Pat & Daren

Shane megígérte nekem, hétvégén kárpótlásul, mert elfelejtkezett rólam elvisz a vidámparkba. Korán reggel kopogtatta, az ajtaján és persze ő mint oly sokszor ezt is elfelejtette. Mondta, hogy majd legközelebb, és leakart rázni az ajtó bezárásával, de én bedugtam a lábam és tartottam felé a tenyerem. Még jó, hogy nem erőből akarta bezárni, most feküdhetnék a balesetin gipszre várva. Ehelyett rakott a tenyerembe némi pénzt de én csak tovább tartottam. Ismét rakott bele egy húszast és mondta, hogy többet úgysem ad, úgy hogy sipirc húgi mondatával útnak engedett. A busz állomásra érve megpillantottam az egyik buszon a New York felíratott, hevesebben kezdett verni a szívem. Rohantam is a jegypénztárhoz. Nem érdekel engem a vidámpark amikor ott van New York. Retúrjegyet vettem ismervén magamat, hogy gondolkodás nélkül tudom a pénzt elkölteni minden félére és akkor nem tudnék vissza jönni. Az egész út nagy izgalmakkal telt teljesen rá tapadtam a busz ablakára és bámultam a közeledő felhőkarcolókat. Ha másra nem is lesz időm de a Brodwayt minden képen megnézem. Az állomáson vettem egy térképet és elindultam a nagyvárosnak. Közben jelölgettem merre járok, hogy vissza egyszerűbb legyen az utam. Ahol csak tudtam kerültem a tömeg közlekedést, hogy spóroljak de végül csak el értem a célom. Álmélkodva csodáltam meg minden egyes csillagot a járdán. És csak úgy tapadtam a kirakatokra a divatos és csinos ruhák láttán, de bemenni nem mertem egyikbe se. Pénzem amúgy sem lett volna rájuk és hát a kis szegényes viseltes farmeromban és kabátomban nem is illettem volna oda már magára az utcára sem illetem. Mindenki öltönyben meg kosztümben rohant, sietett a dolgára.