Federico & Crow - Magán rezidencia

Federico társasági élete igen sivár és neki ez a jó. Mivel igazán senkiben sem bízhat meg feltétlenül így nem is bánja, hogy a közelében tartózkodók megtartják tőle a 3 méteres távolságot. Határozottsága szinte mindenkiben vegyes érzelmeket épít. Vannak kik a jelenlévők közül félelemmel tekintenek rá, vannak akik sunyin, összehúzott szemmel méregetik, mint potenciális ellenfél, erre már csak mosolyogni tud a Farkas. És persze akad még itt kategória bőven, van ki inkább, célja elérése érdekében a nyalást választja, minden megtenne azért, hogy a kegyeibe fogadja a Nagyúr. És ott van Ő..a külön álló csoport. Crow Riott. Ő inkább érdekei elérésében a maga útját járja, kicsit mindegyik kategóriában vezető. Ez pedig Federico számára nem csupán érdekes, de akár veszélyes is lehet bizonyos szempontokból. Ha azt nézzük fél New York a vérét akarja. Ami hízelgő, mert ezzel is azt bizonyítják, hogy félnek a hatalmától.
-Nos Köszöntöm Önöket ezen a kis találkozón. Gondolom változatlanul mindannyiukat az érdekli mit keresnek ma este itt. Hamarosan erre is rá fogok térni, de most kíváncsian várom, hogy milyen eredményeket értek el a megbeszélt ügyben. Kezdjük is magával Mr. Griff. - Kulcsolta össze kezeit és fejét ráhajtva figyelte ahogy a szálfa egyenes, enyhén borostás és kicsit mogorva, erőteljesen izzadó férfi torkát megköszörülve szólni kívánt.
-Nos Mr. Redway...az illető halott, nincsenek nyomok amik Önre utalhatnának, eltakarítottunk mindent, a CPR457 pedig most már az Ön tulajdonában van. - Foglalt helyet a férfi, Federico pedig tapssal és enyhe fanyar vigyorral dicsérte meg a férfit.
-Nagyon jó, nagyon jó, tudtam, hogy nem kell csalódnom magában John. - A férfi egyre jobban nyugodott le, hogy fél a kis patkány, gondolta Fede.
Így haladtak sorban, mindenki tett jelentést, még mielőtt Crow-hoz értek volna Federico megszólalt.
-Nos akkor térjünk a lényegre Uraim, a ma estei összejövetel egy nagyon fontos kérdést vet fel, amin el kell gondolkodnunk. Mr. Riott, esetleg tudna ehhez mit hozzá fűzni? - Szólította meg a kisembert. A Király kíváncsi volt vajon van-e fogalma a férfinak arról mit keres itt ezen a zártkörű kis megbeszélésen.

