Alice Wendy Darwing - Vízió

Alice drága,

Próbálok nem keményen fogalmazni. Látszik, hogy valamennyit olvasgattál az oldalon, de az is egyértelmű, hogy nem igazán ragadott meg téged az ihlet. A karaktert tökéletesen átlagosnak írsz le, pedig mindenkinek van valami jellegzetessége, akár pozitív, akár nem. A többi előtörténetbe belenéztél? Hossz tekintetében töredékét sem éri el sajnos az általunk elfogadottaknak. Semmit nem lehet megtudni róla, mik a motivációi, kb két-három sor után már a húsz éves sztoriját említed. A képességről sem lehet tudni, hogy miért pont ez, vannak-e távlatai. Javaslom, hogy olvasgass még, kérdezz nyugodtan, less bele játékokba, mert még ha véletlenül el is fogadnánk ebben az állapotában, nem is tudom, hogy mit lehetne játszani ezzel a karakterrel, mert sajnos szegényke tökéletesen kidolgozatlan. Amennyiben még keveset játszottál ehhez hasonló játékokkal, akkor sincsen gond, szívesen segítünk.

Első körben olyasmiket javasolok, hogy kezd a kinézettel. Milyen ruhákat hord, szokott e fintorogni, vannak-e ékszerei, hogyan hordja a szemét, vannak e külső szokásai, mint mondjuk állandóan rágót fúj, ilyesmik. Szóval próbáld életre kelteni őt. Képzeld bele magadat így író vagy rendező székébe, akinek tuti főszereplőt kell alkotnia a bombafilmhez. Hidd el, nem olyan nehéz! Very Happy

Userinfó: Főkarakter

Név: Alice Wendy Darwing
Mutáns név: Vízió
Születési dátum: Portland - 1963. december 19.
Besorolás: Diák
Képességek: Pszichometria ( Béta mutáns )

Jellem: Hogyan jellemezném magam? Nehéz eset vagyok, problémás. Bizonyítási vágyam van. Nem szeretek a középpontban állni, de szeretem, ha elismerik azt, amit teszek. Csökönyös vagyok és kiállok az igazam mellett. Kétféle módon tudnak csak meggyőzni engem, vagy rá venni valamire. Az egyik az egy mondat: "Kérlek, az én kedvemért!" vagy ha kifejtik nekem azt, hogy ez miért van így meg így. Mindig eltaszít engem a túlságosan aranyos, nyomulás és rendes szöveg. Így van ez a fiúknál is. Nem szeretem a tökéletességet. Kedves vagyok és barátságos, legalábbis ezt mondják rám.

Külső: Átlagos a kinézetem. Én legalábbis így látom magam. Átlagos magasság, átlagos hajszín - szőkésbarna - és a legátlagosabb szemszín, a kék. Mosolygós vagyok. Nem szoktam túl sokszor gesztikulálni, csak ha mérges vagyok, vagy ha éppen sietek valahova. Nem vagyok túlsúlyos se vékony. Nincsen szemüvegem se kontaktlencsém.

Előtörténet: Sok évet töltöttem azzal, hogy megtanuljam uralni a mutáns képességemet. Persze a sok munka elnyerte jutalmát. Hiszen már nem csak a tárgyak érintésével, hanem már ha a közelükben vagyok, akkor is látom a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket. Persze ezt inkább emberekre értem. Érzem azt, amit ők a régmúltban vagy amit a jövőben fognak érezni. Eleinte nem tudtam ezt a képességet uralni, úgyhogy az információk csak jöttek és jöttek. Mígnem teljesen kiborultam. De aztán megkeresett két férfi, amikor már betöltöttem a húszat. Őket Charles Xaviernek és Eric Lensherrnek hívják. Ők is mutáns képességgel rendelkeztek, és egyértelműen sokkal erősebb mutáns képességgel. A képességemmel nem képeket, vagy hasonlókat látok, hanem mintha már rég tudtam volna azokat a dolgokat. Csak úgy belekerülnek az agyamba és tudom a dolgokat, ennyi. Charles és Eric megértették azt, milyen másnak lenni. Nem úgy mint a családom. Anyukám szó szerint kitagadott. Azt mondta, hogy én már nem tartozom a családba, ezért menjek oda, ahova tudok. Apukám semmit sem szólt, hiszen nem is tudott. Ugyanis ő már két éves koromban meghalt. A kisöcsém, Peter pedig nem is értett semmit. Hiszen négy évesen az embernek mit kéne tudnia. Ő volt az egyetlen, aki hiányzott az új életemből. Hiszen most már mindenem megvolt: egy új családom, új barátaim és persze mutánsok úgy mint én. Végre nem éreztem magam az egyedüli különc gyereknek, aki voltam.

» Tatjana Robert - Vízió
» Megan Smith - Alice