Merci és Ethan uszodai találkozása

Nem nagyon hat meg egyébként, hogy ki mit gondol rólam, ahogy az se, hogy mit csiripelnek ezek a hátam mögött. Az én véleményemet nem kérdezte meg senki és ha az alapján ítél… hát tegye, de ne higgye azt, hogy az a biztos, a tökéletes vélemény. Engem viszont ezzel nem lehet megbántani és erre szerintem már a vöröske is rájött idő közben.
- Nincs mit bizonyítanom neked. – zárom le ennyivel ezt a témát és csak ez után gyorsulnak fel az események, válnak izgalmasabbá, érzékibbé, mert igen, van valami vonzó abban, ahogy hátrahúzom Mercedes haját és látom a tekintetében azt a parányi félelmet. Szinte a nadrágomban is megmozdulna valami, ha nem tudnám, hogy egy viperát érintek jelen pillanatban. Szóval kicsi Ethan nyugton marad úgy, ahogy eddig volt és csak a mérhetetlen dühöt érezheti tekintetemben, és szavaimban is egyaránt a másik.
- Oh, nem vagy te egy védtelen kislány, szóval nem izgat, hogy a nemeddel jössz. – eresztem el végül és a medence hűvös vizét választom. Szerintem így lesz a legjobb, ha lehűtöm magam, akár csak a csaj, de ezek a szavak, ahogy beszél. Hát semmit se tanítottak meg neki erről a szülei? Egy nő hiába szép, ha nem képes ehhez igazodni is teljes mértékben.
- Hát akkor ne érdekeljen. De majd ha több férfitól is megkapod ezt a véleményt, talán fog. – döntöm meg kissé a fejem én magam is, így csillannak meg felé szép szemeim és nemsokára már hallhatom is a röhejes monológot. Nem hittem volna, hogy ilyesmiket gondolt a csaj, de rendkívül vicces a feltételezés, hogy egyszerű pajzsra vagyok képes, ez nem így van és ezt nemsokára ő is tudni fogja. Így hagyom ott a vizet, majd lépek elé, nem kerülve most már el a közelséget és pimasz módon most már kihasználva érzékenységét álla alá is nyúlok, hogy szemeibe nézve, ily közelről mondjam el neki a színtiszta igazságot. Végülis, joga van tudni.
- Nocsak, elpirultál? Te ilyet is tudsz? – jegyzem is meg őt figyelve és csak ez után esik le, hogy mit is csinál magával. Lassan pillantok le combjára, amelyről most vékony csíkban kezd el lefolyni a vér és kissé megnyalom ajkaimat is, ahogy lassan visszanézek a másik felé, de kezem egy röpke másodpercre végigsimít a seb melletti puha, érzékeny bőrrészen.
- Nekem úgy tűnik, hogy szereted a szadistákat, ha már mazochista vagy. – utalok a lábára, miközben eleresztem és hagyom, had menjen arra, amerre csak szeretne. Hogy menekül, milyen édes… de mire volt jó ez a véres jelenet? Én viszont még nem fogom itt hagyni a medencét, inkább folytatom az edzést, aztán majd elválik, hogy a nap további része hogyan fog zajlani, de belül titkon nagyon is várom a következő találkozásunkat Mercivel.

Végre rajta vagyok az úton, hogy megértse, miért is akarom elkerülni. Talán egyszerűbb lett volna simán sarkonfordulni, amikor megláttam, és akkor szimplán csak bunkónak gondolt volna. Nem, sajnos az sem megoldás, mert ahogyan most elnézem, még akkor is utánam rohant volna, és nyaggat, hogy miért szarom le.
- Képes bizony, nem vagyok akkora szörnyegeteg, mint amilyennek gondolsz. – Azért, mert alapból kissé manipulatív vagyok, és szeretem élvezni az életet, nem szokásom ártani azoknak, akiket kedvelek. Quinn a kevés ilyenek egyike, ha magának akar bajt egy ilyen srác miatt, ki vagyok én, hogy lebeszéljem róla? Maximum a lelkét ápolhatom a végén, nincsen jogom beledumálni senki életébe.
- Igen, ez igaz, téged nem kérdeztelek meg, most már mindegy. Mindenki kialakít egy véleményt, és amíg nem látom az ellenkezőjét, addig tartja is. – Nem csak Jane-től hallottam, de másokat már nem akarok bevonni a kis leleplezős játékba, hiszen azt sem akarom, hogy felkeresse őket, és végigkérdezze, hogy miért beszélik ki a háta mögött. Ez mit sem számít már, hiszen arra is veszi a bátorságot, hogy bántson, meghúzza a hajamat, még ha most kicsit jól is esik. Nem perverz módon, egyszerűen végre önmagam tudok lenni. Egyébként meg pontosan tudom, hogy ha semmilyen hatással vagyok rá, akkor bármikor bánthat, és gyenge nőként még csak esélyem sincsen ellene. Most csak a tincseimet tépi meg, legközelebb tényleg belevág a vízbe. Ettől azért piszkosul félek, de állandó dacolásom nem engedi, hogy be is hódoljak neki.
- Nagyon kemény vagy, hogy fenyegetsz egy lányt. – Szorítom össze az ajkaimat, és várom, hogy végre elengedjem. Hozzám hajol, az ingerlő ajkak a látóterembe kerülnek, de végre kiszabadulok a kezéből, és a vízbe menekül, ha ezt lehet menekülésnek nevezni. Nem tudom, hogy miért nem húzott el inkább, miért kell továbbra is jelen lennie, valahogy éreztetni akarja velem, hogy igenis ő a domináns hím, aki bármit megtehet. Kurvajó...
- Miért, ki vagy te? Nem akarod bevágódni nálad, szóval baszottul nem érdekel, hogy téged zavar-e. – Döntöm oldalra a fejemet, és ha már a jelenlétem is zavarja, akkor helyben vagyunk, ha eddig nem vette rá magát a távozásra, akkor majd megteszem én. A medence szélén törölgetem az arcomat, és a hajamat, már csak pár pillanat, és itt sem vagyok, de nem akarok megfázni, hogy vizesen elrohanok. Már azt hinném, hogy végre békén hagy, ám kiemelkedik a habokból, mint valami félisten, ismét közeledik. Már oldalra pillantva keresem a menekülőutat, biztosan megver, vagy ilyesmi. De csak az állam alá nyúl, és duruzsolja a marhaságait. Elkerekedik a szemem, egyszerűen nem tudom elhinni, amit mond. Akkor ennyire hülye lennék? Bebeszéltem magamnak, hogy akit nem kaphatok meg, az csak a képessége miatt lehet? Akkor lehet, hogy nem is tetszik igazán? Ennyi, biztosan erről van szó. Ám hozzám ér, először az államhoz, majd az ajkamhoz, amire az egész testem egy forró ponttá gyúl valahol lent, a gyomrom pedig összeszűkül, ahogyan végigfut rajta a hullám, és tökéletesen sikerül elpirulni. Felemelem a kezemet, de nem azért, hogy pofán vágjam, egyszerűen lecsapok a saját combomra, és hosszú körmeimmel belevájok, annyira, hogy kiserkenjen a vérem, emlékeztessen arra, hogy ő csak fájdalmat okozhat.
