Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Hát a pb az fantörpikus, de ezt tudod. És szerintem a kari is nagyon frankó lett. A jellem alapján nehéz eset akkor is, kissé kiállhatatlan, meg minden, de ezt nem meglepő, és tuti, hogy ki fogják csinálni egymást Darcy-val ez nem is kérdés. Ettől még baromira tetszik, és hiába szóltad le megint az ET-t szerintem az is tuti, nem kell kilóméteresnek lennie, mert minden benne van, ami kell és én amúgy is szeretem az ilyen párbeszédes megoldásokat, sokkal érdekesebb őket olvasni, minta rövid összefoglalót, vagy hosszú összefoglalót, szóval a lényeg... Írjááááá' hszt, meg foglalózz is, meg tudod a dolgod.
Kellan J. Niels
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : ▼ Michael Malarkey
Hozzászólások száma : 5
Kor : 38
Tárgy: Kellan J. Niels Hétf. 20 Ápr. - 16:41
Kellan J. Niels
Ami nem öl meg az megerősít...kivéve a medve, a medve az valószínűleg megöl.
Userinfo: Főkarakter
Név: Kellan Joel Niels Mutáns név: Penge Születési dátum és hely: 1958. február 22., Charleston, USA Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Tökéletes kondíció Osztályozás: Delta Aktiválódás: 15 éves korában Képesség jelenlegi szintje: Az izomzata jóval összetettebb, mint az átlag emberé, így erősebb, mint a hétköznapi ember és többet is bír. Illetve az állóképessége és az egyensúlya is kitűnő, könnyedén egyensúlyozik egy kötélen mindenféle gyakorlás nélkül, illetve több kilométert is képes a fáradság jelei nélkül lefutni megállás nélkül, ugyanolyan gyors tempóban. Képesség távlatai: Teljesen kifejlődött.
Jellem:Elég nehéz természet vagyok, és ezt mindig megjegyzik az emberek. Először is, végtelenül cinikus vagyok, ráadásul meggondolatlan, és ehhez még hozzá jön az is, hogy nem nagyon tudom elfogadni azt, ha segítenek nekem. Aki eléri,hogy belássam, hibáztam, annak én állom a számláját a bárban úgy…örökre. Elég nagyképű vagyok, sokak szerint egoista, és egyesek ezt arra fogják, hogy túl könnyű életet élek, de… ha egyszer megtehetem, akkor miért is ne éljek így? Ebből azért kilehet találni, hogy szeretem a könnyed dolgokat, nem vagyok túl erkölcsös és… túlságosan önzetlen sem. Sok pénzem van, de ez így is van rendjén, nem éppen veszélytelen a munkám, legalább jól fizessenek meg. Vannak azonban jó tulajdonságaim is. Például magabiztos vagyok, ambiciózus és nagyon jó az ágyban. Hiába mondják, hogy kapcsolat ellenes vagyok, most is van kapcsolatom. Nem olyan véresen komoly, de nem is olyan laza, amilyenhez szokva vagyok. Az életem csupa változó, az állandó dolgok csak bonyolultabbá tennék azt, és ha jól nézek ki, miért is ne használhatnám ezt ki? Persze, van aki nem így látja, de… van egy elég sajátos kisugárzásom, ha kell lemosolygom én a fehérneműt bárkiről.
Kinézet, megjelenés:Átlag magasság, szálkásan izmos testalkat, barna, néha talán már feketének tűnő hajszínem van, a szemem pedig barnás, elég unalmas, tudom, de azért lehengerlően szépen tudok vele nézni, ráadásul a mosolyom is nagyon kamerabarát, bár ennek igazán hasznát még nem nagyon vettem soha. Mást nem is igen tudnék mondani. Nem vagyok egy tipikus szépfiú, egyesek szerint átlagos vagyok, de abból is azért a jobb fajta, mert szerintem azért meglehet engem jegyezni,de az biztos, hogy van egy elég sajátos kisugárzásom, szóval ha éppen jó kedvemben vagyok, akkor tudok egész jó benyomást tenni. Ami az öltözködésemet illeti… nos, az változatos, épp úgy vagyok öltözve, ahogy öltöznöm kell. Ha kell akkor öltönyt húzok, ha kell akkor meztelenül flangálok, és ha úgy hozza a helyzet, akkor egy kopott bőrdzsekiben is látni engem. Nem hordok kiegészítőket, van néhány tetoválásom, de ennyi, amúgy se nyaklánc, se karkötő, se gyűrű… semmi. Én magamat ékesítem, legalábbis mindig ezt mondom.
