Fiúk fürdőszobái

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Csüt. 18 Aug. - 16:31

Michelle & Finn

Azért az vicces, hogy majd nekem kell kimennem ruhákért, de fel sem merül, hogy őt küldjem, mert ha engem meglátnak, ciki, de elfogadhatóbb, mint ha őt. A lányokat is gyakrabban gondolják cédának, mint hogy a fiúkról rosszat gondoljon a legtöbb ember. Lenézek a fürdőszobára, szinte teljesen felolvasztottuk, még sincsen semmi bajunk, sőt, teljesen fel vagyunk dobódva. Majd valahogy kimagyarázzuk, hogy harcoltunk, mert nézeteltérésünk volt. Gondolom az X-Birtokon az ilyesmi simán bevehető, Xavier meg ki tudja olvasni a fejemből, hogy mi az igazság, és nagyon bízom benne, hogy megérti, hiszen láthatóan egyikünknem sem volt túl fényes gyermekkora, itt lenne az idő rá, hogy végre boldogok legyünk, éppen együtt. És remélem az igazgató van annyira diplomatikus, hogy megőrzi a titkunkat, hiszen nem akartunk rosszat senkinek. Meg hát itt csak fel vannak rá készülve, hogy valaki az erejéből kifolyólag kárt tesz az épületben. Minden, ami utána jött, már nem volt annyira.. káros.
- Ilyet még sosem éreztem.. Ígérem most nem fogok elmenekülni tőled. – Viszonzom a mosolyt bágyadtan, én is teljesen ki vagyok. Azt nem állítom, hogy átveszem az irányítást, és férfi leszek, ám lényeges önbizalmat adott a kezembe. Ha találkozunk majd valakivel, vélhetően továbbra is félénk döntések határoznak majd meg, ám már van valaki, aki egyértelműen mellettem áll, akiben bízhatok, és aki szeret. Így sokkal könnyebb élni, a lelkiismeretfurdalás terhe már nem nyomaszt annyira. Ráadásul ez a mostani biztosan nem megismételhetetlen szerelmeskedés volt. Igyekszem pár perc alatt visszasietni, a saját szerelésem már rajtam, de most nem foglalkoztam a megfésülködéssel, az arcom pedig nem kormos, azt már megoldottuk a zuhany alatt. Segítek neki törölközni, még akkor is, ha egyébként teljesen megszáradt volna a saját hőjétől.
- Aha. Előbb szóljunk, hogy minél hamarabb rendbe tudják tenni, utána pedig.. bemenjünk North Salembe? – A széles vigyor az én képemen is ott ül, ez egyértelmű, lényegében van egy csalafinta titkunk. Ma már biztosan nagy pihenés lesz a vége, de szívesen töltök majd vele több időt, olykor akár együtt is aludhatunk. Remélem, hogy ő is így gondolja. Mivel enyhén szólva is behatóan megismertük egymást, már kevesebb bizonytalankodással fogom meg a kezét, és elindulunk a tanári szobák felé.

//Olyan kis cukik^^ //

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Kedd 9 Aug. - 17:59

Finn & Michelle

Nem gondoltam volna, amikor teljes pánikban jöttem, hogy megkeressem őt a levél miatt, hogy majd ez lesz belőle. Persze a levél már nincs meg, a ruháimmal együtt gyorsan kimúlt, végül is csak papír, azt pedig a legkönnyebb hamuvá égetni és nekem könnyen ment is. Viszont az a nagy kérdés, honnan lesz ruhám és hogyan fogok kijutni innen, mert azért az nem ártana, hiszen így azért még sem kellene kiszambáznom. Tény, hogy elég bátor tudok lenni, de ez még tőlem is sok lenne. Az égett ruhafoszlányokat vissza se tudnám venni, hogy legalább valami takarjon, ahhoz túlságosan tönkre mentek, meg aztán még vizes is vagyok. nem hiszem, hogy lenne aki ezt megértené, vagy esetleg van aki úgy nézne ránk, mint az a tipikus sejti, hogy mi történhetett pillantás, na én egyiket sem akarom most látni, az valahogy elrontaná a pillanatot, mintha csak elvenné tőlünk, és azt nem szeretném.
- Én is éhes vagyok, de ez szerintem nem csoda. - fáradtan mosolyodom el, hiszen lássuk be elég aktív fizikai kiképzésben volt részünk az elmúlt vagy egy órában, de őszintén szólva annyira az időérzékem most nincs a toppon. Talán érthető, az órámat nem nézegettem már akkor sem, amikor jöttem, nem hogy akkor, amikor... szóval most. - Főleg, hogy talán neked van valami törölköződ, elég egy kicsi is, nekem nem. - na igen, neki főleg ott kell eltakarnia magát, de én nem mehetek ki valami kis falatnyi cuccban, mert abból is kilógna mindenem, szóval nem kockáztatnám meg a dolgot. Megvárom míg visszajön, maximum reménykedem, hogy addig senki se akar bejönni, főleg nem akkor, amikor már Finn kirúgta az ajtót. Amit egyébként akaratlanul is megmosolygok, milyen nagy erőt adott neki ez a kis... akció, vagyis többször akció.
- Ezen nem lepődöm meg, már csak azért sem, mert szegény elég... prűd, szerintem nem is tudna mit kezdeni az infoval. - akaratlanul is felkuncogok, mert hát ez nem olyasmi, amit szerintem a szobatársam kezelni tudna, talán el se hinné, de minimum nagyon zavarban lenne, én pedig nem akarom szegényt szándékosan kellemetlen helyzetbe hozni. - Ha felöltöztem... bekapunk valamit? És azt hiszem nem ártana szólni mondjuk egy tanárnak. Eléggé katasztrófasújtott övezet lett a fürdő. - és akkor azt hiszem ez még enyhe kifejezés, ez nagyon jól látszik a széles vigyorból is az arcomon, miközben öltözöm. A hajam még vizes persze, bár igazából gyorsan meg tudnám szárítani, elég csak egy kicsit felmelegíteni magamat hozzá, de ezt most nem kockáztatom meg, aztán úgyis kénytelenek leszünk beszélni majd arról is, ami miatt itt vagyok. A régi birtok... el kell majd menni oda, hogy el tudjam adni, vagy nem is tudom. Azt hiszem az az utazás mindkettőnk számára nagyon-nagyon megrázó lesz majd.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

[/color]

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Csüt. 4 Aug. - 17:40

Michelle & Finn

Nem is tudom, hogy hogy képzeltem az elsőt. Tulajdonképpen sehogyan. Lemondtam róla, mint bármely örömforrásról, boldogító momentumból. De ha már mindenképpen gondolkoznom kellett róla, álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen Michi-vel történik majd meg, és hogy ilyen hosszas, tartalmas lesz. Látom rajta, hogy nagyon elfárad, talán máskor nem kell ennyit, de most annyira újszerű az élmény, hogy nem tudok betelni vele, és a testem is követeli a folytatást. A lány minden porcikája az enyém, olyannyira összesimulunk, mintha már évek óta ezt tennénk, annyira természetes a kettőnk összejátéka, nem csoda, hogy nincsen bennünk semmi szégyenérzet. Tudja a titkaimat, ismeri a gyengéimet, ezért magától értetődően önmagam tudok mellette lenni, nem szükséges csábítani, vagy olyasmit állítani, ami nem igaz. Immár együtt jutunk el harmadszor is a csúcsra, amely olyan kielégítő, hogy meg fog ölni, ha már holnap valami hasonlót kérek, de majd igyekszem arra hangolódni, hogy ez azért nem mindennapos dolog, végülis itt az ideje, hogy sokat legyünk együtt, beszélgessünk, tervezgessünk úgy mindenről, na és persze újra felfedezzük ezt a mennyei érzést, amelyben most részünk van. Szerencsénkre nem járt errefelé senki, vagy aki mégis, pironkodva fordult sarkon, így nem zavartak meg. Akkor nem tudom, hogy mit tettem volna, de Michi annyira bele van lendülve, hogy ő sem hagyná, hogy bárki is most tiszteletét tenné itt. Többről szól most ez, mint hogy két fiatal szerelmeskedik, itt most az ösztöneink veszik át az irányítást, olyan ösztönök, amelyek már több ezer éve belénk vannak kódolva, és most végre elszabadulhatnak. Aranyosnak tartom, ahogyan elterül, úgy látom, hogy most magamhoz ölelni sem volna tanácsos, mert moccanni sem bír. Én is nagyjából így vagyok. Elnevemetem magamat, és megtörölgetem a homlokomat.
- Annyira.. éhes vagyok.. És.. nem tudom. Azt hiszem én majd elmegyek törölközőért, és ruhákért. Ha engem meglátnak, az a kisebb baj. – Könyölölök fel, de már azt érzem, hogy a testem jólesően zsibong, a regeneráció működik, és bár egy újabb szerelmeskedés nem menne, de mondjuk körbe tudnám futni a épületet. Hatszor. Michi milyen inspriáló!
- Jövök akkor mindjárt. – Nekem van egy nedves törölközőm, amit tessék lássék magamra tekerek, az alsóm, egyszerűen elfüstölt. Mivel tudom, hogy melyik Michi szobája, majd oda is el kell mennem. A leolvadt zárszerkezetet egyszerűen berúgom, negyedszer már enged. Még mindig mázlink van, sehol senki. Behúzom magam mögött az ajtó romjait, és sietek a szobámba. Azért útközben találkozom a kék szörű Bestiával, aki viszont vigyorogva fejcsóvál, ő is szétszaggatja a ruháit? Bevetem magamat a szobámba, gyorsan megtörölközöm, és a fehérneműn kívül egy póló és meg egy rövidnadrág, aztán sietek Michiébe. Kopognom kell, de némi magyarázkodás után, hogy a lánynak sürgősen ruhákra van szüksége mutánsügyi problémák miatt.. Nos kapok. Látszik, hogy mennyire kis ügyetlenkén fogalmazok, ezért Michi szobatársa még alsóneműket is ad, de nem enged be. Ez is valami. A fehérneműt azért alulra gyűröm, hogy ne így mászkáljak a folyosón, aztán vissza a fürdőbe, száraz törölközőt is hozok neki.
- Ezeket sikerült, de.. a szobatársadnak majd magyarázd el, nekem úgyse hitt volna. – Vigyorgok rá, és már azon tűnődök, hogy ezek után valahogy jó lenne együtt tölteni a napot. Ha felöltözik, hátha kitalálunk valamit.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 27 Júl. - 10:03

