Ashley & Isaac a nyári táborban

Ashley & Isaac

- Ezt.. nem mondod komolyan. Olyan, mint te, de csak akkor ha érdeke fűződik hozzá? Érzed az ellentétet? Te nem azért akarsz segíteni, mert érdeked fűződik hozzá... vagy mégis? - azért tényleg nevetséges és el is mosolyodom, annak ellenére, hogy nem vagyok épp a legjobb kedvemben, de akkor is nevetséges már maga a megszólalás is, hogy ők mennyire hasonlítanak egymásra, ha egyszer a testvére önző és csak akkor tesz valamit, ha érdekében áll, míg ő segíteni szeretne, mert szeretne és kész, mert rosszul érzi magát a miatt, ahogyan tönkre vágták az életemet. Azért ez nem olyan gyakori dolog és a testvérében jó eséllyel fel se merült volna ilyesmi, még a tudná is az igazat, nem véletlen, hogy ha tényleg ő lett volna itt, akkor fel sem merül bennem, hogy elmondjam az igazat.
- Persze, hogy fontos, a fiam után a második legfontosabb a motorom, főleg hogy azt használom közlekedésre és... egyébként is. - sokkal könnyebben találok melót, ha ott a motor is, hiszen lehetek futár is teszem azt, bár sosem voltam oda az ilyen kötött melókért, de van az az ok amiért még én is hajlandó vagyok változtatni és a fiam pontosan ez az ok, még ha Bridget ezt nem is hajlandó elhinni, bár néha úgy érzem, hogy ez az egész csak arra jó neki, hogy legyen amivel zsarolhat engem. Azért a felajánlása tényleg meg lep, mert ez azt jelenti, hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot, nem pedig csak körített, tényleg segíteni szeretne és nem csak apuci pénzét költené a dologra és tudná le gyorsan.
- Végül is talán... ez így még rendben is lehet, bár persze Bridgettől függ, hogy ő belemegy-e egyáltalán. Előbb vele kell beszélnem... te pedig beszélsz a testvéreddel, hogy húzza meg magát? Nem vicceltem, hogy a diri sok mindenre képes. - bár azt nem tudhatja pontosan, hogy esetemben miket vetett be, de sejtheti, hogy ha még én is tartok tőle, akkor nagyon is komoly a nő és jobb, ha ők is inkább meghúzzák magukat, mint, hogy a gyufát húzzák ki. Annak csak rossz vége lehet és épp itt az ideje, hogy ezt végre szépen felfogják mind a ketten.

♫ Girls ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello szöszi! ◊ ©

Isaac & Ashely

- Jó, te nem ezt a szót látod rá a legmegfelelőbbnek, de én azóta ismerem, hogy megfogantunk. Ő olyan, mint én, csak nagyon titkolja. Tud ő segítőkész lenni, de miért tenné, ha nem fűződik hozzá érdeke? Kiegészítjük egymást.. Viszont.. én segíteni akarok. – Bólogatok rendszertelenül véve a levegőt. Nem csupán azért, mert Isaac valami hihetetlenül dögös pasi, hanem szó szerint rámtört a lelkiismeretfurdalás, és azonnali megoldásokat akarok. Bármit, ami miatt jobb lesz neki, én csak úgy nyugodhatok meg. Viszont ha ez a Bridget a gyereke anyja, akkor nem csodálom, hogy tőlem sem akart csókot, és MK is csak úgy lesmárolta, vélhetően még mindig bele van zúgva abba a lányba, meg logikus is, hogy egy család legyenek.
- Ha te ezt az életed szereted, akkor nem kell, hogy rosszul érintsen. Ha meg változtatnál a kedvéért, akkor lehet hogy csak azért nem megy, mert egyedül vagy. Ha a motorod ennyire fontos volt, akkr mindent meg fogok tenni, hogy valahogy megoldjuk. Sürgősen. – Hiába hiszi rólam, hogy csak egy szöszi kislány vagyok, akinek semmilyen felelősség nincsen a kezében, ez koránt sincsen így. Mindig is a komoly dolgok érdekeltek, a tanulás, a kutatás, igenis szeretnék cápaagy kutató tengerbiológus lenni, erre tettem fel az életemet. És vannak kapcsolataim, de szerelőket pont MK tudna intézni. Mivel Isaac nem hiszi, hogy pénzzel tudom támogatni, valahogy máshogyan kell megoldani.
- Példának okáért beállhatnék a barátnődhöz bébiszitternek, hogy kapjon pénzt, amíg a motorodat meg nem javittatjuk. Mosok főzök, takarítok, és vigyázok a picire. Akkor duplán jól jár, mert addig egy kicsit kipihentebb lesz. Ez így megfelel? – Nemleges választ úgyse fogadok el, lassan tényleg belenyugodhatna, hogy nem csak nyafogni tudok, és rémüldözni, hanem makacsul ragaszkodok ahhoz, hogy valami megoldást találjunk. Mellé támaszkodom a falnak, hogy végiggondoljam a lehetőségeinket. Tudom, hogy felelőtlenek voltunk, de ezt most meg kell oldani, mások élete azért mégse menjen már tönkre csak mert nem tudok vezetni.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Ashley & Isaac

