Ellana Odious

Tárgy: Ellana Odious Szer. 14 Jan. - 13:21

Ellana Odious

"Az Elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test betegségei."

Userinfo: Főkarakter neve: Lurid Shade

Név: Ellana Odious
Mutáns név: Hipó
Születési dátum és hely: Arizona, Phoenix; 1971. március 5.
Besorolás: Független

Képesség: Toxikus immunitás (toxinok, vírusok, baktériumok)

Elsődleges képesség: Toxikus immunitás
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 4 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képessége teljesen passzív, nem látványos, ő maga gyakorlatilag nem is tud róla, csak tapasztalja a hatását. Immunsejtjei hiperaktívak, ezért a toxinokat (mérgek, gyógyszerek, savak, bázisok alkotóelemei), vírusokat és baktériumokat észrevehetetlen sebességgel, már a szervezetbe kerülés pillanatában hatástalanítják. Nem szükséges ismernie az adott toxin koncentrátumát, a szervezet a teljesen ismeretlen hatóanyagokat is pillanatok alatt kielemzi, majd kiirtja. Mindebből a "használó" gyakorlatilag semmit nem érzékel, a toxin alkotóelemeiről, természetéről, hatásairól semmilyen tudatos információt nem szerez meg. Az immunsejtek változásának pontos megfigyeléseiből természetesen kiolvashatóak, de ezt csak a legképzettebb genetikus képes megállapítani.
Képesség távlatai: Ha tudatossá válna ez az erő, később képes lehetne a toxinok fentebb ecsetelt kielemzésére, és az immunanyag tudatos előállítására. Ezzel kvázi ellenmérget, gyógyszert lenne képes alkotni a saját sejtjeiből, amit aztán más felhasználhat.

Jellem: Belső világa a legfejlettebb pszichológiával is nehezen vizsgálható. Kettős személyisége miatt nehezen kiszámítható, mit fog a következő pillanatban mondani vagy tenni. Saját maga elhanyagolására hajlamos, sötét múltja miatt a gyűlölet és agresszió uralja az érzelmi és gondolati világát. Erkölcsi rendszerébe minden belefér, amivel őt magát nem éri komoly sérelem, pusztításra hajlamos, az önpusztítást viszont megveti. Élete nagy részét passzív-agresszívként éli le; beteges hajlamai (kínzás élvezete, hemofília, stb.) Tv nézéssel és testedzéssel tompíthatóak. A színes képcsövű televízió központi szerepet foglal el az életében, ha nem tud napi szinten legalább egy adást megnézni, dühkitörései lesznek.

Kinézet, megjelenés: Külső kinézete az aktuális érzelmi hullámaitól függ. Ha tisztább a tudata, nagyon ápolt, szépen fésült, kisimult lány képét sejteti. Nem túl magas, még növésben van, a haja hosszú, hullámos, sötétbarna. Sminket soha nem használ, számára az egész önfestés (haj, arc, köröm) egy olyan távoli univerzum, ahová soha nem akar eljutni. Arcán mindig látszik a belső feszültség, a vívódás, de képes a mosolygásra, sőt, a nevetésre is. Elhanyagolt állapotában a haja loncsossá válik, a szemei beesnek, az egész megjelenésén látszik, hogy a fejében nincs minden rendben. Ruházatában bármit felvesz, amit ráadnak, vagy kikészítenek neki, alap esetben képes ugyanazt a ruhát akár napokig hordani, mielőtt ráparancsolnak, hogy öltözzön át. Másik énje miatt a nőies darabokat alapból kerüli, ha neki kellene ruhákat választania, valószínűleg bő szoknyát és hasonlóan túlméretezett pólót venne fel. Bármit, amiben könnyen mozoghat, és nem érzi magát gúzsba kötve. A szemei nagyon sötét barnák, néha szinte feketésnek tűnnek a félhomályban; ha Norman van felül, a pupillái hatalmasra tágulnak, és a szemfehérjéje alig látszik.

