Golden Ball Golf Club

Tárgy: Golden Ball Golf Club Pént. 20 Szept. - 22:57

First topic message reminder :

Maga a golf klub kifejezetten a tehetősebbek számára készült, hiszen lássuk be a golf nem éppen a szegények sportja. A pálya méretei és ennek fényében használata sem olcsó és a szükséges eszközök sem 1 ütőből és egy labdából állnak. Jóval többrétű sportról van szó. Konkrétan tehát a klubba főként a klubtagok nyerhetne bebocsátást, így hát a főbb pályák is nekik vannak fenntartva. Azonban rendelkeznek egy minigolf pályával is, ahol mondjuk úgy az alacsonyabb keresettel rendelkezők is betekintést nyerhetnek ebbe a sportba. Itt kis pályák vannak, játékos kihívásokkal, szórakoztató elemekkel, nem az a cél, hogy nagyot üss, hanem hogy pontosan célozz. Egy délutáni kikapcsolódásra épp megfelelő hely.

Golden Ball Golf Club - Page 2 Golfpalya

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szer. 9 Júl. - 14:16

Igen nehéz kihozni a béketűrésemből. Számtalan alkalmam volt kitapasztalni, milyen módon és mértékben képesek az emberek viselkedésükben szélsőséges szinteket megütni. Mégis ezúttal úgy sejtem, az ifjú hölgy keményen küzd, hogy esélyt adjon magának megszabadulni önnön szenvedéseitől. Távoli az a határ, ám létezik, így botor dolog volna figyelmen kívül hagyni. Jelen pillanatban azonban nem áll fenn a veszélye, hogy a szőke ciklon irányában táplált ellenszenvem felülmúlja vele kapcsolatos kíváncsiságomat.
Örvendetesnek találom, midőn kifakad belőle az, amire egészen eddig is gondolt. Tán valamelyest könnyített érzelmi terhein is, ami a közelmúlt élményeinek tudható be. Elismerően biccentek, majd zakómat a földre terítem, s helyet foglalok az egyik felén. Felpillantok rá, s a magam mellett maradt területre pillantva némán kínálom fel számára a helyet.
- Tudja, örömömre szolgál, hogy végre leveti álcáját. Hajlamos vagyok kényelmetlenül érezni magam, ha valaki úgy játssza meg magát, hogy közben tökéletes őszinteséget és lelkének kiterítését várja a másiktól.
Után töltöm poharamat, s kezemben az üveggel sokat mondóan tekintek a kisasszonyra. Amennyiben közelebb tartja, számára is jut még némi ital. Eztán visszahelyezem a palackot hátam mögé a fának döntve.
- Egyrészt valóban minden alkalommal két poharat viszek magammal magányosnak szánt borozásaimra is. Az indoka pedig igencsak egyszerű: Többször volt szerencsém véletlen találkozásokhoz, melyek számomra fontos ismeretségeket hoztak. Egy pohár pedig valljuk be, nem egy olyasfajta teher, mely egy felnőtt férfi számára komoly teher lehetne, nincs igazam? - kérdezem immár ismét derűs mosollyal arcomon.
Finom mozdulatokkal keringetem a kellemes, holdszínű nedűt poharamban, miközben kavargását szemlélem. Néhány apró mozdulat múlva kortyolok bele, hogy ezek után óvatosan ízlelgetve dolgozzam fel a szénhidrátokban és savakban gazdag italt.
- Hogy helyre tegyem a rólam feltételezett információit, nem vagyok tökéletesen tisztában a kegyeddel történtekkel, ráadásul feljelenteni sem állt szándékomban. Ellenben érdekelne, hogyan sikerült egyetlen karcolás nélkül kikeverednie abból a bizonyos szituációból? Egyébként is kellemesnek ható bőre látszólag makulátlan, sértetlen. A ruháján lévő sérülés viszont kicsi ahhoz, hogy azt valaki kézzel szakítsa el ily módon. Továbbá, amennyiben nem tekinti tolakodásnak, érdekelne miféle szórakozásra vágyott ma este?
Tekintetem utolsó monológom idején végig szemeit fürkészi, összekapcsolandó kettőnket verbális mellett nonverbális módon is. Mosolyom immár ismételten letörölhetetlenül arcomba égett, bár kérdéseim idején kíváncsiságom szembetűnőbb, mint jó kedélyállapotom.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Pént. 4 Júl. - 13:23

Ha úgy hozza a szükség, akkor tökéletesen illedelmesen tudok viselkedni, de most nem érzem úgy, hogy erre okom lenne, főleg nem az az alkoholmennyiség után, amelyet elfogyasztottam. Figyelek minden apró részletre és mindent tudni is akarok, tehát azt is, hogy mit keres igazából itt ez a férfi és ez a két pohár is igen csak gyanús. Ne akarja beadni nekem azt, hogy mindig így mászkál, ez elég gáz lenne és nemsokára kiderül, hogy inkább nem beszélne róla. Ez pedig tesz róla, hogy még jobban vágyjam tudni az igazságot, de nincs mit tenni, muszáj most engednem neki, mert ha nem akarja elmondani, mégse kényszeríthetem. Na jó, megtehetném… de nem akarok további harcot, egyszerűen most már csak némi pihenésre vágyom és ez a kellemes esti iszogatás és beszélgetés tökéletesen megfelel nekem erre a célra.
- Rendben van, ahogy óhajtja. De inkább ezt a választ mondja, sem mint hazudjon, azt nem szeretem. – fúrom is bele kék szemeimet a másik szemeibe, majd ez után engedem csak, hogy a beszélgetésünket felém irányítsa. Most tér csak rá külső megjelenésemre, mely nem éppen olyan, mint amit az ember a másiktól elvárna, én bennem pedig mintha elkattanna valami. Lehet, hogy tényleg nem ártana elkerülnie engem, mert egyik pillanatról a másikra képes vagyok 180 fokban megváltozni, de Victor egészen jól viseli a dolgokat. Teljesen nyugodt marad, semmiféle félelmet nem látok arcán végigsuhanni, ami valahol kezd kicsit rosszul érinteni. Miért nem tart tőlem egy picikét se? Hiszen láthatja is a ruházatomon, hogy szavaim is azt sugallják, hogy lehetséges, hogy rossz társaságban van, hogy tud hát még mindig ily nyugodt maradni? A megjegyzése viszont már kellemetlenül érint, így keményednek meg arcvonásaim is, miközben kissé kihúzom magam.
- Mindenki azt kapja, amit érdemel! – felelem neki most már rideg hangon és hirtelen kezd kevésbé élvezetes társaságnak tűnni a másik, aki tovább folytatja kérdéseit. Kiürítem a poharam maradékát, majd ez után lazán leengedem kezemet, amelyben még mindig fogom ezt a bizonyos tárgyat, úgy nézek a másik szemeibe.
- Miért érdekli ez magát? Nincs senki se a közelben, akinél feljelenthetne azért, amit tettem, mert van egy olyan érzésem, hogy tökéletesen tisztában van a részletekkel. – nem vagyok egy hülye szőke cicababa, erre ideje lenne rájönnie. Szóval nem kell itt a színészkedés. Ha valamiféle zsaru, akkor talán jobb lenne, ha eltenném őt láb alól, de nem biztos, hogy szükség lesz erre, még adok neki egy kis időt a magyarázkodásra.
- És ha már annyira érdekli, akkor valahogy is-is. Hidegen hagyott a haláluk, meg megérdemelték azt, amit kaptak, de részben igen, szórakoztatott is, bár ma este inkább más fajta szórakozásra vágytam. – amit elvettek tőlem. Testem még mindig eléggé merev, nem hiszem, hogy nagyon el tudnék most már lazulni Victor közelében, inkább csak kissé idegesen figyelem, hogy mit akar kezdeni a kapott információkkal. Persze hazudhattam is volna neki, de már nem látom értelmét, talán itt lett elég a színészkedésből.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Kedd 1 Júl. - 2:55

