Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
*Elképedek. Nincs más jó szó arra, ahogy a számat is nyitva felejtem Ash szavaira. Beszélt Isaac-kel, és szerinte jó oka van arra, hogy ilyen szemét legyen velünk. A többi pedig…kezdem felfedezni újra a húgomat a szép pofi mögött. Főleg miután hozzám hajol és elkezd sutyorogni. Na nem a sutyorgás miatt gondolom azt, hogy a régi jó Ash visszatért halottaiból, hanem amiért olyan naiv. Eltátom még jobban a számat, ám ez most már szándékos, tócsányira kerekítem a szemeimet és én is hozzáhajolva suttogok. *-Tééényleg? Van egy gyereke? Nahát! Szegény…*Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül eltávolodom a fülétől és megbökdösöm a homlokát. Már nem suttogok.* -Te komolyan elhiszed ezt a baromságot? Csak át akart ejteni! Tökre tudja, hogy te mindent elhiszel és így akart hatni rád. Édes istenem, hogy vehetted be ezt a maszlagot? Komolyan mondom, kezdek aggódni miattad.*Ha igaz is lenne, hogy Isaacnek gyereke van, kizártnak tartom, hogy érdekelje. Nem. Az a pasi akit én ismertem meg magasról tesz az ilyesmire, el sem hinné, hogy igaz ha az alkalmi partnere ezzel állna elő. Ash legalább abban benne van, hogy zavart keltsünk és telefonáljunk apának. A szökésben nem, ahhoz túl nyuszi, én meg nem mennék el nélküle, viszont itt sem akarok maradni, szóval arany középút, kompromisszum meg ilyenek és egy napot még kibírok, utána meg jön apa.* -Te csináld, neked jobban hisz. Vesd be a szenvedő figurát, sírj, zokogj. Menni fog.*Naná, hogy menni fog, teszek róla.* -Az olajat már szétlocsoltam amíg te bájcsevegtél és tudom hol az iroda. Hátul senki nem lát meg, az ablakon mássz be, pont eléred. *Bizony, körbejártam a tábort, főleg a dirinő házát. Néhány tanár kint lesz az udvaron vacsoraidőben is, viszont ha ég a ház, majdnem szó szerint, akkor egy helyre gyűlnek mint a hangyák a morzsára. A mi házunkban aztán kiválasztok két, majdnem egyező színű pólót, sajnos Ashnek az enyémet kell felvennie, mert neki nincs olyan mint amilyen nekem, én viszont nem vagyok hajlandó rózsaszínt vagy barackszínűt felvenni, abban úgy érezném magam mint egy fagylalt. Egyébként meg nekem kell látszanom, Ash olyan kis szelíd, róla nem feltételezné senki, hogy rosszban sántikál, inkább azt hiszik majd, hogy szenvedve forgolódott az ágyában. *-Na menjünk. Függöny fel!*Húzom magammal miután kész vagyunk és elindulunk az ebédlő felé. Bemegyünk, leülünk és megvárjuk míg mindenki belemerül a moslékjába, aztán kezdődhet a móka. Amikor mindenki fejvesztve rohangál, Asht kilököm hátul a konyhán keresztül én meg kirohanok elől jajveszékelve. *
- Nem történt semmi, csak.. beszéltem vele. Isaac-kel. Nem olyan rossz srác, mint hittük. Tudod neki is meg vannak az indokai, hogy ilyen legyen velünk. Bosszúszomjas, mert tönkrevágtuk a mociját. Az a munkaeszköze. Vagyis csak volt. Már nincsen más lehetősége, csak hogy itt felügyelősködjön, amivel kihasználják. Nincsen pénze, és nem tudja fizetni a.. – Hajolok közelebb, hogy más ne is hallja, mert ez mégiscsak ránk, Bakerekre tartozik. – A gyerektartást. Van egy kicsije, és most nem biztos, hogy láthatja, ha nem fizet. – Suttogom oda, és sokat sejtetően bólogatok, nagyrameresztett szemekkel fogok rá az ikrem csuklójára, miközben mellette ücsörgök, hogy egy kicsit lenyugtassam, nem is vagyunk mi olyan pocsék helyzetben, ennek a fiúnak nálunk ezerszer rosszabb sorsa van. Azt már meg sem merem említeni MK-nak, hogy felajánlottam, hogy anyagilag is segítek, akkor teljesen kiakadna. Legalábbis azt hiszem, persze lehet, hogy tévedek. De ha csak úgy tudom meggyőzni, hogy közben beáldozom magamat a részvételhez a tervében, hát legyen, úgyis csak együtt boldogulunk, és nem hagyhatom, hogy egyedül vigye vásárra a bőrét. - Rendben, akkor legyen. De a szökés kizárva, csak telefonálunk. Te akarod, vagy csináljam én? Ki tud gyorsabban összefoglalni, és hatni apára? – Ez sosem volt igazán kijelentve, mindketten más témában vagyunk ügyesek. Most viszont először a vacsora, felmérni a terepet, előkészíteni mindent. Felpattanunk, és megyek Mary-Kate mellett szinte egyszerre lépve, kéz a kézben. – Tehát előbb az átöltözés, vagy az olaj szétlocsolás? Mi legyen a sorrend? Tudjuk, hogy hol az igazgatói szoba, ahonnan telefonálni lehet? – Ezek már a gyakorlati kérdések, de nekem is tudnom kell ezeket, hogy teljesen képben legyek.
