Catherine & MK - Rend a lelke mindennek

Catherine & Mary-Kate

*Kedélyesen elcsevegek Mr. Jacobsonnal aki gyermekkorom kiváló ismerője, hiszen ide járok mióta csak anya elengedte a kezemet, sőt még azelőtt is, csak akkor nem egyedül. Ez a trafik, egyszerűen imádom, itt mindig megtudok valamit, Mr. Jacobson egy élő hirdetőtábla, vagy megafon, vagy mi a szösz. Szóval Dalton ide jön majd dolgozni, az jó hír, legalább még egy ok amiért naponta bejárok majd ide, csak az időponton kell majd módosítani. A csaj közben zavartan toporog egy sort fél sarokkal, majd mindkét cipőjét a pultra teszi, amire Mr. Jacobson is meg én is csak pislogunk. Mégis mit képzel mi ez itt? Cipőbolt, hogy csak úgy felrakja a pultra a koszos cipőjét amivel minimum három rágóra rálépett míg ideért? Mikor eltipeg, két ujjal megfogom a lábbeliket és nemes egyszerűséggel elfordulok velük a levegőben tartva, majd amikor úgy vélem, hogy megtaláltam a legalkalmasabb helyet nekik, elengedem. Hangos koppanás, tompa puffanás kíséretében érkeznek meg a padlóra, cirka más félméternyire a letett csomagoktól. Próbálgatom a napszemcsiket, de ez csak időhúzás, kíváncsi vagyok a csajra mit lép ezek után.*
-Ez jól áll Mary-Kate, igazán csinos.
*Csinoooos? Akkor az borzasztó! Mr. Jacobsonnak halvány fogalma sincs a dögösről, legalábbis ha napszemüvegről van szó, meg persze a divat is messze áll tőle, mint mondjuk Teréz anya a kurtizánoktól. Ledobom a pultra, persze nem vissza a helyére ahonnan elvettem. Sosem teszek vissza semmit sem a helyére, megadom a tárgyaknak a szabadságot, nem zárom kalitkába egyiket sem. Otthon sincs _helye_ semminek, legalábbis az én oldalamon, Ash persze meg tud őrülni attól, ha a nyuszis papucsa fél centivel arrébb van mert épp belerúgtam. Most komolyan képes kicentizni? Nem mindegy? A csaj még kutakodik hátul, irtó nehéz lehet neki megtalálni a pillanatragasztót, már épp azon vagyok, hogy irgalmas szamaritánust játsszak és segítek neki, mikor megakad a tekintetem a letett és otthagyott szatyrokon. A lábammal megbököm, majd fölé hajolok az egyiknek. Nini, egy cipősdoboz, gondolom nem a szerelmes leveleit tartja bennük és hurcolja magával őket.*
-Mary-Kate, eszedbe se jusson.
-Deeee Mr. Jacobson, már eszembe jutott.
*Nézzük csak mi van benne. Lehajolok és kiveszem a dobozt majd kinyitom és na persze, hogy topán van benne. Anyám! Ez a szerencsétlen pillanatragasztózik ahelyett, hogy felvenné az új szerzeményét? Vagy elfelejtette volna, hogy vett egyet? Persze amennyi cucc van a szatyrokban, esélyes. A dobozt visszateszem üresen a szatyorba a cipőt pedig magam és a pult közé szorítom, hogy a visszatérő csaj ne vegye mindjárt észre. Mutatóujjammal egyezményes jellel intek Mr. Jacobson felé, aki majdnem kiköpi a rágott dohányát mikor a számra teszem az ujjamat majd elhúzom a nyakam előtt, végül rámutatok. Kicsit pislog, majd még jobban mikor a csajszi neki nyújtja a ragasztót meg a cipőjét. Nekem csak odavet egy divattanácsot a kék szemcsiről amire elmosolyodom. Igen, mosoly, kedves és gyanús de neki persze nem tűnhet fel.*
-Köszi! Akkor a kék? Legyen, a kék….khhhmmmmm.*Megköszörülve a torkomat várom, hogy megint rám nézzen, majd a mosollyal az arcomon – körülbelül olyan mint amikor a banya nézett az ikrekre a mesében mielőtt a fiút be akarta dobni a kemencébe – kérdezem tőle a nyilvánvalót, felmutatva a dobozból kilopott cipőjét.* -Ne szarakodj a ragasztóval, kölcsönadom az enyémet míg hazaérsz.
*Kíváncsi vagyok mikor esik le neki, hogy a sajátja, és mikor az, hogy talán azt is felvehette volna a kitört sarkú helyett. Mr. Jacobson a markába röhög, némán szenvedve fordul el, hogy elrendezze a háta mögött lévő polcon a cigiket.*