Olykor úgy érzem, mintha fölényeskedni próbálna beszélgetésünk folyamán ez az ifjú hölgy. Számomra ezen érzet különösen szórakoztató. Annál inkább, minthogy semmiféle megalapozottságát nem látom ezen állapotnak. Lévén azonban igen fiatal és láthatóan önérzetes nőpalántáról van szó, eszemben sincs ezt a szemére vetni. Inkább finom utalással jelzem, hogy alkalmazkodom az általa szabott feltételekhez. Kezdve azzal, miszerint erőteljes faggatózása és - a nyilvánvalóan az imént kezdődő mészárszék által gerjesztett - erőteljes paranoiája ellenére ezen allűrök egyikét sem engedi számomra alkalmazni. Ezt kissé zsarnokinak, és erőteljesen illetlennek találom, mégis törekszem úriember módjára, szolidan jelezni ezirányú véleményemet.
- Nos, ez esetben kérem engedje meg, hogy hasonlóképpen megtartsak magamnak egy-egy momentumot magamról. Egyelőre nem fejteném ki, miként alakult ki szokásom, miszerint mindig két poharat viszek magammal.
Nevetésére diplomatikus mosoly a válaszom, a továbbiakra pedig felszabadult, könnyed nevetés. Rendkívüli módon szórakoztatónak találom, hogy iménti végletes gyanakvása ellenére most éppen ő féltene engem önnön magától. Akár ennek a gondolatnak csírája is szórakoztat, dacára annak, amit az emberek végtelen hiúságáról és becsvágyáról volt már alkalmam megtapasztalni.
Bárhogy is vizslatom ezt a különös teremtést, valahogy mindig az a gondolat fészkeli be magát a fejembe mindenek felett, hogy Sigmund barátom bizony összetenné két kezét egy efféle vizsgálati alanyért. Kedves laboránsa pedig azzal az aberrált vigyorral piszkos képén készítené elő a szíjakat, mielőtt vegyi- vagy sokkterápiának veti alá vizsgálatuk tárgyát. Természetesen két szakorvosi látogatás között. Sigmund sohasem volt szerencsés segédek dolgában. Minél lelkesebbet talált, az annál inkább kezelésre szoruló eset volt, s végtelen nagy lelkesedésében erre kedvenc pszichiáterem többnyire igen későn jött rá csupán.
Nem, eszemben sincs efféle környezetbe küldeni szerencsétlen gyermeket, bármennyire is torz lehet lelke az úgymond megszokotthoz képest. Egyrészt lehetetlen megjósolni, miféle további torzulásokat okozna, másrészt a maga módján csodálatos egy-egy ilyen különleges jelenség. Úgy hiszem, hamarosan kiderül, miféle tüneményt sikerült találnom ezúttal.
- Ha szabad megjegyeznem, rendkívüli módon örvendetes, hogy ily vidáman kezel egy valaki számára vélhetően igen fájdalmas eseményt. Kíváncsi volnék, vajon szórakoztatta is, avagy egyszerűen hidegen hagyta a történés? Titkait megőrzendő a részleteket természetesen nem kívánom, hogy kifejtse.
Amit szemem felmérhetett, felmérte. Arról nem is szólva, hogy rengeteg egyéb érzékem akad még vizslatására. Úgy döntök hát, hogy tekintetem inkább a holdra emelem. Egyébként is régóta nem szántam rá estém, hogy holdvilágos éjszakán borozzak. Még ha társasággal is, mégiscsak a Hold az est fénypontja. Átvitt értelemben még elválik, szó szerint azonban mindenképpen.
Kíváncsi vagyok, továbbra is kapkodó marad-e, s részletek figyelmen kívül hagyásával alapozza-e meg saját magabiztosságát. Eddig ugyanis erősen az az érzésem, hogy valamiféle szócsatát kíván gerjeszteni. Ráadásként minél kevésbé sikerül, annál inkább hajszolja ezen irányba beszélgetésünket.
Igaz, lehetséges, hogy mindössze elege lett a ma estéből. Ha feltételezzük, hogy az áldozatok vagy a gyilkosok közül valakit kedvelt, ez várható emberi reakció részéről. Ahogyan bármely meglepő és illogikus lépés az volna, így feltételezésem szerint komoly meglepetésekre is számíthatok még a ma este folyamán.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Kedd 1 Júl. - 1:36

Sok minden történt ma este, olyan események, melyeknek nem láttam volna túl nagy valószínűségét megtörténni, de mégis így lett. Vérvörös ködként szállt le az éjszakára a halál, hogy kaszáját meglengetve magával vigyen néhány ártatlan vagy éppen kevésbé ártatlan lelket, én pedig ma hű szolgálója voltam. Többet kapott, mint amennyit szeretett volna, de nem bánom. Rövid életem során már nem egyszer osztottam halált, magamhoz véve az irányítást, szinte Istennek tartva magam, így aki nem tisztelt eléggé, hamar találkozhatott bosszúmmal. Most miért álljak hát le? Főleg akkor, ha okom is van a gyilkolásra, ha éppen az én szórakozásomat kívánják egyesek elrontani, ezt nem fogom csak úgy megengedni nekik, ezért is történt mindaz, ami történt. Mégis, némi friss levegőre vágytam, nyugalomra, hogy még a madarak halk csicsergése se zavarjon meg, de egészen más dolog történt, Victor megjelenésének hála.
Egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy miként viszonyuljak hozzá, hogy haragudjak-e azért, mert itt van, ahol nem kellene lennie, vagy inkább örüljek a társaságának. Hamar ki fog ez derülni, de az őszinteséget nem várhatja el tőlem, hiszen ismeretlen és nem kicsit gyanús az, hogy itt tartózkodik jelen pillanatban. A témák viszont egyszerűen jönnek egymás után és bár egyikünk se válaszol úgy, ahogy azt a másik szeretné, mégis, ahogy az idő telik, egyre inkább belemelegedem a beszélgetésbe és kezdem úgy érezni, hogy nekünk ma este találkoznunk kellett. Victor nem olyan, mint azok, akikhez mostanság szerencsém volt, van benne valami más, valami különleges, ami miatt én se akarom egyelőre azt, hogy elváljanak útjaink és ez nem is történik meg még egyhamar, hála a bornak. Kölcsönös tehát ez a különös érdeklődés, kíváncsi vagyok, hogy miként végződik majd az éjszaka… vagy hogy éppen hogyan köszönt minket a hajnal. Nem ringatom magam semmiféle álmokba se, tökéletesen készen állok arra, hogyha kell, megvédjem magam e furcsa idegentől, de nem borsódzik tőle a hátam, nem rettegek, mint egy nyuszi a farkastól…
- Szeretek figyelmes lenni! – biccentek felé egy aprót, amikor elnézést kér, majd ez után hallgatom történetét, melybe szerintem semmi igazság nincs. Nem szokása az embereknek ilyet tenni, itt valami más van a háttérben, de hogy pontosan mi, azt nem biztos, hogy képes leszek ma este kideríteni, sajnos nem tudok befurakodni az elméjébe.
- Ez igazán kedves, de ha csak magának szánta volna a bort, akkor nem hozott volna két poharat is mellé. – világítok rá a dolgok lényegére, mégis egy udvarias mosolyt villantok felé, amikor meghallom bókját, mert ez mindenhogyan annak hangzott. Igen, diplomatikus válasznak indult, de hibákkal van tele, amelyekre én ismét kitérek. Nem ittam még annyit, hogy ne tudjak vele normálisan beszélgetni, ez pedig tudom, hogy neki is feltűnt.
- Mindenesetre kellemesen érint, hogy érdekesnek tart, akár csak én Önt. – nyomatékosítom számára saját érzéseimet is, miközben kékségeim a férfi szemeibe fúrom, de csak egy rövid időre csillan meg valami furcsa csillogás tekintetemben, ez után már el is tűnik és én magam is a finom borba feledkezem néhány apró korty erejéig.
- Igen, ezt a mondatot valóban hallottam, de engem az igazság érdekelne, nem az a szöveg, amit bármely erre tévedőnek tartogat. – mutatok egy pillanatra felé boros poharamat tartó kezemmel, majd elmosolyodva iszom bele ismét a poharamba. Ez után viszont most már én rám fordítja beszélgetésünk témáját, én pedig szinte vártam, hogy mikor jön majd el ez a pillanat, mivel egyértelmű volt, hogy fel fogja majd hozni öltözetemet. Tudja, hogy történt valami, mégse kérdezett rá aggódva azonnal, ahogy azt bárki más tette volna, ő felvezette a beszélgetést, az ismerkedésünket, a gond az, hogy egyelőre még nem látom, hogy mi lehet ennek a különös idegennek a célja.
- Ahogy azt már az előbb is említettem, nem minden az, aminek látszik, a gyönyörű külső mögött olyan dolgok bújhatnak meg, amelyre nem számítana senki se. – minek hazudjak neki? Valamiért nem érzem szükségét a dolognak, nem látom úgy, hogy az ártatlant, pórul járt kislányt kéne előadnom, ahhoz egyébként sincs most semmi kedvem se.
- De mi a helyzet akkor Victor, hogyha én vagyok az éjszaka ragadozója és maga tényleg veszélyben van én mellettem? – nem, ez nem egy rejtett fenyegetés volt, még akkor se, hogyha nagyon is úgy hangzott, mivel eszemben sincs kiontani a vérét és kárt tenni benne, mert mint mondtam, remekül érzem magam vele. Miért tennék hát magam ellen? Amíg szórakoztat, szívesen vagyok vele, és mára éppen elég szolgálatot tettem az ördögnek.
- Az pedig, hogy mi történt és miért kell ilyen szakadt felsőben mutatkoznom Ön előtt, maradjon az én dolgom. – egy picit megbillentem a fejem, miközben kiiszom a bor maradékát is, de a poharat nem adom vissza a másiknak, mivel ha szükséges, remek fegyver a számomra. Egy kis ideig ismét keresni kezdem a szemkontaktust, majd ez után csilingelő hangon felnevetek.
- Egyébként kedves, hogy így aggódik, de mint látja, remekül vagyok és Önnek se kell tőlem tartania, nem vagyok se gyilkos, se pedig őrült. – vagy éppen mind a kettő vagyok egyben, csak nem érzem a határokat az ép elme és az őrültség között. De mely őrült lenne az, aki beismerné magáról saját, létező elmebaját? Én élvezem így az életet, ahogy élem, az aprócska színjátékokat, az egyetemet, pont azt, hogy arról tanulok, amellyel igazából saját magamat kellene kivizsgálnom, de ugyebár ahogy mondtam, az én agyammal nincs gond, talán éppen az enyém működik normálisan, mindenki máséval ellentétben.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Kedd 1 Júl. - 0:47