*A húgom fejében történt valami. Persze tudom, hogy ő az aki mindig meghátrál és inkább jókislány, apuci szófogaó lánya, de na…könyörgöm! Isaac-el jóban lenni? Ez azért eléggé abszurd. Vele nem lehet jóban lenni azok után amit láttam a szemeiben. Az a kárörvendő vigyor és a vad csillogás ami kivételesen nem a női bájaknak szólt. Ash elhúzza a fejét az ujjam elől, így az csak a levegőt bökdösi, csípőre teszem a kezeimet és mélyen azokba a nagy és ártatlan szemekbe nézek. Csak nézem, próbálom felfedezni a húgomat.* -Hova tetted a húgomat? Add vissza!*Apa döntése talán jogos volt a büntetést illetően, de _ezt_ami_itt_van_ ő sem gondolta komolyan, nem gondolhatta komolyan. Szerintem fogalma sincs arról mi folyik itt, látta valaki a prospektust? Anya látta? Nem. Nincs az az isten amiért én itt maradnék, csak addig míg apa meg nem jön értünk. És akkor megint Isaac-el jön, mintha belezúgott volna.* -Nem vicces figura. Egyáltalán nem az és nem tetszik. Nem mondom először jó fej volt meg minden és baromi jó képű, de akkor nem volt magánál. Egy bosszúszomjas piti kis gazember. És amint láttad akkor mikor felrakták ránk ezeket a rabláncokat *Mutatok a karperecekre.* -én megpróbáltam. Nem lehet vele beszélni. Csak röhög rajtunk és már nem is a markába hanem nyíltan. *Nem, látom én, hogy Isaac nem járható út, de az sem opció, hogy végig itt maradunk. Ahogy ismerem magam el fog fogyni a türelmem és nem szándékozom abban a szégyen kalitkában gubbasztani étlen-szomjan. *-Nem akarok itt pasizni, itt mindenki zakkant, kivéve minket, azért mondom, hogy nem vagyunk ide valók. Apa nagyon benézte ezt a tábort. *Csak egyetlen pici szikra kell és a többi megy magától, senki nem fog megsérülni, csak nagy lesz a pánik, meg a zavar és a rohangálás, fel sem fog tűnni senkinek, hogy nem vagyunk sehol, vagyis, elég ha egyikünk megy telefonálni, én. Ash maradhat szem előtt ahogy máskor is és néha úgy viselkedik mint én. Megtorpanok. Eszembe jut valami és visszafordulok a húgomat is magammal rántva. *-Egyformába kell öltöznünk. Vagy nagyon hasonlóba. Valami egyszerű póló, csak, hogy lássák mindketten ugyanolyan ruhában vagyunk.*Oké, nem lesz itt gond. Elővesszük a jó öreg iker trükköt. Lesz alibink, apa eljön értünk és meglátja mit tett, aztán hazavisz minket mi meg letöltjük azt a másik, részünkről is elfogadható büntetést. A többi zakkant épp kilép a házunkból egyedül leszünk bent, akár el is mondhatom a tervemet, mindenki szállingózik az étkezde fel, ami leginkább egy moslékos tanyának mondható. Feltételezem annál jobb kaját itt úgy sem kaphatunk.*
- Igen, talán ebben igazad van, viszont apa okkal küldött minket ide. Nem teljesen jogos, hogy megérdemeljük, vagy sem, de az ő döntése volt. Meg fogja tudni, hogy mi is folyik itt, viszont ki kell húznunk addig. Isaac pedig.. azt hittem, hogy tetszik neked. Megpróbálhatnánk vele beszélni, és nem rosszban lenni. – Vonom meg a vállamat, s elhúzom a fejemet az ujjai elől, hiszen naaa, erre azért nincsen szükség. Viszont elkerekedő anime-szemmel nézek rajta végig, amikor kijelenti, hogy máspedig ő menni