Előtörténet:

18+

Főbb szereplőink:
Ellana Odious; Dr. Viktoria Sabo főorvos személyes betege.
Nikola Tesla; cégtulajdonos, munkáltató, bábmester.
Mellékszereplőink:
Dr. Viktoria Sabo; főorvos, intézményvezető.
Dr Arthur McKenzee; területi felügyelő, báb.
Norman Odious; ’akivel nem akarsz találkozni’.

’Tudom, hogy orvosként sosem szabad lemondanom emberekről, próbálok úgy tekinteni az egészre, hogy egy nálam képzettebb szakember kezébe adom a lányt. De akkor miért érzem mégis úgy, hogy lepasszoltam?’
Lakkozott fa ajtó, két bőrborítású karosszék, kávé és tea porcelán kancsókban, tej, cukor, aprósütemény, kicsi porcelán tányérka és csésze, százszor összerendezett dossziék.
-Nagyra értékelem a figyelmességét, amit az itt élők felé fordít. Van is itt egy hölgy, aki alig várja, hogy végre személyesen is megismerje Magát. Mindent lejegyeztünk vele kapcsolatban az első találkozástól kezdve a tegnap éjszakai tapasztalatokig. A legfontosabb talán, amit ki kell emelnem, hogy bár Ellana passzív agresszív, kettős személyiséggel rendelkezik, és a hasadt személyisége, Norman nagyon agresszív. Természetesen minden tőlünk telhető biztonsági lépést megtettünk annak érdekében, hogy a mai napon ne találkozzon Normannel.

~~Norman...~~

A feljegyzésekből egy olyan lány képe rajzolódik ki, akivel valamilyen feltáratlan szörnyűség történt. A pszichiáterek egyelőre csak tippelgetnek, mi lehet az, ami a lány elméjét visszafordíthatatlanul eltorzította. A tünetei: tudathasadás, minden érzékszervre kiterjedő hallucinációk, tömegiszony, paranoia, agresszió, kínzásra-elnyomásra való hajlam, depresszió, étkezési zavarok (egészen apró betűkkel meg van említve a kannibalizmusra való hajlam), dühkitörések; tünetegyüttese skizofréniára utal. A testkultúrája ezzel szemben nagyon fejlett, a napi sétákon (amik az utóbbi egy hétben elhalasztásra kerültek) olyan mozdulatokat jegyeztek fel tőle, amit eddig csak profi harcművészektől, légtornászoktól és balett-táncosoktól láttak. Helyből maximum két métert tud ugrani, a sprintje megközelíti a jelenlegi világcsúcstartó sebességét, kiemelkedő a koordinációs képessége (példaként említve: látták felfutni a fák törzsén). kiváló téri tájékozódása van, és nagyon fejlett az izomzata. Fizikai képességeit napról-napra fejleszti, a belső kamerák felvételei megerősítik, hogy gyakran még éjszaka is egy -az ápolók számára láthatatlan- ellenséggel harcol. A beteg gyógyíthatatlan, felmerült az eutanázia szükségessé, szervezete immunis minden ismert gyógyszer hatóanyagára, a méreganyagokra, a vírusokra és baktériumokra. Gyógyszeres kezelését mindenhol nagyon részletesen kifejtik, látható javulást gyakorlatilag semmilyen téren nem mutatnak fel.

