Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
[color=silver]Ezt a túlzásba vitt szépítkezést a magam részéről furcsálkodva, már-már szörnyűségesen nézem végig, itt fekszem egy pince hideg kövén, lassan a saját vérem lesz az ami felmelegít, Ő meg az elkenődött sminkjét igazgatja, mert mekkora botrány is volna, ha a hulláját úgy találnák meg, hogy nem szalonképes... -Valóban nem tartozol nekem elszámolással, igazad is van, esetleg fodrászt és műkörmöst ne hívassak ide utolsó lélegzetvételemmel? - Mormogom szinte csodálkozva, hogy ezt most képzelem vagy valójában megtörténik. Csak nekem lehet akkora szerencsém, hogy pont egy ilyesféle lány miatt kerültem ekkora szarba. Ha akkor és ott nem jelenik meg, akkor az üzletet megkötöttem volna és békében távozhattam volna a következő találkozásig. De legalább valami értelmes lányt fogtam volna ki, de nem, egy műkörmös cicababába botlottam akinek a megjelenése az élete...na pont ezért nem használom őket egyetlen egy éjszakán túlabb, elviselhetetlenné válhat a helyzet. -Az utcasarki csúnya szó Őrangyalkám, de honnan veszed, hogy vacsin túlabb nem jutnánk? Nem ismered még az igazi vonzerőm, de szándékomban áll megmutatni, ha épp nem elvérzek. - Kacsintottam rá. Talán idegesít ha éppen beszél, de tény, hogy szemrevaló lány, ohh, de még mennyire, ha kijutunk innen élve, akkor bizony belefog egyezni abba amit elképzeltem, tagadhatja, tiltakozhat, de egy idő után mindenki beadja a derekát és soha nem bánja meg, hogy megtette. -Mivel nem tudok megbízni másokban így nem tudom honnan feltételezed, hogy mesélek neked a munkámról, de ha elég okos vagy Barbie, akkor magad is rájöhetsz, csak össze kell rakni a kirakós darabkáit. - Fegyver, lövés, drog, zártkörű üzlet, ezekből már össze lehet rakni, hogy nem a legális fajtából vagyok. Szeretek veszélyesen élni, szeretem, ha fegyver van a kezemben és nem csupán dísznek, az illegális szerek cseréje és árulása számomra megélhetési és szórakozási forma. Ezt csak az értheti meg aki egyszer már kipróbálta, nem várhatom, hogy ez a gazdag negyedből csöppent Virágszál ezt megértse. -Nos köszönöm a főzőleckét és a zöldségek ismeretét, ha kijutok innen ezt kamatoztatni fogom és nyitok egy kifőzdét, te lehetsz a reklámarca. - Mondom cinikusan egy vigyorral. A TV max arra jó, hogy befolyásoljon, hiába látod, hogy kell lőni, attól te még nem biztos, hogy eltudod sütni a stukkert úgy, hogy ne magad lődd szembe. Az, hogy megtanult sebet ellátni még nem biztosítja azt, hogy nem épp ebbe halok bele. -Először is ha rókáznod kell, azt tedd odébb, mert bármennyire is szexinek talállak azért ne vessük el a sulykot, másodjára pedig ha lehet higgadj le, fontos amit most mondok. Belső vérzésem van, valószínűleg eltalálta valamelyik szervemet a golyó, ha így áll a helyzet, márpedig valószínű, akkor talán egy órám lehet még hátra, hacsak ki nem szeded a golyót. - Közöltem vele a száraz tényeket. Nincs kedvem szépíteni a dolgokon, tudja Ú is, hogy nélkülem innen nem jut ki élve, és, ha nem akar a fickó ribancaként tovább futni, akkor jobb, ha megmenti az életem, persze ez még nem kecsegtet teljes sikerrel, valószínűbb, hogy ez a pince lesz az utolsó amit látok és valahol majd csak elkaparnak. -Értetted? Képes leszel rá Őrangyal? - Ha sokkot kapott akkor esküszöm felpofozom, itt ennek most nincs helye, de komolyan.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Az őrangyal ragyogása
A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.