külcsín ξzenécske
[/color]

Borzalmas, hogy pont nekem kell ilyen problémával küszködnöm. Ezeket otthon mindig a kertész intézte, meg a komornyik. Apám egy jó barátja, aki öreg rokkant katona volt és máshol nem nagyon kapott állást. Apám segített rajta, mindig is tudtam, hogy jó szívű. Persze előnye is volt belőle, hiszen sokkal kevesebbet fizetett az öreg Bob-nak, mint egy hivatásos komornyiknak kellett volna. De ezen nem is gondolkozok tovább, minek feszegetni azt, hogy apám nem nagylelkű volt, hanem számító is?
A pultban álló bácsi, akiről hamarosan kiderül, hogy Mr. Jacobson, elárulja, hogy hol is találok pillanat ragasztót. A helyzet az, hogy ezzel nem lettem kisegítve, mert honnan számolva a negyedik polc? És amúgy is... Hogy kell egy ilyen ragasztót használni? Persze bizonyára nem olyan nehéz és lesz elég gógyim hozzá, de azért na... Kicsit tartok tőle, hogy valamit elrontok, odaragasztom az ujjamat a sarokhoz, vagy ilyesmi. Elhúzom a számat, lerakom a cuccaimat a pult mellé, leveszem a cipőmet és egyszerűen a pultra rakom őket, a letört sarokkal együtt. Úgy tűnik, hogy a lány totál hülyének néz a kérdésem miatt, pedig hát ő is nő! Minden nőnek volt már ilyen problémája, kellett, hogy legyen! Csak lehet, hogy nála is az a helyzet állt fent, mint nálam, hogy soha nem útközben történt és neki egyedül kellett megoldania a dolgot. Minden esetre tőle is megkapom a bűvös negyedik polcot, és egy bájos mosollyal köszönöm meg. Elfordulva vágok egy pofát, majd a megfelelő polcot kezdem el keresni. Kiszámolom, hogy az ajtótól melyik is a negyedik, odabattyogok harisnyában és a polcot kezdem el böngészni. Vajon hogy néz ki egy pillanatragasztó? Biztos valami kis tubus, nem? Pár percen belül meg is találom, miközben hallom, hogy mit beszélgetnek a pultnál. Éles a hallásom, mint egy macskának, így nem csoda, hogy a kis üzletben tisztán hallom, mint mond a lány. Dekoltázs? Lenézek a melleimre, és való igaz, hogy kicsit vágott a felsőm, de azért annyira nem látványos. Vagy az ilyen vén csoroszlónak igen? Mindegy, hogyha ez kell ahhoz, hogy segítsen összeragasztani a sarkamat, felőlem folyamatosan nézegetheti. Megtalálom a ragasztót, felkapom és a pulthoz baktatok vele.
- Az a kék jobban áll. - fordulok a lányhoz egy lágy mosollyal és mutatok arra a szemüvegre, amit az előbb próbált fel. Apró őszinte tanács, habár nem kérte, elnézve őt és engem, bizonyára nekem kicsit több érzékem van a divathoz. Remélem megfogadja a tanácsomat.
- Segítene? - nézek baba szemekkel a férfire, és tartom felé a ragasztót, illetve a cipőmet. Az persze eszembe sem jut, hogy a) kicseréljem a cipőmet az egyik újonnan vásároltra és b) hogy a ragasztó nem fogja hipphopp megragasztani a cipőt úgy, hogy egyből hordhassam is.