- Nem fogok rádmászni, nem kell félni. Az agyam mást mond, úgyhogy töröld le ezt az ocsmány vigyort, de szadista fasz. – Lerázom magamról még a közelségét is, a nyakamba véve a törölközőmet, kisietek, a papucsot persze sikerült otthagyni, szóval csak mezitláb. És persze vérző combbal. Mekkora egy idióta vagyok. Azt hittem, hogy itt majd értelmesebb életem lesz, most pedig úgy viselkedek, mint valami hülye kis szűzlány. Gyorsan találnom kell valami kihasználható dinka hímet, hogy el tudjam hesegetni a mutánsdalia zafiran csillogó pillantását.

Azt hiszem, hogy kezdem tökéletesen érteni ezt a csajt. Tényleg a háta közepére se kívánja a társaságomat, amit nem nagyon értek, de hát ha ez van, akkor legyen. Azért végighallgatom a hosszas mondandóját ezzel kapcsolatban és végül bólintok is felé.
- Oké, akkor ne akarj megismerni. És mit számolhatnál be „rólunk” Quinn-nek? Nincs is olyan, hogy rólunk. – mosolyodom el kissé, mert most vagy félrebeszél vagy nem tudom, de hogy nekem nincs közöm Mercihez, az is biztos és soha nem is lesz. – Képes vagy magadban tartani? Na, ezen most őszintén meglepődtem. – a mosolyom most már vigyorba vált egy kis időre, mert furcsa a számomra, hogy ez a nagyszájú csaj képes ilyesmire is, hogy ne mondja ki rögtön azt, amit gondol. Talán még fejlődőképes is. A beszélgetésünk viszont nem áll meg, továbbra is tudunk mit mondani a másiknak, hiába is beszéltük meg azt, hogy nem társalgunk a továbbiakban.
- Áh, szóval szoktatok rólam dumálni és terjednek a pletykák. De te még mindig csak az egyik fél véleményét ismered, de nekem aztán oly mindegy. Azt gondolsz rólam, amit csak szeretnél. – ha tudnám, hogy Jane-ről van szó, még arcon is röhögném. Az a kis csaj is vicces volt, és az, hogy megfogtam a seggét, ha már így rám ugrott, szerintem tök normális férfi viselkedés volt. De ő ezt bizonyára nem tudja. A kutyás dolog viszont már sok, ilyesmit azért ne merészeljen mondani máskor, jobb lenne, ha ténylegesen visszafogná magát, tehát odalépve hozzá kapom el grabancát és még mindig szerencsésebb így, mintha a vízben kezdeném el fojtogatni vagy a torkát kapnám el… Hátrahúzom fejét, hogy a szemeimbe kelljen néznie és igen, szeretnék hatást gyakorolni rá, hogy egy picikét vegyen vissza. Bármit nem tehet meg, ideje, hogy felfogja a kicsike.
- Még mindig te kezdted ezt Mercedes, nem pedig én. És ha tudnád, hogy most mennyire visszafogtam magam… - sziszegem ajkai elé a szavakat, miközben kissé közelebb is hajolok hozzá, de a következő pillanatban már el is eresztem. Ennyi elég volt belőle, inkább a vizet választom, ideje lehűtenem magamat, még mielőtt olyasmit teszek, amit nem kellene. Az úszás közben azonban továbbra se marad csendben a csaj és most már szépen ki is oktatom a szép beszédről. Zavar, nincs mit tenni…
- Nem kell úrilánynak lenned ahhoz, hogy tudj normálisan beszélni. És azért szólok be, mert zavar, ahogy a jelenléted is. – villannak meg felé a szemeim és lassan csak kibújik a szög a zsákból, hogy mi is a baja, én pedig most teljesen csendben hallgatom végig véleményét, amely akkora marhaság, hogy az már fáj. El is vigyorodom ezen az egészen és amikor kimászik a vízből és a hajával kezd el szórakozni, nem hagyom ám elmenekülni, addig nem, amíg nem tudja az igazat. Megtámaszkodom a medence szélén, kiemelem magam onnan, majd nemsokára már a lány előtt is vagyok, hogy ez után álla alá nyúlva vonhassam ismét magam felé tekintetét.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak cicus, de az én képességem teljesen blokkol, nem ver vissza semmit se. Tehát megszünteti a mutánsok képességeit, mintha egy normális, átlagos emberek lennének. Kezded már kapizsgálni? Innentől össze tudod rakni te magad is a képet. – egy pillanatra ajkán is végigsimítok hüvelykujjammal, de tőlem mindez csak játék, nem akarok én semmit se Mercitől. Egy pimasz mosoly azért végigfut helyes arcomon, miközben eleresztem és ez után kíváncsian várom a másik reakcióját, ahogy rájön arra, hogy nincs köze a saját képességének ahhoz, amit rólam gondol. Na, ezt hogy magyarázza ki?
- De azért jó tudni, hogy ezek szerint te mocskosul jó pasinak gondolsz, de azért ne mássz rám, ha kérhetem. – nevetek is fel kissé, mert hát az azért vicces lenne. Nem sok csaj volt még ennyire rám gerjedve, de most, hogy mindezt ki is mondta… hát huhh, nem kicsit imponál nekem a dolog és azt hiszem, hogy ezt Quinn-nek nem feltétlen kell tudnia. Hogy miért nem? Talán így lesz a legjobb, főleg, hogy engem nem érdekel ez a vöröske itt előttem, de mégis, most már van fegyverem ellene, így kőkeményen ki is fogom használni innentől kezdve az előnyömet.

Nem igazán feltételezés, nálam ez teljesen máshogyan működik. Igen, jól néz ki, menő, de ettől még nem kezdene el idegesíteni, teljesen más okom van rá, de a nagy veszekedésfolyamban sosem jutok el odáig, hogy elmondjam, mi is ennyire zavaró benne. Próbálnám én kifejteni, de egyfolytában elhomályosítja az elmémet az, amilyen hatással van rám. Látom, hogy meglepődik, hogy kissé jó úton járok, ám én csak kapkodom a levegőt, talán az lenne a legjobb, ha inkább felpattannék, és elrohannék, mielőtt még valami nagy hülyeséget csinálok. Hát persze, hogy cukinak tartom, de ezt így nem lehet kimondani, szörnyen megalázó lenne számomra, hiszen küzdök ellene, amennyire csak tudok, már csak azért is, mert tudom, hogy mindez mesterséges, nem kéne éreznem. Azt pedig nagyon nem szeretem, ha rajtam kívül más is mapipulációt alkalmaz. Felsóhajt, ez egy emberi reakció, most valahogy földközelibbnek tűnik, mint az az angyali gőg, amit magából áraszt.