Végül is ideje tiszta vizet önteni a pohárba, úgy érzem, hogy ő jóval nyugodtabb természet, mint a testvére és talán nem lehet abból baj, ha kiadom magamból a bajomat. Úgyis épp eléggé feszít már belülről, jobban fogom érezni magamat, ha beszélek legalább róla, még ha az természetesen nem is oldja meg egyből a problémákat. És persze elképed, úgy istenesen, amikor megérti végre, hogy az alap amúgy is jogos indokokon kívül miért viselem annyira nehezen ezt az egészet. Nem csak a motoromat tették tönkre és én sérültem meg a kis akciójuk miatt, hanem mindennek sokkal komolyabb következményei lettek és jól sejtettem gőzünk sincs igazából a valódi élet nehézségeiről, nem csoda, ha fel sem fogják, hogy mit okozhatnak egy-egy ilyen kis akcióval.
- A húgod aranyos? Ez tényleg a megfelelő szó? És nem tudom szöszi, hogy miben segíthetnél. A motorom javíttatása nem kis összeg és Bridget is várja a pénzt a gyerek miatt, de jelenleg finoman szólva is le vagyok égve, a diri meg... - hangosan fújtatok egyet. Na ez a másik véglet. Néha érezhetném úgy is, hogy nekem semmi se sikerül, de őszintén szólva nem vagyok az a nyafogós típus. Megoldom a dolgaimat, mert erre tanított az élet és erre is kényszerülök rá, tehát ezt is meg fogom oldani... valahogy, csak még egyelőre nem tudom, hogyan, mert a diri egyre keményebb kérésekkel áll elő, mert tudja, hogy nem igen van választásom.
- Végülis... - azért elmosolyodom, főleg hogy ennyire a szája elé kapja a kezét csak mert kiejtett egy csúnya szót. - Nem rossz csaj... a fiunk fontos neki, de elég sok balhém volt, valahol... megértem, hogy besokallt, csak tudod elég nehéz lemosni az embernek magáról a sok szarságot, ha már rajta van, még ha akarja is. - na igen, én azért a magam módján igyekszem, kevesebb a balhém, de mit tegyek, ha leginkább olyan haverjaim vannak, akik nem épp azok a békés és kedves alakok? Kihúzom magamat a rossz dolgok alól, pizza futárkodásra is lett volna esélyem, de ez elég nehéz motor nélkül. Mart a tábor, ami lássuk be szórakozásnak is megteszi és mivel nem vagyok együtt Bridgettel... de közben tudom, hogy kell a pénz, tehát nem nagyon tehetem meg, hogy eljátszom a lehetőséget.
- Egy kis zsebpénz? Kétlem, hogy bármire is elég lenne. - rázom meg a fejemet és ezúttal csak a szám széle rezzen meg, látszik ugyan belőle, hogy majdnem felnevetek, de visszafogom magamat. Nincsenek elhalmozva... a motorom az első, én karistoltam össze rá a pénzt, álmodni sem mertem volna olyasmiről, hogy a tizenhatodik szülinapomra kocsit kapok. Jó vicc... még hogy nincsenek elhalmozva. - Mindegy... majd megoldom. - rántom meg végül a vállamat. A falnak dőlve mélyet szívok a cigiből, a fejemet a hűvös kőnek döntöm, hátha az segít egy kicsit rendbe szedni a gondolataimat. Nem hiszem, hogy egy szöszi, aki alig ért bármit is az élethez túl sok mindenben tudna nekem segíteni és azt sem hiszem, hogy gyerekmegőrzésből olyan nagy pénzeket karistolt volna össze.