18+

Finn & Michelle

Őszintén szólva az azért nem különösebben érdekel most, hogy kinek mi lenne a véleménye arról, hogy befoglaltuk a fürdőt teljesen és hogy mellette még rendesen le is amortizáltuk, bár ezt főleg nekem sikerült elérni, ő igazából a jó oldalt képviseli a sztoriban, hiszen neki sikerült megállítania. Jelenleg viszont tökéletesen hidegen hagy, hogy kinek mi lenne a véleménye. Szerencsére senki se nyit ránk, senki se próbál ajtót törni, nem nyomogatják a kilincset, amit amúgy is leolvasztottam. Ha valaki be akarna jönni, azt jó eséllyel észrevennénk, bár mondjuk egy emberfeletti erőnek nem nagyon állna ellen az ajtó és ha valaki úgy törne ránk, hát biztosan lenne nagy megdöbbenés mindkét oldalról. Részünkről, mert hát a helyzet... finoman szólva is intim, az illetőnek pedig szintén pont e miatt, mert azért biztosan az is rendesen zavarban lenne és ledöbbenne, aki most meglátna minket, főleg hogy még csak nem is igen tudunk magunk elé kapni mondjuk valami törölközőt, vagy effélét, a ruháim pedig rendesen tönkrementek. Még az is kérdés, hogyan fogunk innen távozni egyáltalán, na de most ezen se nagyon gondolkodom, nem alkalmas rá a pillanat.
- A végtelenségig én sem... - halvány, talán fáradt is kissé a mosolyom, de látszik rajtam, hogy nem érdekel ez most különösebben, az sokkal inkább, hogy még bírja, de hogy én nem fogok tudni túlságosan csendben maradni az is biztos. Rendesen zsibong az egész testem, esélytelen, hogy megpróbáljak halk lenni annyira, hogy mondjuk ha vannak a szomszéd szobában ne nézzenek furcsán, hogy miféle hangok jönnek a fiú zuhanyzó irányból, bár jó eséllyel már eddig is nagyokat pisloghattak.
- Valahogy én is így voltam vele. - bár nagy a szám és másképp kezeltem a dolgokat, de őszintén szólva sose fordult meg a fejemben, hogy úgy legyen valakim. Nem találtam senkit, akivel megbeszélhetném a régi dolgokat és úgy nem is ment volna, ha nem vagyok őszinte. Finn más, ő mindent tud rólam, neki nem kellett elmesélni a régi dolgokat, hiszen mindennel tökéletesen tisztában volt és most... az égbe repít az újabb rohammal. Nem kell sok, hiszen már így is épp eléggé beindított ahhoz, hogy ne kelljen az újabb akcióval sokat szöszölni, főleg amilyen vadul és hevesen mozog. Percek telnek el csak talán, de az időérzékem sincs épp a toppon, így ez sem biztos, de hamarosan már az alattam lévő fürdőkilépő szélét markolom, hogy ne szálljak el itt helyben és jön a heves sikítás is. Ha erre nem jön ide senki, akkor biztos, hogy kiürült az egész épület és azért nem hallanak meg minket. Megmoccanni se tudom hogyan fogok, úgy zúg a fülem és az egész testem mintha valami nagy érzékeny masszává válna, de azért próbálok megmoccanni és legalább valamelyest összeszedni magamat, hátha sikerül. Pihegek és igyekszem levegőért kapkodni, és most az se érdekel milyen a padló, ha hátrébb húzódik biztos, hogy elfekszem rajta, sőt leginkább elterülök.
- Hát ez... jó ég! - próbálok levegőhöz jutni, hátha lassul a légzésem, a szívverésem, ami egyelőre még nem igazán akar, de azért próbálok valahogy egyenesbe jönni. Még egy kicsit a világ is forog velem, de jó értelemben mindenképpen. - Szóval... hogy fogunk innen kimenni? - mosolyogva pillantok rá, mert azt hiszem erre ő se nagyon gondolt, ahogyan egyelőre én se tudom, pedig jó eséllyel ki kell hamar találni, hiszen pár perc múlva nem létezik, hogy ne jöjjön valaki és próbálja kinyitni a kissé leamortizált ajtót.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

[/color]

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szomb. 23 Júl. - 6:38

Michelle & Finn

18+

Ha azzal nincs is gond, hogy Michi képessége romba dönti a fürdőt, azért biztosan nem kapnánk kitűntetést, hogy órákra befoglaljuk, ráadásul erre. Amit még magamban sem gondoltam át korábban, vagy teljesen száműztem a gondolataim közül. Hiszen egykor nekem is voltak vágyaim, de a családom halála után úgy véltem, hogy semmi értelme érzelmeket mutatni, megszeretni bárkit is, ha olyan könnyedén elveszíthetjük. Minden más lett volna, ha legalább Michi megmarad nekem, de nagyjából anyáékkal egyidőben tűnt el, azt hittem, hogy ő is meghalt. Annyi erő, és visszafojtott indulat van bennem, és talán egyedül ő, a legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem hozhatta ki ezt belőlem. Mással ez nem is menne, ugyanolyan félénk és valószinűleg használhatatlan is lennék. A kapcsolatunk ettől függetlenül, hogy most ennyire imádjuk egymást, megmarad azon a szinten, hogy ő irányít, de azért komoly önbizalmat kapok most tőle, hogy lehetek mellette önmagam. Ami a testiséget illeti, fel sem merült bennem, hogy az öngyógyítás ilyen extrákra is jó, de remélem, hogy Michi-nek mindez nem kellemetlen, mert más szerelmeskedni, de amire most nekem van szükségem, az valami olyan komoly kielégülés, ami nem állhat meg egyetlen alkalomnál, de talán majd legközelebb fogom ismerni a mértéket. Most csak remélhetem, hogy nem rossz érzései maradnak erről, hogy ennyire magamra gondolok, és nem tudok leállni. Mert nem tudok, de ha azt mondaná, hogy már nagyon elfáradt, és hagyjuk az egészet, tudnék toleráns lenni. Ha én elvárom, hogy megértse az érzéseimet, akkor kölcsönösnek kell lennie. Szerencsére Michi is eléggé ki van éhezve rám, és ennyit azért tudok, hogy a lányoknál azért tovább bírható a dolog, viszont alaposan meg van lepve, hogy nincsen szükségem pihenésre, máris aktív tudok lenni ismét. Talán csak mert fiatalok vagyunk, vagy mert még sosem csináltuk, és ennyire ki vagyunk éhezve. Azt hiszem neki is az első lehettem, mégis olyan magabiztos volt, cseppnyi kétség nélkül fogadott magába, és szerencsére még csak fájdalmat sem okoztam, rögtön az első pillanatok után azt láttam, hogy tökéletesen egymásnak vagyunk teremtve. Nem csak lelkitársak vagyunk.
- Én is azt hittem, hogy csak egyszer, és vége, de igen, azonnal éreztem, hogy ismét tudom. A végtelenségig talán nem, de most még.. – Visszacsókolok, és lejebb ereszkedünk, ahogyan megmostuk magunkat, ha már itt vagyunk, akkor használjuk ki a lehetőséget, hogy frissüljünk fel egy gyors szünetet tartva, ami egyébként nem biztos, hogy kellene, de most mégis üdítően hat ránk. Kőkeménynek érzem magamat, látva azt, hogy mennyire ki van melegedve, és már nem értem, hogy lehetett egykor elég, hogy csak a hangját hallottam.
- Én meg azt hittem, hogy soha nem lesz senkim. – Valóban furcsán vettem, ahogyan megcsókoltuk egymást, elsőre még a lelkem miatt is volt fájó, de egyre jobban felizgatott a közelsége, és enyhén szólva is átugrottuk az ismerkedős részt. Mintha úgy vettük volna, hogy évekig udvaroltunk egymásnak, mint barátok, és immár nem elég a csók, mindent akartunk. Ha megleptem, hát magamat is, de jó értelemben, hiszen imádom ezt a lányt, és nem tudok betelni vele. Az újabb rohamnál azért már érzem, hogy sosem tapasztalt magaslatokban tudunk szárnyalni, de utána jókora pihenésre lesz szükségünk, természetesen egymás karjaiban összebújva. Megmarkolom a csípőjét, hogy ne csússzunk el egymástól, és ütemesen erősödő lökésekkel veszem be a gyönyörű, édes várát. Eddig ugyan csupán halkan ziháltam, fojtott nyögéseimmel adtam tudtára, hogy mennyire le vagyok nyűgözve a kéjtől, ám itt már semmiféle visszafogottságot nem tudok produkálni, csak egyetérteni, hogy a hangunk a legutolsó szempont. Én magam is hörgök, szinte állatias hangon morgok már, minden lökésnél kinyitom és becsukom a szememet, mert annyira gyönyörrel teli, viszont őt is látni akarom. Ráhajolok, és egy utolsó édes lökéssel jutok el a csúcsra, remélve, hogy ő sem maradt le tőlem.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Kedd 12 Júl. - 11:55

18+

Finn & Michelle

Jogos, vélhetően tudják kezelni a magamfajtákat és nem fognak azért kirúgni, mert kissé leamortizáltam a zuhanyzót. A több már más tészta, de hát csak nem akar most hirtelen ránk törni senki sem, bár mondjuk nem sietünk nagyon. Azt nem hiszem, hogy Finn szobatársa, aki ide irányított túl hamar be akarna nézni, hogy mi a helyzet, főleg hogy látta rajtam mennyire pocsék állapotban vagyok. Azt is már megtanultam, hogy itt azért vannak bőven, akik inkább a saját dolgukkal foglalkoznak és nem nagyon ártják bele magukat máséba, ha nem muszáj, már csak azért sem, mert mindenkinek van elég baja. Ritka az a mutáns, akinek tökéletes élete volt, vagy van, ők jó eséllyel nem jönnek ide.
Most viszont amúgy se érdekel, hogy ki jön ide, hiszen a félénk Finn, aki pár hete még le akart koptatni, mintha nem is ismernénk egymást olyan jól, most cseppet sem visszafogott. Az elején az volt ezúttal is, félénk és óvatos, de ezt egészen gyorsan sikerült levetkőznie. Olyan vehemenciával rohamoz újra és újra, hogy azt kell mondanom igazuk volt az ideiglenes szobatársaimnak még az árvaházban, ez tényleg olyasmi, amit nem lehet csak úgy elmesélni, mert érezni kell és egyszerűen fenomenális. Kész csoda, hogy kapok még utána levegőt egyáltalán. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen és Finni ilyesmikre képes, hát biztos, hogy sokkal hamarabb megpróbáltam volna a tudtára adni, hogy mi összetartozunk, de talán pont ettől lett szép, hogy kivártuk az idejét, amikor tényleg az igazi lesz.
Kapaszkodom belé és próbálom felfogni a szavait, amit most nem tudok azért egy könnyen, de rendesen meglep, főleg az a tény, hogy ő még mindig nem lankad odalent, egy cseppet sem, én pedig komolyan úgy érzem, hogy rossz érzés is lenne, ha most eltávolodna tőlem, elmúlna az a bizsergető érzés, ami még most is cikázik a testemben ide-oda.
- Te még... bírod? Azt hittem a pasiknál ez... de mondjuk a képességed. Jó ég... hát persze, hogy bírom! - odacsókolok a szájára. Végül is van ebben logika, a szervezete gyorsan regenerálódik, nehezebben is fárad el és persze mindene gyorsabban áll vissza alapállapotba. Nem kell neki hosszú pihenő idő ami azért is jó, mert a zsibongásnak se lesz ideje elmúlni, amit most érzek, nekem pedig egyáltalán nem gond az ismétlés. Mégis hallatok egy sóhajt, amikor eltávolodik kicsit tőlem, de talán tényleg kell a zuhany. Persze a víz először szinte azonnal elpárolog, nem is érzékeltem, hogy ennyire sikerült felhevülnöm már megint, de a víz jót tesz, lassacskán legalább valamelyest sikerült lehűlnöm.
- Tudod... nagyon megleptél. - pedig tényleg azt hittem, hogy beijed majd, de helyette... úgy fest, hogy neki is bejön a dolog, nekem pedig nagyon is. Mindketten erősen szeretetéhesek vagyunk, normális kapcsolatok nélkül, nem csoda, ha ragaszkodunk egymáshoz, és innentől csak még jobban. Követem hát a javaslatot és letérdelek a kilépőre. Nem túl kemény így szerencsére, csak aztán teszem le a kezeimet is, hogy ő is elhelyezkedhessen. Már előre zsibongok, szinte várom, hogy újra egyesüljünk. - Nem garantálom, hogy nem fognak meghallani. - már előzőleg is nehezen fogtam vissza magamat, most se hiszem, hogy jobban fog menni.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

[/color]

