach & Felicity

- Én nem... sértődtem meg. - kicsit húzom csak el a számat. Tényleg nem sértődtem meg, egyszerűen csak inkább rosszul esik a tény, hogy ennyire... rosszul kezeli azt, hogy elnézést kértem. Mintha minimum szándékos lett volna a dolog, pedig szó sincs róla. Én csak véletlenül mentem neki. Tudom, hogy figyelhettem volna jobban is, de... nem mindig minden úgy történik ahogy akarjuk. És attól még nem kell ilyen mogorvának lenni igaz? - Jól van... veszek egy másikat. - oké az ösztönzés azért megvan, hogy tényleg összefonjam a két karomat magam előtt. Nem akarom én, hogy bárki is a mellemet nézegesse, mert... nem és kész. Tudom, hogy ez most egy felettébb kellemetlen helyzet, de ha még így külön ki is emeli, akkor csak még inkább zavarban érzem magamat.
- Nem, de... én... Van egy megérzésem és... ez bonyolult. - rázom meg végül a fejemet. Még se mondhatom neki azt, hogy az egyik tanáron éreztem valamit, ami nagyon gyanús volt és úgy gondolom, hogy utána tudnék járni, hogy mi a fene folyik itt és talán még válaszokat is találnék, mert az fura lenne igaz? És amúgy se hiszem, hogy elhinné nekem, hogy tényleg így van. - Jól van, óvatos leszek, nem lesz semmi bajom. - jelentem ki egészen határozottan, ahhoz képest, hogy ő miket mond arról, hogy itt még egy szendvicsért is ölni tudnának. Nem tehetek róla... egyszerűen csak nekem ez furcsa és kész. Miért akarna ölni valaki egy szendvicsért? Én... odaadom bárkinek az enyémet szívesen, aki éhes és nincs mit ennie. Maximum majd veszek egy másikat.
- De én... nem direkt csináltam! - komolyan, ennyire nehéz elfogadni azt, hogy legalább elnézést kértem érte? Tudom, hogy figyelhettem volna jobban is, de ez még új környék nekem és e miatt nem sikerült, de akkor sem kéne így hozzám állnia. Nem vagyok én rossz ember egy szendvics miatt és amúgy is helyre hozom, ez a lényeg nem? Letisztítom a dzsekijét, és... akár a tisztítót is kifizetem, vagy nem is tudom. - Ide jár a húgod iskolába? Pont ide? - igen aggódom, mert mégis csak rossz dolgok történtek itt, ő pedig nem is foglalkozik vele. Lányok tűntek el. Tudom-tudom, szőkék, de akkor is eltűntek, ő pedig mintha ezt nem gondolná komoly dolognak. Rendben van, hogy szegény környék, de attól még az igenis baj, hogy eltűntek innen páran. Elő kellene őket keríteni és féltenie kellene húgát, hogy talán ő is bajba kerül. - Mennyi idős? És ugye nem szőke? Eddig csak szőke lányok tűntek el, bár... nem biztos, hogy ez szándékosan van így. - oké elbizonytalanodom kicsit. Eddig azt mondták csak szőkék tűntek el, de lehetett más közös tulajdonságuk is, a szőkeség pedig csak véletlen egybeesés. Három még nem biztos, hogy statisztikai adatnak számít.
- Kérdezek, ha valamit nem értek, de... tényleg hogy kerültél ide? - mert nem lehetett gyorsabb, mint én, vagy igen? És direkt elbújt, hogy ha nem én jönnék, akkor ne legyen belőle baja, vagy mi lehetett? Arra viszont csak még szorosabban ölelem át magamat, hogy még meg is néz magának. - Légy szíves, ezt... nem illik. - igen azért kap egy megrovó pillantást. Ha már ez az egész kellemetlen helyzet így alakult, akkor legalább ne tegyen rá egy lapáttal.
- Hát szárítóval... oh, szóval itt nincs ilyesmi igaz? - nem kéne ezen meglepődnöm, miért is lenne, amikor errefelé még a szendvicsekért is ölni képesek? Naiv feltételezés volt részemről, azt hiszem ebben igaza van. Nem marad más, mint hogy kitisztítom a dzsekijét szépen, aztán visszaadom neki és már épp a saját a kabátomat venném fel, amikor elköszönés helyett mégis csak megszólal. Az tuti, hogy csak abban elég hűvös lenne kint, de a következő boltig csak eljutok, persze szigorúan azután, hogy beszéltem azzal a tanárral. Azért belebújok a kabátomba, amíg eltűnik. Nem mondom, hogy rövid idő telik el, szóval bizonytalan vagyok a visszatérésével kapcsolatban. A táskámban keresgélek épp, amikor megjelenik és a kezembe nyomja a felsőt. Tudom, hogy butaság, de hátat fordítok neki, amikor leveszem a kabátomat, hogy belebújjak abba, amit hozott.
- Köszönöm! - pillantok rá egy kedves mosollyal, amikor végre készen vagyok. Igen, tényleg pont az én méretem, bár persze furcsa a saját ruhámhoz képest. Sokkal... kivágottabb, zavaróan az. Felkapom rá a kabátot, az legalább rendesen takar, és pár pillanatnyi hezitálás után végül a saját felsőmet kiterítem az amúgy jéghideg radiátorra és kész. Nem lenne értelme magammal vinni. - Hát akkor... köszönöm és tényleg sajnálom. Vigyázz a húgodra rendben? Nekem meg kell keresnem Mr. Prestont. - beszélek vele, csak óvatosan puhatolózva, aztán meglátom, hogy mire jutok. És majd utána szépen kitalálom, hogy mi legyen. Azért közelebb lépek hozzá még egyszer és a kezemet nyújtom neki. Afféle béke jobb, ha már majdnem tönkretettem a dzsekijét. Ez olyasmi, ami még úgy érzem, hogy kell mielőtt folytatom azt, amiért jöttem, mert hogy az fel sem merülhet, hogy nem teszem, mégis csak okkal vagyok itt, segíteni akarok és meg is fogom tenni. Az ilyen apró kis akadályok nem tehetnek keresztbe.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 29 Márc. - 18:40