Drake & Hope
Na jó, lehet egy kicsit túlzásba estem ezzel a szépítkezéssel. De ha már egyszer itt és most ér el a vég, legalább szépen halok meg. Na meg legalább a halálom után se kell annyit sminkelgetni. De azért ennyire ne haladjunk előre, még nem biztos, hogy itt ér el a vég. Ha szerencsém lesz akkor még megélhetek egy pár telet. - Ez csak egy kis leheletnyi smink. De miért is magyarázkodom neked? Hiszen nem tartozom neked elszámolással – vetek rá egy pillantás. Valami nagyon különös történik velem, mivel még elég jól vagyok a körülményekhez képest. Sőt elég bátran viselkedem, ahhoz képest, hogy előfordulhat, hogy soha nem jutok ki innen élve. - Lehet, hogy te eltudsz képzelni mást is a vacsi mellé, de biztosíthatlak, hogy abból nem lenne semmi. Ahhoz egy kicsit többre lenne szükség. Nem fogom azonnal beadni a derekam. Minek gondolsz te engem? Egy utcasarkinak? ? - ha nem tőle függne a szabadulásom, akkor ezek után nem sokat foglalkoznék már vele. De hát ilyenek a pasik, mindig csak egy dolog jár a fejükben. Vagy csak az én szerencsém ilyen, hogy állandóan sikerül belefutnom ebbe a fajtába. - Ez igazán nagyon érdekes, mesélj még – nézek le rá cinikusan. - Szóval mivel is foglalkozol, hogy ennyire nem tudsz megbízni másokban? - egyáltalán nem érdekel, de mivel össze vagyok vele zárva, nem árt ha megtudok róla, egyet – mást. - Nem is gondolnád, hogy mennyi mindent lehet onnan tanulni. Ott vannak például a főző műsorok. Azokból is annyi mindent megtanulhat az ember, ha figyel. Jamie vagy Nigella is olyan pontosan elmondja, hogy mikor, mit kell csinálni az alapanyagokkal, hogy a végén egy igazán ínycsiklandozó étel álljon össze. Persze ott sem árt, ha van némi elképzelésed a dologról. Meg ha ismered a répát, meg az uborkát. Ha tudod, hogy kell megpucolni a halat, vagy hogy kell felvágni a hagymát. Mert nem mindegy, hogy mivel mit csinálsz – de inkább elhallgatok, azt hiszem így is sikerült elég részletes leírást adnom a főzésről. Ami jelen esetben teljesen felesleges volt. Próbálok szépen és gyorsan dolgozni, még mielőtt késő lenne. Ha ez a fickó nekem itt kinyúl én nem tudom, mit csinálok. Egyedül már nem sokáig bírnám ki. - Jaj, ne! - öklendezni kezdek, de próbálok mélyeket lélegezni, hogy vissza ne jöjjön az ebédem. - Most hogyan tovább?- pánikba esem. Kapkodni kezdem a levegőt és a szívverésem is felgyorsul. Az arcom kipirul és reszketni kezdek.
A nők szinte egytől egyig mind műkörmös csicsahalmok, jó, dögösen tudnak kinézni, de jobban bírom egy lányon, ha kevesebb a máz és több inkább a természetes idom. Persze ez a lány nem az a kimondott vakoljunk be minden négyzetcentit, de könyörgöm, itt rohadunk egy pincében..pontosítva én rohadok Ő meg festi magát és a haját igazgatja. Lássuk be, ez szörnyen morbid. -Ne poénkodjak a saját halálomon? Te meg ne vicceld el a helyzetet azzal, hogy csinosítgatod magad mikor nagyon valószínű, hogy többet festékre sem lesz szükséged. - Hát ha itt végzem ki az életem, nos neki is minimálisra csökken az esélye, hogy élve kijut innen. Ha meg mégis életben marad, hát a fickó sem lesz rest kihasználni, felhasználni, nem fogja megúszni. Pedig kár lenne érte, olyan nő akitől beindul a fantáziám. -A szerencse forgandó tündérem. - Vigyorgok rá, bár inkább alakul az egész egy grimaszba, egyre inkább úgy érzem mintha a golyó ütötte seb egy tátongó mélység lenne ami egyre szélesedik majd magába szippant, hogy minden porcikám darabjaira törje..hű, de költői lettem. De nos pont ez a helyzet a seb már szinte érzéstelen, de a végtagjaim most kezdenek merevek, fájdalmasak lenni. A nevemre csak bólogatok, de a következő szavaira leesik az állam, de csak egy pillanatra mert utána már is kiül az arcomra a kaján vigyor. -Biztos lehetsz benne Őrangyalom, hogy a vacsorán kívül tudok egy sokkal jobb dolgot. - Kacsintok rá, ez vagyok én, a halálom penge élén táncolva is képes vagyok a szükségleteimre gondolni, na nem mintha túlélném ezt a pincés incidenst. Felmentő seregre aligha számítanék, az őrangyalomat is épp hogy nekem kell kijuttatnom innen. Az arc simogatás igazán kellemesen hat, na persze eltudnám képzelni hol simogathatna még, és