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Vas. 10 Júl. - 18:15

Michelle & Finn

18+

Nem vagyok itt túl régóta de annyit már kilogikáztam magamban, hogy itt rendkívül sok veszélyes incidens történik, talán még túl is van biztosítva az épület, mert ki tudja, hogy a mutánsok egyike mennyire szedi majd szét. Ha pedig mégis felhúzná valaki ezen az orrát, hát lelépünk Michi-vel, bár fogalmam sincsen, hogy ő mennyire akar maradni. Feltételezem, hogy már jól berendezkedett, hiszen számomra is ő jött volna idegenvezetőnek, tehát valami bizalmi kapcsolat lehet közte, és az iskola igazgatója között. Az én legjobb barátom, és szerelmem kezd lehiggadni, legalábbis nem forr fel, más tekintetben viszont egyre jobban izgatottak vagyunk. Nem tudom, hogy milyen lett volna, ha még gyakorlottak is vagyunk, mert picit ügyetlennek érzem magamat, lehet, hogy még gyakorolni kéne ezt a csókolózást, vagy hogy hogyan mozogjak benne, hátha lehet ezt ügyesebben, bizonyos tekintetben finomabban, más szempontból meg szenvedélyesebben. Michi-nek azért igaza van, szeretjük egymást, és ösztönösek vagyunk, tehát nem lehet nagyon elrontani. Mégis, azért annyira szép, csinos teremtés. Totál nem így képzeltem el, pont az ellenkezője, a vékonyka hangjáról valami szőke ugrott volna be még a falon túlról, de nem is baj, hogy más, legalább ez is növeli az izgalmat. Olyan kifejező minden rezdülése, látszik rajta, hogy tényleg értem él, ami szó szerint megható, megtisztelő. Úgy kapaszkodunk egymásba, mintha az életünkért küzdenénk. Érzem, hogy hamarosan ismét a mennyekben érezhetem magamat, de próbálok valahol úgy mozogni, hogy számomra még lassítás legyen, nehogy véletlenül ő ne érezze azt, amit én az előbb. Aztán rájövök, hogy együtt is működhet ez, mert ha én erősebbre váltok, akkor neki is jobb, hiszen egyre jobban zihál, ahogyan száguldunk a különös érzés felé, ami az előbb átjárt, de úgy, hogy benne vagyok, és ez az édes lány, aki képes volt leküzdeni hogy legalább vele ne legyen olyan mogorván félénk, nos ő is megérdemli, hogy ne csak szeressem, adjak is magamból. És én adok bőven, mert abban a pillanatban, ahogyan felsikolt, forró lávaként lövel ki belőlem minden visszafojtott indulatom, de úgy tűnik, hogy ő is felforrosította a véremet az előbbi füstöléssel, mert nem gondoltam volna, hogy szó szerint ötven fokon lángolok legbelül. Ő ebből csak annyit érezhet, hogy megfeszülök, és egy utolsó erőlteljes lökéssel simulok bele az ölébe, a fülemben még mindig cseng a sikolya. Megcsókolom a száját, de csak picit, hiszen alig tudunk még pihegni, a hátamon lévő karmolásokat meg sem éreztem, és már el is tűnik. Ám ekkor megszületik a csoda, sosem gondoltam volna, hogy a képességem ilyen előnyökkel is jár. Cseppet sem érzem magam fáradtnak. Na jó, ez azért túlzás, nem vagyok annyira fáradt, hogy itt most abba is hagyjuk, végülis ez szó szerint az első, és ha az ember a szerelmével van így, akkor nem biztos, hogy érdemes véget vetni.
- Birod még egy picit? Ez annyira jó, hogy.. ne hagyjuk abba. – Picit eltávolodom tőle, de csak pár pillanatra, hogy megmossuk az arcunkat, és talán kicsit ő belül is magát, én is oda engedem a zuhanyt, aztán attól függően, hogy mit dönt, remélem, hogy igent mond. Viszont ő elképzelhető, hogy elfáradt, hogy így állva tartsa magát, még ha fiatalok is vagyunk, de gyors gondolkozás után ismét lejebb húzom. – Ha ide térdelsz, akkor talán nem lesz olyan kemény. – Mutatok az egyik kilépőre, ahol nem is nagyon kell megtartania magát, mert valami szőnyeg féle lehet, aminek nem is tudom a nevét, de arra szolgál, hogy ne csússzon el rajta az ember. Mögé térdepelek, és ha készen áll, egy mindent eldöntő utolsó rohamra indulhatunk. Biztosan nem nézte ezt ki belőlem, de én sem magamból. Felsóhajtok, de jólesően, boldogan, egyértelmű, hogy innentől más lesz az életünk.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Pént. 1 Júl. - 20:09

18+

Finn & Michelle

Azt hiszem nem fogunk majd gratulációkat kapni azért, ami a fürdővel történt, meg hátba veregetést. Rendesen sikerült az egészet leamortizálni és még csak nem is az volt az első, hogy szóljunk valakinek, pedig tudom, hogy azt kellett volna tenni, hanem hogy itt egymásnak esünk, de erről az apró részletről nem feltétlenül kell beszámolni igaz? Egy ilyen iskolában pedig azzal számolnak gondolom, hogy előfordulhatnak hasonló katasztrófák, főleg a pusztítóbb képességek esetén és hát az enyém azért elég veszélyes tud lenni, mint ahogyan azt láthattuk. Elég nagy hőt gerjesztettem és azzal, ami most történik se kimondottan higgad le a szervezetem. Igazából ha innen nézzük, akkor bár nem a legkellemesebb a meghátrálása, de a víz nagyon is jót tesz. Az élvezet feltornássza annyira megint bennem az érzéseket, hogy a forróság azért nő körülöttünk. A víznek hála nem történik megint valami kellemetlenség és nem bontom tovább a fürdőt, ami már így is épp elég rossz állapotban van.
Nem is tudok most arra koncentrálni, hogy kordában tartsam a képességemet, csak kapaszkodom és igyekszem nem átváltozni valami lánggolyóvá a rohamaitól, hiszen már cseppet sem az a visszafogott és félénk fiú, aki pár hete volt, amikor újra találkoztunk, aki akkor azt javasolta, hogy menjünk el egymás mellett a folyosón, mintha nem is ismernénk egymást. Nem, ő most egész más, felbátorodott és már a csókjai is olyan érzéseket váltanak ki belőlem, amiket elképzelni sem tudtam. Azért egészen más volt az, amit az ideiglenes szobatársaim meséltek, mint az, amit most élek át és úgy fest, hogy ő se tudta volna ezt elképzelni, és ha most visszatekerhetné az időt nem mondana nekem olyat, hogy tegyünk úgy, mintha nem is ismernénk egymást.
- Igen... érzem... igen... - csak hátravetem a fejemet és próbálom kapkodni a levegőt, hiába hogy közben a víz az arcomba csap, de ez most csak jót tesz, mert legalább valami van, ami hűt, amire most nagy szükségem van. Nem is érzem már, hogy milyen erővel zakatol a szívem és szinte már az egész testem egy nagy egybefüggő zsibongás, amikor aztán jön a végső kitörő beteljesülés és mint valami gyorsvonat úgy szalad végig rajtam az érzés fel és le és újra és újra... amíg ő az utolsó kemény lökésekkel repít engem és önmagát a mennyekbe. - Istenem! - elhaló hang csak, amivel valamiféle szót tudok kipréselni magamból, amivel valamelyest kavarodik a sikolyom, ami hangos nyögéssel keveredik. Félő, hogy a hátán sérüléseket fogok okozni, de esélyes, hogy még az előtt elmúlnak majd, hogy elválnánk egymástól.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 29 Jún. - 20:38

Michelle & Finn

18+

Reméltem, hogy azzal, hogy ennyire ügyetlen vagyok, nem veszem el a kedvét. Azt mondta, hogy ő is azt érzi, hogy nagyon kíván, csak a lányokon nem látszik annyira. Bíznom kell abban, hogy a vágya nem csökkent attól, mert még nem csináltunk ilyet, és hol nagyon izgatott vagyok, máskor meg félős, hogy elrontom a dolgot. Nem vagyok éppen egy magabiztos srác, nem csoda, hogy minden rezdülése borzasztóan számít nekem, és azt akarom látni az arcán, amit én is érzek. Odahúzta a kezemet a melléhez, most pedig már csak nem csak, hogy megérinthetem ott lent, még egyesülhetünk is, nem is csoda, hogy elsőre már a combjánál eljutottam egy olyan szintre, hogy szó szerint kitört belőlem a gyönyör, de hála a képességemnek úgy tűnik, hogy ez nem jelent akadályt a folytatáshoz. És ahogyan összeérünk, nekem már megint maga a mennyország, neki talán még nem annyira, de ahogyan a hangjából hallom, tetszik neki az újszerű érzés, egyre jobban összecsiszolódunk. Éppen ezért nem akarnám, hogy megint csak nekem van részem abban az ujjongást keltő érzésben. Talán kissé csalódást keltő, hogy visszavonulok, és felállva a zuhanyhoz vonom, de megérheti gyorsan, hogy mit akarok, mert már a hűs vízfolyam alatt tudjuk folytatni. Ha elzsibbadtunk volna, a változás most lehet, hogy új erőt tud adni. Szerencsére itt gyorsan megtalálom az utat visszafelé, de azért figyelek arra, hogy neki így mennyire kényelmes. Elhaló hangjából, és fokozódó sikolyaiból úgy vélem, hogy tovább fokozható az élvezete, ezért most itt bátrabban elmosolyodom, ki sem söpröm az arcomból a szemembe, a számba csurgó vizet, élvezettel hagyom, hogy végigfollyon rajtunk. A csók rövid lesz most, mert ez nem arról szól. Így állva még intenzívebb az érzés, már ügyesebben tudom uralni, és csak akkor gyorsítok, amikor már rászorít a vállamra, behunyt szemmel ismétlem a mozdulataimat, én is tudom, hogy hamarosan újra elönt a kéj. Nem hiszem, hogy finomkodást várna tőlem, a fürdőnek már úgyis annyira, remélem, hogy nem okozok fájdalmat azzal, hogy keményen a falnak szorítom, és szinte küzdősportnak megfelelő intenzítással rohamozom. S érzem, hogy az ágyékom egyre jobban megtelik keménységgel, még a fülébe is súgom, amennyire megy.
- Mindjárt..!

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szomb. 25 Jún. - 22:46

18+

Finn & Michelle

Én se sejtettem, hogy ide eljuthatunk, vagy hogy bármeddig is, főleg hogy az elején még annyiban akarta hagyni az egészet. Beszélni se akart, tudomást se nagyon szándékozott venni arról, hogy én vagyok az. Élte volna tovább az életét egyedül, hogy elmegyünk egymást mellett a folyosón, mint két vadidegen, pedig azok cseppet sem vagyunk és most... most tényleg nem nézünk ki úgy, mint két vadidegen. Olyan ez az egész, mintha teljesen megszokott lenne, mintha ennek így kellett volna alakulnia randik és minden után, de hát lássuk be a mi életünk nem olyan átlagos, hogy egy randi beleférhessen, vagy hogy úgy építsünk fel egy kapcsolatot mint egy átlag ember. A mi életünk bonyolult és kínzó volt, ami után nem csoda, hogy most az érzések is olyan erővel hömpölyögnek itt, mint annak a rendje.
Azért az meglep pont ezért, hogy csak úgy megáll. Szó se róla nagyon is hatással volt rám a mozdulatsor és most össze kell kapnom magamat, hogy értsem a szavait és fel is fogjam, amit mond. Lassacskán értelmezem a dolgot. Megint elsieti... és azért nem biztos, hogy utána újra ugyanúgy össze tudja szedni magát. Annyit azért én se tudok a volt szobatársaimtól, hogy tisztában legyek vele, hogy ez a fiúknál pontosan hogyan és hányszor működik.
- Akkor... - nem tudom befejezni, bár azt se tudom pontosan, hogy mit akartam mondani, mert megszűnik az érzés, csak a heves zsibongás marad utána, ahogyan felpattan, immár eltávolodva tőlem, én pedig elfogadom a kezét, bár még nem tudom, hogy pontosan mit is akar, de hamarosan ki fog derülni. Az biztos, hogy nem hagyna csak így parlagon, azt azért nem nézem ki belőle. Azért hamarosan felfogom, hogy mit is szeretne, főleg ahogy megered a víz. Legalább a kormot is lemossuk magunkról, mert hát tényleg úgy néztünk ki, mint egy teljesen leégett épület utolsó túlélői. Így viszont eltűnnek lassan a maszatok, én pedig hátravetem a fejemet, hogy a hűs víz is mossa az arcomat, miközben egy újabb halk nyögés következik, amikor újra belém hatol.
- I... igen... nagyon is... - azért ilyen helyzetben nem könnyű beszélni, inkább a reakciómból szűrheti le, hogy egyre szaporábbá válnak újfent a sóhajaim és a nyögéseim se csökkennek. Szorítom a vállát, ahogyan megcsókol, de sokáig nem igen tudok erre koncentrálni, hiszen túlságosan intenzív az érzés, ami mellett a csókolózás nehéznek tűnik. Csak kapkodom a levegőt és egyre inkább érzem, hogy itt már nekem sincs túl messze a végső cél. - Ez... ez valami... jesszus... - talán még a válla is belilulna, ha nem gyógyulna elég gyorsan, mert az már biztos, itt hamarosan tűzijáték jön, már nem fog lehagyni annyi szent.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 22 Jún. - 21:13

