Ethan és Odett

Tárgy: Re: Ethan és Odett Szomb. 7 Dec. - 17:51

Nem nagyon értem eleinte, hogy Odett vajon mire is akar utalni a gyűjteménnyel kapcsolatban, ezért is kérdezek rá erre, de amikor meghallom a választ, kissé fel is nevetek.
- Hű, ez nagyon lányos dolog. – hát ehhez tényleg nem tudok mást hozzáfűzni. Fogalmam sincs, hogy miért lehet olyan jó dolog sapkákat, meg ilyen csatokat gyűjtögetni, de hát a lányok biztosan másképp vélekednek erről. Nem nézem le ez miatt, se semmi, amúgy is még kislánynak tűnik. Nem is értem, hogy miért kezdem megkedvelni ezeket a fiatal kis csajszikat, valahogy eddig az X-Birtokon Quinn került hozzám a legközelebb és hát ő is távol áll még a nagykorúságtól, ahogy szerintem Odett is. Na de a gyűjteményes dolgon túllépve jönnek szóba a könyvek, amelyeket én nem kicsit kedvelek – akármilyen meglepő is lehet ez bizonyos emberek számára -, és jól hallhatóan itt most nem értünk egyet. Ez nem gond persze, de ha az ember művelődni akar és megismerni a világ dolgait, akkor ahhoz olvasnia is kell.
- Értem. Hát te tudod. – nem fogom feszegetni a dolgokat, inkább én is a zenelejátszó felé vetek egy pillantást, majd ez után vissza is térnek szép szemeim a másik csinos pofijára, és szóba is hozom a Halloween-i bált is. Azon bár nem tudott részt venni, de talán lesz még ilyesmi, mondjuk karácsonykor. Persze nem biztos, ezt azért közlöm is vele, de jó látni, hogy mennyire lelkes ezt érintően, ő tehát biztosan ott lenne.
- A bálokon kívül is könnyedén lehet ám barátkozni, de elhiszem, hogy bírod az ilyesmit, én is hasonlóan vagyok vele. – viszonzom is a mosolyát, majd ez után jöhet a következő témán, amely Párizs felé kalauzol el minket. Még soha se jártam olyan távol Amerikától, de egyszer azért megnézném magamnak, hogy milyen is lehet az a híres Eiffel-torony. Az ottani ételektől viszont kissé tartok, nem hiszem, hogy valaha is venném a bátorságot és kipróbálnék valami csigafélét. Fúj.
- Még nem ettél disznót? Nem mondod? – oké, ez most meglepett. Én azt hittem, hogy minden ember kóstolta már a disznóhúst, de hűha, hát jó sok mindenről van lemaradva a kicsike ezek szerint. – Amúgy igen, csirke is akad bőven, de akkor majd pótold a hiányosságokat. – célzok itt természetesen a disznóra, meg persze a marhára is, ha esetleg még azt se kóstolta. Ilyen kajákat kihagyni vétek, nem is tudnék élni nélkülük, ezerszer jobbnak tartom, mint a csirkéket. Na de nem kéne most kajákra gondolnom, mert lassan kezdek megéhezni és a csokoládé se old ám meg mindent, mégse akarok még lelépni tőle, főleg nem most, hogy a képessége is szóba kerül.
- Energiahullámszerű? – oké, ez most kissé még magas volt nekem, így nézek rá picit értetlenül, majd tekintek tenyerére is. Gondolom nem bemutatóra készül, az a jelenlétemben amúgy se menne.
- Hát, fura, hogy még nem jöttél rá, hogy mit tudsz. És Charles nem tud segíteni? Úgy hallottam, hogy ő nagyon ért az erők felszínre hozásához. Miért nem kérsz tőle segítséget? – végülis, azért van itt Odett vagy nem? Nem hiszem, hogy csak úgy ide hozták és semmit se segítenek neki, tehát talán idővel tényleg képes lesz megismerni teljesen az erejét, mert sajnos eddig ez így nekem is érthetetlen.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Vas. 1 Dec. - 16:14

- Bővebben kalapok, sapkák, hajpántok, csattok. Meg úgy minden, amit a fejen kell hordani. - vigyorgok lelkesen. Jó, lehet hogy én sem vagyok százas, amiért ilyen hobbim van, de én szeretem ezt csinálni. Tuti másoknak is vannak bizarrabb dolgai, amiket gyűjtenek vagy fene tudja mit csinálnak. Most mondjuk nem tettem semmit se a fejemre, mert lényegében még ki se csomagoltam. Ott hever a bőröndöm valahol a szobában és várja, hogy kipakolásszam belőle a cuccaimat. Az a kipakolás sem a közeljövőben lesz.