Rendkívüli módon szórakoztatónak találom ezt a már-már romantikus regények kibontakozó bonyodalmának hangulatát idéző szócsatát, mely akár egy forró és mámoros éjszakának avagy vérgőzös kínoknak is előfutára lehet. Esetleg mindkettőnek egymás után, netán egyidőben. Külön említést igényel makacs és előretörő, mégis valahol visszafogott, részleteket gondos figyelemmel kísérő attitűdje.
Különösen lenyűgözőnek találom végletekig játszott látszólagos nyugalmát, melyet magára kényszerít. Komolyan úgy hiszem, korabeli ifjút jelen fényviszonyok között bármikor meggyőzne arról, hogy számára itt és most minden rendben van. Még abban az esetben is, ha ez koránt sincs így, bármennyire is próbálná elleplezni. Nem, mintha engem zavarna jelen szituációnk. Inkább csak a kisasszony közelmltjára és vizslató tekintetének mögöttes gyanakvására utalva értem ezt úgy, hogy tán mégsem érzi magát olyannyira biztonságban, mint amennyire azt felém mutatni kívánja.
- Ön igen figyelmes, saját figyelmetlenségemért pedig elnézését kérem! Kissé szórakozott és elcsigázott vagyok ezen a gyönyörű estén. A bort alapvetően magamnak szántam, ámde egy óvatos remény ott lappangott elmém csücskében, miszerint tán alkalmam lesz találkozni valaki számomra érdekes egyénnel. Jelenleg úgy érzem, talán sejtésem beigazolódni látszik - teszem hozzá egy diplomantikus mosoly és egy valódi, úri csábos pillantás kíséretében. Pillanat csupán, nem feledkezem bele ezen jelzésekbe.
Poharamat finoman ringatom a holdfényben, s gyönyörködöm színeiben egy rövidke ideig, mielőtt aprót belekortyolnék. Íze úgy árad szét minden egyes szegmensemen, akár a fájdalom neurális jele. Mégis olyannyira harmonikus érzéssel áraszt el, akár egy tinédzsert a szexuális kiteljesedés. Kedvelem ezeket a tiszta, érzékeny érzékeket, még ha oly sok figyelmet is igényelnek. Sokrétű, érdekes, folyton újszerű ingerekkel kápráztatnak el újra és újra.
Továbbra sem feledkezem meg azonban újdonsült társalkodó partneremről, kit sejtésem szerint egyelőre kíváncsisága és az elmúlt óra fáradalmai egymással versengve tartanak mellettem. Hogy miért sejtéseim vannak csupán, és hová lett a bizonyosság? Ó, ez igen egyszerű! A titokzatosság fátylának eme apró hártyáját szándékosan hagyom meg, fokozandó a helyzet izgalmát.
- Másik kérdésére emlékeim szerint már megfeleltem: Élvezem a friss levegőt és a természet csodáit - hangsúlyozom ki ezúttal valamelyest érezhetőbben - Rólam már akadt elég szó. Mit keres itt egy ilyen gyönyörű, fiatal hölgy egyedül a sötétben? Ez annak a vére magácskán, aki kegyed ruháját is megrongálta? Úgy vélem, alaposan meglakolhatott az arcátlan pimasz, már a vér mennyiségéből következtetve.
Eddig látszólag kívül esett figyelmem hatáskörén, ellenben most maximálisan az említett momentumokra fókuszálok. Láthatóan akad bennem kíváncsiság, kétkedés és némi gyanakvás is. Már igencsak várom, mifféle reakciót vált ki a kisasszonyból érdeklődésem a vele történtek iránt.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 29 Jún. - 14:05

