Dr. Gregory S. Severald - Az élet szép

Userinfó: Borisz Sztyepánka

Név: Dr. Gregory Selton Severald
Mutáns név: Alkimista
Születési dátum: 1959.05.05
Besorolás: Tanár
Képességek:

Elsődleges képesség: Anyagmanipuláció
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 6 éves kora óta
Képesség jelenlegi szintje: Akármennyire is szeretné a természet alaptörvényét nem képes felül írni miszerint anyag és energia nem vész el és nem is keletkezik, csak átalakul. Utóbbira ő maga még nem képes. Atomi szinten képes befolyásolni egy összefüggő rendszert(tárgyat). Hosszútávon egy anyag halmazállapotát nem képes befolyásolni, csak mikor kontaktusban van vele. Legyen az acél, halott fa, papír, olyan mintha egy képlékeny folyékony anyag lenne, ami úgy tekeredik ahogy ő akarja. Azonban ahogy elengedi az néhány másodpercen belül visszanyeri minden normális fizikai tulajdonságát, egyedül az alakja változik meg. Megkötései azonban akadnak bőven. 10tonna/s sebességgel képes anyagot mozgatni. Azonban ennek dacára egy fűszálat képtelen a képességével kettétépni, elgörbíteni vagy megmozdítani. Mind addig amíg az élet jelen van benne.
Képesség távlatai: Továbbra sem lesz képes az élő dolgokat befolyásolni. Azonban az egyszerre uralma alatt tartott anyag mennyisége nő. Ahogy finomodnak a készségei úgy ismeri ki egyre jobban és jobban az anyagok felépítését, szerkezetét, működését. Ezáltal olyan szinten lesz képes manipulálni az anyagot, hogy az a részecskéit és a köztük lévő kötéseket átrendezve más atomokat, vagyis más anyagot hoz létre. Ezek megkötéseit majd ha aktuális lesz felfogom tüntetni.


Jellem:
Higgadt, lazán veszi a dolgok többségét. Nem ideges típus és szeret elbeszélgetni a tananyagról, mesélni róla, és főként demonstrálni ezt azt. Élvezi ha taníthatja az ifjoncokat és a már idősebbeket is. Nem szereti az unalmas órákat így minidig igyekszik feldobni valamivel. Nem fél sajátos módszereket használni a rend és a figyelem fenntartásához. Nem tűnik jószívűnek, de korrekt alak. Megvesztegetni ugyan meglehet ezzel azzal, de aki nem ismeri még az csalódni fog az osztályozást illetően, függetlenül hogy természetben vagy alkoholban próbálta meg lefizetni. Nem fogta fel, hogy öregnek számít, ettől függetlenül igen fiatalosan és az idősebb diákokkal nagyon közvetlenül bánik. Nem szereti ha magázzák, elvárja a tegeződést.

Külső:
A maga 187.5 centiméterével nem lóg ki a tömegből, átlagos testalkata, többnyire sötét, sportos, ruházata ezen szintén nem változtat. Átlagnál valamivel termetesebb orra van, és erős szemöldöke. Rövid, fekete haja ugyan csak a tömegbe taszítja. Halovány, ördögi mosolya ami sötét borostája alól kunkorodik ki azonban már korántsem mondható átlagosnak. Egyeseket kimondottan rettegéssel tölt el. Izomzatát tekintve nem egy széjjelgyúrt alkat, de eljár edzeni alkalomadtán. Jó húsban van.