Hosszú séta a másik szárnyba. Hozzá közeledve egyre érezhetőbben néptelenednek el a folyosók. Csupa zárt ajtó kicsi, rácsos ablakokkal. Dupla plexi fal, előtte-mögötte két-két őr. Oldalukon gumibot, sokkoló piszoly és kézifegyver. Inkább tűnnek katonáknak, mint rendőröknek, ami megmagyarázza, hová folyik el az Intézet anyagi forrásainak nagy része. Chipkártyás azonosítás, balra egy kisebb operátori szoba. Öt monitorból egyetlen egy ad kameraképet.
A monitoron pont felülről látni rá. Hatalmas a sötétség a szobában, Ellana mégis erős, vibráló, fehér fényben ázik, ami felülről tűz rá. A földön ül, magzatpózban, testét egy sötétszürke kényszerzubbony köti gúzsba, lábát a megszokott fehér, vastag nadrág takarja, lábfeje meztelen, körmei nagyon hosszúak, itt-ott felcsavarodnak, máshol szálas, éles hegyekre vannak törve. A látható kép nagy részét a haja tölti ki, tincsei a padlón tekeregnek végig. Haja csapzott, töredezett, kócos, látszik, hogy nagyon régen nem járt fodrász a közelében. Arcából nem sok látszik, valamit mintha rágna, de a feje búbja pont eltakarja; szemei viszont mohón, szúrósan tapadnak a kamerára. Egyenesen bele bámul.
- Magányos lehet az ifjú hölgy odabent, úgy sejtem. Beszélhetnék vele?
-Természetesen. Itt vannak a kulcsok, a nagy az ajtóhoz, a kicsi az ablakhoz, a közepes, ami meg lett jelölve a zubbonyhoz tartozik.
Bentről még hallani a fojtott kiabálást.
-Itt meg mi a Jóisten történt?
-Eh, éjszaka valami elkattant a fejében, és miután órákon át harcolt a fura láthatatlan barátjával, elkezdett körbe-körbe rohangálni a falakon. Egyik kamerát a másik után zúzta össze, egyedül a TVt hagyta érintetlenül. Akkor bement hozzá Phill' és Amanda, de Amandát csúnyán megtépte a körmeivel, Phill't pedig, amikor le akarta fogni, véresre harapta. A katonák adták végül rá a kevót. Bekapcsoltam neki a TV-t, miután ott hagyták, akkor lekapcsolta magának a lámpákat, lefeküdt az ágyára, és csendben nézni kezdte. Kora reggel beengedtem Diot, hogy rendbe szedje végre. Egy darabig minden jól ment, megmosdatta, kezdte volna fésülgetni, de aztán elment az adás, és szokás szerint megvadult. A katonák feltartották, amíg Dio kimenekült. Azóta leült a TV alá, ott gubbaszt a sötétben, és az adásszünetet nézi meredten.