az az átható szempár ami rám néz, nos, hát igen, a testem lehet sérült, de a fantáziám köszöni szépen nagyon jól érzi magát. -Korán sem vagyok ártatlan Csillagom. Ezt már a születésemnél sem lehetett rám ragasztani. - Minden vagyok csak ártatlan nem, tettem pár szép, kevésbé szép és igen csúnya dolgokat is. Az pedig, hogy a lelkiismerete bántaná, nos nekem már olyanom sincs, kevesebb egy dologgal a bajaim sora. -Akinek olyan a munkája, mint nekem, megtanulja, hogy még magában sem bízhat. Ne vedd magadra, ez nem rólad szól. - Egy bajtársam volt akiben megbíztam, akinek a kezébe adtam az életem, nos meghalt, olyan volt, mintha a testvérem lett volna, rajta kívül nincs még egy ember akiben megbíznék és valószínűleg nem is lesz. -Szóval a tévéből nyered a tudásod..kezdjek aggódni? - Szélesen elvigyorodom. Na, egy kis cukkolás azért nem árt ebben a siralmas helyzetben. Sose voltam egy savanyú ember, minden próbáltam és próbálom a humort megfogni, minek keseregjek az elkerülhetetlenen? Az őrangyalom próbálkozása sem garantált, hogy elég lesz ahhoz, hogy ne itt patkoljak el, minek keseregjek még egy sort, a helyzet így is nem elég rossz? -Menni fog. - Biztatom és próbálom úgy mozdítani a testem, hogy körbe tudja tekerni a lőtt sebet, a golyó nem távozott belőlem szóval a probléma ezzel nem oldódott meg, max marad bennem pár csepp vér a kimúlásomig. Mikor végre a seb be van kötve visszahanyatlok a pince falához és behunyom a szemem ám alig pihenek le máris köhögés tör rám és egy vércsík indul ki a számból. -P...pazar, nem? - Letörlöm a ruha ujjammal a számról a vért és próbálok vigyort erőltetni a satnya képemre.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Az őrangyal ragyogása
Nem vagyok plázacica, de tény, hogy minden helyzetben kifogásolhatatlanul akarok kinézni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is belémköthessen a külsőm miatt. Tény ami tény, néha túlzásokba is esem, de ez legyen a legnagyobb bajom. - A helyedben ezzel nem poénkodnék- nézek rá hűvösen. Mindjárt kinyiffan itt nekem és még képes ebből is viccet csinálni. Most vagy egy őrülttel akadt dolgom, vagy csak én veszem túl komolyan a helyzetet. Inkább az előbbi, ahogy elnézem nem egy rózsaszín barbies álomban vagyok, hanem a véres valóságban. - Bah – nekem aztán mondhatja. Nem vagyok jártas az ilyen dolgokban és soha nem is akartam belekeveredni ilyesmibe. Igaz, hogy szeretem az izgalmakat, de nem ezt a fajtát. - Nem lehetek ennyire szerencsétlen – dünnyögöm magam elé. Még mindig nem értem meg, hogy történhetett ez meg, pont velem. Beletúrok a hajamba. - Szóval Sufolk – ízlelgetem a nevet és próbálok visszaemlékezni, nem – e hallhattam már valahol ezt a nevet, de nem rémlik. - Igazad is lehetne, hiszen csak egy tök idegen csaj vagyok, akit most látsz életedben először. De! Én annál jóval több vagyok, akár még az őrangyalod is lehetnék, feltéve ha egyszer kijutunk innen. Abban az esetben viszont egyszer meg kell hívnod vacsorázni – a kezemmel egy kicsit elidőzök a homlokán, majd finoman végigsímitok az arcán, miközben tekintetem az övébe fúródik. Egy pillanatig így maradok, csak nézem őt és elképzelem milyen lenne ha nem így és nem most ismertem volna meg. De gyorsan, mintha villám csapna belém, újra a valóságban vagyok. Elkapom a kezem az arcáról. - A fenébe – ez nem a megfelelő idő, hogy ilyeneken agyaljak. Először is jussunk ki innen, aztán majd alakul. Később is ráérek flörtölni, ha még akarok. - Hol is tartottam? Ja igen, komolyra fordítva a szót, nem hagynálak itt magadra, nem bírná el a lelkiismeretem, hogy hagytam meghalni egy ártatlan – elhúzom a számat. Ki tudja milyen üzleteke szokott még lebonyolítani. - Vagyis, hogy hagytalak csak úgy meghalni. Ugyanakkor meg tudlak érteni – én se bíznám rá bárkire az életemet. - Nyugi, láttam már hasonlót a tv-ben, csak csinálni nem csináltam még. De van róla elképzelésem, hogy kell bekötözni egy sebet – na jó valójában ez se teljesen igaz. Egyszer láttam egy műsorban, de nem biztos, hogy ugyanúgy le tudnám utánozni. Azt se akarom, hogy ez az alak teljesen elszálljon magától. De azért hallgatok rá és követem az utasításait.
