Victory - Brandon

Tárgy: Re: Victory - Brandon Szomb. 15 Aug. - 21:16

– Nem mintha dohányoznék – felelem. És amúgy sem jutottam még el addig, hogy kukákat kelljen gyújtogatnom az út közepén, hogy ne fagyjak meg. Jó, részben azért, mert a nyár kellős közepét választottam arra, hogy nagy utamra keljek, de hát na, időzíteni tudni kell. Nem tudom, mikor vettem belőle gyorstalpalót, azt sem mondom, hogy különösebben sikeres lett volna (akkor nem lépett volna le valaki a ruháimmal), de valami egészen biztosan rám ragadt. Mint a kosz. Basszus, könyörgöm, legyen zuhany ott, ahová megyünk. – Nézd a pozitív oldalát. Tűzoltásra és erdőirtásra is használhatnak. Én csak a levegővel tudok játszani. Ó, tényleg, nem kell légkondi?
Nem mintha le tudnám hűteni a nyári meleget, de tudom mozgatni, és ha elég ideig lökdösi körbe az ember a menetszél csak lehűti. A levegőt. A szél. Istenem, figyelnem kellett volna néhány földrajzórán ahelyett, hogy a füzetembe rajzolgatok, akkor talán nem gondolnék ilyen mérföldes baromságokra.
– Ha elkezdek ciccegni, kihajítasz az autóból? – kérdezem egy vigyorral. Nem, nem fog megpróbálni kinyírni, ebben már teljesen biztos vagyok. Jó érzésem van vele kapcsolatban, nem tudom máshogyan megmagyarázni. Viszont az utolsó mondatára muszáj rákontráznom. Egész egyszerűen túlságosan is magas a labda. Egyébként is megnevettettem, ami részemről csak engedély arra, hogy még további, hülye poénokkal halmozzam el szegényt. – Na látod, máris sejtettem. Legfeljebb ha szociopata, de inkább valami sima Végzet Asszonya… Esetleg Fekete Özvegy. De pszichopata biztosan nem.
Ahogyan beszélek, nem nézek rá. Nem bírnám elviselni, ha sajnálna, ha szánna, ha valami ilyen érzése lenne irántam. Nem azért, mert én bármit is éreznék felé, ez ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb. A helyzet az, hogy férfiból vagyok. Bármennyire kétbalkezes, szerencsétlen, ügyefogyott idióta vagyok – hé, de legalább nincsenek illúzióim! –, aki az önellátásra hosszútávon úgy tűnik képtelen, ez a dolog mindig befigyelt. Ez a parányi büszkeség. Tudom, hogy a lakhatást is azért ajánlotta fel részben, mert sajnál, és látja, hogy van valami gondom, de azt még elviselem. Ha nyíltan kimutatja, azt már nem.
– Ígérem, ha jön eledelem szele, az istállótól távol tartom magamat – vigyorgok rá, és az előbbi borongós gondolataim tovatűnnek. Meg kellene próbálnom értékelni a jelent, a mát, meg az apró kedvességeket. Egyébként is, kedvelem ezt a lányt. Normális. Tuja, hogy vigyáznia kell. Magára, magával. Jól ki fogunk mi jönni.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Szer. 12 Aug. - 23:18

Megmosolygom a válaszát, majd azonnal le is csapok rá:
- Pulóvert legközelebb hozz magaddal Te, már úgyis tudod, mire számíthatsz. A csikk meg nem jó ötlet. Egyrészt, mert az én jelenlétemben nem fogsz cigit szívni, másrészt mert simán eloltok egy kisebbfajta tábortüzet is. Ha sokat gyakorlok, talán erdőtűz oltására használható leszek. Bár annyi energia miatt azonnal a felét a földig rombolnám, így nem lennék túl hatékony... - fejezem be, és szemem sarkából a srác felé pillantok. Ugyan komolyan beszéltem, szememben játékosság csillan, várva, hogy valami elméset szóljon vissza.

