Választás előtt

Tárgy: Re: Választás előtt Szer. 13 Jan. - 20:58

Wanda & Raven

Furcsa a kis vörös, de mivel bejuttatott így engedem neki, hogy velem maradjon. Biztosan oka van rá, hogy erre somfordált és nekem már az is valami, hogy megoldott lett a bejutásom, már csak az a kérdés, hogyan találom meg Angelt, mert hogy itt kellene lennie valahol, ha csak nincs szabadnapja, akkor pedig pechem van. Tudom, hogy Charles nem örülne neki, ha tudná, hogy itt vagyok, ahogyan annak sem, ha tudná, hogy Angellel is szoktam találkozni időnként. Na de mégis... attól hogy jelenleg külön oldalon állunk még nem kell feltétlenül ellenségnek lennünk, mert van közös múltunk és ő sem rossz, csak... másképp lát dolgokat és én ettől még szeretek vele beszélgetni, de vannak dolgok, amiket jobb titokban intézni. Egyébként is tudom, hogy Charlesnak is vannak időnként külön útjai és ügyei és azt is tudom, hogy mióta Moira újabban megint bejött a képe talán még inkább elgondolkodott azon az eshetőségen mi lesz, ha minden napvilágra kerül. Akkor pedig nem lenne rossz összefogni az itteniekkel, ahhoz pedig megint csak jó közös pont lehet nekünk Angel.
- Komoly? Nem nézem ki belőled, hogy táncos akarsz itt lenni. Ők... egész mások. Tényleg felállnál arra a színpadra? - közben persze továbbra is kémlelek, de a tekintetem nagyon is kérdő. Tényleg nehéz elképzelni róla azt, hogy ott fenn a színpadon dobálná magát, hogy az itt lent ücsörgők jól szórakozhassanak. Persze egy ilyen kis szende vörösre tuti, hogy sokan beindulnának, de ettől még mindig elképzelhetetlennek tartom a dolgot. - Igen azt látom, szinte süt belőled, ahogy az is, hogy véletlenül keveredtél ide. Nem tudod mi ez a hely igaz? - sztriptízbár, gondolom ez az alap tipp, de ki tudja. Lehet hogy a kis csaj okosabb, vagy többet tud, mint amit elsőre az ember hinne róla. Persze egyáltalán nem biztos, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy vajon miket tudhat, és hogy mondjuk mit látott, mert valószínűleg láthatott is már ezt-azt, ha netán gyakran jár erre. Persze elővigyázatos a többség, de... nem mindenki viszi túlzásba.
- Egy barátomat, na ő tényleg itt dolgozik, de lehetséges, hogy szabad napos ma. - őszinte válasz, ahogyan a szemébe nézek és egy pillanatra szándékosan változtatok a tekintetemen, azaz a szemszínemen. Egyetlen másodpercre sárgásan, az eredeti színében villan fel az egyik, aztán el is tűnik, mintha nem is lett volna. Azt is hiheti, hogy csak káprázik a szeme, viszont ha esetleg okkal van itt és teszem azt többet tud, mint amit első ránézésre hinnék róla, akkor ez támpontot adhat neki akár az őszinte megnyilvánulásra is. Közben érkezik egy pincérnő is az asztalunkhoz, én a magam részéről egy kólát kérek, elkortyolgatni tökéletes lesz, amíg várok, no meg amíg kíváncsian hallgatom, hogy vajon a szende vörös kiféle, miféle és tényleg azért van-e itt, hogy munkát keressen.

♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Válaszút előtt

Tárgy: Re: Választás előtt Hétf. 11 Jan. - 19:24

Raven & Wanda

Pár pillanat, semmi több, ennyi kellett ahhoz, hogy az ismeretlen lány bevonszoljon végül a klubba. Nem ellenkeztem, talán csak azért, mert nem volt időm, de inkább azért, mert nem is akartam. Elve be akartam volna jutni ide, hát végre bátorságot öntött belém valaki más bátorsága. A legnagyobb hibám mindig is az volt, hogy túlgondoltam mindent, és a bátyám volt az, aki leállított ebben, amikor észrevette rajtam. Ő azonban most nincs itt, és bárhogy is hiányozzon nem is lesz. Mindig is bámulattal tekintettem azokra az emberekre, akik pusztán spontaneitással cselekedtek és nem gondoltak arra, hogy mi történne, ha valami balul sülne el. Azonban, ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy lehet, hogy óvatosabb vagyok, de ezzel nem sodrom magam veszélybe, ahogy másokat sem. Megvan az okom óvatosnak lenni. Egy milliszekundumig még levegőt venni is elfelejtek, ahogy a szemem megszokja a félhomályt és végre a magam elé képzelt látvány helyére egy igazi szemmel látható lett. Férfiak vedelnek, itt-ott lányok bájolognak, és táncolnak, ruhájuk olyannyira kivágott, hogy alig fed valamit. Teljesen eltér sajátomtól, de még... Ravenétől is. És én már kezdtem azt feltételezni, hogy itt dolgozik. Nos, nagyon nem. Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan. Még jó, hogy előre gondolkodok, mielőtt bármit is mondok. Tudatom azonnal leakad válaszán, mely szerint mondhatni ismeri errefelé a járást. Valami van itt, amit nem mond el, de nem erőltetem, biztos van oka rá, hogy nem mondja meg rögtön. Hisz, nem is ismer.
- Valahogy meg kell élni, tudod - vonom meg a vállam, miközben egy közeli asztal felé kalauzolom magam és Ravent. Az a bizonyos vállrándítás viszont feleannyira sem volt olyan laza és sérthetetlen, mint ahogy akartam. Csak reménykedni tudok, hogy nem vette észre, és inkább azon morfondírozik, hogy hol is van, akit keres. Hisz amióta bejött a fejével ide-oda nézelődött, pontosan úgy, mintha keresne valakit. A megtéveszthetetlen jelek után már nem kellett sokat agyalnom, hogy rájöjjek mi folyik itt. - Nem tagadom, tényleg nem vagyok biztos abban... bármit is akarok tenni, de sosem vagyok az - huppanok be a legközelebbi szabad asztalhoz egy meglepően kényelmesen kipárnázott helyre. A vörös huzat, mintha csak selyemből lett volna, és bár ruhán keresztül nem éreztem, mikor megtapintottam kellemes érzés volt. Felpillantottam Ravenre, majd megengedtem magamnak, hogy a kíváncsiság legyűrjön.
- Kit keresel ennyire? Bocsi, de nyilvánvaló... tudok segíteni? - tipikus én, még akkor is segítene, mikor azt sem tudom, hogy miről van szó. Félreértés ne essék, nem akarom én semmibe se bedugni az orrom, ami nem az én dolgom, de sajnos úgy születtem, hogy kérdéseket tettem fel, amivel a végletekig idegesítettem a családomat. Remélhetőleg Raven mégsem fog elfutni, mert igaz, hogy csak most futottunk össze, de nem akarok egyedül maradni. Na, és persze azt a felvetésemet is meg kéne valahogy tudnom, hogy mutáns-e, vagy sem. Az előbb csak káprázott a szeme, vagy tényleg kék a bőre?