Előtörténet:
Örökség... Sokáig ez határozta meg az élet menetét. Az hogy egy palotát, vagy kunyhót örököltél kihatott egész életedre. A mi családunkban az örökségnek igen nagy jelentősége volt már a kezdetek óta. De a mi örökségünk több volt holmi kézzel fogható gyarló eszköznél. A mi örökségünk jóval Amerika felfedezése előttről indul. De csak néhány éve vannak írásos említések róla a családi archívumban. Az az előtti időkről mesék, hiedelmek álmok mesélnek erről az örökségről. Tán a legjobb példa erre Mídász király története. Apám Selton W. Severald, önhatalmúlag: II. Mídász, szerint ez a történet a mi családunk egykori fénykoráról szól, amit ő vissza kíván állítani. Bizonyítékot nem talált még senki, de szentül hiszi, hogy egyenes ági leszármazott. Ennek fényében élte és alakította életét. Nagyapám el is várta tőle. Apám nem véletlenül lett II. Mídász. Érintésével képes bármit arannyá változtatni. Nagyapám ki is használta ezt a képességet és saját tudását, kapcsolatait bevetve megalapozta a családunk jólétét. Apám pedig az öreg halála után egyedül vitte tovább ezt az örökséget. De mi is ez az örökség? Eddig azt hittük, hogy a család jólétének, hírnevének fenntartása. De apám ideje óta ez másként van. Az ő öröksége az a különleges erő aminek ő maga is birtokában van. Az idő sajnos felette is ketyegett, ezért jöhettem a világra én, Gregory Selton Severald. A Severald család legfrissebb tagja. Apám idegállapota az első 6 évben igen ingadozó volt. Reményteli de mégis türelmetlen. Már éppen feladta volna a hozzám fűzött reményeit amikor demonstráltam a kovácsolt vas kerítésünkön, hogy igen is rendelkezem az örökséggel. Elég bizarr formában de rendelkezem vele. Édesanyám, aki jobban szerette apám pénzét mint ő magát, hamar hozzászokott a család furcsaságaihoz. Ki ne szokna hozzá ha nem kell dolgoznia és a gazdagok életét élheti? Gyereket is azért szült mert futotta dadusra. Apámban öröm és bánat egyaránt kavargott, tovább adta az örökséget, ez jó, de nem ugyan azt amit szeretett volna. Évek múltán végül megbékélt és inkább a taníttatásomra figyelt, hogy egyszerű ember módjára tarthassam fenn a családi életszintvonalat. Az én természetem kezdetben elütött a pedáns tanulótól, a szófogadó gyerektől. Kártékony voltam, veszélyes. Ilyen hatalommal ami nekem adatott komolyabb nevelést igényelt. Az erőm gyorsan nőtt az eszem kevésbé. Egyre komolyabb és komolyabb károkat okoztam a lakásban. Nem tesz jót egy támfalnak ha gyerekformájú lyukakkal van kicicomázva...
Ahhoz, hogy az ember a maga módján előállított aranyat eladassa kapcsolatokra volt szükség, méghozzá az alvilágból. Ezek nagyapám révén meg is voltak. Miért is fontos ez? Hol máshol találhat az ember különleges képességű egyéneket, mint az alvilágban? Emma Frost néven találtak egy telepatát, egy jacht és némi anyagi támogatás ellenében szívesen beletúrt Gregory fejébe, hogy a képességének ideiglenesen gátakat szabjon és ne pusztítsa el a házat záros határidőn belül. Egy kis fejmosás, egy kis komolyság már csak grátisz volt. Az az elenyésző gondolat foszlány hogy ő több egy hétköznapi embernél pedig amolyan céges ajándék volt a későbbiekre.
A nő távozása után forduló pontot vett az életem. Magabiztosabb voltam, nyugodtabb és jobban érdekelt a hatalom aminek elérését az apám tűzte ki még annak idején. Másként láttam az engem körülvevő világot, mint eddig. Érettebbnek éreztem magamat. Komolyabban nekiláttam a tanulmányaimnak. Iskolába nyilván nem voltam hajlandó elmenni, leereszkedni egy rakat középosztálybéli egyén közé... ch ugyan kérlek. Apám se nézte volna jó szemmel a dolgot. Magántanárok, külön órák, zenei képzés, művészet, szobrászat, etika és mindenféle fölösleges arisztokratikus képzés. Kezdetben még le lekötöttek egyes órák, de ahogy nőttem és serdülni kezdtem egyre kevésbé toleráltam az ilyesfajta marhaságokat. Egyedül a szobrászat volt ami a mai napig leköt. Sajnos a tanár két évvel ezelőtt elemelt egy tányért a lakásból. Pár napra rá öngyilkos lett. Megfojtotta magát, leugrott egy hídról és túladagolta az amfetaminjait. Azóta autodidakta módon képzem a szobrász készségemet. De mivel vésőt kalapácsot nem szeretek használni az agyag pedig nem elég monumentális kicsit csalok és pusztakézzel alakítgatom a márvány szobrokat. Újabban csak kézrátétellel. Elképzelem, megérintem és néhány másodpercen belül kész is van. A szobrok eladásával igen tekintélyes