Kinevetem, bár nem szándékosan teszem. - Mennyi krimit néztél eddig? - kérdezem. - Tudod, egyes esetekben a macska szeret játszani a zsákmányával. Mert úgy sokkal izgalmasabb. Bár rám nézve kicsit szégyenteljes, hogy nem nézel valami pszichopatának... Pedig már nem is igyekszem a normális látszatot fenntartani - vigyorgok rá. - De nem, nem vagyok pszichopata - jelentem ki a legegyértelműbbet.

Együttérzés lobban fel bennem, amikor igent mond. Sok szarsággal volt dolgom eddig, de sohasem kellett nélkülöznöm, vagy az utcán aludnom. Bár néha azt kívánom, inkább lennék egyszerű földműves családban egyszerű gyerek... Nem tudom. Különleges vagyok, de szeretteim halála árán nem jó annak lenni. Belegondolok, hogy pontosan mi lehet Brandon családjával, és inkább nem teszem fel a kérdést. Csakis azért nem, mert akkor nekem is illene válaszolnom, amit nagyon nem akarok.
Idiótául előadott bölcsességét megmosolygom, miközben egy belső hang a fülembe duruzsol: Na látod! Ő tudja lazán kezelni, neked se ártana!
Valamiért elönt az izgalom érzése az elkövetkezendő hónapokkal kapcsolatban. Te jó ég! Miket fogok én művelni ezzel a sráccal!
- Ha az istállóban kárt teszel, még mehetsz a Hudsonba. De a felhőkarcolókkal azt teszel, amit csak akarsz - nevetek rá, majd kiérve az autóútra elindulunk haza.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Csüt. 6 Aug. - 21:36

Nem valami nehéz megérezni a hirtelen lehűlést. Esküszöm, olyan hideg lett egyik pillanatról a másikra, hogy egy pingvinnel szexelő jegesmedve is megállna pár pillanatra elgondolkodni. Bár ha ők meg olyan melegben lennének, mint mi az előbb, akkor már medencében úszkálnának. Ahogy mi is velük, mert a fél rohadt világot elöntötte volna a víz. Mondtam már, hogy imádom, milyen fordulatokat vesz az agyam?
– Ha legközelebb ilyet csinálsz, könyörgöm, adj egy pulóvert előtte. Vagy legalábbis tüzifát. Vagy éghető csikkeket a hamutartóba. – Furcsa, milyen természetességgel tudom kiejteni ezeket a szavakat, mintha már fel sem tűnne, hogy valaki hirtelenjében, szinte másodpercek alatt képes egy autó belsejéből Jeges Varázsvilágot csinálni, jég nélkül. Mondjuk tény, ha az ember beleszületik ebbe az egész mutánsos problémakörbe, az élete már soha a büdös életben nem lesz a régi. – Ha meg ki akarnál nyírni, akkor már megtetted volna és nem aggodalmaskodnál ezen. Szóval én nem aggódok. Már ha azt szabad. Mert ha nem, akkor tudok én nagyon feltűnően aggódni, lehet, attól jobb lesz.
Csöndesen hallgatom végig, amit mond, és közben bánom, hogy hagytam látni, mennyire sebezhető vagyok. Katasztrófa ez az egész. Amikor elindultam otthonról, még kalandosnak meg érdekesnek tűnt. Ebből mára az maradt, hogy ha nem döglök meg bele, akkor kifejezetten örülni fogok. ha nem kell kutyát vagy macskát ennem – kínai éttermek kivételt képeznek – akkor szintúgy büszke leszek magamra. De az már csak bónusz. Ezért az először ki nem mondott ajánlatra fölkapom a fejem. Amikor ki is mondja... Nos, nehezen lehetnék boldogabb. Még akkor sem, ha mondjuk jó lenne az a bizonyos számláló.
– Nagyon kedves tőled, hogy fölajánlod. Azt hiszem, elfogadom. – rámosolygok. Eszembe jut egy rossz poén, és úgy döntök, inkább kimondom. Már csak azért is, hogy megnézzem, meddig mehetek el egészen konkrétan. – Ha meg tényleg időzített bomba vagy... na bumm. Bocsi. Szóval, amit itt rendkívül érzéketlenül mondani akarok, az az, hogy nem zavar különösebben. Nem is olyan régen még egy egész iskolányi időzített bombával éltem együtt. Fenébe is, én sem tudom, hogy nem szellentek-e egyszer akkorát, hogy az letaroljon egy felhőkarcolót... Mindannyiunknak megvannak a maga nehézségei.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Csüt. 6 Aug. - 17:05