Nem lehet minden találkozást kiszámolni, a legvéletlenebb helyzetek akkor alakulnak ki, amikor az ember nem számít rá és ez a mai este nem szűkölködik a meglepetésekből. Nem hittem volna, hogy a kellemes szórakozásunkat vérfürdő váltja majd fel, ahogy most is kissé meg vagyok lepve azon, hogy ez a férfi az erdőben kóborol, teljesen egyedül, magányosan. Nem mintha sok közöm lenne egy idegen tetteihez, de azért mégis érdekelne, hogy mi célja van azzal, hogy most itt van. Bár ruháim nincsenek túl jó állapotban, mégse törődök velük, amíg a másik nem jegyez meg semmit, addig nincs probléma, de természetesen feltűnik, hogy nem furcsálja vagy ijed meg látványomtól, amely a nemrég történtek miatt nem hétköznapi. Nem mutatom ki, mégis, agyam bőszen jár, ezért is hangzik el nemsokára egy meglepő figyelmeztetés. A válasza viszont nagyon frappáns, így kellemes nevetést vált ki belőlem, szép szemeim is kis időre összébb szűkülnek, majd amikor kékségeim kinyílnak, újból a férfi arcát kezdem el fixírozni.
- Igen, igaza lehet, bár néha nem árt óvatosnak lenni. – mi is az erdő szélénél ütöttünk tábort, mégis gond adódott, de a másik ezt nem hiszem, hogy tudná, akkor nem lenne ennyire nyugodt és nem beszélgetne velem ilyen felhőtlenül, ha látta volna, hogy mit tettem. Valahogy felüdít a társasága, jól esik egy kicsit kikapcsolni az agyam a most történtek után és bár egyedül akartam lenni, most mégse bánom, hogy ez nem így alakult. Az említett mitológiai lényekről is kifejtem a véleményemet a másiknak, majd ez után hallom meg az érdekes kérdést, amire nem válaszolok azonnal, inkább megrágom magamban a véleményemet, csak utána nyitom szóra ajkaimat.
- Mindannyiunkban ott lakozik a szörnyeteg, még a legbájosabb arc mögött is, így a nap bármely szakaszában tarthatnék ettől. – biccentek felé egy aprót, majd ez után ismét mosoly jelenik meg arcomon. Nem, én már rég nem vagyok gyáva, mégis, nagyon is érdeklődve hallgatom azt, amit mond, és valamiért úgy érzem, hogy kóstolgat engem, hogy talán van valami abban, amit mond. Magáról beszél… szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlen van itt vagy nem egy átlagos ember… Talán ő is egy pszichopata volna? Nem távolodom el, nem mutatom ki neki azt, hogy mi minden fordul meg a fejemben, egész testhelyzetemmel és arcommal is bizalmat sugárzok felé, amely természetesen nem a valóság.
- Nem szoktam előre tervezni, de meglehet, hogy megpróbálkoznék csevegni vele. Rég volt részem érdekes társaságban, mivel már kezdem unni az átlagos embereket. – vagyok olyan elvetemült, hogy tényleg ezt tegyem. Néha már kikészít az egyszerű emberek csipogása, a témák, amiket szórakoztató beszélgetés címszóval vetnek fel, egyszerűen besokalltam tőlük, talán nem véletlenül vagyok én is más. A bort is szívesen fogadom és bár nem számítottam arra, hogy ez a helyzet lehetséges lesz, mégse bánom. A két pohár megjelenése viszont ismét meglep, de azért átveszem őket és tartom,amíg a másik meg nem tölti őket.
- Ön tényleg nagyon készült, de a kérdésemre nem felelt. Kinek tartogatta ezt az italt? Mivel most már tökéletesen látom, hogy felkészült, mint valami randevúra. – nem fogom hagyni, hogy csak úgy tovább lépjen a kérdésemen válasz nélkül, feleljen csak, mert ez így nem véletlen, mindketten tudjuk. Az egyik poharat átadom neki, ez után pedig meghallom bemutatkozását is, majd történik meg a meghajlás is, amit teljes figyelemmel követek.
- Shana Crawford vagyok, de még nem döntöttem el, hogy örvendek-e. – a poharak összekoccannak, majd ez után le se véve szemeimet a másikról, úgy iszok bele a finom nedűbe. Egyre jobban kíváncsivá tesz, de néhány kortynál többet most nem engedek le torkomon, ma már egyébként is talán eleget ittam, ráérek most elfogyasztani a poharam tartalmát.
- És most már elárulja nekem kedves Victor, hogy mit keres itt ma este? – nem mondta, hogy melyik nevén hívjam, nekem pedig a Victor tetszett meg jobban, ezért is szólítom most így, maximum ha problémája van vele, majd kijavít.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 23 Jún. - 18:58

A sors - avagy Heisenberg törvényeinek - különös fintora lehet, hogy éppen egy szakadt, véres ruhájú ifjú hölgy csodálkozik jelenlétemen. Bizonyára kettőnk közül én volnék a meglepőbb jelenség, az ő szemében legalábbis úgy sejtem, így van. Amennyiben egyetemisták egy átlagos vérfürdőbe forduló partiját vesszük, minden bizonnyal igaza is lehet. Amit azonban elfelejt, az azon tényállás, miszerint én - vélhetően - mit sem sejtek egész vérmocskos történetükről. Egyelőre egyáltalán nem áll szándékomban ezen változtatni, hiszen míg tökéletesen tudatlannak hisz, egészen más arcát mutathatja nekem.
Intelmei hallatán úrias, elnéző mosoly a válaszom. Úgy is gondolhatná, rászolgálok színlelt féltésére, hiába nem is lehetne messzebb az igazságtól. Nem probléma, számomra gyakran igencsak hasznosnak bizonyult már az idők során, ha alábecsültek. A megtévesztés művészetét volt alkalmam a legsikeresebb színészek, szemfényvesztők és politikusok szemszögéből megfigyelni, és minden egyes alkalommal profitáltak tehetségükből. Titkuk többnyire annyi volt, hogy hagyták, közönségük higyje mit hinni akar. Példának okáért azt, hogy az előttük álló személy egy egyszerű világlátású, kissé óvatlan férfiú.
- Ugyan, kérem! Még bőven a város vonzáskörzetében vagyunk, így vadállatok várhatóan nem támadnak ránk. Személyes véleményem szerint pedig oly ínycsiklandó falat nem volnék egyik vérivó vagy emberevő mitológiai lény számára, hogy idáig fáradjon értem, míg a lakótelepeken terített asztal várja.
Jól érezhetően tréfálkozom a dolgon, hiszen szinte kötelességem ezen szerepben legalább haloványan megkérdőjelezni mindenféle a köztudat által el nem fogadott jelenség vagy élőlény létezését. Eddigi szereplésemet kellően színvonalasnak ítélem meg ahhoz, hogy bizakodó legyek a továbbiak kapcsán is. Kénytelen vagyok azonban továbbfűzni szavaim, lévén ki kívánom deríteni, ki is ez a kivételes teremtés.
Kapóra jön a mitológiai vonatkozás, hiszen láthatóan közelít. Távolság tekintetében éppúgy, mint testhelyzete alapján. Most, hogy levedlette zárkózott tartását, könnyebb lesz barátian szót váltanunk. Meglovagolva a témát, visszakanyarodok a vérfarkasok kérdésköréhez. Eleddig bevált, hiszen még vitába is szállt velem. Amit természetesen - egyelőre - nem szándékozom folytatni.
- Mondja csak, nem aggódik, hogy éppen egy vérszomjas szörnyeteggel bájcseveg itt a holdfényben? Hiszen pontosan kegyed állította az imént, hogy lehetséges. Mit tenne, ha éppen egy ember képében tetszelgő, jellemében és lényében tökéletesen embertelen lény állna önnel szemben?
Arckifejezésem kíváncsiságot, mosolyom kedélyes derűt jelez. Való igaz, kíváncsi vagyok válaszára, azonban szavaim mögöttes jelentései is afféle ráadás csattanóként visszhangoznak saját elmémben. Pókként szőtt hálóm csücskében macskaként terelgetem prédámat, kinek sorsáról még nem született végleges döntésem. Míg ez megtörténik, igyekszem kiélvezni ezt a különös, tánchoz hasonlatos játékot.
Tarisznyámból két kendőbe tekert kristálypoharat veszek elő. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem földrengéssel játszadozó gyermek sodródott utamba. Akkor kevés lett volna elővigyázatosságom, és bizony még a bor is veszélybe került volna. Szabad kezem ujjai közé csúsztatva a poharak nyelét átnyújtom azokat az ifjú hölgynek. Mikor kecses ujjaival már stabilan tartja őket, kimért mozdulattal bort töltök egyikbe majd másikba is. Az üveget a fa tövéhez támasztom, mielőtt átvenném poharamat.
- Egészségére, kisasszony! Bocsásson meg kérem, hogy eddig elszalasztottam a bemutatkozást! Sir Edward Victor Appleton, szolgálatára!
Enyhe meghajlás - természetesen a pohárból egy csepp nem sok, annyi sem távozik tökéletesen kiszámított mozdulatom következtében -, majd újból mosoly, poharamat pedig koccintásra emelem.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 21 Jún. - 12:17