Figyelem a lány piperkőc mutatványát és észre se veszem, de vigyorgok. Tipikus nő, de tényleg. Életveszélyben van, elrabolta egy drogbáró, bezárta egy pincébe, vajmi esélye van a túlélésre és ami miatt a legjobban aggódik az a sminkje meg a haja. Eszméletlen. Irigylem a nőket, de komolyan, nekik mintha meglenne a saját világuk amiben megvannak a az értékrendek, az első helyeken a szépségápolók vannak meg a hasonló pipere cuccok vagy mik. Én meg másra se tudok gondolni, mint arra, hogy hulla fehér ábrázatom lehet a vérveszteségtől és, hogy egy nyamvadt pincében lehelem ki a romlott lelkem, ennél azért szebb helyet gondoltam ki magamnak. -Nee, tényleeeg? Hol?[/i] - Tettetek riadt ábrázatot majd elvigyorodom a lány felfedezésén. Igen, vérzek, de már jó ideje. Mondom, a nők valami álomvilágban élnek ahol nem létezik realitás. -Ebben az üzletben ha leütnek az max baráti üdvözlés, itt a pisztoly a favorit, nem szép, de tény, hogy hatásos. - Ezt Ő is láthatja, szépen át lettem lyukasztva, mint valami ementális sajt. És ha jól körülnézünk még egeret is találhatunk..na jó, ez már azért az én határaimat is súrolja. -Még mindig jobb, hogy nem egyedül kerültél ide, akkor nagyobb bajban lennél, bár ahogy elnézem nem sokára tényleg egyedül leszel. - A vérveszteséggel járó fáradtság már a nyakamban liheg. Nem kimondottan örülök neki, de számítottam rá. Nincsenek már fájdalmaim ami megint csak a sok vér hiányára is utal. Igazából ha nem lennék ebben az állapotban, nos nem lenne ellenemre egy ilyen lánnyal az összezárás, de így, sajnos nem tudom kihasználni ezt a kínálkozó lehetőséget. -Nem, mint Sufolk, itt senki sem használja a keresztnevét, ez egy bevett szokás. Szólíts S-nek. - Simon?? Hát Simon fejem van? Erről valami akta tologató ember jut eszembe nem pedig egy díler, mint ami én is vagyok. És ha már itt tartunk, neki sem a Hope az igazi neve, lehet éppen a neve, de tuti nem így szólítják, olyan idegenkedve ejtette ki, a kis hazudós. -Lenne is ötletem, ám nem tudok mozdulni és ha nem haragszol, a tervemet nem adnám ki hogy aztán itt rohadjak meg míg te kislisszolsz innen. - Eresztek meg felé egy farkas vigyort. Lehet sérült vagyok, de az se agyhelyen történt. Ha innen ki akar jutni, hát segít nem elpatkolni. A keze olyan hűvös ahogy a homlokomhoz ér, alighanem lázam van, de sebaj, ha ez az érintés folytatódik a poklot is simán bevállalom. Figyelem ahogy precízen keresgél valami kötözésre alkalmas dolog után. Én addig pedig nem vagyok rest kicsit végig nézni rajta, hmm, csinos, mi csinos? Elképesztően bomba csaj. -Kicsit felemelem a testem és próbáld alá teríteni majd kihúzni a kendőt két oldalt majd a seb fölött szorosan megkötni, ez ugyan nem sokat ér, de nem fog olyan ütemben elszivárogni a vér, már így is elég távozott. - Tudok valamennyit az elsősegélyről, a mi világunkban, tudni kell az ilyesmit különben elpatkolsz a nyílt utcán. [/color]
