Evelyn Weston - Veszett

Userinfó: Főkarakter

Név: Evelyn Weston
Mutáns név: Veszett
Születési dátum: 1965.december 17, New York (20 éves)
Besorolás: Jelenleg törvényen kívüli, a rendőrség keresi
Képességek: Alakváltó
Besorolás: Gamma mutáns
Aktiválódás: 16 éves kor

• A képesség jelenlegi szintje:
  - Képes felvenni bizonyos állatok alakját, miután megérintette őket (jelenleg: kutya,macska,ló,farkas,medve,egér,légy,darázs,rigó), a ruha pedig vele alakul mostmár.
  - Az állati ösztönök kifejlesztették benne az ún. hatodik érzéket, ami megsúgja neki a veszély közeledtét, bár irányát és formáját nem sejtheti előre.
  - A heves érzelmek megnehezítik a képessége használatát: a hirtelen érzelemből fakadó alakváltozás esetén csak a teste változik, a ruha/ékszer/táska lehullik-szakad róla.
  - Az állat alakjában ügyelnie kell rá, nehogy átvegyék a vad ösztönök az uralmat az emberi tudat felett.
  

• A képesség távlatai: Idővel a képesség használata finomodik, fejlődik:folyamatosan tanulhat meg új állatalakokat, komoly edzés segítségével gyorsabban és többször válthat alakot, valamint részleges alakváltásra is képes lehet - természetesen mindehhez fáradalmas és elszánt tanulás útján férhet csak hozzá a jövőben.
  

Jellem: A vadon örök kaotizmusa menthetetlenül magával ragadta a lányt. Öntörvényűsége és konoksága valaha a testvéri szeretet nővéri gondosságával járt karöltve, mostanra nem maradt azonban más, csak a maró gyűlölet és elhidegülés az embertől, a világtól. A lelkét feszítő vihar ki tudja még, hogy mivé formálja? Zavarodott és - Veszett.

Külső: Átlagosnak tetsző, 170cm magas, 55kg-os, karcsú leány hosszú barna hajjal, mélybarna, csaknem feketébe hajló szemmel. Veszélytelennek tűnhet, ha távolról nézed, ám elég egy pillantást vetned a mélyszín íriszekbe, hogy visszahőkölj tőle. Annak mélyén a kaotikus, őrült harag és fájdalom tébolyító egyvele örvénylik, amely megszaggat bárkit, aki van oly bátor, hogy túlságosan közel merészkedik hozzá. Tartása hetyke, csaknem kihívó, mintha az egész világgal hadban állna, s magát a sorsot provokálná elszánt daccal.  Öltözködése hajdan az egyszerű, ám kényelmes és elegáns holmikat merítette ki - amennyire válogathatott, az árvaház adományozásából -, manapság azonban hiába is keresnél ruhát rajta a bunda alatt...

Előtörténet:  Nem volt mindig árva. 1965 hideg telén, meleg családi fészekbe született New York közelében egy kisebb városba. A gyermekkora a legédesebb éveket jelentik életében - emlékét még most is a szívében őrzi, valahol rejtve, mélyen... egy eltemetett kis rekeszben. Nem volt egyedüli gyermek. A húga 1973 tavaszán látta meg a napvilágot: Gina Weston. Csendes, tündéri teremtés, aki csillogó szemekkel lesi a szerető nővér szavait. Igazán csodálatos életük lehetett volna a lányoknak, s megédesíthették volna a gondos szülők majdani öregkorát is. Mindenük megvolt, ám kellő szigorral nem csak testi és lelki, jellemi szükségleteiket is bőségesen megkapták édesanyjuktól és apjuktól. Evy különös állatszeretete már egész fiatalon jelentkezett, a család hamar kutyával, macskával bővült hát - s mivel a lány oly nagyon könyörgött, és az iskolában is teljesített érte, hát lovagolni járhatott. Egészen 12 éves koráig.

Ő 12 volt, Gina pedig csak 4. Isteni csoda, hogy a két gyerek túlélte a katasztrofális autóbalesetet: egy férfi egyszerűen kirángatta és lelőtte az apját, amikor New Yorkból tartottak hazafelé, majd beszállt a család többi tagja mellé az autóba, és elhajtott. Üldözték talán, netán részeg volt, drog hatása alatt állt? A férfi vadul vezetett, majd egy éles kanyarban egy tompa szisszenést hallottak - aztán az első kerék puskalövésszerűn durrant, a kocsi megrándult, a rabló elveszítette uralmát az esőtől amúgy is csúszós jármű felett, s a kocsi lepördült a sávjukról: egyenest egy kamion elé.