Ó, jajj! Tényleg reméltem, hogy nem válaszol a kérdésemre. Nem mintha sokat innék, vagy tényleg lenne komoly jelentősége... De előbb Johnny, aztán Jack, szóval... Akaratlanul is felmegy bennem a pumpa, és bármennyire is nem akarom, azonnal elszívom az összes hőt a környezetemből. Az autóm hűtőkamrává alakul, és a kinyírós rész után ez nagyon gázul jön le. Mégis elmosolyodom, haragom azonnal elszáll. A francba már ezekkel az érzelmekkel!
- Igen, hideg van. Hogyha kinyírlak, akkor kevéssé fogsz bűzleni - vigyorgok rá, majd újra az útra fordítom tekintetemet.

Nem veszem fel kérdését, várom, hogy arra válaszoljon, amire én szeretnék választ kapni. Miközben beszél, hangja szomorú, és ugyan arcom rezzenéstelen, még szomorúbban hallgatom. Kis oldaltáskájának látványa haragot szül bennem, ilyenkor utálom, hogy szüleimnek hála rengeteg pénzem van. Hogy nincsen gondom semmire sem.

- Nem vagy a terhemre, amúgy is halálra unom magam, ha éppen nem akarok kinyírni valakit véletlenül - lököm oda neki a teljes igazságot. - A "vadonban" lakom, pár órányi autózásra New Yorktól. Egy néma öregen kívül maximum a lovaimmal tudok beszélgetni, de még csak nyeríteni tudnak; szóval nem zavarsz, ha arról van szó.

Újabb piros következik, így felé fordulok, a kezemet nyújtom neki:
- Victory Blint. De csak Vic - szorítom meg jobbját, miközben elmosolyodom. - És nem vagyok se hős, se megmentő. Csak egy mutáns, aki szivacsként szívja magába az energiát, és nem tudja irányítani azt. - Hangom keményen szól, a mosoly lehervad az arcomról. - Elviszlek bárhová, ahová csak szeretnéd, megszállhatsz nálam is. De azt tudnod kell, hogy időzített bomba vagyok, melyen elromlott a számláló. - Elfordulok tőle, majd előre meredő szemekkel a vezetésre koncentrálok. A kocsisor elindul, magamban pedig megküzdök egy csomó gondolattal. Ó, te idióta! Miért kell mindenkit ellöknöd magadtól?

