Niky Wilcox - Kámfor

Userinfó: Emily Sanders multi karaktere

Név: Niky Wilcox
Mutáns név: Kámfor
Születési dátum: 1957. augusztus 10.
Besorolás: Független
Osztályzás: Alfa mutáns

Elsődleges képesség: Teleportáció
Megjelenés: 10 éves korában
Jelenleg: A szereplő képes egy mások számára láthatatlan, érzékelhetetlen kaput nyitni két tér közé, amin képes áthaladni. Képessége elég nagy területen belül használható, és kétféleképp működhet. Ha nagy távot akar megtenni, bárhova képes eljutni a bolygón, amit már valaha látott, ám ha csak egy rövid, maximum öt kilóméteres körben akar teleportálni, megteheti, hogy csak egy megnevezés útján változtasson helyet (például: "a fal másik oldalára", "a ház konyhájába", "az épület tetejére"). Teleportálás közben képes testhelyzetet, irányt, és sebességet is változtatni, így megteheti, hogy egy zuhanásból álló helyzetbe érkezik a földre, vagy álló helyzetből lendülettel ugrik el a levegőbe a portálás után. Képes maximum hat embert magával vinni a teleportálás közben, de csak akkor, ha azok akarnak vele teleportálni. Lényegében ekkor időlegesen átadja társainak a képességét, így nem kell mind a hat személynek vele érintkeznie. Ezen kívül képes egyetlen személyt magával rántani a teleportáció közben, aki nem akart vele tartani, és ez ellen egy átlagos ember keveset tehet. Képes magával vinni tárgyakat, ha azokat meg tudja mozdítani, vagy akár nagyobbakat is, amik már mozognak (autó, motor), de egy álló, nagy tárgyat nem (sziklákat, szekrényt, lámpaoszlop). Teleportálása nagyobb mennyiségű fekete, nem mérgező, de látást hátráltató füsttel, és halk pukkanással jár. Egy átlagos teleportációban nem igazán tud elfáradni, lényegében szinte korlátlan számban közlekedhet így, de ha nagyobb teljesítményt végez (például nagyobb tárgyakat mozgat), utána ezt nem tudja megismételni egy ideig.
Jövőben: A képesség elérte végső határát, tovább nem fejlődik.
Másodlagos képesség: Éjjellátás
Megjelenés: 20 éves korában
Jelenleg: A szerplő képes teljes sötétségben is tökéletesen látni, ahogy egy átlag ember fényes nappal. Ekkor nem bántják szemét a hirtelen erős fények, ugyanis a képesség nem bekapcsol és kikapcsol a sötétben és a fényben, hanem mindig aktív, csak nappal használhatatlan.
Jövőben: A képesség elérte végső határát, tovább nem fejlődik

Jellem:
A külsőmről sem az süt éppen, hogy egy csendes, kedves jókislány lennék. Nem is vagyok az. Imádom a bulikat, a zenét, a táncot, a feltűnést, és még a sztriptíztáncosnői munkám sem zavar, kit érdekel, ha mindenki engem bámul, miközben táncolok? Csak azért nem értitek, mert nem tudjátok, milyen érzés a reflektorfényben lenni, és érezni, hogy mindenkinek Te kellesz a teremben. Vad vagyok és zabolátlan, nem áll tőlem távol az alkohol, sem az éjszakai tombolás, és nem egy futó, egyéjszakás kalandot is összehoztam már életem során. A nyelvemet is jól felvágták, csípős megjegyzéseimből jó pár akad, de csak ha megérdemled. Persze bajba kerülhetnék emiatt, de elég hamar le tudok lépni bárhonnan. Apropó, a képességemet egyszerűen imádom. Nem tudnék nélküle élni. Persze a bárban mindenki ügyes bűvésztrükknek gondolja, ahogy a bőrrucimban kilibbenek a hirtelen megjelenő füstből, de ez maga a valóság, baby. Magabiztos vagyok, nem tudnak zavarba hozni, és imádok élni. Valahol persze talán van egy gyengéd, érzékeny oldalam is, de pillanatnyilag nincsen szükségem rá, szóval nem is érdekel. Boldogan élem kis életem a peekskillben lévő lakásomban, fékezhetetlen tűzben. De ez vagyok én, és ha nem tetszik, nem kell nézni.

