A pláza titka

Tárgy: Re: A pláza titka Szer. 4 Május - 22:19

Sok furcsa dolgot láttam és most nem csak arról a néhány mutánsról beszélek, aki valami véletlen folyamán túlélte a két atombombát japánba, de józan eszüket elvesztve mint a zombik jártak a világban szinte szénné égve, de foglalkozásomból adódóan is mesélhetnék. Arra viszont nem voltam felkészülve, ami az ajtó mögött fogadott. Pár lépés után egy lefelé vezető lépcső, aminek az alján egy hatalmas kút, málnaszirupszerű folyadékkal és valami rózsaszín füsttel, majd lassan csápok jelennek. El tudnám képzelni egy kislány születésnapi dekorációjaként, bár kevésbé ijesztő és búüdös módon. Nem félek, hogy hatása lehet rám, mert a sejtjeim egyszerűen kiválasztják a mérgeket és megszabadulok tőlük, de én sem tartom jó ötletnek azt, hogy sokáig tartózkodjunk itt. Többen is jönnek, míg én a kútban "gyönyörködök", majd az egyik csaj azt veti fel, hogy szóljunk a biztonságiaknak, amire egy másik lány helyesel. Az ötlet csak annyiban tetszik, hogy legalább elhagyhatjuk a helyiséget.
- Ha szóltok a biztonságiaknak, akkor azt is mondjátok meg nekik, hogy ne menjenek közel, csak a területet zárják le a még bennlévő vendégek elől, fölösleges lenne bemenniük, mert úgysem tudnak mit kezdeni vele.
Szerintem az egyetlen józan dolog, amit tehetünk, hogy lezárjuk a területet és elküldjük azt a néhány vendéget az üzletsorok másik végére minél messzebb ettől az akármitől.

Tárgy: Re: A pláza titka Vas. 1 Május - 11:05

Lecsúsznak az utolsó falatok és miközben a kapott szalvétában megtörlöm a kezem, kissé meglepődve látom, hogy a füst, mely már szemmel láthatóan másnak is feltűnt, sorra vonzza az embereket. Először ez a lány, majd egy elegánsabb kinézetű férfi is arrafelé eszi az irányt, nem sokkal a lány után ő is eltűnik az ajtó mögött. Hirtelen a kissé fura kinézetű pár is, akik egyébként is picit a helyzet megkövetelte nyugalomnál feszültebben ültek a helyükön, felállnak, a többiek után erednek. Ezzel lassan ki is ürül az éttermi rész. Körülnézek és látom, hogy rajtam kívül már csak egy szőke lány tartózkodik a helyén, ám mikor ő is feláll, hogy az ajtóhoz siessen, nos én sem tétovázok tovább. Érzem, hogy nekem is ott a helyem, így a még tiszta szalvétákat zsebre vágom. Nem igazán foglalkozom azzal, hogy magam után a szemetet eltakarítsam, bár úgy gondolom, ez nem tarthat sokáig, visszajövök, sehol senki, a szemét is megvár.
Ahogy elérem az ajtót, a lilás füst ellepi a lábam, de érintésre nem érzek igazán semmi furát. Az évek során, pont azért, hogy a képességemen úrrá tudjak lenni, túlzott nyugalmat erőltettem magamra, így, ebben a meglehetősen furcsa helyzetben sem idegesítem fel magam. Elindulok befelé, mikor hirtelen az először belépő barna hajú lány keresztezi az utam. Innen közelről nézve látom csak, milyen szép, kék szeme van. Azonban nem érek rá elmerülni benne, ugyanis egyúttal az is feltűnik, hogy az arcáról eltűnt a kíváncsi kifejezés, átadva a helyét valami egészen másnak, miközben a biztonságiakat emlegeti.
- Ne haragudj, mi van odabenn? – állítom meg egy pillanatra, ám ha sietne tovább, természetesen nem állom el az útját.
Ahogy átnézek a válla fölötte, egy lépcsőkorlátot pillantok meg, ami mellett ott áll mindenki, akit korábban láttam eltűnni az ajtó mögött. Én is odasétálok, mert csak érdekel már, mi az, amit a többiek néznek. A korláthoz érve az első, ami feltűnik, hogy itt már lényegesen sűrűbb a füst, többen az arcuk elé tett zsebkendővel, vagy a ruhájuk egy szegletével próbálják kiszűrni a levegőt. Beleszippantok, de rögtön meg is bánom, ugyanis az erős kénes szag borzasztóan facsarja az orrom, és ahogy lejjebb megy, a légcsövemet is marni kezdi. Gyorsan az arcom elé kapom az egyik elhozott szalvétát és lenézek.
- Azt a rohadt... – szalad ki a számon, persze rögtön köhögök is néhányat, hogy enyhítsem az égető érzést.
*Na ez már azért több mint fura!* Igaz, hogy sok elképesztő dolgot láttam a mai nap folyamán, de azért azt ki merem jelenteni, hogy ez tényleg nem természetes. Ahogy szemlélem, feltűnik, hogy amiből a lilás füst, illetve a polipkarok származnak, voltaképp egy nagy kürtő, vagy üreg, peremmel. Első gondolatom, hogy ez talán valami kapu lehet. Sosem láttam még ilyet, sőt, igazából semmi ehhez foghatót. De ez az érzés környékez meg. És miután nemrég azzal is szembesültem, hogy vannak még olyanok a világban, mint én, mindez már nem is tűnik olyan képtelennek. *Persze, az is lehet, hogy csupán ez tényleg valami üreg, és ez az izé inkább csak valami háziállat, ami mindig is itt volt.*
Azonban azt mégis egyértelműnek érzem, hogy ide biztonságiakat hívni felesleges. Viszont lassan rajtam is eluralkodik a kíváncsiság, lassan, lépésenként, elindulok lefele a lépcsőn. Fogalmam sincs, azok a karok milyen hosszúak lehetnek, de amennyire csak biztonságosnak érzem, megközelítem a vermet, hogy hátha valamit észreveszek, ami segíthet kicsit egyértelműsíteni a helyzetet.