Felicity & Zach

- Meg ne sértődj már ezen! Nem kell a pénzed és kész, örülj neki, több marad belőle neked. – komolyan, már nevetséges az, hogy ennyire képes lenne emiatt bevágni a durcát. Honnan jött bakker, Disneyland-ből? Már csak az kell, hogy ő vegyen nekem ruhát. Senkinek nem kell itt a pénze, ha ő adja. Itt elveszik ami kell.
- Majd veszel egy másik felsőt. Vagy akár tűrheted azt is, hogy a sok kiéhezett középkorú fickó a te melleddel szemezzen egész nap. – na igen, azért ne higgyük, hogy itt az összes házaspár boldog, látom én azért a pillantásukat, amivel Felicity-t méregetik. Ez az a tipikus ”kérem az ágyamba” nézés.
- Az eltűnt csajokról beszélsz? Ki vagy te, Sherlock Holmes lánya? Ha a rendőrség nem találta meg őket, erősen kétlem, hogy te majd rájuk bukkansz. – Bricks nagyon jó zsaru, tudom, és nem győzöm áldani a szerencsémet, hogy nem akar engem rács mögéd dugni, mert egy rágógumi lopásért is életfogytiglanra ítélnének, elintézni. – A legtöbben éheznek, és itt is a gazdag aki nem késik három hónappal a lakbérrel. Szóval a helyedben óvatos lennék. – na igen, mert végül is jó csaj, és mert imádják kirabolni itt a gazdag, fiatal, szép és naiv lányokat, szóval… nem ártana beújítania egy fegyvert mondjuk.
- Viszont megtudok enni egy szendvicset anélkül, hogy a hátadba nyomnám. – igen, tudom, gonosz és bunkó vagyok, de ez van, miért szól le? Nem ismer. Nem hinném, hogy tudja, hogy mégis mivel jár az, ha valaki szegény. Én nem kaptam olyan tanítatást, amilyet minden bizonnyal például ő is kapott. - Nem, csak ha lehet próbálj meg segíteni abban, hogy holnap is eljöhessek a húgomért, oké? – na igen, mert amennyire engem itt utálnak, simán kitiltanak még az iskola környékéről is, és akkor cseszhetem. Na nem mintha az annyira visszatartana engem, de jobb szeretném ha a húgomat semmilyen formában nem keverném bele veszélyes és törvénytelen dolgokba.
- Te mindig ilyen sokat kérdezel? – döntöm oldalra a fejemet, és hát… nem tehetek róla, de mosoly szökik az arcomra mikor meglátom azt, hogy mennyire elvörösödik. Azért megnézem őt magamnak, férfi vagyok, ez egy féle berögződés, de… kicsit azért szórakoztató ez a helyzet, legalábbis én nagyon élvezem. – Mivel? Fújjam addig míg száraz nem lesz? – nincs itt semmiféle ilyen, ez egy lepukkadt iskola, még csak vécépapír sincsen itt, szóval nem, nincsen kézszárító és szerintem húsz év múlva sem lesz, vagy ha mégis, akkor nem fog működni. Mindegy, de azért nem ártana, ha lassan rögződne a fejében, hogy ez egy színvonalon aluli iskola. – Oké, kösz. – bólintok felé mosolyogva, mikor elveszem a dzsekimet és vissza is kapom magamra. Nem vagyok valami finnyás, ha nem csinál vele semmit sem, akkor is felveszem újra. Mindenesetre a felsőjét leteszem a csap mellé, és már indulnék is, hogy megkeresem a húgomat. Még utoljára visszanézek, hogy elköszönjek, de… - Várj itt, mindjárt jövök! – a franc enné meg, csak úgy le kéne lépnem, de nem tudom nézni azt, ahogy itt áll fehérneműben és ölelgeti magát. Nem mintha nem nézném el szívesen, de… mindegy, talán két percbe telik csak mire visszaérek, kezemben egy tiszta felsővel, amin a suli emblémája virít. – Tessék, szerencsére elég jól nézel ki, hogy simán bekerülj a szurkolólányokhoz, szóval… van a méretedben. – nyújtom felé a felsőt, amit amúgy a szurkolólány csapatai viselnek edzéseken, de… most jó lesz ez neki.

