Catesby Emerson - not yet

Tárgy: Catesby Emerson - not yet Hétf. 2 Márc. - 13:27

Catesby Emerson

Karakterhez passzoló idézet

Userinfo: Főkarakter
Név: Catesby Emerson
Mutáns név: Gömbvillám
Születési dátum és hely: London, 1957. 04. 13.
Besorolás: Független

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Elektrokinézis
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 6 évesen
Képesség jelenlegi szintje: Az agy idegsejtjei kiterjedt elektromos hálózatot alkotnak, amelyek a génmutáció következtében jelentősen megugró energiát használnak és generálnak. A keletkező energiatartalom 1000 J és 10 MJ közé tehető, függően az agy aktivitásától – értsd.: más-más napszakban, mint pl alvás, mozgás, összpontosítás/koncentrálás stb különböző mennyiségű energiával dolgozik – így viszonylag széles skálán mozog az energia termelése és használatának lehetőségei. Ilyen mértékű agyi tevékenységet a telepaták képtelenek követni, a gondolatok felvillanásokként jelennek meg és tűnnek el. ~~(Mintha egy stroboszkóp villogna, csak nem fények, hanem gondolatok villannak egymás után.)~~
Az elektromos energiát nem a levegőből képezi és nem szívja el sehonnan, a saját szervezete – pontosabban az agya – állítja elő, amit képes manifesztálni gömbvillám formájában. Mérete nagyjából egy narancs és egy kosárlabda közé tehető, gömb alakú (olykor lehet enyhén nyújtott is), amelyben tulajdonképpen egy – vagy több – villám ereje és energiája összpontosul. A gömbök mindig párosával jelennek meg, általában a két tenyérben vagy azok között, és kapcsolatban állnak egymással. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kommunikálnak is a mozgásukkal, a valóságban azonban a létrehozójuk irányítja őket. A gömbvillámok színe a sárgás-narancsostól kezdve a lilán át egészen a kékig bármilyen színárnyalatot felvehetnek, sercegő hang kíséri őket és jellegzetes szaguk van. Ezen szag az oxigénnek sajátságos modifikációjától származik, melyet ózonnak nevezünk, a környező levegőben tartalmazott oxigénből származik az elektromosságok kiegyenlítődése és kiáramlása következtében. Ugyanezen szagot érezzük villámlecsapásnál.
A két gömbvillám a létrehozója akaratától függően képes egyesülni, ekkor egy nagyjából 60-65 centi átmérőjű golyóvá válik, ha pedig nem egyesülnek, viszonylagosan együtt mozognak, nagyjából két méter távolságot megtartva egymástól és mindig párhuzamosan a földfelszínnel (magyarán függőleges irányban nem lifteznek). Komoly égési sérüléseket okoznak, becsapódáskor viszont nem feltétlen robbannak és válnak tűzgolyóvá, létrehozójuktól függően képesek egyszerűen megszűnni vagy eltűnni.
A bennük kavargó nagyfeszültség miatt a nem éghető tárgyak, pl fémek olvadásnak indulnak nagyjából a 10 centis hatósugarukban.
A gömbvillámok nem gyorsan mozgó jelenségek, sebességük nem haladja meg egy átlagos ember gyaloglási sebességét (5 km/h).
Létrehozásuk nem vesz igénybe számottevő időt, elég csak gondolni a jelenségre és elektromos energiát összpontosítani, azonban a gömbvillámok élettartama nem tart tovább, mint maximum fél perc. (Tehát képtelenek percekig követni valakit.)
A képesség következtében a karakter teljesen immúnis mindennemű elektromos kisüléssel és támadással szemben, az energiát nem nyeli el, az szimplán akadálytalanul áthalad rajta. (Nem rázza meg az áram, a villám, ha belé csap, csupán áthalad rajta stb.)
A hihetetlen agyi aktivitás velejárója az inszomnia, illetve az elektromosságot igénylő tárgyak a karakter közelében vagy egyáltalán nem működnek vagy igen gyorsan válnak zárlatossá.
Képesség távlatai: Elérte a képessége maximumát, nincs hová fejlődni.