♫ Girls ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello szöszi! ◊ ©

Isaac & Ashely

Elhúzom a számat, nem gondolom magamat úri kisasszonynak. Igaz, hogy szép kertvárosi házban élünk anyáékkal, de nem vagyok hercegnő, meg semmi ilyesmi. Valamiért ő lejebb helyezi magát nálunk, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Egész kedves fiú lenne, jót mulattunk annak ellenére, hogy tropára ment a motorja, amit sajnálok, de mi próbáltunk utána segíteni, igaz azzal már nem értünk el sajnos sok mindent, csoda, hogy a varrásba nem kellett úgy igazából belekezdenünk. Tudom, hogy nem az a célja, hogy sajnáltassa magát, de igenis át tudom érezni, hogy milyen a sorsa, még ha nem is nézi ki belőlem. Veszek egy nagy levegőt, ami már csak azért is érdekes, mert pont akkor fújja ki a füstöt, ezt sikerült jól letüdözni. Kitörlöm a szememből a könnyet, de nem akarok itt nagyjelentet, hogy már egy kis cigiblázba is belefulladok, úgyhogy én szólalok meg.
- Ez így oké, de én.. tényleg nem akartam ártani neked. Nem akarom, hogy ellenségek legyünk. Tudom, hogy hülyeségeket csináltunk, és.. – Itt elnémulok, igen, keménynek kell lennie, hogy szépen kitapossa a belét a renitenseknek, ezt tökéletesen értem. Viszont folytatja, itt még inkább elámulok. – Basszus.. Egy fiad? Jóég, akkor tényleg sokkal komolyabb problémáid vannak, mint hittem volna. Tudok valahogy segíteni? Nem kell mindenben egy kalap alá venned a hugommal. Ő is aranyos, de nem vagyunk egyformák. – Na igen, Isaac már csókolózott Mary-Kate-tel, és az utóbbi időben én is kipróbáltam volna, de vagy gúnyosan lekoptatott, vagy én rettentem vissza, tehát az istennek sem akart ez összejönni, de valami perverz barátság még kialakulhat köztünk.
- Akkor ez a Bridget egy igazi kis.. kurva. – kapom a szám elé a kezemet, nem így akartam kifejezni, de mi más lenne, ha cssak a pénz számít neki?
- Nekem van egy kevés zsebpénzem, amit egy tanulmányi útra kuporgattam babysitterkedésből, mert apa nem hisz a zsebpénzben, ha nagyon kell valami, úgyis megveszi, de rajtunk áll, hogy mihez kezdünk magunkkal, ez a kocsi is csak a tizenhatodik szülinapi ajándék volt, nem vagyunk elhalmozva. És látod, leckét akar adni, beiskolázott ide a táborba, hogy tanuljunk jómodort.. – Lehajtom a fejemet, tényleg sajnálom, és odaadnám a pénzt, ha elfogadja, amint véget ér ez a tábor. Azt hiszem meg is érdemeltük, de nekünk mégis sokkal kevésbé rossz a sorsunk, mint a srácnak.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Ashley & Isaac