Tárgy: Re: Választás előtt Vas. 12 Ápr. - 22:35

Wanda & Raven

A fickó minden bizonnyal új lehet még itt, hogy nem hajlandó felfogni azt, hogy nekem bizony be kell oda mennem, no meg azt sem érti meg, hogy amennyiben nem engedi a végén még komolyabb balhé lesz belőle, szóval jó lesz, ha egy kicsit óvatosabban áll a kérdéshez, főleg mert én aztán gond nélkül leszerelem a fickót, aztán maximum majd utólag megmagyarázom bent, ott már egyébként is ismernek, tehát nem hiszem, hogy nagyobb gondom lenne ebből, neki ellenben szinte biztosan lesz, ha nem enged be. Vagy azért mert csúnyán ellátom a bajt, vagy azért mert simán kirúgatom innen. Már épp a fickó felkarjára csúszna a kezem, de végül megállok a mozdulatban, amikor meghallom a lány hangját, aki mellett nem rég siettem el. Egy pillanatra kétkedőn szökik fel a szemöldököm, aztán karba fonom magam előtt a kezeimet és úgy tekintek az idegesítő kétajtós szekrényre.
- Hát erről van szó! - kontrázok én is rá, aztán a fickó szépen eloldalog, mi meg naná, hogy nem fogunk itt csendben ácsorogni és várakozni a csodára. Nem, szépen karon ragadom a leányzót és már bent is vagyunk. Nekem ismerős a hely, de ő mintha idefelé jövet is olyan elveszettnek tűnt volna. Csak az ajtótól méterekre állok meg, hogy felé forduljak. - Kösz! - kapkodva nézek körbe, de nem látom az ismerős arcot. Nem biztos, hogy Angel ma dolgozik, de tan rá esély, akkor viszont megtalálom. Hátra nem fognak engedni, esetleg megvárhatom, amíg a száma következik, vagy... ma nem jön be, akkor viszont nem állok jól, mert mehetek is, és felesleges volt átjutnom a nagydarab marhán. Egy biztos, nem akarok olyanokkal összefutni, akik nem pont a jó ismerőseim közé tartoznak. Meglátjuk ki tér ma még meg ide, azért szemmel kell tartanom a környezetet, annyi biztos. Kissé el is kalandozom, amikor bemutatkozik végül.
- Raven és... én mondhatni igen. Mi járatban itt egyáltalán? Szendének és bizonytalannak tűnsz. - és akkor még finoman fogalmaztam azt hiszem. Mindenesetre intek neki, hogy valahol foglaljunk szépen helyet, mert a nagydarab a végén még kiszúr minket itt az ajtótól pár méterre és akkor még jön pár gond azzal, hogy megpróbál innen kidobni és akkor minimum pár asztal törne ripityára... a pasas testrészein természetesen. Na, de remélhetőleg ilyesmire nem kell, hogy sor kerüljön, mert eltűnünk a bejárat közeléből és egy kevésbé forgalmas ponton keresünk valami helyet, ha a kis szende vörös is benne van. Aztán persze lehet, hogy nem olyan szende, de elsőre annak tűnik. Elsőre én is annak tűnhetek mondjuk... de ez csak azért van mert ez a változatom nem a tényleges valómat tükrözi. Csak egy szükséges álca, semmi több.

♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Válaszút előtt

Tárgy: Re: Választás előtt Pént. 10 Ápr. - 16:38

Raven & Wanda

Már csak öt méter, nem ez már négy. Úristen Wanda tanulj már meg szemmértékkel számolni! Jó, mindegy a lényeg, hogy közel vagyok az ajtóhoz, közelebb, mint kéne. Ekkor pedig egy szőke hajú lány robog el mellettem, ami megállásra késztet. Végig mérem magas alakját, mely magabiztosságot tükröz, és én mindig is irigy voltam az ilyen magabiztos emberekre. Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak ne kellene folyton ennyire megkérdőjeleznem magam minden egyes tettemnél. Vajon jót cselekszem, és mi van ha nem? Vissza tudom-e csinálni, ha mégis elrontottam valamit? Néha már úgy érem, hogy saját magam ellensége vagyok, ami nem valami jó érzés, tekintve hogy csak én vagyok magamnak. És mi lenne a világgal, ha már magamban sem bízhatok teljesen. Vitatkozás hangjaira leszek figyelmes és tekintetemmel újra a szőke hajú lányt látom, aki az őrrel vitatkozik. A beszélgetésből ki lehet szűrni, hogy nem ez az első alkalom, hogy itt jár. Lehet, hogy útbaigazítás kellene tőle kérnem, akkor legalább tennék is valamit és nem csak itt állnék.
A lány keze a háta mögött kékes árnyalatot vesz fel, amitől az a feltételezésem támad, hogy nem aludtam eleget és hallucinálok, de mikor többször is pislantottam és a kép nem tűnt el, más következtetést kell levonnom. Vagy volt valami az italban, amit kb. fél órával ezelőtt ittam meg, vagy egy olyan emberhez van szerencsém, mint Pietro és én. Anyám különlegeseknek nevez minket, de hogy tényleg az vagyok-e nem tudom. Az már biztos, hogy az előttem álló lányról méterekről lerí, hogy különleges. A kékes szín kezéről eltűnik ugyan, de a levegőben érezni lehet, hogyha nem történik valami, akkor ezek ketten egymásnak mennek. Ami, valljuk be nem lenne valami jó dolog.
- Nem akarok goromba lenni, de akkor ők miért is mehetnek be? - mutatok az eggyel arrébb lévő ajtóhoz, ahol épp pár tinédzser próbál beszökni a nyitva hagyott ajtón keresztül. A férfi káromkodások közepette hívogat valakit, gondolom a társát, akinek a másik oldalt kellene vigyáznia. Egy pillantást vet ránk, majd elindul, hogy elkapja a bandát. Azt hiszem egy darabig nem fogjuk látni.
- Szabad az út - nem csak segítettem egy ember társamnak, de magamnak is és talán azok a suhancok is tanulnak valamit, ha elkapják őket. - Wanda vagyok és nem igazán ismerem errefelé a járást - normális körülmények között nem mutatkoztam volna be ilyen gyorsan egy vadidegennek, de szükségem van valakire, aki tudja, hogy mi, merre hány méter és a ő pont olyannak tűnik.