- Még mindig nem érted. Nem akartalak megismerni, el akartalak kerülni, így aztán nem teljesen mindegy, hogy milyen következtetéseket vonok le? Nem számoltam be rólunk Quinn-nek, mondom én, a ti dolgotok, úgyhogy most már hagyj békén ezzel. Meg lehet a véleményem, úgyis magamban tartom. – Az cseppet sem zavar, hogy a barátnőmmel van, még akkor sem, ha most úgy tűnik, hogy inkább csak valami barátságféle van köztük, de annyi bizonyos, hogy a féltékenység sosem vezetett ebben az ügyben. Megvonom a vállamat, amikor végre kimondjam, hogy hagyjuk a fenébe az egészet. Persze, hagyjuk, legalább rájön ő is, hogy kerüljön engem a francba, és nyugtom lesz tőle. Tudok én kedves lenni, még a képességem nélkül, de nem egy ilyenre fogom pazarolni, aki ha nem kapja meg a várt reakciót, kivetkőzik magából. Mert tulajdonképpen melyik is a valódi énje? Kedvesen odajön, és ha szemét vagyok vele, úgy viselkedik velem, hogy rögtön fel akar rúgni. Akkor a kedvessége is csak álca volt, hogy befurakozzon a bizalmamba, meg egyébként arra használjon fel, amire csak akarjon.
- Na akkor ezt megbeszéltük, nem hiányoztál, úgyhogy akár maradhatunk is ennyiben. – Bólintok végül, és mielőtt belecsobbannék a vízbe, elkezdem bevizezni az arcomat, a karjaimat, hogy ne érjen majd olyan hirtelen a hideg, ekkor még nem tudom, hogy semmi jelentősége nem lesz, a forró gőztől egyszerűbben viselném a zord hőfokot.
- Hát persze, ne nézz hülyének. Azért szoktunk rólad beszélgetni, és hallottam már cifra dolgokat. – Nevetek fel keserédesen, Jane említett már valami seggmarkolást, de még folytathatnám a sort. Odalép hozzám, és hátrarántja a hajamat. Először ösztönösen megriadok, rákulcsolom az ujjaimat az övére, hogy elrántsam, aztán csak meredek bele a rideg szemekbe, ez végre egy kicsit hidegzuhanyként ér, a fájdalom és a fizikai fenyegetés egy időre felráz.
- Talán ha te fognád magad vissza... akkor nem kéne nekem sem hülyeségeket beszélnem. – Rebegem, majd amikor elereszti a hajamat, akkor eszmélek csak fel, hogy végre ki tudtam magam törni a befolyása alól. Most már megértem némileg a képességem negatív oldalát, hiszen rám ilyen hülye módon hat, másokra vajon hogyan? Hiszen ők nem is tudnak róla, amikor megigézem őket, és később sem tudatosul bennük. Becsúszok a medencébe, és felhorkantok, amikor továbbra is kioktat. Már vízes hajjal csapok bele a vízbe, forgatom a szemeimet.
- Hát a rohadt életbe, miért kell állandóan beszólnod? Én ilyen vagyok, leszarom, hogy nem tetszik, ahogyan beszélek. Nem vagyok úrilány, és kész. – Kicsit beúszok a medence közepére, de még véletlenül sem hozzá, majd vissza a széléhez. Egy mondatot azért megérdemel, aztán elhúzom a csíkot.
- A hülye, átkozottul szar képességed rám hat vissza, nem veszed észre, te majom? Amikor meglátlak, akkor nem működik a képességem, de kikapcsolhatatlanul engem sújt a sajátom, mert nem tud kitörni az elmémből, itt belül működik, másra nem tudom kivetíteni, ha a közelben vagy, téged meg úgy látlak, mint valami mocskosul jó pasit, akire rá akarnék mászni. Ennyi, most boldog vagy baszki? – Harapom be az ajkamat, nem tudom, hogy mit mondjak, inkább kimászok a vízből, és elkezdem törölgetni a hajamat. Lehajtom a fejemet, és most már végképp megalázva érzem magamat, hogy nem hagyott békén, miért akartam elkerülni, tudomást sem venni róla. Ha egy telepatára akarnék hatni, az simán nem menne. Viszont úgy, hogy ő blokkolja, a pajzsa rám üti vissza az egészet... Pedig Charles azért hívott ide, hogy ne éljek vele vissza, próbáljam jóra használni, de ez inkább büntetés, hogy időnként egy ilyen közelében kell lennem, aki miatt valami szexmániásnak érzem magam, aki még csak meg sem kaphatja, amit akar.

Nem vágom, hogy honnan van ez a sok negatív feltételezés rólam a lányban. Nem ismer, soha se beszélt velem, akkor meg mégis miért ilyen? Azért, mert jól nézek ki és menő pasi vagyok, aki a legtöbb csaj álma? Áh… na jó, azért annyira nem gondolkodik rosszul, tudok én nagyon is gonosz lenni, de ezt mégse ismerhetem be csak úgy neki, nem igaz?
- És mégis hova van rám írva az, hogy én át szoktam gázolni másokon? – kérdezek rá tettetett meglepettséggel. Tényleg nincs rám írva, szóval ez érdekelne, hogy honnan szedte ezt a dolgot. – És ezek szerint cukinak tartasz? – vigyorodom is el kissé, mert én aztán nem hiszem, hogy az lennék, egy picikét se, de lehet, hogy Merci ezt másképp gondolja. Viszont ha már itt tartunk, elárulom neki, hogy én mit várnék el tőle, de ismét mintha a falnak beszélnék, tehát egy amolyan fáradtabb hangzású sóhajt hallatok.
- Talán hogy megismerj és ne vonj le előre olyan következtetéseket, amik nem igazak. – forgatom meg kissé szemeimet is, mert kezd fárasztó lenni számomra ez a csaj. Azért Quinn se marad ám ki most a beszélgetésünkből és én kezdem úgy érezni, hogy ennek a vöröskének azért se vagyok a szíve csücske, mert jóban vagyok a barátnőjével, nem pedig ő vele. Mi másért zavarnám ennyire?
- Addig nem tudhatod, amíg nem próbálod, de persze, elég ennyi. Akkor hagyjuk a beszélgetést, most már engem se érdekelsz. – ettől függetlenül még nem fogom itt hagyni, ne örüljön már előre, hanem tovább faggatom, piszkálom is kissé, ha már ő ilyen kis tahó. Nem hittem volna, hogy a híres szobatárs ilyen borzasztó személyiséggel rendelkezik, tényleg azt hittem, hogy egy kedves kis csajszi, de hát hova gondoltam?