Michelle & Finn

18+

Halkan nevetgélek, hiszen tényleg alaposan leamortizáltuk a fürdőt, főleg ő, de végülis én meg azért vagyok a legjobb barátja, a szerelme, hogy itt legyek, hogy segítsek. Ketten már nem csak elméleti szinten vagyunk egyek, hanem minden tekintetben. Még ha másokkal esélyes, hogy visszafogott is maradok, talán már nem leszek annyira félénk, mert tudom, hogy valakinek ennyire számítok. Nem csupán a szélbe kiáltott szavakról szól a kapcsolatunk, hanem a szerelemről, az elfogadásról. Megpróbáltam minden fizikai vágyamat kiírtani magamból, hiszen meg nem hallhatok, és csak szenvedek, erre visszatér az életem igazi értelme, és most odaadja magát nekem. Hát mi ez, ha nem kárpótlás a sorstól? Azt azért sajnálom, hogy ilyen korán eljutottam a csúcsra, de vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy ez most mit sem számít, a képességem máris adja a regenerációt, és úgy tűnik, hogy vele is átélhetem. Gyorsan összepasszolunk, nem érzem úgy, hogy picit is furcsa lenne, hiszen egymásnak vagyunk teremtve. Azért kivárok, mert az egy dolog, hogy nekem most éppen jó volt, de ő még nem jutott el addig, hiába simogattam, és hiába szeretjük egymást. Nem tudok sokat a témáról, de annyit igen, hogy a lányoknál azért lassabban meg az átállás. Azért nekem is furcsa, de jó értelemben, ahogyan rámfeszül. Azon túl, hogy majd’ szét robbanok a feszültségtől, az arcát figyelem, és csókokkal bombázom a magam kis kezdő módján, hogy enyhítsem az esetleges nyomást. Azt viszont már látom, hogy nem feltétlenül rossz neki, csak túlságosan új, amely kiegészíti az előbbi simogatást. Ezen felbátorodva nyúlok a hasa alá, hogy a kezdeti várakozást lassabb, de erősebb lökésekkel folytassam, de egy pillanatra mégiscsak megállok ismét, és kapkodom a levegőt.
- Úristen... megint meg fog történni, de nem akarom.. nélküled. Várj.. – Zihálom elfúló hangon, mert az igazán kár lenne, ha csak rólam szólna mindez. Tudom, hogy csalódott lesz egy pillanatra, de mégiscsak kicsisszanok, és ha már az előbb a vízről volt szó, villámgyorsan felpattanok, és a kezemet nyújtva felhúzom őt is, hogy odasiessünk az egyik zuhanyrózsa alá, amely véletlenül még ép, és nem olvadtak el a csövei. Finoman nekitolom a falnak, és megnyitom a hüvös-langyos vizet, hogy pont ránk jőjjön a sugár. A néhány másodpercnyi szünetben nem lankadtam le, de jól jött arra, hogy ne jussak el ismét a mennyországba, majd csak vele együtt. A combja alá nyúlok, mert úgy érzem, hogy tudom majd őt tartani, legfeljebb ha elfáradnánk, az egyik lábát leteszi. Ismét megcsókolom, és ezúttal célozgatás nélkül egyből betalálok.
- Így.. jó? – Kérdezek rá, és ha igen, akkor újabb rohamra indulok, mert saját magamat érezve úgy vélem, hogy így nem leszek megint gyorsabb nála, mert valami isteni érzés így. Ütemes mozgásom az eddiginél nagyobb mélységekbe merül alá.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Vas. 12 Jún. - 21:53

18+

Finn & Michelle

Furcsa dolog ez. Nem rég még azt hittem ő csak valamiféle képzelgés volt, egy hang a fejemben most viszont cseppet sem tűnik annak. Azok az érzések, amiket kivált belőlem olyan hevesek, mint amiket eddig még soha sem éreztem. A szíven majd ki ugrik a helyéről, a vér olyan sebesen száguld az ereimben, hogy kész csoda, hogy nem hevült fel már megint akaratlanul is a testem, bár legalább rá nem hatna negatívan, legalábbis ha csak kicsit perzselem akkor valószínűleg gyorsabban regenerálódik, mint hogy komoly baja legyen belőle. Ha pedig valami rosszat érezne akkor biztosan szólna, bár most azt hiszem nem igen figyel semmire sem azon kívül, amit ő is érez.
- Maximum, ha valaki be akar jönni... bár most nehéz lesz. - hiszen jó eséllyel a hő a kilincset rendesen kivégezte már, úgyhogy nem hiszem, hogy most könnyedén bejönne bárki is, maximum ha elég nagy ereje van, hogy az olvadt fémmel együtt törje be az ajtót. Azért remélem, hogy ilyesmire nem kerül sor, mert elég érdekes helyzetben akadna ránk, aki erre járna és biztos, hogy kapnák furcsa tekinteteket nem is keveset utána, ha csak végigsétálnánk a folyosón, bár igazából most még ez se különösebben érdekel, csak hogy jól érezzük magukat, hogy... szeretem. Igen, hiszen nincs rajta kívül senki más, nem is volt sosem, akinek igazán fontos voltam.
- Hát akkor... ne várjunk. - nem, ne húzzuk, hiszen ő már tudja milyen is ez, még ha nem is pontosan úgy, ahogyan majd most fog következni, de magát a végeredmény érzését. Én pedig ezért helyezkedem úgy alatta, hogy meg legyen a tökéletes állapot és könnyedén ő is megtalálja a számára megfelelőt. Azért egy halk nyögést hallatok, amikor benyomakodik. Nem, elsőre nem mondanám mindenek felett kellemesnek. Érzem a feszítő érzést, de nem szisszenek fel, mert ahogy mélyebbre jut a bőröm szinte libabőrös lesz. Furcsa egy érzés, egyszerre van melegem és fázom is, őt pedig úgy ölelem át, mintha ha nem tenném elszállnék azonnal. Lassan mozogni kezd és a feszítő érzés is egyre enyhül, mintha csak a testem alkalmazkodna az új helyzethez és ez így is van jól.
- Ez... ez valami... fantasztikus... - elhaló hangon próbálok legalább pár szót kipréselni, ahogyan kapaszkodom belé és egyre erőteljesebb sóhajok szakadnak fel a torkomból, néhol nyögésekkel tarkítva. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Egész más így megtapasztalni, mint amikor csak mások meséltek róla. Ez olyan... olyan leírhatatlan érzés. Ha valaki megpróbálna bejönni azon az ajtón, hát komolyan az se érdekel különösebben. Biztos, hogy nem leszek hajlandó leállni, vagy leállítani Finnt.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Pént. 10 Jún. - 7:25

Michelle & Finn

18+

Hihetetlen ez az egész, hogy most újra egymásra találtunk, és nem választ el minket semmilyen fal. Én sosem gondoltam hogy megőrültem volna, és csak képzelődöm vele kapcsolatban, viszont nem láttam rá semmilyen reményt, hogy találkozunk, megismerjük a másikat, még akkor sem, amikor a többiek meghaltak, csak azt tudtam, hogy romba dőlt a birtoka, és már senki nem lakik ott. Elfogadtam, hogy ő is meghalt, a gyász helyett valahogy apátia áradt végig rajtam, nem foglalkoztam már semmivel. Senkivel. Most viszont találkozunk immár felnőttként, és nem túlzottan foglalkozott vele, hogy mennyire elutasító vagyok, feltörte a héjat, hogy biztosítson róla, mindig is én kellettem neki. Mással továbbra sem tudnék nyílt lenni, de vele nincsenek fenntartásaim. Ha csak nem az, hogy valami rosszat csinálok. Itt most ő irányít, még ha ez férfiatlan is tőlem, de őt ez mégsem zavarja.
- Nem vagyunk időhöz kötve. – Bólintok én is, ahogyan a hajába túrok. Nagyot sóhajtok, hogy nincsen rajtam kényszer, mert teljesen izgatott lettem ettől az egésztől, még sosem volt senkim, tudatosan menekültem mindenki elől, és most nem csak, hogy csókokat váltunk, ruha nélkül látom, és lényegében arra készüljünk, hogy örökké szeressük egymást, most éppen testileg is. Ha őt nem zavarja az ügyetlenkedés, akkor engem sem, megpróbálhatjuk játéknak felfogni, noha a szívem majd kirobban a helyéről, annyira jó minden érintése, nem tudok betelni a látvánnyal sem. Már az sem izgat, hogy nyilvános helyen vagyunk, talán csak nem jön most be senki. Nagyot nyelek, ahogyan máris azt érzem, hogy végem van, de talán a képességem az oka, hogy máris képes vagyok az újabb gyönyörre, amit az vált ki, hogy az ujjaimmal finoman benyúlok, és lassan, óvatosan körző mozdulatokat végzek. Nem tudom, hogy mennyire okozok fájdalmat, de az arcáról az olvasható le, hogy semmennyire, és ő is nedves, no meg forró, utóbbi azért nem csoda, meg is sütötte a teljes termet, de ez mégis, valahogy más.
- Igen, én is szeretném, ha éreznéd. – Bólintok, és elmosolyodva megcsókolom, sosem gondoltam rá, hogy pláne ilyen helyzetben lesz valakim, de ha valaki, akkor már mindenképpen csakis ő lehet. Hagyom, hogy rám tegye a lábát, hogy ne a levegőben kelljen tartani, az biztosan fárasztó lenne. Átkarolom a hasánál, de egy pillanatra még a mellét is megsimítom, attól egyből keményebb leszek. Csókba fulladunk ismét, behunyom a szememet, és mivel egyértelműen jó magasságban vagyunk, egyetlen gyors, de határozott mozdulattal beóvakodok a forró barlang mélyére. Azért én sem vagyok teljesen olvasatlan, felmerülhet a fájdalom, de talán ha ennyire imádjuk egymást, lehet, hogy nem is érzett ilyesmit, csak a jó részét. Annak azért örülnék, de ha mégsem, már biztosított arról hogy nem gond. Meg amilyen forróságot tud generálni, lehet, hogy nem is érzi azt, hogy gond lenne lent, hiszen már mindketten remegünk a vágyakozástól. Ezúttal nem kérdezek rá, hogy minden rendben van-e, lásson bennem némi határozottságot is, ezért pici kivárás után azonnal mozogni kezdek. Elsőre még lassabban, nekem is szoknom kell az érzést, ami viszont fenomenális, csoda, hogy nem jutok el a csúcsra már megint azonnal. Bizsergető, minden idegszálam megfeszül, holott a fájdalmat alig szoktam érezni, a gyönyört teljes mértékben átélem. Aztán lassan, ahogyan az előbb az ujjammal, most a férfiasságommal kezdek bent mozogni. Az arcára pillantok, simán visszajelezhet, hogy ha váltsunk valahogyan.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Kedd 31 Május - 16:16