Tárgy: Re: Victory - Brandon Vas. 26 Júl. - 12:51

Ha a képességemmel meg tudnám állítani az időt, hogy rendesen átgondoljam miszerint szembenéznék-e a feldühödött matrózokból álló hordával, vagy éppenséggel beszállnék a kocsiba egy vadidegen, de kifejezetten csinos lánnyal, hát nem sok különbség lenne a mostani helyzetemhez képest. Azon felül, persze, hogy föl-alá ugráltam volna egy kicsit, amiért ez ennyire "jól" alakult. És elgondolkodnék azon, hogy ha egy ember képes jóként definiálni, hogy kirabolják majd durván fél óra után egy elég nagy városban sikerül belefutnia olyan emberekbe, akik el akarják látni a baját, hát esküszöm, ki kellene vizsgáltatnia magát.
Azért értékelem, hogy nem erőlteti a társalgást és hagy időt, hogy összekapjam magam. Nem mindennap kerülök közvetlen harci helyzetbe, még akkor is, ha a harcot nem éppen úgy definiálnám, hogy kiszorítom a szuszt három pasasból egyszerre. Amikor megállunk, már minimális feszültséggel figyelem, mit tesz most. A válaszán elvigyorodok – nos, nem valami begyöpösödött vénlányt fogtam ki, aki fiatalnak tűnik. Ez megnyugtató.
– Ha választhatok, akkor inkább Daniels. Ha már meg kell halni, legalább hadd múljak ki stílusosan – vigyorgok rá. Jól van, remek kezdet, ezt még folytatni kellene valahogyan. Most vigyázni kell, mert ilyenkor szoktam gyönyörűen elcseszni mindent, amit eddig elértem. csak remélni merem, hogy most nem ez lesz a helyzet.
– Nem, de honnan tudjam, hogy nem idevalósi vagy? Nem mintha megálltam volna megnézni a rendszámod – felelem. Amikor azonban elkezdenek záporozni a kérdések, egy kissé szégyenlősen sütöm le a szemem. Hát, ez nem lesz kellemes beszélgetés, mint mondtam, úgyis mindig elcseszem a jó hangulatot. Csak most kicsit előbb, mint szokásom. – Na jó, akkor sorban. Jelenleg sehol. Vonatokon, állomásokon, ahol fedelet találok. A holmim meg... Amikor elindultam, volt egy rakás, aztán valaki lenyúlta az első éjszakámon Philadelphiában, szóval most összesen ennyi van – ezúttal előveszem a kis oldaltáskát és kinyitom. Kettő nadrág, három váltás, elnyűtt póló, néhány alsónemű, na meg némi pénz. Semmi más. – Hogy segíthetsz-e? Nem tudom. Ha ugyanarra megyünk, elvihetsz egy darabon, de nem akarok a terhedre lenni.
– Brandon Hawks – nyújtom a kezemet kissé színpadiasan felé. – És benned kit tisztelhetek, Ó, Hős Megmentőm?

Tárgy: Re: Victory - Brandon Csüt. 23 Júl. - 23:39

A szokásos óriási forgalomban cikázva kezdetben nem marad túl sok idõm, hogy a fiúra figyeljek, meg amúgy is úgy vagyok vele, hogy tiszteletben kell tartanom a személyes "szabadságát". Ergó megvárom, míg lehiggad az elõbbi képességhasználása után, és hagyom, hogy õ kezdeményezzen. Elvégre férfiból van, biztosan szeretne annak is tûnni, hacsak nem valami nemváltó transzfesztita vagy mi. Bár elsõ ránézésre nem az.

Egy biccentéssel adom tudtára, hogy figyelek a tisztázandó dologra, majd az egyik legnagyobb baromság után, amit az elmúlt idõben hallottam erõsen a fékre lépek. És nem azért, mert most jön az a rész, hogy kinyírom, aztán bedobom a folyóba. Csak mert szeretném látni az arcát, amikor rájön, hogy mégsem a Hudsonban végzi. Az elõttem álló autó lökhárítója csak centikre van az Audi orrától, szerintem a fentiek is tudták, hogy mit fog mondani, és csak azért küldték elém ezt az autót, hogy fantasztikusan dramatikus megállást hajthassak végre.

- Nem, a vesédet nem vágom ki. De a Harry Potteres lovaim whiskyn és véren élnek. Vagyis bocsi, az a sárkányfióka. Bár annak konyak kell, nem whisky, a bolondja nem tudja, hogy mi a jó - nézek rá, és napszemüvegemet a felsõm nyakába akasztom. Itt, az autó lesötétített üvegein át már nem kell tartanom a kinti fénytõl. - Johnny Walker vagy Jack Daniel's? Vagyis várj... Inkább ne válaszolj, mert nem viszlek tovább - nevetek rá újra. Na, most már tiszta hülyének nézhet. Már ha volt akkora hülye, hogy eddig még nem tette ezt meg.