Tárgy: Re: Felicity & Zach Vas. 29 Márc. - 17:27

Zach & Felicity

Talán már túl sokszor mondtam el, hogy sajnálom? Az a baj, hogy talán az én butaságom, de valahogy azt szoktam meg, hogy ha valakitől őszintén bocsánatot kérek, akkor annak hatása is van, de ő... nem pont úgy fest, mint aki értékelné ezt, sőt, elég morcos. Persze értem én, hogy a dzsekijének baja lett, de biztosan helyre lehet hozni, vannak igazán mesteri tisztítók, legalábbis Angliában sokat ismertem és biztosan itt is akad nem is egy igaz? Csak... hát na, olyan mintha nem venné komolyan, hogy sajnálom és hogy nem szándékosan tettem. Ezek után, amikor már talán kissé erősebben is szól vissza a felajánlásomra is nem sokon múlik, hogy ne vágjam csípőre a kezemet, hogy a nagy igazságérzetemet előkapja szóljak rá, hogy így igazán nem illik viselkedni. - Jó hát... mondtam, hogy sajnálom és akkor nem kell a pénzem, rendben van. - azért azt nem tudom titkolni, hogy nem esik jól a hozzáállása. A számat elhúzom egy pillanatra, mielőtt nekiállnék az ominózus tisztogató akciónak, ami persze már megint nem jó, és ezt is leszólja. Jól van, igazából nem gondoltam bele teljes mértékben, hogy ennek milyen következményei lehetnek.
- De akkor a ruhám ujja is... - végül csak sóhajtok egyet és megteszem, amit kér. Igazából azt hiszem jogos a kérdés és igaza is van. Így tuti, hogy nem jó, mert túl sok minden látszik át a majonéz és a többi cucc kombinációjának hála, és már én is kellően zavarban érzem magam, csak nem akartam még inkább súlyosbítani a felsőmet ért károkat még ezzel is.
- Igenis elég fontos ügy van itt az iskolában! Nagyon fontos... életbevágó! - jelentem ki most már határozottan egy fokkal dacosabban, amihez még kicsit ki is húzom magam. Hát na, igenis fontos, életek múlnak rajta, hogy beszélni tudok-e azzal a tanárral. Jó persze nem nekem fogja megmondani, hogy kinek ártott, de... nem igazán lehet nekem hazudni, tudom, hogy mások mit éreznek és így elég nehéz nem az igazat mondani nekem, szóval... ha szemtől-szemben állok vele, akkor mégis sokkal jobban látni fogom majd, hogy mik a reakciói. Ez nagyon is fontos! - De akkor is... egy szendvicsért? Én csak... tudtam, hogy hova kell jönnöm, azt nem, hogy... De nem számít, itt van dolgom! - csak egy pillanatra engedem meg magamnak, hogy elbizonytalanodjam, aztán újra összekapom magam, visszatér a feszesebb tartás és sehol sem volt a bizonytalanság. Nem szabad, mert itt kell lennem és talán megmenthetek egy, vagy két lányt, akik még nem kerültek elő. Nem fog egy... dzsekis incidens ettől eltántorítani.