18+

Finn & Michelle

Azt hiszem én már a elején se gondolkodtam azon, hogy mi is van köztünk. Nekem ő volt régen a legfontosabb és ez nem változott meg, csak azt hittem, hogy nem is létezett. De amikor már biztos voltam abban, hogy nagyon is, akkor nem is volt kérdés, hogy igenis vele akarok lenni, maximum még abban nem voltam teljesen biztos, hogy pontosan milyen formában, de ez már nem kérdés. Sokkal többet jelent nekem, mint egy barát. Ő az egyedüli kapaszkodóm ebben az életben, hiszen ő az egyetlen, aki igazán ismer és aki igazán tudja, hogy mi történt velem. Ott volt, amikor senki más, amikor nem volt kötelező és minden titkot elmesélhettem neki, minden gondolatomat. Tudom, hogy ez most sincs másképp és e miatt nem kell zavarban lennünk, csak mert ilyen helyzetbe kerültünk. Tudom, hogy nem lesz baj, a birtok kapcsán sem és... most sem, mert megoldjuk ketten, ahogyan régen is tartottuk egymásban a lelket minden rémes körülmény ellenére is. Most pedig cseppet sem rémesek a körülmények, sőt.
- Hát hogy lenne baj? Nincs is olyan, hogy nem sikerül, maximum... majd máskor. - vonom meg a vállamat, de eszem ágában sincs eltávolodni tőle, vagy szünetet tartani az időnként újra és újra elcsattanó csókok között. Attól se kell félni, hogy valaki ránk nyitna, hiszen rendesen leromboltam a fürdőt. Ezért még biztosan kapok valami dorgálást, de ez most nem igazán érdekel. A fém kilincs jó eséllyel viszont megolvadt annyira, hogy ne legyen könnyű ide bejönni és ez a lényeg.
- Akkor a zuhany még... ráér. - már amúgy is igaza van, kellemetlen lenne felkelni és megszakítani azt, amibe belekezdtünk. Így is túlságosan lüktető érzés az, ahogyan a férfiassága keményen a combom belső felének feszül, ahogyan felemelem kicsit a lábamat, hogy könnyebben hozzám férjen. Felsóhajtok, ahogyan az ujja ügyesen utat talál magának. Sejtheti, hogy a bizonytalankodása ellenére is jól csinálja, főleg amikor megtalálja magától is az utat, ahol beljebb csusszan. Akadály nélkül, hiszen már csúszik rendesen, nem kell aggódnia, hogy bármi rosszat is érzek közben. Kicsit mégis meglep, amikor megérzem a változást rajta is, ahogyan megremeg és a nedvességet a lábamon. Mivel az egész elméletéről már tudok, tisztában vagyok azzal, hogy e minek a következménye. Akaratlanul is elmosolyodom és kicsit hátrafordítom a fejemet a vállam felett, hogy lássam az arcát és ő is az enyémet kicsit.
- Semmi baj. Én is... én is akarom érezni. - hiszen a rövid idő alatt, amíg az intézetben voltam meséltek róla a szobatársaim, hogy milyen egetrengető érzés, mintha szárnyalnál. Kicsit megszűnik létezni a világ és a testedben olyan érzések rohannak fel s alá, amiket előtte sosem éreztél. Ő most érezhette és én is akarom. Most már megfordulok rendesen, hiszen az csak növeli az élvezetet, hogy érzem most nem csak az ujja a férfiassága az, ami hozzámér odalent. Úgy helyezkedem, hogy alá kerüljek, hogy meg legyen a rendes illeszkedés. Azért így elsőre még biztosan nem érdemes különleges akciókba kezdeni. Felhúzom a térdeimet és kicsit még a csípőmet is megemelem, ahogyan helyezkedem. Szaporán veszem a levegőt, de mégis az ajkaira tapadok újra. Talán csak pár másodpercre szakadok el tőle, hogy a szemeibe nézzek.
- Gyere... próbáljuk meg, hogy... milyen... - azért sejtem én és persze mesélték is, hogy nem lesz feltétlenül kellemes az első pillanatokban. Szokni kell az érzést, főleg ha elképzelem, hogy mekkora ott a hely és amennyire láttam, hogy mekkora ő most... elég nagy a difi, de kétlem, hogy megszokhatatlan lenne a dolog, csak be kell járatni.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Vas. 29 Május - 18:50

Michelle & Finn

18+

Akkor hát nem kell többé azon gondolkoznunk, hogy mit is jelentünk egymásnak. Egyek vagyunk, lelkileg, és testileg is. Attól még, hogy képes vagyok ezt elhinné, még ügyetlen vagyok rendesen, és még zavarban is. Csupán félszegen bólintok, miközben újabb és újabb csókokat lopunk egymástól. Az első kettőt leszámítva már normalizálodott az érzet, sőt, átfordult valami olyan különlegesbe, amit még sosem éreztem. Minden pólusom ki van tágulva, ahogyan egymáshoz feszülünk, és még azt is kedvesen reagálja le, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, ami lent kialakult. Csak annyira lépünk arrébb, hogy ne legyen olyan furcsa, de az a távolság megmarad, hogy a kezemet irányítva a maradék ruhája alá vezeti. Nagyot nyeldesek, és elfogadom, hogy ez természetes, csak rajta nem látszik. Azért ez furcsa, mert így olyan, mintha nekem mindig egyértelmű lenne, és csak reménykedhetek, hogy ő is ezt gondolja. Engem a korom nem érdekel, végülis a testem nagy részéről el is tűnt a hús, ami már vissza is regenerálódott, de hogy mit is kell most csinálni, arról vannak fogalmaim, de hogy ez gyakorlatban hogy működik, arról sosem gondolkoztam. Nem láttam értelmét, mondván úgysem lesz senkim soha.
- Igazad van, akkor csak... de ha nem sikerül, ugye nem lesz baj? – Kérdezek vissza, ez már a bizonytalanságom végét jelenti, hogy megpróbálkozunk, és a barátságunk mindennél többet ér. Vagy nem is barátság, hiszen szeretjük is egymást, nekünk mintha valami külön fogalmunk lenne mindenre. Csak ő kell nekem, és bár nem vagyok egy túl vidám alkat, megpróbálhatunk nevetni az egészen, és mindegy, hogy mikor, és mennyit tudunk adni, most már ráérünk talán.
- Engem nem zavar, a zuhany akár később is jöhet. – Mosolyodom most már el, a hűs víz lehet, hogy tényleg jó lenne, de már így is olyan szinten kemény vagyok, hogy most már nem akarok felemelkedni, és a zuhanyokhoz menni. Talán ha már valami történt. A ledobott ruháira már nem figyelek, csak ahogyan egymáshoz hajolunk a fekvő pózban, én mögötte helyezkedek el, és a vállát kezdem el puszilgatni, s ahogyan felnyitja a lábát, a felsőt a sajátoméra húzom, hogy ne a levegőbe tartsa. Először a kezemmel érintem meg, de már attól félek, hogy itt hamarabb fog történni valami, mint hogy az ágaskodó férfiasságomra sor kerülne. Mégis ha már megkértem, hogy én is hozzáérhessek, akkor nem fogom vissza magamat. Odaillesztem az ujjamat, ahol a legforróbbnak érzem, és találomra simogatni kezdem, amolyan körző mozdulatokkal, és szinte magamtól tudom, hogy hol kell elmerülnöm benne.
- Ez... jó ég.. – Hördülök fel, és valami nedveset érezhet a combja belső részén, majd megremeg az egész testem. – Ööö... ez.. Tényleg lesz majd értelme megmosakodnunk. – Simogatom tovább, a földöntúli gyönyörtől még mindig pihegve, de azt érzem, hogy nem csökken semmit sem a keménység, sőt, mintha most még erősebben lüktetne. Előrehajolok, és egy fokkal intenzívebben csókolom az ajkát, miután magam felé fordítottam az arcát. Abbahagyom egy pillanatra a simogatást, mert így pont egymáshoz érünk lent, és érzem, hogy akár megpróbálhatnék be is kérdezkedni a felkínált kapun. Egyenlőre viszont csak odadörzsölöm magamat, és érzem, hogy igaza van, nem lesz olyan nehéz dolgom.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 11 Május - 19:35

18+

Finn & Michelle

Én már a legelején is biztos voltam benne, hogy nem akarok ezek után csak úgy elszakadni tőle, hiszen létezik! Számomra már ez is önmagában nagy dolog, hiszen azt hittem, hogy képzeltem csak őt ott a fal túloldalán, de úgy tűnik, hogy tévedtem és nagyon is eleven volt. Legalább már biztos, hogy nem magamban beszéltem, hogy jobban érezzem magamat, hanem ott volt és tartotta bennem a lelket és most is meg tudja tenni, pedig talán ha nincs, én tényleg ránk égetem az egész épületet. Jó biztosan vissza tudott volna fogni valahogy a professzor, de kétlem, hogy olyan módon, ami kellemes lett volna. Így azért sokkal... hát finoman szólva is kellemesebb. Sokkal élvezetesebb, még ha ő zavarban is van tőle. Talán valahol én is, de jóval nyitottabb vagyok, rá pedig főleg, hiszen mégis csak a legjobb barátomnak vallom még most is, ennyi év után is.
- Pedig már nem vagy egyedül és... nem is kell egyedül lenned. - persze nem mondhatom, hogy soha, hiszen én nem élek örökké, őt viszont a képessége lényegében halhatatlanná teszi, de... ez nem számít, mert az a fő, hogy most itt vagyunk. Nem akarok én ennyire előre gondolkodni, nem akarok egyáltalán gondolkodni sem, csak kiélvezni a pillanatot. Megnyugodtam végre és már nem gondolok a levélre, az apámra és a birtokra, ahová talán majd el kell mennem, de azt mondta, hogy eljön velem és úgy azért sokkal könnyebb dolgom lesz.
- Én se tudok sokat, de... azt hiszem ehhez nem is kell kézikönyveket olvasni. - és hogy most eljutunk-e konkrétan valami... konkrétig? Igazából ezen sem gondolkodtam eddig, csak megcsókoltam és kész, a többi pedig valahogy jött magától. Nem én irányítom ezt most, csak élvezem és örülök neki, hogy bár zavarban van, de le tudja győzni. Csak azt bánom, hogy rémesen festhetek. Lehet, hogy nincs már rajtam több ruha cafat sem, viszont korom az épp elég, amitől nem festhetek valami jól. Nem is néztem még a tükrök felé, bár azok se biztos, hogy túlságosan jó állapotban vannak egyáltalán.
- Ez igaz, akár le is zuhanyozhatunk, bár te már megtetted, de... miért ne? - az talán le is hűtene egy kicsit, mert bár most nem lángolok, de jó eséllyel azért így is melegebb a bőröm, mint egy átlag embernek, ami nem csoda, mégis csak hatással vannak rám a csókok, a simogatás, ahogy már magától is bátrabban kalandozik el a keze és hát az szintén, hogy a férfiassága nagyon is aktív állapotba került, érezhetően. - Sejtelmem sincs, hogy milyen lehet, de... ha kicsit is hasonlít ahhoz, amit én érzek, akkor vannak róla elképzeléseim. - újra odacuppantok egyet a szájára, csak a kérdése hallatán lépek egy egészen leheletnyit hátrébb, csak hogy neki se legyen kényelmetlen, ha esetleg a lenne, és könnyebben hozzám férhessen, ha már ez felmerült benne és volt bátorsága még ahhoz is, hogy kimondja, hogy mire vágyik.
- Hát persze... sőt... akarom is. - egy pillanatra beharapom a számat, ahogyan rá pillantok. Talán most először én is egy egészen leheletnyit zavarban vagyok, de szinte csak alig. Úgy helyezkedem, hogy könnyedén hozzám tudjon férni, ha kell akkor egy kicsit a lábaimat is szétnyitom, hogy még könnyebb legyen. Érezheti, hogy ott csak még forróbb vagyok, mint a bőröm a testem más részein és azt is érezheti, ha elég bátor, hogy jobban feltérképezze a helyet, hogy kimondottan nedves és sikamlós a környezet. Sejthető, hogy pont a miatt, hogy könnyebb legyen az egyesülés.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Vas. 8 Május - 14:07

Michelle & Finn

18+
Nem is tudom, talán a szilveszter volt a vízválasztó, hogy csakazért is magával rángatott. Nem fogadta el, hogy nekem az egyedüllét a megszokott, velem akart lenni, és társaságba vinni. Sosem fogalmaztuk meg, hogy ez most barátság, vagy netán valami több, de akkor ott egyértelművé tette, amit most megerősít, hogy mi ketten összetartozunk. Nem csak lelkiekben, hiszen rengeteget beszéltünk, szinte egy volt az életünk. Amióta találkoztunk, azóta a kezdeti veszekedések ellenére is érezhető, hogy vele le tudom gyűrni az érintésfóbiámat. Sőt mi több, most én nyugtattam le, és még rám is jó hatással volt az ölelés. Azon túl persze, hogy szinte leégett a húsom, de az mellékes. Az viszont igenis fontos, hogy számomra is boldogító, hogy végre valakiért tenni is tudok.
- Próbálok. Csak még nehéz elhinnem, hogy már nem vagyok egyedül. – Motyogom továbbra is szinte milliméterekről tőle, mert most, hogy bennem átszakatt ez a gát, nem tudnék csak úgy ismét távolságot tartani. Rendkívül szoros volt a kötelékem a bátyámmal, de még anyámmal is, mielőtt behálózták őket, na és persze itt van Michi, aki nem csak a lelki társam, úgy tűnik, hogy mindig is szerettem, noha csak egy álomkép volt számomra, egy angyali hang, aki nem hagyta hogy megőrüljek az egyedülléttől. Amikor elvesztettem, ez szinte meg is történt, és még csak most lábalok ki belőle. A csók sem rémes, inkább lelkileg visel meg, hogy ennyire új, és nem tudok mit kezdeni az érzéssel. Ugyanis túl jó, és ezt nem tudom kezelni. Mint amikor az ember úgy érzi, hogy megég az ujja, ha jéghez ér hozzá, egyszerre forró, és jéghideg. Ez is rossz, és fenomenális egyszerre, de nem akarom őt megbántani. Ha már kezdeményezte, akkor meg akarom tudni azt, hogy miért is tette, ezért veszem át a kezdeményezést. A kellemetlen érzés villámgyorsan tovaillan, és csakis az marad, ami kiszárítja a torkomat, mintha szomjas lennék, úgy csókolom meg újra és újra, nem csoda, hogy lent egyre keményebb vagyok, ami szintén zavarbejtő, mintha mindent akarnék egyszerre, de a valóságban fogalmam sincsen, hogyan fogjak hozzá, ezért szégyenlem magamat, és viszkaohznék gyorsan.
- Meséltek róla? Akkor.. most..? – Kérdezek rá, mert megértem, hogy nincsen min görcsölni, hiszen ha itt vagyunk egymásnak, akkor bármit megtehetünk. A kérdésem talán bután szökik ki belőlem, de ő mégis megérti, annyival határozottabb nálam, pedig még el is indítottam a mozdulatot, hogy eltakarjam a merevedést, de ahogyan lejebb dobja a ruhákat, nem is csak a mellét mutatja meg, hanem mindent. Ha az előbb ki volt száradva a torkom, akkor most nagyot nyelek, és mégis közelebb lépek, nem takargatva magamat. Nem is nagyon tudnám, hiszen félő, hogy már sokkal nagyobb ott lent, mint a tenyerem, úgyhogy ez eleve bukott gondolat. Ösztönösen elmosolyodok, olyan butának, gyakorlatlannak érzem magamat, őt pedig annyira tökéletesnek, hogy ilyen elfogadó velem szemben.
- Én talán nem? Talán nem ez a legfontosabb. Víz pedig van itt. – Zavartan a tarkómat simogatom egy pillanatra, amolyan ötlettelennek érzem magamat. De azzal biztosan nem lövök mellé, ha átkarolom, ahogy az előbb, és megcsókolom. Ismét a mellére csúsztatom a kezemet, ahogyan ő tette az ujjaimmal az előbb, de már nem olyan kényelmes a helyzet, hiszen a micsodám kettőnk közé feszül. Valahogy máshogyan kéne ezt. Az jut eszembe, hogy le kéne heveredni a fürdő padlójára, nem hiszem, hogy nagyon az a cél, hogy minél puhább legyen a talaj. – Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szép vagy. Nekem meg.. olyan érzésem van itt lent, hogy.. fúúú... – Vigyorgok félszegen, úgy vélem, hogy a puszta látványától is kőkeménynek érzem magam, mi lesz még itt, ha folytatjuk? Jó, nyilván logikus, hogy mit hova, na de attól még az se ártana, hogy ne csak kb. legyen róla elképzelésünk, hanem jó is legyen. Bár azt mondta, hogy ő is ezt érzi, csak nem látszik. Akkor hogy tudnám érezni? – Megérinthetlek ott is?

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » We're not alone anymore » ©

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Pént. 29 Ápr. - 16:22

16+

Finn & Michelle

A múlt megtörtént és azon már nem tudunk változtatni. Pocsék volt mindkettőnk számára, de jobbá tettük egymás életét azzal, hogy tartottuk egymásban a lelket és ez a legfontosabb. Az életünk végül csak kikerült abból a rémes mókuskerékből. Én megszabadultam az apámtól, az ő élete viszont még jobban összeomlott és ez nem volt rá jó hatással. Én ezt megértem, de azt is tudom, hogy ettől még nem változott az meg, ami régen volt, amikor csak mi voltunk egymásnak és tartottuk egymásban a lelket. Ez ugyanolyan maradt. Az életünk nem lett más és nem lettünk mi sem mások igazából, csak kiszabadultunk abból, ami akkor volt és most megint együtt lehetünk, még ha már értem is, hogy ő ettől miért fél annyira.
- Értem már... azt hiszem, bár fogalmam sincs, hogy milyen lehet neked ez az egész, de azt hiszem nem kellene gondolod arra, hogy mi lesz... csak arra, hogy mi van. - mert igaza van, én meg fogok öregedni és meg fogok halni, ő pedig nem, de nem az a lényeg, hogy most mi van? Újra találkoztunk és még mindig ugyanolyan fontosak vagyunk egymásnak. Hát mi ez, ha nem igazi és mély kötődés? Szerintem ennél nincs is fontosabb az életben és nem szabad csak úgy eldobni azért, mert félünk, hogy mi lesz a következménye, vagy mi vár ránk később. Ő meg próbálta, én nem hagytam és most már talán ő sem akarná eldobni, hiszen láthatja hogy csak ő számít nekem. Nem véletlenül csak ő képes most lenyugtatni, még ha ez azzal is jár, hogy rendesen megszaggatom a ruháinkat és talán túlzás és nem kellene, de még meg is csókolom. Talán még azt is megértettem volna, ha nem megy, de végül ő is próbálkozik. Rémes dolgok érhették, rettenetes sokk, ha még egy csók is ilyen rossz hatással van rá, amit kimondhatatlanul sajnálok és e miatt jó, hogy ő is akarja. Engem pedig cseppet sem érdekel az, hogy milyen hatással van ez rá, hiszen érthető, hogy a teste is reagál egy csókra és annál is többre, hiszen e mellett rajtunk szinte alig van valami, rajta pedig semmi.
- Tudom... én tényleg tudom, ezért próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy az egész csak képzelet volt, de... nem voltál az és most sem vagy. - nem csak egy hang volt a fejemben. Ő igazi, ő a legjobb barátom és annál még sokkal több is. Az egyetlen ember, aki tudja, hogy miken mentem keresztül és aki képes megérteni, hogy mik történek velem, hogy mit éreztem és ez a legfontosabb kapocs két ember között.
- Én sem Finn... még én sem, de már meséltek róla... az otthonban töltött pár hét alatt. - finoman vonom meg a vállamat. Végül is nem nagy cucc ez, ösztön nem igaz? Tudjuk, hogy mit kell tenni akkor is, ha nem mondják el pontosan. A csókot se tanította neki senki, mégis sikerült, akkor ez sem más sokban. Én persze tudok egy s mást, mert az otthonban ahová az apám halála után kerültem voltak szobatársaim, akik meséltek nekem a fiúkról... főleg az idősebbek, köntörfalazás nélkül. A kérdésre mosollyal egybekötött bólintás a válasz, és most már az újabb csók után hátrébb lépek kicsit. Megpróbálom a cafatokra égett ruhát lehámozni magamról, úgyse sok maradt belőle, én pedig kormos vagyok ugyan, de ettől még a lényeg jól látszik. Mosolyogva, talán egy leheletnyi zavarral azért az arcomon, de rá pillantok, amikor már nincs rajtam sem ugyanúgy semmi, ahogyan rajta sem. Persze a különbség, hogy ő hozott magának ruhát, én viszont nem hoztam mást, de... majd lenyúlok innen egy törölközőt, vagy valami. - Piszkos vagyok tudom, de... - azért egy pillanatra mégis csak lesütöm a szememet, főleg attól függően, hogy milyen lesz a reakciója és hát tény most az lenne a legkellemetlenebb, ha valaki még be is nyitna, de talán a hő miatt a kilincs is megolvadt annyira, hogy ez most nem is lenne olyan könnyű.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 27 Ápr. - 13:17

16+

Michelle & Finn

Nem akartam megijeszteni azzal, amit mondok, hiszen bárkihez is kötődni kockázatos, és nagy felelősséggel jár. Mielőtt elkezdtem volna bárkivel is barátkozni, ott volt nekem Michi, akivel mindent megbeszéltünk, jobbára én hallgattam őt, megpróbáltam válaszolni, lélekben vele lenni, bár a fal mindig ott magasodott köztünk. Mivel nem nagyon mászkáltam el sehova, ő és a családom volt az egész világ, amíg utóbbiak meg nem haltak, előbbi pedig eltűnt. Magamra maradtam, és ezt úgy értékeltem, hogy nem kell nekem már senki, mert csak fájdalommal jár az egész. A fizikai fájdalmat alig érzem, így a lelki még jobban tud sokkolni, hiszen a saját gondolataim elől nem tudok menekülni.
- Azt hittem, hogy meghaltál. Én nem tudok.. és... azt hittem, hogy úgy a legjobb, ha egyedül maradok. – Vallom be, amolyan remete életmódra készültem fel, hiszen nekem sosem jár le a szavatosságom, engem csak ő tud boldoggá tenni, és mivel úgy véltem, hogy már nincsen, szinte megőrültem, és nehéz volt elfogadnom, hogy tényleg ő az. Most nem attól vagyok zavarban, hogy átöleljük egymást, vagy hogy én meg tudom őt nyugtatni. Sokkal inkább az a félelmetes hogy ennyire sokrétű az, amit érzünk egymás iránt. Ha csak barátságnak gondoltam, lehet, hogy tévedtem, hiszen nagyon úgy fest, mindent jelentünk egymásnak. A riasztó viszont az, hogy én nem is tudom, hogy mit adhatnék, hiszen elszoktam attól, hogy beszélgessünk, fizikálisan pedig mindent azzal kötök össze, hogy rossz ember vagyok, mert túléltem a családomat, ezért is olyan fájó az első csók, lelkileg éget, semmint testileg.
- De igen, én.. akarom! – Bizonygatom, mert jónak kell lennie, még ha elsőre majdnem összetörtem a dologtól. Inkább csak a saját belső gátam emel ténylegesen falat közénk, mert nehéz elhinni, hogy nem csak hogy él, nem csak, hogy a barátom akar ismét lenni, egyedül velem érzi magát biztonságban, és ezt így is kifejezi. Erőltetem a dolgot, mert tudom, hogy ha én is le tudok nyugodni, jobb lesz ez. És valóban, bizonyos tekintetben lassabban veszem a levegőt, de bátrabban kezdeményezek, hogy teljesen összefonódjunk, és észre sem veszem, hogy a testem átveszi az irányítást, és ettől vörösödöm el teljesen. Nem nézek le, nem figyelem a fehérneműjét, vagy éppen a hiányát. Pusztán a csókjába borzongtam ennyire bele, teljesen az övé vagyok, és ez rémisztőbb mindennél. Valaminek ennyire nem vagyok az ura, pedig szinte megfogadtam, hogy jó lesz nekem egyedül, erre most... És mégsem engedi, hogy hátrahúzódjak.
- I-igen? Nekem mindig te voltál az őrangyalom, a barátom, a mindenem, csak tudod... ha mindent elveszítek, onnan... nehéz.. – Szinte dadogok, de hagyom vezetni a kezemet, melléhez, hiszen az lesz a végcél. Ha eddig nem fojtottam vissza a lélegzetemet, ez most megtörténik, és a vágyam, amelynek az előbb a jele mutatkozott, most még erősebb, már szinte kettőnk közé feszül. Az ujjaim maguktól mozdulnak, ahogyan kitapintom, amit érzek, ösztönösen nedvesítem be az ajkamat. – Azt gondolom kitaláltad, hogy még nem... Megnézhetem? – Lent már szinte lüktetek, félő, hogy már a puszta látványától is el fogom dobni az agyamat, de hát mindegy, ha ő is így érez, talán ez csak nem baj. Ismét odahajolok, hogy megcsókoljam, de nem tudom, hogy utána hogyan tovább. Ő olyan magabiztosnak tűnik, én meg bénának érzem magamat. Talán neki már van tapasztalata?