- Mivel eddig se akartad, hogy ismerkedjünk, nem tudok rólad semmit és nem is fogok. Lekoptatni pedig nem akarlak, felesleges lenne, nem vagy a nyakamon. – jegyzem meg most már cseppet unottan, de a kedélyek kezdenek felkorbácsolódni. Nem tudom, hogy mit hisztizik itt nekem, amikor 16 évesen elmehet a suli kis kurvájának is, de hogy én?
- Még mindig nem ismersz, nem szokásom bárkivel kikezdeni. – én azért válogatok, nem úgy, mint Sebastian vagy Mike, mert nekem ők túl viccesen tolják. Aki nőnemű, azzal már jópofiznak, hát én nem vagyok ilyen. Ahogy viszont le mer kutyusozni, hirtelen lépek oda hozzá és mivel éppen a víz mellett ül, így kissé le is kell hajolnom hozzá, hogy elkapjam vörös tincseit és szépen hátra is húzom fejét, picit se bánva most kedvesen vele. Tehát muszáj lesz felnéznie most ridegséget árasztó szemeimbe, miközben még jobban ráhúzok hajára, fájjon csak neki.
- Jobb lenne, ha visszafognád magad, mert én nem fogom a végtelenségig. Az az egyetlen szerencséd, hogy fontos vagy Quinn-nek, különben már rég a vízzel ismerkednél. – szívem szerint bevágnám a vízbe és egy ideig fel se engedném, csak hogy érezze, milyen is a halálközeli élmény. Rettenetesen nehezemre esik elereszteni a haját, azt akarom, hogy fájjon neki, hogy megijedjen tőlem, de mégis, lassan enged a kezem, így fejezem be a leckéztetés ezen részét. Azért azt még hozzáfűzöm, hogy nem ezt vártam volna el tőle, de szerintem már nem érdekli. Mindegy, ennyit a csajról. Inkább visszatérek a hűvös vízbe, amire talán most szükségem is van, ugyanis az agresszív énem kezd előtérbe kerülni. Nincs mit tenni, ilyen vagyok, de Quinn-t szerintem sose tudnám bántani. Vagy mégis? Fene tudja… Ahogy megteszek két hosszt, úgy látom, hogy a csaj még mindig csak a medence szélén ül, tehát nem állom meg a megjegyzés nélkül, de ezek a káromkodások.
- Nem tudsz szépen beszélni? Elég gáz, hogy minden mondatod ilyen szavaktól bűzölög. – húzom el a számat és ez után egy kis mellúszással folytatom, de ettől függetlenül tökéletesen hallom azt, amit a lány mond. Nem nézem amúgy meg, tényleg nincs hozzá gusztusom, elment mindenféle kedvem Merci megismerésétől, legalábbis egyelőre.
- Szerinted érdekel engem, hogy meddig maradsz? Amíg nem tanulsz meg normálisan beszélni és viselkedni, addig ugyan nem. – érkezem is vissza hozzá, miközben most már a szemeibe nézve mondom az utolsó szavaimat. Tudom, nem nekem kellene őt megnevelnem, de hát nincs mese, rohadtul idegesít és irritál ez a viselkedés. Semmi nőiesség nincs benne a testén kívül, mert mindent elront, amint csicseregni kezd.

Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, már a puszta lénye is idegesít, tehát ha még jól is érzi magát, attól úgy érzem magam, mintha viszketőport szórtak volna a bugyimba. Ha pedig le tudom hervasztani a pimasz kis mosolyát, talán még a napom is jobban indul majd.
Még azt is közli, hogy nem tudok semmit, amire szívem szerint rávágnám, hogy dehogynem, mindent, hiszen látszik rajta, hogy gőgös, tudja, hogy jól néz ki, és már a testtartásából is kitűnik, hogy mindig megkapja amit akar. Ezt pedig csak úgy nem adhatom elő. Beszívott ajakkal tartom vissza a levegőt, mert nem is tudom, hogy ezt most mindet a képébe vágjam-e. Nem, ennyire azért nem vagyok bunkó.
- Olyannak tűnsz, aki másokon gázol át. Az olyat pedig nem szeretem. Tettetheted itt nekem a cuki ismerkedős stílust, de átlátok rajta. – Lehet, hogy engem tart furának, én viszont róla gondolom azt, hogy Quinn a saját sírját ássa, ha ilyen pasikkal lóg együtt.
- Te hol élsz ember? Miért kéne találkoznunk? Beszélgetnünk? – Bosszúsan fújtatok egyet, és beletúrok vörös tincseimbe. Egy pillanatig méregetem őt, aztán tényleg ellépek mellette, és már a medence felé tartok. – Ha veled akar lenni, az engem rohadtul nem érdekel, nem vagyok hozzákapcsolva, hogy veled is jóban kéne lennem. Különben is miről tudnánk mi egymással beszélgetni? Róla? Azt lesheted, nem vagyok kerítő. Egyébként meg nem ártottál, csak szimplán irritálsz, ennyi elég? – Most már lehuppanok a víz mellé, és veszem le a papucsomat, továbbra is úgy látom, hogy nem tágít, folytatni akarja ezt az értelmetlen diskurzust. Hát tegye csak, nekem aztán mindenre megvan a válaszom, annak ellenére, hogy a mai nap kezdését nem így terveztem.
- Féltékeny nem vagyok, de visszakérdezek... te mit tudsz rólam? Miből gondolod, hogy nekem nincsenek jó ismerőseim? Elvagyok, ennyi legyen elég, a többi a ti dolgotok, eddig sem ártottam bele magamat, úgyhogy ne akarj lekoptatni, szükségtelen. – Roppantul nem számít nekem, hogy csalódott bennem, nem vagyok egy barátkozós típus. Quinn-en megesett a szívem, olyan kis bátortalan, és jól kiegészítjük egymást, de a barátság számomra nagyon furcsa fogalom. Vagy vetélytársként tekintek egy nőre, vagy kiszemelendő prédára egy pasinál. Minden más csak időpocsékolás. A szüleimmel sem jöttem ki jól, pedig hozzájuk vérségként tartoztam volna, de kellett a fenének a sok felesleges szarság, el is szöktem gyorsan.
- Tizenhat múltam, de nem hiszem, hogy ennek van jelentősége. A lányok korábban érnek, és bezzeg én kurvának vagyok titulálva... akkor rád mit mondjak? Hímringyó? Mutogatom magam... Hát kérlek nem tudom, hogy miről beszélsz, te jöttél utánam, és azóta is itt lihegsz rajtam, mint valami kis rotweiller. Igen, ez lesz a neved. Roti. Ha eldobom a papucsomat, visszahozod? – Továbbfolytatja a kérlelhetetlen inkvizítor szerepet, amin már lassan kínomban nevetek, de csak legyintgetek, hogy hagyja már abban.
- Ki vagy te, az apám? Különben is, mit ugatsz itt nekem...? Nem én adom magam oda, hanem elveszem azt, ami kell. Azért ne állítsunk már be engem holmi tárgynak, jó? – Beleeresztem a lábamat a vízbe, kissé hideg, pedig jó lett volna egy kicsit szaunázni előtte, így ez kimaradt a szőke gyökér miatt.