Catherine & Mary-Kate

-Ja, aszongya egész jól, valamik csapatkapitány vagy mifene.
*Mr. Jacobson csak mondja, én meg bólogatok. Persze, csapatkapitány, minden srác ezt mondja aztán kiderül, hogy csak a cserepadon ülnek arra várva, hogy véletlenül az edző őket intse a pályára a mellettük ülő, félig sérült nagy ász helyett. *
-A gimiben vagy az egyetemen?*Érdeklődöm vissza nehogy azt higgye, hogy nem figyelek, de persze én mindenre, és nem hátrány ha kiderítem ki is az a srác aki három ládát képes felemelni egyszerre. Közben találok pár képeslapot, az egyik elég vicces és el is nevetem magam, körülbelül akkor amikor nyílik az ajtó és berobban egy csaj, tele szatyrokkal, tűsarkúban, csilivili kis szoknyában. Ja, plázacica aki sikít ha letörik a körme. Gondolom én és visszafordulok Ash képeslapja felé. A polcra teszem a többi mellé és messziről nézegetem melyik néz ki jobban és elképzelem ash arcát amikor megkapja. Melyik változat lenne szórakoztatóbb? Kibontom a még ki sem fizetett chipset és rágcsálni kezdem, az élet a trafikban tovább folyik az életmentő segélykéréssel. Pillanatragasztó, cipősarokra. Olyan mint a letört köröm, kész borzalom és hallatlan, hogy ilyesmi megtörténik és különben is….Magamban borzadok, a szemembe húzom a kalapom ami jó érzéssel sem mondható, hogy csinos, inkább polgárpukkasztó. Apa horgászkalapja, csak leszedtem róla a csalikat. Komolyan! Miért rakják rá amikor ott van az egész láda tele csalikkal? Mintha nem tudná mindenki, hogy pecázni megy még fel is írja a fejére, hogy „Horgász vagyok ne közelíts!” Mr. Jacobson kissé zavartan hebeg aztán hátra mutat egy polc felé.*
-A gimiben.....A hátsó sorban kisasszony, a negyedik polcon balra.
*Még köszönni is elfelejtett, gondolom a dekoltázs miatt, hiába hatvan éves attól még pasi. Tovább eszegetek, és elmerengek azon amit Mr. Jacobson mondott a srácról, úgy tűnik pont az eszméletlen jó pasiról van szó; Daltonról akiért minden lány oda van. az eszegetés csak addig tart, míg Mr. Jacobson rám nem szól eszmélve a váratlan történtekből.*
-Te meg Mary-Kate tedd le azt a chipset amíg nem fizetted ki!
*Naná, hogy ledobom, még a torkomon is akad, főleg azért mert a csaj hozzám szól. Nem attól krahácsolok, hogy megszólított hanem attól amit kérdezett. Nekem tűsarok problémám? Vak ez a lány vagy mi? Úgy nézek ki mint aki tíz centis tornyokon tipeg?*
-Hátsó sor, negyedik polc.*Mutatok most már én is hátra unottan de elképedve. Fogom a zacsikat, két képeslapot mert nem tudok dönteni, legfeljebb a másikat megkapja Ash jövőre, és a pulthoz caplatok a tornacipőmben. Csak most nézem meg jobban a lányt, tisztára mint a húgom, tiptop, rendezett, tiszta és loknis, már ami a kalap alól kilátszik. Mindent rápakolok a pultra és hozzácsapok egy rágót, de még nem fizetek. Kíváncsi vagyok mit csinál a csajszi, ezért a pult mellett lévő forgó tartóról leveszek egy napszemüveget és próbálgatom a kicsi tükörben nézegetve magam.*
-Ehhez mit szól Mr. Jacobson? Elég dögös? Vagy vegyem azt a nagy fehéret? Az most divatos. *Mr. Jacobsonról tudni kell, hogy fingja nincs a divatról, ő csak árulja a cuccokat de tanácsot adni azt nem tud, viszont nagy szemeket mereszteni a kitört sarkú cipős csajra igen és még vigyorog is. Nahát, a vén kujon.* -Mr. Jacobson, vigyázzon mert kiesik a szeme és poros lesz.*Megfordulok és háttal nekidőlök a pultnak, és úgy nézem mit csinál a lány. Ha esetleg a keresgélés miatt letette a szatyrait, közelebb megyek hozzájuk és belekukkantok. Nem, nincs lelkiismeret furdalásom, és gátlásaim sincsenek.*