Tárgy: Re: A pláza titka Csüt. 28 Ápr. - 20:11

Rombolni könnyű.
Építeni egy életbe is beletelik.
Mégis, valami zsigeri, régről jövő ösztönösséggel lököm el magamat a korláttól, ám ezúttal nem elfelé, hanem a füst elé lépek. Megyek a banda után, kíváncsiságom elérte a dolog.
Kiabálás szűrődik át, a másik csaj rohan valami őrért… nem találkoztam vele. Hogy tartok-e az egésztől?
Nem mondanám.
A rám jellemző, szinte már kiakasztó higgadtsággal várom ki a történet folytatását. Mindez nem ijeszt, sőt, valahol felpörget... Valami ilyesmi vonzott mindig is.
A stresszhelyzetek, a gyors döntési kényszer. Egyszerre doppingol, ugyanakkor ennyi év után valahol kissé teher is, még ha ezt magamnak sem vallom be… megyek a páros után. - Ötlet valakinek? - érdeklődöm, miközben lépegetek utánuk lassú komótossággal, kopognak sarkaim a betonon. Orrom elé tartom a karom, ruhám eltorlaszolja orromtól a bűzt…sose tudni mikor akarnak kinyírni minket ugye? - Jártatok már efféle helyen, vagy új nektek is? - akarom mondani, tudják mivel állnak szemben, vagy csak találgatnak ők is. Mondjuk ismeretlen leheletet nem akarom érezni a tarkómon. Borsódzik ilyenektől a hátam, pedig megéltem sok mindent, de ilyet még nem láttam nah.
A párocska meg menetel előre, lépteim ugyan kopognak, de mögöttük haladok, hol a hátukat, hol pedig a körülöttünk lévő mindenséget bámulva...

Tárgy: Re: A pláza titka Hétf. 25 Ápr. - 20:04

Én mozdulok legelőször, és habár először úgy tűnik, hogy a többiek nem nagyon akarnak mozdulni, és őket annyira nem érdekli a takarító és a rózsaszín-lila köd, ahogy belépek az ajtó mögé, hallom, hogy páran megindulnak mögöttem. Hátranézek, és biccentek egyet a mögöttem jövő férfinek, majd a párost is meglátom magunk mögött.
~Remek, legalább nem vagyok egyedül.~fújom ki kicsit megkönnyebbülten a levegőt, majd veszek egy újabb nagyot és igyekszem tovább. Az orrom elé teszem a felsőmet, remélve, hogy valamit lefog a füstből és azt is remélem, hogy nem marja szét a tüdőmet ez a valami. Elég kellemetlen lenne, nem úgy akarok meghalni, hogy elrohad a tüdőm és nem kapok levegőt. Az ajtó mögött egy lépcsősor tűnik fel és hát nincs mit tenni, nyilván folytatjuk a lépcsősor és egy nagyobb terembe jutunk, ami közepén egy...
- ... egy kút? - szólalok meg, és észre sem veszem, hogy hangosan kimondom a két szót. Baromira meglepődök, és ahogy látom a többiek is. Pláne, hogy a füst mellé valami fura csápok is társulnak. Döbbenten, kimeredt tekintettel pislogok a kútra, és úgy tűnik, hogy egyelőre senki nem akar közelebb menni. Miért is akarnánk? Valami mászik ki a kútból! A másik lány, aki velünk tartott a biztonságiakat emlegeti, én pedig bólogatni kezdek.
- Igen, ez jó ötlet! Nem tudom mi ez, de nem tűnik kedvesnek... - húzom el a számat, és a lányra nézek.
- Keresünk valakit? - kérdezem, és a kérdésem elég egyértelmű kérés arra, hogy jöjjön vissza velem és keressünk valaki biztonságit. Nem tudom, hogy a lány ott hagyja-e a "párját", de ha nem, akkor egyedül sétálok vissza, gyors léptekkel hagyva magam mögött a lépcsőket és a szörnyikét, hogy odafent keressek valakit, akár hangos szóval, vagy kiáltásokkal.

Tárgy: Re: A pláza titka Szomb. 23 Ápr. - 17:26

Dwayne & Kayley a plázában

Talán érthető, ha a tegnapi káosz után ma nem akarom, hogy bármi baj is legyen az életemben újra. Nem akarok megint rohanni és félni... aggódni, hogy megölnek, vagy valaki mást helyettem, aki épp rosszkor van rossz helyen, pedig meg van az esélye, mert megtalálhatnak itt is, főleg a reggeli telefon miatt, amikor felhívtam Sophiát annak ellenére, hogy nem szabadott volna. Most tényleg jobb lenne csak enni és kész, akkor nem kellene minden más miatt is aggódnom, pedig most épp elég baj és nehézség van az életemben ahhoz, hogy legyen mit kizárni a gondolataim közül.
- Jól van, megígérem, hogy odafigyelek és nem csinálok semmit sem a hátad mögött és főleg nem hívok fel senkit sem csak úgy. Becs' szó! - elmosolyodom, tényleg hálás vagyok azért, hogy nem teremtett le, mert rosszul döntöttem, hiszen már egyértelmű, hogy igen, épp e miatt félek most is annyira, de talán az a pár percnyi telefonálás nem jelent semmi komolyat, vagy legalábbis remélem. Az viszont biztos, hogy még időbe fog telni, amíg nem folyton azt nézem majd, hogy mikor tűnik fel valami ismeretlen alak, aki veszélyesnek tűnik és épp e miatt nem akarom megnézni azt a lila ködöt sem. Őszintén szólva inkább eltűnnék a veszély elől, nem mennék szembe vele szándékosan.
- Biztos vagy ebben? Jó ötlet? - odamenni és megnézni valami fura lila ködöt, amikor mások is megteszi? Meghagyhatnánk nekik a feladatot és leléphetnénk. Komolyan a kaja se fontos annyira, jó lesz a mirelit pizza is, vagy... akármi, de tényleg. Végül persze csak felállok, mert ő elindul és egyedül nem akarok maradni. Szóval nincs mit tenni, meg kell nézni, hogy mi a fene ez az egész és én nagyon remélem, hogy nem veszélyes, vagy legalábbis nem veszélyes annyira, hogy ne tudjuk megoldani, azaz Dwayne, mert én nem vagyok éppenséggel profi hozzáértő.
- Ne... ne hősködj nekem! - a füst se valami kellemes, de az az izé, ami a kútból mászik ki... enyhén szólva is emlékeztet a rémképekre, amik az álmomban voltak és amiket még ébren is láttam és az a nő tudta csak kitakarítani őket nagy nehezen a fejemből. Erre most itt egy kút, rózsaszín gőzzel és mi önként nézzük meg, hogy mi van ott? A példáját azért követem és a táskámból előkotorok egy zsepit, hogy azt tegyem a szám és az orrom elé, de még mindig úgy vélem, hogy le kellene lépni innen. - Mennyivel könnyebb lenne szólni a... Miért nem szól valaki a biztonságiaknak? - ezt már kicsit emeltebb hangon mondom, bár azért nem kiabálok, csak hogy a körülöttünk lévők hallják, akiket szintén nem tudom, hogy mi a fene vitt rá, hogy megnézzék ezt a kút izét a föld alatt. Amúgy is mennyire reális egy kút egy plázában? Már csak maga a tény is furcsa, ami épp arra ad okot, hogy lelépjünk innen és elreteszeljük az ajtót... nagyon.