A férfinak nyoma veszett, feltehetően elmenekült. Az anyát teljesen bezabálták az összecsókolózott fém szörnyetegek - Evy évekig rémálmodott róla, pedig csak egyetlen homályos pillantást vethetett roncsolt maradványaira. Ám ő és Gina kisebb sérülésekkel túlélték az incidenst.

A család bár szeretetben és földi javakban bővelkedett, családtagokban ugyancsak hiányt látott. Az apa és az anya szülei is korán haltak, szülői testvér híján pedig, a két kis túlélő elárvult. Az édes gyermekkor rejtette a lányok elől a felnőttek nehézségeit, ám a hatóság nem vette figyelembe a szülők gondosságát. Bár látszólag jól élt a család, a házat jelzálog hitel terhelte, amit bár rendesen fizettek, a halál beálltával, a bank elvette, ami az övé. Örökség és rokon nélkül kerültek a New York-i belváros egyik árvaházába 1977 őszén. Evy rémült volt, ám Gina még nála is elveszettebbnek tetszett - a lány hát kötelességének érezte összeszedni magát, s a húga érdekeit szem előtt tartva, vigyázni rá. Elválaszthatatlanoknak bizonyultak, s így nem is kerültek adoptálásra. Az emberek nem éltek olyan bőségben, mint szerettek volna, s ha gyermeket fogadtak volna a családba, hát legfeljebb egyet - ki akar rögtön két gyereket?! Pedig lett volna Ginára jelentkező. Nővére határozott kiállásával szemben a félénk, ám végtelenül kedves kislány igazi angyalnak számított, az érdeklődőket azonban hamar elriasztotta Evelyn goromba modora. A lány nem akart új szülőket - arról pedig hallani sem akart, hogy a húgát elszakítsák tőle.

Azon kevés mutánsok közé tartozik, akik képességüket inkább áldásként, semmint átok rontásaként élték meg. Az első alakváltása szerencsésnek bizonyult, s talán az életét mentette meg 1981-ben. Evy, bár alapvetően felelősségteljes volt a húga kedvéért, egyszer mégis hagyta magát elcsábítani a nagyobb lányokkal, egy kis éjjeli partyzásra. 16 éves kamasz fejjel, ki ne csábulna el, legalább egyszer?! Éjfélkor szöktek ki az árvaházból, ám kis híján végzetesnek bizonyult a kirándulás. A hajnali órákban a sikátorok nem veszélytelenek a fiatal lányok számára, s annak rendje és módja szerint, bele is botlottak az utca söpredékébe. A barátnői hamar cserben hagyták: ahányan voltak, annyi felé szaladtak, míg Evy sarokba szorult. Talán a stresszhelyzet volt az, ami végül védekezésként, változásra bírta a testét: életében először. Legelső alakváltása a szívéhez akkoriban legközelebb álló állat formáját öltötte fel: gesztenyepej kancává lényegült. A majd' 500 kilós, emberből lett rémülten toporzékoló, ágaskodó és nyerítő állat nem csak megzavarta, egyenest megriasztotta az utca betyárjait. Riadt halakként spricceltek szét a megiramodó kanca útjából. A lány önmagától is rémülten vágtatott végig az utcákon. Többszörös karambolt okozott a sosem alvó város főútján, amikor keresztülvágtázott rajta, s csak a vakszerencsének köszönhette, hogy egyetlen autó sem csapta el.

Ki tudja, meddig tartott volna az őrült galopp, ha egy újabb sikátorban, sarokba nem szorul? Ott aztán több órányi toporzékolás, s céltalan forgolódás után, lassanként volt ideje megnyugodni - és önmagára csodálkozni. Az állati és emberi ösztönök különös egyvelege vezette vissza a saját testébe. Meztelenségét egy rendkívül koszos, szakadt és büdös kabáttal fedte el, amit aztán egy hajléktalan, minden bizonnyal rendkívül hiányolt, amikor visszatért a fekhelyére. A lány így lopózott vissza az árvaházba - s az egetverő mázlinak hála, még csak le sem bukott!
A kabátot kidobta, a fürdőben lemosta magáról a mocskot, a szerencsésen megmenekült lányoknak (egy híján, akinek megerőszakolt, torokmetszett tetemét az utca mocskába dermedve találták) pedig csak azt mondta: sikerült neki is elszaladnia.