Újabb dupla falú plexi fal, itt már csak belül áll két katona, az ajtón túl nincs senki. Rövid folyosó, tömör, acél ajtó. A plexi belülről tele van karcolással, mintha valaki szétkarmolta volna. A jelenlévőknek hirtelen megjön a kedvük, hogy figyelmen kívül hagyják addigi feladataikat, és hétköznapi dolgokról kezdjenek csevegni a mellettük lévővel.
Senki sem figyel.
Kattannak a zárak, nyílik az ajtó, majd be is csukódik.
- Szép napot, kisasszony! Biztosíthatom, míg csak elkerülhető, a kintiek nem fogják megzavarni diskurzusunkat.
Ellanán borzongás fut végig, de a szemeit nem veszi le az adásszünetről.
-Nincs nap. -Motyog maga elé, miközben jól láthatóan rágja a kényszerzubbonyt. A fogai természetellenesen szabályosak, nagyok és hófehérek, valószínűleg nemrég lettek beépítve. -Nincs kint. Az ajtók zárva.
Összes izma megrándul, majd megfeszül a testén. Ugrásra kész.
- Valóban, idebent nincs nap. Ám valójában létezik az odakint, ahol a Nappal is találkozhat hamarosan. Azért jöttem ugyanis, hogy kivigyem innen. Feladata akadt ugyanis. Valaki munkát ajánl az ön számára. Ha úgy tetszik, otthont. - Nem kapkodja el mondandóját, jól érthetően, artikuláltan, ügyelve a helyes hangsúlyozásra beszél. Ízes, kissé irodalmias lejtéssel és olykor szófordulatokkal is. - Érdekelheti kegyedet egy efféle ajánlat? Magában foglalja természetesen azt is, hogy a továbbiakban ne kelljen folyton ezeket a béklyókat viselnie.
Utóbbi kiegészítést olyan könnyedén teszi hozzá, minthogyha csak azt jegyezte volna meg, milyen szép is az idő.
’Munka. Otthon. Ezek a szavak árnyak csupán. Idegenek. Ez az ember; idegen.’
-Idegen!
Mondja jól artikuláltan, és lassan két lábra áll. Börtön. Fekete börtön. Feszegeti, de nem enged. Közte és a valóság közt; ott csak egy idegen.
-Megölöm neked! -Norman előkúszik, mélyen, reszelősen. -Nála van a kulcs. Megölöm, te kinyitod.
-Igen. -Lágy hang. -Enyém a kulcs.
Már mozdul is, a pupillája kitágul, szemei mélyfekete kúttá válnak. Gyors, akár a szemvillanás. Norman és a pengék. Ugrik, és a még a levegőben lesújt karmaival. Reflexeinek köszönhetően a férfi még maga elé kapja kezeit, hogy arcát és testét védje, s berogyasztva ösztönösen csökkenti védtelen testfelületének nagyságát. A karmok végigszántanak karján.

