Az őrült kísérlet

Nem igazán találtam már az elején se jó ötletnek azt, hogy saját magam tegyek látogatás a laboratóriumnál. Frank azonban hajthatatlan volt, azt mondta csak is én tehetem meg, mert a cég tulajdonosának személyes megjelenése bizalmat fog sugározni és talán nagyobb esély lesz az üzletkötésre. Nos ez a felvetés már megingott az elején. Személyesen nekem maga a laboratórium sokban adna lehetőséget, de a vezetőség valahogy nincs az ínyemre. Frank talál majd másik laboratóriumot amit megpályázhatunk az ajánlatunkkal, vagy eljön és Ő maga próbálja kisimítani a göröngyöket.
-Lehet nem kellene ellenszenvvel viseltetnem ön ellen, de amit épp művelni készült sem a barátság megalapozásának alappillére. - A köd szinte magától tör elő belőlem, néha ha veszélyben forgok vagy éppen túlságosan dühös vagyok magától aktivizálódik, ennek azonban hasznát tudom venni. Nem kell túl sok koncentrálás a kibocsátásához.
-Fenyegetem? Nem, ez nem így van, vegye önvédelemnek. A munkáját nem kicsinylettem le, látszik, hogy sok munka fekszik a kutatásában ám én nem kérek belőle. - Fejtem ki világosan, én üzletet jöttem kötni és nem pedig kísérleti nyúlnak jelentkezni. Kissé megsért azzal, hogy szellőztessem ki a ködömet, ezért még mielőtt hátat fordíthatna azonnal visszaszívom a ködöt magamba, ez egy gyors folyamat. A kijárat felé veszem az irányt, a kocsi kint vár. Egy cseppet sem akarok tovább ezzel az egész hellyel foglalkozni, a szívem szerint bezáratnám, de ahhoz bizony sok követ kellene megmozgatni és nekem most nem ez a legfontosabb feladatom.

Meglepetten konstatálja Freja hivatalos hangnemét.
- Elnézést úrnő a kellemetlenségekért. Emiatt igazán nem kellene ellenszenvvel viseltetnie irányomba. Mindazonáltal ha nincs bizalommal irányomban, nyugodtan kérjen ki más szakvéleményt is. – modora távolságtartó, mi több sértett. Ezt a feltételezést! Hogy ő olyan rossz tudós lenne! Ez sérti egóját. Annyira, hogy magának a gépezetnek munkafolyamatát is leállítja. Emellett a megjelenő köd sem tesz jót a szerkezetnek, bárhogy is jelent meg. Szokatlan és természetellenes. Talán a nő idézte meg? Jobb vigyázni. Tárolt energiáiból láthatatlan védőmezőt generál maga köré, mely meggátolja a köd további közeledését.
- Azt hiszem ön fenyeget, úrnő. S mivel az előbb le kicsinylette szakmai tudásomat, így nem kívánom folytatni a társalgást. A titkát megőrzöm, ha hisz nekem, ha nem. S mielőtt távozna, kérem szellőztessen ki! Nem szeretném ha a kollégáimat reggel efféle vakság fogadná reggel. – ezzel megfordul és távozik. Energiamezőbe burkoltan könnyedén áthatol holmi ködön. Irodájába visszatérve ruhát vált és távozik az AIM-ból. Mára ennyi munka elég volt.

Látszólag semmi ijesztő nincs ebben a laborban, de a látszat ne tévessze meg a mutánst. Itt minden az x-gén kutatására készült és erről nekem halvány fogalmam sem volt ezidáig. Ha épségben kijutok innen lefokozom Frank-et takarítónak, hogy tudott egy ilyen helyre elküldeni? Eddig a képességem volt a védvonalam most pedig nekem kell védelmeznem azt amivel születtem.