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szer. 20 Ápr. - 17:12

16+

Finn & Michelle

Az őszinte vallomása meglepő és nem is tudom hirtelen, hogy hogyan kellene kezelnem. Meglepettség, döbbenet és persze rengeteg jó érzés, amit felszabadít bennem. Már sikerült megnyugtatnia, de ezzel a maradék idegességem és félelmem is egyszerűen elpárolog, mintha nem is lettek volna ott soha sem. Valahogy mérhetetlenül megnyugtató a tény, hogy fontos vagyok neki mégis, hiszen pár hete még, amikor találkoztunk azt is felvetette, hogy ne is legyünk barátok, mert nem biztos, hogy menne úgy, ahogyan régen ment és most mégis fontos vagyok neki, ragaszkodik hozzám és ha nem lennék, akkor hiányoznék neki, sőt nem csak hiányoznék nem tudna mit kezdeni a helyzettel. Nekem még ilyen szépet soha senki sem mondott! Ahhoz képest, hogy milyen életem volt az apám mellett, azt hiszem nem csoda, hogy várható a részemről is valami nagy érzelemkitörés. Végletes vagyok, hiszen nem tanultam meg jól kezelni az érzéseimet és nem akarom őt megijesztetni, de... ez van, mit tehetnék?
- Nekem pedig csak te. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de inkább a meghatódottság miatt ilyen és nem azért, mert ne lenne teljes az örömöm. Nagyon is az és ezért nem tudom visszafogni a késztetést, hogy megcsókoljam. Nincs rajta semmi, sikerült leégetnem róla a ruhát, azt az egy alsót is és az én holmijaim is rendesen sérültek, sok helyen kilátszik a bőröm, a fehérneműim. Nekem nem árt a tűz, de még annyira nem vagyok profi, hogy a ruháimat is védeni tudjam, főleg nem úgy, hogy nem tudok kontrollt gyakorolni magam felett. Még is úgy tűnik, hogy rossz döntés volt, mert elkapja a fejét, bár nem húzódik el, csak úgy látszik, mintha meg lenne zavarodva. Túlzásba vittem igaz? Talán... Zavartan pillantok rá, főleg amikor ennek ellenére mégis a számhoz nyomja újra az övét. Nem tudom mit is csinál, hiszen én nem éreztem azt, amit ő, nekem nem volt sem furcsa, sem kellemetlen. Csak fürkészőn figyelem, ahogyan próbálja azt hiszem elmagyarázni, hogy mi a gond, hogy miért nyalogatja a száját, mintha fájna neki. Már nem perzselek pedig... igaz? Önkéntelenül is a számhoz érek, de nem érzem melegebbnek a kelleténél.
- Semmi gond, talán nem... - nem kellett volna és túlzásba vittem, de aztán mégis bizsergetőn a hajamba túr, ami még mindig csapzott és kócos, de ilyesmi most még csak eszembe sem jut. Lehunyom a szememet ezúttal és megcsókolom megint és most nem húzódik el azonnal és mintha csak szoknia kellene a dolgot lassacskán rendesen visszacsókol és nem azt érzem rajta, mintha viszolyogna az egésztől, sőt megérzem a nyelvét is, ami miatt csak még szorosabban simulok hozzá. Elmélyítjük a csókot és először észre sem veszem a változást annyira belemerülök, csak amikor elhúzódik és a fejét a vállamba fúrja akkor értem meg, hogy miért is kér bocsánatot. Az én ruháim is megcsappantak, de nem annyira mint neki, viszont ő teljesen ruha nélkül maradt és nagyon is érzem, hogy milyen hatással volt rá a csók, hiszen úgy istenesen nekem feszül. Elmosolyodom és talán egy pillanat sem telik bele, de kicsit lejjebb hajolok, ha kell akkor megemelem a fejét, keresem a pillantását, de nem húzódom el tőle.
- Én is érzem, csak... nekem nem ilyen látványos. E miatt ne érezd magad rosszul, ez... teljesen normális. - ezt azzal is bizonyítom, hogy nem moccanok meg, nem húzódom el, nem érezheti rajtam, hogy akár csak egy kicsit is kellemetlenül érint ez az egész most, mert nincs így. - Úgy ver a szívem, mintha ki akarna ugrani a helyéről. - a levegőt is szaporán veszem nagyon is, rendesen emelkedik és süllyed a mellkasom. Az egyik kezem valahol a hátán pihen, nem is tudom mikor került oda, a másik kezemmel viszont az ő kezét fogom meg és finoman emelem meg, hogy a mellkasomhoz húzzam, hogy érezze milyen vadul ver a szívem, de csak pár pillanatot adok neki ott, aztán kicsit feljebb húzom a kezét, hogy a megkormosodott és hiányos melltartón keresztül a tenyere a mellemre simuljon. - Ez az egyik... jele. - nehezen beszélek én is, de ha tudom akkor tartom a tekintetét és továbbra sem moccanok, de azt érezheti, hogy a mellem kőkeményen meg van feszülve és a melltartóm, ha nem lenne amúgy is ilyen gyér állapotban, hát most a végén még tönkre vágná a keményem meredező mellbimbó, ami szinte át akarja lyukasztani, még így a megkopott anyagon keresztül is bőven érezni, de ha nem húzódik el tovább is megyek, én magam húzom lejjebb az anyag maradékát a mellem alá, hogy érezhessen rendesen is a bőrömet a tenyerével.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Hétf. 18 Ápr. - 11:02

Michelle & Finn

Miután már szinte füstülünk, nem nagyon van lehetőségem játszani a szégyenlőst. Egy a lelkünk, és jelenleg a testünk is, mert én már szinte olvadok. Nem számít, hogy a gatyám is lángra kapott, azt hiszem most ez a legkisebb gondunk. Ha Michi éppen fel akar robbanni, szó szerint, nem csak képletesen, akkor mit számít, hogy ha netán meztelenül lát. Vele igenis jól érzem magamat, csak másokkal maradtam meg távolságtartónak, és azt hiszem ez rendben is van. Nem kell nekem már társaság, az egykori legjobb barátom azért jöhet, és vele kapcsolatban talán le tudom gyűrni az ellenérzésemet. Nem akarom, hogy más is meghaljon miattam, azt már nem tudnám elviselni. Michelle viszont sosem tartozott a családomhoz, nem azért tűnt el, mert ismert engem, hanem a saját sorsát követte. És most ismét itt vagyunk, együtt, hogy segíthessünk egymásnak. Nagyon furcsa érzés, hogy így meg kell ölelnem őt, viszont tudom, hogy ez működhet. Az ember akkor tud megnyugodni, ha van valaki, aki vigyáz rá. Michelle nekem nem árthat, alig van melegem, és csak csiklandoz az elforró hús, amely rögtön vissza is épül, azt hiszem ha az egész csontvázam lángolna, akkor is csak picit úgy érezném, hogy izzadok. A belső szerveim ugyanis csak megpirulnak, és máris épek, és ez így megy a végtelenségig.
- Mindig ott voltunk egymásnak, akkor... talán ezt megtehetjük ismét. Nekem sosem volt senki, csak te. – Mivel őt is csak a falon át hallottam, más barátom nem volt, ebből leszűrheti, hogy még sosem csókolóztam, nem volt barátnőm sem, ebből kiindulva nagyjából olyan vagyok, mint egy kiskamasz. Most pedig olyan félreérthetetlen helyzetben vagyunk, hogy rajtam nincsen semmi, rajta pedig az üszkös ruhái. Valahogy mégsem félek a fura helyzettől, nem hiszem, hogy máris úgy kéne egymásra tekintetünk, mint vágyaink tárgyára, de ő máshogyan gondolja, mert megcsókol. Ez viszont forró! Amennyire nem volt az leégni érezni a husomat, a szája az enyémet szinte fájó. Gyorsan el is kapom, és megdöbbenve nézek rá, akkorára tágítva a szemeimet, mintha valami macska lennék. Veszek egy nagy levegőt, és odanyomom a számat, de megint elkapom, állatira szúr. Mintha.. tűket nyomnának a husomba, amit valóságosan is érzek.
- Ne haragudj, de ez.. – Nyaldosom a számat. Lehet, hogy az előbbi fájdalomérzet az égés kapcsán az egész testemben beindított valami fájdalomtűrő mechanizmust, és a csókját annyira érzékenyen élem meg, hogy nem is fájdalomról van szó, inkább áramütésekről. Beletúrok a hajába, és visszahajolok hozzá, és hagyom magamat csókolni, és érezni, hogy mi is ez pontosan. Már a másodiknál érzem a különbséget, csupán furcsa volt mindez, de egyre édesebb. Annyira kikapcsoltam azt az énemet, amely azért felel, hogy élvezzek is valamit, hogy nem tudtam hová társítani az élményt. És most... Mindenem bizsereg, ösztönösen tolom át a nyelvemet a szájába, és az apró tűszúrások egyszeriben málnaízzé változnak, amolyan kellemes, mámorító varázzsá. Bele is nyögök abba, amit tapasztalok, viszont lent megmoccan a sosem használt izom, és egyből zavarba jövök, gyorsan beletemetkezve a vállába.
- Jaj, sajnálom, én...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Vas. 10 Ápr. - 9:35

Finn & Michelle

Nem akarok rosszat és nem akarok ártani neki, de tudom, hogy még mindig ez a legjobb megoldás, mintha valaki másnak ártanék, vagy netán az egész iskolának. Persze lehetséges, hogy a professzor megoldotta volna könnyedén, mondjuk valahogy belemászik a fejembe és lenyugtat, vagy valakit hív, aki blokkolja a képességemet. Bármi lehet, én még sem ezt akartam, mert akkor máskor is előjöhet. Tudom, hogy muszáj valahogy lenyugodnom és ebben csak ő segíthet. Ahhoz, hogy végre összeszedjem magamat kellenek a szavai, kell a segítsége, hiszen ő az, aki ismer. Ő az egyedüli aki tudja, hogy miken mentem keresztül, és épp e miatt ő egyedül tud nekem segíteni, senki más.
- Sajnálom... tényleg... sajnálom... - még ha csak kellemetlenséget okozok is neki, akkor is bánom, hogy ez megtörténik. Tényleg nem akarom, hogy rossz legyen neki, nem akarom, hogy akár csak kicsit is kellemetlen legyen, főleg mert érzem jól, ahogyan ég a bőr, ahogyan perzselődik szépen lassan, még ha vissza is nő és helyre is áll, de ettől még rendesen tönkre vágom az egész fürdőt, egyrészt a szagok miatt, másrészt ahogyan ég a környezetünk is, abból is párolognak ki a mindenféle vegyületek. Ha most valaki bejönne ide valószínűleg elég gyorsan rosszul lenne és se perc alatt menekülne ki innen, már ha tudna egyáltalán. Én is érzem a káros vegyületeket, csak azért nem köhögök tőlük, mert nem figyelek oda arra, hogy mi van körülöttem.
- Köszönöm, az... az jó lesz. - és az is, hogy szorosan ölel és próbál lenyugtatni, pedig tudom, hogy mennyire óckocik mindenféle érintéstől, de most mégis segít és itt van mellettem, ami tudom, hogy nagy dolog. Nem küldött el és nem is húzódik el, hanem ő akar nekem segíteni, ami lassan el is éri a célt. Lassan lassul a légzésem és a hő is csökkenni kezd. A ruhám nekem is megégett pár helyen, hiányosabb a hasamnál is, ahogyan nem sok maradt a mellkasomon sem, nagyjából csak főleg a melltartó, meg itt ott cafatokban a felsőm, ő viszont eleve nem volt agyonöltözve, de most nem igazán foglalkozom ezzel. Nem nézek le, csak az a fő, hogy ne jöjjön újra a rossz érzés. A szavai nem is hagyják, hiszen azóta, hogy újra találkoztunk most először igazán őszinte velem és ilyesmit eddig még egyszer se mondott nekem.
- Finn... ez... ez... - még a szemem is majdnem könnybe lábad. Kár lenne azt mondanom, hogy én soha nem halok meg, mert én is meg fogok, ha nem sérülés, vagy más miatt, akkor egyszerűen azért, mert öreg leszek, ő viszont soha sem fog megöregedni, mert ha jól sejtem, akkor gyógyulni fog örökké és egy bizonyos életkort - legalábbis külsőleg - sosem fog átlépni. Ez most még se számít és nem is érdekel különösebben. Nem gondolkodom, és mivel amúgy se volt köztünk nagy távolság, ezért csak úgy jön a késztetés a maradékot áthidalva tapadok az ajkaira. Úgy csókolom, mintha most nem számítana semmi sem. Az sem érdekel, ha netán most bejönne valaki, akkor mit látna. Jó eséllyel elég rendesen elképedne, hiszen rajta nincs semmi, az én ruhám is rendesen megperzselődött, a környezet is rettenetesen fest körülöttünk, de... nem érdekel.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Szomb. 9 Ápr. - 17:48