- Így sem vagyok boldog, nem attól lennék, mert szüzességet fogadnék. – Mosolyogva fejcsóválok, amikor jelzi, hogy nem kihasználni akarja barátnémat. Hát persze, önzetlen szerelem? Barátság? Valószínű.... Mellém lép, én pedig felnézek rá, és egy pillanatra zavarba jövök, a szemei eljutnak a lelkemig, de mégis a testemre vannak hatással, ahogyan végigfut rajtam a borzongás. Ha egy kicsit szarabbul nézne ki, akkor nem kéne ilyen hülyén éreznem magam. Mintha egy görög isten szobrából faragták volna ki, de azok gőgét is magával hozta. Lerázom magamról a tarkómig felfutó forróságot, és elszakítom a tekintetemet. Végre úgy tűnik, hogy leszáll rólam, és visszamegy a vízbe, viszont onnan ismét hozzám szól. Még válaszra sem méltatom, de a kihívás elől nem hátrálhatok meg. Zordan biccentek, és belecsusszanok a medencébe, ahol egyből beharapom az ajkamat.
- Baszki ez kurva hideg... – Hátradőlök, hogy bevizezzem a hajamat, hátha könnyebben megszokom a hőfokot, de így még a tincseim csak lenyaltabbnak tűnnek, még inkább kiemelik hatalmas, valószínűtlenül smaragdszín szemeimet, ahogyan taposom a vízet. – Nem maradok sokáig, inkább valami kakaó... Nem akarok szarrá fagyni, azért jöttem, hátha itt meleg van, ha már kint Szibériázunk...

Fogalmam sincs, hogy miért kötegszik velem folyamatosan, hogy mit zavarja az arcomon lévő mosoly, mely bár részben felé irányult, részben ténylegesen jó a kedvem, legalábbis egyelőre, de kezdem úgy érezni, hogy ez változni fog.
- Ez most mégis honnan jött? És milyen magamfajta? Nem tudsz te semmit rólam kislány. – húzom is el cseppet a számat és ez a szemöldökfelvonás bizony nem kellék volt most, ebből is látszik, hogy még mennyire nem ismer. Egyszerűen csak furcsálom szavait, az egész lényét, viselkedését. Én tényleg azt hittem, hogy egy normális csajszival lakik egy szobában Quinn, de egyre inkább úgy érzem, hogy talán nem kéne Mercivel barátkoznia, még az hiányzik, hogy ez a vöröske elrontsa nekem.
- Talán pont azt várnám, hogy igen, odagyere hozzám és mutatkozz be, kezdj el velem normálisan beszélgetni, nem pedig így odébb állni, amint meglátsz. Mégis mi bajod van velem? Ártottam én neked bármit is? – hiszen nem is beszéltünk még soha, nem is ismer… Nem azt várom, hogy rám mozduljon vagy valami, egyszerűen tényleg televagyok kérdőjelekkel. Na de hamarosan tovább beszél, így pedig végül leesik, hogy mi ez az egész, Quinn miatt ilyen velem.
- Áh, csak nem féltékeny vagy, hogy valaki jóban van vele, míg te veled nincs senki? – természetesen a férfi nemre gondolok jelen pillanatban. Mi másért zavarnám őt? – Egyébként pedig nem nyáladzok utána, nem szokásom és mint mondtad, semmi közöd sincs hozzá, hogy mit is akarok én tőle. – most már az én hangom is morgóssabbá vált ám. Én tényleg azért jöttem utána, hogy kérdőre vonjam és esetleg utána dumáljunk egy jót, megismerjem és talán még jól ki is jönnénk, de ezek után… szépen elkaszálta magát, amit tovább tetéz alpári viselkedésével. Pasiknál se bírom az ilyet, de egy csajnál? Főleg ilyen fiatalnál? Pfú… szavakat se találok rá. Nem is értem, hogy nevelhették ilyenné a szülei. De most már nem fogom vissza magam, ha ő így, hát tőlem se kap jobbat, de ez a kisfiús dolog, fel is nevetek ennek hallatán.
- Mind a ketten tudjuk, hogy aki kicsi kettőnk közül, az nem én vagyok. Te mutogatod magad, mint valami kurva ennyi évesen. Mennyi is vagy? 15-16? – nem hiszem, hogy sokkal több lenne, én pedig nem óhajtok pont vele leállni hosszú távon vitázni, de azért hagyni se fogom ám a dolgokat. Oké, kezd egyre jobban felbőszíteni.
- Végülis, ennyi idősen tényleg így kell viselkedned. Odaadni magad bárkinek, aztán ennyi. Így leszel egyre nagyobb ribanc, gondolom ez az álmod, bár így tényleg sose leszel boldog. – bár lehet nem is akar az lenni. Mondjuk még fiatal, akadnak ilyen lányok, ismerem a fajtájukat és nem véletlenül kerülöm el vagy szivatom meg őket, ahogy csak tudom. De amikor a véremmel jön, meg hogy kivel állok szembe, ismét csak vigyorogni kezdek, egyre jobban mulattat.
- Hűha, te aztán kemény vagy kislány. – és ez után jöhetnek a további szavak, amelyek talán már elérnek az agyáig is. Bizony ismét Quinn-el jövök, mivel őt nem kicsivel tartom többre, mint ezt a hisztis tyúkot. Bár lehet, hogy Merci első ránézésre még a szép kategóriába volt sorolandó, most már egyre lefelé kerül azon a bizonyos skálán, hála a viselkedésének.
- Még mindig nincs közöd hozzá, hogy mit is teszek Quinn-el, de talán ha egy picikét is figyelnél rám, rájöhetnél arra, hogy nem kihasználni akarom. Bár gondolom egy olyan fajta lány, mint amilyen te vagy, nem ismeri ezt a szót. – inkább csak a „nem” nélkül, a sima kihasználást. Tényleg nem akarok ártani a pici lánynak, és ezt szerintem Quinn is tudja, ha pedig nem… hát majd rájön idővel. Azért tovább figyelem a csajszit, így látom, hogy a medencéhez sétál, majd ez után kissé meglep, ahogy magára tereli a témát, most már el szobatársáról. Teszek néhány lépést felé, majd nagyjából két méterre mellette állok meg, úgy nézek le rá, végig a szemeibe figyelve.
- Eltaláltad, tökéletesen mást vártam volna tőled, főleg, mert én nem is támadtalak meg. De már egy picit se érdekelsz, csinálsz felőlem, amit akarsz. – tekintetem is kissé lenéző, de mégse fogom elhúzni innen a csíkot, inkább visszatérek a hűvös vízben, ahonnan nem is olyan régen kijöttem, így nemsokára Merci közelében csobbanok a vízben, és már el is kezdek úsznia medence túloldala felé, majd ott megfordulok és az után térek vissza a vöröskéhez. Szőke, nedves tincseim kiemelkednek a vízből, úgy pillantok fel rá, már ha még itt van.