♫ Rajzolj meg! ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Tárgy: Re: A pláza titka Csüt. 21 Ápr. - 21:39

Dwayne & the others

♫ At the beginning ♫

Remélem, hogy tényleg olyan hajfestéket rakott a hajára, hogy már egyetlen mosással kijön belőle, mert annyira intenzív volt az a szőke, hogy akarom azt vissza. Még akkor is, ha nem feltétlenül vagyunk most a legjobb viszonyban, mindez nem számít. Meg kell értenem, hogy a múltja elől menekül, nem lehetek arrogáns, türelmetlen, és egész nap átkoztam magamat, hogy csak úgy letámadtam, remélem, hogy valahogy helyrehozható a dolog, és legrosszabb esetben is lehetünk teszem azt, barátok.
- Nem is tudom, aminek nem látod az eredetét... – Mosolyodom most el, hátha el tudunk beszélgetni mégiscsak anélkül, hogy ne keltenénk egymásban lelkiismeretfurdalást. Kész vagyok beismerni, hogy hülye voltam, talán ez az első lépés, hogy lezárjuk a témát. De nem úgy tűnik, hogy ezt pusztán egy-egy szóval meg lehet oldani, számíthat az is, hogy ha később elkezdjük boncolgatni a miérteket. Hiszen van értelme. Még nem tudjuk hogy a lányt miért üldözik, de vakon hiszek benne, pedig ha Sam józansága megszólalna bennem, miért is ne lehetne az, hogy a menekülő lány a veszélyes? Ha kívételes képességei vannak, akkor lehet, hogy ő bántott másokat, és mese habbal, amit itt előad. De nem, katona voltam, tengerészgyalogos, engem nem lehet csak úgy megvezetni, kiveszett belőlem már a naivitás, így azt mondom, hogy hiszek benne, és az egészben, amit mutat felém.
- Akkor próbáljuk elfelejteni, és bízni egymásban. – Nem mondom, hogy beszéljünk meg mindent, hiszen végülis nem vagyunk egy pár, de most én vigyázok rá, és ezt el kell fogadnia. A döntéseket ketten hozzuk, közösen, de a fontos dolgokról tudni akarok, mint például hogy veszélybe sodor minket a telefonnal. Végülis talán Sam volt annyira rafinált, hogy ez mégse legyen veszélyes, de ki tudja. Hátrapillantok, ahova a lány mutat, és felállok. Volt már dolgom érdekes esetekkel na de rózsaszín füst? Felrobbant egy alagsori parfümbolt.
- Nem tudhatjuk... Viszont egyedül sem akarlak hagyni. Maradj mögöttem, kérlek.. – Indulok el én is, és Isabellát ugyan nem tudom beérne, de nem örülnék neki, ha baja esne a többi civilnek is, ezért sietősre fogom a lépteimet. Nem rántok pisztolyt, nem akarok senkit megrémiszteni.

Isabella, Dirk és Dwayne egy pár lépéses folyosó után lefelé vezető lépcsőt pillant meg, amiről lelátva egy terem tűnik fel. A terem közepén mintha egy kút lenne, de nem a hagyományos néhány méter átmérű. Ez sokkal szélesebb, és mintha a közepén furcsa folyadék bugyogna, amolyan málnaszínű, felette gomolyog a rózsaszín páragőz. Hát ez biztos, hogy nem gumicukor főző tartály. Már csak azért sem, mert a folyadékból mintha valami elkezdene csápokat ereszteni. Hogy valami polip, vagy pók, azt még nem lehet látni, de az áthatolhatatlan rózsaszín köd egyre csak terjed, és már fent is érezni, nehéz nem belélegezni. Ízre fullasztó, mintha valami gáz lenne. És átható kénszagot áraszt. Dwayne keresgél a zsebében, és egy zsebkendőt tart az orra, meg a szája elé, és próbál közelebb lépni a kúthoz.

[/color][/b]

Tárgy: Re: A pláza titka Szomb. 9 Ápr. - 19:07

Pechem van, mert későn érkezem és már csak egy pohár vizet kapok, mert a konyha körülbelül 5 perce zárt be, ahogy a többi étterem is kezd bezárni és húzzák le a rolót. Semmi baj, ugyan éhes vagyok, de talán annyit kibírok, ha egy este nem eszek, meg amúgy is a sejtjeim jóval ellenállóbbak, mint a legtöbb emberé, meg egy estényi "éhezésbe" még kevesen haltak meg. Orvosilag sem éppen igazolt az, hogy valaki ennyitől éhen haljon. Nekem ugyan nem kell félnem a haláltól, de szerintem az itt lévők majdnem 100%-a ezt nem mondhatja el magától. Nem tudom, hogy ki mutáns itt rajtam kívül, ahogy azt sem, hogy kinek milyen képessége van, így nem merem kijelenteni, hogy itt rajtam kívül mindenki meg fog halni. Egy kicsit elgondolkodom, amikor valami furcsára leszek figyelmes. Egy takarító távozik az egyik ajtón, amit becsap maga mögött, de az mintha valami rugalmas dolognak ütközött volna, úgy pattant vissza. Egy lány szinte gondolkodás nélkül megy oda, majd áll egy darabig, mintha történne valami, de nem látok semmit, aztán belép a füstbe. Egyből feltör belőlem az orvos és nem nézve, hogy mennyi pénzt hagyok az asztalon és én is a füsthöz megyek. Nem tudom, hogy a füstbe sétáló lány miatt indultam el vagy a takarítóért aggódok, de megyek gondolkodás nélkül. Nem nagyon féltem magamat, jobban aggódom a bennlévőkért.