- Nem, de hidd el voltam már rosszabb helyen is. Ez a tábor egészen sétagalopp, ahhoz képest, ahol én voltam már, de gondolom két úri kisasszonynak... - szúrós pillantással szökik fel a szemöldököm. Egy pillanatra még a szerepemből is kiesem, pedig elég jól hoztam eddig, de azért lássuk be egészen más életet élt a két csaj eddig, mint én valaha is. Utca kölyök voltam világ életemben, a javító ehhez képes kész rémálom. Azt se tudják, hogy mi miatt nyafognak ennyit, itt azért nem olyan vészes a helyzet és ha jól viselik magukat hamarabb megússzák, ha viszont bajt csinálnak akkor csak rosszabb lesz. Mindenesetre játszom tovább a szerepet, hiszen tudom, hogy kicsoda ő. Az apró jelek tökéletesen elárulják, de még egy kicsit szórakozhatunk. Nem csoda, hogy szélesen elmosolyodom, amikor érzékelem a mozdulatot. Na igen a jó kislányokra a magam fajták még inkább hatással vannak és hát MK-t sem volt nehéz levenni a lábáról, de ő jó eséllyel mindenkivel pont ugyanígy viselkedik, tehát az nem meglepő, de Ashley... Ránézésre is az a típus, aki mindent tökéletesen csinál, aki jól tanul, aki mindenben ott van elsők között, minden bizonnyal jó néhány klub vezetője az iskolában és a többi és a többi. Én ellenben nagyon nem vagyok oda a szabályokért és természetesen a kishölgynek ez veszettül izgatja a fantáziáját, amit végül is valahol meg is értek, viszont pont e miatt gondolom úgy, hogy rá hatással is lehetek, ahogyan a testvérére soha, aki kétlem, hogy bárkivel is együtt tudna érezni.
- Ha azt nézed ide ilyen ember kell, hogy kordában tartsa a nehéz eseteket. - vonom meg a vállamat, aztán csak előkapok egy újabb szál cigit, miután az előzőt már elpöcköltem és lazán nekidőlök a falnak. Szépen lassan gyújtom meg, szívom be, majd fújom ki a füstöt, mintha csak azon hezitálnék, hogy ténylegesen elmondjam-e, amit akarok, hogy egyáltalán van-e értelme. - Szóval hercegnő... tudod én sem épp jó kedvemből vagyok itt, de kell a meló és kell a pénz, mert... - elhallgatok és csak sandán nézek rá oldalra, még mindig nem bízva abban, hogy jó ötlet elmondani neki az egészet. - Gondolom sejted, hogy már benne vagyok egy jó ideje a rendőrségi nyilvántartásban, azt viszont nem, hogy... van egy fiam. Becsúszott, a csaj viszont megmondta, hogy még egy balhé és az életben nem látom többet. És ti voltatok aranyom a még egy balhé, meg a torpára ment motorom, amire nincs pénzem, hogy javíttassam és persze amikor beállítottam Bridgethez másnap sérülésekkel és... gyalog... A diri tudja az egészet és kihasználja, hogy nincs választásom és ha alám tesz, akkor csak még szarabb a helyzet. Érted már szivi? Szétcsesztétek az életemet és csodálkozol, hogy pipa vagyok? - újabbat szívok a cigiből. Nem vagyok most látványosan mérges, azzal nem érek el túl sokat végül is, de talán felfogja, hogy miért is nem vagyok annyira oda értük és hogy az a kis gázolás nem is csak annyit jelentett, hogy szétkapták a motoromat, vagy hogy megsérültem, vagy rájöttem, hogy a két csaj konkrétan közveszélyes, hanem számomra sokkal többet. A fiamat nem láthatom, viszont kiszolgáltattak a nőnek minden tekintetben. És csodálkoznak rajta, hogy nem vagyok velük kedvesebb.

♫ Girls ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello szöszi! ◊ ©

Isaac & Ashely

Már régóta nem vagyok olyan ügyes kis színésznő, mint régen. Elszoktam attól, hogy felvegyem a hugom alakját, ráadásul a különbözőségek miatt ez már nem is megy olyan könnyen. Viszont aki még keveset látott minket, nem biztos, hogy észreveszi a nyilvánvalóan árulkodó jeleket. Isaac viszont rosszfiú, az átverések mestere, így kezdek egyre jobban elbizonytalanodni, hogy sikerülhet-e. Ráadásul miért is teszem? Hogy infót csaljak ki belőle? Hogy bosszút álljak, amiért bántani akart? Abban igaza van, hogy csak magamnak köszönhetem mindazt, ami történt. A kalandok nem nekem valók.
- Trükkökkel? Pocsék a hely, az igaz.. Te talán jól viseled, ha bezárnak? – Kérdezem felvont szemöldökkel mosolyogva. Ehhez még szerepet sem kell játszanom, mindkettőnkben felmerülhet ez a kérdés. Isaac igen szabadszellemű, ő aztán megértheti, hogy nem túl jó érzés senyvedni valahol, ahova akaratod ellenére zártak. Közelebb jön, s én egyenlőre nem tágítok, igyekszem beleélni magamat a hugom cipőjébe. Annyira azért nincsen nehéz dolgom, hiszen Isaac nagyon dögös, eddig mindig pirulásra késztetett, mert titkon igenis vannak olyan vágyaim elképzeléseim, amik Mary-Kate-re jellemzőek inkább de már nem vagyok kicsi, akár én is kipróbálnám.
- Kifejthetnéd, igazán kiváncsivá tettél. – Billentem meg a csípőmet, amikor már egészen közel vagyunk egymáshoz, és határozottan büszke vagyok magamra, jól játszom a testvéremet, ezen felül viszont a saját határozottságom is előtérbe kerül most. Abból próbálok meríteni, hogy amit én célként kitűzök magam elé, azt megszerzem. Igaz, hogy fiúk terén nem vagyok egy ügyes csábító, főleg a tanulmányaimban próbálok kitartó lenni. Nem is tudom hirtelen, hogy mit szeretnék, mert bármennyire is bunkó volt, mellette meg vonz, mint bogarakat a fény. Így egy pillanatra lepődök csak meg, amikor Isaac közelebb hajol, már emelném a karjaimat, hogy a nyakára kulcsoljam őket, amikor megint nem történik semmi. Most.. mi a jó élet van már? Mégsem mérgelődök látványosan, mert megszólal, és az sem kevésbé érdekes.
- Azt hiszem pontosan tudod, hogy Ashley vagyok. Ne haragudj, én.. ez nem az én világom. Nem akartam, hogy elüssünk, béna voltam, és utána megint, sokszor. Ez az egész... csábítás izé, bocsánat. Békén hagylak, jó? Jó lenne már otthon lenni, de mindegy, megérdemeltük asszem. És.. az igazgatónő meg.. Tudod néha a pedagógusok azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, de.. mivel bánt téged? – Nyelek egy nagyot, már nem próbálok meg csábosan nézni, elfogadom, hogy lebuktam, és beismerem, hogy hagynom kéne a fenébe ezt az egészet. Hátha törleszthetek neki, ha már ennyi fájdalmat okoztunk neki.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Ashley & Isaac