- Úszol te is vagy csak lábat nedvesíteni jöttél? – még mindig nem vagyok kedvesebb, nem is hiszem, hogy vele valaha is az leszek. Pedig én tényleg elterveztem, hogy már csak Quinn miatt is jó fej leszek Mercedes-el, de én asszem megpróbáltam azt, ami tőlem telt, innentől kezdve lesz, ami lesz.

Annak, hogy Quinncicával jóban vagyok, és a szívem csücske, nem kell még automatikusan is a nyomában lihegő kóborlovaggal is smúzolnom. Különben is, miről beszélgetnénk? Teljesen ellentétesek az érdekeink. Ő megkapni, és megóvni akarom. Ha nem is biztos, hogy már ott tartanak, de hogyan is lehetnénk mi jóban? Fel nem fogom ép ésszel, hogy vajon miért ez a közeledés, remélem sikerül lepattintanom.
- Azt elhiszem édes. A magadfajta kis ficsúrok mindig megtalálják a számításukat, ugye-ugye? – A szemöldökfelrántása ismét csak egy kellék, amivel sármosan titokzatosnak tűnhet, hogy ismerem ezt a stílust. Észreveszem, hogy a nagy felelősségrevonás közben végigmér, tehát azért nem tud elvonatkoztatni. Pasi. Mást úgysem várhatok tőle.
- Akkor meg? Odamentem hozzád? Bemutatkoztam? Akkor mit vársz el tőlem? Nem vagy nekem senki. Egy tökidegen, aki nyáladzik egy barátnőm után, mellesleg leszarom ezt is. Szóval... – Vonom meg a vállamat, lepereg rólam, hogy hisztisnek vél. A türelmével nem akarok játszani, mert azért itt vagyok most totálisan kiszolgáltatva, képesség nélkül, nem kéne, hogy bevágjon a víz alá, de nem tudom türtőztetni magamat. Lepattogzik rólam az ő delejes sármja, amivel bizonyára sok bugyiba bejutott már. Ellépek mellette, és csak lekezelően pillantok rá vissza a vállam felett, mert még utánam szól. Erre már nem tudom szó nélkül hagyni. Nyugalmat erőltetek magamra, bár nagyon nem megy. Parasztnak nevez, és hogy úgyis egyedül végzem majd, legalábbis a fogalmazása szerint.
- Hol látsz te itt pasit kisfiú? Kelletek a francnak. Akit meg akarok kapni, azt megkapom, élvezkedek amíg számít, aztán ő mehet a kukába. – Mosolyodom el negédesen. – Valójában az egyetlen kis mázlid, hogy a véred olyan nyamvadt, hogy még fel sem fogod, hogy kivel állsz szemben. - Aztán visszavág, ez azért betalál, igazi kígyó, tudja, hogy hol fáj legjobban. Ezen már csak fújtatok.
- Igen, ebben az egyben igazad van, pont azért nem akarom, hogy egy hozzád hasonló műmájer nyaljon bele a fülébe. – Nem is pillantok hátra, csak leülök a medence szélére, beleeresztem a lábamat, viszont még mindig itt ácsorog tőlem nem messze. Megcsóválom a fejemet, és hátrakönyölölve odalesek. – Gondolom nem ezt vártad tőlem... látod ezért nem kell nekem pasi. Mert még magammal sem tudok kijönni, nemhogy másokkal. – Ez egy minimális vallomás tőlem, de köze nincsen a megbánáshoz, vagy a bocsánatkéréshez. Ez vagyok én, egy kb. szép, de cseppet sem aranyos, inkább magának való lány. Legbelül tele önértékelési problémákkal.

Nem nagyon vágom, hogy miért csak egy intést kaptam, miért nem tud köszönni, esetleg odajönni hozzám. Úgy tudom, hogy jóban vannak Quinn-el – legalábbis Quinn ezt mondta -, tehát akkor valószínűleg már rólam is hallott, és ahogy én meg akarom őt ismerni, gondoltam, hogy ez fordítva is esetleg így van. Hát… simán lehet, hogy most tévedek, de ettől függetlenül nem hagyom ám ennyiben, hanem elhagyva a medencét utána is megyek, hogy nemsokára mögé érve fordítsam magam felé.
- Hogy mitől van jó kedvem? Ez meg mégis milyen kérdés már? Miért ne lehetne? – vonom fel szemöldökömet cseppet, mert ez így tényleg érdekes. Nem vagyok egy komoly alkat amúgy se, az pedig, hogy benéztem… hát nem egyértelmű? A hírét hallottam már ennek a csajnak, szóval nem hiszem, hogy egy pillanatra is bánná, ha valaki megnézné, sőt, talán semmit se bánna, fene tudja, hogy milyen is valójában.
- Nem tévesztelek és nem is éppen erre gondoltam. Ettől függetlenül nem vágom, hogy miért nézel rám így, sőt, hogy miért is viselkedsz így. Mindig ennyire hisztis vagy és visszabeszélős? – kérdezek is rá, mert ez azért így nem pálya. Egy ideig türelmes vagyok, de nem akármeddig, ezt pedig már Jane is megtapasztalhatta, amikor azt a formás nyakicáját érintettem, nem túl kedvesen erős kezemmel. Ez a rágós dolog pedig egyenesen taszít, így elhúzom cseppet a számat és végül úgy nézek le rá, nem szorítva se sarokba, se falhoz, tehát el tud lépni, ha annyira akar, nem erőszak semmi… egyelőre. Azért még egy bemutatkozást megejtek a csajszi felé, hogyha valamiért mégse tudná azt, hogy ki is vagyok, de amikor ismét kinyitja azt a csinos száját… hát inkább ne tette volna meg.
- Te mindig ekkora egy alpári paraszt vagy? Fogalmam sincs, hogy képes Téged egy pasi is elviselni… - egy kis szünet, majd végül felé mutatok, de nem érek ám hozzá. – Vagy várj csak, tudom! Bizonyára a képességed miatt, de az nélkül egy nagy nulla vagy. Gondolom te is tudod, hogy ez a stílus senkinek se kell, max egy kis kaland, aztán mehetsz is a kukába. – nem szándékozom most már jófejkedni vele, miért tenném? Ő se próbál egy cseppet se normálisan beszélgetni, és bár nem hiszem, hogy egy picit is el tudnék jutni a lelkéhez, hogy esetleg megbántsak egy ilyen csajt, de simán előfordulhat, hogy tévedek.