Váltás.

Alkatához képest valószerűtlen erővel lendíti előre balját, megbontva ezzel a blokkot, hogy messzire taszítsa támadóját. Még nem húzza ki magát, ám ismét övé a szó.
- Ez meglehetősen illetlen volt kegyedtől. Pedig éppen kiengedni készültem innen. Ráadásul a módját is tudom, miként maradhat odakint, börtönén kívül.
Repül. Szárnyak nélkül száll az ég felé. A kékség szinte selymesen öleli körbe. Felnéz rá, a hideg fehér alagút után ez a gyöngéd szín egészen elvarázsolja. Elnyílik a szája, s közben észre sem veszi, ahogy Norman fölé magasodik.
-Nem vetted el a kulcsokat.
-A kezem! -Nyöszörgi, oda sem nézve. -Eltűnt a kezem!
Szemrehányó. Nagyon dühös. Egyre csak nő és növekszik, lassan eltakarja a gumiszoba szétvágott falait. A lány hátrál, eszében sincs az útjában állni. Nagyon fél tőle. Mikor kente össze az arcát? Vörös harci festése egészen eltorzítja férfias vonásait. Fáj a feje. Minden Idegen hibája. Ő dühítette fel Normant. A kulcsok...
Az egész test megfeszül, majd újra kilő. Norman egy karmos lábsöpréssel nyit, Ellana a kulcsokat akarja kiharapni a kezéből. A következő pillanatok gyors egymásutánban követik egymást, mint valamiféle megszakadt filmszalag kockái. Tán meg is nyúlik egy-egy kép, hiszen az anyag ellenállása és rugalmassága véges. Test ütközik testnek, vér fröccsen. A lány szájából két ujj lóg ki, vele együtt egy kulcs is. Arthur térdre esett, Ellana szájából most az Ő szavai szólnak.
- Sajnálom, Arthur. Elbuktál. Nincs többé szükségünk szolgálataidra.
A korábban említett ujjak szétfeszítik a körülötte feszülő fogakat, láthatóvá válik a hozzájuk tartozó tenyérdarabon tátongó száj, mely halk morgással vetődik Arthur felé, hogy annak szájában tűnjön el. A hivatalnok orvos felemeli fejét. Szemeiben vértenger honol, míg talpra áll.
- Nincs ellenemre némi tánc, ha már így felkértél, gyermekem. – Ő szól Arthur torkából, aki mostanra mindössze testben van jelen.
Tehetetlenség.
Vastag könnypatakok elmázolt vér, ami az orrából csöpög. A feje lebukik, az egész teste úgy remeg, mintha alkatrészeire készülne esni. Fogait csikorgatja, az egész teste megfeszül. Nyilvánvaló, hogy minden izomerejét beveti, hogy szétszaggassa a fekete zubbonyt. Esélye sincs. A kényszerzubbonya majdnem teljes egészében kevlárból készült. Pokolian nehéz és ennyi fizikai nyomás meg sem koccan neki. Kell a kulcs.
-Széthasad a fejem. Idegen kényszerít. –Nyilvánvaló, hogy Normannek panaszolja. -Azt akarja, hogy megöljem. Azért jött ide, hogy megöljem. De én nem ölöm meg. Én nem.
Vicsorog.
A fogán korona volt, amit letört a csikorgatással. Eredeti fogai ormótlanok, sárgák és kontár módon hegyesre vannak reszelve. Fogai komolyan sérültek itt-ott lyukasak, és egy teljesen szürke. Kiegyenesedik, végigméri a férfit. A pontok: torok, bal alsó; gyomor, alsó-felső; szív, közép. Lassan indul meg, minden mozdulata precíz, előre kiszámított. Már az ellentámadások felfedezésén dolgozik.
-Egy. -Suttogja Norman, és ugrik.
Arthur bőre úgy pereg le, mint égő papírkötegről a pernye, lángoló ház faláról a festék. Gyomra a lány sarkának nyomán besüpped, mint a friss iszapra terített pokróc. Bőrtelen, megvastagodott izmoktól barázdált felületű kéz fog rá a lábszárra, hogy aztán fordulatból hajítsa a szoba túlsó vége felé.
Megint repülés. Megint révület.
Lábizom, félfordulat, rugós tompítás. A kezek nélkül nem tud pár másodpercnél tovább fennmaradni a falon. Kitámasztás, rugó, lendület. Ugrás. Fél szaltóval áll meg a szemközti falon, onnan rúgja előre magát. Körülbelül másfél méterre áll meg Arthurtól. Új fogást keres rajta. Pillantása gyakran vándorol a kulcs vélhető útjára, ilyenkor megrándul az egész arca, mintha megütötték volna.
Összemosódik fejében a valós és képzelt világ.
’ Nyisd fel, és tépd ki a gyomrából! Nem, abba belehal. A gyilkosság nem öngyilkosság; csináld! Védekezik. Ösztönös. Ha lenne fegyverem… Csak az az olló hajnalról. …átküldeném a szemén, és amíg vergődik, lenyúlnék a tokán. És ha varázsló lennél megdobálhatnád lánggolyókkal. Koncentrálj! De nincs rajta fogás. Nincs teste. Az árnyéknak is van valahol teste. Az nem test, amihez nem érhetek hozzá. Hozzád ért, hozzáérhetsz. Zsigereld ki! Mindig van fegyvered. Kiforgatjuk a beleit, és a húsán fogu... ’
-Kussolj, Norman!!! –Hirtelen, keményen ordít fel.

Újra valóság.