A sajtó napokig csámcsogott a különös estéről: amikor egyazon környéken gyilkoltak meg egy tinit, ahol egy titokzatos, megvadult ló is keresztülszáguldott, drasztikus balesetet okozva a főúton, több súlyos sérülést eredményezve. A lány gyilkosait megtalálták és lecsukták, a lovat azonban nem lelték. Néhány lap ómenként emlegette a "fekete lovat", mint a halál hírnökét, aki péntek 13-án - minthogy azon a napon történt az eset -, elhozta a halált és balszerencsét, amit aznapra ki kellett osztania. Evy bár borzadt a lány halálán, s bűntudat gyötörte a balesetért, izgatott lelkesedéssel olvasta e cikkeket: mert bizonyságot nyert az este történtekről.

Azon túl a lány kíváncsian próbálgatta képességét titokban, esténként, az udvar hátsó szegletében. Sikerei megnövelték önbizalmát, s egyre korlátait próbálgatta. A húgának nem szólt - még csak 8 éves volt, s tartott tőle, nem tudná tartani csepp száját.

Gyorsan és ügyesen tanult, ám hamar rájött, hogy komoly korlátok közé szorult: nem vehette fel akármilyen állat alakját, csak amelyiket már érintette azelőtt. Hogy erről bizonyságot szerezzen, s kísérletnek vesse alá magát, egércsapdát állított, s pár nap múltán, sikeresen el is kapott egy rágcsálót. Miután megérintette az állatot, szabadon eresztette - s még aznap éjjel magára öltötte alakját. Ez izgalmas felfedezés után, kereste az alkalmat, hogy új állatokat érinthessen meg, s kis listára jegyezte magának azok nevét, akikkel már volt dolga, ám az árvaház falain belül, New York közepén, kevés lehetősége adódott. Ahogy egyre inkább felbátorodott, gyakrabban tett éjjeli kirándulásokat is: rigó, avagy macska képében. Különleges képességével, húgával az oldalán, még ha árvaházban is, de újra szépnek látta az életet. Biológiát tanult, állatokkal akart foglalkozni: ha felnő, tanyán fog munkát vállalni, a húgát pedig ő fogja gyámsága alá kérni!

Mondják, Isten tervez, ember végez. Evy tervei sem alakultak úgy, ahogyan ő szerette volna. 1982-ben, újabb negatív fordulatot vett az élete. A mutánsok vezette háború mindenki életét megnehezítette, így az árvaház is anyagi gondokkal küszködött. Gina egyik korábbi érdeklődője pedig, igen szép összeget ajánlott a kislányért - a nővére nélkül.

A XX. században azt hinné az ember, nem lehet már embert vásárolni. Tévednek. Ginát egyszerűen megvették az árvaházból. Háború volt, ugyan ki foglalkozott vele?! Gyönyörű helyre került New York külvárosi részén, gazdag emberek fényűző házába. Még egy bátty is dukált az új élethez. Gina sírt, Evy tajtékzott, ám a gyerekek feje felett menthetetlenül összezárult a kiskorúság béklyója. Evy minden hétvégén meglátogathatta húgát - s gyakran el is repült hozzá rigóként, hogy szemmel tartsa -, így hát, mit tehettek? Beletörődtek. Evelyn, hogy látta, húga jó helyen van, lassan megnyugodott, s ha lehet, még határozottabban vetette magát tanulmányaiba. Eltökélt szándéka volt, hogy amint betölti a 21. életévét, nagykorúként elhagyja az árvaházat, munkát szerez, és mint hozzátartozó, törvényes úton magához veszi a hugát. Akkorra már Gina is elég nagy volt hozzá, hogy ezen terveit Evy megossza vele, s a kislány szívébe reményt öntsön.

Három évig jól mentek a dolgok, ám ahogy Gina egyre cseperedett, látogatásaik alkalmával egyre aggasztóbbak lettek a kislány panaszai. Bátyja, David, gyakran furcsán nézett rá, fogdosta, egyszer még a fürdőszobába is bement, s csak akkor ment ki, amikor a kislány már sírva fakadt. A szülők édesgyermekük pártját fogták, nem hitték a kislány vádjait. Evyt tehetetlen aggodalom és harag feszítette. Erején felül teljesített: napközben a tanulmányait intézte, éjjelente pedig feketerigó alakjában a húga ablakában strázsált. Aggodalmai pedig, nem voltak alaptalanok.
1985. szeptember 11. Késő estére járt. A szülők üzleti úton voltak, így a gyerekek kihasználták az alkalmat. Gina a hűvös nyári estét élvezve a földszinti teraszon laptopozott, míg Dave éjszakai bulira indult a barátaival. Amikor visszatért, részeg volt - s Ginán töltötte.