akar, és nincsen apelláta. Igaz, hogy már nem vagyunk összenőve, és külön éljük az életünket, de ez most igazi válsághelyzet, és össze kéne tartanunk. Most én vagyok a renitens, hogy betartom végre apa utasítását. És mit fog magával kezdeni Mary-Kate, ha ebből még nagyobb büntetés lesz? - Dee...? Apa nem ezt akarná. Mondom én, hogy Isaac-kel kéne valamit kezdenünk. Nem tudod inkább megint elcsábítani, és kisírni az élhetőbb bánásmódot? Én nem akarok még csak megijeszteni senkit. Tudod jól, hogy milyen bénán vezetek, végtére is én voltam a hibás, hogy elkaszáltuk, de kétlem, hogy bosszúszomjas lenne. Hiába néz ki macsónak, biztosan van szíve. És vicces figura, nem? – Próbálok amellett érvelni, hogy maradjunk, és inkább próbáljunk meg megbarátkozni a helyzettel, kihozni belőle a legjobbat. Voltunk már zűrös helyzetben, de nem lehet mindig káoszt szítani. Csak abban reménykedek, hogy valami extrafinom vacsora vár ránk, ám tekintve, hogy ez egy büntetőtelep, nem valószinű. De akkor mivel győzhetném meg az ikerhugit, hogy igenis van értelme maradni? Legalább próbaidőre tehetnénk magunkat. Hagyom magamat vonszolni, és közben ötletelek.. - Vagy ha nem akarsz Isaac-kel kezdeni, nézhetnél valami másik pasit, akivel el tudod ütni az időt. – Na nem akarom őt prostinak butudni, de a hugi nagyon is imád pasizni, szórakozni, és hát itt igenis vannak rosszfiúk, akikre MK nagyon is fenheti a fogacskáit.
*Most oké, a húgom szarban van és nem tud gondolkodni, de azért csak szökni akar vagy mi! Nem? Egyszerűen nem értem. Ash nem volt az a mindenbe belekötő fajta, jó persze sok mindent nem úgy látott amit én, de azért ha mondtam valamit benne volt. A legnagyobb marhaságokban is. Teszem azt amikor megszerveztük a balul elsült bulinkat. Sör, pasik, száguldás. A házunkban, az otthonunkban. Most meg aggódik egy kis tűz miatt amire tényleg oda figyeltem. *-Igen. A gyúlékony anyagok meggyulladnak és elégnek. Ami nem éghető ott a tűz megáll.* A macera még csak-csak de amikor visszakérdez én elámulok. _Ezt_komolyan_gondolja_? Meg kell bökdösnöm a homlokát, ott ahol állítólag az észt tartják.* -Héééé! Van ott bent valaki? Te komolyan itt akarod tölteni az egész három hetet a sárkány és Isaac vizslató és bosszúszomjas szemei előtt? *A szívemhez kell kapnom. *-Oké, maradj. Én menni fogok. Ha kell étlen-szomjan elgyalogolok hazáig, DE ITT NEM MARADOK!*Mindezt halkan mondom, az utolsó mondatot is, bár úgy artikulálok mint aki ordít és a torkomon is úgy préselem át a szavakat. Ez a csendben ordítás. Mert megőrülök a gondolattól, hogy három hetet itt töltsek, még Isaac nélkül is nem hogy vele. *-Nekem az nem tetszik húgi, hogy Isaac itt van és csak arra vár, hogy megbosszulhassa a mociját, hogy a sárkány tüzet okádjon ránk, a kinti kalitka zárja pedig ránk kattanjon. Ez egy agymosó zombicsináló nem pedig nevelő tábor és ezt apának is tudnia kell. Gyerünk vacsizni!*Komolyan dühös lettem a húgomra, elmarom a karját és magammal vonszolom az ebédlő felé. Még csak a vacsora végét sem kell megvárnunk, amit itt adnak minden bizonnyal felejthető. *