- Te viszont nem vagy jó abban, hogy elfogadj egy bocsánatkérést. - hát na, nem épp úgy áll ehhez hozzá, ahogyan szerintem kéne. Ha ő kent volna szét a hátamon egy szendvicset és utána elnézést kér érte... többször is, akkor én biztos vagyok benne, hogy megbocsátottam volna neki, méghozzá ennél sokkal kedvesebb stílusban. - De összekentem a felsőmet és csak... akkor most ezért is kérjek elnézést? - szóval még kellemetlen helyzetbe is hozom, és igen most végre én is körülnézek és épp elég tekintet szegeződik ránk. Jól van ezzel nem számoltam és meg is lep egy kicsit. Ha eddig még nem tettem volna meg ilyen intenzitással, akkor most jóval szorosabban ölelem át magamat, mert azt hiszem mégis csak kellően kényelmetlenné kezd válni ez a helyzet. Aztán el is tűnök a suli felé, és konkrétan majdnem sikerül felsikoltanom, amikor az egyik wc fülkéből lép elő. Sikkantás lesz belőle végül, de úgy istenesen megijeszt, a felsőm ennek hála a padlón köt ki, én pedig még kicsit meg is ugrok. Hát na az ablakot figyeltem, netán az ajtót, de...
- Hogyan... hogy kerültél oda? - nagyjából itt esik le, hogy mit is mondott és az, hogy a felsőm a földön van, én pedig egy szál melltartóban állok előtte és még mindig meglepetten próbálom felfogni, hogy kerül elő most onnan. Sikeresen átmegyek kissé rákvörösbe, a felsőmet pedig gyorsan felkapom és fordítok neki hátat. Megpróbálom még az utolsó próbálkozásokat is végrehajtani rajta, hogy valamelyest rendbe tegyem. Igen... így már csak az a gond, hogy vizes. - Megtennéd, hogy megpróbálod megszárítani? - oké szegény negyed, de nekem nem esik le, hogy egy ilyen helyen kb. kizárt, hogy legyen rendes kézszárító, vagy ilyesmi. Nálunk van, ahol eddig jártam mindig volt, itt miért ne lenne? Bármikor szükség lehet rá. Vizes felsőben nem mehetek ki, ami még foltos is... igazából sokat nem értem el az a baj, csak hogy legalább már a mellkasom nincs összekenve. Közben próbálom azt kizárni magamból, hogy nincs rajtam csak a fehérnemű, és nekiállok letisztítani a dzsekije hátát is. Az könnyebb, csak át kell törölni párszor, és aztán száraz törlőkendő... na igen, az sincs? - Azt hiszem... ez gyorsan megszárad majd, vízlepergető végülis... nagyjából, a foltot pedig bármelyik folttisztító simán kiszedi. - magyarázom, miközben még mindig körbenézelődök, hátha mégis van kéztörlő, azt... már meg se merem nézni, hogy van-e wc papír, ezek után kb. teljesen kizárt a dolog. Mindenesetre a dzsekijét leteszem, egy száraz csap szélére, és marad az eddig bevárt magamat átölelési technika, mert még mindig túlságosan kevés rajtam a ruha, és nem szokásom a hófehér bőrömet csak úgy mutogatni.