Michelle & Finn

Megtehetném, hogy ismét pofákat vágok, amiért részt kell vennem ebben. Ez a mostani azonban nem olyan rám erőltetett dolog, mint a szilveszteri buli az erdőben. Már ott is velem akart lenni, feleleveníteni a régi barátságot. Sőt, valami többet annál, hiszen akkor nem is láttuk egymást, csak a falon keresztül beszélgettünk, én próbáltam benne tartani a lelket, de a saját gondjaimról nem beszéltem. Nem kárhoztatom azért, hogy ő nem igazán kérdezett vissza, én voltam az őrangyala, és nem fordítva. Amikor eltűnt, akkor nem csupán a saját veszteségem miatt éreztem magam pocsékul, ő is hiányzott, valaki, aki bennem látott támaszt. Lényegében senkit nem tudtam megmenteni. Most viszont ismét találkoztunk, látjuk egymást, és már egyértelmű, hogy léteztünk és működött ez köztünk.
- Nem annyira vészes. Nem fáj, csak érzem, inkább kellemetlen. – Kicsit azért fáj, de csak felszisszenek tőle, hogy érzem, hogy a hús leég a bőrömről, lassan már a csontjaim is forróak, a hús viszont gyorsan újratermelődik rajtuk, ahogyan szorosan átölelem a pokoli hőséggel bíró Michelle-t. Így kell lennie, mert akkor legalább azt érzi, hogy valaki számíthat. Talán nekem is el kéne fogadnom, hogy többé nem kell egyedül lennie. A képességemet eddig átoknak éltem meg, hogy még csak meg sem tudok halnia, de ha végre tényleg segíthetek neki, hogy mindketten önmagunk lehessünk.. Akkor van értelme.
- Akkor... majd többet leszünk együtt, hogy le tudjalak nyugtatni. Sss... – Ölelem át még szorosabban, nem érdekelve, hogy lassan már olvadok, a belső szerveim azért tartják magukat, belül vélhetően olyan gyors a regeneráció, hogy meg sem kottyan. Ahhoz nem szoktam hozzá, hogy valaki hozzámérjen, most viszont annyira szorosan öleljük egymást, hogy amúgy zavarba ejtő lehetne, de mégsem az, most csak arra koncentrálok, hogy együtt lélegezzünk, és észre sem figyelem, hogy alsóm már régen lángra kapott, és el is hamvadt köztünk. A saját testére azonban ő nincsen hatással, csak a ruhái égnek itt ott, de nem lángol mondjuk a haja sem. A csitításnak úgy tűnik van értelme, mert lassan én is érzem, hogy hülni kezdünk, ő lassabban, én gyorsabban, ahogyan a testem felveszi a komfortos átlaghőmérsékletet, és ez talán rá is jobban hatással van. Bár korábban idegenkedtem az ilyesmitől, most mintha ösztönösen simogatnám meg a haját a tarkóján, és egy fokkal magabiztosabban mosolyodom el. Azért azt nem engedem, hogy teljesen szétszakadjunk, mert itt már érzem, hogy semmi nincsen rajtam. Most mit kéne tennem? Takargatni magamat? Vagy ezek után már úgysem számít, szinte ismeri a teljes testemet?
- Michi... nem kell szabadkoznod, én... mindig... mindig ott akartam lenni neked. És most már ott leszek. Bármikor. Nekem senki más nem számít, gyűlölöm ezt a világot, de téged nem. Csak... nem tudom, hogy.. érted, kötődtem a családomhoz, és meghaltak. Én pedig nem tudok. Ha te sem lennél, akkor lehet, hogy bele is őrülnék. – Bukik ki belőlem, de állati nehéz ezt megfogalmazni. Olyan mint egy lánytestvér, egy legjobb barát, anya, szerető, nem is tudom, hogy micsoda. Csak úgy van nekem, és nem akarom elengedni ezt a pillanatot.

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Csüt. 31 Márc. - 16:13

Finn & Michelle

Le kellene nyugodnom. Azért jöttem ide, mert bízom benne, hogy ő tud nekem segíteni, legalábbis nagyon remélem, hogy igen. Muszáj, mert nem tudom, hogy mi lehet a vége, ha nem sikerül. Soha életemben nem történt még ilyen, nem szabadult el így a képességem, de most képtelen vagyok kontrollálni. Még életemben nem robbantam fel, de mi van, ha megtörténik? Már csak ennek a gondolatától is még jobban megijedek, ami lássuk be nem sokat segít abban, hogy nyugodtabbá tudjak válni. Ijesztő belegondolni, hogy akár... meg is halhatok, mert nem hiszem, hogy ha felrobbannék, akkor összeállnék megint rendesen, az kizárt. Nem tudom még, hogy pontosan mire vagyok képes és meddig terjed a képességem, de el nem tudom képzelni, hogy képes legyek összeállni, de ha még esetleg sikerülne is az iskola nem újulna meg csak úgy és akkor ártanék másoknak és a helyből is kevés maradna, amit megszerettem az utóbbi időben. Muszáj valahogy... megnyugodnom! Egyelőre viszont csak addig jutok, hogy megmondom hol van a levél. Ha én venném ki valószínűleg lángra kapna és most cseppet sem érdekel, ha más valaki nyúl a zsebembe.
- Nem akarlak bántani... fáj... ugye fáj? - látom, ahogyan becsukja a fejét, amikor megpróbálja eloltani a karomon a ruhát. Nekem nem árt, meg se kottyan, az egész ruhám lángolhatna egyáltalán nem számít, de ő megérzi, még ha meg is gyógyul. Rémes érzés, hogy ártok neki, de csak ő képes elviselni, másnak rosszabb lenne és amúgy is ki ismerne annyira, hogy segíteni tudna? Tudom, hogy ő sokat változott, zárkózott lett, de mégis csak emlékszik a régi dolgokra. Mégis csak sok időt töltöttünk együtt, még ha külön is és tudom, hogy neki valahogy menni fog. Muszáj lesz, különben rossz vége lesz ennek az egésznek, pedig ez csak egy levél semmi több.
- Tudom, de másoknak... Ez az egész... - riadt a tekintetem, ahogyan rá nézek, akadozva keresem a szavakat. Szenvedek úgy istenesen jól látszik rajtam. Muszáj valahogy jobban lennem, muszáj végre összeszedni magamat, de nem tudom hogyan, aztán egyszer csak érzem, ahogyan megölel. Még mindig reszketek, de összehúzom magamat és hozzá bújok, átölelem a vállát és megpróbálok belőle meríteni. Nem lesz baj, a múlt már elmúlt és nem kell félnem tőle, az apámtól sem. Tényleg minden rendben lesz, mert rendben kell lennie.
- Jól van... lélegzem... lélegzem... - nagy levegőt próbálok venni. Lehunyom a szememet és koncentrálok, hogy egyre mélyebb és lassabb levegővételekkel próbáljam összeszedni magamat. A zihálás szépen lassan csökkenni kezd, ahogyan javul a helyzet és ezzel egy időben a forróság is csökkenni kezd körülöttünk. Lassan megérzem az ablakréseken beszökő levegőt és eljut a tüdőmbe is a hűvösebb, megtelik oxigénnel és végre úgy érzem, hogy kezd jobb lenni a helyzet. Még sem ölelem el azonnal Finnt, jól esik, hogy segít és akármennyire is rossz lehetett most ez neki az érintésfóbiája miatt, de mégis megtette. Végül pár pillanat múlva engedem csak el és hálás pillantással nézek rá. Lassan kialszik a tűz is a ruhámon és valószínűleg az övén is, a csempék is kezdenek helyreállni a falon, legalábbis nem olvadni tovább, de a függönyöknek végleg annyi.
- Köszönöm és... sajnálom, hogy így rád törtem. - tiszta korom a mellkasa és a hasa is, fogalmam sincs, hogy mennyit érzett meg belőle. Rajtam is látszik az égés, de csak a ruhámon, amiből azért bőven hiányzik, mint a ruhám ujja, és a hasamnál egy jó nagy rész, a mellkasomon, de ez most egyelőre még nem is igazán esik le. Most pont nem azzal foglalkozom, és amúgy is ő is épp eléggé hiányosan van öltözve.

♫ Best friend ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Ég a gyertya ég...

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái Kedd 29 Márc. - 21:37

Michelle & Finn

Elsőre nem nagyon tudom, hogy mi lehet vele, hiszen csak a rémületet látom az arcán, de elég gyorsan összerakom magamban, hogy instabillá vált a képessége. Már a szilveszteri bulin is voltak balesetek, de hát istenem, egy mutáns iskolában erre fel lehetünk készülve, csoda, hogy mindenki túlélte a dolgot. Nem ez volt az oka, hogy nem akartam menni. Nem bírom még mindig a társaságot. Michelle-t viselem el, lassan meg is kedvelem, visszaidézi nekem a régi barátságát. Sosem láttam előtte, csak a hangját hallottam a falon keresztül, szóval mondhatni most egy teljesen új embert kell megismernem, aki az egykori legjobb barátom emlékeivel rendelkezik. Rá máshogyan hatott a sokk, ahogyan megölte az apját, romba döntve a családi birtokot, mint rám a családom halála, az árulás, a szekta, minden. Ő kifeléforduló, nagy szájú lett, nekem semmihez nincsen bátorságom. Mégis hajlandó vagyok a társaságában lenni, nevetni a viccein, szépen lassan oldódni mellette, elfogadni, hogy nem is vagyunk olyan különbözőek.
Átveszem a levelet, és gyorsan átfutom, ami majdnemhogy lényegtelen, mert össze is foglalja. Elsőre értetlenül figyelem a vonásait, ám ahogyan hozzáteszi, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, már látom, hogy tényleg ezért fog felrobbanni...
- Megértelek, én is a lehető legmesszebb futottam attól a helytől, de... – Látom, hogy a csempék is kezdenek lassan olvadozni, lemállanak a falról. Izzadok kissé, de nekem minden hatványozottabban lassan jelenik meg a szervezetemben, még csak azt érzem, hogy melegem van. Ám neki már a felsője is ég. A puszta kezemmmel kezdem el paskolgatni a karját, hátha így eloltom a tüzet. A tenyerem kezd rózsaszín lenni, ahogyan leolvad róla a hús, de lassan visszaregenerálódik. Egy pillanatra behunyom a szememet, apró tűszúrás volt csak, semmi több.
- Itt vagyok Michi... próbáljuk meg együtt. Nekem nem árthatsz... – Körülöttünk tényleg mintha elkezdene minden összeomlani, ezért közelebb lépek, félretéve az érintésfóbiámat, végülis a legjobb barátomtól nem kell félnem. Ismerem a képességeit, és ha rám van szüksége, akkor itt kell lennem. A derekára fonom a kezemet, és magamhoz ölelem, jó szorosan.
- Nem kell oda visszamenned, de ha mégis... elmehetek veled. Csak nyugodj meg. Szép lassan.. nagyot lélegezz... – Érzem, hogy tiszta forró a bőre, viszont számomra ez az érzet nem jár különösebb fájdalommal, olyan, mintha melegvízben fürdenék, bár ha lenéznék, látnám, hogy már a hasam is lángol.

Tárgy: Re: Fiúk fürdőszobái

» Lányok fürdőszobái
» Fiúk hálószobái helyszínleírás, szabályok