Ez az egész után, amelyet nemrég átéltem nem gondoltam volna, hogy bárki is megzavarná magányos, éjszakai sétámat. Valamiért úgy éreztem, hogy az erdő ezen részében csak én vagyok és a vadak, akik közül többen már nyugovóra tértek, mások pedig éppen hogy most vadásznak, zsákmányukat keresve. Az ismeretlen férfi viszont nem akar az árnyékban maradni, ezért is szólít meg, én pedig nem hezitálok, megindulok felé, mindenféle félelem, aggály nélkül. Nem érzem úgy, hogy bárkitől is félnem kéne, mert bár nem vagyok mindenható a képességemmel – hiába is hittem annak idején ezt magamról -, ettől függetlenül még erős vagyok és mostanában komolyan elgondolkodom azon, hogy visszalátogatok abba a bizonyos klubba, ahol Jay-el megismerkedtem. Talán tényleg nem lenne rossz csatlakozni hozzájuk és bár felettébb idegesítő volt az a férfi, mégis, valahol szimpatikus volt. Hát… nem egyszerű kiigazodni rajtam, az már biztos.
- Pedig nem biztonságos egyedül erre kóborolni, könnyedén baj érheti. – szavaimból nem cseng fenyegetőzés, nem vagyok egy őrült gyilkos, aki újabb áldozatra vadászna, egyszerűen csak a tényt árulom el neki. Mondjuk elég idősnek tűnik ahhoz, hogy ezt ő is tudja, de azért kikívánkoznak belőlem a szavak. Mint kiderül, nem csak én belőlem, hanem az idegenből is, így hoz szóba egyet a régi mítoszok közül, amelyeket én is igen csak kedvelek. Bár lehet, hogy meg kéne rémülnöm vagy furcsán néznem rá, mégis, én csak egy mosollyal reagálok arra, amit mond.
- Én nem tartom éppen ostobának. Minden történetnek van valami alapja és mi honnan tudhatjuk azt, hogy ez nem valóságos? Miért kéne minden rémtörténetet már csírájában elvetni és csakis mendemondának felfogni? Én inkább hiszek abban, amiben mások nem, minthogy később derüljön ki az ellenkezője. – felelek is neki szépen hosszan kifejtve véleményemet a vérfarkasokról és egyéb lényekről is, akik közül tényleg bárki közöttünk járhat. Ha léteznek mutánsok, ők miért ne léteznének? A bor viszont kizökkent, így szemöldököm cseppet felszalad, miközben a másik műveletét nézem, mert nem gondoltam volna, hogy pont most lesz kedve borozgatni, de végülis, miért ne? A mai este után nem esne rosszul még némi alkohol, de persze csak mértékkel és megmérgezni nem hiszem, hogy tudna, amint rosszul lennék, az rajta csattanna, szóval nincs félnivalóm tőle, eddig egyébként se tűnik egy picit se ijesztőnek. Leengedem végül kezeimet – max ha rákérdez felsőm állapotára, azt mondom, hogy baleset volt -, és közelebb sétálok hozzá, míg a vele szemben lévő fának döntöm hátamat.
- A zaklatottságommal ne törődjön, egy korombeli lánynak erre elég sok oka van. – döntöm oldalra kissé a fejem, úgy téve, mintha egy lennék az átlagból, majd ez után felelek azért az italos kérdésére is. – És ha már van ilyen kedves, hogy megkínál, akkor elfogadom. – azt nem tudom, hogy pohár van-e nála vagy üvegből fogunk inni, de bizonyára ez nemsokára kiderül. De ha már bort hozott és itt van, akkor…
- Egyébként véletlenül nem másnak tartogatta azt az üveg bort? Meglepő, hogy egy férfi egyedül van az erdőben, méghozzá egy jó minőségű borral és nincs itt szíve hölgye, akivel mindezt megoszthatná. – természetesen nem tartozik rám a válasza, mégis, érdekelne, hogy miért is ilyen felkészült jelenleg. Nem hiszem, hogy jövőbelátó lenne és tudta volna, hogy én itt leszek ma este és velem akart volna annyira iszogatni. Külsőm bár megnyerő lehet bárki számára, a személyiségem már nem igazán, szegény Sebet is mennyit bántottam… de talán jobb is, hogy nem lettünk egy pár, nem voltunk egymáshoz valóak, bár nem tagadom, hogy jól éreztem magam vele és hogy néha hiányzik aranyos viselkedése, de az a vonat véleményem szerint már elment. Senki se vár örökké, a mi utolsó találkozásunk pedig nem végződött túl kellemesen.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 8 Jún. - 23:45

Tekintetemet továbbra sem fordítom felé, túlságosan is leköt a Hold csodálata. Látszólag. Valójában inkább néhány párhuzamosan folyó ötleetbőrzém okán szemlélem, ihlető gyanánt. Foglalkoztat, vajon érdemes-e ellátogatnom eme gömbölyű sártenger játéktáblám kicsiny mostohatestvérére. Közben természetesen többi látható és láthatatlan érzékszervem, melyek éppen jelen vannak, továbbra is vizsgálódnak az ifjú hölgy körül.
- Ó, csupán élvezem a friss levegőt, és a természet csodáit.
Fejemet kissé felé fordítom - jelezvény, hogy szavaimat neki címzem - szemeim azonban továbbra is a ragyogó égi tüneményre tapadnak. Fejemet is vissza terelem korábbi, stabilabb pozíciójába. Megtartom a szükséges hatásszüneteket, ahogy az egy éjjel fák közé vágyó, telohold fényénél töprengő nemesemberhez illik.
- Régen egyes népek úgy hitték, teliholdkor egyeseket rosszindulatú, vérre szomjazó szellemek szállnak meg. Fenevaddá változtatva kiszemeltjeiket, kiken közönséges fegyver nem fog, és akik testét felhasználva áldozataikat szedhetik. - Megcsóválom fejem, majd elmosolyodom. Ezúttal tekintetem is az ifjú hölgyre vándorol. - Ostoba kis történet, igaz? Ám arra kiváló, hogy a megrémített gyermekeket éjjel a ház biztonságában tartsa.
Kész szerencse, hogy volt érkezésem némi bort is magamhoz venni indulás előtt. Úgy sejtem, hosszas bájcsevelynek nézhetünk elébe. Avagy némi acsarkodásnak, az idő majd eldönti. Minden esetre tarisznyámból kezem ügyébe kerítem azt a bizonyos palackot, majd a dugóhúzót, és hozzálátok a nyitási műveletnek. Rutin mozdulat, többszáz év tapasztalata. Ez olyasféle tudás, melynek bármikor, bárhol használ láthatom.
- Kér esetleg egy kis kiváló közép-európai fehér bort? Testtartásából és tekintetéből úgy ítélem, kissé zaklatott lehet. Már ha nem veszi tolakodásnak, természetesen!
Természetesen. Természetesen nem kötöm a kisasszony orrára, hogy volt alkalmam páholyból megszemlélni ma esti udvarlója haláltusáját - igaz, nem tartott túlságosan hosszú ideig -, valamint saját kis vendettáját a gyilkos trió két tagján is. Egyelőre.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 8 Jún. - 14:23