A sor elindul, és szerencsére egy zöldhullámot elkapva sikerül viszonylag nagy átlagsebességgel kifelé evickelnünk a városból. - Mondtam én egy szóval is, hogy a városban akarok maradni? - kérdezem rá pillantva közben. Sóhajtok egyet, majd nem bírom tovább. Semmit sem tudok a mellettem ülõ - akár pszichopata is lehet! Mintha félnék tõlük... - srácról, és ez - jelenlegi életemet tekintve - nem túl bíztató.
- Hol laksz? Hazavihetlek... Bár eltekintve azokkal a marhákkal való találkozásodat, nem idevalósi vagy. Hol van a holmid? Segíthetek valamiben? - zúdítom rá a kérdésáradatot. Igazából nem érdekel, hogyha nem válaszol normálisan, nem kerül sok energiámba eltávolítani õt az autómból. Bár az lehet, hogy az ajtó is menne vele, amit sajnálnék, de az önvédelem mindig is elsõdleges. - Ki vagy? - teszem fel az utolsó kérdést, és APEH-ellenõrként várom a választ. És nem kibaszból, csak mert na. Szerintem tökre rendes vagyok a Fojtogató Fiúval.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Hétf. 20 Júl. - 11:10

A Terminátor-idézet nem igazán vált ki belőle reakciót, mire megkérdőjelezhetném, hogy mégis mi a fenét gondoltam én, próbáltam itt laza lenni, de hát az nem én vagyok. Félreértés ne essék, a saját bizonytalanságaim ugyanolyan kínzó, brutális félelemmel tudnak eltölteni, mint bármilyen más, normális embert, de majd akkor lesz rájuk időm, ha végre magunk mögött hagyjuk ezeket a fickókat. Akik már kezdenek is magukhoz térni, legalábbis azok, akiket a lány a falnak vágott. Eh, üthetett volna nagyobbat is, én biztos, hogy nem haragudtam volna érte.
Legalább nem esett pánikba, ez is egy jó jel. Ha most azzal is foglalkoznom kellene, hogy megnyugtassam, miközben én magam sem vagyok biztos abban, hogy egészen pontosan mennyire vagyok nyugodt – az "ebből még baj lesz" és a "Jézusom, Jézusom, óistenem, basszameg" pontok között álldogálok a nagy skálán. Inkább követem, alig egy lépéssel lemaradva, és közben próbálok nyugalmat erőltetni magamra. nem mintha túl gyakran jártam volna bármiféle harci helyzetben. Már ha azt, ami történt harci helyzetnek lehet nevezni. Igazából csak Darth Vadert csináltam magamból három fickóval, a csajszi meg használta az Erőt. Hogy a populáris utalások miért segítenek nekem mindig, azt nem tudom...
Beszállok a kocsiba, és elhelyezkedem az anyósülésen. Ekkorra a légzésem már visszaáll a normális kerékvágásba, és már csak ideges sem vagyok azért, ami történt. Azzal, hogy magunk mögött hagytuk a fickókat kifejezetten nagyot lendítettünk a megnyugvási folyamatomon. Valami azt súgja azonban, hogy nem jó ötlet New Yorkban maradni hosszabb távon. Elvégre most gyepáltunk el több matrózt, és ha nem lesz minden rendőrnél a fantomképünk estére, hát én becsókolok.
– Te, azért tisztázzunk valamit. – Kezdetben nagyon komoly arccal beszélek, ami a második rész végére vigyorra húzódik. – Ugye nem fogod kivágni a vesémet és ami nem kell, beledobni a Hudsonba? Ezután a kezdet után olyan... szomorú befejezés lenne.
Jó, tudom, poénkodok, de bakker, ennyit csak megengedhetek magamnak. Ha eddig nem volt halovány segédfogalmam sem arról, mit csináljak a közeljövőben, hát az biztos, hogy most már egy üres lapra bámulok a lehetőségeim tekintetében.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a városban maradni – mondom még, csak úgy mellékesen. Nem tudom, kidob-e a kocsiból a következő sarkon, avagy sem, de ha nem, akkor ideje lenne elkezdenünk tervezgetni. A tervek jó dolgok, jó, ha vannak, hogy tudjuk, mi hullott apró darabokra.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Vas. 19 Júl. - 23:20

Pár pillanatig dermedten állok a maradék három termetes férfiemberre nézve, akik haragos arccal elindulnak felém... Nincsen időm arra, hogy falhoz csapkodjam őket, lábaik megremegnek, egytől egyig a torkukhoz kapnak. Hörögnek párat, majd segélykérő arccal egymásra és rám néznek, de mielőtt nyikkanhatnék akár egy frappánsat, elterülnek a földön. Mellkasuk azonnal újra emelkedni kezd, és az előbb engem - szerencséjére - csak majdnem elsodró srác lép oda hozzám.

