|
welcome
Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
|
|
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
|
last posts
► Konyhaby Jean Grey Szomb. 28 Ápr. - 17:19 ► Folyosókby Jean Grey Szer. 21 Márc. - 17:51 |
Top posting users this month | |
i'm here
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 38 vendég :: 1 Bot Nincs A legtöbb felhasználó ( 358 fő) Szomb. 26 Okt. - 17:35-kor volt itt. |
|
|
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 28
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Vas. 26 Jan. - 16:21 | |
| Erőteljesen csapok rá a híd korlátjára, majd kissé lihegve figyelem, ahogy Sebastian elszáguld mellettem. Békítőleg kezet nyújtok a srácnak, aki jól meg is szorongatja a kezemet, amit egyszerűen csak némán tűrök. Mélyen a szemébe nézek és próbálom kiolvasni belőle, hogy most komolyan haragszik, vagy egyszerűen csak meg akarja mutatni, hogy ő a jobb? Elég nehéz dolga lesz, hiszen egészen jó kondiban vagyok, az életem nagyobb részét a vízben töltöttem, ami eléggé megmozgatja az izmokat és ez látszik is széles vállamon és nagy hátamon. Az öcskös megnevezésre kicsit megemelkedik a szemöldököm és úgy nézek a srácra. Van egy olyan sejtésem, hogy nem leszünk nagy haverok. Legalábbis baromira nem tűröm el, hogy valaki így beszéljen velem, ennyire lekezelően és lenézően. Igyekszem ezen túl lendülni, majd megmutatom, hogy mire is vagyok képes a vízzel. Visszakérdezek és pofátlanul ugratom a srácot. - Hallod... Fejezd már be ezt a kispajtásozást. Baromira nem menő ám. - jelentem ki enyhén emelt hangon, felcsattanva, ugyanis kezd valóban az agyamra menni a csávó. Még a végén belehajítom a folyóba. Nem lesz kellemes. Neki. Mikor elmeséli, hogy mi a képessége, meglepődve nézek rá. Nem szoktam lenézni embereket/mutánsokat és nem is tartom magam nagyra, de azt hittem, hogy valami extrább képessége van, ha már ekkora az arca. - Afféle röntgen látásos szitu? - teszek fel egy kérdést kíváncsian, majd a "Tégy próbára" dologgal igazán megmozgatja a fantáziámat, de az igazat megvallva nem sok minden jut eszembe. A hídhoz sétálok, majd elvigyorodom. Lassan magamhoz húzok egy vízcsíkot, leülök a híd közepére és ráhangolódok a vízre. A vízre és mindenre, ami odalent van a híd alatt. - Mond meg, hány hal úszik éppen a híd alatt. - nyitom ki a szememet és kihívóan nézek a srácra, miközben lágyan mozgatom a vizet a kezemen. |
| | |
független loneliness is a gun Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 32
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Csüt. 16 Jan. - 12:40 | |
| Ebben a mocskosul hideg időben aztán eszem ágában sem lenne itt romantikázni. Shanának szerintem van annyi esze, hogy inkább a jó meleg szobát válassza, bár még csak egyszer találkoztunk, tartalmas élmény volt. Jill pedig se melegben, sem hidegben nem jönne velem, örülhetek, ha barátként megtűr maga mellett, és ezzel el is fogytak a jelentkezők, mert rajtuk kívül valami nóném kis hódítást nem ide hoznék. Romantikus ugyan Jake-hez hasonlóan én sem vagyok, de a sok üres hódítás mögött, és az árvasággal a hátam mögött néha sikerül magányosan éreznem magam. Nem ártana, ha néha összejönne valami komolyabb. Kicsit fura lehet, hiszen ezt legtöbbször lazán vettem, nehéz lehet átszokni, de hátha jön valaki, aki tényleg meg tud fogni. Kicsit továbbszaladok Jake-en, és szerencse, hogy nem tudok róla, hogy imponálok neki a versennyel, hiszen leginkább csajokat szeretek lenyügőzni. Igaz ami