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Visszavonom, mégse a pokolba kerültem
Nekem még akkor is az az egyik legfontosabb, hogy jól nézzek ki és mindenem rendben legyen amikor ekkora bajban vagyok. Még szerencse, hogy nem magassarkúban indultam útnak, hanem egy piros tornacipőben. Legalább ebben tudok futni, egy ideig. Leporolgatom a szürke farmernacim és tekintetemmel átfutom a piros polóm. Azt hiszem nagy baj nem lehet. Ha csak a frizurám nem ment szét vagy a sminkem nem kenődött el. Először végig húzom a kezem a lófarokba fogott hajamon. Majd a táskámban kezdek el kotorászni, előveszem a tükrömet és az arcomat vizsgálgatom. Viszonylag rendben is vagyok, csak egy kicsit kenődött el a szemfestékem. Gyorsan letörlöm egy zsepivel, majd elteszem a tükrömet. - Jézusom, te vérzel! - jellemző, hogy előbb velem legyen rendben minden, majd utána jöhet a többi. Irtózom a vértől, de most muszáj legyőznöm, ezt a viszolygást. De jó lenne valamit kezdeni vele, be kéne kötni valamivel. - Én azt hittem csak egyszerűen leütöttek, vagy valami, de téged... téged meglöttek – nézek rá fürkészően. Azt hiszem nagyobb bajban vagyunk, mint az képzeltem. - Csak sétáltam – fogalmam sincs hogy kerültem oda. Annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy fel se tűnt merre visz az utam. Egyszer csak ott teremtem. - Hidd el, nekem se az volt a célom, hogy itt kössek ki. Egy pincében, egy vadidegennel – ahogy jobban megnézem, a második ellen nem lenne kifogásom. Egész helyes és van valami igazán vonzó és őrülten szexi a tekintetében. - S, mint Simon? - találgatok. Bár azt hiszem ő se akarja feltétlenül elárulni, hogy ki ő. Csak azt nem értem, hogy miért hiszen én csak egy csinos lány vagyok aki rosszkor volt rossz helyen. De nem én voltam az aki illegális dolgokkal foglalkozik. Igaz, hogy vonzanak a veszélyes dolgok, sőt megőrülök értük. Hiába, a véremben van. - Hogy én? Ácsi, én teljesen véletlenül kerültem ide. De ahogy elnézlek, te már biztosan voltál hasonló szituban, úgyhogy neked kéne lennie valami ötletednek, hogy jutunk ki – velem viszont még sosem fordult elő, így lövésem sincs, mit kéne most csinálni. Bár ha esetleg lenne itt egy ablak, vagy valami akkor egyszerűbb lenne a dolog. De nem látok semmit, csak rengeteg ládát mindenfelé. - De először is el kéne látni a sebed – közelebb sétálok hozzá és letelepszek mellé. A kezem a homlokára helyezem, hátha a láza is felszökött. Bár elképzelésem sincs mit kell tenni ha valakit meglőnek. - Hadd segítsek - fordulok felé, miután előbányászok egy hatalmas kendőt a táskámból. Eredetileg azért raktam el, mert nem tudtam meddig leszek el és ne fázzak este.