Hogy mitől szédeleg, azt elég nehéz lenne megmondanom elsőre, majd némi fáziskéséssel leesik: nem akadt ki azon, hogy két százkilós hústornyot löktem a falnak egy kék fénynyalábbal... Ergó mutáns. Gratulálok, Ms Blint! Mai éleslátásával megütötte a főnyereményt...

Barna, a futástól szerte álló hajával, kedves mosolyával, laza megszólalásával és képességének használata miatti szédelgésével együtt meg kell állapítsam, hogy a nekem kezet nyújtó mutáns a maga módján meglehetősen vonzó. Első benyomásként az a típusú "cukifiú", aki után rengeteg lány rajongott az iskolában. Aki fiatal felnőttként - ránézésre e körül lehet - próbál férfiként viselkedni, de nem mindig megy neki.
Honnan tudhatnád, hogy milyen lányok járnak iskolába? Te nem jártál középiskolába, otthon tanultál - és természetesen el kell rontani a fejemben élő aranyos, kissé gagyi képet a hülye tudatalattimnak. A belül lévő realista ribancnak.

Halványan elpirulva nyújtok kezet a fiúnak, és szinte biztos vagyok benne, hogy rohadtul irritálja, amiért a napszemüvegemtől semmit sem lát a szemeimből. A mozgolódó férfiak felé pillantok, és azonnal tudom, hogy ez itt most nem a magyarázkodás ideje.
- Igen, minél előbb - válaszolok kézfogás közben. Hangom határozott, a múltkori "katonás támadás a tengerparton" című epizód jót tett ilyen téren. Bár az ájulásig küzdve egy vadidegen oldalán akkor nem volt olyan menő, mint így utólag.

- Gyere, itt parkolok egy sarokkal arrébb - szólok neki, és gyors sétalépésben elindulok az autóm irányába. Nem nézek hátra, nem várom meg, míg elindul, tudom, hogy nem hülye, úgyis jönni fog. Sietségemnek több oka is van, a fenyegetőbb a fal tövéből feltápászkodó matrózok látványa a szemem sarkából. A kicsit "visszafogottabb" indokom pedig az, hogy az utcasarkon süt a nap, míg a járdán, útban az autóm felé nem. A fiút azért nem akarom kinyírni, még csak véletlenül sem.

- Szállj be - szólok neki, hogyha odaér az autó mellé. Egy gyors mozdulattal bevágom magam a volán mögé, és azonnal indítom is a motort. Az ajtók csukódása után azonnal a gázra lépek, egy íven kifordulva elhajtok az óceán irányába.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Vas. 19 Júl. - 16:26