Talán egy-egy másodpercre elbizonytalanít, de vannak árulkodó jelek és persze vannak eszközeim is, hogy teszteljem vajon jól látom-e azokat az árulkodó jeleket, de nem rohanok. Épp eléggé ki vagyok most akadva ahhoz, hogy ne legyen sürgős különösebben ez az egész, hiszen mégis csak most volt egy elég nagy vitám és marha nagy szarban vagyok, hogy finoman fogalmazzak. Bármennyire is adom mindig a kemény fiút azért az én életemben is vannak nehézségek, még hozzá nem is kevés.
- Fel? Egy ilyen pocsék helyen, ahonnan milyenféle trükkökkel akartok megszökni? - béna trükkökkel, hogy mit ne mondjak és persze ebből sejtheti, hogy hülye azért nem vagyok és sejtem, hogy az is pont hogy ilyen trükk, amit most tesz. Igyekszik közelebb férkőzni hozzám, hogy aztán a nagy pofára esés is meglegyen és persze utána megadjam neki a titkos infokat arról, hogy hogyan lehet innen lelépni? Na persze, mintha elég lenne ehhez egy kód. Igazából én maximum az itt töltött időt könnyíthetem meg nekik, de a kijutást nem igazán, de persze nem olyan nagy gond, ha ezzel nincsenek igazán tisztában, sőt különösebben nem izgat, ha balga reményekben ringatják magukat.
- Lenne pár ötletem. - mosolyodom el, aztán a kérdés és persze a nyilvánvaló reakciók... na ezek végképp elárulják, hiszen úgy epekedik azért a csókért, mint akit még sosem csókoltak meg igazán és persze ha a másik lenne itt, a karakánabb, akkor máris nekem esett volna, mint ahogyan tette már nem egyszer, amikor kiakadt, mint annak a rendje. Nem meglepő, végül is adtam rá okot, de ez a higgadt viselkedés, nem vall rá. Viszont lassan körvonaladózik az ötlet is a fejecskémben. Mások ők ketten, de elérhetem, hogy a szolidabb kis angyal megsajnáljon... megpróbáljon megérteni és máris nyert ügyem van, ha egymás ellen fordulnak. Így aztán bár közelebb hajolok, de aztán az utolsó pillanatban csak egyszerűen ellépek mellette, a cigit a földre dobom és beletaposom a fűbe. Szinte csak pár milliméter választotta el az ajkaimtól, minden bizonnyal így is befagyott tőle rendesen.
- A diri... egy szívtelen szipirtyó, tudja hogy nem egyszerű a helyzetem, ezért lépten-nyomon kihasznál. Elég pocsék egy helyzet és nem tudom, hogy mit tehetnék ellene, de ez téged úgy sem érdekel igaz? - oh még egy kicsit eljátszhatom, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy kicsoda is valójában, hogy csak megpróbálta eljátszani a testvérét, még ha tudom is, hogy így van. Majd meglátjuk, hogy kibújik-e a szög a zsákból netán magától is, ha elérem, hogy megsajnáljon.