Igen, az eléggé erős fájdalom húz ki az eszméletlen állapotból. Ahol az a rohadék meglőtt mostanra már szép nagy vértócsa éktelenkedik, a ruhám csak úgy úszik a vörös löttyben. Ennél már nem is lehetne frankóbb, Big Neal nemhogy kihúzna innen még seggbe is rúgna, hogy nem ütöttem nyélbe az üzletet és egy nagyon jó befektető partnert hidegítettem el tőle. Itt nem számíthatok a bandára, egyedül maradtam vagyis nem teljesen, az édes kis barna itt van velem a pincében. -Ha nem tűnt volna fel, már előbb kiütöttek, mint ahogy valószínűleg téged. - Világítok rá, na meg igazán udvariasan kérdeztem, nem támadtam le, mint ahogy Ő teszi éppen velem. Nekem lenne okom kiabálásra vagy csípős megjegyzésekre, hiszen ha nem tűnik fel akkor ott a sikátornál mind a ketten ép bőrrel megúsztuk volna, most azonban nem tudhatjuk mi vár ránk. Ez a fickó sosem arról volt híres, hogy csak úgy megkönyörül valakin és szabadon engedi, Ő a város nyúzója más néven, szereti apró darabokban visszapostázni az elfogott személyeket. -Rendben van, rendben van, bocs, akkor nem láttál semmit, értettem, felfogtam. - Emelem fel mentegetőzve a karomat, de fel is szisszenek, mert ezzel a mozdulattal az alvadt vértől betapadt seb ismét felszakad és nem csak vérezni kezd, de irdatlanul fáj is. -Már bocsáss meg, ha én nem bámullak meg? Mit kerestél egyáltalán a sikátorban? - jelentőségteljesen nézek végig rajta, egyáltalán nem egy olyan környékre való, tehát nem éppen jogosan von felelősségre. És amúgy sem bámultam, egy pillantás elég volt, hogy bekattanjon a fickó és lőni kezdjen, tulajdonképpen az életét mentettem meg. De persze nem kell megköszönni, dehogyis. -Na, amúgy is, ennél még csak rosszabb helyzetben leszünk Hope, az én nevem S. - Mutatkozom be, a kézcsók meg eféle baromságok elmaradnak, amúgy is erőteljesen vérzik az oldalam. -Remélem gondolkodsz valami kijutási terven ugyanis 2 órán belül biztos elvérzek, és a segítségem nélkül innen nem jutsz ki. - Nem fellengzősen mondom ezt, ez csupán tény. Innen nem juthat ki, ha nem segítek neki, márpedig nekem fogy az időm és azért elpatkolni sem tervezek, fiatal vagyok még ahhoz, hogy egy penészes pincében leheljem ki a lelkem. Peches fickó vagyok az szentigaz, alig két hete lőttek meg, most pedig ismét, vonzom a golyókat.
Egy kis séta nekem sem fog megártani. Még jót is tesz a közérzetemnek, meg a szervezetemnek, meg még ki tudja minek. De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben, bármit is csinálok. Sokszor vágják a fejemhez, hogy túl spontán ember vagyok. Nem kellene mindent félvállról vennem. De ha egyszer nekem ez pont így jó, akkor mit tehetnék. Menjenek a fenébe, ha ez nekik nem tetszik, én nem fogok mások elvárása szerint élni. Nekem kell a személyes szabadságom és utálom, ha valamit meg akarnak nekem szabni, vagy rám akarnak kényszeríteni. Gondolataimba merülve szelem át az utcákat, nem is figyelve merre felé tartok. De ó! Figyelhettem volna egy kicsit jobban is. Most aztán biztos nem úszom meg ép bőrrel. Elhúzom a számat. Valahogy sikerült megtalálnom a legjobb helyet a sétálásra. Így most itt állok egy kihalt sikátor előtt. Ahogy bekukkantok, két férfit látok, akik valamin nagyon ügyködnek. Biztos valami drog van a dologban. Nem vagyok én ám olyan elveszett lány, aki ne tudna egyet s mást a világról. Sok felé jártam és sok mindent tapasztaltam. Meg aztán mi más dolga lenne két ilyen veszélyesnek tűnő palinak egy ilyen helyen. Már indulni akarok tovább amikor az egyik észrevesz és innentől felgyorsulnak az események. Egyik pillanatban még csak állok a srácokat bámulva majd a következőben már fegyverek kerülnek elő és az egyik össze esik. Ó a fenébe, csak ne legyen semmi baja, nem akarok semmiféle gyilkossági ügybe keveredni. De csak állok földbe gyökerezett lábakkal. Mozdulni se bírok, pedig nem ártana, mert a másik egyenesen hozzám sétál. - Hello szépségem! - megragadja a karom és magával visz. Én meg követem, mintha csak megidéztek volna. Aztán betuszkol egy autóba és akárcsak mint egy rossz horrorban, beköti a szemeimet. Pár percig vagy talán órákig, nem történik semmi aztán végre elindulunk.