Nem kenyerem a gyilkolászás, főleg nem a saját kis társaságomon belül, de most nem volt más lehetőségem, így megtettem azt, amit kellett. Nem szándékozom visszamenni a többiekhez, nem akarom megfigyelni azt, hogy vajon minden rendben van-e velük, nekem totálisan elég volt a ma este, csak szeretnék némi levegőhöz jutni és az alkoholt is eltűntetni a szervezetemből, de sajnos az utóbbi nem lehetséges még egyelőre. A séta jót tesz, mint mindig, így hatolok be az erdő mélye felé, nem tartva attól, hogy rám támadhatnak, már régóta meg tudom védeni magam, ami most is látszott.
Kis ideig minden nyugodtnak tűnik, de amikor egy tisztást látok meg magam előtt, kissé azért sikerül meglepődnöm. Fogalmam se volt róla, hogy itt van ilyesmi, de talán majd máskor megemlítem a többieknek is, hogy ide is jöhetnénk, már ha ismét megjön a kedvem az ilyen jellegű bulikhoz. Előre is lépek, hogy kijussak a szabadba, majd kék szemeimet az égre emelem, hogy az égbolton lévő csillagokat vizsgálhassam, így tökéletesen nem veszem észre azt, hogy esetleg valaki engem kémlel, egészen addig, amíg meg nem szólít. Minden izmom megkeményedik, miközben fejemet is a hang irányába kapom és kell néhány másodperc, amíg kiszúrom a férfit. Még soha se láttam, fogalmam sincs róla, hogy ki lehet, de valami belül azt súgja, hogy nem véletlen az, hogy most itt van.
- Igen, eléggé kellemes… - az idővel nincs is gond, csak az eseményekkel. Mindenesetre kezeimmel átkarolom magam, így próbálom meg elrejteni a vért és a felsőm sérülését, még mielőtt feltűnhetne ez a másiknak, már ha eddig nem vette észre.
- Mit keres az erdőben ilyen későn? Azt hittem, hogy csak nekem van kedvem ilyenkor itt mászkálni. – nem mintha sok közöm lenne ahhoz, hogy egy tök ismeretlen fazon mit csinál, de ha már így megszólított, miért ne kezdhetnék el vele társalogni? Nem bízom én benne, óvatos vagyok, hiszen gyilkosság történt nem is olyan messze innen és fogalmam sincs arról, hogy látott-e bármit is vagy hogy köze van-e hozzá, de talán nemsokára kiderül. Felé indulok, és egészen addig meg sem állok, amíg már csak pár méter lesz közöttünk, így még jobban fel tudom őt mérni magamnak, de semmi pozitívat se látok, totálisan hidegen hagy a kinézete.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 7 Jún. - 17:19

Óhatatlanul is felcsillan szemem, mikor látom, milyen határozott mozdulatokkal teszi dolgát az ifjú szőke szépség. Mintha nem is ember volna, sokkal inkább egy higgadt, intelligens lény. Akár egy sportrajongó a legizgalmasabb mérkőzést, úgy szemlélem, ahogy saját testén keresztül roncsolja szét áldozatát. Eleinte meglepődöm, hogy ilyen gyorsan távozik a helyszínről. Hiszen még csak meg sem bizonyosodott róla, hogy a továbbiakban rend lesz. Amennyiben nem érdekelné a társai sorsa, minden bizonnyal a sikoly sem foglalkoztatta volna.
Testem belseje ebben a pillanatban nagyrészt homogén, izomszövet és zárványok a megfelelő mennyiségű erőforrás raktározására. Nem várható, hogy pont itt és most kívánna megvizsgálni egy anatómiához értő személy, így teljesen szükségtelen számomra a hagyományos emberi szervek meglétének mímelése. Így könnyebb a mind a gyors, mind a csendes mozgás. Finom surrogás hallatszik csupán, mikor egy öregebb fa kérge elmorzsolódik talpam alatt.
Mielőtt észrevehetne, tovább lépek, el a törzs takarásába. Megvárom, míg tovább indul, csak aztán folytatom utamat. Még ily messziről is élvezettel figyelem szíve hajszolt dobogását, vére sietős hajszáját, melyet minden bizonnyal az iménti események gerjesztettek fel. Nem úgy tűnik, hogy túlságosan gyors tempót diktálna, ezért teszek némi kerülőt. Mikor kiér egy kisebb tisztásra, a mellette lévő fának dőlve szemlélem a telihold jégszínbe hajló fényét. Lévén eddig takarásban voltam, úgy határozok, szavaimmal fogom figyelmét felhívni magamra.
- Szép időnk van, nemde?
Akad még mit mondanom, azonban közel sem szándékozom minden muníciómat egyszerre eltüzelni. Hosszú még az este, és minden bizonnyal nem folyt el még minden vér, mely történetünk mozgatója lehet a későbbiekben...

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Szomb. 7 Jún. - 7:34

Ennyit a kellemes, laza estékről. Én tényleg csak nyugodtan szerettem volna szórakozni, de ezt persze, hogy el kell rontani, méghozzá azzal, hogy pont azt a srácot teszik el láb alól, aki tetszett nekem. Tudom-tudom, a gyilkosság rémes dolog, de nem egy olyan csaj számára, aki már nem egyszer csinált ilyet, így most se fogom vissza maga,m amikor ráakadok Norm-ra és rendkívül jól esik végignéznem azt, ahogy meglepett arccal tér át a túlvilágra. Ő se mozdul már többet, itt pedig már azt hiszem, hogy véget ért a történet, amikor egy ismeretlen lány sikolyait hozza felém a szél.
~ Mi a fene van már itt? ~ - egy ilyen történés is durva, de hogy kettő? Talán többen vannak? Nem vagyok én hős, de most már érdekelne, hogy mi zajlik nem túl messze tőlem, így a hangok irányába sétálok és nemsokára láthatom azt az undorító közösülést… Megerőszakolja szegény csajt, amihez nekem nincs közöm, de mégis csak nőből vagyok, és szerintem megkapta volna magától is, némi alkoholnak hála. Lassan hátrálok vissza az előbbi helyszínre, még mielőtt észrevehetnének engem – a srác láthatóan jól el van foglalva most a csajszival, akit hátulról dönget -, így amikor Norm mellé érek, ismét magamhoz veszem a kést, majd lassan újból visszasétálok az erőszakolóhoz, aki néhány másodperc múlva a csajra rogyik, nyakából pedig vére spriccel kifelé. Nem szép látvány, de nekem megfelelő, főleg, hogy a kést a lány felé hajítom, majd ez után úgy húzom el a csíkot, mintha ott se lettem volna. Szerencsére ő annyira le van sokkolódva, hogy nem vesz észre, én pedig szépen rákentem az egészet, mivel a kés markolatát azért megtöröltem, tehát talán nem kerülök én is szóba, ha pedig mégis, akkor majd kimagyarázom magam. Nincs értelme ezek után visszamenni a többiekhez, a ruhám kissé véres és szakadt is, tehát jobb lesz, ha némi séta után hazamegyek, a srácoknak se fog feltűnni, hiszen eleget ittak már. Az erdőbe hatolok tehát be még jobban és jelen pillanatban totálisan nem vágyom senki társaságára se. Mérges vagyok, szeretnél lenyugodni, ahhoz pedig ki kell szellőztetnem a fejem és némi séta talán segít majd benne. Egyébként nem látok senkit se a fák között, szóval úgy hiszem jelenleg, hogy egyedül vagyok, végülis, ki más lenne pont ma errefelé? Na ugye, hogy senki...

