független loneliness is a gun Play By : Eric Lensherr
Hozzászólások száma : 8
Kor : 34
| Tárgy: Haley Corman - Extraktor Vas. 3 Nov. - 20:57 | |
| Userinfó: Eric Lensherr
Név: Haley Corman Mutáns név: Extraktor Születési dátum: 1961. december 1, Birmingham, Anglia Besorolás: Független Osztályozás: Delta mutáns.
Elsődleges képesség: Álommanipuláció Megjelenés: 10 éves korában Jelenleg: Képes tudatosan megélni, építeni az álmait, gyakorlatilag sokszor az történik, amit ő szeretne, álmaira mindig emlékszik. Az álmaiban olyan képessségeket is alkalmazhat, amelyre a valóságban képtelen, mint emberfeletti erő, repülés. Képes másokat is belevonni az álmaiba, illetve mások álmaiba belépni, és irányítani, akár meg is változtatni azokat, így az alany éber állapotában már lehetséges, hogy egy téves sugallat alapján dönt. Kivédhetetlen hátránya, hogy egyátalán nem képes megkülönböztetni az álmot a valóságtól, maximum keresni azokat a pontokat, amelyek tudatják vele, hogy hol is jár. Jövőben: Idővel képes lesz pontos különbségeket tenni álom és valóság között, gondolatokat elültetni másokban, hogy azok a sajátjuknak tudják be ébren, illetve bármikor elalvás nélkül is azonnal álomállapotba kerülhet, a teste ilyenkor csak lehanyatlik ahol van, és mindenki más, akit belevon.
Jellem: Amolyan mindenki kedvenc barátnéje vagyok, és minden ok meg van rá, hogy ezt higgyék rólam. Kiváló hallgatóság vagyok, bárkivel megtalálom a közös hangot. Olyan típus vagyok, aki nem csak, hogy érdeklődő, mindenről megvan a véleményem, hozzá tudok fűzni a dolgokhoz saját, érdemi gondolatokat, hogy a másik úgy érezze, remek beszélgetőtársra talált. Ezzel viszont sokszor azt érem el, hogy míg a legtöbb ember felszínes, én fontosnak tartom a barátaimat, akik ha lányok, legtöbbször túlzottan belém kapaszkodnak, nekem öntik ki minden bánatukat, de nem is ők a gond. A srácokkal született tehetségem van szépen bánni, valahogy mindig is fiús társaságban mozogtam. A túlzott figyelmesség, amit feléjük nyújtok, az ölelések, a magától értetődő érintések, félreérthető gesztusok könnyen elérik, hogy valaki belémszeressen, amit persze észre sem veszek, nem ez a célom. Ha én együtt ebédelek valakivel, az számomra csak egy ebéd, egy jó kis beszélgetés, de a srác bizonyos, hogy randiként fogja fel, aztán ő sem érti, hogy miért nem történik semmi, és én sem, hogy miért kéne történnie valaminek. A képességem folytán viszont állandóan cikázik a tekintetem, keresem a kapukat, amelyek eldönthetik, hogy álmodom, vagy ébren vagyok. Hajlamos vagyok az üldözési mániára ezzel kapcsolatban, éber állapotomban is sokszor úgy érzem, alszom, csak valami meg akar téveszteni. Főleg Nick halála óta.
Külső: Alkatom egy kissé fiús, mert vékony vagyok, nem túl nagy mellekkel, és még nyúlánk is, elmehettem volna nyugodtan valami női focistának. Az arcom az, amely mégis a nőiességet célozza meg. Hajam amolyan gesztenyebarna, amit szívesen vegyítek vörös, vagy szőke festékkel. Borostányszínű szemeim vannak, kivételesen nagy szempillákkal. Orrom fitos, állam vonala pedig amolyan kis hegyes, arisztokratikus. A száj időként egy késpengéhez hasonlatos, ha beszívom, vagy mérges vagyok, egyébként igen formás. A bőröm a hajam vörösségtartalma miatt igen halovány, nyaranta nem ritkák a szeplőim. A rövid haj nem állna nekem jól, ezért minimum vállig érő, ennél csak hosszabb szokott lenni. Előfordul, hogy ékszerekkel aggatom fel magam, főleg a fülbevalókat, és a karkötőket szeretem nagyon. A reklámügynökségemből kifolyólag mindig divatos, színes ruházatban láthatsz.
Előtörténet: Hogy mikor is kezdődött, már nem is tudom pontosan. Svájcban nyaraltunk a szüleimmel, kislány voltam még. Tél volt, így nyaralásnak nem lehetett nevezni, apám valami tanári konferencián vett részt, így én meg unaloműzésként a szálloda körüli tájban rohangásztam. Igen kiváncsi természetes voltam, így úgy gondoltam, hogy lehet korcsolyázni a befagyott tavon. Fel is húztam a szettem, és kimerészkedtem a jégre. Beindultam a fantáziám, már egész középen jártam, amikor az berepedt, átaszakadt alattam, én pedig a jéghideg vízben találtam magam, a tó sodra pedig hamar a kőkemény tükörfelület alá sodort, így nem hallott senki, hiába kiabáltam, elfogyott a levegőm, és mire megtaláltak, majdnem megfagytam, és kómába estem. Azt hitték, agykárosodás, hiszen hónapokig nem tértem magamhoz. Az első napokban ugyan csak vegetáltam, és amikor kinyitottam a szemememet, azt hittem, ébren vagyok. Felkeltem az ágyból, beszélgettem a szüleimmel, és sokkakal a kórházban, de vagy másfél évvel később derült ki, hogy végig aludtam, de a szüleim megerősítették, hogy álmodtak velem, nagyon is sokat, ami nem meglepő, hiszen ők is mutánsok voltak, így ezen nem csodálkozott senki, csakis én, hiszen először szembesültem a ténnyel. Felnőtt koromra igen sikeres lettem, hiszen legtöbbször előre meg tudtam álmodni, hogy mi fog történni, ám a tudatalattim sokszor megtréfált, mert azt mutattam, amit szerettem volna, hogy történjen, nem pedig a realitást. A szerelem sosem kötött le igazán, viszont rengeteg barátom volt mindig is, valahogy mindig megtalálom a közös nevezőt mindenkivel. A hivatásom a reklám lett, hiszen ha valaki, én aztán tudom, hogy ki mire vágyik, a reklámok pedig az álmainkról szólnak. Alig töltöttem be a huszonegyet, már egy sikeres ügynökség tulajdonosának mondhattam magam, úgy, hogy a szüleimtől nem fogadtam el anyagi segítséget. Aztán megismertem Nick-et, akivel mindentől függetlenül lángra lobbantunk egymás iránt. Közös témák, azonos hullámhossz, testi-lelki összetartozás. Amikor megtudtam, hogy autóbalesetet szenvedett, nem akartam elhinni. Az álmokra fogtam, úgy véltem, hogy ez nem a valóság, csak álmodom, és fel kell ébrednem, hogy találkozzam vele. Sokszor még most is így érzem. Annyira hiányzik, hogy az őrjítő. A halála óta sokszor morfiumot szedek, hogy könnyebben elbóduljak, hátha valamelyik álmmomban még viszont látom őt, de egyre kevésbé tudom, hogy hol vannak a határok, eltévedek a saját tudatalattim útvesztőjében. Olyan folyosókon bolyongok, amelyek végül téglafalakba torkollanak, ha pedig a tükörbe nézek, egy lüktető fejsebet találok a homlokomon. Talán én is az autóban ültem? Netán én vezettem. Emlékeznem kell! De nem merem megkérdezni senkitől, ki tudja, hogy mit rejthet az elmén. . |
|