Egy kissé meglepődtem, amikor először meghallottam, hogy Fred éppen engem hívott meg egy találkozójára. Nem emlékeztem volna, hogy egy olyan nagy üzleti partnere lettem volna, sem arra, hogy olyannyira bejöttem volna neki, de ő döntése, az ő temetése lesz...
Természetesen egyszerűen nem utasíthattam vissza egy ilyesfajta meghívást - nem is igazán azért, mert féltem, hogy mi történet, hanem mert tényleg a dolgok közepébe akartam vágni, és végre felhagyni a céltalan lebegéssel, várva a halálomat. Ha meghalok ma, legalább holnap bomba robbanjon a gyilkosom lába alatt! És hogy végül ki is öl meg...? Nos nem tudom, de remélem, hogy minél többet majd a sírba viszek. Egyelőre viszont a célom a szövetségeseim megszerzése, és megtartása volt. Az, hogy Fred meghívott egy jó hírnek számított be nekem, legalábbis az én szememben, az pedig, hogy a hölgyemény is itt lesz-e, még nem biztos, ám pletyka nem is kevés szólt már róla, nem beszélve a vevőim elbeszéléseiről.
Sok üzletembert ismertem azok közül, akiket Fred meghívott, az aktáik, vagy néhányat már maga a kereskedelem alapján - mindenkinek kell információ, leginkább a piacról, ezért az üzletemberekből sem kevés hozzám fordul. Ettől függetlenül nem akartam hozzájuk szólni, vagy bármi egyebet tenni. Inkább játszottam a szerepemet, mint Fred afféle "különleges vendége", lehúztam a fejemet, és figyeltem, ahogy az egész esemény lejátszódik.
Természetes öltönyömben, hosszú nyakkendőmben, és sétapálcának való esernyőmmel érkeztem meg a helyszínre, arcomon széles mosoly húzódott. Freddy nem szokott ilyesféle megtárgyalásokat hívatni... ami azt jelenti, hogy valami nagy készülődik itt a háttérben. Talán végre vette a bátorságot, hogy a keletiek ellen forduljon? Vagy éppen Emma ellen? Vagy talán mind a kettő? Éheztem az információra - persze, arcomon inkább egy néma, élettelen pókerarcot formáltam. Hamarosan megérkeztünk egy terembe, ahol már ételekkel tömött tányérok vártak minket.
Az, hogy Fred mellé ültem bizonytalanságot váltott ki belőlem. Nem tudtam, hogy mit akar - de abban biztos voltam, hogy ennyire nem vagyok számára fontos személy: az az nem bízik bennem. Rövid pórázon szeretett volna tartani, hogy ne szökjek el, amikor lenne rá lehetőségem. Ténylegesen valami nagy volt itt készülődőben... de nem tehettem semmit, mint kivártam, hogy mi fog történni. Most mit mondjak? Alkalmazkodó típus vagyok - ha történik valami, én már tudni fogom, mi a teendő, ki mellé kell állnom... legyen az már a negyedik személy akár!

Federico hosszasan tűnődött azon vajon a hétvégére rendezett vacsorára meghívja-e a brókert. Sheela feladatot kapott ő nem lesz a vacsorán, ám a bróker kihagyása sok szempontból is okozhatna problémát. Ha ez idő alatt szem elől lesz tévesztve talán olyat tesz ami miatt Federico-nak meg kellene ölnie, az pedig megint csak oda vezetne, hogy felesleges köröket futott le azzal, hogy a társaság közé fogadta és munkába állította.
Persze Fede sem most jött le a falvédőről, egy percig sem gondolta úgy, hogy a kisember hűséges lenne, az merész kijelentés lett volna, ám olyan hasznos információk birtokában van és kerülhet is, ami miatt a halála igen származékos veszteségnek bizonyulna. Hosszabb fontolgatás után azonban magához hívatta Riott-ot és átadta a meghívót ami egyszerű fehér borítékba volt rakva, maga a meghívó halvány zöld színű volt, a betűk pedig arany színben pompáztak, a meghívón csupán a hely és az idő volt megadva, semmi személyes üzenet.
Ezután rögtön el is bocsátotta a férfit. A hely a New York-i rezidencia volt, a magán hotelje Federico-nak, az időpont pedig pontosan ma este 7 órára szólt. Federico öltönyét megigazítva nézett saját tükörképére. Egy harmincas éveiben járó, szinte űzött tekintetű férfi nézett vissza rá. Szemében ott csillogott a hatalom utáni vágyódás, de közben a józanság is meg volt benne, a féktelen hatalomvágy kordába volt zárva.
Lassan elindult le az emeletről, lent már ott voltak a fontosabb emberek, üzletfelek és persze az alattvalók és a neki dolgozó személyzet érdekesebb része.
-Üdvözlöm Önöket a Red&Red szálloda nagytermében, ha gondolják át is fáradhatunk az étkezőbe, bizonyára tálalták már az ételt. - Indult meg a társaság előtt, hogy maga után vezethesse őket. Az étkező pazar aranyozott étkészletekkel volt tele, porcelán tálak, fehér abrosz aranyozott szegéllyel és persze a hatalmos, ódon csillár a mennyezeten. Federico büszke volt New York-i szállodájára amit remek vétellel vett meg úgy 3 évvel ezelőtt.
-Foglaljanak helyet Uraim. - Kínálta őket hellyel, minden egyes széknél egy névtábla volt, direkt maga mellé ültette le Crow Riott-ot, hogy figyelemmel kísérhesse és bármikor külön válthasson vele pár szót, ha úgy adódik.