♫ Girls ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello szöszi! ◊ ©

Isaac & Ashely

Régen, amikor még sokkal jobban hasonlítottunk egymásra, akkor szinte ketten tettünk ki egy stílust, így nem volt nehéz beleélni magunkat a másik helyébe. A helyettesítésnek csakis az volt a célja, hogy ha az egyikünknek nem volt kedve valamihez, akkor a másik be tudta vállalni. Mára már felnőttünk, eltávolodtunk egymástól, és ugyan még ügyesen tudjuk hozni a másik felünket, de legbelül sértő lehet, ha megtudjuk, hogy az ítélőszék nincsen oda azért az ikerért, aki most éppen nincsen „jelen”. Ebben az esetben megkapom Isaactől, hogy Ashleyként én bénácskának számítok, de izgatónak. Most ezt hogy tegyem zsebre? A lazábbakkal könnyű a helyzet, viszont a naívon meg kiélheti a perverz vágyait. Nem fut át az arcomon meglepett pír, már megszoktam, hogy Mary-Kate-et illetően ne érhesenek furcsa vélemények, de engem nem szoktak így méltatni, hogy igató. Ez elraktározom, és flegmán bólintok.
- Csak kicsit.. Feltalálom én magamat nagyfiú. – Morrantom a hugom stílusában, s oly magabiztosan indulok felé, a csípőmet ringatva, mintha csak erre születtem volna. Belül győzködöm magamat, hogy helyesen teszem, hogy ilyen csábos vagyok, lévén ki kell innen jutnunk, és le kell kenyereznem valahogy az álnok fegyőrt, akit annak idején a terepjáró aljára kentünk, utána pedig próbáltunk összevarrni. Hiszem, hogy valahogy megoldást jelenthet, ha rajta keresztül jutunk ki. Legalábbis közelebb a kijutáshoz.
- Mivel tudnál szórakoztatni? Mi a baj? – Az első kérdésem csupán általános, de gyorsan kijön belőlem a segítőkész angyal, már ráncolom is a homlokomat, ilyen szinten nem tudok kibújni a bőrömből. Szeretek segíteni, még akkor is, ha ő gonoszul bánt velünk, főleg velem, mert még mindig nem felejtettem el hogy kinevetett a felajánlkozásom kapcsán. A libabőrtől feláll a szőr a kezemen, ahogyan közelebb lép ő is, és megnyalja a száját. Csókolóztam már párszor, de nem ilyen fiúkkal. Azok sokkal... sokkal rendesebbek voltak. Egyenlőre hagyom magamat, nem akadhatok ki úgy, mint az ebédlőnél vagy a tóparton. Itt lenne az ideje, hogy én is felnőjjek végre. Így félmosollyal bólintok. Mary-Kate vélhetően itt rúgná őt izomból tökön. Én viszont elsősorban saját magammal küzdök. A mellkasára illesztem a tenyeremet, és hívogatóan nyílnak el az ajkaim. Nem tudok róla, hogy a szemeim mégis elárulnak, mert úgy tágul ki a pupillám mint egy macskának a sötétben.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Ashley & Isaac

Talán a kis játék elvonja kicsit a figyelmemet az előbbi kellemetlen afférról, ennyit már érhet, hogy vívjak egy finom szócsatát a leányzóval, főleg, hogy tudom... ő nem az a tipikus szócsatavívó, maximum most megpróbál úgy tenni mintha. De lássuk be, ha megpróbálsz átejteni egy csalót... bele fogsz bukni és én már sokkal régebben űzöm ezt a fajta életet, mint ők. Átvertek pár tanárt, netán a naiv szüleiket a helycserével, nem nagy ügy, na de hogy engem. Nevetnem kell, de végül is belemehetek a játékba, csak a vicc kedvéért, addig se gondolok arra, ami miatt most ilyen pocsék a kedvem. A cigit egy jól begyakorolt mozdulattal pöckölöm el a távolba. Párat perdülve sistereg el végül a kissé nedves fűben, amire én ellököm magamat szépen a faltól és közelebb sétálok. Futott azt fél szemmel láttam és vannak apró jelek, amikből egyértelmű, hogy kicsoda, na de vegyük fel akkor a naiv szép fiút, ha most erre van szüksége, még vicces is lehet, ha ezt megpróbálja lekezelni.
- Ha van egy kis mázlim, akkor a lazább testvér vagy. Bár tény és való, hogy Ashely is helyes, sőt... talán az a naiv kis ábrázata még izgatóbb is, na de... nekem ő túlságosan visszafogott, ellenben te... Unatkozol igaz? - elmosolyodom, habár valahol még most is látszik rajtam, hogy egyáltalán nem vagyok még kedvem teljében, de idővel majd az is meg lesz, persze ha mielőbb kiverem a fejemből azt, ami most benne van. Azért nem lépek túl közel hozzá, hiszen tudnom kell a másik elég erőteljes jellem és a végén még a legutóbbi miatt puffogásában csúnya dolgot találna tenni velem és annak nem lenne jó vége egyikünkre nézve sem.
- Szóval szórakoztassalak egy kicsit? Nekem is lenne miről elvonni a figyelmemet. - ha látom, hogy nem tesz semmi fenyegetőt, akkor óvatosan, de közelebb lépek. Még látványosan meg is nyalom a szám szélét, ahogyan végig mérem a rajta lévő hozzá nem igazán illő dögös szerkót. Vannak apró jelek, amikből látszik, hogy ez nem igazán az ő stílusa, de ezt egyelőre megtartom magamnak. Még arra is vetemedem, ha nem tesz ellen, hogy finoman a falnak dőljek épp vele szemben, csak simán tenyérrel és egy kószán göndörödő szőke tincset az ujjaim közé véve finoman csavarjak rajta párat, mielőtt még engedném visszaugrani a társai közé.

Isaac & Ashely

Úgy fest, mégiscsak nyuszi vagyok, hogy a szemközti szobával próbálkozzak meg a faházban, amelyben mi is lakunk, ezért inkább majd valami magányos alakot szemelek ki, akit talán egyedül is levehetek a lábáról, ha pedig nem találok ilyet, akkor a futás egyébként is stresszoldó, úgyhogy nem izgatom magamat, leveszem a kezemet a kilincsről, és kifelé veszem az irányt. Nekitámaszkodok a faház falának, és befeszítve tornáztatom meg a vádlimat, térd rogyaszt, rugózik, váltás! Észre sem veszem a közelben cigiző srácot, vélhetően nem felőle fúj a szél, így nem érzem meg a cigiszagot. Mégiscsak felé fordulok némi nyakkörzés után, és már a vállaimat emelgetem, hogy ne csak úgy bemelegítés nélkül induljak neki az estének. Ekkor veszem észre a jómaradat, akitől egyből lemerevedek, ám nem hagyom, hogy kihozzon a sodromból, hiszen most Mary-Kate vagyok. És lássuk be: az ő bőrébe már nem először bújok, igaz, nagyon régen volt a legutolsó, de mégiscsak komoly önbizalmat meríthetek abból, ahogyan hatással van másokra. Meglátjuk, hogy nekem mennyire megy ezúttal. A külsőm adott, csak a stílust kell hoznom.
- Vajon meg? Nem lesz olyan nehéz.. – Simítom a csípőmre a tenyeremet, és meg is döntöm kissé, ajkamra provokatív mosoly szökken, éppenhogy elnyitom annyira, amennyire Mary-Kate szokta, úgy fest ha nem is vagyok nagy színész, a másik felemet többé-kevésbé tudom hozni, hiszen tizenhat éve szinte minden percében osztozom. Viszont Isaac egy igazi nehézfiú, aki mintha minden szitán átlátna, ott a tóparton is addig húzta az idegeimet, amíg én kényszerültem feladni végül. De most nem hagyom magamat. Sőt, el is indulok felé, magamban elhatározva, hogy nem hátrálok meg.
- És te mit keresel itt kint szépfiú? Úgy festesz mint egy kivert kutya.. – Félmosollyal közeledem, ennél komolyabb léceket is megugrottam már, most sem lehet hiba.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Ashley & Isaac