-Dr. Helmsman! - Váltok vissza a hivatalos megszólításra. - Én úgy gondolom ez több volt, mint elég. Jöttem, hogy önnel beszéljek és néhány érzékeny műszert közelebbről megnézzek annak érdekében, hogy megbizonyosodhassak mennyire gyümölcsöző lehet a befektetés a laboratóriumba. Azonban egy szó nem volt arról, hogy bármi is történni fog velem. Ön szerint, hogy lehetnék biztos abban, hogy nem történt maradandó változás a DNS-emben vagy a szervezetemben, ha nem haragszik az Ön szava kevés hitelt ad. - Komolyan csengenek szavaim. Amikor azonban távozni készülök az nem sikerül, nem tudok felülni és pánikba esek, ez már rohadtul nem az ami benne van a munkaköri leírásomban.
A zöldes fény megjelenésével azonban már nincsenek kétségeim és szabadjára engedem a ködöt ami szabaddá tesz és kiszabadulok. Nem tudom mi volt a bizsergető érzés, de nem tetszett. A köd körülöttem gomolyog és méreg, düh hullámzik benne, sötétebb az éjszakánál. Mikor dühös vagyok az erőm fokozatosan nő és egyszerű bénulás mellé rosszabb dolgokat is okoz, olykor halált.
-Most mesélje el szépem Dr. hogy mi volt ez? - Már nem érdekel semmi csak az, hogy megbizonyosodjam arról nem történt semmi velem ami maradandó volna. Lassan körbe öleli a doktort a köd, de egyelőre nem engedem, hogy hozzáérjen, amíg válaszokat nem ad addig nem. Az X-gén az egyetlen fegyverem, hozzám tartozik és ha meg kellene válnom tőle többé nem az lennék aki voltam. Márpedig én egy harcos vagyok és az is akarok maradni.

A tudományban járatlan ember számára valóban ijesztőnek hathat ez a környezet, pedig itt egyáltalán semmi veszélyes dolog nincs. Egy pisztolyos rendőr veszélyesebb, mint az itt lévő gépezetek. Ennek ellenére kiváló minőségűek és védettek, s tekintve, hogy még az internetet nem találták fel, így bármiféle manipulációra csakis manuálisan lehetséges. Kivéve, ha efféle csodás mutánsképességgel nem bír az illető.
A doktor nem szívesen elektrosokkolja az úrnőt, mégis a csodás felfedezés láttán, hogy mutáns kíváncsisága az egekbe szökött és legújabb találmányához is megfelel. Remélhetőleg az úrnő is örülni fog majd az eredményeknek. Addig azonban pár kellemetlenségen kell átesnie.
- Sajnálattal hallom Freja, és újfent elnézését kérem! Kísérleti berendezésekről van szó, melyek néha veszélyesen működnek. Ha tudná engemet hányszor ért már ehhez hasonló esett! Nem egyszer. – próbálja magyarázatával megnyugtatni. Az úrnő heveskedésének nem örvend. Így nehezebben fog boldogulni.
- Azért van egy kis baja… - jegyzi meg a doktor és az úrnő is érezheti, mikor felpróbál ülni, de nem sikerül. Mintha lebénult volna. Ez persze a doktor mozgási energiát elszívó képességének a következménye, ám lévén ez láthatatlanul és látványos koncentráció nélkül történik, így felismerhetősége kétséges.
- Ismételten meg kell erősítenem, hogy itt semmi se halálos! Sőt! Épphogy gyógyító! Csak kérem várjon egy kicsit, míg a gépezet működésbe lép. Úgy hiszem, nem kíván egész életében egy beszélő hússzobor lenni. – kissé pimasz hangnemre vált, de láthatólag az úrnő nagyon is hozzá szokott ahhoz, hogy parancsolgasson, s mikor ő kényszerül rá engedelmességre, azt nehezményezi. Nem ok nélkül. A doktor nekilát gépezete működtetéséhez. Zöldes fénnyel árasztja el a gépezet az úrnő egész testét, fájdalmat nem okozva, de valami különös bizsergető érzés kíséretében. Hatása nem eredménytelen, a bénultság véget ér, noha ez nem a szerkezetnek köszönhető, hanem kezelőjének. A gép mást tett, nevezetesen az úrnő X-génjének szerkezetét változtatta meg, s a doktor elmélete szerint ezzel a képesség megváltoztatását is sikerült elérni. Persze csak ha ebben nem akadályozza meg senki sem.