Jellem: Eléggé magamnak való vagyok és nem is nagyon törekszek arra, hogy elfogadtassam magam vagy megkedveljenek mások. Belefáradtam magyarázni, hogy miért gyertyával vagy petróleumlámpával világítok, ahogyan azt is, hogy leggyakrabban a lábaimon szeretek utazni, akkor is, ha így akár hetekig is elhúzódik egy-egy hosszabb út. Végül is tök mindegy, ha előbb utóbb a busz vagy a vonat lerobban alattad, szóval már meg sem kísérlem, hogy ezekkel menjek. Nem arról van szó, hogy nem tudom a képességemet megfelelően uralni, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy én magam túl vagyok töltődve folyamatosan. És ezt egy idő után a használati tárgyak – már amelyek elektromossággal működnek – nem bírják.
Megszoktam, hogy más vagyok, mint a többiek, noha eleinte ez nem volt egyszerű. Mára már tökéletesen tudom tartani a számat és egyáltalán nem érzek kényszert arra, hogy rácsodálkozzak bármire is vagy megálljak bárki kedvéért, ha bajban van. Mind a magunk életéért vagyunk felelősek és mind a magunk keresztjét cipeljük.
Magányos vagyok, de nem bánom. Így könnyebb számomra ésszerűbb is. Pedig most nehogy azt gondold, hogy biztosan azért, mert elhagytak, kiraktak a szüleim még gyerek vagy kamasz koromban. Erről valójában szó sincsen. Elmúltam húsz, mikor úgy döntöttem, hogy a magam ura leszek, anyám zokogott, ahogy kiléptem a ház ajtaján, apám pedig valamelyest megkönnyebbült, de nem azért, mert félt volna tőlem, hanem, mert így biztos lehetett végre abban, hogy nem kell hetente kihívni a villanyszerelőt miattam.
Igazából szeretem ezt a hobó életet, a csavargást és a természetet. Persze, nem mondom, hogy olykor nem lenne jó egy-két szót váltani valakivel, akit ismerek vagy aki ismer, de ettől még nem rohanok vissza nyakra-főre a társadalom dzsungelébe.
Alapvetően marha nyugis fickó vagyok, nem igazán lehet kihozni a sodromból. Megtanultam, hogyan legyek ilyen, hiszen egyfolytában száguldoznak a gondolataim, amiktől kifejezetten nehéz volt eleinte koncentrálnom, főleg, ha beszélgettem valakivel. Mire kifejtettem, elmondtam egy gondolatomat, addigra száz másik hasított át az elmémen és folyamatosan olyan érzésem volt, hogy mindenki más rajtam kívül le van szedálva és a felfogása lassú. Pedig ez nem igaz, csupán az én agyam pörög folyamatosan és hihetetlen sebességgel. Mára megtanultam, hogy lehetek képes egyszerre koncentrálni arra, akivel beszélek és arra, ami a fejemben zajlik közben. A figyelmemet most már könnyedén osztom kétfelé.

Kinézet, megjelenés: A hajam fekete és göndörödik, a szemeim sötétbarnák és gyakran olyan képet vágok, mint akitől az imént vették el a játékát. Pedig nem vagyok egy savanyú fazon, egyszerűen ilyen fejjel születtem. Azt viszont nem tagadom, hogy nem egyszer néztek már totál mélabúsnak.
A bőröm hófehér és némi borosta mindig van a képemen – jövés-menés közben nem nagyon van lehetőségem borotválkozni, mint ahogyan hajat nyíratni sem – így aztán úgy festek, ahogyan. Nem különösebben törődöm ezzel.
Farmer, póló, csizma, bőrdzseki. És ezek variánsai, amelyeket hordok, ékszert szinte egyáltalán nem, órát pedig csak olykor.
A magasságom totálisan hétköznapi, nem számítok se magasnak, se alacsonynak, ebben legalább teljesen besimulok a hétköznapi emberek közé.
A hátamon és a vállaimon a karjaim irányában húzódik egy villámcsapásra emlékeztető minta, olyan, mintha tetoválás lenne, a különbség azonban az, hogy nem fekete, hanem sötétbarna és nem is tetoválás. Hatéves koromban került rám vagy rajzolódott ki a bőrömön, amikor aktivizálódott a képességem.
Nem lehet könnyen olvasni az arcomról, az érzéseimet és gondolataimat tökéletesen leplezem és ura vagyok a saját mimikámnak. Nem szeretem, amikor mások is tudják, hogy mi jár a fejemben, így ennek a legkisebb esélyét sem szeretem megadni.

Előtörténet: Lehet akár novellaszerűen, halszálkásan, de a legegyszerűbb, ha prózai elbeszélésben teszed meg. Nincsen sem minimum, sem maximum, de reméljük, hogy nem két mondat lesz, és azt sem, hogy tizenöt A4-es. Egészséges leírás. Lehet akár novellaszerűen, halszálkásan, de a legegyszerűbb, ha prózai elbeszélésben teszed meg. Nincsen sem minimum, sem maximum, de reméljük, hogy nem két mondat lesz, és azt sem, hogy tizenöt A4-es. Egészséges leírás. Lehet akár novellaszerűen, halszálkásan, de a legegyszerűbb, ha prózai elbeszélésben teszed meg. Nincsen sem minimum, sem maximum, de reméljük, hogy nem két mondat lesz, és azt sem, hogy tizenöt A4-es. Egészséges leírás.

» Kanon C. Emerson