- Van testem - leheli vicsor-vigyorán át az emberre viselkedésében és külsejében egyre kevésbé hasonlító kétlábú. Karmai koromszínű pengék, amint sötét árnyalatot vesznek fel, s ujjnyi hosszúra nyúlnak kezén.
Ellana fejével, vállával olyasfajta mozdulatot tesz, mintha épp letörölné az orrából csordogáló vért. Őrá fókuszál.
-Add ide. Kérem. Kérem a kulcsokat.
Tisztán és érthetően beszél. A hangjában nyoma sincs kérésnek, könyörgésnek. Egyszerűen kijelent.
- Tedd, amit mondunk, kérlek, és járhatsz odakint. Sőt, szórakozhatsz is.
Mosolyán kívül nincs mimikája. Hacsak nem tekintjük annak, mikor végignyal nyúzott ajkain.
-Hall minket. -Recsegi Norman.
’ Ő hall, és én hallom őt. Én látom, és ő is lát engem. Megfogott, és felhasítottam. Akár, ahogy Norman szokta. Kell, hogy létezzen. Nézd, egészen hasonlít rád. Rád! Ránk? Rám ugyan nem... hé! Mit csinálsz? Ne menj oda! Állj már meg! ’
Norman keze lefoszlik róla, ahogy kilép. Egyenesen a torz pofába bámul.
-Én kértem először. Te csak utána kérhetsz. Én kérek, és kapok. Aztán te kérsz és kapsz. Én kérek, te kérsz, én kérek, te kérsz, én kérek... Mindig én kérek először. Ha kapok, akkor te jössz. Te kérhetsz, és kapsz is. Ezek a játékszabályok, és a szabályokhoz tartanod kell magad, különben kizárlak.
Úgy beszél, mintha a „Ki nevet a végén?”-t magyarázná egy ötévesnek. A „kizárlak” különösen gyermekien hangzik a szájából.
A vigyor már sokkal inkább vicsor, hangja pedig öblös kacaj. Láthatóan szórakoztatják a lány által vázolt szabályok.
- Akkor először te kapsz. Legyen hát!
Ellana szívverése egy röpke pillanatra kihagy. Éppen csak annyi időre, hogy megdermessze testét, míg egy gigantikus pofon eléri arcát. Erős, nagyon erős.
Az ütés nem pusztán fizikailag taglózza le, lelkileg sokkal nagyobbat csattan, mint amekkora indokolt lenne. Jó eséllyel erőszak a kiváltója annak az állapotnak, melyben eszköze is az lett, mellyel a lány alakítani próbálja környezetét. Nem is teste újbóli befeszüléséből lehet ezt látni, az arcán változott meg valami. Vérbe borult az egész. A szemei teljesen eressé válnak, az egyik pupillája kitágul, a másik összeszűkül; asszimetrikussá válik. A fejében örvénylő gondolatokat elnyújtott üvöltés söpri el.
’ A szemüregednél fogva akasztalak fel a saját beleiddel. ’
Ez az utolsó értelmes, összefüggő gondolat, ami kiemelkedik a kavargó káosz fölé, aztán a tinilány test meglódul. Falak, plafon, ajtó. Már a falra lépve finom rángások költöznek lábizmaiba, leesik. Ő torz, rendellenesen hosszúra nyúlt kézzel zárja be az ajtót.
- Most én kapok, igaz? Vagy mást szeretnél? Melyikőtök mit?
Ketten vannak, legalább kétféle ajánlatra lesz szükség, ez már bizonyos. Már túl is estek azon a könnyed küzdelmen. Váltakozik a fény és a sötétség. Zavarodott káosz.
’Most én kapok? Melyikőtök mit? Szeretnél, mit? Én kapok... most szeretnél. Melyikőtök... melyikőtök... Mit? ’
Fárad az agya. Látszik rajta, hogy komolyan kimerült a folyamatos érzelmi terheléstől. Gyengül, elcsitul. Lassan összerogy. Csak ül, és valahová Rá fókuszál; agyának tekervényei egyre simábbak.
-Nem értem... -Motyogja maga elé. Vére lustán csöpög az orrából. -Nem értem... Idegen idegenként beszél.
Arthur immáron teljesen hallott. Megmaradt szövetei felemésztődnek. Haja dús, koromszín zuhataggá, körmei pedig éjfekete karmokká nőnek. Szemei vörösből feketévé válnak, tompa sötétté. Arcán mosoly, bőre bársony, ahogy újraszövi izomzatának eddig csupasz felületét.