Nem azért tartok egy kicsit ettől a helytől, mert nem bízok senkiben, igen is vannak emberek akikben feltétel nélkül megbízom. Viszont már maga ez a DNS vizsgáló szerkezet sem bizalomgerjesztő, egyszerűen irtózom tőle. Ám az eredmények meglettek és ha ezt mind tárolja a Dr. gépe akkor meg kell kérnem Frank-et, hogy értesítse a heckerünket Marlie-t, hogy próbáljon elvégezni valami betörés félét a rendszerbe és töröltesse az adatokat anélkül, hogy az feltűnést keltene vagy gyanakvásra adna okot. Ez persze komoly munkát jelentene, hisz a technológia bár fejlett, de nem annyira, hogy egy adat törlés olyan egyszerű feladat lehetne, még jó, hogy Marlie egy kész zseni és nekem dolgozik.
Az a tiara vagy nem is tudom mi egy fokkal bizalomgerjesztőbb, de csak egy fokkal. Persze az, hogy a kísérlet nyúl szerepét megint én töltöm be már annyira nem jó. hagyom, hogy az a szerkezet a fejemre kerüljön, de egyáltalán nem készülök fel ennek a következményére.
Elektromos áram éri a testem érzem mindaddig míg el nem sötétül minden a szemem előtt. A következő pillanat amikor már feleszmélek az, hogy ott áll a Dr. mellettem.
-Ugye tisztában van vele, hogy ez nem a legjobb alapja egy együttműködésnek? - Mondom kicsit még kábán. Itt a végén még megölnek. A szervi károsodásra már oda se figyelek, ezek utána már azon se csodálkoznék ha a szerveim se lennének meg.
-Jól vagyok, kutya bajom. - Ülök fel, mert egy percnél sincs kedvem tovább ott maradni azon a fémasztalon, mint egy boncolásra váró hulla.
-Esetleg akad még itt valami halálos? Ha lehet azt csak a távolból nézném, ha nem zavarja. - Ha hazaértem Frank lesz az első akinek kitekerem a nyakát, mert nem jött el helyettem.

A doktor mindig variál, mindig meg kell oldjon egy problémát így gondolatai csak úgy pörögnek. Telepata legyen a talpán ki ilyenkor próbál meg bármit is kiolvasni belőle, főleg ha még tudományos kifejezésekkel és különböző képletekkel is operál. Hiába olvassa ki, ha nem érti, ez a legjobb védelem, mint egy kódnyelv, mit csak az ért aki megtanulta.
Az ékszer ötlet persze bejött. Hiúság, asszony a neved! Jól tudja ezt a doktor, ezért is vette elő ezt a kísérleti eszközt. És nem is esik nehezére az úrnő fejére tenni az éket. A próbáljuk ki kijelentésre mosolyog egyet, s közben a szabályzót veszi kezébe. Bekapcsolva hangosan felbúg, mi egyenletes bugássá silányul.
- És most! – kiáltja fel magát, mintha csak aktiválná az eszközt. Ám nem egészen ezt tette. Elektromos áramütés éri az úrnő ami a doktor add ki magából az előbb elraktározott energiamennyiséget használván fel. A hatás sokkoló, s a nő ennek megfelelően eszméletét kell vessze egy kis időre. A jó doktor persze van annyira udvarias, hogy elkapja a teste feletti önuralmát elvesztő nő, majd két karjába felkapva rakja fel a fémasztalra. A tiarát leveszi fejéről, ki is kapcsolja. A szerkezetet odébb leteszi. Az úrnőt nem szíjazza le, egyszerűen csak folyamatosan elszívja bármilyen mozgási kísérletével együtt járó energiáját, így bénítva meg a továbbiakban. Közben az előbbi DNS elemző szerkezetet tolja fölé, átállítva, hogy ezen helyzetében is meg tudja vizsgálni.
