Caleb Followill

Userinfó: Főkarakter
Név: Caleb Followill
Mutáns név: Lánglovag
Születési dátum: Los Angeles, 19..07.11
Besorolás: Diák
Képességek:Képes vagyok a tűz manipulánsára, létrehozására és kioltására. Az erőm sok kisebb és nagyobb dologba a hasznomra tud lenni. A legjobb haverom például váltig állítja, hogy az általam „előállított” tűzön sütött pille cukor a legfinomabb. A tűz sokszor a pusztítás és a pokol jelképe, de én ezt az elképzelést próbálom legyőzni. A tűz az erő és a bátorság jelképe is egyben az én szememben.  
Jellem:Igazából egy vagány és vicces srác vagyok, aki bármit megtenne azért, hogy a szeretteit biztonságban tudhassa. Nagyon jól meg tudom válogatni azt, hogy kivel barátkozzak össze.  Utálom azokat, az embereket, akik átvágják a másikat és, ha valaki megöl egy ártatlan embert az számomra már nem is ember, hanem szörnyeteg.   Ha a barátaim bajban kerülnek én, mindig próbálok segíteni nekik. Persze nekem is vannak rossz szokásaim, mint az, hogy sokszor szabom meg az iskolában lévő: Este ne mászkálj a birtokon! szabályt.  Amúgy rengeteget hülyülök a haverokkal.

Külső: Barna színű hajamat az elmúlt időben egy kicsit megnövesztettem. Már hordtam sok féle képen, de szerintem ez áll legjobban nekem. Vagy szerintetek nem?  Barna szemem formáját a nagyapám szerint az apámtól örököltem. Állítólag nagyon hasonlítok rá külsőleg.  185 cm magas vagyok, ami szerintem pont tökéletes. Nem vagyok az az izom agy, de azért nekem is megvan a kocka has, főleg amióta rengeteg járok edzeni. Az öltözködésem mindig laza és vagány, pont, mint én.   

Előtörténet:A nap első sugarai lassan ébresztettek fel. A szobám a legjobb helyen van, így a függöny nélküli ablak miatt általában a nap kelt fel reggelente. És ez így történt ma is.  Összeszedtem az összes energiámat, majd kinyitottam a szemem.  Nyújtózkodtam egy nagyot, majd ledobtam magamról a takarót és felkeltem az ágyból.  Azt hittem, hogy ez is egy unalmas nap lesz, mint a többi.,. Pedig egyáltalán nem így történt.   Az életem egyik legfontosabb napja lett ez a nap. Gyönyörű volt az idő, hisz nyár volt. A forróság engem soha se zavart, inkább számomra kellemes volt. Mindig is rosszul éreztem magam a hidegben.  Kivettem a szekrényemből egy farmert és egy egyszerű fekete pólót, majd felöltöztem.  A táskámban nem pakoltam be semmit, hisz ez az év utolsó tanítási napja, amikor is egy íratlan törvény szerint: TILOS TANULNI! A suli ahová járok egy Los Angelesben lévő elit gimnáziumban, ahová a kereszt szüleim írattak be, mert, hogy ők a kijelölt gyámjaim. Az igazi szüleim még, amikor nagyon kicsi voltam meghaltak és így kerültem a kereszt szüleimhez, akiket nem nagyon érdekel, hogy mi van velem.  Eléggé gazdagok és egyfolytában a világot járják, így általában (mint most is) egyedül vagyok itthon. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn le a konyhába, ahol megettem a reggelimet.  Ami most egy tál csokis müzliből állt, majd bekulcsoltam a házat és elindultam gyalog az iskolában.  Imádom a nyarat és, ha vége a sulinak minden percét ki fogom használni. Olyan nyaram lesz, mint soha!  Nem lakunk messze gimnáziumtól, így eléggé gyorsan oda tudok érni. Az iskola előtt rengetegen álltak, de én nem álltam meg egyik társaságnál se, mert tudtam, hogy az én osztálytársaim bent vannak a teremben.  És így is lett!  Beléptem a termükben, ahol a barátaimon látszott, hogy ők is nagyon várják, már a nyári szünetet. Leültem a padomhoz, majd a fülembe dugtam a fülhallgatómat, majd elindítottam a zenét és az ablakon át a napot figyeltem. Míg más a csillagokat, vagy a holdat szokta nézni, addig én a napot szoktam nézni.