Külső:
Jól nézek ki, ezt nagyon jól tudom, és ki is használom rendesen. Nem csak a munkámban, de a mindennapjaimban is szeretem a szexi, feltűnő ruhákat, szép sminkeket, sokat foglalkozom a külsőmmel, tény, de ha egyszer ezért fizetnek. Fekete hajam a hátam közepéig ér, kék szemeim pedig híressé tesznek engem a bárban. Sokat edzem, az alakom jó, szabadidőmben szeretek vásárolgatni, de ettől még nem vagyok az a cicamica típus. Mégis az utcán nevelkedtem fel, megtanultam egyet s mást, hogy ne legyek annyira védtelen, amint amilyennek tűnök. Nem csak a sok utcai bunyó, de a pár éves bűnözői tevékenységem is meghozta a maga termését ezen a téren. Európában persze köröznek, de ezért is jó ez a végtelenül elhagyatott városka. Bár oda megyek, ahova akarok.

Előtörténet:
Európában születtem, Olaszországban, az eredeti nevem Rita Maria Pagani, de ezt már jó ideje nem használom, meg is lepődnék, ha valaki így szólítana. Valójában inkább ijesztő lenne, mert Rita a körözési listákon van. De erről majd egy kicsit később. Középosztályból származom, de világ életemben vágytam a luxusra, amit később meg is szereztem magamnak. Szüleim boldog házasságban éltek, és első pár évem nekem is úgy telt, mint mindenki másnak, éltem a gyermeki életem boldog napjait. Ezt pedig egy akkor még számomra is igen meglepő incidens szakította félbe. 10 éves koromban ugyanis elteleportáltam egy akkor számomra teljesen ismeretlen helyre. Mint később kiderült, még 3 éves voltam, mikor nyaralás közben jártunk itt, Portugália déli részén. Na itt kötöttem ki első teleportációm után, amikor még halvány gőzöm sem volt arról, hogyan is kéne visszamennem. Visszagondolva kicsit sajnálom a szüleim, mert azóta sem igen tudják, hogy mi történt velem, és én sem tudom, velük mi van. Később elvittem nekik egy nagyobb, lenyomozhatatlan összeget hálám jeléül. Remélem semmi bajuk. Szóval 10 évesen megérkeztem az általam teljesen ismeretlen Castro Verde nevű városba, ahol két hajléktalan fogadott be, és segített túlélni a kezdeti időszakot. Persze, jó sokat sírtam, de nem is csoda, kisgyerek voltam még, lassan hevertem ki, és csak később jöttem rá képességem valódi felhasználási formájára. Úgy öt utcán, verekedéssel, tanulással, és hasonlókkal töltött év után, ami alatt békésen gyakorolhattam képességemet, rájöttem a pontos működésére. Újabb három év tökéletesítés után készen álltam véghezvinni tervemet, amit már egy ideje dédelgettem. Említettem már, hogy vágytam a luxusra, ugye?
Pár évig jártam-keltem a helyi bank előtt, és mikor rájöttem, hogy észrevétlenül be tudok oda jutni, majd ki is, kihasználtam az alkalmat. Sok ezer dollárt zsákmányoltam, és nem álltam meg. Ekkor léptem le a nevelő szüleimtől, pénzt hagytam nekik, és róluk tudom is, hogy azóta is jól vannak. Minden esetre miután végigfosztogattam Európa nagy részét, és a nevem kikerült a köztudatba, előbb mint Kámfor, majd mint Rita is, meg kellett pattannom. Amerikába utaztam egy magángéppel, majd még feltűntem párszor Európában, ami valljuk be, nem volt nagy ügy. Persze a hatóságoknak sincsen könnyű dolga, elég nehéz egy teleportáló nyomár bukkanni, és jó sok helyen feltűntem, majd el, mint a kámfor. Ekkor lettem Niky Wilcox.  Lényegében milliomos vagyok, akinek Floridában van egy luxusvillája, de jobban szeretem az ennél züllöttebb életet, na meg még egy ideig el kell kerülnöm a feltűnést. Így kerültem Peekskillbe, ami pont tökéletesen poros, ha el akarsz bújni egy időre. 25 voltam, mikor ide jöttem, és azóta is itt élek. A munkámat is magam választottam, nem kényszerített bele senki és semmi. Lényegében bármikor haza mehetek a fényűző életembe, selyembe csavarhatom magam egy hatalmas fürdőszoba hatalmas kádjában való illatos mártózás után, majd visszajöhetek asztalon táncolni, és az est sztárja lenni. Érdekes egy életvitel, annyi biztos, de kedvemre való. És hogy mit hoz a jövő? Sosem gondolkodom ilyen hülyeségeken.