- Freja, Freja, jól van? – próbálja élesztgetni az úrnőt.
- Elnézését kérem. Azt hiszem zárlatos lett a szerkezet. Gyorsan megvizsgálom, nem-e történt valamilyen súlyos szervi károsodás. Kérem, mondja el hogy van? – próbál némi együttérzést színlelni ezzel is leplezve valódi tettét és szándékát. Persze a gép újra átvilágítja és kidobja az adatokat, miszerint az anyagcsere háztartás egyensúlyának megbomlásán túl más baja nincs, s ez is csak átmeneti, rövid idő kérdése, hogy helyreáll, s mintegy jele a sokkolásnak. Kiváló. Következhet a hőn áhított kísérlet, hisz egy kiváló mutáns alanyra lelt a lehető legváratlanabb időben és személyben.

A gépezet elsőre sem nyerte el a tetszésem, de amikor rájöttem a lényegére, hogy igazából a DNS-em vizsgálja már határozottan nem volt a szívem csücske. persze értem, hogy ez a gép korszakalkotó és, hogy akik megalkották nagyon is zseniálisan rakták össze. Ám számomra hatalmas fenyegetést jelent ahogy a többi mutánsra is. Ezzel bármilyen helyzetben felfedezhetnek bennünket, ha az emberek közül olyan kezére kerül akinek feltett szándéka a kiirtásunk akkor áldoz le a napunk. Egy ilyen szerkentyűvel nem tudjuk felvenni a harcot, gyermekek sorát végeznék ki csak, mert egy apró plusz van bennük amit az egyszerű emberek nem értenek meg.
Természetesen nemet mondok a változtatásra. Semmi pénzért vagy szabadságért nem válnék meg a képességemtől, a részem, olyan volna mintha kiakarnék szakítani magamból egy darabot. Nem, nem kérek ebből köszönöm! A képességemre szükségem lesz egész életemben, ez a védelmem, a fegyverem, mindenem. Egy nem fogható vagyontárgy.
-Csecsebecsék? Hallgatom Zane. - Nem igazán kötnek le a kis mütyűrök, ám amit eddig láttam igen magas technológia és ha már a legelső is ekkora veszélyt jelent akarom tudni, hogy a többivel mi a helyzet.
Hallgatom a magyarázatát, hogy az a kis tiara valóban mi is, külsőleg egyáltalán nem tűnök különlegesnek, de ahogy a végére ér a dolgoknak már kezd érdekelni a szerkezet. Tehát aki viseli gondolatolvasásra képes, érdekes. Ha itt ilyen technológiák vannak akkor hogy-hogy még nem jutott egy sem illetéktelen kezekbe?
-Akkor hát próbáljuk ki! - Adom meg az engedélyt, hisz mégis csak én vagyok ma a kísérleti nyúl. A doktor fejemre helyezi a szerkezetet, egyelőre nem érzek semmi különöset, várom a hatást, a gondolatokat, bármit.
Jobb is, hogy nem Frank jött helyettem, Ő semmiből se látott volna többet, mint valami ártalmatlan eszköz amire szórják a pénzt. Már tisztán látok, a Dr. egy zseniális tudós és borzalmas veszélyt jelent.

Az udvarias szimpátia meg van, erre épít a jó doktor s ahogy illik hosszas magyarázkodás helyet konkrét dolgokkal, nevezetesen a működő gépezettel, ami érdekes eredményeket mutat ki.