Előtörténet:- Igen, tudom, emlékszem rá, egy… óra körülbelül és ott vagyok, oké? Addig dumáljatok el a barátnőddel, észre sem veszed, hogy elrepült az az egy óra. – utálom az ilyet. A közös ebéd… mégis minek? Életemben nem volt még olyan kapcsolatom, ahol direkt ebédeltem volna közösen nővel. Mindegy, most kell, és ez kissé idegesít. Öt percenként hívogat, pedig alapjáraton nem a saját telefonomat hordom magammal, de most már muszáj azt is. Remélem nem hiszi azt, hogy el is fogom venni. Nem szeretek nőket megbántani…annyira, de azért a házasság nagyon nem az én pályám. Csak semmi szerződés meg aláírás, nem szeretek semmit se aláírni. – Oké, sietek, el sem mernék késni. – itt leteszem a telefont, mert… én aztán biztosan nem fogom azt mondani, hogy szeretlek. Nem mondom, hogy a szerelem hülyeség, biztosan van a világon, de én ebbe a nőbe nem vagyok szerelmes, és a … kapcsolatunk se tart ott hogy ezt kimondjam. Bírom, vicces, lehet vele dumálni, de nem lakok vele együtt, nem akarom feleségül venni és nem vagyok szerelmes belé. Alapjaiban véve is csak körülbelül egy hónapja ismerem, szóval egy hónap után ne várjon semmi szerelmes megjegyzést tőlem, mert én nem az a pasi vagyok, és ha ezt hiszi…csúnyán megüti magát. Egy órát mondtam, de… igazából öt percre vagyok az étteremtől ahova mennem kéne, viszont még mindig a célpont lakásán vagyok, takarítanom is kell, sajnos nem sikerült a szerencsétlent egyből fejbe lőnöm, szóval a vére most mindenhova szétfröccsent a két lövés miatt, és amíg nem takarítottam el a nyomaimat, addig nem is léphetek le innen. Szívás, de most inkább áldás, mert semmi kedvem nincs még odamenni az étterembe. Sokan kérdezik, hogy miért pont idejöttem dolgozni. Nos… igazából ebben nőttem fel. A szüleim nincsenek itt, vagyis de, anyám igen, apám viszont a Közel Keleten ragadt, nem engedték át, anyám engem eltudott magával hozni ide, de egyedül nem igen tudott gondoskodni kettőnkről, szóval árvaházba kerültem. A tanulmányi eredményeim kitűnőek voltak, illetve a sport eredményeim is, majd jött egy fickó azzal a szöveggel, hogy van egy lehetősége a számomra. Nem hangzott rosszul. CIA… két évig képeztek ki, az eredményeim remekek voltak, szóval elég gyorsan a terepre kerültem és azóta is itt vagyok. És hogy miért csinálom ezt? Mert időközben rájöttem, hogy szeretem a veszélyt, illetve elég jól megfizetnek, meg egy csomót utazhatok, szóval ezzel én csak nyerek, a többi meg nem érdekel. Nem lehet családom, sem igazi normális életem, de én soha nem az a letelepedő fajta voltam. Van pasi aki házat épít, és van aki sátrat, ez vagyok én, mert azt könnyű felszedni és aztán továbbmenni. Az életben sem ragadhat le az ember folyton egy helyen. Lopva az órámra pillantok és morogva látom, hogy elmúlt már az az egy óra. Francba…mindegy, összepakolok, az utolsó simításokat még elvégzem és már lent is vagyok az utcán. Az utat gyorsan megteszem, pár perc alatt ott is vagyok. Még pár utolsó simítás, megnézem magam a bejáratnál lévő tükörben, és egy kis keresgélés után ki is szúrom az asztalt. Mosolyogva lépek közelebb,. – Szia, örülök, hogy megismerhetlek, Kellan vagyok. – nyújtom felé a kezemet, persze mosolyogva. Egy kicsit talán elhúzom azt a kézrázást, de végül leülök és rendelek is azonnal. – Szóval, Darcy, mennyit hallottál már rólam?