Aznap éjjel Evy elkésett. A fáradtság egyszerűen legyűrte, s nem ébredt fel este 10-kor az ébresztőre. Hajnal 2 volt, amikor felriadt. Sebesebben suhant az éjszakai égen, mint bármikor máskor, miközben egyre balsejtelem marta, és tudta, hogy elkésett.
Amikor leszállt a kert egyik fájára, egy pillanatra az ágra dermesztette csepp madártestét az iszonyat: a húgát épp akkor erőszakolta meg mostohabátyja a ház sötét kertjében.

Nem is gondolkodott, csak cselekedett. Amikor a földre szállt, barna medve alakját vette fel. A vérében perzselő indulat nem is engedte megérezni, mily sokat kivett belőle az akció: hogy állatból állattá lett. Lerángatta elkeseredetten sikoltozó húgáról a részeg fiút, s fizetségként Gina szenvedéséért, a medve most az ő sikolyaival töltötte meg az udvart. Meg sem próbálta visszafogni magát, tulajdonképpen még élvezte is: ott helyben tépte darabokra az újgazdag sihedert. Pofájában a meleg, sós vérnél és az édes húsnál talán csak a bosszú mámora volt ízesebb.

A húga törött, véres képe azonban hamar kijózanította bestiális ösztöneiből. Még csak 12 éves volt, az istenekre! A fiú nem kímélte. Evy reszketett a fáradtságtól, amikor visszanyerte emberi formáját. Gina sokkot kapott, nem nézett rá - valahova messzire révedt, üresen, akkor is, amikor már sikoltva pofozta fel. Öléből karmazsin patak csordogált - a 23 éves, ugyancsak nagydarab fiú valósággal tönkretette. Evelyn hívta ki a mentőket, ám a rendőrséggel nem fáradt - azt már a mentősök hívták a helyszínre, amikor meglátták a brutálisan szétszaggatott fiú holttestét. A mentősök megengedték ugyan, hogy bekísérje húgát a kórházba, ám ott már nem várhatta meg állapotáról a híreket: a hatóságoknak meglehetőst sok kérdése volt hozzá. Evelynt azonban ez nem érdekelte. A húgáról van szó, értsék meg! Ott fekszik, széthasított öllel, hagyják őt békén! Ott, a kórházban szállt szembe a rendőrséggel, mígnem azok, tették a dolgukat: karon ragadták, és viszonylag szelíd, ám annál határozottabb eljárással vezették el. A lány rúgkapált. Nem érezte már, hol a határ - csak a húgára tudott gondolni. Így hát amint kiértek az épületből, azt tette, amit talán nem lett volna szabad: alakot váltott, ott, a zsaruk orra előtt.

Nem tudja, mit szóltak hozzá. Nem is érdekelte. Rigóként repült a magasba, faképnél hagyva az egész bandát. Csak Gina számított. Reggelig körözött a kórház felett, ablaktól ablakig szállt, fülelt, figyelt, mígnem végül megtalálta az egyik teremben Gina összetört testét. Fehér kórházi ágyon feküdt, s a körötte jegyzetelő doktorokat leszámítva, egyedül volt, ám a képről hiányoztak az alapvető kórházi eszközök: se infúzió, se semmi. Evelyn nem értette... míg az egyik orvos nagyot sóhajtva, a kislány fejére húzta a vékony kórházi takarót, lefedve az élettől elhagyatott kis testet. Meghalt.

A fájdalom perzselő űrt szakított Evelyn lelkében. Elmenekült előle. Nem tudja meddig repült, ám amikor végül leszállt egy fa ágára, s onnét aztán az avarba, nem emberi alakját vette vissza. Nem kímélve a fáradtságtól szervezetét, farkassá lett. Az erdő talán befogadja. Az erdő talán új életet ad neki. Nem akar mást, csak felejteni. Elfelejteni az embereket. Az anyját. A húgát. Elfelejteni, hogy ő is egy ember - ki tudja, mostanra talán sikerült is már...?

1985. október 5. Az újságok óvatosságra intik az embereket a Harriman State Park-ban. Alighanem veszett farkassal van dolguk, a héten már a harmadik turistára támadott rá. Kérik, a parkban ne engedjék el egyedül gyermekeiket, még a kijelölt tanösvényeken sem, s legyenek óvatosak! Az állat közel merészkedik, békésnek mutatja magát, majd látszólag indok nélkül, támad. Ha találkoznak vele, kerüljék el, ne közelítsenek hozzá! A Park személyzete keresi a vadat. Minden héten friss hírek!

A képesség részletesen itt olvasható:

Spoiler: