Stephan Tyson

Userinfó: Főkarakter

Név: Stephan Tyson
Mutáns név: Jégmadár
Születési dátum: 1963, május 25, 22 éves
Besorolás: Diák
Képességek:
Elsődleges képesség: Víz irányítása
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 14
Képesség jelenlegi szintje: Képes a vizet felhasználva támadni valamint védekezni.
Képesség távlatai: Vízpajzs, szökő ár, fagyasztás, jég szilánkok, mozgó jég szobrok ( macska nagyságig).  

Másodlagos képesség: Gyógyítás
Aktiválódás: -
Képesség jelenlegi szintje: -
Képesség távlatai: Képes lesz sebeket, vágásokat zúzódásokat gyógyítani a víz segítségével. Későbbiekben pedig betegségek gyógyítására is alkalmas lesz.

Jellem: Csendes, nem társalgok túl sokat. Leginkább csak a húgommal törődök. Általában a háttérből szoktam figyelni az eseményeket a húgomat vissza fogva. Komolyságomhoz képest egész sokat mosolygok, de inkább a tanulással és az edzéssel töltöm szabadidőmet. Nyugodt vagyok, és elég nehezen lehet felhúzni, de akinek sikerül az nem jár túl jól. De még néha én is megengedek magamnak egy kis szórakozást, ami általában Lindsay bosszantása. Makacs vagyok, és ha valamit a fejembe veszek véghez is viszem azt. 

Külső: Külső: Rövidre nyírt barna hajam van. Általában nem szeretek borotválkozni sem. 186 centivel jóval magasabb vagyok testvéremhez képest. Ami a testalkatomat illeti, izmos vagyok, de nem túlzottan, ennél fogva erőben nincs hiányom. Legtöbbször farmert, és sötét pólót, meg farmerdzsekit viselek edző cipővel. Nem szeretek ennél jobban öltözködni. Még télen is csak egy vastag pulóvert veszek föl. Meg bakancsot.

Előtörténet:1963.május 25-én születtünk testvéremmel, New York egyik kórházában. Húgom Lindsay Tyson, én pedig Stephan Tyson, kétpetéjű ikrek vagyunk. Szüleink egy autógyár tulajdonosaiként dolgoztak, hogy minket eltartsanak. Hiszem azt, hogy fél karukat odaadták volna azért, hogy mi éljünk. Sok törődést, szeretetet kaptunk tőlük, amiért mindketten hálásak voltunk. Ritka, ha mindkét szülőd meg lehet és boldog családként éltek együtt.
 Teljes nyugalomban tengettük, míg nem egy nap minden a feje tetejére állt. A kertben voltam és épp a gitáromon gyakoroltam mikor megéreztem, hogy Lindsayvel valami baj történt. Mikor berohantam a hátsó ajtón a konyhába láttam, hogy minden lángokban áll. Megragadtam húgomat és amilyen gyorsan csak tudtam ki vittem a házból. Nagyon reméltem, hogy a szüleink is kijutnak, mert már nagyon fogyott az idő, mikor is a házunk fölrobbant. Felhívtuk a tűzoltókat, de kiderült, idő, mire ideérnek, nekünk viszont nincs időnk. Húgom teljesen pánikba került, hiszen azt látni, hogy nemrég még minden rendben, s most kigyulladt az egész placc, ijesztő látvány volt és én sem voltam jobban. Gondolkodni próbáltam, hogyan olthatnánk el a tüzet, mire a mellettünk lévő tűzcsapból kitört a víz, ezután a ház felé zúdult. Ráömlött az épületre – vagyis inkább romjaira –, eloltva a ropogó rémálom nagy részét, az utána maradó dolgok azonban nem sok jót ígértek.
 Mire kiért a piros tűzoltó kocsi, a probléma már meg is oldódott, s új jött helyette. Minden leégett, mert gyorsan terjedt, mi pedig nem igyekeztünk eléggé. Mit is tehettünk volna, ha a segítség messze van tőlünk? Egyáltalán mi volt ez az egész? Mindegy is, hiszen az új gond volt a legfontosabb: nem volt otthonunk, később pedig kiderült, szüleink sincsenek már.
14 évesek voltunk, mikor rájöttünk, hogy mutánsok vagyunk. Erőink véletlenszerűen mutatkoztak meg a baleset napján. Húgomat mindig óvni próbáltam még a széltől is, most pedig annál inkább. Leginkább költöztető cégeknél, vagy kikötőkben dolgoztam, viszont mindig hamar ott kellett hagynom az állásom és tovább állni, vele együtt. Sokszor rájöttek igazi kilétünkre, ami sűrűn hozott bajt fejünkre. Jártuk az országot, csak rövid ideig tartózkodtunk egy helyen, talán ha két hetet pihenhettünk egynél, Lindsay annak is örültem.
 Később egy Charles Xavier és egy Eric Lensherr nevű férfi talált ránk, amivel új esélyeket kaphattunk. Nem tudtam ez mennyire jelent jót, vagy épp rosszat, de már nem zavart. A húgomat biztonságban akartam tudni. Elbeszélgettünk és kiderült, hogy egész rendesek, szóval azt hiszem nem volt miért idegeskednem. Bíztam benne, hogy minden rendbe jön majd. Lindsayt elküldtem abba az iskolába amit említettek de én csak a későbbiekben csatlakoztam.