Tárgy: Re: A pláza titka Pént. 8 Ápr. - 1:06

*Hm, a csirke nagyon jó… Bár egy picit lehetne fűszeresebb* sóhajtok magamban, miközben azért nem épp szenvedő arccal emelem magam elé immár a negyedik szárnyat. Nem tudom a fejadagokat itt, de valóban meglehetősen nagy mennyiséget kaptam magam elé. Az is megnyugvással tölt el, hogy épp zárás előtt még hozzájutottam valami ennivalóhoz, a KFC is most húzza le a rolót. Mindenki szállingózik elfelé, csak az a néhány alak marad ott, akik az imént is feltűntek nekem. Nem azért mert bármi feltűnő volna rajtuk, hisz ebben a városban elhajítok egy kavicsot, húsz egyedi, szembetűnő, különc, sőt egyenesen bizarr embert találhatok vele fejbe. Nem, tényleg előfordul, hogy az ember egy társaságra néz, és egyik tagjuk feltűnik neki, a többi meg mintha kicsit elmosódna. És ez az egy ember nem feltétlen kirívó, nincs is mindig magyarázat erre a jelenségre. És mégis. Nos, kicsit azért még zúg a fejem a ma ért töménytelen ingertől és hiába nincs más dolgom, mint enni, azért zakatolnak a fogaskerekek.
*Azért az zseniális, hogy az egyik jellemzője a KFC-nek, hogy menühöz újratölthető poharat adnak, de az ital automatáját meg már lezárták*morgolódok kicsit, mert sajnos a pohár már kiürült, és lenne még mihez inni. Azonban hamarosan eltereli a figyelmem egy ajtócsapódás. A hang irányába nézek, ám azt már nem látom, ki követte el zajt, viszont feltűnik a lilás füst és lassan gomolyog ki az ajtón. Eléggé furcsa látvány, nem is igazán tudom hova tenni. Már épp visszatérnék az evéshez, mikor a szemem sarkából látom, ahogy az egyik lány, aki a görög rész előtt ült eddig, feláll, és sokkal inkább kíváncsisággal, mintsem félelemmel az arcán az ajtóhoz sétál. Nem vagyok benne biztos, hogy jól teszi, ahogy abban sem, hogy nekem tudnom kéne, mi az a füst. Így, bár az ösztöneim erősen javallják, hogy ne hagyjam egyedül odamenni a lányt, inkább az eszemre hallgatok és azért egyre felcsigázottabban várom, mi sül ki ebből, miközben szinte gépiesen rágom az utolsó csirkecombot.

Tárgy: Re: A pláza titka Szer. 6 Ápr. - 13:37

A vihar előtti csend különös, misztikus levegője tölti be a teret, amint akár ha egy sárkány lenne, úgy lélegez be és fúj ki. Az élet tele van veszéllyel. Minden dologban benne van az a kockázat, hogy fájdalmat okoz... hisz nézzük csak meg.
Az öröm is veszélyes hisz egyszer vége szakad és az emlékei fájnak hisz csak vágyódást hagynak bennünk. Az utolsó falatoknál járhatok, nem hagyom ott az ételt, megeszem mindet. A kiszolgálás, a fizetés és eltakarítás magam után, végül elfele innen.
Vannak dolgok, amiket előre megérez az ember. Vannak dolgok, amik már a zsigereimben vannak.
Az a lilás füst meg?
Úgy tűnik nem csak én észleltem, de egyelőre jobb távol maradni, ki tudja, milyen veszélyt hordoz magában… Rengeteg kérdés sorjázott a fejemben... Ám az agyam hátsó részében egy-két újabb kérdőjel jelent meg. Ez is csak egy átlagos nap volt a maga megszokott, unalmas rutinjával. Nem hiszem, hogy megvan a középút, az áhított megoldás, de úgy érzem magam, mint aki most készül vakon fejes ugrani. Mégsem ingok meg, mert ha valamiben, hát ebben teljesen biztos vagyok, ekkora bizonyosságom pedig nem sok akadt az utóbbi időben.
Tapinthatóan nőtt a feszültség.
Senki sem tudta a helyzet miértjét és hogyanjait, ráadásul ki tudja, de tényleg ki tudja mekkora veszélynek vannak az itteniek kitéve. Én nem kockáztatok, csak akkor ha tudom mivel és kivel állok szemben….

Tárgy: Re: A pláza titka Szomb. 2 Ápr. - 10:14

Miközben eszegetem a kajámat, figyelem a még utolsó pillanatban érkezőket. Egy srácot épphogy kiszolgálnak, bár ahogy nézem, jó nagy adagot kapott: gondolom a maradékot. Még talán jól is járt. A furcsa páros csak beszélget, én meg foglalkozhatnék a saját kajámmal! - korholom meg magamat. Mindig is szerettem nézni az embereket, például baromi izgalmas kitalálni, hogy milyen kapcsolat van két ember között. Ismét a páros felé fordítom a tekintetemet, de nem sokat tudok mondani róluk, hiszen csak beszélgetnek és ennyi. Feltűnik a takarító is, aki mögött nem csukódik be az ajtó. Majd a füst... Felkapom a fejemet és összevont szemöldökkel pislogok az ajtó felé. A füst lassan halad, de nem túl bizalomgerjesztő. Vajon a takarító nyitott ki valami gázcsapot és akar kinyírni mindenkit? Vagy vele történt valami baj? Lerakom a kaját és ijedten pislogok, fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Végül elhatározom, hogy megnézem, hogy mi történt a takarítóval. Lehet, hogy rosszul van és segítségre szorul!
Felállok és tempósan az ajtóhoz sétálok. A füst előtt megállok, és lassan beleeresztem az egyik láthatatlan kezemet. Hogyha mar, vagy mérgező, akkor megérzem. Ha nem történik semmi extra, akkor a ruhám ujját az orrom elé rakva lépek be a füstbe, és sétálok be az ajtón, hogy megnézzem, mi történt a férfivel.