mennyiségű zsebpénzt sikerült felhalmoznom. Egy kis csalás itt, egy kis csalás ott. Na meg a jó helyen való eladás és máris nem kell belőle egy fillér adót sem fizetni. Az életem mondhatni üres, kissé néha unalmas is. Társaság többnyire akkor van amikor valami alvilági összejövetel van, vagy koktél parti. Szerencsémre nem én vagyok az egyetlen korombeli. Viszont a többi gazdagnak nem adatott meg a fiú gyermek. De a lányaik annál szemrevalóbbak. Ez az érzés pedig kölcsönös. Így míg az öregek lent kártyáznak átbeszélik a város pénzforgalmának egy részét, területekről diskurálnak, addig mi is eltudjuk b... vagyis ütni az időt. Béke van, nyugi van, pénzem is van, kötelezettségek nélküli egészséges nemi életem is van. Szóval mindenem megvan amire vágyom. Az élet szép.
Igen ám de a törpök élete nem csak játék és kacagás, hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz... Örökségről... Apámat ismét elkapta a kapuzárási pánik, nem látja bennem azt az erőt ami neki is megadatik. Lassan féléve szívta a véremet ezzel amikor egyik ilyen össze zördülésünket a csengő szakította félbe. Faképnél hagytam az öreget és körülbelül feltéptem az ajtót. Vagyis a kilincs felé nyúltam és beleszaladt a kezem a kilincsen keresztül a vaskos ajtóba. Megragadtam ahol tudtam és feltéptem az ajtót. A zár nyelve lágy patakként kezdett kicsordogálni az ajtó félfából majd megdermedt, kifordult a mélyedésből és egyben koppant a földön. Kihúztam a kezem az eldeformálódott, megfolyt ajtóból. A dolog engem annyira meglepett, hogy szinte azonnal lehiggadtam és kíváncsian vártam, hogy mit szeretnének. A két egyén akikkel szemben álltam először összenézett és egymásra mosolygott. Minek után kiderült, hogy engem keresnek beengedtem őket. Apám meglátva őket fejét ingatva elvonult. Charles és Eric kifejtették hogy amit az előbb csináltam az csupán a jéghegy csúcsa és elkerülhető, irányítható. Eleinte kissé ódzkodtam hogy bevonuljak hozzájuk az iskolába de mikor apámnak hoztam fel a témát ő körülbelül úgy küldött el oda hogy talán valami hasznosat is kihoznak belőlem. Ez egy kicsit sok volt az napra tőle. Összepakoltam és két nappal később már az iskola kapujában ácsorogtam a cókmókommal. Csak hamar bebocsájtást nyertem az épületbe. Lakályos volt, szép is volt, de nem neveztem volna kimondottan nagy épületnek. Ennyi kölköt bezsúfolni egy ekkora épületbe pedig pláne nem tűnt jónak. A megszokott egy főre eső 200 m^2 helyett most jó ha volt 5m^2 szabad helyem. Azt hittem a körbevezetés után, hogy inkább mégis csak haza megyek. Aztán már csak dacból is maradtam. Apám jól kihúzta a gyufát... Maradtam. Lassanként ráébredtem a dolog előnyeire. Csoportban tanulni jobb, mint egyedül, kevesebbet figyelnek rám, többet lehet linkeskedni az órákon, és főleg, van kivel linkeskedni. Szépen lassan elkezdtem beilleszkedni és hozzászokni, hogy mások is vannak rajtam kívül. Az egyetemre is sűrűbben jártam be mint az előző években. A kémia, és az anyagok fizikai ismerete mindig is érdekelt. A Xavier mellett nem okozott nagyobb problémát elvégezni, mint másoknak. Az iskolában voltak persze külön órák, speciális órák de az kikapcsolódásnak jó volt. Vizsga időszakban természetesen ezeket hellyel közzel kihagytam. Vagy ha jobb dolgom volt akkor  is... Az egyetemi társasággal inni járni elég magas prioritást élvezett. Persze a kicsapongó életmódom olykor szankciókat vont maga után. Hol a rendőrség részéről, hol Charles részéről. Idővel elvergődtem, odáig, hogy a diplomát megszerezzem. Nagyjából sikerült kiélnem magam és kellően mozgalmas életet élnem. Szobrászként továbbra is bőszen gyarapítottam a pénztárcámat. Ez jócskán fellendült az egyetem hátra levő részében. A Doktori cím megszerzése csupán saját hiúságom eredménye. Haszna nem sok volt, de mindenek dacára jól hangzik: Dr. Gregory Selton Severald. Ekkoriban már Eric-ék felkértek a kisebbek felvigyázására. Hát, a munkámat nem végeztem a legjobban, de senki nem sérült meg az épület pedig nem szenvedett maradandó kárt. Idővel egyre nagyobb és veszélyesebb koloncokat kaptam a nyakamba, mire észbe kaptam tanári pozíciót töltöttem be. Talán nem is a lekedveltebb tantárgyról tartottam előadásokat. Kémia... De az óra hangulata kétséget kizáróan jó volt. Mostanában indítottam a délutáni órákban egy művészeti szakkört, egyenlőre várom a lelkes jelentkezőket... Valami azt súgja, hogy még várhatom is őket egy ideig...