A kérdésfelvetésére az úrnő nemleges választ add. Ez elgondolkodtatja a doktort. Talán tud arról, hogy rendelkezik az X-génnel? Vajon a képességét is tudja használni? És mi lehet az? Felettébb érdekes kérdések. Nem zavarja emlékezik vissza ezen kijelentésére. Akkor nem lehet valami veszélyes dolog. A nő lépne is tovább, ami egyértelműen jele annak, hogy nem kíván foglalkozni a dologgal. Tehát leplezni akarja mutáns mivoltát, ami tehetős mivoltából kifolyólag érthető is. Nem is tudja hirtelenjében mit is tegyen… Mert nem akarja egyből lerohanni és színt vallani. Ugyanakkor itt egy újabb lehetőség egy újabb kísérletre.
- Nos… éppenséggel volna még itt valami… - kapcsolja ki a készüléket, közben energiát szívva magába, hiszen nem tervezte képességét használni. Most azonban úgy találja jónak, hogy jobb ha felkészül.
- Freja, nem tudom mennyire érdeklik a csecsebecsék? – indul tovább egy szomszédos helyiségbe.
- Persze ez nem egy hétköznapi, hanem egy kísérleti szerkezet. – kiabál vissza, miközben a széfből előveszi a gyémántos tiarát s az arról lelógó kis szabályozó szerkezetet.
- Ez látszólag ékszernek tűnik, s valóban eredendően az is. Ám egy kicsit átépítettem. Voltaképp a gyémántok egy igen különleges felhasználhatóságával kísérletezem. Ha megengedi… - nyújtja a tiarát a nő feje felé, mintha csak megakarná koronázni.
- Az eddigi kísérletek alapján nem veszélyes. Az emberi agyra van hatással. A jelek szerint képessé teszi az embert a gondolatolvasásra olyan formán, hogy felerősíti az agyhullámokat. – tart egy rövid előadást a szerkezet működéséről, s ha ezek után sem tiltakozik, úgy az ominózus fejecskéjét ékesíti vele.

-Örömmel, Zane. - Mosolyogtam rá. Bár egyelőre nincs még meg a bizalom irányába. Udvarias, de hát az emberek nagy része képes erre ha valamit elakar érni, egyelőre ki kell puhatolnom, hogy Őt is csak érdekei vezetik vagy tényleg szorult belé valami udvariasság mindentől mentesen.
A gépezetbe beszállok, mert hát mégiscsak Ő a tudós ember, csak tudhatja mit csinál. Ahogy rájövök a gépezet még mire lehet képes azonnal a leállítását kérem, de tartok is tőle, hogy ezzel már jócskán elkéstem és ezzel nem is tévedek.
lelépek a pódiumról és végig hallgatom, hogy kicsattanok az egészségtől és nincs semmi genetikai problémám, hát problémám éppen nincs csak éppen némi plusz adatott meg nekem amiről szeretném ha más nem tudna.
Már egyszer rendesen megjártam mikor kitudódott a mutációm, nem szándékozom még egyszer bajba keverni magam. Fürkészve figyelem a DR. reakcióit, nem igazán remélek sok jót, a gép bizonyára mutatott olyan dolgokat amiket normális esetben nem mutatna ki, és be is bizonyosodik hamarosan, hogy mennyire igazam volt.
Hallgatom amit mond és kezd érdekelni a dolog, tehát ez megszüntethető? Mármint nem hiszem, hogy megszeretnék válni az egyetlen fegyveremtől amivel biztos halálba tudom küldeni a volt férjem.
-Azt hiszem erre nem lesz szükség Dr. hisz maga mondta, egészséges vagyok, ami pedig bennem van még az maradhat is, engem nem zavar. - Mondom és hát persze nem tudom mennyit is tudhat a Dr. erről az egészről. Lehet sokkal jobban szervezett, mint én, de nem akarok komolyabban belemenni ebbe a mutációs kérdésbe. örökíteni már nem fogom az biztos, ha nincs szerencsém a lányom már megkaphatta az x-gént, ez ellen nem tudok tenni, a továbbiak meg nem érdekelnek, a mérgező ködöm éppen annyira fegyver, mint pajzsom is, nem akarok megválni tőle.