Tárgy: Re: A pláza titka Szer. 30 Márc. - 19:51

Dwayne & Kayley a plázában

Azért a napszemüveget leveszem, amikor beérünk az épületbe, mert azzal együtt jó eséllyel csak még feltűnőbb lennék. Remélem, hogy a barna haj is segít eleget abban, hogy eléggé el legyek rejtve a kutató szemek elől, főleg hogy viszonylag kevesen vannak már ilyenkor itt szerencsére. Nem is örültem volna, ha tömeg van, akkor nagyobb esély lenne rá, hogy netán belefutunk valakibe, aki felismer, vagy azokba, akik üldöznek... azért az nem lenne kellemes, főleg a tegnap történtek után. Örülök, hogy végre nyugalom van és a reggeli incidens sem végződött végül olyan rosszul, ahogy végződhetett volna. Tudom, hogy butaság volt telefonálnom, de mégis csak úgy éreztem, hogy muszáj, hiszen mégis csak Sophia a legjobb barátnőm, segített talpra állni, megerősödni, rövid idő alatt nagyon jól sikerült egymásra hangolódni. Nem akartam, hogy álmatlanul forgolódjon napokig, mert nem tudja, hogy mi van velem és hol vagyok, biztonságban vagyok-e.
Igazság szerint én se vagyok oda a barnáért, de... mit lehet tenni, most muszáj, legalább elrejt és ez csak színező, pár mosással teljesen kikopik a hajamból és megmaradt az eredeti szőke árnyalat, én is azt szoktam meg és azt is szeretem a jobban.
- Miért ne lehetne abból, amit kiírnak? - talán naiv vagyok, de ha egyszer csirke, akkor legyen is csirke. Csak azért, mert olcsó még nem csinálják másból. Mondjuk tény, hogy én általában inkább elitebb kínai éttermekben ettem, nem pedig ilyen gyorskajáldákban, de még sem akarok arra gondolni, hogy netán tényleg valamiféle más húsból van az, amit eszek és nem... tényleg abból, ami a táblácskákra van írva. Az viszont őrülten jól esik, hogy bocsánatot kér, pedig nem vártam el, hiszen tudom, hogy nem volt valami okos ötlet az, hogy telefonáltam, mert lebukhatunk, akkor pedig újabb emberek halhatnak meg miattam és épp elég volt a nővér, meg a kínai fickó tegnap... lényegében az életüknek miattam lett vége. Kész csoda, hogy nem adtam ki magamból a nap végén mindent, amit aznap ettem. Talán azért, mert viszonylag kevés volt, ami bejutott, főleg azért, mert nem volt időm enni.
- Remélem és köszönöm, de tudom, hogy butaság volt, csak hát... nem akartam, hogy aggódjon miattam és ne tudjon aludni napokig. - látszik rajtam, hogy tényleg bánom és tudom, hogy kockázatos volt, de hát... Közben nem tudom, hogy mi jár a fejében, de tényleg sajnálom, hogy rosszul alakultak a dolgok, csak hát nem akartam elsietni semmit sem, fogalmam sincs róla, hogy ezzel mennyire bánthattam meg. A lila füstöt először még észre sem veszem, aztán amikor igen először pislogok párat, aztán megrázom a fejemet és értetlenkedve próbálom elhessegetni a dolgot, arra gondolni, hogy talán tévedek és rosszul láttam, de hiába csukom be a szememet, amikor kinyitom még mindig maradt egy kevés a lila füstből. Végül nagyot nyelek és csak aztán pillantok újra Dwaynere.
- Ezt... ezt meg kellene nézned, ott mögötted. Bement egy fickó és az a füst... talán mégis rossz ötlet volt ide jönni. - nem akarok én átmenni paranoiásba, de a tegnapi nap után nem igazán tudok semmire se bizalommal tekintetni és a lila-rózsaszín füst nem pont olyasmi, amiről sok jót el tudok képzelni. Talán tényleg vissza kellene mennünk a birtokra, vagy tudom is én. Nem vagyok egy nyomozó alkat.

♫ Rajzolj meg! ♫ ღ Aktuális viselet ღ ©

Tárgy: Re: A pláza titka Hétf. 28 Márc. - 21:21

Dwayne & the others

♫ At the beginning ♫

A barna tincsek határozottan nem állnak jól Kayleynek, elvesztette azt az intenzív varázsát, ami miatt eleve felfigyeltem rá, de hát ki vagyok én, hogy beleszólok? Végülis csak egy zsaru, aki vigyáz rá, ahogyan a reggeli veszekedésből kiderült, na meg ahogyan tegnap este elváltunk egymástól, csak én képzeltem többet ebbe, mint ami, így nem is bosszantom magamat miatta. Felesleges, hiszen megmondta, hogy új életet akar kezdeni, ahogyan én is, csak éppen az ellenkező irányba tartunk, össze sem illünk. Ettől függetlenül nem hagyhatom csak ott, a józan ész és a tisztesség azért kiált, hogy segítsek neki, amíg ki nem derítjük, hogy kik üldözik, és miért. És így nem telhet rossz kedvben a következő néhány nap.
- Bocsánat, évek óta ilyen szarokon élek, már alapból becézem őket, miután úgysem abból van, amiből hisszük. Tehát akkor kínai, oké. – Ebből sem csípőset fogok hozni, és igyekszem nem a fűszeresekből válogatni, mert ha megint szaladnunk kell, akkor nem lenne túl nyerő ötlet mindezt hascsikarással kivitelezni. Elfordulok a lánytól, és úgy felállok, hogy a kínai írásjeleket felvonultató cégér felé induljak. Szemrevételezem a kínálatot, már semmi sem friss, bármilyen megvilágítás alá helyezik, de nekem ez tulajdonképpen mindegy, a lány gyomrát akarom kímélni, ezért egy zöldségtálat választok, amin főleg a paradicsom domimál, és minimális húst tartalmaz, ezt talán annyira nem lehet elrontani. Amikor fizettem, visszaülök hozzá, ásványvíz is van még a tálcámon, mert az italt nem kérdeztem meg, hogy mi volna a jó döntés.
- Remélem ez így megfelel. És.. sajnálom, hogy kiakadtam reggel. Remélem, hogy a barátnőd rendben van. Ha zsaru a pasija, akkor bíznunk kell benne, Sam pedig már aktívan rajta van az ügyön, talán holnap már többet tudunk. – Szembe ülök le, hogy még véletlenül se folytassuk a tegnap megkezdett ismerkedést, lévén nincsen sok értelme.

A kínai is bezár, és Dirk-öt is csak egy ital erejéig szolgáják ki, sorra húzzák le a rolót, Danadriel is nagyjából az utolsó a KFC-nél, aki még kapott abból az isteni sült csirkéből. Miközben hőseink ücsörögnek, vagy nézelődnek, szinte csak ők maradnak az étkezőcsarnokban. Az egyik takarító nem sokkal messzebb tőlük az egyik lépcsőházi ajtón nyit be, amit becsapna maga mögött, ám az ajtó visszapattan, és nyitva marad, így lehet látni, hogy nem sokkal később lilás, szinte rózsaszín füst kezd el gomolyogni az ajtónyílásból. Dwayne még nem veszi észre, hiszen ő háttal van, de a többiek, és Kayley igen.

Tárgy: Re: A pláza titka Hétf. 21 Márc. - 9:25

„Mutáns…” Ez a gondolat ismétlődik bennem folyamatosan, és még mindig nem tudom, mit gondoljak róla. Mindig is tudtam, legalábbis jó ideje, hogy valami nem stimmel velem, no nem problémának éltem meg. De mégis, más voltam, mint a többiek. Hallottam szóbeszédeket mutánsokról, bár ennél több sosem jutott el a szülővárosomba. Épp ezért, mikor bekerültem ebbe a világba, sokként ért a tény, hogy mégis igazak a szóbeszédek. Ám egyelőre nem azt érzem, hogy családot találtam. Én boldog voltam otthon, hiába volt egy picit kivülállós érzésem. Viszont már nem mehetek haza, ezt el kell fogadnom. Ideje nyitni az új lehetőségek felé, nem a múlton rágódni, a jövőn elmélkedni, hanem a jelent megélni.
Ez a város ismeretlen számomra, azt sem tudom, hová nézzek. Magas, nagyon magas épületek, egymást érik az üzletek, és ez a tömeg… Egy utcán több embert látok, mint odahaza egész nap! Sosem volt klausztrofóbiám, de itt, ennyi ember között, kezd valami ismeretlen szorongás hatalmába keríteni. A nap folyamán egyre jobban nyomaszt a sokaság, ám egy idő után ritkulni kezd, bár még mindig sokan vannak. Errefelé már az épületek sem olyan ijesztőek, ámbár egyik másik egészen lepusztult külsőt mutat. Gyanítom, hogy már a külvárosban lehetek. Kezdem érezni az egész napos gyaloglást a lábaimban. Gyorsan belépek az első épületbe, ami szabadon átjárhatónak tűnik. Megkönnyebbülten sóhajtók fel, idebenn lényegesen kevesebben vannak. Ahogy körülnézek, felismerem az épületet. Bevásárlóközpont, vagy legalábbis ahhoz hasonló, odahaza is van egy-két ilyen. Csakhogy ez sokkal nagyobb. Első ránézésre is kétszer akkorának tűnik, mint bármelyik általam ismert, pedig abban is biztos vagyok, hogy nem látom át az egészet. Mentálisan kicsit kimerültem a sok újdonságtól, szükségem lenne valami ismerősre. És ekkor pillantom meg tőlem alig néhány méterre: Sportbolt.
Néhány lépéssel megteszem ezt a távolságot, és megállok a kirakat előtt. Többnyire amerikai foci kellékek, stoplis, vállvédő, labda, de beljebb az üzletben meglátom, amit keresek, egy hokiütőt. Nagyot dobban a szívem, és emlékek rohannak meg, szinte érzem az arcomba csapódó hideg szellőt, miközben korcsolyával szelem a jeget. Szinte teljesen megnyugszom, hisz még ez a számomra teljesen új világ is rejteget ismerős dolgokat. Máris otthonosabbnak érzem magam, amihez az is hozzájárul, hogy lényegesen kevesebb ember lézeng itt, mint az utcákon. Az üzletek is már zárnak, ahol még fényeket látok, amolyan éttermi sornak tűnik. Most, hogy nézem, rádöbbenek, egész nap nem ettem semmit! Arrafelé veszem az irányt, és közben az üzleteket veszem szemügyre. Csak amíg az éttermekhez érek, legalább még három sportszerüzletet számolok össze, különböző márkanevekkel ellátva, műszaki cikkeket árusító boltot, drogériát, sőt öltönyszabóságot is. Van itt egy elegánsnak tűnő étterem, de ott egy pillanatra sem állok meg, nincs nekem erre pénzem.
Sok fura embert láttam már ma nap közben, így mikor észreveszek egy párt, akik napszemüvegben és baseball sapkában ücsörögnek, már meg sem lepődök. Vannak itt még néhányan, többségük fiatal. Ahogy körülnézek, a bőség zavara tör rám, azt sem tudom, mihez van kedvem. A gyomrom egy kordulással sürgeti meg a választást, így a legcsábítóbb képek alapján döntök a KFC mellett. Komoly önuralomra van szükségem, hogy ne vegyek meg mindent, ami a kínálaton szerepel, ám a pénztárcám szűkőssége ebben segít. A választásom néhány csípős csirkeszárnyra esik, melyet azonnal ki is adnak, így gyorsan leülök egy közeli asztalhoz, és neki is látok. Közben azon mélázok, hogy hogy a fenébe fogok innen hazatalálni…

Tárgy: Re: A pláza titka Csüt. 17 Márc. - 11:12

A plázázás nem éppen férfi dolog, de ha máshol nem igazán kapni azt a fajta öltönyt, amit szeretek és a férfinak a szabója, olyan mint a nőknek a fodrász, aki bevált, azt élete végéig megtartja. Nekem is ilyen a helyi szabó. Ha konferenciára megyek mindig nála szabatom a teljes öltönyömet. Ő nem csak a szabóm, már nem csak a méreteimet tudja, hanem a lelkiállapotomat is. Pontosan tudja, hogy mi az, ami illik hozzám és adott eseményhez. Ő egy szabó, pszichológus és minden más. Pontosan tud rólam mindent, de egyetlen dolog, aminek elmondja az az anyag. Most is készülök egy újabb rendezvényre, ami egy hosszabb konferencia, de ezúttal mint előadó is jelen leszek. Nem ez az első alkalom, hogy így veszek részt, de eddig még nem voltam én a fő előadó. Már hetekkel ezelőtt megrendeltem a szabótól és most jöttem érte. Kifizettem a teljes ruhát, ami már a fehér cadillac hátsóülésén pihen. A ruhám, amit most is viselek nála készült, lassan 3 hónapja. Mivel mostanában lekötött a felkészülés és az előadás készítése, így általában rendeltem vagy étteremben ebédeltem. Mivel úgyis itt vagyok a plázában ezért arra a döntésre jutottam, hogy itt eszek, bár inkább vacsorának hívnám hiszen már ebédnek késő van. Az étterem részre megyek, ahol sok gyorsétterem van, de észreveszek egy kulturáltabb helyet és odamegyek. A pincér látványa már meggyőz, hogy jól választottam. Egy pohár tequillát kérek, majd megnézem az étlapot és meg is rendelem az ételt. az asztalról mindenre rálátok, így figyelem a kószáló vásárlókat, miközben azon gondolkodom, hogy mi lesz a következő gondolat, amit az aktatáskámban rejtőző jegyzeteimhez írók.

Tárgy: Re: A pláza titka Hétf. 14 Márc. - 7:55

Cassidy & everyone else

Túl korán van még és ez a „dög” már hepajozik. Ilyenkor nem csípem és jobb tőle távol lennem. Az elmúlt pár óra maga volt a pokol. Nem tudom, hogy is történt, hogy összevesztünk, és hogyan fajult odáig, hogy egyszerűen kisétáltam az ajtón. Mintha minden elmúlt volna, pedig felerősödtek, és szinte itt tombol bennem, mégis harcolok, dacolok vele, ahogy nem kellene. De az ember csak akkor okos, ha utólag nézi az eseményeket, és nem akkor, amikor benne van. Utam a városba vezetett. Némán szelve a métereket a gondolataim már nem is Devante körül jártak, hanem teljesen más felé kalandoztak. A pláza… na az való nekem. Kikapcsolódás, móka, szórakozás… csajos program. Még jó hogy lenyúltam egy kis pénzt D-től. A sarkaim kopognak a fényes köveken, a járásom könnyed, de nem hivalkodó. Tekintetem máris fürkész mindent, mi elé került. Üzletek, az itt zsongó fiatalokat, férfiakat, nőket. Ezek a lányok szépek, némelyikük többet foglalkozik a külsejükkel, mint bármi mással. Az egyik ruhás butiknál meg is állok, s a kirakatot bámulom bőszen, szájtátva. Micsoda szoknya. Hát…de az ára! Mintha aranyból lenne. Micsoda kizsákmányolás egy picsa kis ruháért. Basszus. Minden erőfeszítésem ellenére megeresztek egy alig látható fintort, amit minél hamarabb próbálok egy mosollyal elütni. Sajnos ez nem jött össze, szóval körbe nézek a folyosón… meg egy étkezdében. Azt hiszem sorba kellene mennem. Először eszek, aztán bevásárolok. Úgy kényelmesebb lesz valóban. Lépteim a kajáldák felé vezetnek. Görög…Kínai.. Mindenből egy kicsi? Egye fene, hatalmas gyomrom van, szóval hamar meg is szaporázom a lépteimet, de az egyik előtt sok táska hever a padoknál… elidőzök rajtuk kicsit, de aztán én is bemegyek.
Nézzük a kínálatot. Nem rossz, nem rossz és még az áruk sem sok. Egy pita és egy moussaka rendel. Azt hiszem a mai napom kajálással és békésen fog telni. És nem pedig felesleges futkározással. De azért a szoknyáért majd visszamegyek. Nekem kell. Devanté pénze fogy….

music: Lets go

Aktuális viselet

Tárgy: Re: A pláza titka Vas. 13 Márc. - 18:20

*Minden nőnek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. A férfiaknak többnyire azzal van a problémájuk, hogy ez a "kis idő" milyen gyakran következik be és mennyire terheli meg a bankszámlájukat. "Szerencsére" nekem nincs ilyen problémám, mert most egész szép kis összeg pihen azon a bizonyos kis kártyán, úgyhogy lelkesen és boldogan vásárolgatok a plázában. Egy egyszerű tapis farmer van rajtam, egy fekete magas sarkú és egy sárga top, rajta pedig egy fehér bőrkabát. Semmi extra, most inkább a kényelem a lényeg, hiszen egész napos programot terveztem. A fő célpont a cipők és a sminkszerek, így nem olyan sok cuccal érkezek meg a nap végén az Étkezős részhez. Két kisebb doboz van nálam, és a táskámba gyömöszölve néhány körömlakk, rúzs, púder és társai. Szeretek sminkelni, habár ez általában mindig a lágy, finom színekben merül ki. Nem sűrűn láthatnak engem vörös rúzzsal, vagy rikító kék szemhéjpúderrel, de azt hiszem nem is illene hozzám. Úgy érezném magamat, mint egy bohóc. Így valóban jobban preferálom a lágyabb, halvány sminkeket, amik csak láttatják, hogy van rajtam valami. A cipőktől viszont megőrülök, és most is két gyönyörű magas sarkú foglal helyet a papírzacskóban. Már alig várom, hogy hazaérjek és tegyek bennünk néhány próbakört. Hogyha nem néznének totál hülyének és gyerekesnek, már most itt az étkező résznél felpróbálnám őket. Nincsenek olyan sokat, csak néhány ember beszélget és eszik. Az egyik asztalnál két baseball sapkás fiatal is ücsörög. Felvonom a szemöldökömet és megjegyzem magamnak, hogy a mai fiataloknak igen furcsa az ízlésük divat terén. Talán megint visszajött a divatba a baseball sapka? Borzalmas...
A táskáimat a padon hagyom, és az egyik görög kajáldához sétálok és kérek egy nagy adag gyros tálat. Nem valami nőies, de egyszerűen imádom. Egy pillantást sem vetek holmi McDonalds vagy KFC felé. Tökéletesen megfelel nekem a gyros tál is. Miközben a kajámra várok, természetesen figyelem a cuccaimat is, és az üres helyet. Nem örülnék neki, hogyha valaki meglépne a kis drágáimmal...*

//Partner hiányában végül egyedül shoppingoltam. ^^ //

Tárgy: Re: A pláza titka Szomb. 12 Márc. - 21:01

Dwayne & Kayley a plázában

Úgy éreztem, hogy muszáj egy kicsit legalább kimozdulnunk, különben biztos, hogy nem bírom ki itt. Kell egy kis kikapcsolódás. Ha folyton csak azon agyalok, hogy milyen rossz dolgok történhetnek még, hogy kik akarnak ártani nekem annak nem lesz jó vége. Így is sikerült a nagy első összeborulás után reggel egy elég szép kis összeveszést produkálni. Persze érthető, nem tetszett neki, hogy annak ellenére, amit mondott felhívtam Sophiát. Kész csoda, hogy most megint tudunk egymással kommunikálni és hogy nem került sor végül tányértörésre is. Mázli, hogy én is megpróbáltam visszafogni magamat legalább valamelyest és ő sem ordított egy szintnél jobban.
De túl vagyunk rajta ez már új nap, én pedig nagyon értékeltem azt, hogy felvetett eljöhetnénk ide. Persze álcázva és odafigyelve, de ennyi kell. Még a hajamat is befestettem egy olcsó otthoni hajfestékkel, hogy a szőke tincsek ne legyenek olyan látványosak, de egyébként is akkor megyünk a plázába, amikor már nincs olyan vészesen nagy tömeg. Csak nem futunk bele olyanokba, akik még mindig a fejemre pályáznak, vagy a jó ég tudja, hogy vajon mit akarnak tőlem, hiszen ez azóta se derül ki, pedig utána kell majd járnunk, különben az életben nem mehetek haza.
- Ez így olyan morbidul hangzik, de... mivel eljöttünk megbocsátok. - még egy mosolyt is kap, pedig hát na macska vagy patkány... előbbi túl cuki, utóbbival pedig élő formájában se akarnék találkozni, nem hogy ételben, de persze világos, hogy mire akar célozni ezzel, szóval végül csak megvonom a vállamat. - Rád bízom, bármi jó, mint a fagyasztott kaja, meg a konzerv. De ha nem tudsz dönteni, akkor legyen a kínai. - maradjunk csak a hagyományos megnevezésnél, akkor talán még a gyomrom se fordul fel tőle. Szóval irány az étkező front. Tudom, hogy itt is előre el van készítve a kaja nem olyan friss, mint egy menő étteremben, de egy menő étterem most nem lenne okos döntés. A szüleim mégis csak elég híres zenészek, egy elit helyen félő,hogy lenne aki elismerne arcról, még akkor is, ha be van festve a hajam és napszemüveggel igyekszem ügyesen álcázni magamat. Az a baj, hogy azért a kezdő álcázó csomag nem old meg minden nehézséget, akármennyire is vannak, akik ezt hiszik. Dwaynet sem rejti el teljesen a napszemüveg és a baseball sapka, maximum messziről nem szúrja ki az ember, hogy ő az. Bár jelen helyzetben azt hiszem végül is ez is épp elég.

Tárgy: A pláza titka Szomb. 12 Márc. - 20:06

Dwayne & the others

♫ At the beginning ♫

Most, hogy már két napja meghúzzuk magunkat Kayley-vel Samuel nyaralójában, ideje, hogy egy kicsit kimozduljunk, a lehető leginkább kerülve a feltűnést. Én baseball sapkában, sötét kabátban, napszemüvegben, a lány is kapott egyet, hogy legalább az arca ne legyen annyira felismerhető, és igyekeztem Polly jellegtelen ruháiból ráadni olyanokat, amellyel könnyedén el lehet vegyülni, kötött sapkát is találtam neki, amivel a vakító, szőke hajzuhatagot el tudja rejteni. Nem tudjuk még, hogy mi a helyzet a kollégáimmal, eddig nem akadtak a nyomunkra, és még mi sem találtuk ki hogy mit is kezdjünk a lány képességével, amelyről nem tudjuk, hogy milyen jellegű. Viszont muszáj egy kicsit kimozdulnunk, mert bár jó édeskettecskén, ám be fogunk golyózni a bizonytalanságtól ha csak ülünk, és várunk. Mivel bízom benne, hogy nem lepleződünk le, ezért visszaautózunk New York külvárosába, ahol egy plazába térünk be, ott fogunk kicsit bevásárolni, és vacsorázni is. Merthogy este indulunk útnak, hogy így csökkentsük a lebukás esélyét. Hat óra elmúlt már, amikor odaérünk, a legtöbben ilyenkor hullafáradtan csellengenek itt munka után. Mivel még véletlenül sem akarunk senkivel összefutni a rendőrségtől, talán ilyen tájt már nem annyira vészes, hogy emberek között vagyunk. Nem hagyom, hogy Kayley lemaradjon, ezért kézen fogom, és így megyünk együtt az éttermi részleg felé. Már több helyen le van húzva a roló, talán csak valami kínai kajálda az, ahol pislákol a fény, na és persze az örök kapitalista McDonald’s. Rajtunk kívül néhányan csellengenek errefelé, habár nyolcig még nyitva van az üzletközpont. Annyira azért nem vagyok paranoiás, hogy az étteremig is elrángassam a szőkeséget, csupán leültetem az asztalok egyikéhez, de azért megkérdezem tőle, hogy mi legyen a választás.
- Mihez lenne kedved? Macska, vagy patkány? – Vidáman utalok arra, hogy a gyorséttermi kajákban fene tudja, hogy mi az eredet, de amíg nem gondolunk bele jobban, addig végtére is mindegy, elég sok ízfokozóval van felturbózva ahhoz, hogy ne érezzük az eredeti kellemetlen ízt. A fegyverem a dzsekim alatt, azért így is óvatosan nézek közül, nem árt az elővigyázatosság. Ha megkaptam a választ, akkor elindulok megvenni a vacsoránkat.

//Az első egy-két körben mindenki érkezzen meg, aztán majd elkezdődnek az események. A karimmal én is játszani fogok, de ha az esetleges mesélői jelenlétet fehérrel, félkövérrel emelem ki^^ Másfél hét múlva írok ismét, azaz március 23-án. //

Tárgy: Re: A pláza titka