külcsín ξzenécske

- Ah, hál'isten! - rontok be a boltba lihegve. A járásom furcsa lehet, és az is feltűnhet egyből, hogy néhány szatyor lóg a kezemen, a fekete válltáskám mellett.
- Üdv! - lépek mosolyogva a pulthoz, bár a mosolyom nem túl őszinte, hiszen látszik, hogy kicsit ki vagyok fáradva. Hogyha végigmérnek a boltban lévők, egyből megláthatják, hogy mi is a problémám.
- Mondja, hogy van pillanat ragasztója! - nézek szinte könyörgő, kiscica szemekkel az eladóra, aki az egyik vásárlóhoz beszél. Értetlenül fordul felém, és végigmér. Láthatja, hogy egy sima fehér top van rajtam, néhány kisebb kiegészítő, egy sárga miniszoknya (ami alá észrevétlenül be van tekerve a farkam), egy kellemes fejfedő (ami alatt a füleim rejtőznek) és egy fehér magas sarkú cipő. Ebből adódik a furcsa járásom problémája, ugyanis a bal cipőnek egész egyszerűen letört a sarka.
- Tudna segíteni? - rakom fel a cipőt a pultra és úgy nézek reménykedve a férfire.
- Még nem volt ilyen problémám, de örülnék, hogyha legalább addig kibírná, míg felszállok a buszra, vagy ilyesmi. Azért mezítláb mégsem mászkálhatok... - nyöszörgöm elhúzott szájjal. Remélem, hogy a férfi tud segíteni. Körbenézek és kiszúrom a képeslapos lányt.
- Esetleg te nem tudsz segíteni? Nem volt még ilyen problémád? - fordulok a lányhoz teljesen kétségbe esetten.