Vajon van mutáció, aminek következtében az ember fokozottan vonzza a balszerencsét? Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen nincs, de ha mégis, garantálom, hogy nekem ez bizony kifejlődött. Mert olyan nincs, hogy ahol csak leteszem a lábam, ott valaki ki akar rabolni, ki akar nyírni, vagy éppenséggel ki akarja verni belőlem azt is, amit nemrég hagytam egy pályaudvari mosdóban. Na, de ebből elég, más dologgal kell foglalkoznom. Például azzal, hogy matrózok akarnak elagyalni. Soha többé nem fogok megbízni a fegyveres erőinkben...
Nem igazán figyelem az embereket, akik mellett elhúzok, ahogy azt sem, hogy mi történik körülöttem. Egyszerűen csak rohanok – ami, így utólag, nem biztos, hogy a legzseniálisabb ötlet volt. A lányról, aki mellett elfutottam, olyan közel, hogy egy lépés oldalra és a lábáról levertem volna, csak annyi marad meg, hogy szőke. Alig öt lépéssel járok odébb, amikor behúzom a kéziféket, mert olyasmit látok, ami tuti, hogy nem mindennapi. Öt üldözőmből kettő úgy szál el mellettem, mint tehenek a forgószélben. Ami biztosan nem normális dolog. Ami azt jelenti, hogy a közelben valaki olyan, mint én. Mutáns.
A három megmaradt fickó megfordul, hogy szembenézzen az új "fenyegetéssel", ami nem más, mint egy velem kábé egykorú lány. Ó, na ez lenne a tökéletes alkalom arra, hogy megforduljak és elszaladjak a másik irányba, arra, amerre nem keresnének. Mire itt végeznek, egészen biztosan el tudnék tűnni. Csakhogy, a fene egye meg, kifejezetten lovagias vagyok, és nem hagyhatok egy hölgyet a bajban. Ami egy elég komoly baj nekem.
Egy pillanat alatt döntök arról, hogyan csinálom ezt. Sosem próbáltam azonban még ennyi emberrel korábban, ezért lehunyom a szemem és koncentrálok. Szinte érzem a levegő rezdülését, ahogy beáramlik a tüdejükbe, és érzem, ahogy kijön. Majd, amikor a következő nyelet oxigént vennék magukhoz, egyszerűen elvágom a folyamatot - mind a hármuknál egyszerre. Megizzadok a mutatványban, abban meg még inkább, hogy egészen addig fenn kell tartanom, ameddig a földre nem rogynak és csillagokat nem látnak. Akkor újra hagyom őket lélegezni, én pedig, szédelegve kissé, de a lány elé lépek, és a kezem nyújtom.
– Köszi a segítséget – mondom. – Most kipróbálnám, hogy „gyere velem, ha élni akarsz", de szerintem jobb, ha csak simán lelépünk, mielőtt magukhoz térnek.

Tárgy: Re: Victory - Brandon Szomb. 18 Júl. - 17:53

New York számomra érthetetlen. Pontosabban az emberei azok. Ahogyan elsétálok a hatalmas épületek között, az autóm felé tartva, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy itt éljek, ebben a betontengerben. Pedig nagyon sokan ezt teszik. Brrr!

Édesapám levele kapcsán járok csak a városban, de nem leltem megoldásra. Még mindig semmit sem tudok semmiről sem. Jellemző... És ez már kezd fenemód idegesíteni. A nevelőapám - rohadjon a pokolban! - sosem beszélt a világ mutánsairól nekem eleget, így még azt sem tudom, hogy kihez fordulhatnék. Hogy ki lehetett az, aki ismerte édesapám másik, számomra még titkos oldalát.

Megállok a piros lámpánál, és csak nézem, ahogyan az autórengeteg megindul a remélt zöldhullámban az úton. Igyekszem ráfókuszálni az előttem elszáguldó színes tengerre, mert a fenébe is, de nagyon meleg van. A nyílt utcán állok, emberekkel körülvéve, a tűző nap alatt. Hiába a hosszú farmernak, és a fehér top fölé vett lenge kardigánnak, így is túl sok helyen éri fény a bőrömet. Egyedül napszemüvegem üvegjében bízom, az egész világot szürkében látom miatta. A létező legvastagabb üvegű napszemüveget viselem, különben már biztosan felrobbantottam volna a fél utcát.

Megnyugvással tölt el a szabad jelzés látványa, sétálás közben, még ettől a minimális energiafelhasználástól is jobban érzem magam. De minden ellenére tisztában vagyok vele: minél előbb elérem a sötétített üvegű Audit, annál jobb lesz mindenkinek.
Gyors lépésekkel haladok az ötmilliomodik kis utca felé, ahol sikerült parkolóhelyet találnom. Még így is közelebb vagyok, mintha egy parkolóházban állok meg. Illetve... Utóbbi esetben nem kerülhetem el a szűk tereket - például liftek, tömegközlekedési eszközök -, amikben ilyen időben kánikula van. Inkább nem kísértettem a sorsomat.