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 2 Jún. - 19:21

Kezdek tartani tőle, hogy nemrég volt lelkesedésem hamvába huny, amennyiben egy közönséges mészárlássá válna ez a party. Közönséges alatt igazán egyszerű, különleges történeti csavartól mentes eseményfonalat értek. Ettől az eshetőségtől szerencsére eltekinthetünk. Bár igen hamar a vizelni vonulók válnak célponttá, s egyiküket még követi is ma esti partnere, apróbb színesítő elemek már itt is megjelennek.
Példának okáért az egyik gyilkos - nevezzük csak így, ha már az emberek ilyen egyszerű szóval illetik - a fák közé tévedt hölgyet, a társaság tán legártatlanabb és legfiatalabb tagját veszi célba. Mintha csak egy olcsó horrorfilmből olvasnék, vagy a való életből. Mindig a legkedvesebb, a legártatlanabb pusztul el elsőként. Miért? Mert feltételezi a jó szándékot, így ő a legkiszolgáltatottabb, mikor ezt nem kapja meg. Nem tud időben alkalmazkodni az erőszakhoz, hogy támadásra támadással - vagy időben megkezdett meneküléssel - válaszoljon.
Ó, de mindeközben az ifjú férfiú meglelte végzetét egy kés képében, és szíve - vagy inkább genitáliájának - hölgye siet a segítségére. Vagy ha nem is a segítségére, egyazon sorsra. Várjunk csak! Mégsem. Úgy tűnik, egy újabb üde színfolttal gazdagodott a kép. Vérmes vérvadászaink sora pedig egyel csökkent. Szőke hősnőnk láthatóan nem tudja, mit is tegyen.
Hamar megkapja a választ, vagy méginkább egy választ. Elhaló sikoly, melyet halkabb ám még kétségbeesettebb sikolyok követnek. A másik fiatal férfiú halálosan megsebezte ártatlan, hollóhajú, mogyoróbarna szemű hősnőnket. Ezt még szó nélkül, némán szenvedve tűrte. Akkor viszont, mikor megszabadította ruháitól, és állatias szaporodási ösztöneit kezdte kiélni rajta... nos, azt a már biztosan - lassú - halálra ítélt hölgy sem bírta szó és sikoly nélkül hagyni.
Bár komoly eredményeim fűződnek a szélsőséges érzelmi állapotban lévő avagy haláltusájukat vívó emberek tanulmányozásához, most sokkal inkább szőke hercegnőnk reakciójára vagyok kíváncsi. Illetve arra, vajon miféle módon okozta azt támadójának, amit. Láthatóan azt fájlalta és ott vérzett, amit és ahol a hölgynek kellett volna. Ez nyilvánvalóan nem véletlen, ahogy az sem, hogy figyelmem tárgya egy percig sem jött zavarba mindeközben.
Leginkább a Haiti szigetén látott voodoora emlékeztet, azonban ez a módszer jóvalta biztosabb, szemmel látható eredménnyel szolgált. Vélhetően ugyanarról a mutációról van szó esetében is, mint ami mostanság olyannyira felkeltette az érdeklődésemet nem egy esetben.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 2 Jún. - 0:55

Mindig is szerettem az ilyen kis összejöveteleket, mert általában jól szoktak alakulni és az én helyzetem is még jobbá válik ezáltal. Itt megismerhetik megnyerő természetemet – mely bár csak egy álca, mégis elég jól adom elő -, így pedig még közelebbi viszonyba kerülhetünk. Szükségem van sajnos másokra is, egyedül néhány dologhoz kevés vagyok és azt se tagadom, hogy a zene és a pia is jó, ahogy néhány srác is a jelenlévők közül, tehát miért lennék most máshol? A sör közben egy tequila is lecsúszik, majd hamarosan már az egyik helyes, barna hajú fiúval kezdek el flörtölgetni. Oh, nincs itt még csók, se semmi ilyesmi, de ki tudja, hogy miként alakul majd még ez az éjszaka, az biztos, hogy kezem már a combjára téved, ahogy ő is lassan cirógatni kezd. Az italnak viszont akad egy rossz hatása, amely most a drága Brandon-nál jelentkezik, így kell sajnos egy kis időre hiányolnom.
- A legjobbkor kell ennek is könnyítenie magán. – sóhajtok fel cseppet, miközben a mellettem ülő lányra nézek, aki csak halkan kuncog, majd fejével int nekem, jelezve, hogy menjek utána. Hmm… végülis, nem tűnik ez olyan rémes ötletnek, így a sörömmel felkelve teszem meg én a kezdő lépéseket, hogy majd a fák rejtekében közelebb is kerülhessünk egymáshoz, aztán majd visszatérünk a buliba, amikor úgy tartja kedvünk. Ahogy viszont beérek az erdőbe, furcsa vagy sem, de sehol se látom a srácot, akit keresek, pedig vizelni nem szoktak túl messzire menni.
- Hé Brandon, merre vagy? – tőlem néhány méterre furcsa hörgés hallatszik, amire én csak kissé felvonom szemöldökömet, de mindenféle parázás nélkül követem az utat. Bizonyára meg akar viccelni és bár már nem vagyunk kölykök, próbálom lazán felfogni a dolgot, így arcomon mosollyal haladok beljebb az éjszakába, de… ami hamarosan elém tárul, arra nem számítok. Nem is olyan régen még egy másik fiúval együtt iszogattunk, aki bár nincs túl régóta a társaságban, eddig normálisan viselkedett, de Norman úgy tűnik, hogy ma kimutatja foga fehérjét, mivel pont az én kiszemeltem torkát vágta el az imént, ettől jött tehát a hörgés, most pedig már csak a hulláját láthatom a földön, illetve üres tekintetét. Hát… ő belőle se lesz már partner az estére. Ja igen, bizonyára meg kellene ijednem, sikítanom, hogy jaj, segítség és ha jól látom, Norm is erre várna, de… hát várhat.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon rossz áldozatot választottál magadnak? – kérdezek rá dühös tekintettel, mire ő csak felröhög és jól láthatóan nem vesz komolyan. Mint valami őrült, úgy nyalja le a penge éléről Brandon vérét, majd indul is meg felém, cicázva, játszadozva.
- Rossz csajjal húztál ujjat! – a sörömmel nem törődve vágom neki az üveget az egyik fának úgy, hogy eltörjön, majd a nálam lévő részét még mindig tartva vágom bele bal combomba az éles üvegmaradékot, mire a srác csak felkiált fájdalmában. Hát igen, nem túl kellemes érzés, amikor a vadászból űzött vad lesz, de nem kéne, hogy másokat is ide hívjon, nem szeretném, ha a többiek meghallanák, így amikor elém térdel fájdalmában, majd hadonászni kezd késével, egyszerűen hagyom, hogy mellkasomba merüljön el az éles penge, így teszek róla, hogy az erdő csendességbe burkolózzon és egy halott srác helyett kettő heverjen a porban. A ruhám igaz átszakadt, de egyik fegyver se ártott nekem, így amikor Norman elfekszik előttem meglepette, elkerekedett szemekkel, csak lazán húzom ki a kést testemből, majd pedig a sörösüveg maradékát is mellé ejtem.
- Remek… Nem kellett volna elrontani az estémet. – azt hittem, hogy végre nyugalmam lesz, bulizok egy jót és… hát az erőmet se szándékoztam bevetni. Mostanában próbálok jó kislány lenni, nem ártani csak úgy másoknak, de ez végülis önvédelem volt vagy nem? Most viszont már csak az a jó kérdés, hogy mi a fenét csináljak a hulláknak, mert az rohadtul nem hiányzik, hogy a nyakamba varrják őket, még akkor se, hogyha az egyikről valóban én tehetek.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Csüt. 29 Május - 16:50