Catherine & Mary-Kate

*Áldott legyen a suli, béke poraira. Nem értem hogy tud Ash ennyit tanulni, és még élvezi is. Talán tíz percig bírtam vele a könyvtárban aztán eljöttem, a végén még túl sok tudomány megy a fejembe és szétdurran. Viccet félretéve, örültem, hogy vége lett a napnak, nem hogy még tovább cseszegessem az agyamat olyan dolgokkal amik az életben nem fognak kelleni, ráadásul önként. Ültem bent eleget büntetésből ahhoz, hogy az életem elkövetkezendő összes évére elegem legyen a suliból. Sokkal jobb szórakozás a haverokkal csellengeni, zenét hallgatni és megvitatni hol lesz a Black Mice újabb koncertje. Estére terveztem egy kis lazulást a húgommal meg Sly-al, vagyis kelleni fog pár zacskó chips és miegymás amivel kihúzom a film végéig. nagylelkűen Ash-nek is veszek majd, persze az ő pénzéből, neki mindig van valahonnan, pedig ugyanannyit kapunk mióta lejárt az előző évi büntetésünk és megcsináltattuk a kocsit is. Jóéég! Már majdnem egy éve volt, nem sokára újabb bulit szervezhetünk, a kérdés már csak az, hogyan győzzük meg a szüleinket arról, hogy képesek vagyunk nem megismételni a tavalyi bulit. Pedig jól sikerült, azóta is emlegeti mindenki, csak épp azt nem tudjuk, hogy a társaság egy része hol kötött ki,ugyanis mi a parkba nem jutottunk el. Helyette lebontottuk a fél kocsit, összevéreztettük a kárpitot, anyáék nyoszolyáját, a padlószőnyeget, összetört a kedvenc vázája és a keresztanyja urnája. Utóbbi volt szerintem a legborzalmasabb, miután Ash felporszívózta. Csodás emlékek, már tudom is mit adok ajándékba Ashnek a szülinapjára.
Befordultam a sarkon és beléptem a kedvenc trafikomba. Mondjuk trafiknak nagy volt, rendes boltnak meg kicsi, de ezért imádtam. Itt minden volt amire szükségem lehet gyorsan és Mr. Jacobson is jó fej.*
-Üdv Mr. Jacobson! Hogy s mint ma délután?
*meg sem vártam a választ, úgy is utolér a hangjával, csak intettem neki és már mentem is hátra csokikhoz. *
-Ahoj Mary-Kate, jó szelet! *Ugye mondtam? Mr. Jacobson hajóskapitánynak képzeli magát, azt állítja, hogy egyszer régen amikor még jó volt a dereka és nem sípolt a tüdeje, volt egy hajója és azzal csorgott le az Amazonason. Aha, én meg apáca vagyok. A hangja meg akkora, hogy az üzlet hátuljában is tisztán lehet hallani, vagy tényleg ilyen erős orgánuma van az öregnek vagy nagyothall, de akkor meg szelektíven. Azt például, hogy szólítson MK-nak, rendre elengedi a füle mellett. Szerencsére a kisasszonyozásról le tudtam szoktatni, csak egy Yankees bajnoki meccsre szóló jegy kellett hozzá, azt meg könnyedén lehet szerezni csak némi pénz és sok kapcsolat kell. Lekaptam négy csokit a polcról, az egyiket kibontottam és máris beleharaptam. Hörcsögként mentem a chipsért és válogatni kezdtem.*
-Csak a csúzom kínoz megint, de már van kisegítőm. Estére jön is itt van négy órát zárásig. Jó firma legény, aszongya focizik.
-Focizik? *Felkapom a fejemet. Ha focizik tényleg jóllehet. Érdemes lenne visszajönni és megnézni. Hümmögök egy sort és lepakolom a fél polcot mire megtalálom hátul a kedvenc hagymás chipsemet, a többit otthagyom szanaszéjjel a kétszersültek között. Lássuk csak kell még üdcsi és rágó.....Ash-nek képeslap. Az ajándékhoz. Mindent ami a kezemben van leteszem a képeslapos polc mellé a jégrémes hűtő tetejére és elkezdem nézegetni a lapokat. Szülinapos, vicces vagy komoly legyen? Egészen beleveszek a nézegetésbe, csak fl füllel hallom Mr. Jacobson dumáját a fiúról aki ezek szerint szőke és zöld szemei vannak, széles válla és olyan erős, hogy "képzeld el Mary-Kate három ládát is fel tud emelni egyszerre!"
~Három ládát? Hmmm~ *Találtam pár képeslapot, de nem tudtam dönteni, ezért újra átnéztem őket, a többit pedig visszatettem, természetesen nem oda ahol a helyük volt, kész káosz maradt utánam, de Mr. Jacobson majd rendet rak, vagy az új fiú, engem különösebben nem érdekelt.*

külcsín ξzenécske

A hozzászólást Mary-Kate Baker összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 10 Ápr. - 16:53-kor.

Tárgy: Re: Catherine & MK - Rend a lelke mindennek

» Catherine Leroux
» Catherine Miller
» Catherine és Kayden- Macskanő és a denevérember