Egy saroknyira az autómtól egy korombeli srác száguld el mellettem, csak egy hajszál híján nem ütközik belém. Utánafordulok - rossz döntés -, így a mögötte futó férfiak elsodornak. Pontosabban... Elsodornának. Ha engem el lehetne sodorni. Képességem önálló életre kel, az energia testemnek a férfi felé lévő részére vándorol, majd kék fényjelenség kíséretében egy lökéshullámként távozik belőlem. Telibe kapja az első két embert, akik az utca túlsó falán csattannak, majd hullnak alá.
Te jó ég! Már megint mi a francot tettem?!

Tárgy: Victory - Brandon Szomb. 18 Júl. - 9:38

Nem, nem raboltam bankot. Csak egy hetet güriztem Philadelphiában, mindenféle alkalmi munkát végeztem, volt, hogy egyszerre két műszakot is elvállaltam, ugyanazon a napon, hogy összehozzam valahonnan a pénzt, amit elloptak tőlem. A végére már több volt a zsebemben, mint amivel kezdtem, bár tény, hogy ez egyrészt nem éppen egy örömteli dolog – másrészt meg tuti, hogy nem lesz hosszan tartó. A Nyugati Part irányába még nem tudom elindulni, de eszembe jutott, mit is mondott az egyik srác a birtokon New Yorkról, ahonnan jött. Ott mindig van munka, többnyire jól fizetnek és nem kérdeznek sok dolgot. Príma.
Szóval vonatra szálltam és megindultam a Nagy Alma felé, ezúttal kínosan ügyelve arra, hogy ne aludjak el se a vonaton, se az állomáson, miután megérkeztem. Egyfajta izgatott várakozás eltöltött, bár lehet, ezt betudhatom az olcsó hamburgernek, amit még az állomáson ettem, mert első dolgom a megérkezésem után egy mosdó keresése volt. Ahogy attól a csomagtól megszabadítottam magam, végre beütött a realitás: Mi a fenét csinálok én?
Sosem jártam még olyan városban, mint New York, sosem egy ekkora hatalmas helyen. Hirtelen baromira kicsinek éreztem magam, és halovány segédfogalmam sem volt, merre kellene elindulnom, milyen irányba... Elindultam hát az egyik után, reménykedve, hogy mint a filmekben, belefutok valamibe, valakibe, vagy egy egész megszálló kommunista hadseregbe, ami megmutatja, merrefelé kell mennem. Ha az utóbbi teljesül, akkor a másik irányba. Olyan gyorsan, amennyire az fizikálisan lehetséges.
Annyira elmélyedek a gondolataimban, hogy nem is figyelem, merre megyek. Persze, ez egy olyan városban, mint New York előbb-utóbb azt eredményezi, hogy valakibe belemegyek. Vissza is pattanok, a fejemet fogom, majd felnézek, és bocsánatkérést habogok. Csak az ide nem lesz elég, mert öt, matrózruhát viselő, kopasz figurába sikerült belefutnom. Ó, basszus...
– Nem tudsz a lábad elé nézni, kölyök? – kérdezi az, akibe sikerült belefutnom. Majd végigméri magát és a hófehér egyenruháján meglátja az általam hagyott, sötét foltot. Hiába, a könyökömről az istennek nem sikerült leszedni a koszt a gyári meló után. – Tudod te, mennyibe került ez az egyenruha? Tanítsuk móresre, fiúk!
Ó, basszus. Látom, ahogy közelednek, és az egyetlen ötletem életbe léptetni a kommunista megszállóknak tartogatott taktikát: megfordulok és rohanni kezdek az ellenkező irányba.

Tárgy: Re: Victory - Brandon

» Katharina - Brandon: Mint a szélvész
» Brandon Hawks
» Brandon Hawks
» Charlene & Brandon
» Brandon&Zoey