Egészen jól el vagyok itt és még pénzt is keresek vele. Olyan ,mint egy nyaralás, ahol kölyköket kell pesztrálni és kicsit kiélhetem a nem létező hatalmi ambícióimat. Azért egészen élvezem a dolgot, bár nem gondoltam volna, hogy pont a két szőkével fogok majd itt találkozni, mert bár velem jól kiszúrtak de talán valahol még számomra is meglepő az, hogy itt bukkannak fel. Ettől még persze nem loholok a nyomukban, mert nincs rá semmi okom, van saját dolgom is és azért vannak a táborban női táborvezetők is, akikkel mi is időnként összejárhatunk egy-egy kiadósabb esti szórakozásra, bulira, persze csak szolidabban, hogy ne kerüljünk bajba. Ezúttal viszont fáradtan és kissé idegesen lépek ki az igazgatónő irodájának ajtaján. Azonnal előkerül a cigi és az öngyújtó is, lazán a következő ház falának dőlve gyújtok rá, a lábamat felhúzva az egyik talpamat a ház falának vetve helyezkedem el. Mélyen beszívom a tó vizétől terhes levegőt, aztán szippantok a cigiből és gyakorlott mozdulattal fújom ki a füstöt a levegőbe.
Percek múlva veszem észre az épp a közelben elsuhanni készülő szöszkét, akinek nem hívom fel a figyelmét magamra, legalábbis első körben nem. Várok, amíg elér a közelembe, amíg észre még nem vesz, de már meghall majd, ha hozzá szólok, aztán egy csendes torokköszörülés után meg is szólalok.
- Hm... vajon meg tudom tippelni, hogy melyikőtök lehetsz? - érdeklődve döntöm oldalra a fejemet, a megszokott magabiztos mosoly ugyan ott van az arcomon most is, de azért valahol, ha valaki jól meg néz látszik rajtam, hogy gyűröttebb vagyok a megszokottnál. Igen, még velem is előfordul néha legalábbis, hogy nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan szeretném és őszintén szólva nem igazán vagyok oda az ilyen helyzetekért.

Isaac & Ashely

A régi trükkhöz folyamodom, amit még vagy tíz éve vetetttünk be úgy igazán rendszeresen, a középiskolában már alig. Helyet cserélni! Ha már kétpetéjű ikrek vagyunk, legalább használjuk is olykor ki. A dolog pikantériája, hogy míg én megmaradtam szőkének, addig Mary-Kate sokszor picit aranyszínűbbre szinezi a tincseit, és ő annyira erős sminket használ, a ruhái katasztrófálisan igénytelenek, de hát megpróbálhatok lesüllyedni a hugom szintjére, hiszen a szükség most törvényt bont. Egyetlen szerencsém az, hogy legalább ő is egészségesen táplálkozik, így az alkatunk közel azonos. Így csak be kell nyúljom a szekrényébe, kivenni egy Metalicás pólót, vérvörösre húzni a számat, és sötétre a szemem alját. Egy nagyobbacska fülbevalót teszek fel, egy csilingelős karkötőt, és már kész is a Mary-Kate-hatás. A hajam picit más, de nem vészesen, és különben is, itt még alig ismer valaki, hogy ez feltűnjön. Azért a hugom álcájában megyek, mert magabiztosabbnak érzem magamat az ő bőrében, és egy laza lány könnyebben szerez kapcsolatokat is, hogy mielőbb kijussunk innen. A menza ugyanis kritikán aluli, nem figyelnek a külön étrendemre, amitől akár könnyen rosszul is lehetek. A folyosók egyikén kóválygok így az esti órákban, hátha találok valaki érdekeset, leendő szövetséges, netán valami csoportosulást, amibe be lehet lépni. Valahogy találni kéne valami műszaki zsenit, és üzenni apának. Ez a terv, hiszen a táborból még majdnem három hét van hátra, és apának meg kell tudnia hogy mi is folyik itt igazándiból. De nem, ahogyan kilépek a folyosóra, érzem, hogy mégse jó a felsőm, tisztára feszül, főleg a karomnál, ezek szerint Mary-Kate imád zülleni, és elhanyagolja a sportot, a mozgást, mert úgy fest ő vékonyabb mint én, legalábbis így nem olyan izmos. Én minden hajnalban futok, és délután is tornázom, őt csak a bulikon láttam ugrálni. Felsóhajtok, akkor inkább hagyjuk az ismerkedést, itt sem hagyhatom ki mindent, így az eredeti elképzelés helyett inkább hátat fordítok a hozzám szűrődő hangoknak, és kifelé indulok, hogy fussak egyet, legalább a hugom ruháját izzadom be, nem a sajátomat.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Nincs kiút!

Tárgy: Re: Ashley & Isaac a nyári táborban

» Mary-Kate & Ashley a táborban
» Isaac J. Kingsley
» Isaac Mendez
» Hírek
» Ashley Baker