Egyértelműen mások az elképzeléseink a szökést illetően, míg én hiszek a rábeszélésben, és a szabályok pontos betartásában, hogy valahogy megtalálhatjuk a gigszert az egész börtönösdiben, addig Mary-Kate már tesz az egészre. Úgy gondolja, hogy csakis csellel, vagy nyers erővel juthatunk ki. Ha jobban belegondolok, az ő megoldása lényegesen gyorsabb, kevésbé pepecselős, viszont azt nem akarnám, hogy bárki is megsérüljön. - Ééén? Azt meg hogy csináltam? – Kérdezem nagyra táguló szemekkel, mint egy animeszereplő. A többiekre tényleg nem tartozik, a szobatársaink úgy fest nem igazán épelméjűek, és még véletlenül sem akarom bevonni őket. Minél többen szökünk, annál komolyabb esély van a lebukásra. – Ahha, és te honnan tudod, hogy a tűz hogyan terjed? – Kérdezem oldalt döntött fejjel. Nem gondoltam volna, hogy a hugom a fizikai professzora is lesz hirtelen. Viszont ha komolyan gondolja, akkor meggyőzhető vagyok, hogy nem is kell megszöknünk, csak telefonálunk. Abban mondjuk tényleg nem tudok hinni, hogy apát könnyedén elérjük abban az egy-két percben, hiszen olyan sok a dolga. Anyát akarjuk hívni? – Fejvesztve menekülő tömeget? Ez akkor sem hangzik túl jól. És mikor beszéljük meg, hogy pontosan mit akarunk majd mondani? Nem lehet túl zavaros sem. - És gondoltál arra, hogy ha egy ilyen.. pánikhangulatot idézünk elő, apa még jobban megbüntethet? Nem lenne inkább egyszerűbb kihúzni ezt a három hetet? – Félek megkockáztatni a gondolatot, hogy apa pontosan tudja, hogy milyen egy ilyen tábor, de úgy véli, hogy már ránk fért, hiszen sokáig durván elengedte a gyeplőt, mi meg mentünk a saját fejünk után. És most láss csodát, borítékolható volt, hogy előbb utóbb nagy hülyeséget csinálunk. Megugrok kissé, ahogyan a fenekemre csap, aztán bólitnok szájhúzva. - Nem tetszik ez nekem. Ha bárki más akarna rávenni, biztosan nemet mondanék. – Utalok rá, hogy ő mégiscsak az ikrem, aki sosem akarna nekem rosszat, bár kétségkívül nagyon el tud hamarkodni dolgokat. Izzítom magamban a tüzet, de igenis tartok tőle, hogy ha elkap a hév, nem fogom tudni megfékezni a lángokat.. Ez azért mégiscsak más, mint Mary-Kate telekinézise. A tűz pusztító, halálos, könnyedén elszabadulhat, és már nem fogom tudni irányítani.
*Oké, megnyugszom amikor azt mondja, a ruha a legkevesebb, bár nem tudom mire mondta de nem baj. A jelek szerint már annyira bekattant, hogy kész lesz mindenben együttműködni, nem kell akció közben morális kérdésekről vitáznunk, mert az baromi idegesítő. Miután körülnéztünk a birtokon és Isaac is képbe lépett, meg a terveinkbe, már nem is biztos, hogy kelleni fog a kisollója, de azért jó ha van. Mást agyaltam ki és sajnos az is benne van a pakliban, hogy nem ma megyünk haza, de ezt még nem mondom Ashnek. Ha tisztában is van vele, egyelőre a tagadási fázisban fetreng és nekem addig jó míg van egy kis remény a szemei előtt, különben a legváratlanabb pillanatban fog lefagyni. Míg vázolom a tervemet, néhányszor megszagolom a ruhámat amit Ash viselt nem rég. Fura szaga van, mire a mondatom végére érek már tudom, hogy túl illatos, egyáltalán nem illik a rajta feltüntetett zenekarhoz, ha ezt James vagy Kirk látná és szagolná, tutira szívinfarktust kapnának. *-Oké, az jó. Mivaaan? Miért spiláztam volna túl? Te spiláztad túl. Nem mondtam, hogy…..