igaz, nincsen egyetlen fiúhaverom sem, a szobatársaimat alkalmi beszélgetőpartnernek tekintem, nincsen köztünk kötődés. Nem vagyok azonban ellene, ha valaki akivel egy hullámhosszon vagyunk, néha összefussunk, lemossa a kocsimat, ilyesmik. A vigyort simán pajkosságnak tudom be, eszembe sem jut, hogy már valami bigén fantáziál, főleg hogy cselt vet be, és már el is szalad. Én persze egyből utána, szétárad ereimben a versenyszellem, de ekkora hátrányt, amit meglepetésből kaptam, már nem tudok ledolgozni, csak faragok rajta, az is a pihentségemnek köszönhető. - Nem gond. – Fogadom el a kézfogást, és igazi kemény markolással szorítok rá, annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagydarab, de ilyenkor illik faszagyereknek mutatkozni. Csipőre vágom a kezemet, és úgy zihálok, nem gondoltam, hogy most rögtönzött versenyt is fog tartani a tiszteletemre. Csak bólintok, nem mondom ki szóban is, hogy aha, mi a fenét keresnék itt az erdőben, ha nem ide járnék. - Csak viccelek öcskös, tudom, hogy mi az... – Vonom meg a vállamat, aztán csak lesem, hogy mir képes a vízsugárral. Esküszöm valami beültetést fogok kérni, ha az megoldható, mert az átlátó megoldásaim nem túl látványosak, maximum én tudok nyálcsorgatni, ám maximum előrehozom vele azt, amit egyébként is látnék, ha leimádkozom a hölgyről a bugyit. - Én csak attól leszek ideges, ha valaki felvág a tudásával. – Kacsintok szemtelenül, aztán csak a cseppek felé biccentek, hogy arra gondolok. Mindenesetre azért elismerem, ha valaki akár az elemekre is hatással tud lenni, csak mocskosul irigy vagyok. Odatámaszkodom én is a hídra, és lesandítok a kavargó vízre. - Ha-ha... – Rebegem szarkasztikusan, pedig nem jellemző rám. – Előnyből indultál kispajtás. Így könnyű. De ha már képesség... átlátok a kártyalapokon, és a ruhán is, ha kell. Meg a falon is akár. Tegyél próbára, aztán majd én is téged. |
| | |
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 28
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Csüt. 2 Jan. - 17:28 | |
| Egészen eddig egyedül futottam az erdő keskeny, mégis igen csak kijárt ösvényein. Azt hiszem, hogy sokan jönnek ide csak úgy magányukban sétálni,- avagy futni, mint ahogy én is persze - vagy éppen romantikázni, hiszen az aprócska folyó, ami átfolyik az erdőn nagyon csinos lehet és romantikus. Ja, biztos. Én soha nem voltam az a romantikus alkat, de tény, hogy még egy lány sem nyerte el a szívemet annyira, hogy totálisan belezúgjak. És nem s akarom, hogy ez megtörténjen, úgyhogy azt hiszem eddig egészen frankón kerültem az ilyeneket. Úgy vélem, hogy legyen mellettem mindig egy csaj, akivel az időmet tölthetem, de nem kell, hogy ez szerelem legyen. A szerelem egy betegség. És köszönöm szépen, én eddig egészséges életet éltem! A walkman hamarosan elhallgat a fülemben, hiszen társaságot kapok. Érdekes, hogy valaki pont ilyenkor jár erre, bár meg kell vallanom, hogy nem sűrűn futottam még ebben az erdőben. Csak rövid sétákat tettem az ösvényeken, és hogyha jobban belegondolok, akkor is láttam néhány embert (mutánst?) errefelé. Talán nem s olyan kihalt ez a hely, mint ahogy először gondoltam. A srác igen vicces kedvében van, hiszen egyből egy versennyel kezd, ami igen csak imponál nekem. Szeretem a jó humorú srácokat és úgy vélem, hogy ezzel a sráccal akár még egész jó haverok is lehetünk. Elgondolkozom a dolgon és rá kell jönnöm, hogy valóban nem ártana itt egy olyan gazi legjobb haver, akivel lehet hülyülni, meg ilyenek. Sok