Múzeális tárgyaló - Kínzókamra

Kíváncsiságát enyhítendő készséggel olvasom fel számára a falra vésett versikét, az ide illő hanglejtéssel szavalva. Kihasználom s kiélvezem ezen remek alkalmat, hisz rég nem akadt rá lehetőségem, hogy verset mondhassak. Különösen ilyen kellemes közönség előtt. Szelíd mosollyal nyugtázom borzongását.
Az emberi félelmet mindig is különösen érdekes jelenségnek tartottam. E kétlábú lények kellően intenzív negatív érzés esetén hajlamosak azt összekeverni valamiféle vággyal, netán eufórikus, eksztatikus állapotba is kerülhetnek. Hasonlóképpen a fájdalom esetében. Lehetséges, hogy a félelem az elme egyfajta különös fájdalma volna?
- Természetesen, ahogy kívánod. Az eszközök egyik nagy csoportja a páciens rögzítésére illetve mozgatására szolgál, míg a másik része a megfelelő fajta és intenzitású fájdalom kiváltására való. Az emberiség ezen területen mindig is kreatív volt. Közel annyira, mint fajtársaik elpusztításának módszerei tekintetében.
Majd következik egy gyors körbevezetés, melynek során bemutatom a népszerűbb eszközöket. Kezdve az egyszerű fogótól egészen a spanyol csizmáig. Egynémelyiknél hosszabban elidőzünk, néhány apró érdekességet kielemezve az adott tárgy vagy módszer kapcsán.

Nikola & Enaid

Csendben haladtam le vele abba a pincébe. Homály és nyirkos levegő fogadott. A hely kísérteties volt, eszembe juttatta a régi időket.. pont azokat, amiket meséltem Victornak. Kirázott a hideg, tekintetem a falon lévő írásra siklott. Elé lépve nézegettem. Tudni akartam mi az, de sose tanultam olvasni.
- Mi van ide írva...? - kérdezem végül. Előbb utóbb úgy is megtudná, hogy nem tudok olvasni, így teljesen nyugodtan kérdeztem rá erre. Ha megkaptam a választ, ismét végig futott a hideg a hátamon, majd a faltól elfordulva az asztalhoz léptem.
- Elmondod, hogy mi micsoda, és mire való? - nem tudom, jobb lesz-e valamitől, ha tudom mi mire jó, de kíváncsi vagyok. Talán kevésbé ijesztő a dolog, ha tudom, mi vár rám.

Ha elkezdi felsorolni, csendben hallgatom, az említett tárgyakat a kezembe véve, óvatosan megnézem, majd visszahelyezem az asztalra. Szívem gyorsan ver, gyomrom összeszűkült. Félek, ez nem titok, de ki ne félne a fájdalomtól? Túl kell esni rajta. Csak az lehet bátor, aki túl esik a félelmén és csak az lehet erős, aki legyőzi a fájdalmait. Itt az idő, hogy bátorrá és erőssé váljak,

Egy hely temérdek emlékkel, élettel, lélekkel, melyek keresztül vonultak itt az évek során. Hosszú, sok százados törtélelemmel bír. Víz, verejték, vér és egyéb testnedvek patakjai áztatták már padlóját. Sokak kínjai, sikolya, vagy éppen vérfagyasztó, eszét vesztett kacagása visszhangzott falai között.

Falára különös, vörös színnel maszatolt, majd később vélhetően fémmel vésett versike található. Nyelvezete régi szavakat használ, ám, ma is jól érthető.

Nedves fém, hideg kő.
Gőgös férfi, konok nő.
Mind szűköl, hogyha jő.
Nincsen más, csakis Ő.

Nem számít, hogyha fájt,
Tudja jól a határt.
Mondhatod: Ne bánts!
Nem számít, csak kiálts!

Tárgy: Re: Múzeális tárgyaló - Kínzókamra