Yeong Ha Eun

Userinfó: Főkarakter

Név: Yeong Ha Eun
Mutáns név: Migrén
Születési dátum: 1970. május 20. New York
Besorolás: Diák
Képességek:
Elsődleges képesség: Pszichikai csapás
Osztályozás: Béta
Aktiválódás: 10 évesen
Képes a fájdalmat, kómás állapotot, eszméletvesztést ritka esetben akár halált is okozni a tudatával. Ezt önnön érzelmei gyakran befolyásolják, ha ideges, mérges lesz, akkor akaratán kívül képes fájdalmat okozni bárkinek, de ennek akkor ő maga nincs tudatában. A képessége használatakor szemei elkezdenek izzani, s ennek mértéke a pszichikai csapás erősségétől függ. Túlzott használat után legyengül, akár eszméletét is vesztheti, ekkor akár több napig is eltarthat, mire visszatér a teljes ereje.
Távlatok: Képes lesz arra, hogy az érzelmeitől teljesen elkülönüljön a képesség. Ekkor már nem fogja őt irányítani semmilyen negatív érzelem. Emellett képes lesz arra, hogy az "áldozat" legnagyobb félelmét használja fel, hogy még nagyobb kárt tegyen benne.

Jellem: Kicsit visszahúzódó, zárkózott típus, szeret egyedül lenni, a barátkozás nagyon nehezen megy neki. A barátságát nagyon nehezen lehet elnyerni, néha szó szerint taszítja magától el az embereket, és emiatt talán kicsit nagyképűnek is tűnhet, aki senkit nem tart méltónak, hogy elnyerje a barátságát. Azonban ez csak azért van így, mert fél attól, hogy kárt tesz az emberekben, és inkább jobbnak tartja, ha nem barátkozik. Általában érzelmeket nem mutat ki, próbálja mélyen magába fojtani, ami így csak egyre jobban gyűlik benne, de ha egyszer betelik a pohár, akkor robban, és akár hatalmas pusztítást is végezhet. Azonban aki szán arra időt, hogy megismerje, elnyerje a bizalmát, annak feltárja hogy mi rejlik eme "védőfal" mögött, és egy kedves, megbízható, és néha még vicces lányt ismerhet meg. A konfliktusokat próbálja elkerülni, és még akkor is próbálja a nyugodt énjét mutatni, amikor legszívesebbden robbanna.

Külső: Semmiben nem különbözik egy átlagos, Ázsiai lánytól, barna vágott szeme, és hosszú, szintén barna haja van. Nem mondható kifejezetten magasnak, körülbelül 150-155 centi, amihez 42 kiló társul. Háta kicsit görnyedt általában, ami annak köszönhető, hogy általában inkább meghúzza magát társaságban, hogy még inkább kerülje a feltűnést. Nagyon ritkán néz mások szemébe, legtöbbször a földet nézi, vagy bármi mást, de ha tekintete mégis találkozik valakiével, akkor abban általában semmi érzelem nem tükröződik, max a félelem, vagy a bizalmatlanság enyhe mértékben. Testalkata átlagosnak mondható, s már telt idomokkal rendelkezik. Alapjában véve szépnek mondható, egyetlen szépséghibája az egész hátán végigfutó heg, és több kisebb, ami egy durvább családi veszekedés eredménye. Ruházata sem kirívó, pasztell színű, vagy esetleg fekete, fehér ruhái vannak.

Előtörténet: Ha Eun egy átlagos koreai családba született 1970 tavaszán, a fiatal Yeong család első, és egyetlen gyermekeként. Élete első néhány éve teljesen átlagosan telt, a szülők egy New York-i gyárban dolgoztak, a gyermekük pedig a helyi bölcsődébe, és óvodába járt, bár ott nem igazán akarták befogadni származása végett. Mindig csúfolták, és kirekesztették őt, így barátkozni sem barátkozott. Nyolc éves korában a helyzet rosszabbra fordult, mikor az a gyár, ahol a szülei dolgoztak csődöt mondott, így munkanélkülivé váltak. Kölcsönökből éltek és ami még jobban rontott a helyzeten, az az volt, hogy elkezdtek alkoholizálni, és ennek az elszenvedője Ha Eun volt. Szinte mindennapossá váltak a verések, mindenért a lányt okolták, és így testét gyakran zöld-kék-lila foltok tarkították. Egyszer annyira elfajult a dolog, hogy egy hatalmas sérülése lett a hátán, és csak a szerencsén múlott - meg egy kedves idegen járókelőn - hogy eljutott a kórházig, ahol ellátták a sérüléseit.10 éves korában minden düh és harag kitört belőle, de ő maga nem volt tudatában annak hogy mit is csinál. Ez utáni első emléke a szülei, ahogy eszméletlenül fekszenek előtte. Ezek után Ha Eunnel úgy bántak, mint valami kutyával, de közben még féltek is, és szinte mindig szörnyetegnek, torzszülöttnek nevezték, a saját nevén nagyon ritkán szólították. A lány pedig még mindig nem tudta hogy mire képes, egészen addig, míg 14 éves korában az iskolában meg nem elégelte, ahogy bánnak vele. A szemei ugyanúgy elkezdtek izzani, azonban most ura volt magának, és arra gondolt csak, hogy az osztálytársának fájjon, s rögtön abban a pillanatban a fájdalomtól ordítva összeesett. Ekkor döbbent rá Ha Eun, hogy mire is képes. Ez, hogy mi történt hamar elterjedt az egész iskolában, és így már mindenki inkább kerülte őt, még jobban, mint eddig, mindenki megtartotta azt a bizonyos "három méter távolságot". Még aznap a lány felkerült az igazgatóhoz, ahol ott volt már a fél tanári kar, és elkezdték faggatni, hogy mégis mi volt az az egész, mert sejtették, hogy Ha Eun csinált valamit, de nem tudták elképzelni, hogy vajon mit. Azonban a lány nem mondott semmit, csak némán nézett a tanárokra, mert tudta, hogy úgysem értenék meg, és talán még elmegyógyintézetbe is záratnák emiatt. Így inkább hallgatott, egészen addig, míg egy hevesebb vérmérsékletű tanár meg nem elégelte ezt a hallgatást, és megütötte. Ekkor olyan dolgot tett, amit azóta nagyon megbánt; használta a képességét, ezzel kárt téve a tanárban. Ő maga is megijedt, és inkább elrohant. Aznap éjjel nem is ment haza, mert azt hitte, hogy a szülei már tudnak erről, és félt, hogy megint elverik. Csak másnap reggel tért haza, de sejtése igaznak bizonyult, mert szülei már tudnak az egészről, azonban csak megvető pillantást vetettek rá, és közölték vele, hogy elbocsátották az iskolából, de azt nem mondták meg, hogy mi az indok. Az pedig az volt, hogy a tanárok is féltek, nem tudták elképzelni, hogy miféle torzszülött Ha Eun és így jobbnak látták, ha nem engedik a többi diák közelébe.
Majd egy nap két férfi jelent meg náluk, és egy olyan ajánlatot tettek neki, hogy egy olyan helyre kerülhet, ahol nem vetik meg, és befogadják. A szülei gyakorlatilag pezsgőt bontottak, hogy végre megszabadulhatnak egy ilyen tehertől, mint a lány, így örömmel adták át a két ismeretlen férfinak saját lányukat. Ha Eun nem tudta elképzelni, hogy vajon milyen lehet az a hely, ahol elfogadják, és így egyrészt a kíváncsiság miatt, másrészt pedig a szülei miatt az idegenekkel tartott.