embert ismerek már, de valahogy senkivel sem sikerült közeli viszonyba kerülnöm. Kivéve azt a csinos barnát a bálon, de hát... A gondolatra egy fél pillanatig elvigyorodom, majd végül beérem Sebastian-t és bemutatkozva neki eljátszom vele ugyan azt, amivel ő viccelt meg az előbb. Vagyis enyhén rácsapok a tarkójára, majd neki iramodok. Néhány tizedmásodpercnyi előnyöm van csak, és már hallom is a fú lihegését magam mögött. Elsőnek csapok rá a híd korlátjára, de Seb sem maradt le tőlem sokkal, talán pont annyival, amennyivel hamarabb indultam. - Bocs, nem hagyhattam ki. - vigyorodom el szélesen és most már igazán, tényleg kezet nyújtok a srácnak és hogyha elfogadja, akkor barátian szorítom meg, és nem követi semmi tarkón csapás, vagy bokakirúgás, vagy ilyesmi. - Örvendek. Gondolom te is ide jársz a suliba... - tippelek, hiszen ha már rákérdez a képességemre, akkor vélhetőleg tudja, hogy ez nem egy "magániskola". Vagy legalábbis nem OLYAN, mint amilyenre az emberek általában gondolni szoktak. A kérdésére elnevetem magam. - Hogy mi? Antiszociálisság? Az milyen képesség lehet? - vigyorodom el és gondolkodni kezdek. Fejemben megjelennek furcsa emos lányok képei, meg olyanok, akik szoba-lakók a koleszban meg ilyesmi. - Ideges leszel, ha valaki a közeledbe jön és valami furcsa aura miatt eltaszítod magadtól az embereket. - emelem fel a kezemet és hókuszpókuszokat rajzolok a levegőbe, ezzel jelezve a furcsa aurát. - Elég szívás lehet az ilyesmi. - húzom el a számat egy fél percre, majd a hídhoz fordulok. A vízre nézek, egyik kezemet felemelem, mire egy vízsugár repül oda hozzám, és a két kezemet egymás fölé helyezve apró forgó örvényt jelenítek meg a két kezem között, mintha egy karika forogna szélsebesen. - Tudom irányítani a folyadékokat. Cool, ha? - vigyorgok ismét, majd a fiú felé bökök a fejemmel. - Na és te? Mit tudsz? Gyorsan futni azt nem. - vigyorgok pofátlanul a srácra, de a szememben őszinte kíváncsiság villan. Annyi féle-fajta képességet láttam és hallottam már, mindig elfog valami gyerekes izgalom, amikor valami újat hallok. Merthogy minden képesség valamilyen módon új, nincs két egyforma... |
| | |
független loneliness is a gun Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 32
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Csüt. 2 Jan. - 15:40 | |
| Igazán próbálom elűzni futásommal az elmémet kerülhető rémálmot, mely még most, az ébrenlét pillanatiban is vészterhes hollóként telepedik rám. Azt reméltem, hogy ha majd kint leszek, a friss levegő józanító hatással lehet majd rám, de nyoma sincsen az üdítő fellélegzésnek. Bármerre nézek, mintha minden fatörzs mögött valami rémet sejthetnék. És vajon mitől lehet? Lövésem sincsen, nem vagyok sem az ital, sem a kábítószer rabja, min stresszelhettem ennyire, hogy ez van? Nem tudnám megmondani. Mindegy, még mindig jobb itt kint, hogy próbálkozom valamivel, mint a tétlen ücsörgés. Fogalmam sincsen, hogy honnan jön még ez a tetves köd is, biztosan valamelyik hidrokinézissel rendelkező barom kreálja itt, hogy menőzzön a cuki kiscsajok körében. A nap lassan eltűnik, ami ismét arra emlékeztet, hogy majd aludnom kell. De nem ma éjjel. Ha kell, bekávézok, energiaital, ami csak kell. Inkább gyorsabbra kapcsolok most, hogy felpezsdítsem a véremet. Megpillantom iskolatársamat, akinek olyan furcsán ismerős az arca, de nem tudom honnan, az is megeshet, hogy csak tucatfigura, ezért nem megy a beazonosítása. Vagy... valami bulin összekoccintottunk, és eleve nem jegyeztem meg a nevét? Odakoccintok a vállára, és már húzom is le a fejemet, mielőtt kiütne, mert valami ilyesféle ösztön vezérli, tudnám miért? Ennyire rosszak az idegei? Fura alak. Pár lépésnyire tőle fordulok csak meg, és pajkos mosollyal szemlélem a megtorpanót, aki közeledik felém. Felemelem az ökleimet, de csak viccből. - Mi van, megversz? – A vigyora azért leengedem a védő poziciót, a kérdésre pedig lelkesen bólintok, legalább végre valami történik. Macsó figurává változtatom a pajkos pillantást, és már akarnék belecsapni az övébe, miközben a nevemet mondom. – Sz’asz, Se...Hé! – Ő gyorsabb nálam, meg beleüt, és már el is szelel a tarkómon pedig nem túl fájdalmas, de irritáló érzést hagyva. Ösztönösen lódulok utána, kis hátrányból, de talán még pihenten, ami a fizikumot illeti, a lelkiekbe ne menjünk bele, arra szerencsére most nincsen szükség. Végül már nem is látom, hogy ki futott be a célba előtt, talán egy-két centivel hasonló szinten, de jól megfuttatottt. Nem fogok összeesni, de azért kapkodom még a levegőt pár pillanatig. - Na szóval... Sebastian. Carlson. – Toldom meg még a családnevemmel, és egy fának támaszkodva simítom ki összekócolt tincseimet. Tényleg üdítő a kinti idő, viszont megfázni sem akarok, pár percig érdemes csak maradni. – Neked abból áll a mutációd, hogy antiszociális vagy? – Kérdezem finom provokációval.
|
| | |
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 28
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Csüt. 26 Dec. - 11:03 | |
| A walkman szinte teljes hangerőn dübörög a fülemben, szeretek ilyenkor mindent kizárni, nem szeretem, hogyha valami megzavar. Néha sprintelek, néha csak kocogok és néha sétálok, hogy legyen időm pihenni, és visszanyerni az erőm egy részét. Most éppen a kocogós részhez érek, és csodálom az erdő szépségét, habár a fák alatt lágyan köd gomolyog, ami elég rejtélyessé teszi ezt az egész helyet. Hamarosan már a Nap s lebukik a látóhatár fölé és akkor már nem lesz annyira kellemes itt futni, úgyhogy addig kellene még néhány kilómétert, néhány dalt futnom. Habár a számok miatt ritmikusabban futok, lendületesebb a tempón, hátránya, hogy ilyenkor baromira nem hallok semmit a körülöttem folyó dolgokból. Lassan kocogok, amikor egy érintést érzek a vállamon. Hirtelen fordulok meg és ütök bele a levegőbe. Ez a szerencséje Sebastian-nak, hogy gyorsan el is rohan, különben elég valószínű, hogy az ő arcába találtam volna bele, ami elég kellemetlen helyzetet szült volna. De hát komolyan, ki az a hülye, aki nem-halló embereket ijesztget? Figyelem a sprintelő fiút és felvont szemöldökkel húzom le a fülemről a fülhallgatót. Értetlenül sétálok közelebb hozzá, majd végigmérem. - Versenyezni akarsz? Rosszul csinálod. - vigyorodom el, majd letolom a fülhallgatót a nyakamra és a kezemet nyújtom. - Jake Froster. - mutatkozom be és végigmérem a fiút. Ismerősnek tűnik, bizonyára ő is diákként van itt és láthattam már valahol, ha máshol nem, gyakorlati órán biztos. Titokzatosan elmosolyodom, majd ha megfogja a kezemet, akkor belecsapok, a tarkójára csapok egyet, és nekilódulok. - A hídig! - kiáltok vissza vigyorogva és belelendülve kezdek el sprintelni, bár tény, hogy én már kicsit fáradtabb vagyok, mint Sebastian, de a lelkesedés és a játék izgalma feltölti az erőmet. |
| | |
független loneliness is a gun Play By : Andrew Garfield
Hozzászólások száma : 237
Kor : 32
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake Kedd 24 Dec. - 20:24 | |
