Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Mindenkinek megvan az oka, amiért harcol. Néha magadnak kell lerendezned, különben nem tudsz előre haladni.
Userinfo: Főkarakter
Név:Diana Nemesis Hansen Mutáns név: Vadász Születési dátum és hely: München 1912. 03. 30. Besorolás: Független Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Éles látás Osztályozás: Béta Aktiválódás: 10 éves Képesség jelenlegi szintje: Képes átlátni a falakon, emberi aurákat lát, a színeket is, a színek miatt tudja megkülönböztetni, hogy ki ember, ki mutáns, na meg azt is megtudja mondani, hogy probléma van-e az illetővel. (beteg, hogy érzi magát). Ezen kívül látótere elég nagy, képes 5km-re ellátni. Képesség távlatai: Ha gyakorol még idővel km-er növekedhet. Ha pedig tökéletesíti még a kis mikróbákat is képes lesz látni.
Másodlagos képesség: Regeneráció Osztályozás: Béta Aktiválódás: Amikor beültették a génjeibe Képesség jelenlegi szintje: Bármilyen sérülésből képes felgyógyulni. Súlyosabb sérülések tovább tartanak, kisebbek rövid idő alatt tűnnek el. Képesség távlatai: Teljesen kifejlődött, tovább már nem fog.
Jellem: Bérgyilkos és katona vagyok. Ezzel mindent eltudnék mondani. De tényleg, mit szeretnél tudni? Lojális vagyok a Főnökhöz,viszont csak hozzá, ha más akar nekem parancsot adni megsem hallom, felőlem a fejed tetejére is állhatsz,nem fog érdekelni. Ha célpontot kapok tökéletes tervet állítok fel, hogy eltegyem láb alól. A,B,C,D tervem is van minden esetre. Mindenre muszáj felkészülni, viszont még így is érhet meglepetés, amit egyenesen utálok. Ne lepj meg, mert az életedbe kerülhet. Persze alapjáraton elég csendes vagyok, nem nagyon szólalok meg, csak ha nagyon muszáj. Egyébként is kivel beszélgessek? Többnyire dolgozom és az én szakmámban mindig egyedül van az ember, kivéve, ha üldözik, akkor futni kell az életedért, ezek teszik izgalmassá az ember napjait, mikor a titkosszolgálat ügynökei elől menekülsz, mert megöltél egy képviselőt.
Kinézet, megjelenés:Nem mondanám magasnak magam, vékony, de izmos nő vagyok. Na nem egy kétajtós szekrény. Ruháim általában sötétek, fekete, és esetleg barna vagy szürke. Egyszerűen öltözködöm, kisestélyiben nem is lehet menekülni. Ha az ember rám pillant azt gondolja a jéghegyen is melegebb lehet az éghajlat, talán azért mert mindenkit úgy vizsgálgatok a szemeimmel mintha átlátnék rajta, nos, annyira nem is állt távol az igazságtól, az aurájukat látom. A szemem barnás, ha képességem használom kék színű lesz. A hajam hosszú és hullámos, a színe pedig barnás, legtöbbször szabadon engedve hordom, csak akkor fogom össze, ha munka van.
Előtörténet: 1922 április 22. Eltűnt a kutyám, anyám nyitva hagyta a kaput. Sírva néztem rá, majd apámra, végül elindultunk megkeresni Gustavot. Órák óta kerestük, már az eső is eleredt, de képtelen voltam hazamenni, születésem után három évvel kaptam, velem nőtt fel, így megérdemelte azt, hogy megkeressük. Nem engedtem apámnak, hogy hazamenjünk, betegséggel fenyegetőzött, engem meg nem érdekelt. Arra koncentráltam, hogy megtaláljam a kutyát, fogalmam nem volt mi történt akkor,de láttam három utcával arrébb feküdni egy pocsolyában, kékes aurában nem értettem miért látom, de akkor nem foglalkoztam vele, apámat kezdtem el vonszolni az utca felé. Hazavittük a bántalmazott ebet. Azt pedig el is felejtettem, hogyan találtam rá. Talán a sokk miatt, de apáméknak se mondtam el hogyan találtam meg.