*Lehalkítom a hangomat, oldalra fordulok, hogy lássam a többiek mennyire figyelnek, majd Ash-hez hajolok és tovább súgom a gondolatomat. *-Nem mondtam, hogy felgyújtjuk az egész ebédlőt. Azért kellett a napolaj, tudod irányított tűz. Arra kell koncentrálnod, elég távol van a faltól, hogy átterjedjen de elég közel ahhoz, hogy azt higgyék ég a ház. Tutira tudni fogják, hogy szándékos gyújtogatás volt, de nekünk lesz alibink, azért kell bent lennünk. Ne izgulj nem akarok meghalni. A kavicsok meg azért kellenek, hogy megzavarjuk az amúgy is fejvesztve menekülő tömeget. Amíg tart a zavargás nyugodtan tudunk telefonálni. *Okosságom és kreativitásom teljes tudatában mosolygok rá, majd a fenekére csapok, hogy induljunk. Nem sokára vacsi, és még meg kell mutatnom, hogy merre fogunk menekülni, oda azért nem öntöttem olajat, szóval nem kell majd cirkuszi oroszlánhoz hasonlóan lángokon átugranunk. Haza kell jutnunk és ahhoz mindent be kell vetnünk.*
Megrántom a vállamat, engem most legkevésbé az érdekel, hogy mit csinál a ruhámmal. Az már sokkal jobban foglalkoztat, hogy itt a táborban meg fogunk őrülni, ahogyan a szobatársaink is zakkantnak tűnnek. Már régebb óta lehetnek itt mint mi. Lényegében több hete.. És ebből úgy fest, hogy nincs kiút. Szeretnék már otthon lenni, elmondani apának, hogy hova is küldött minket, de valahogy nem nagyon hiszem, hogy Mary-Kate már holnapra ki tud innen juttatni. Ugyan szögesdrótot nem láttam, de biztos, hogy megvannak a védelmi rendszerek, többek között ezek a karperecek is, amiket mint táborlakók kaptunk, technikailag nyomon tudnak követni. - Mindegy, hagyd a fenébe. A ruha a legkisebb gondom. Csoda, hogy a kisollómat nem vették el. – Rázom a fejemet, hiszen az is fegyvernek minősül. Ennyi erővel mindenből lehet fegyvert csinálni, mégis a titkos képességeink tesznek minket komolyan veszélyessé, de nem szeretek vele élni, visszaélni, viszont igaza van a testvéremnek, most a hasznunkra lehet. Viszont csakis olyan szintig, hogy ne tudódjon ki, hogy mi műveltük. Az apa állásába is kerülhet, minket pedig nem egy nyári táborba száműznek, hanem laborba zárnak, és kísérleteznek rajtunk. Akkor inkább itt senyvedjünk még két hetet, ez kevésbé tűnik börtönnek, mint kisegérként rohangászni a labirintusban. Na ezt persze képletesen értem. - Gyúlélony, de megint túlspiláztad Mary-Kate.. Ez így.. én nem akarom, hogy bárkinek baja essen. Mi van, ha nem tudják eloltani a tüzet? Ha nincsenek felkészülve ilyesmire? Kell ehhez még olaj is? Tudod, hogy ha már egyszer meggyulladt, nem tudom manipulálni, meg eloltani sem. Rám ugyan nem hat, de neked még bajod eshet tőle.. – Rázom a fejemet vadul, még csak az kellene, hogy még ikrem se maradjon. A szüleink nagyon édesek, de mégiscsak Mary-Kate az egyetlen vérrokonom. A terve jól hangzik, csak kevésbé véresre kéne venni a figurát. Elterelésnek, hogy ne legyen rá esély, hogy bárki is megsérül.