- Én sem azt mondom, hogy utálok olvasni. Csupán vannak olyan könyvek, amik számomra érthetetlenek és nincs bennük semmi érdekes. - nem akarom tovább feszegetni a témát, ezért ezek után inkább csendben maradok és tovább vizslatom a zenelejátszót, amit csodával határos módon sikerül megszólaltatnom. A bocsánatkérésemet elsőre nem érti. Remek...Sikerült beégetnem magam valamilyen szinten, úgyhogy próbálom megmagyarázni a dolgot, de láthatóan nincs gond, még fel is nevet a válaszomon. Nem veszem rossz néven, hisz' a sértődés messze áll tőlem, meg amúgy is, ha nevet, az egy jó pont nem? Kifújom az eddig bent tartott levegőt, mert nagyon is megkönnyebbültem. Lehet, hogy én vagyok az idióta, amiért ilyenektől tartok és sokat kérek bocsánatot. De hát ezt nálam el kell fogadni. Az idei Halloweeni bál egy kicsit elszomorít, de a közelgő karácsonyi esemény rögtön elfeledteti ezt velem.
- Hát most na. - motyogom. - Szeretem a bálokat és mivel csak nem rég érkeztem, talán tudok majd barátokat szerezni. - mosolygok vidáman. Már el is képzelem milyen mókás lehet a diákokkal mulatni egy bálon. Barátokat szerezni, sütiket enni, puncsot inni stb. Érdekes lehet, annyi biztos.
Hát igen. A pénz létfontosságú, anélkül nehezen jut el az ember egyik országból a másikba. Én csak bólogatok a mondatára. Helyesen teszi, ha egyszer ellátogat oda. Nem vagyok elfogult a szülővárosommal/országommal kapcsolatban, de mindenkinek megéri, ha egyszer az életben felfedezi Párizst. A francia ételekre terelődik a szó. Van amit megeszek, és van amit nem, mert valljuk be eléggé durva kaják vannak nálunk, de ha valaki abban a kultúrában nő fel, könnyen megszokja az ottani étkeket.
-Disznót még nem kóstoltam, csak csirkét, az nagyon elterjedt errefelé, nem? - nálunk nem akadt disznó, vagy marhahús, inkább a csirke, de az is csak hébe-hóba. Én is kérdezek tőle, bár a várossal, ahonnan jött nem vagyok annyira tisztában, még is sikerül körülírnia, így nagyjából el tudom képzelni merre lehet. Hümmögök egyet, s bólintok, hogy oké, értettem merre van. Ha valami még érdekelne onnan, akkor utána nézek valahol, ha akarok, de egyelőre lég ennyi infó. A képesség téma egy kicsit kellemetlen nekem, mert nem látom az értelmét, hogy egyáltalán mire jó. Egyelőre csak van és kész, semmi eget rengetőre nem kell számítani ezzel kapcsolatban.
- Olyan energiahullámszerű. De egyelőre fogalmam sincs mire tudnám használni, mert semmit sem csinál, azon kívül, hogy a tenyeremből ez az energia árad. - emelem fel tenyerem és meredek rá kissé csalódott arccal.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Szomb. 23 Nov. - 20:34

Ha már ismét egy ismeretlen leányzóhoz hozott a sors, akkor természetesen vele is megpróbálok beszélgetni és mivel még csoki is van nálam, lényegesen jobb a kedvem. Örülhet neki, hogy nem a morcos énemmel találkozik, mert azt hiszem, hogy azt az Ethant egy picit se szeretné. Bár… egyelőre még nem tudom, hogy a mostanihoz vajon mit fog szólni.
- Gyűjteménnyel? Öhm, bővebben? Nem vagyok sajnos gondolatolvasó, így fél szavakból még nem értek, hiszen még nem ismerlek. – kíváncsiskodom is egy picit, de amikor tovább folytatja és meghallom, hogy a könyvek nem túl érdekesek a számára, csak elhúzom kissé a számat. Hát, egy rossz pont.
- Én szeretek olvasni, rengeteg tudást szerezhetünk a könyvek által. De majd talán idővel erre te is rájössz. – vonom meg kissé vállaimat is. Nem fogok kiselőadást tartani most ezzel kapcsolatban, pedig tudnék ám mit mondani neki, de egyelőre megússza. A bocsánatkérést viszont nem értem, ezért is kérdezel rá, és kissé fel is nevetek a válasz hallatán.
- Ja nem, nem voltál érthetetlen. Ha nem értenélek, akkor azért visszakérdeznék, szóval nincs para. – vigyorodom el. Vicces, hogy ettől tart és ezért kér bocsánatot, mert hogy túl gyorsan beszél. Akadnak emberek, akik folyamatosan hadarnak és nekem speciel velük sincsen problémám. A bált említve viszont láthatóan elszomorodik a szöszi, amit meg is tudok érteni, de ahogy látom, mégis úgy érzem, hogy tennem kéne valamit azért, hogy jobb kedve legyen, nem pedig tovább rontani azzal, hogy szar neki, amiért nem volt itt Halloween-kor. Így jövök elő a karácsonnyal, amely szépen fel is lelkesíti.
- Hűha, valaki nagyon rápörgött a témára. – csóválom meg fejemet is kissé, de tényleg mulattat ez a viselkedés. Azt már látom, hogy egy nagyon is vidám leányzóval van dolgom, viszont megismerni se ártana, ezért is kíváncsiskodom az életéről, persze csak futólag, nem érintve még személyes kérdéseket.
- Ha lesz rá pénzem és lesz kivel elmennem, akkor úgyis megnézem magamnak azt a várost. – bólogatok hozzá, mert hát persze, hogy utaznék én, csak egyelőre nem tehetem meg. De még lehetnek addig simán jó kapcsolataim… vagy ha esetleg lenne itt egy teleportáló ember, aki engem is magával tudna vinni, tuti, hogy igyekeznék jóban lenni vele – legyen bármilyen természetű is -, és kihasználnám a saját céljaimhoz.
- Én szerintem sose kóstolnám meg se a csigát, se pedig a békát, se semmi ilyesmit. Jobb a marha meg a disznó. – igen, én azokért rajongok, a jó nehéz, húsos kajákért. Szerencsére elég sokat edzek is, így mindig le tudom dolgozni a felesleges kilókat és izommá alakítom. Úgy bele is melegedünk a beszélgetésbe, hogy ezt már a kanapén csücsülve folytatjuk, méghozzá a csokimat majszolgatva és mivel én is kapok kérdést, természetesen felelek neki, amúgy is rájönne, ha utána nézne idővel, hogy hol is van Denver.
- Innen nyugatra, nagyjából az ország közepén, szóval nincs éppen a szomszédban. – talán elég, hogyha ennyire írom körbe, mert nem nagyon tudom, hogy mit kéne még mondanom a várossal kapcsolatban. Ha bővebben érdekli valami, akkor majd utána olvas… hátha idővel még rászokik és megbarátkozik vele. Ahogy viszont hirtelen tér rá a képességre, felcsillannak kissé szemeim, na igen, ez a téma nem kicsit érdekelne.
- Miért, mi a képességed? – ha szerinte nem hasznos, az nem jelenti azt, hogy más szerint se az. Simán lehet, hogy valami nagyon remek dologra képes, én pedig nem kicsit vagyok ám kíváncsi, szóval meséljen csak, minden figyelmem az övé. Az anyanyelves dologra pedig csak simán biccentek, hogy értem, mert hát oké, tényleg tanulhat több nyelvet is az ember kiskorától kezdve, de most nem ragozom tovább azt a témát, hála annak, hogy van, ami jobban érdekel.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Kedd 19 Nov. - 21:02

Az tény, hogy szeretek barátkozni, legyen az állat, ember, vagy épp mutáns. Persze először egy kicsit ideges vagyok, hogy mégis mit makogjak össze-vissza, de sec perc alatt feloldódok, és máris könnyebben megy. Szeretem a zenéket, főleg a modernebb, gyorsabb számokat, amelyet nem a szomorúság jellemez. Nos, lehet, hogy mások pont épp erre vágynak, hogy egy mély depresszióba süllyedve éljék le életük hátralevő perceit, napjait. Visszatérve a suli bebarangolására. Szívesen felfedezném ezt a hatalmas helyet, mert tuti jó móka lenne.
- Hogy mivel? Általában a gyűjteményemmel szórakozok, vagy könyvet olvasok. Ez utóbbit ritkábban, mert a könyvek ritkán válnak érdekessé számomra. – húzom el számat, pedig biztos akad itt rengeteg kötet, csak én vagyok lusta átkutatni a polcokat. Meg amúgy is. Ha egy könyvbe belekezdek, nagy valószínűséggel tíz oldal után a szekrényen fog porosodni. A „bocsi” elmotyogása után Ethan rákérdez, hogy miért.
- Hát mert izé… Egy levegővel akartam mondani és egy kicsit hadartam, ezért tartottam tőle, hogy érthetetlenül magyaráztam. – így lehet érthetőbb, de sajnos megszoktam, hogy sok mindenért bocsánatot kérek. Próbálok róla leszokni, tényleg próbálkozok. Most viszont nagyon bénának érzem magam, ezért egy kis időre a padlót kezdem el fixírozni. Hamar terelődik a szó a bálra, ami most csak jobban rontja a kedvem, de hát ez van. Azt kell szeretni, ami van. Lesz még alkalmam, ebben bízok, és ha netán tényleg lenne, akkor ki fogok ugrani a bőrömből örömömben.
- Ha lesz, én ott leszek! – jelentem ki diadalittasan. Persze partnerre aligha teszek majd szert, de csak el fogok jutni és akkor jót mulatok majd. Újabb kérdések szegeződnek felém, én pedig lelkesen válaszolok is. Egyáltalán nem bánom, amiért kérdez. Ezzel csak rásegít az ismerkedésre, úgyhogy semmi gond, örülök is neki. Az csak jó, ha nő a listámon szereplő ismerősök száma, ami jelenleg igen rövid.
- Nem pont Párizsból, de pár kilométerre van tőle. – mosolygok. – Kicsit messze van, ez igaz, de mindenképp megéri egyszer oda ellátogatni. – biccentek egyet utalva a párizsi kitérőre, ha netán kedvet kapna hozzá. Nem fog csalódni senki sem, ha egyszer elutazik oda. A nyelv nehéz, az tény és való, de a franciák is tudnak ám angolul beszélni. – Fogjuk rá. A csiga még csak-csak, de valahogy nekem a francia ételek egy kicsit furcsák. Persze ebben az étkezési kultúrában nőttem fel, azért nem rajongok túlzottan a nyálkás ételekért. – magyarázom. Ideje lenne nekem is valamit kiköhögnöm, mert ha így megy tovább én mindent kitálalok magamról, Ethanről pedig alig-alig tudok meg valamit. Jó, nem baj, ha nem tudok meg mindent, de valahogy tényleg kérdezősködni kéne, ha már ő is ezt teszi. Ami a helyet illeti, máris elárul egy infót magáról ehhez kapcsolódóan, amit figyelmesen hallgatok végig. A kanapé felé invitál, én meg leülök mellé a csokit eszegetve, amiből megkínált. Ritkán eszek édességet, de ha már megkínáltak, akkor miért ne?
- Denverből? Az merre van? – nézek rá és feljebb ülök a kanapén. Kicsit tudatlan vagyok a nagyvilággal kapcsolatban. Földrajzból megtanultam, amit kellett, viszont sose érdekelt igazán, úgyhogy amit megtanultam el is felejtettem se perc alatt.
- Az Alapítók egyszer csak megjelentek és elmagyarázták mi a helyzet velem, aztán ide hoztak, lényegében ennyi. Bár még mindig nem értem hogyan működik a képességem, eddig nem sok hasznot láttam benne… - motyogom csalódottan, lebiggyesztett ajkakkal. A másik kérdésére is válaszolok természetesen, de arról nem sokat kell mondanom, hisz’ tapasztalhatta, hogy egész jól beszélem az itteni nyelvet.
- Kisebb koromtól kezdve tanulom a nyelveket. Nem olyan sokat, csak kettőt, az anyanyelvemmel együtt.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Csüt. 14 Nov. - 21:42

Szeretem mindig kihasználni az alkalmat az ismerkedésre, beszélgetésre, így most is így teszek. Egyelőre még nem tudom, hogy vajon ez a szöszke milyen jellemmel is rendelkezik, de úgy hiszem, hogy elég hamar ki fogom tudni deríteni. Oda is sétálok tehát hozzá, kezemben természetesen a zacskómmal, majd lassan nézegetni is kezdem a lemezek választékát. Akad itt bőven, azt meg kell hagyni. És hogy biztosan legyen téma, mesélni kezdek kicsit a helyről is, tehát hogy akad bőven helység, amelyet fel lehet fedezni és mint hallom, ez azért a másik számára is pozitívan szolgál. Mondjuk, ki ne szeretne egy kis felfedezősdit játszani?
- És mivel szoktad lekötni magad? – teszem is fel akkor már ezt a kérdést, hogyha már így belekezdett ebbe, de a „bocsi”-t nem nagyon értem. – Miért kérsz bocsánatot? – oké, ez most kissé érthetetlen nekem, de majd mindjárt megmagyarázza és nem lesz itt gond, remélhetőleg.
- Szóval még csak tegnap. Hűha, akkor aztán tényleg friss hús vagy. – hümmögök is kissé, de aztán ezen tovább lépve mesélek pár szót a bálról, na meg arról az ünnepről, amelynek köszönhetően megrendezésre került. Imádom a Halloween-t és a bál is remek volt, tényleg rossz neki, hogy nem jöhetett, tőlem meg gonoszság, hogy ezt így az orra alá dörgölöm, de hát ez van.
- Biztosan lesz még, talán még karácsonykor is. Bár nem tudhatom, de reméljük. – mosolyodom el kissé és ha majd megrendezésre kerül egy újabb ilyen esemény, akkor talán majd Odett-et is megtáncoltatom egy kicsit. Persze ez még messze van és soha se lehet tudni, hogy akkor is itt leszünk-e mind a ketten, de azért a lehetőség adott. Akad viszont még bőven kérdésem, melyekkel elősegíthetem az ismerkedésünket, így hát nem maradunk csendben, folyamatosan van téma, amit fejtegethetünk.
- Párizsból? Hű, akkor jó messziről érkeztél, én még sose jártam ott. – sóhajtok fel most én kissé csalódottan, mivel nagyon szeretnék világot látni, de kezdem úgy érezni, hogy erre még bőven sokat kell várnom. – És te is szereted a csigát, meg a békát? – rám is persze jellemző, hogy az ilyen dolgokat megjegyzem bizonyos kultúrákból, ahogy persze a csókot is, de azt most nem vetem fel, még egyelőre, de majd talán később… lesz mivel felpiszkálni a kedélyeket.
- Az én számomra is akad még azért olyan hely, ahol nem jártam, de igyekszem felfedezni a birtok minden egyes zugát. Durva, hogy egy ilyen helyen élhetek, azért eddig nem laktam ekkora luxusban. – árulok is el magamról még néhány aprócska információt, miközben a kanapéra csüccsenek, ahova szerencsére a lány is követ. Oké, ez azért jó, hogy nem pironkodik, hanem simán leül mellém, mindenféle félelem nélkül. Mivel jó kislány, ezért csokit is kap, tehát most már majszolhatjuk azt akár együtt is.
- Még csak néhány hete érkeztem, szóval végülis én is újnak számítok itt azokhoz képest, akik már évek óta itt vannak. De én nem jöttem túl messziről, csak Denverből. Tényleg, te hogy kerültél egészen Franciaországból ide? És nincs semmi bajod se a nyelvvel? – oké, érzékelem, hogy tökéletesen megértjük most egymás szavait, de akkor is furcsa ez így nekem. Ezek szerint Charles-ék kutatása más kontinensekre is kiterjed… komolyabb ez a dolog, mint amit eddig el tudtam képzelni. Én tényleg azt hittem, hogy csak Amerikában látogatják meg a mutánsokat, de hát jó nagyot tévedtem.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Csüt. 14 Nov. - 20:29

Viszonylag hamar lépek túl a kezdeti feszültségen és válaszolgatok diáktársam kérdéseire. Általában pozitívan viszonyulok másokhoz és előtérbe helyezem a jó tulajdonságaikat, így elsőre nem tűnik rossz személynek. De ez ugye az idő folyamán kiderül, egyelőre örülök, hogy az első napomon valaki vette a bátorságot –amihez nem kellett túl sok, mivel nem vagyok ijesztő, épp ellenkezőleg- és beszélgetést kezdeményezett. Úgy igazából nem vagyok egy eget rengető személyiségű lány, ezért nem nehéz barátkozni velem. Valamelyest örülök, de nem akarok semmi rosszat mondani, ami félreérthető lenne. Sajnos ez tőlem kitelik. Közelebb lép és a választékot kezdi nézegetni, közben a suliról ejt pár szót, hogy szeret itt lenni.
- Akkor nem fogok unatkozni, lesz mit felfedeznem. Bár általában le tudom kötni magam. Legalábbis részben… - hadarom el kissé gyorsan, úgyhogy a „bocsi”-t még odabiggyesztem, mert csak remélni merem, hogy értette, amit az imént mondtam. Rossz szokásom, hogy sokat beszélek, akkor, ha tényleg úgy látom jó beszélgetőpartnerre találtam. Ugyan még nem tudom hogyan fogadja ezt, hisz bő két perce lépett be a nappaliba, de csak nem fordul sarkon és menekül el, azért ennyire vészes nem vagyok.
- Öööö… Tegnap! – vágom rá a kérdésére és ugyancsak piszkál ez a bál téma. Milyen jó móka lett volna. Voltam már ugyan, de ez mégis egy másik közösség, ahol nem néznek rád fura szemmel, csak mert más vagy. Bár jobban belegondolva tuti, hogy a Halloweenhez kapcsolódott, amit Ethan következő mondata meg is erősít.
- Majd a következőre megyek... – motyogom csalódottan a lejátszót pásztázva. Sajnálom is, eléggé, mert itt lett volna a lehetőségem, hogy könnyebben beilleszkedjek. Ez elúszott…Sajnos… Ezt a kis szomorú hangulatomat rögtön elűzi, amikor felőlem kérdez. A melankólia felszívódik és inkább lelkesen mesélem, honnan éreztem.
- Franciaországból, egy Párizshoz közeli kis városból. Nagyon szép hely. – mosolygok. Inkább nem kezdek bele a nevezetességek felsorolásába, mert a végén untatnám, vagy valami, és ez nem egy jó barátkozási módszer. Pedig tényleg kellene legalább egy-két barátot szereznem, hogy ne egyedül kullogjak a folyosókon a többieket figyelve, akik jól elvannak mások társaságában. – A hely tetszik, csak még nagyon idegen nekem… Nem tudok még tájékozódni. – sóhajtok fel. Egyáltalán nem zavar, hogy sokat kérdez, inkább örülök, hogy van mire válaszolnom. Leül a kanapéra és megveregeti a mellette lévő helyet, így én lazán lehuppanok oda. A mostanáig majszolt csokis zacskót felém nyújtja. Ha már megkínált, akkor kiveszek egy darabot és elnyammogok rajta.
- Köszi. Te mióta vagy itt? – érdeklődök én is, ha már eddig ő tette ezt.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Szer. 13 Nov. - 23:07

Nem szokásom csak úgy csendben elsétálni, ha egy ismeretlen emberrel találkozom. Imádok ismerkedni, haverokat, barátokat szerezni és hogyha egy szépséges lány kerül a közelembe, akkor aztán végképp nem fordítok hátat és sétálok el. Meg is szólalok, amint mögé érek és mintha némi feszkót vélnék felfedezni a csaj viselkedésében. Hát, ezt nem igazán értem, de csak nem ellenem irányul, ha meg igen, akkor se érdekel különösebben. Megtörténik tehát a köszöntés is, én pedig lassan oda is sétálok mellé, hogy most már saját szemeimmel nézhessem meg közelebbről ezt a bizonyos lejátszót, majd lapozzak bele a bakelit lemezekbe. Nem sűrűn hallgattam ilyesmit, talán ideje lenne.
- Jó sok hely van ebben a suliban és sok érdekes dolog is. Én egészen élvezek itt lenni. – pillantok is a lány felé és bár lehet, hogy nem érdekli a mondandóm, de hát ez van. Nem fogok csak úgy csendben ácsorogni, tényleg szeretnék ismerkedni, tehát elárulom a nevemet is és hamarosan az övé is kiderül. Odett… hmm, egy Odett nevű embert se ismerek meg, ő lesz most az első.
- Hogy milyen bál? Ezek szerint tényleg nem túl régóta lehetsz itt. Mikor is érkeztél? – kérdezgetem is tovább, majd csak ez után leszek oly kedves, hogy el is áruljam neki, hogy milyen fajta bálra is utaltam az előbb. Bár nem kell nagy észlénynek lenni hozzá, hogy magától is rájöjjön.
- Amúgy Halloween alkalmával rendeztek az alapítók egy bált. Egész jó volt, ismerkedésre alkalmas. Sajnálhatod, hogy kihagytad. – sóhajtok is fel és arcomra is egy kis szomorúságot varázsolok. Nem sajnálom, én elvoltam, de ő neki tényleg jó kis alkalom lett volna ez a beilleszkedésre.
- Na és merről kerültél ide? És hogy tetszik a hely? – sose fogyok ki a kérdésekből, kezdem úgy érezni. Le is dobom magam az egyik kanapéra, majd megveregetem magam mellett az ülőalkalmatosságot, jelezve, hogy ő is csatlakozhatna ám hozzám. Sőt, vagyok oly nagylelkű, hogy még a zacsit is felé tartom.
- Csokit? – ha kér, hát vehet belőle, ha pedig nem, akkor így járt. Én azért továbbra is jókedvűen fogyasztgatom az édességet, most már le se véve tekintetemet a lányról.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Szer. 13 Nov. - 18:09

Itt vagyok, távol a szülővárosomtól, egy hozzám hasonlókkal teli épületben. Mutánsokkal, akikről eddig nem is hallottam, nem találkoztam. Nem tudtam, hogy én mi vagyok. Idővel megszokom, ez igaz, de felejteni mégsem olyan könnyű. Főleg akkor, ha sok fájdalmas emlékfoszlány között található egy, amit értékesnek ítélek. Mégis, valahányszor felidézem, vele együtt felszakadnak a sebek. Pedig igyekszek mindig vidám és kedves lenni, magam mögött hagyni a múltat, még ha ez fájdalmas is. Jobb ötlet híján most a nappali felfedezésébe kezdek, és ezzel szépen elterelem a figyelmemet a pár nappal ezelőtt történtekről. A zenelejátszó puszta látványa elég ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a nappali további részeiben helyezkedő könyveket, tévét és egyéb, mások számára használatos tárgyat. Érdeklődő tekintettel mérem végig a lejátszót, aminek működése eddig idegen számomra. Gondolom nem elég csak bámulnom rá, attól nem fog elindulni, de megkönnyítené a dolgom. A kiválasztott lemezt ráhelyezem –vélhetően a jó helyre- és felidézem magamban hogyan csinálták az otthoniak. Egy kis szerencsével megfűszerezve el is indul. Valami modernebb zene lehet, amit még csak most hallok először. Szerencsére nem túl hangos. Ezért most hálát adok az égnek, amiért ez a szerkentyű nem vonzza ide a társaság nagy részét, ezzel rám terelve a figyelmet. Vagy mégis? Az idegen hang hallatán megszeppenek, és konkrétan földbe gyökerezik a lábam. Tényleg nem kellett volna hozzápiszkálnom az itteni dolgokhoz, de amit mondott a mögöttem álló személy, nem biztos, hogy erre értette. Mindenesetre megfordulok és észre is veszek egy idősebb fiút. Meg sem kell említenem, mennyire megijedtem, végül feleslegesen.
- Üdv! – köszönök illedelmesen, ahogy azt az otthoniaktól tanultam. Ne legyek már illetlen, amiért nem köszönök, ez a másik félnél nem fontos, csak én vagyok az, akinek az eszébe az évek során keményen belevésték. A kérdésére egy pillanatra a lejátszóra tekintek.
- Találomra. Csak kíváncsi voltam, milyen zenék vannak. – mosolygok és karjaimat összefonom a hátam mögött. Nem tűnik rossz embernek, akarom mondani mutánsnak, de lehet, csak én ismerem félre a másikat. Igazából tartom magam az előbbihez és próbálok kellőképp kedves lenni, ami nálam nem nagy probléma. A bemutatkozás nem marad el, így én is vidáman bököm ki a nevemet.
- Odett. Milyen bál? – érdeklődök kíváncsian Ethanre pillantva. Nem tudom milyen bál, talán a Halloweenhez kapcsolódna? Jelmezek, ijesztő kellékek, meg hasonló? Ethan talán elmagyarázza nekem, de nem akarok túlzottan tudatlannak tűnni. Közel egy napja vagyok itt, nem nagy baj, ha nem tudok mindenről.

Tárgy: Re: Ethan és Odett Kedd 12 Nov. - 22:45

Nem igazán érdekel, hogy egyesek furcsának tartanának jelen pillanatban, de külső ide vagy oda, nem fosztom meg magam az édességek élvezetétől. Tehát most is a kemény macsós külsejű srác egy zacskó csokoládéval sétál lefelé a lépcsőn, hogy kissé álmosan és cseppet talán unott fejjel sétáljon be a nappaliba. Néha benézek ide, mert akad néhány könyv, amely már az első napjaimon felkeltette az érdeklődésemet, így néhány bekezdés olvasása bele szokott férni a napjaimban. Ahogy szinte mindig, most is teljesen fekete öltözet jellemez, tehát hosszú nadrág, sportcipő és rövid ujjú ing, melynek felső két gombja csak úgy lazán ki van gombolva. Ékszer nincs rajtam, hajam kissé kócos, de tagadhatatlanul jól nézek ki. A zacskó tehát a kezemben, melyből most éppen egy vaníliás ízesítésű darabot kapok be és kissé meg is lepődöm a szőkeség láttán. Hmm, most mondjuk még csak hátulról látom, de egy picit se rossz az, amit mutat magából, így elismerően bólintok is egyet, amelyet valószínűleg a másik nem láthat.