1930 június 12. Az apám nem volt otthon, csak az édesanyám. Én éppen a nővérképzőből sétáltam haza, nem laktunk messze az iskolától. Sikítást hallottam, felismertem a sikolyt, anyám sikolya volt. Futni kezdtem, nem akartam elveszíteni , és azon imádkoztam, hogy megint sikerüljön az ami 8 évvel ezelőtt a kutyám keresésénél. Megálltam az ajtó előtt aztán addig erőlködtem amíg nem sikerült, láttam a két aurát, az egyik ingadozott, a másik elég sötét volt. Berontottam, felszaladtam az emeletre, ekkor már a kezemben volt a konyhából elhozott kés is. Elkéstem, a betolakodó elvágta édesanyám torkát, mikor meglátott engem kiugrott az ablakon, ami botorság volt részéről, mert az emeletről leugrani egyenlő a halállal. Az apám teljesen összetört, pedig nem az ő karjai között halt meg. Magamat hibáztattam, ha gyakoroltam volna a képességemet hamarabb vehettem volna észre a támadót, s még most is élne. Eldöntöttem, hogy gyakorolni kezdek, s így is tettem mindennap a sírásig kényszerítettem magam.
1931 január 3. Bevallottam apámnak mit tudok, megmutattam neki mire vagyok képes. Viszolygott tőlem, megakart ölni, egy szörnynek tartott. Egy idő után elhittem, hogy egy szörny vagyok, és nem jó semmire. Magára hagytam, elszöktem egy kevéske vagyonnal, Londonba utaztam ott nővérként kezdtem el dolgozni. De nem sikerült megszöknöm pár hónapnál tovább, kerestetni kezdett..Az apám beszélt rólam a Harmadik Birodalomban pár fejesnek, és az egyiket nagyon érdekelte mire vagyok képes. Képesség szerint képeztek ki minket, volt aki falakat tört át, más láthatatlan lett. Gyilkost faragtak belőlünk, nyomást gyakoroltak ránk, hogy hamarabb megtanuljuk a képességet.Nem is az államfőnk gyűjtött be minket hanem egy másik mutáns aki előszeretettel gyűjtögette a magunkajtákat. Undort éreztem az egész állam ellen, legfőképpen Shaw ellen,s az apámat is holtan akartam látni.
1935 március 15. Négy év után bevetésre küldtek, sikerült fejlesztenem a látásomat, egy kilométeres körzetben mindent láttam, nem érhetett meglepetés, mintha a tarkómon is lett volna egy szemem. Nem akartam ölni, de vagy én ölök, vagy engem ölnek meg, és én még élni akartam. Megakartam bosszulni apámnak, hogy ezt tette velem, s az ország vezetőjét is holtan szerettem volna látni, mert megérdemelte, tönkretette az emberek életét, aki nem az ő nézeteit vallotta megölte őket. Az első áldozatom egy angol képviselő volt. A mai napig nem felejtettem el az arcát.
1945 április 18. A háborúnak lassan vége lett, már-már gépiesen öltem le bárkit, nem számított, hogy gyerek, öreg, nő, férfi, ha célpont volt halnia kellett. A legjobb volt, a képességeim pedig egyre jobbak lettek. Közben lett egy másik is, blokkolni tudtam az ellenséges mutánsokat, rövid ideig, de amíg meglógtam és életben maradtam más nem számított.
Napjainkban Szóval elég sok minden történt velem, az ölést ugyan nem hagytam abba, bérgyilkos lettem, ehhez értettem. Aztán találkoztam egy pirokinézist birtokló mutánssal, én maradtam alul. Viszont a Főnök megoldotta, egy kis plasztikával a dolgokat, tehát az új testem valójában a régi, nem értek a lovakhoz, de köze van a génsebészetnek is, hogy így nézzek ki, és az adományozott képességnek hála a sejtjeim regenerálódnak,s nem öregszem gyorsan. Nos, gyermekem nem lehet, de mindennek ára van.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Diana N. Hansen Pént. 13 Márc. - 22:13
Elfogadva!
Na ezzel istenesen megküzdöttünk, de sikerült! *pacsi* A pb király, én amúgy is imádom, és egy valami karma van itt, mert pont nem rég alkottam rá karit, csak nem itt, vagy istentelen mákod van. Na, de a lényeg, hogy a csaj szupi lett, szeretem, amikor egy kari ilyen szerves része a világnak, ennyire beépülve, hogy a sztorija is kapcsolódik olyan karikhoz, mint Shaw, vagy mondjuk a már jól beépült Nikola, szóval ügyiii! Egyébként minden frankó, szépen írsz, és a képességek is jók, szóval egy árva szavam se lehet, foglalózz, ha netán még nem tetted meg, aztán kész is vagy, uzsgyi játszizni. ^^