-Esetleg mutathatna még dolgokat amit itt csinálnak a laboratóriumban. - Vetem fel elterelés képpen. Valóban Frank-nek kellett volna idejönnie.

Az udvariasság elmaradhatatlan kelléke az emberi társalgásnak, különösen egy műveltségi színvonal felet. S valóban a doktor őszinte lelkesedéssel köszöntötte az úrnőt. Igaz ezen megnyilvánulását nem rossz értelembe vett hátsó szándék erősíti.
- Rendben van, Freja. Nem kívántam megsérteni rangjához és méltóságához nem illő megszólítással. Így kérem, hogy maga is hívjon csak nyugodtan Zanenek. – mosolyog vissza az úrnőre. Nála tényleg kivételezésnek számít, hogyha valakinek megengedi személynevén való szólítását, hisz nagyon rátarti doktori címére. Persze a körülmények megkívánják, s ha már az úrnő alázatos volt, hát a jó doktornak is alább kell adnia magasztos címeit. A cél érdekében, ami nem más mint az úrnő és vagyonának megnyerése.
A gépezet hibátlanul működik, az adatok egyértelműek. Az úrnő kérdéskérése szokatlan, hisz az érzékelő sugarak nincsenek káros hatással az emberi szervezetre, ám az illendőség mindig a gyengélkedés mímelő nők javára szolgál.
- Jöjjön csak le. A letapogatásnak már vége. – mondja s közben az adatokat nézi.
- Maga teljesen egészséges. Nincs semmilyen szervi elváltozás. Genetikai felépítése is kiváló. – ennél a pontnál a doktor elhallgat. Az adatokból kiszűrni az X-gén jelenlétét és annak aktív mivoltát. Tehát az úrnő is mutáns. Érdekes fordulat. Talán többre is lelt benne a jó doktor, mint remélte.
- Illetve van egy kis apróság. Hajlam genetikus elváltozásra, mit tovább örökíthet. Esetleg szeretné-e kezeltetni? Laboratóriumunk már elég fejlett ahhoz, hogy bizonyos előnytelen genetikai tulajdonságokat megváltoztassunk. Persze nem mindent, ami már szervesen beleivódott az emberbe azt veszélyes is lenne, de ezt az elváltozást lehet kezelni. Egyszerűen csak inaktívvá teszem a gént és többé nem okoz önnek problémát. – veti fel az ötletet szenvtelenül. Meglehet már maga a hír is sokként éri az úrnőt, éppen ezért is fűzte hozzá egyből, hogy van rá gyógyír. Hisz pont hogy ő az aki különös szenvedéllyel foglalkozik az X-gén kutatással, s annak manipulálhatóságával. Talán végre hasznát veheti eddigi kutatási eredményeinek.

Megjelenek a várt helyen és meglepetésemre a férfi azonnal félbe hagyja az eddigi munkáját, hogy teljes figyelmét rám fordítsa, jó pont, legalább tudom nem hiába jöttem és van esély a megállapodásra. A kéz csókra enyhe pír önti el az arcom, nem igazán szoktam hozzá az udvariasság eme fajtájához. Amíg a férjemmel éltem persze a sok udvariasságtól, hamis bókoktól és semmit mondó szavaktól szinte rosszul voltam már, ám a Dr. őszintének tűnik és udvariassága nem csupán ámítás.
-Én is vártam a találkozást Dr. Helmsman, de kérem hagyjuk ezt az Úrnőzést. Nem igazán szeretem és mellesleg nem mozgok már olyan körökben, hogy rajtam lehessen ez a titulus, tehát Szólítson csak Freja-nak. - Mosolygom rá. A pénzem tényleg rászolgál, hogy valami rangot szerezzek, de engem ez hidegen hagy, minden a régi életemre emlékeztet amit nem szívesen idézek fel. A pénz nem boldogít, de hasznomra van ez biztos, most pedig olyan egyességet akarok kötni ami talán jóval több hasznomra lesz, mint az eddigi befektetések.
Beérünk a laboratóriumba és a Dr. bele is kezd szakterületének mesélésébe és abba, hogy mit is művelnek itt a laborban. Valóban érdekes amit csinálnak. Amikor felállok arra a pódiumra talán egy picit félek, rendben, kipróbálom amit mond, mert hát csak tudja mit csinál, nem? Az biztos, hogy ennek a kísérletnek a végén lesznek kérdéseim, bőven, hisz azért jöttem, hogy megállapítsam van-e értelme bármiben is megegyezni az AIM laboratóriummal. Jó volna ha maga Frank is itt lenne, ehhez jobban ért, mint én, hisz Ő a mindenesem, olcsó munkaerő és szinte az egyetlen barátom is.
Valami fény féle áraszt el, gondolom ez olvassa le az adatokat vagy nem tudom, ehhez igazán nem értek, nem éppen ez a szakterületem. Elgondolkodom egy pillanatra, hogy mibe is vágtam bele most, ha minden igaz ez a gépezet képes kimutatni a sejtváltozásokat, a X-gént, ami a mutációmat okozza, a francba! Káromkodom e magam halkan. Nagyon remélem ennél még nem tartanak a tudományban, mert akkor most nyakig benne vagyok a szószban.
-Dr. Helmsman, kicsit rosszul érzem magam, esetleg végzett már? - Kérdem, Reménykedem benne, hogy még nem végzett és előbb abbahagyhatjuk, nagyon nem lenne jó, ha gyanúm beigazolódna és valamit kimutatna a gépezet a DNS-emben.

Csinos kosztümében a vártaknak megfelelően jelenik meg Freja úrnő. Helmsman egyből lerakja íróeszközét és feláll.
- Üdvözlöm, úrnő! Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok! – lép előre és illemtudón megcsókolja a hölgy kezét.
- Már nagyon vártam önnel a találkozást. Nem mindennapi esemény, hogy egy felső tízezerbe tartozó hölgy érdeklődését sikerül felkelteni a tudomány iránt. – ereszt meg egy bárgyú mosolyt.
- De vágjunk is bele a közepébe, hiszen az idő pénz! – karját előre nyújtva mutatja az utat merre menjenek. A kéretlen irodai helységből hamarost a hőn áhított laboratóriumba kerülnek, csak pár lépést kell megtenni.
- Nos, úrnő, itt az AIM-ban garantáltan a világ legfejlettebb technológiájával dolgoznak, tekintve, hogy a magunk számára is fejlesztünk ki különféle eszközöket. Mindemellett szakterületemen, melybe a kémia és a genetika világa tartozik, látványos előrehaladást értünk el. Itt van például a DNS-elemző gépezetünk. Még a formatervezés is barátságos, amellett, hogy valóban jól működik. Csak fel kell állnia erre a pódiumra és a körívben lévő érzékelők sugarai letapogatják és elkészítik géntérképét. De akár képet is tudnak alkotni teste belső felépítéséről. – kezével felinvitálja az úrnőt a gépezetbe. Elvégre úgy lehet a legkönnyebben megbizonyosodni egy szerkezet működéséről, ha azt használják. A jó doktor közben a műszerfalon nyomogat gombokat, miközben a gépezett határozottan felbúg.
- Ha van bármiféle kérdése vagy észrevétele, nyugodtan tegye csak fel! – kiált még oda és indítja a gépezetet. Az a már említett módon fénnyel árasztja el a benne lévőt, miközben a számítógép feldolgozva az adatokat megjeleníti a képernyőn, sajnálatosan csak számok formájában, mert a grafikus leképező rendszer még nem működőképes. Mindemellett a doktor tudja értelmezni az adatokat és képet alkotni róla.

Annyira nem szívesen teszek ilyen körutakat, jobban szeretek valami expedícióval eltölteni az időm, felfedezni, kincseket találni, de a befektetésre szükség van. Nekem is jól jönnek a támogatók ahogy ez a vállalatuknak is jól jön. Ilyen fontos, de kevésbé érdekes dolgokra gyakran sor kerül.
Dr. Helmsman-hoz vagyok hivatalos így megpróbálom hozni a legjobb, de igen üzleties formám. A legtöbb esetben Frank-et küldöm magam helyett, de ez nem mindig sikerül, most túlságosan elfoglalt, egy közeledő expedíció tervrajzát szerkeszti, hogy úti célunk zökkenőmentesen valósuljon meg. Egy kosztümöt öltök magamra és a kedvenc parfümömmel fújom be magam, készen vagyok.
Kocsiba szállok és időben elindulok, nem szeretek késni, minden úgy jó ha időben van készen. Egy ilyen fontos dolognál pedig tényleg sokat számít az, hogy időben megérkezzem.
Sikeresen is teljesítem az időt, leparkolok majd elindulok a megbeszélt helyre.
Remélhetőleg sikerül üzletet kötni, ez a vállalatuknak is hasznot hoz majd ahogy nekem is. Megigazítom magamon a kosztümöt és beindulok az épületbe. Minden egyes találkozáskor izgulok, mert tényleg sok múlik azon, hogy szerepelek. Frank külön a lelkemre kötötte, hogyha valami nem is tetszik ne háborodjak fel vagy ne próbáljak meg hátat fordítva kigyalogolni. Nagyon ismer már. Mondjuk megesett már, egy állatvédő szervezettel akartunk üzletet kötni, támogatást nyújtani, de a körülmények ragyogóak voltak, semmiben nem szenvedtek hiányt és csak kiakartak zsebelni, nem türtőztettem magam aminek eredménye az lett, hogy kihajítottak a szervezettől, ugrott egy támogató. Ezúttal bármi is legyen ami nem tetszik nyelek egyet és hallgatok, túl forrófejű vagyok.
Belépek a megbeszélt helyre és nagy valószínűséggel magába a Dr.-ba botlottam.
-Jó Napot Kívánok! Freja Stark vagyok! Dr. Helmsman? - A biztonság kedvéért rákérdek, abból nagy baj nem lehet.

Különös egy vendéget vár Dr. Helmsman laboratóriumába. Nem mást mint Freja Stark úrnőt. Ismeretségük új keletű mégis barátinak tekinthető. És a jó doktor mindig meglátja a gyémántot a szutyok mögött. Nevezetesen a gazdag mecénást, akit először el kell kápráztatni. Nem mintha neki lenne szüksége pénzre, de egy új befektető és részvényes sosem árt a vállalatnak. Számára pedig plusz pontokat jelent az igazgatóság előtt, ha megtudja nyerni.
El is készített jó néhány műszert a különféle érdekfeszítő avagy látványos kísérletek bemutatásához. Most nagyon fontos a látvány. Persze ő megmagyarázza tudományosan is a folyamatok mibenlétét, ám vélhetőleg az úrnő számára az vajmi kevéssé bizonyul majd érthetőnek. Tapasztalatai ugyanis ezt igazolják. Ami őt egyáltalán nem zavarja, már megszokta, mi több, ha porhintés lenne még javára is válna a tudományos blabla. De a jó doktor nem holmi kontár! Nagyon is van alapja annak, amit ő prezentál.
Munkaidő végeztével fehér laborköpenye röpül szekrényébe és elegáns fehér ruházatában pompázik az elmaradhatatlan bíbor nyakkendővel egyetemben. Még haját is újra fésüli, ami rá kevéssé jellemző, főképpen, hogy a kopaszodás lassú, de sajnálatosan biztos útjára lépett. Hiába, a sok ész megeszi a hajhagymákat. Végezetül egy kis kölni, mit ma külön hozott magával. Minő tökéletesség! Aztán jön a várakozást, mit ő tevékenyen, különféle papírizációs dolgok áttanulmányozásával tölt el.