Ahogy az várható volt ilyen korú ifjaktól, jelentős mennyiségű táplálékkal, tudatmódosítóval és sajátos zaj keltésére megfelelő eszközzel érkeztek. Legtöbbjük eleve módosult tudatállapotban. Aki lemaradt volna a fogyasztásban, érkezése után azonnal nekilát, hogy pótolja ezen hiányosságát. Ezidáig semmiféle rendhagyó, kivételes tevékenységet nem tapasztaltam az ifjak társasága felől.
Talpam alatt öreg tölgy egy erőteljes ága, mely felett a fa törzsének vetve hátamat kiváló rálátásom nyílik megfigyelni az emberi társadalom gondtalan, pazarló gyermekeit. Azokat, kikből szüleik - és vélhetően saját - reményei szerint a jövő értelmisége válik majd. Azt leszámítva természetesen, hogy közülük némelyek már szakmájuknál fogva olyan viselkedési mintákat vesznek majd fel, melyek alkalmatlanná teszik őket a környezetük által is elfogadott formátumú párkapcsolatra. Ebből fakadóan pedig a biztonságos, ellenőrzött körülmények között történő gyermeknevelésre is. Különös, hogy miként veszett ki az utódnemzés ösztöne a fiatalokból, hogy aztán életük delén döbbenjenek rá, nem követték a génjeik által kódolt utat. Ekkor természetesen kétségbe esnek, és vagy sikerül még pótolniuk elmaradásaikat, vagy alkoholizmus és szexuális úton terjedő betegségek útján korai halálban lesz részük. Avagy mégiscsak utolérik újdonsült terveiket, és szüleiket korán elveszítő, sérült gyermekeket hoznak a világra. Ó, persze, hogy akadhat pozitív kivétel. Kivétel, mely erősíti a szabályt. Sokan vannak az emberek. Nem létezik helytálló általánosítás, csupán valószínűségi faktorok.
Egy csavar azonban mégiscsak kerül történetünkbe. Egy olyan momentum, mely bár aprónak tűnhet, jelentősen befolyásolhatja a résztvevők reakcióját. Hogy mire? Arra, mikor megkezdődik a kevesek terrora a többség felett. Mi lenne ez a momentum? Az egyik gyilkos a leendő áldozatok csoportjának tagja. Így igaz, az egyik. Úgy sejtem, ő később lép akcióba. Először a megfigyelt viselkedésminták alapján úgy sejtem, a magányosan vizelni járó ifjak közül esik valaki áldozatul fák között rejtőző fajtársuknak.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Hétf. 26 Május - 21:02

A mai nap egy kicsit más, mint a többi, mivel néhány Peekskill-ben élő barátommal úgy döntöttünk, hogy a közeli golf pálya mellett lévő kisebb erdőséget fogjuk felfedezni az éjszaka folyamán. Nem hiszem, hogy ennek mondjuk az ottaniak örülnének, de csak néhány óráról van szó, némi pia, zene a kocsiból, kellemes erotika, semmi több. Nekünk, egyetemistáknak szükségünk van az ilyesmire és őszintén szóval már rohadtul rám fér a kikapcsolódás. Mostanában túl sok időmet veszi el a tanulás, tehát egy pillanatra se gondolkodtam el azon, hogy esetleg otthon maradjak. A francokat!
A kocsik most parkolnak be az út mellett lévő bekötőútra, ahol egy kisebb körbe le is állnak a kocsik, a srácok pedig nekiesnek a piák kipakolásának. Azért akad itt kaja is, szóval én személy szerint néhány rágcsálnivalót kotrok elő a hátsó ülésről, miközben ki is tekintek a tőlem pár méterre lévő Josh-ra, aki éppen a tábortűzzel bíbelődik. Mindig ő szokta ezt intézni, elég simán fel tudja rakni és még soha se volt belőle baj, nem volt erdőtűz, se hasonlók, ami miatt gondunk akadhatna.
Úgy fél órán át tart a készülődés, amíg minden a helyére kerül, így nemsokára ledobom magam a puha fűbe, majd egy üveg sörrel a kezemben kezdek is beszélgetésbe. Mivel jó idő van, így én se öltöztem túl, lábaimon hófehér sportcipő található, világoskék színű, rövid farmernaci és felül is egy kivágott, ujjatlan, hófehér toppot viselek. Szőke tincseim kibontva omlanak végig a hátamon, szép kékségeim körül pedig némi fekete smink van. Mivel jól érzem magam, így eszembe se jut, hogy esetleg akad valaki más is a közelben, hogy talán lehet itt olyan, aki ártani szándékozna nekünk, mert a világ nem ilyen kegyetlen, amelyikben én élek, az legalábbis nem. Úgy hiszem, hogyha itt valakitől tartani kell, akkor az én vagyok, nem pedig más. Na de felejtsük is el az ilyen gondolatokat, inkább jöhet egy kör tequila, tehát só, ital, majd pedig egy kis citrom is.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club Vas. 25 Május - 17:51

Darabolós gyilkos. Egészen pontosan ezt a kifejezést használta az a gyermeklelkű fiatal férfiú. Már akkor sem értettem, mit akar ezzel kifejezni. Feltételezem, hogy emberi test darabolására célzott. Mégis valahogy különösnek tartom, hogy így nevezte félelmeinek tárgyát. Hiszen egy ember elpusztításához - legtöbb esetben - nem szükséges kettőnél több darabra szelni az illető testét. A fej leválasztása többnyire azonnali, valamely végtag teljes egészében történő eltávolítása pedig valamivel lassabb halálhoz vezet. Lehetséges, hogy nem is a gyilkosság tényét tekinti a legfontosabbnak? Tán a módozat látványossága, közember szemszögéből megfigyelhető abszurditása az, mellyel félelmet kíván kelteni? Igen, a félelem lehet a kulcs.
Valahol mélyen belül csalódnék, ha valóban ilyen egyszerű volna a megoldás. Hiszen ez azt jelentené, hogy esetünkben valamiféle kisebbségi komplexusban szenvedő emberfajzat elfojtott ösztöneinek másokon való kiéléséről lenne szó. Érdekes téma lehet ez is, azonban sokkal könnyebb rá példát találni, mint amennyi tudományos áttöréshez vezethet az ilyen egyedek megfigyelése. Bár fontos lehet megjegyeznem, egyszer volt alkalmam találkozni egy törzsi vezetővel. Vadásznak nevezték a törzs tagjai. Egy személyben volt hadvezér, kínzómester és főszakács. Meglepően jól értett az emberi anatómiához. Képes volt olyan szinten leredukálni egy-egy testet, hogy már a tözs és a fej sem volt ép. Modellje mégis lélegzett, sőt, beszélt. Nem mondhatnám, hogy kedves vagy jól érthető szavakkal, de képes volt a kommunikációra. Az Új Világ legnevesebb orvosai mai napig a csodájára járhatnának.
De hogy is tévedtek erre gondolataim? Ó, igen! Egy egyetemista társaságot keresek, akik közül várhatóan ez az úgy nevezett gyilkos is kiválasztja majd legújabb áldozatát vagy áldozatait. Biztosan nem a vadászat élménye vonzza, ha ittas, óvatlan fiatalokat választ magának. Reménykedem benne, hogy némi érdekességet azért mégis tartogat számomra a ma éjszaka. Néhány kutatásomat is elhoztam, csak a biztonság kedvéért. Hiszen gyönyörű éjszaka ez a tudományra. Miért is fecsérelném el? Ha nem kapok alkalmat kutatásra, hát megteremtem magamnak.

Tárgy: Golden Ball Golf Club Pént. 20 Szept. - 22:57

Maga a golf klub kifejezetten a tehetősebbek számára készült, hiszen lássuk be a golf nem éppen a szegények sportja. A pálya méretei és ennek fényében használata sem olcsó és a szükséges eszközök sem 1 ütőből és egy labdából állnak. Jóval többrétű sportról van szó. Konkrétan tehát a klubba főként a klubtagok nyerhetne bebocsátást, így hát a főbb pályák is nekik vannak fenntartva. Azonban rendelkeznek egy minigolf pályával is, ahol mondjuk úgy az alacsonyabb keresettel rendelkezők is betekintést nyerhetnek ebbe a sportba. Itt kis pályák vannak, játékos kihívásokkal, szórakoztató elemekkel, nem az a cél, hogy nagyot üss, hanem hogy pontosan célozz. Egy délutáni kikapcsolódásra épp megfelelő hely.

Tárgy: Re: Golden Ball Golf Club

» McCormack Box Club
» Lakeside Field Club
» Luther & Delila találkozása - Black Rose Club