Időközben biztosan elájulhattam, mert amikor legközelebb kinyitom a szemem egy pincében találom magam. Mellettem pedig a srác aki összeesett. - Ezt nekem kellene kérdeznem tőled! - válaszolok kicsit csípősebben a kelleténél. De igazam van, az ő haverja miatt kerültünk ide, nekem semmi közöm nem volt ehhez az egészhez. - Hogyne, mindent láttam. Vagy, várj! Mégsem, ugyanis amint betuszkoltak egy autóba bekötötték a szemeim – tájékoztatom a történtekről. - De mindez nem történik meg, ha te nem bámulsz végig rajtam olyan feltűnően! - az egész az ő hibája, ha hagyja, hogy csak úgy tovább sétáljak, akkor most nem lenne semmi probléma. Nekem pedig nem kellene egy ilyen homályos és szűk pincében rostokolnom. - Mindazonáltal nem hibáztathatlak egyedül téged, én is odafigyelhettem volna jobban merre tartok – váltok kedvesebb hangnemre. - Hope vagyok – mutatkozom be, ha már úgy is itt ragadtunk ketten, ki tudja mennyi időre. De attól még nem fogok azonnal megbízni benne és ez abból is nyilvánvaló, hogy a második nevemet árulom el neki, amit nem sokan ismernek. Jobban mondva, szinte csak a családom.
Ha az ember teljesen felépül a lőtt sebekből akkor vár rá a munka. Szinte nevetséges, hogy már alig vártam, hogy kiszabaduljak abból a fehérre meszelt, már-már hátborzongatóan steril helyiségből. A haverom halála, az én sérülésem eléggé feltette az I-re a pontot és az, hogy ráadásképpen plusz egy hétig még fekvőbeteget kellett játszanom maga volt a pokol. Az sem segített sokat, hogy a tagok sajnálkozó tekintetet vetettek felém, a részvét valahogy felkavarta a gyomrom. Mégis mit gondolnak? A haverunk örülne annak, ha siránkoznánk utána? Baromira nem. Épp ezért nem akartam tovább pátyolgatást meg ellátást, bosszúra éhezem és meg is fogom kapni amit akarok. Mindegyik kis mocsok megérdemli, hogy a pokolra jusson amiért megölték Őt. Nem hiába teszem azt amit most. Újabb drogfajta került a piacra, én nem élek vele, de Big Neal szerint sokaknak ez az új favorit, mivel a drog fogyasztás szintjén nem az én asztalom nem is érdekel, ha van keresettje akkor jó, akkor van munkám, ennyi, nem jelent többet semmivel sem. ha a sok hülye megveszi miért én érezzek lelkiismeret furdalást amiért elcseszik az életüket, ez mind csak rajtuk múlik, én csupán a mézes madzagot húzogatom, az, hogy ráharapnak-e, már nem az én dolgom. -Szevasz Kenny! - Intek oda a mai alanyomnak akivel megbeszéltük a találkozót ezen a kissé sem forgalmas sikátorban. Kenny-ről annyit kell tudni, hogy nem tűnik lángésznek a felszínen, de ami alatta rejlik, igazi koponya, nem lehet megvezetni, átverni vagy sz@rakodni vele. Big Neal egyik legnagyobb felvásárlója és általában én vagyok az, aki leszállítja az anyagot és átveszi a pénzt, valamiért a főnök jobban megbízik bennem, mint a többi srácban. -Sufolk, rég láttalak, hamar felépültél. - Pillant rám. -Meg se kérdezem honnan tudod, itt a hírek szárnyakon szállnak. - Röhögöm el magam, a banda háborúk sosem maradnak titokban a söpredék előtt. -Mutasd az árut és megegyezünk az árban. - Több sem kellett, előkaptam a motorom ülése alól a két kiló drogot és a kezébe nyomtam. Ő pedig precíz pontossággal, úgy ahogy a rendszeres drog használok szokták, megkóstolta, majd elismerően hümmentett. -Remek, igazán remek, itt a pénz. - Nyomta a kezembe a gondosan becsomagolt kp-t. Tudom, hogy nem meri átverni a főnököt ezért nem számolom át előtte az összeget, na meg eleve bizalmatlanságra adna okot. Ekkor pillantok meg egy csinos, barna hajú lányt a sikátor előtti járdán. -B@ssza meg! - Előkapom a fegyverem és azonnal Kenny-re szegezem, de Ő megelőz és elsüti az átkozott fegyverét. Már nem látom, hogy a lánnyal mi lett. Elsötétül a világ.
-Hol vagyok? - Teszem fel a kérdést a félhomályos pincének. Magam mellett megpillantom a lányt, nem sérült meg, de Ő és én is, hatalmas bajban vagyunk. -Hol vagyunk virágszál? Láttál valamit amikor idehoztak? - Azért egy apró kis támpont nem esne rosszul.
Kezdőlap 
by 