- Bár… most, hogy így megnézlek, nekem egy kalandra se kellenél. Quinn ezerszer szebb és többet is ér nálad. – lépek is hátra tőle, tehát ha ez a minimális közelség esetleg zavarta eddig, akkor most már nem kell ettől félnie. És hogy igazak-e szavaim? Jó, nem csúnya ez a csajszi, csak fogja be a száját és ne vágjon fintorokat se, illetve a rágót is hanyagolja… Quinn-re viszont csak úgy nézek, mintha a húgom lenne – bár szerintem ezt egyelőre senki se tudja, főleg, mert nem a „reggel húgom, este dugom” dologra gondolok nála -, ezért ő, mint nő, egyelőre nem jöhetne nálam amúgy se számításba. Tehát most a bunkó Ethan kerül előtérbe, aki igyekszik szépen megtenni minden tőle telhetőt, persze csak fokozatosan, hogy megbánthassa a másikat.

Miközben elszáguldok a medence mellett, észreveszem, hogy a szőke üstök kibukkan a vízből, elsőre meg sem ismerem, aztán tudatosul bennem, hogy ez az a gyerek, aki az én kis Quinn barátnémnek csavargatja a fejét menettel ellentétes irányban. Túlságosan hasonló hozzám, szoknyabolond, ahogy hallottam, és azért van bennem annyi női összetartás, ha nem örülök, ha egy magamfajta kezd ki a kicsivel. Beleugatni nem fogok, egy szót sem szóltam egyiküknek sem, az ő dolguk, ettől még jó képet nem tudok vágni a dologhoz. Nem is igazán érti a srác, hogy miért nem vesztegetek rá időt, pedig igazán kitalálhatná. Hátradobom vörös tincseimet, de az alap udvariasságot megadom, figyelemre méltattam, ennél többet nem kívánhat tőlem. Csörtetek tovább a gőzfürdő irányába, és csak a vállam felett visszanézve mérem fel, hogy már pattan is, jön utánam. De minek?
Előre nézek, szinte tépem fel az ajtót, és ripakodok rá a csajra, aki bent van, jöhet a következő üvegkalicka. Sandítok, a szőke herceg közeledik. Ne szórakozzon már velem... A mosolyát pont észreveszem, aztán már fordít is maga felé. Nem ellenkezem, bár cseppet sincsen kedvemre, hogy játékbabaként kezelnek. Ha uralni akar, akkor tegye azt kemény kézzel, ne csak így sznob gyengéd módon.
- Neked meg mitől van jó kedved, he? – Kérdezem csípőre vágott kézzel, észre sem véve, hogy még mindig a derekamon van a keze. Legyen csak, ha jobb dolga nincsen. – Kerüllek? Összetévesztesz valakivel kispajtás? Az, hogy odamorogtam némi köszönést a folyosón, nem azt jelenti, hogy már hirtelen együtt is lógunk. – Smaragdöld szemeim szikrákat szórnak, ahogy kipukkasztok egy felfújt rágót, merthogy ilyenkor is az van a számban. Végre leveszi rólam a kezét, amit mi tagadás, magam sem értem miért, sajnálok. Érintésmániás vagyok, szeretem, ha kellek. Magasabb nálam, így a pillantásomat keresztező tincsek függönyén át tekintek rá fel, mintegy kérdően, hogy mit akar még. Az izmos felsőtest, a kócos haj, az igéző pillantás mind olyan kellék, amelynek női megfelelőit eszközként magam is ügyesen használom, így mit sem számítanak. Két szép ember nem illik össze, nekem valaki olyan kéne, akit irányítok, mert kedves és vicces a maga módján, vagy valami olyan belevalóan kemény pasi, aki rendre utasít még engem is, és lepereg róla minden manipulációm. Ez itt csak egy „jópasi”, csupa kellem, csupa báj. Blahhh... Hánynom kell.
- Hát szarok bele, hogy örvendesz-e. Pontosan tudom, hogy ki vagy, szóval... akár be is kaphatod. Na erre mit lépsz? – Tolom őt félre, legalábbis megpróbálom, nem igazán komálom a sarokba szorított patkány szerepét. Ha nagyon szívózik, akkor inkább elhúzok valahova máshova, nem kell nekem szaunázni, még akkor sem, ha rögtön elönt a forróság, ha lepillantok arra a kisgatyára.

Persze a testedzés az első, amiért ide jöttem a mai nap, de mégis, jó lett volna, hogyha akad társaságom is. Szeretek ismerkedni és a már ismerősökkel lenni, de nagyon úgy tűnik, hogy itt folyamatosan elkerülöm azokat, akikkel jól eldumáltam. Jó, azért egy-két kivétel akad, de nem túl sok. Már nem is tudom, hogy pontosan hányadik hosszt úszhatom le, amikor végül egy kis pihenésre szánom el magam, így fejem kibukkan a hűs vízből, majd szőke tincseimbe beletúrva kócolom össze azokat és végül még arcomat is megtörlöm kissé, miközben szívem csak úgy kalapál és én is lassan, de mélyen veszem a levegőt. Ekkor toppan viszont be valaki, akin egy pillanatra végig is fut pillantásom és ahogy arcára vetül tekintetem, rögtön tudom, hogy ki is ez a csinibaba. Ő ha minden igaz Mercedes, Quinn szobatársa, de akkor meg miért nem tud köszönni és mi ez a mogorva arckifejezés? Kissé meglepetten nézek utána, majd néhány másodperc után megcsóválom fejem, majd ki is mászom a medencéből. Azt hiszi, hogy ezt majd én így ennyiben fogom hagyni? Főleg, hogy még nem is találkoztunk… szóval felejtős.
Gyors léptekkel indulok hát meg a gőzfürdők felé és nem is nagyon foglalkozom a halk sikollyal, inkább csak kissé dühösen lépek a vöröske után és ha már előttem van, akkor kissé meg is nézem azt a formás hátsót, amely automatikusan mosolyt csal az arcomra. Végül jobb kezemmel utána nyúlok és már magam felé is fordítom.
- Szia kislány. Hát te meg mi a fenéért kerülsz engem? És köszönni luxus? – támadom is be kérdéseimmel, de én legalább képes voltam köszönni neki, amit ő nem tett meg. Nem gáz, felhívom én erre a figyelmét, és azért el is eresztem, ugyanis nem szándékozom máris tapogatni. Ő viszont ha végignéz rajtam, akkor láthatja, hogy nekem nem kell már hova fejlődnöm, izmos felső test, kissé kócos haj, igéző tekintet, tehát tökéletes az összkép, én legalábbis így látom magam.
- Ha jól tudom, Mercinek hívnak, én Ethan vagyok, de egyelőre még nem döntöttem el, hogy örvendek-e a találkozásnak, ha így viselkedsz. – mindenesetre most én se fogok visszamenni a medencéhez, inkább a lánnyal tartok oda, ahova ő szándékozik menni. Lehet, hogy ebből szauna lesz, hát sose lehet tudni, de én itt vagyok és nem fog ám lerázni olyan könnyen. Szándékomban állt megismerni, már csak Quinn miatt is, szóval meglátjuk, hogy milyen is ez a csaj, de eddig nem tűnik hozzám hasonlónak, ahogy az a kicsi lány fogalmazott, sőt, nagyon is unszimpatikus ebből a néhány percről, csini külső ide vagy oda.

Beköszöntött a hideg, a téli időszak, amit nagyon rühellek. Vörös hajam, hófehér porcelánbőröm nem arra van teremtve, hogy eltakarva legyen, vágyom a napfényt, depressziós lehetek, ha nem kaphatom meg, hogy megmutassam másoknak. Hiába a szép téli divat, az elegáns sapkák, a kötött kardigánok, a hónapszemüvegek, ez mégsem az én időszakom. Bárcsak lenne már vége! Pedig még csak most kezdődött. A bál óta szinte ki sem mozdultam a birtokról, pedig lehetne forrócsokizni a kisvárosban, fahéjas forralt bort vedelni, mégis itt lopom a napot, mert legalább van szauna, és talán még egy szoláriumot is találhatok, annyira csak nem modern találmány. Quinn bezzeg más. Ő mindenben – így a télben is – képes meglátni a jót. Hogy most lesz mikulás, karácsony, szilveszter, valentin nap, farsang, na meg persze a hócsaták, és egyéb ilyen szarság. Hát az elsőből már kinőttem, családom nincsen, pasim nincsen, pasim nincsen, és pasim nincsen. Hiába a vadító külső, a velem egykorúak a pattanásos tinédzser szintjén vannak, az idősebbek pedig pár dugás után eldobnak, mint a felmosórongyot. Ez minden télen eszembe jut, és egészen addig nem tudok tőle szabadulni, amíg a nyári napsugarak meg nem világítják csodás alakomat, amire a sok kan izgul, még akkor is, ha tudom, hogy nem én kellek nekik, csak a máz. Ám olyankor meg sem szólalok, csak fürdök a tekintetükben. Kettős életem van, mint Batmannek. Az év egyik felében egy mogorva pokróc vagyok, aki a tavaly nyári divatlapokat nézegeti, és sóhajtozik, a másik felében pedig én vagyok a discokirálynő, álmaid asszonya, a nyár úrnője. Olyan kettősség ez, amely már vagy negyedik éve megkörnyékez, nem tudok szabadulni tőle, sőt, már augusztusban reszketve gondolok a közelgő hidegre. Egy hűvösebb fuvallattól is frászt kapok, hogy mindárt rosszra fordul az idő.
A vállamra dobom a törölközőmet, kék papucsban, és narancsszínű jól kivágott fürdőruciban lejtek végig az uszodához, ahol úszni nem szándékozom, de legalább kicsit kigőzölöm a hajamat. Látok valakit csobbanni, de nem igazán érdekel. Amikor kidugja a fejét, akkor észreveszem, hogy a szőke gyerek Quinn imádott hercege, akkor meg pláne kevésbé érdekel, turbékoljanak csak. Ha felém néz, akkor bosszúsan intek, hogy észrevettem, de nagyon nem szándékozom odamenni. Benyitok az egyik kabinba, és éppen hatolnék a gőzbe, amikor rálépek valaki lábára, fel is sikolt a szerencsétlen.
- Jól van már baszki, adj életjelet, hogy itt gubbasztasz, nem vagyok röntgenszemű. – Fújok mint holmi vadmacska, és keresem a következő üvegajtót. Egyenlőre ez üresnek tűnik. Beállok, egyenlőre nem húzom még magamra, csak igazgatom a tincseimet, meglazítom, hogy ne olvadjon rám.

Mostanra valahogy egészen kezdem megkedvelni a helyet, az pedig, hogy képes vagyok blokkolni az itteni mutánsok képességeit, egyszerűen csodálatos érzés. Jó pár kellemetlenségtől kíméltem így meg magam, bár tény, hogy nem igazságos velük szemben, hiszen normális embert csinálok belőlük. Még mindig emlékszem Bestia arcára, hogy meglepődött, amikor már nem volt rajta az a kék bunda… na meg Jane, amikor nem tudott megrázni vagy gondolhatok bárkire, mindenkinél megérte látnom az arcukat, amikor rájöttek az erőmre – vagy éppen buta módon eszükbe se jutott, hogy miért nem működött a képességük.
Most is jókedvűen sétálok lefelé a lépcsőkön a Vis maior hálóból indulva, vállamon egy sötétkék színű törölközővel, mely egyértelműen jelezheti mindenki számára, hogy hova is szándékozom menni. Na jó, nem biztos, hogy egyértelműen, hiszen zuhanyozni is mehetnék, de én ennél most hosszabb elfoglaltságot találtam ki magamnak, egy kis testedzés keretein belül. Lábaimon tehát most fekete strandpapucs található és egy ugyanilyen színű rövidnadrág, és egy szintén fekete színű póló borítja felső testemet. Nem vagyok oda a színes göncökért, ezt tudja mindenki, aki ismer és bár bizonyára a fehér is jól állna szőke hajtincseim miatt, mégse érdekel. Gyors lépésekben hagyom tehát magam mögött a folyosókat, így érkezek meg az alagsor alatti szintekhez, majd már nyitok is be az uszodába. Már jártam itt és azóta is örülök a fejemnek, hogy van ilyen helység ebben a kastélyban. Amikor ide kerültem, nem gondoltam volna, hogy ilyen luxus körülmények vannak itt, hiszen még szauna és gőzfürdő is akad az éppen kikapcsolódók számára és szerintem én is majd igénybe fogok venni itt mindenféle szolgálgatást.
~ Kár, hogy üres. ~ - nézek is körbe, amikor látom, hogy sehol egy árva lélek. Azért örültem volna neki, hogyha van itt egy jó csaj, akivel idő közben flörtölgethetek egy kicsikét, de ha nincs, akkor nincs, ezt kell szeretni. Az egyik székhez sétálok, ahova le is dobom törölközőmet, majd kibújok papucsomból és ez után a rövidnaci és a felső is a székre kerül. Természetesen a nadrág alatt megtalálható egy fürdőalsó, amolyan rövid nadrágos kiadásban, így nem vagyok teljesen meztelen, de mivel amúgy sincs itt senki, nincs is olyan, akit érdekelne. A víz felé fordulok, majd először leguggolva dugom be kezemet, hogy megnézzem annak hőfokát és amikor érzékelem, hogy pont kellemes, már fel is állok, hogy egy fejessel kezdjem meg az edzést. Fel se jövök a víz felszínére egészen addig, amíg át nem érek a túloldalra, ott egy kis levegő, fordulás, majd irány a másik oldal. Tényleg úszni akarok, tehát nem csak pancsolni jöttem most ide, és mivel most magammal foglalkozom, így nem is figyelek arra, hogy esetleg valaki más is ide téved-e… Nem hiszem, hogy ekkora mákom lenne.

Tárgy: Re: Merci és Ethan uszodai találkozása