*Borzasztó, de tényleg. Engem utánozni tök könnyű szerintem, nem kell semmit sem csinálnia, de fordítva…!!! Annyit mosolyogtam az utóbbi két órában, hogy elzsibbadt az arcom, és illetni magam, meg vigyázni Ash ruhájára, különben frászt kap és sírni kezd, hogy most mit kezdjen azzal a folttal és különben is….most meg, amint kényelembe helyezem magam már ott terem és simogatja a ruháját, amin _egyetlen folt sincs_ mert vigyáztam rá, kellett is mert nem hitték volna el, hogy én ő vagyok. Bár, már van benne gyakorlatom, a suliban is gyakran cseréltünk helyet, főleg amikor tudtam, hogy felelni fogok valamelyik számomra elég zűrös tantárgyból. *-Oké, nem várom meg míg szita lesz a fenekedből. *A húgom nem egy fakír. Ezért is találtam ki olyan menekülési módot, amiben Isaac sincs benne, mert a délutáni fricska még birizgálta az orrom hegyét. Rendben, a srác keménydió, fifikásabb mint mi, ma ő nyert, de ez csak egyetlen csata volt, a háborút mi nyerjük, addig meg fürödjön csak nyugodtan a győzelmi mámorban. A pihenésemnek annyi lesz mikor a fürdőből – ami megjegyzem puritánabb már nem is lehetne, ráadásul csak egy tusoló van mindannyiunkra Ash legnagyobb bánatára – sikítás nem hallatszik. Aztán elszabadul a pokol de gyorsan vége is lesz. Komolyan mondom, minden itt eltöltött perccel csak nő bennem a kétség és a kérdések száma, hogy mi a francot keresünk mi itt. Rajtunk kívül mindenki elmeroggyant és idióta. Egy profi sincs köztük. _Egyszerűen_nem_értem._ Nagy sóhajjal állok fel és elkezdem lehámozni magamról Ash ruháit, melyeket nemes egyszerűséggel az ágyára dobok, majd kivasalja. Ja! Nincs vasaló. ~Hát ezt megszívtad húgocskám.*Fülig érő, gyanúra okot adó mosollyal nézek rá, majd felveszem azokat a ruhákat amiket ő aggatott magára az én ruhatáramból. Oké, a ruhatár erős túlzás. *-Az ebédlő közeli szagokból ítélve….nem. nem igazán.*Az én gyomrom vasból van, de azért mindent én sem eszek meg. A moslék enyhe kifejezés arra amit éreztem. Viszont nem kell sokáig kibírnunk, mert holnap már otthon leszünk, talán akad némi gyümölcs a konyhán, vagy lopunk Ms. Tábornok vacsijából. Neki biztosan mást főznek és ha beindul a buli, ő sem fog halál nyugodtan csipegetni a szobájában. Az öngyi csaj még mindig meredten néz ki a fejéből, Második lány egy nagyobb bőrdarabot hasított le magáról, én fintorogva Ash karjába csimpaszkodtam és elindultam az ajtó felé. Remélhetőleg Ash addigra már megtalálta az aznap esti toalettjét – ugye milyen intelligens vagyok? – és nem félpucéran kénytelen velem tartani. Odakint a füléhez hajolva súgom neki a tervemet.* -Szóval. Vacsi közben csináljuk, akkor szem előtt vagyunk és senki nem gyanakszik ránk. Csak nagyon bele kell mélyülnünk a kajába, bár ez elég nehéz lesz tekintve, hogy szart kell ennünk. Szóval az ebédlő körül elég száraz a fű és hordtam még oda papírt meg kavicsokat. A lényeg, hogy meg kell gyújtanod, én meg szétdobálom a köveket, mindenki fejvesztve menekül. Mi is, csak nem arra amerre a többiek. Mindenki az ajtó felé fog rohanni, de mi „elesünk” és az asztal alatt húzzuk meg magunkat, aztán a konyha felé megyünk, addigra már nem lesz ott senki. Hátul van egy kijárat, az irodához közel, ahol a telefon van. Csak jó nagy lángok kellenek. Ja, szétlocsoltam egy kis olajat is. Khhmmm….a napolajad is gyúlékony ugye?
Végre megérkezik a hugom, ez egyszer kívülről is megnézhetem, hogy milyen jól áll nekem ez a rózsaszín szett, bár Mary-Kate töredezett hajvégeivel nem az igazi, de ez a ruci eladja önmagát is, annyira ráviszi a szemlélők pillantását az én nett kis alakomra, hogy nem is biztos, hogy észrevehető, hogy milyen tekintetben vagyok igényesebb az ikremnél. Persze ő máshogy áll hozzá, túlbuzgónak tart, aki még a klotyóra is papírtörölközőt tesz, mielőtt leülne. Holott ez nem is tisztaságmánia, csak odafigyelés, hiszen akkor biztosan nem kaphatunk el semmi bacit. Igen, még a mellékhelység beiktatását is számon tartom jó előre, afféle pisi-útvonallal, nehogy a végén akkor jőjjön rám, amikor éppen valami fontos előadást tartok, az rém ciki lenne. – Fárasztó? Az a fárasztó, hogy te nem csinálod.. még nézni is fáj. – Húzom el a számat, ahogyan elterül mellettem, ösztönösen simítgatom le a ruhán a ráncokat, de ennek már mindegy, majd lehet bőven vasalgatni. Viszont roppantul k kíváncsi vagyok, hogy a kettőnkből gyúrt ál-hugi most mire volt képes, lévén ő az aki kommunikatív alkat, de az én ruhámban még inkább működhetett a dolog. Így aztán kíváncsian intek, hogy iparkodjon már. – Azért ne tartson sokáig, mert tűkön ülök. – Kissé nyafogós a hangom, én még az ő alakjában is képes voltam futni, amit ő sosem tenne, de hát teljes mértékben nem tagadhatom meg önmagamat. Aztán valami történik. Harmadik lány, aki úgy nekem támad, hogy elsőre köpni-nyelni sem tudok, ám mivel mindketten nem nézhetünk ki Ashley-nek, ezért nekem kell továbbra is Mary-Kate szerepét. - Kiscsillagom úgy szájba kaplak, hogy beszélni is újra kell majd tanulnod.. – Adom elő Mary-Kate-es stílusban a csípőre vágva a kezeimet, és még véletlenül se nézek a tesómra a szemem sarkából, mert az baromira hiteltelen lenne. Az más kérdés, hogy nem akarom felgyújtani Harmadik lányt, a képességem nélkül viszont esélytelen lennék. Eddig tartanék a nagymonológban, amikor a lengőajtó visszacsapódik, és miután egy pillanatig rámered az összecsukló lányra, eljut a tudatomig Mary-Kate beszólása, ekkor belőlem robban ki a kacagás. – Még! De komoly gyakorlással a következő olimpián már a középhaladók között indulhat. Na eszünk? – Várnám először a beszámolóját, aztán felhúznám a saját rucimat, amit már ezen a ponton keresgélek a szekrényemben. Milyen legyen? Rózsaszín? Igen, alkalomhoz illő!
*Ash kitalálta, hogy a bőrömbe bújik, fogalmam sincs miért, hogy mit akart ebből kihozni, de belementem. Nem volt ugyan sok kedvem az ő cuccait felvenni, lévén arra vigyázni kell, egyetlen folt sem lehet rajtuk, szakadás meg végképp nem, és mint tudjuk elég nagy erőfeszítésbe telik nekem, hogy mindenre odafigyeljek. Ám legyen, gondoltam és miután ő lelépett az én kedvenc pólómban – azt mondtam neki ha tönkrevágja kitekerem a nyakát és utána Isaac elé dobom a testét – nekiálltam a ruhái között turkálni. Sokkal később léptem ki a házból, mert a végén még élveztem is a rögtönzött magán divatbemutatót, bár a tükör elég kicsi volt és homályos, kopott és a sarkából is le volt törve egy darab. Székre kellett állnom, hogy melltől lefelé is lássak valamit magamból. Végül fogtam a táska alsó betétje alá dugott nagy karika fülbiját és elindultam. Körülnéztem, körbe mentem az ebédlőnek mondott ócska viskónál, megszemléltem mindent ami még jól jöhet. Tojtam Isaacre, olyan bunkó volt legutóbb és annyira kárörvendő, hogy elkelt már neki egy kis bonyodalom. Mindent elterveztem és minden készen állt, mire visszamentem a házba, már tudtam mit fogunk csinálni, lesz alibink és hazatelefonálok apunak. Játszottam Ash szerepét, jó kislány voltam bár elég macerás volt hajbókolni a szúrós tekintetű főnökasszony előtt, édesen mosolyogni rá, ráadásul úgy, hogy ne fogjon gyanút. Azt is megtudtam a konyhán, hogy külön vacsorázik a saját kuckójában, ami mérföldekkel jobban nézett ki mint a többi házikó, azt is tudtam hol szállásolták el Isaacet és a hozzá hasonló smasszerokat. Szóval dolgom végeztével széles mosollyal az arcomon tipegtem be Ash cipellőjében a házba, ahol az öngyi csaj méla búskomorságba süppedve szemlélte a haját szárítgató húgomat, egy másik lány meg az alkarját karmolászta immár véresre. Azt hiszem joggal tehetem fel a kérdést, hogyan kerülünk mi a képbe. Ez inkább pszichiátria semmint átnevelő tábor, nem mellesleg minket nem kell átnevelni, sokkal jobbak vagyunk a sokévi átlagnál és ha minden bűnöző csak annyit tenne mint mi, apának nem lenne állása. Odatoppantam a húgom elé és körbeforogtam, hogy jól lássa hogyan nézek ki benne….az ő cuccaiban, az ő bőrében, aztán megálltam és leengedtem mint egy lufi.* -Komolyan mondom képtelen vagyok felfogni hogy csinálod. Ez annyira fáááárasztóóóó! *Hanyatt dobtam magam az ágyamra és elterültem mint egy béka, szartam arra, hogy Ash ruhája összegyűrődik. *-Átvedlek miután kipihentem magam belőled, aztán mehetünk vacsizni. Útközben elmondom a programot.*Az utolsó szót jól megnyomtam, hogy tudja mire értettem, majd lehunytam a szemeimet pár percre, Ash úgy is hajat szárít, bár hajszárító nélkül nehéz lesz, ez meg nem egy szálloda, hogy ott legyen a fürdőben a polcon. Mire ellazultam volna, sikítás hallatszott a fürdőből, ahova gondolom Ash után ment be a harmadik lány. Fogalmam nem volt hogy hívják, én Harmadik Lánynak fogom. Szóval Harmadik Lány sikított, majd mielőtt még felkaptam volna a fejem, hogy netán gyilkolják, hosszas és szaftos káromkodásba kezdett melyben a húgomat szidta.* -Hogy az anyád seggét nyalnád ki te plázanémber! Ragadnál bele a kinti klozetba, fosba dugom a fejed ha méééégegyszerelhasznáááálod a melegvizet! A habos seggeden szánkázzon a sátán reszelős nyelve Baaarbibaba! *Fél szemel pislantottam fel Ash-re. Kíváncsi voltam mi lesz most, mivel momentán én néztem ki plázanémbernek. Végül úgy döntöttem majd ő elintézi. Visszacsuktam a szemem.* -Úúúúúú! Pöttyet mérges. Kapsz három másodpercet Ash. Három…kettő…egy…ééééés….*Az ajtó kirobbant, nekiütődött a falnak, majd visszacsapódott, egyenesen a csaj arcába. Egy utolsó nyögést hallottunk, egy puffanást, majd csönd lett.* -Amatőr.*Ciccegetem. Az öngyi fel sem nézett, Második Lány csuklott egyet.*
A kora esti futás sikerült, ahogy sikerült, legalább megpróbáltam. Zihálva lépek be a szobába, és állok neki, hogy megmossam a hajamat. Ez a nap is pocsékba ment, a húgom le fog szúrni, hogy nem sokat dolgoztam rajta, hogy kapcsolatokat szerezzünk, hogy mielőbb megléphessünk innen. Én inkább ötletgyáros vagyok, a tanulás éltet, míg ő szereti a zűrös kalandokat, biztosan megoldotta már helyettem, legalábbis meglátta benne a lehetőségeket. Villámgyors zuhanyzással egybekötött hajmosást eszközölök, és gyorsan átöltözve várom, hogy mire is jutott ő maga, amíg távol volt a pár órás szétválásunk alkalmával. Ő az én alakomat vette fel, el sem tudom képzelni, hogy mire volt képes, velem ellentétben ugyanis Mary-Kate megmaradt ügyes színésznek, jobban játszik engem, mint én magam. Jó, néha túloz, karikatúrát csinál belőlem, de nem baj, ha most ebből valami értelmes sül ki. Az órára nézek, hét óra, lassan menni kell vacsorázni, addig jó lenne pár percet együtt tölteni, átbeszélni, hogy mire jutott.. Amíg nem érkezik meg, az ágyamra kucorogva szagolgatom az édes sampontól átitatott hajam, amit még sikerült gyorsan megszárítani. Smink most nincsen rajtam, majd ha indulunk, magamra húzok valami szolidat, addig mérgelődve gondolom át ezt az Isaac-ügyet. Annyira szemét velünk, főleg velem járatja a bolondját, de mégis, nehéz rá úgy igazán haragudni, mindig eléri, hogy csak úgy eltátsam a számat. Igazi rosszfiú, én meg vagyok olyan hülye, hogy beveszem a trükkjeit, de állandóan. Nem baj, ha valahogy sikerül lelépnünk, többet nem zaklat minket. Telik az idő, MK még sehol, nem fogok kisettenkedni egy topban, és egy kis rövidnaciban mezitláb a folyosóra, de megkorran a gyomrom. Ott ragadt valahol az alakomban?
Kezdőlap 
by 