- Nem rossz, nem rossz. – jegyzem is meg jól hallhatóan, így vonva magamra a másik figyelmét. Valószínűleg Odett-nek fogalma se lesz arról, hogy mire célzok, mivel ha esetleg felém fordul, akkor már csak csinos pofiját nézegetem, nem pedig azt a formás kis hátsó fertályt, amely eddig a látóterem központjában volt.
- Találtál valami jó zenét vagy csak úgy találomra hallgatsz bele a lemezekbe? – kérdezek is rá kíváncsian, majd egy újabb adag csokit követően közelebb is sétálok a másikhoz, majd amikor mellé érek, tekintetemmel az előttünk elterülő választékot vizslatom. Na nem túl sokáig, hamarosan a lányka felé nézek és végül be is mutatkozom neki. Mégse akarok mindig bunkónak tűnni.
- Amúgy Ethan vagyok. Na és te? Nem rémlik, hogy láttalak volna már itt vagy a bálon. – gondolkodom is el kissé és nem, tényleg nem emlékszem rá. Persze lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de azért csinos a csajszi, talán emlékeznék rá. Mondjuk a bálon elég sok figyelmemet lekötötte Quinn, de azért vak mégse voltam, mégha a kicsikének nem is tűnt fel az, hogy olykor azért megvizsgáltam a portékát.

Tárgy: Ethan és Odett Kedd 12 Nov. - 19:32

Pár napja vagyok itt és viszonylag jó úton járok, hogy felfedezzem ezt az egész birtokot. Meg fog gyűlni vele a bajom, de csak nem nagyobb, mint a mi, régi kastélyunk. Ahogy a folyosón ballagok ide-oda pillantgatok, hogy melyik szobába nyissak be. Csak nem fogják leharapni a fejem, ha kicsit körbenézek. Addig is barátkozok a hellyel, ami nagyon is szükségeltetik. Hiányzik az otthonom, ahol közel tizennégy évet töltöttem. Most új helyre kerültem, amit otthonnak kéne neveznem. Ez még korai, hisz alig pár napja kerültem be ebbe az iskolába. Még ismeretlen, idegen számomra, de remélem, hogy be tudok illeszkedni és meg tudom szokni. Hosszas séta után megállok egy nappalinak nevezhető kis helyiségnél. Óvatosan lépek beljebb és érdeklődve pislogok körbe. Kellemes kis zugnak tűnik, ezért bátorkodok még beljebb menni. Kíváncsian vizslatom a könyvespolcot. Máris megfognak a színes borítású kötetek, de annyira még sem, hogy odamenjek és leemeljek egyet a helyéről. Be kell vallanom, egy kicsit izgulok. Talán a hely teszi, amiért még nem tudom magam otthon érezni, idővel csak megváltozik ez, ebben bízok. Lassacskán lépkedek a fal mellett, közben fülem mögé tűröm az arcomba lógó szőke hajtincseket. Észreveszek egy zenelejátszót, ami azonnal felkelti az érdeklődésemet. Mielőtt még odaszaladnék és nyálcsorgatva tanulmányoznám, előtte körbenézek, hogy más is tartózkodik e itt. Tiszta a lelkiismeretem, de nem akarok úgy dolgokhoz piszkálni, hogy valaki a közönségemet jelképezi. Lelkesen sietek elé és jobban szemügyre veszem, hogyan működik ez. A könyvekkel ellentétben nagyon valószínű, hogy ezt össze fogom taperolni. Észre is veszem a lemezeket a mellette lévő polcokon. Találomra kihúzok egyet, kiszedem a tokból és óvatosan ráhelyezem a lejátszóra. Nem igen használtam még ilyet, csak látásból láttam hogyan kell beindítani. Csak nem fogom elrontani, mert akkor szépen néznék ki. Úgyhogy a szerencsére bízva próbálom elindítani a zenét.

Tárgy: Re: Ethan és Odett