- Az idegen nincs többé. Nincs már szükségünk rá. Ellana és Norman ellenben még hasznunkra lehet, amennyiben ők is így gondolják.
A sok feketeség annyira kiüt a kórház steril környezetéből, hogy egyenesen megnyugtató. Rokonszenves. Bal szeme, ami be van vérezve, erősen rángatózni kezd, bal lábával ütemesen dobog. Az utolsó harc szele.
’ Öld meg! A kedvemért. Fekete vérben akarok mosdani. Mintha félelmet hallanék a hangodban... Semmitől, soha. Ne kelljen kétszer mondanom, különben... ’
-Kussolj már, Norman! -Csikorogja jól érthetően. Olajként szétfutó pupillája enged, összeszűkül. Felpillant Őrá, a tekintete most tiszta és határozott. -Szóval hasznos lehetek...? Ez egy munka, igaz? Munkát említettél. Miről lenne szó?
Hirtelen jött tiszta pillanatát arra használja fel, hogy egy kicsit felzárkózzon. Eredendő gyanakvó, de a teste már nem feszül be. Feláll. Még ráncolja a homlokát, és a választ meg sem várva gyorsan beszúr egy utolsó kérdést. -Hogyan nevezzelek?
Ő fejét kissé oldalra dönti.
- Javaslom, Norman, hallgass rá! Mindkettőtök számára hasznos lehet, amennyiben meg tudunk egyezni. - Egészen úgy szemléli a lányt, mint leendő munkaadó a felvételiző munkaerőt. - Kérdeznetek kell, többnyire emberektől. Olyan kérdéseket, melyekre választ várok. Időnként pedig olyan választ kicsikarni belőlük adott kérdésre, melyet válaszként hallani kívánok. Ehhez minden eszközt és tudást megkaptok, és ha jól viselitek magatokat, alkalmasint egészen sokat láthattok a külvilágból. Ugyanakkor saját otthont kaptok. Olyat, ami a tiétek, s nem csupán egy megszokott idegen.
Ennyi bőven elég. Egyelőre. Ez az ajánlat valóban túl kecsegtető ahhoz, hogy hagyják Őt elsétálni. Egészen olyan, mintha összenézne valakivel, bólint, utána újra Őrá bámul.
-Bármit megteszünk egy otthonért cserébe. –Nagyon határozott. -Bármit! Ölünk, csonkítunk, kínzunk, lopunk; bármit, amit kérsz.
-Meg vegye le a bilincseket is!!
-Igen, jó, hogy mondod; kérlek, vedd le a bilincsemet is! Mindent jobban csinálunk, ha a kezünk szabad.
A Szörny arckifejezése egészen szórakozottá válik, amint Ellana kezének kiszabadítása kerül szóba.
- Még adósod vagyok egy válasszal. Hívtak már Szörnynek, Drakulának, Zsarnoknak. Megannyi nevem akadt már. Ezentúl olybá tűnik, főnököd, részben mestered leszek. Ezek közül bármely elnevezést, mely szimpatikus, válaszd ki kedvedre! Azok ott kint akkor engednek el, ha rajtad maradnak bilincseid. Hadd higgyék, hogy továbbra is rab vagy, s új otthonodba érve leveszem őket rólad. Odaát kapsz televíziót is, jobbat, mint ez. - Bök fejével a hangyák háborúját bemutató képernyő felé.
-Mester.
Finom szó. Bólogatás. Totális fizikai és érzelmi kimerülés. Kezesbárány.
-Mester…

[/size][/font]

Tárgy: Re: Ellana Odious Kedd 7 Ápr. - 18:39

Elfogadva!

Hűha, megmondom őszintén oda kellett koncentrálnom, hogy vágjam, hogy most akkor ki, hol, mit és miért, de derekasan küzdöttem. Very Happy

Nagyon szépen fogalmazol és az ET-d is felettébb izgalmas és jól összerakott lett. Látszik rajta, hogy sok energiát fektettél bele és sokat foglalkoztál vele, hogy ilyen legyen, úgyhogy le a kalappal. Smile

A képed tökéletesen passzol hozzá, mondhatni ugyanolyan beteg mint az előtöri és ez most pozitív értelemben értendő. Smile

Lényeg a lényeg, hogy ne felejts el foglalózni, aztán mehetsz is játszani. Smile