♫ Same old war ♫ ♦ Ruha ♦ Mentőakció

Tárgy: Re: Felicity & Zach Pént. 27 Márc. - 21:18

Felicity & Zach

[color=#335588]- Ja, azt képzelem.[color] – hagyom annyiban a dolgot. Nem igazán érdekel, hogy mennyire sajnálja, mert attól még nem lesz tiszta a dzsekim én csak… ne értem, hogy ez a nap miért ilyen eddig. Komolyan, tettem valami rosszat? A megszokottól eltekintve? Nem, mégsem szívok ennyit mindennap. Még keresnem is kell újra pénzt, mert Daniels persze a drogból kapott pénzt elkobozta. – Nem kell, semmi szükségem a pénzedre, ráadásul…ilyet nem tudsz még egyet venni. – igen, ez különleges, sokat jelent nekem, és nem is akarok más dzsekit, ráadásul milyen már, hogy ő vesz nekem ruhát? Lehet, hogy csóró vagyok, de azért vannak még elveim, ne más öltöztessen.
- Mondjuk fond össze a karodat a mellkasod előtt,vagy…akármi, oké? – csak ne égessen le, vagyis nem az, hogy leéget, hanem inkább csak simán úgy nézek most ki, mint valami perverz kamasz, és nem vagyok az, nem akarok eltiltást innen, úgy nem tudok eljönni, szóval…valahogy takarja el a bimbóit.
- Képzelem milyen rohadtul fontos ügy lehet egy iskolában. – na igen, tudok én arról, hogy eltűnt pár lány, de nem hinném, hogy egy csaj csak azért iderepül, hogy érdeklődjön utánuk. Szóval nem, nem igazán vágom, hogy mégis milyen elképesztően fontos ügy szólította őt pont ide, egy iskolához, egy ilyen környékre. – Ez itt a szegény negyed? Az ország egyik legszegényebb része. Mire számítottál? – komolyan, nem értem, mégis mit hitt, hogy mi várja majd? Utánanézett egyáltalán annak, hogy hova jön? Mert ez nem egy barátságos környék, sőt, kifejezetten ellenséges, és nem hinném, hogy biztonságos lenne neki egyedül sétálgatni az utcán, akármelyik napszakban.
- Bocsánat kérésben nagyon jó lehetsz. – na igen, már vagy szerinte ezerszer kért bocsánatot, és ha még egyszer bocsánatot kér, hát szerintem én itt helyben agyvérzést kapok, mert jóból is megárt a sok, egyszer is megértettem azt, hogy sajnálja, nem kell hatvanszor elmondania, de…oké, kedves meg minden, de itt ezen a környéken ez nem számít. – Azon kívül, hogy mindenki engem bámul a melldörzsölős jeleneted óta? – na igen, csak nézzen körül, mindenki lopva ide-ide pillant, hogy most mi van, én meg mentem a menthetőt, mert nem akarom, hogy innen is kitiltsanak, ha én nem jövök el a húgomért akkor senki, mert anya túl messze melózik, szóval… ez az én dolgom.
- Ja, úgy látom sikerülni fog megtalálnod. – mosolygok rá, miután elismételte a dolgot. Nem bonyolult, elég egyszerű iskola ez, felépítésében meg úgy kinézetében is, szóval nagyjából egyből kilehet találni azt, hogy mi hol van, én talán olyan egy-két nap alatt már kívülről tudtam mi hol van, hány méterre mitől. Arra már nem is igazán figyelek, hogy mit mond, ő csak menjen be, majd ott találkozunk, ahogy mondtam, csak találnom kell egy helyet, ahol nem kell attól tartanom, hogy látnak. Nem éppen szokványos az, ha valaki teleportál. Szerencsére ismerem a női mosdót, szóval amint biztos helyen vagyok, be is hunyom a szememet, és mire kinyitom már egy vécéfülkében vagyok, egyből nyitom is az ajtót, de… - Basszus, ez valami elcseszett jelzés, hogy ki vagy éhezve? – pillantok rá értetlenül, mikor megpillantom őt egy szál melltartóban. – Nyugi, láttam már nőt melltartóban! – nem kell zavartatnia magát, csak rakja helyre a dzsekimet, hogy aztán megkereshessem a húgomat.

Tárgy: Re: Felicity & Zach