Tárgy: Re: Választás előtt Csüt. 9 Ápr. - 20:28

Wanda & Raven

Tündér elment, más utat választott, de ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is beszélhetek vele igaz? Legalább időnként összefutunk, próbálom részben arról is meggyőzni, hogy esetleg visszatérjen hozzánk, bár nem sok esélyt látok rá és már hetek óta nem váltottunk egy árva szót sem és még csak azt se tudom, hogy pontosan mi is van vele. Még mindig ezt a rémes munkát csinálja vajon, mert nem fizet rosszul? Pedig sokkal jobb élete lehetne a birtokon... legalábbis azt hiszem. Persze nem lenne értelme nem valós dolgokkal kecsegtetnem őt, csak ígéretek lennének. Én sem hiszek benne, hogy egyszer majd minden jóra fordul, ez csak Charles elképzelése, de a mostani munkájánál akkor is sok minden jobb lehet. Persze rábeszélni nem tudom, hogy velünk tartson, én is főként Charles miatt maradtam, mert próbálok hinni benne, ha az elveiben nem is tudok feltétlenül. De ez nem számít, a testvérem... talán több is annál, azt hiszem érthető, ha vele szeretnék lenni, és nehéz lenne rávennem magam, hogy elhagyjam őt. Persze ki tudja, hogy mikor jön el ennek az ideje... de biztos, hogy nem ma.
Határozott léptekkel haladok tehát a cél felé. A szimpla emberi alakomat vettem fel. Van aki már ismer itt, de ez nem érdekel. Mutáns vagyok én is, mint sokan a klubban, és nem hiszem, hogy nyíltan támadnának meg. Ha pedig mégis... meg tudom védeni magamat. Önként jöttem ide, azt hiszem ez számít a leginkább, épp ezért nem félek attól, hogy bajom lehet. Nem csapdába sétálok, azt se tudják, hogy jövök, maximum Emma, de ő nem tartózkodik itt mindig, hogy állandóan figyeljen minden érkezőre, ennyivel tisztában vagyok. Alig veszem észre először a bizonytalan lányt, aki lassú lépekkel halad csak a bejárat felé. Vörös haja pedig feltűnő jelenséggé teszi. Elrobogok mellette és az ajtóban torpanok meg, amikor az új és számomra épp e miatt még ismeretlen nagydarab fickó állja el az utat. - Most komolyan nem hajlandó beengedni? Keresse meg Angelt, ő majd tudni fogja, hogy ki vagyok. Nem hallotta? - mérgesen húzom ki magamat a fickó előtt. Magasabb nálam egy fejjel, de attól még simán le tudnám szerelni, csak azt hiszi, hogy ér valamit azzal, hogy itt kihúzza magát és felvág az izmos kis termetével. Látszik rajtam már messziről is, hogy ha nem hajlandó végre megmoccanni a végén még laza összetűzésbe keveredünk, ami nekem lesz laza, neki pedig jó eséllyel fájdalmas. Nem szeretem, ha packáznak velem. És ha a mögöttem sétáló lány egy kicsit figyel talán még azt is megláthatja, hogy a hátam mögött az ökölbe szorult kezem pár pillanatra kékes színt ölt. Még nekem is nehéz néha magamat kontrollálni, ha mérges vagyok és Eric megtanított már rá, akkor vagyok igazán erős, ha nem szánok rá felesleges energiát, hogy elfedem az igazi külsőmet.

♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Válaszút előtt

Tárgy: Választás előtt Kedd 7 Ápr. - 17:42

Raven & Wanda

Első kérdés: hogyan a fenébe kötöttem én itt ki? Második kérdés: komolyan végig gondoltam én ezt? Válasz: jelenleg egy sincs. Végignézem, ahogy melltartókban és bugyikban vonulnak végig az utcán a nők, a férfiak majd kitörik a nyakukat, ahogy a seggüket, vagy épp más testrészüket bámuljak. Elfog az undor. Teljesen biztos vagyok én abban, hogy ide akartam jönni? Abszolút nem, de túl sok választásom nincs. Ha fel is vesznek valahová, félő, hogy szociális képességeim hiánya miatt gyorsan kirúgnának Persze, még mindig fennáll a lehetőség, hogy kéregetek az utcán, de ahhoz valamiben jónak kellene lennem, mint például egy hangszer vagy énekhang, bármi, amivel pénzt lehet keresni. Zongorázni ugyan tanultam egy keveset, de sajnos azt nem tudtam a hátamra pakolni, mikor elhagytam az otthonom. Azt hiszem, nem jutottam volna túl messzire. Mély levegőt veszek, azt hiszem ez már az ötödik alkalom és próbálom magam rávenni, hogy belépjek az ajtón, ami nem olyan könnyű, mint azt hittem. Eladni a cuccaim sokkal könnyebb, mint eladni saját magam, de sajnos a cuccaim fogyatkoznak, és az már biztos, hogy nem adom el sem a vörös nyakláncom, melyet még 21. szülinapomra kaptam és más olyan holmim, amik érzelmileg kötődnek hozzám. Jól tudom, hogy ezek csak tárgyak és semmi jelentőségük nincs, mégis drágábbnak tartom őket a saját jólétemnél.
Most pedig be kell vallanom, hogy sosem jártam még ilyen, vagy ehhez hasonló helyen. A késő esti műsorokban persze láttam olyan jeleneteket, amik a nők lekicsinyléséről szóltak, de mindig elkapcsoltak, vagy éppen elaludtam az ilyeneken, így fogalmam sincs, hogy mi várna rám bent. Ami leginkább mozgat, az a hideg, mert bármennyire is szörnyű a klubban, biztos melegebb van ott, mint az utcán. A helyzet pedig az, hogy az egyszobás ki bérelt lakásomban sincs melegebb, ablakok gyakorlatilag nincsenek, csak lefóliázott lyukak a falban, és a fóliát is úgy kaptam a szomszédtól. Délutánra felmelegszik ugyan valamelyest a levegő, de este és reggel szinte kibírhatatlan, mintha legalább kint élnék az utcán. Házam lekicsinylő gondolataiból egy füttyszó ragad ki, ami a jobb oldalamról jött. Egy jeges oldalpillantással el is intéztem a dolgot. A legtöbb lány ilyenkor hátsó felük riszálásával és csók dobással reagáltak. Ebből is látszik, hogy én nem tartozom eme kategóriába és ha mód van rá, nem is szeretnék. De mindig eljön az a bizonyos pillanat, mikor választás elé kerül az ember és van pár perce, hogy átgondolja, elemezze a dolgot, viszont a választás ideje egyre csökken, és nyomás alatt mindig is rossz voltam. Nekem most van itt az idő, és fogalmam sincs mi a helyes lépés, bármennyit is gondolkozom rajta. Lábaim lassan visznek előre, arcomon pedig semmiféle érzelem nem mutatkozik. Ha ilyen lassan megyek valószínűleg sosem érek oda, de legalább átérzem a súlyt, ami vállamon van. Na, és persze, ahogy a szél fújja hosszú kabátom, kicsit úgy érzem magam, mint egy akciófilm női főszereplője, aki éppen a világot menti meg. Egyl ány álmodozhat, nemde?

Tárgy: Re: Választás előtt