| Ahhoz képest, hogy Angliában mennyit esik, az itteni enyhe tél egészen felüdülés. Van ugyan némi köd, mintha egy vámpírokkal teleszórt kisvárosban élnék, de sebaj, legalább így misztikusabb, ameddig az orromig ellátok, addig nem lehet baj. Ellenben olyan hülyeséget álmodtam, hogy muszáj volt kijönnöm, és szellőztetni a fejemet. Ez a hátránya ennek a Xavier-Lensherr iskolarendszernek, hogy nem fixek az órák, hanem amikor olyan kedve van a tanárnak, akkor lead valamit. A mai napom közepén beiktattam egy csendespihenőt, és akkora rémálomhullám tört rám, hogy durván leizzadva ébredtem, zuhannyal kellett indítanom. Nem valami rémséges, inkább szürrális. Mintha az összes levadászott csaj benne lett volna, afféle szövegségként, és mindegyik ellenem volt, vádoltak, hogy miket is műveltem. Hát ez kétirányú utca, nem csak én kellek egy kellemes éjszakához, többségükben felnőtt emberek. A zuhanyzás után még mindig nem tértem magamhoz, az edzés mellett döntöttem, a franciaboxot ugyanis hanyagolom egy ideje, nem ártana formába lendülnöm. Mutánstársaim bizonyára kiröhögnének, hogy mit hadonászok valódi harc helyett, de hát nekem a röntgenlátásom nem éppen olyan, mintha tűzgolyók pattannának ki az ujjaimból. Úgyhogy fizikálisan sem árt, ha nem vagyok védtelen. A fülemben most nem szól zene, pedig boxolóként azért rendes kis összeállításom van, kezdve ugye a már ikonikussá vált Rockyval, de most nem akarok másra koncentrálni, csak a saját gondolataimra. Lekocogok egy kaptatón az erdő ösvényei közül, és észreveszem, hogy egy diáktársam hasonlóképpen itt fut, úgy döntök, hogy nem árt némi izgalom. A fülében walkman, így nem hallhat. Leérek mögé, megkocogtatom az egyik vállát, aztán elsprintelek mellette, hogy aztán vagy száz méterrel előrébb diadalittasan emeljem magasba a kezemet, mintha igazi verseny lett volna. Vigyorogva várom be. |
| | |
Play By : Josh Hutcherson
Hozzászólások száma : 72
Kor : 28
| Tárgy: Sebastian & Jake Hétf. 23 Dec. - 20:53 | |
| Az idő elég kellemes, ezért is választottam a nap ezen szakaszát a futáshoz. A nap még jócskán az égen van, kb. 3, vagy 4 óra lehet. Az ebéd már jócskán megvolt, le is ülepedett, úgyhogy úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kis edzésnek. Fekete, fehér csíkos melegítőt vettem fel és fehér sportcipőt. Nyakam köré egy sálat is tekertem, amit futás közben a szám elé húzok, hogy ne közvetlenül lélegezzem be a hideg levegőt. persze futás közben annyira nem értem hidegnek, de azért mégis csak tél van. Azt hiszem, hogy egy csomóan hülyének tartanának, hogy itt kint futok és nem az edzőteremben, de én a természet híve vagyok, ezért hát aki ismer, az tudja, hogy miért is jöttem ki ilyen hidegben is. Élvezem a természet közelségét és habár gyakran jövök ki ebbe az erdőbe sétálni, futásra is kiváló. Hangos lélegzéssel fújom ki a levegőt, hogy kontrolláljam a légzésemet, és izmaim oxigén ellátását. Azonban ezt én nem hallom, mert fülemben egy fülhallgató pihen, amiből üvölt a zene, zsebemben pedig egy walkman van, benne pedig egy frankó Bon Jovi kazetta. Érzékeim elég élesek, hiszen a hallásomra most nem számíthatok, így a szememmel figyelek minden apró neszre, miközben lábaim lágyan simítják futás közben a leveles, kemény talajt. Néha meg-megállok egy kicsit sétálni, de teljesen soha nem állok meg, csak futok ameddig a lábam és az erőm bírja.
|
| | |
| Tárgy: Re: Sebastian & Jake | |
| |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |