Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság.
Userinfo: Főkarakter neve: Liam Mason Név: Alexander "Caesar" Whitmore Mutáns név: Kapitány Születési dátum és hely: 1835. április 12, Nassau Besorolás: Törvényen kívüli
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Asszimiláció Osztályozás: Béta Aktiválódás: 14 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Az asszimiláció egy olyan képesség amely egy tárgy, vagy anyag tulajdonságaival ruházza fel a használót. Az anyagot, vagy tárgyat elég megérintenie ehhez. Azonban nem képes egy tárgy, vagy anyag minden tulajdonságát felvenni, maximum ötöt. A képesség nem "emlékszik" az egyes használatkor felhasznált anyagokra, így a képessége érintéshez kötött. Emberektől, mutánsoktól képességet, tulajdonságot értelemszerűen nem vehet el. Képesség távlatai: A képesség teljesen kifejlődött
Másodlagos képesség: Spontán önregeneráció Osztályozás: Béta Aktiválódás: 34 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Annyit jelent, hogy gyorsabban gyógyul meg, mint az átlag ember. Kisebb sérüléseknél ez maximum perceket vehet igénybe, súlyosabb sérüléseknél jóval tovább tart, de biztos, hogy végül felgyógyul. Testének sejtjei folyamatosan regenerálódnak, így öregedni sem tud. Képesség távlatai: A képesség teljesen kifejlődött
Jellem: Cinikus, lekezelő, öntelt, túlzottan magabiztos,önimádó, meggondolatlan, pénzéhes senkiházi, istentelen bitang, a korona ellensége. Nagyjából felsoroltam mindent, amit oly sokszor hallottam már, mikor szóba került a nevem. Nos, ideje eloszlatni ezen téveszméket. Azaz…megerősíteni őket. Cinikus vagyok, tőlem senki ne várjon dicsérő szavakat, vagy ha kap, az csöpögni fog a cinizmustól. Lekezelő vagyok, mert én így parancsolok tiszteletet, ha mást megalázol, gyűlölni fog ugyan, de fél is téged, a félelem pedig hatalom. Öntelt és magabiztos… melyik kalóz, nem? Ez a munkánk lényege, hogy végtelenül magabiztosak legyünk, különben elvesznénk a végtelen óceánon. Önimádó viszont nem vagyok, vagyis nem annyira, mint egyesek mondják, egy kicsivel az egészséges felett van az önbecsülésem, ennyi. A meggondolatlan viszont nem igaz rám, igenis sokat tervezek, más kérdés, hogy a terveim általában őrültségnek tűnnek, de mindig bejönnek. A pénzéhest nem kell részleteznem, igaz? Istentelen vagyok, mert magamban és nem a nem létező Mindenhatóban hiszek. A Koronának pedig nem vagyok ellensége, soha nem érdekelt őfelsége, és semmiféle más király, én mindig is a magam ura voltam, na meg az embereimé, nem véletlen döntöttem úgy, hogy a szabad és veszélyes életet választom a nyílt vízen. Imádom még most is, bár a mai időkben sajnos már teljesen más értelmet nyert az a szó, hogy kalóz.
Kinézet, megjelenés: Átlag magas vagyok a magam 180 centijével. Nem mondanám magamat annak a tipikus férfi félisten típusnak, én csak egyedi vagyok, az arcomat megjegyzik maguknak az emberek, de az sem elhanyagolható tény, hogy a koromhoz képest rettentő jól nézek ki. Barna színű hajam van, amit soha nem hagyok, hogy olyan veszélyesen megnőjön. Zöld szemeim vannak, nem hasonlít egyik drága kőre sem, egyszerűen csak zöld és kész. A szakállamat mindig meghagyom viszont, esetleg a borostát, én úgy vagyok vele, hogy az arcszőrzet férfiasítja az embert. Ami a testfelépítésemet illeti… nem vagyok egy tipikus erő ember, inkább mozgékony vagyok, de van rajtam izom, csak nem olyan látványos, de a képességem mellett azt hiszem nincs is rá túlságosan nagy szükségem. Van egyfajta egyedi kisugárzásom, ezt senki sem tagadhatja, vagy ha mégis, akkor látom rajta, hogy hazudik. Mindenire hatok, vagy így, vagy úgy. Ez nem baj, sőt, csapnivaló kalóz lennék, ha könnyedén felejtenének el az emberek. Az öltözködésemet illetően… utálom azt, ha ki kell nyalni magamat, én nem az a tipikus udvarias üzletember, sokkal inkább tűnök néha szakadtnak. Imádom a fekete bőr ruhadarabokat, így leggyakrabban egy hosszú, fekete bőrkabátban vagyok, és nem, nem akadályoz meg a mozgásban. Mondanom sem kell, hogy ebből csak egy van, régi darab, akárcsak én, nehéz kimosni, úgyhogy, ha élni akarsz, ne igazán öntsd le.
Előtörténet: 1865. június 12., Nassau
- Mire akarsz kilyukadni Billy? – pillantok rá oldalra a hajó korláton ülve. Ideje véget venni a felesleges szócsépelésnek, eredményeket akarok, nem pedig üres szavakat. - Manapság már nem olyan kifizetődő az, amit csinálsz. – a szavai hallatán csak forgatom a szememet, de igaza van végül is, Billy egy barom, de legalább okos barom. - Miért, mit csinálok? – választ persze nem kapok, csak egy „tudod miről beszélek” pillantást. - Nézd, kedvelek, az egyik legjobb vagy, de Nassau már nem a régi, ez már nem az a kalózparadicsom, mint ami régen volt. – újra igaza van. Nassau volt mindig is a kalózok fellegvára, a király nélküli királyság, a szabad emberek utolsó mentsvára. Ez az otthonom, és látom darabokra esni. - Árt az üzletednek, értem. Mit akarsz tőlem? – nem is kell válaszolnia, már tudom rá a választ. – Nem állok be valami királyi lobogó mögé, ezt felejtsd el. Szabad ember vagyok, és a legénységem is az. - A pusztulásba vezeted őket Alex. Egy flotta ellen nem tudsz harcolni. – ez is igaz. Ínséges idők ezek, a kalózokat egyre több támadás éri, hamarosan már több a befektetés, mint a haszon. – Én csak azt kérem tőled, hogy… fontold meg. – fontoljam meg… szó sincs róla. Elvből utasítom el, egy szabad ember nem fogja önként rabságba taszítani magát. - Fontoljam meg, mi? Mennyit fizettek neked? – a kérdésem hallatán elkerekedik a szeme, megerősítést nyer az, amit már sejtettem. Becstelen ember, nem lepődöm meg ezen, de rossz emberhez jött prédikálni. – Elmondom most mi lesz, rendben? Én itt hagyom Nassau-t, igazad van, pusztulásra van ítélve. De nem állok be az új urad mögé, megértetted? Azonban… elvihetnél neki egy üzenetet. – erre már látom, hogy végre felébred, és ha nehezen is, de bólint egyet. – Vedd le a felsőt! – látom rajta az értetlenséget, de amint rámordulok, már le is húzza magáról. – Fordulj meg! – lassan, de ez is sikerül neki. – Tényleg azt hitted nem szúrom ki a hajót, ami ott figyel minket? – nem csak becstelen, de még gerinctelen is. Képes volt ide csődíteni a biztonsága érdekében a király flottáját. – Eddig úgy ismertelek, mint egy hidegvérű, számító embert. De most elvesztetted a fejedet. – mondom neki lemondóan, és még mielőtt bármit is tehetne, kihúzom a kardot a hüvelyéből és egy könnyed, de erőteljes mozdulattal elválasztom Billy fejét a nyakától, mire az pillanatok múlva a vízbe zuhan, és megint pár pillanattal később megindul felénk a hajó, ami eddig figyelt minket. – Munkára lusta népség, megkezdődött a vadász szezon! – kiáltottam el magam, és szavaim hallatán az eddig semmit nem csináló legénység egy emberként pattant fel és kezdte el tenni a dolgát. Éppen itt volt már az ideje.
1976. május 29.
- Mi mert kijönni azon az ocsmány pofádon? – kérdezem dühösen az előttem álló őslakost, aki törzse vezetője. - Nem mehetsz be többet. – válaszolja amaz tökéletes nyugodtsággal, amit a jelen pillanatban nem igazán tudok megérteni, mert nagyon erősen gondolkodom azon, hogy hány részben küldjem vissza a törzsének. - Megegyeztünk! Életben hagylak titeket, cserébe te nyitva tartod azt a rohadt kaput nekem! Megszegted amit ígértél, meg kéne, hogy öljelek! – még úgy hatvan-hetven évvel ezelőtt kötöttem itt ki. Kincsek után kerestem, elegem volt más hajók fosztogatásából, valami fontosak akartam tenni, valami hatalmas felfedezést, és meg is találtam. Itt, ezen a sziget csoporton, ennek a törzsnek a szent helyén. Az a hely… maga a csoda. Nem kincset találtam, hanem valami fontosabbat, sokkal többet, mint képzeltem volna valaha is. Egy embert, kit ezek a törzslakosok istenként tisztelnek, aki börtönbe esett a saját csapdájában. - Nem szegtem meg semmit. A kapu bezárult, se te,se én, senki nem mehet többet be oda. – lassan hatvan éve, hogy visszajárok ide, remélve, hogy ezen szánalmas emberek istene tud nekem segíteni. Van nála valami, ami az enyém, ami után világéletemben epekedtem. Minden kalóz vágyálma az, és én eltökéltem, hogy megszerzem, erre most az utamba áll egy magát istennek nevező patkány? - Azt mondta, elvetted tőle azt, ami a legfontosabb neki. – nem tudom pontosan, hogy ez alatt mégis mire gondolhat. Igaz, a kincseit elvettem, el is adtam őket jó pénzért, talán köztük volt egy-két ereklye, de… a pénz az pénz. – Neki is el kell vennie ezt tőled, ha újra beakarsz lépni oda. – erre már felhúzom viszont a szemöldökömet. Elvenni tőlem azt, ami a legfontosabb? Az, amit a legjobban akarok ott van nála! – A gyerekeidet akarja. – nem sokon múlik, hogy képen röhögjem a fickót, de végül legyőzöm a kényszert és csak bólintok egyet. A gyerekeimet… komolyan, ennyire ostoba lenne? Meséltem neki ugyan arról, hogy van két kölyköm, de többet nem mondtam róluk, mert soha nem érdekeltek egy kicsit sem. Nem is akartam, hogy megszülessenek. Nem fog fájni a szívem értük. - Az egyik már meghalt. – Arthur… az a kis senkiházi képes volt pont most megdögleni, mikor a legnagyobb szükség lenne rá. Tipikus. - Csak akkor fogja elhinni, ha látja is. – na és akkor én mit csináljak? Azt sem tudom hol a rohadt teste, ha tudtam volna, akkor már rég bedobtam volna valami koporsóba. Ez a rohadék nem könnyíti meg a dolgomat. - Visszajövök velük, de ha nem tartod a szavad, és hiába pocsékolom az időm… - akkor jól tudja mi lesz. Megetettem a kutyákkal. Nekem eredményekre van szükségem, arra, amit az a rohadék magánál hord. A térképre, ami a világ legértékesebb kincsének helyét őrzi. Az én kincsem, szinte már érzem a kezemben… de előbb a két kölyköt kell idehurcolnom… egy újabb vadászat.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Alexander Whitmore Pént. 16 Jan. - 22:14
Elfogadva!
Megint nyafiztál, de szerintem tökre király lett a kari, nekem legalábbis baromira tetszik. Kalóóóóz. *-* Az ET-je is olyan kis Jack Sparrow utánérzésű, amivel baj nincs, sőt, imádjuk Jack Sparrow kapitányt. Nekem tetszik a sztori is, nem lett szedett-vedett, pofás lett és izgi, és szegény kölykök... biztos oda, meg vissza vannak az örömtől, hogy jön apuci, hogy jól feláldozza őket valami hülye kincsért... Szóval tényleg szuper kari, többet ne nyafizz, játssz inkább vele.
Kezdőlap 
by 
Nekem tetszik a sztori is, nem lett szedett-vedett, pofás lett és izgi, és szegény kölykök... biztos oda, meg vissza vannak az örömtől, hogy jön apuci, hogy jól feláldozza őket valami hülye kincsért...