Jacob Valdemar - Tengermoraj

Userinfó: Főkarakter

Név: Jacob Valdemar
Mutáns név: Tengermoraj
Születési dátum: 1964. november 17.
Besorolás: Diák
Képességek:
Elsődleges képesség: Hidrokinézis
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktivizálódás: 6 éves korában
Képesség jelenlegi szintje: Képes lélegezni a víz alatt, öngyógyulni, hogyha vízben van vagy érintkezik vele. Képes a vizet irányítani, akár szörfölni is rajta, deszka nélkül. Párakoncentráció, vízpárát összevonni egy helyre, vagy szétoszlatni, tehát a pára nem bántja, tud benne lélegezni, de ha akar, el tud benne tűnni kb köddé sűrítve a párát.

Képesség távlatai: Másokat is képes gyógítani, hogyha vízzel érintkezik. Nagyobb koncentráció nélkül hosszabb ideig szilárdan megállni a vizen, vagy utazni rajta. "Szilárd" alakba hozni a vizet, ez által akár fegyvert csinálni belőle és azzal támadni. Nem huzamosabb ideig, ez inkább egy nagy víztömeg irányított máshoz dobása, és azzal az ő sebzése.

Jellem: Inkább magának való figura, kicsit néha morózus is, társaságban nem oldódik fel olyan könnyen. Szeret egyedül lenni, magányosan üldögélni a tengerparton, a sziklákon, a víz mellett, vagy éppen szörfölni, ilyenkor teljesen kikapcsolnak a gondolatai. De nem bunkó, nem utasítja el a társaságot, ha valaki közeledik hozzá, nem adja ki magát egyből, de szívesen elbeszélget, vagy segít, ha éppen úgy adódik. Nem a legnyitottabb, de azért nem is antiszociális, vagy gonosz, áskálódó. Inkább afféle magának való szerzet.

Külső: Közepesen magas, vörös hajú, világos bőrű, tengerkék szemű fiú. Kissé gyerekes arca van, vonásai még nem annyira férfiasak, nem annyira karizmatikusak. A szeme nagyon kifejező, szürkék-kék, mint a tenger. Haját általában rövidre nyírva hordja, kissé bubisan. Sportosabb ruhákat hord, első ránézésre egy teljesen átlagos fiú. Nem a társaság középpontja, egész hallgatag, de bizalmat gerjesztő, egyáltalán nem tűnik ellenségesnek, akkor sem, ha éppen egymagában találsz rá, amint lefelé mered egy szikla tetejéről, és hallgatja a hullámok morajlását. Inkább valami kíváncsiságot keltő van benne.  

Előtörténet:
1964 november 17-én született, egy esős délutánon, a norvég fjordok partján, Naustdal községben egy egyszerű, békés család egyetlen gyermekeként. Apja munkásember, anyja háztartásbeli volt, apja főleg halászattal foglalkozott. Mindketten nagyon örültek a fiú érkezésének és születésének, és nagyapja után a Jacob nevet kapta. Ekkor még nem tudták, milyen bajai is lesznek később.
Mindig is szeretett apjával elmenni halászni, horgászni a tengerre, vagy a fjordok mentén játszani. 6 éves korában ébredt fel képessége, ahogy az egyik fjord, az egyik nagyon mély fjord mentén játszott, és véletlenül beleesett. A meredek sziklafalon erősen megzúzta magát, és eszméletlenül zuhant a vízbe, amikor képessége feléledt a tengeröbölben. A víz hatására a sebei begyógyultak, és tudatalattija, ösztöne volt az, ami képességét irányította, és ez által hatalmas vízoszlop közepette került ki a biztonságos szárazföldre. Amikor magához tért, egy karcolás sem volt rajta, és apja elmondásából tudta csak meg, hogy mi történt vele.
Természetesen szülei erősen megrettentek, és nem tudták hova tenni a gyereket, és mivel sokan mások is látták, úgy érezték, veszélyben vannak. Próbálták eltitkolni a fiú képességeit, de az ezentúl újra meg újra felbukkant, így nem volt mit tenni. Átköltöztek a Florida államban található Jacksonville területére, közel az atlanti óceán partjához, ahol a fiú legálisan használhatta képességeit. Persze, egy hat-hét éves gyerekről volt szó, aki most ébredt rá arra, hogy klassz dolgokat tud csinálni az erejével. Azt azonban hamar megtanulta, hogy jobb, ha nem fedi fel magát. Folyton bajba keveredett, az erejét felelőtlenül, nem tudatosan használta, ekkor persze szüleinek kellett lecsitítania a kedélyeket. Néhány kisebb-nagyobb költözködés után végleg letelepedtek Jacksonville-ben. Amikor a szülőknél betelt a pohár, mert a fiuk képtelen volt beilleszkedni, elbeszélgettek vele. A srác ekkor volt 12.
A szülői beszélgetés hatásos volt, és Jacob lenyugodott. Szörfözni és búvárkodni kezdett, mindkettőt nagy szeretettel. A szabadtüdős búvárkodásban élen járt, hiszen tudott lélegezni a víz alatt, így csak arra kellett figyelnie, hogy néha feljöjjön a vízből, amikor egy átlagos ember tüdejéből kifogyna a levegő. A strandon viszonylag nagy népszerűségre tett szert, szörfversenyeket nyert. Persze mindig voltak kisebb-nagyobb gondok, amikkel meg kellett küzdenie, mindig történtek vele balesetek, de ahogy nőtt fel, beilleszkedett az iskolába, és sikerült megtanulnia irányítani képességét. Éjszaka is lejárt a tengerpartra, és ott próbálgatta, fejlesztgette képességét, újabb és újabb dolgokat próbált ki, deszka nélkül szörfözött a hullámokon, mindig figyelve arra, hogy ne lássa meg senki. Balhés srácból menő szörfbajnok lett, akit még a vihar sem térített el attól, hogy kimenjen a vízre. Néha kifejezetten élvezte, hogy egyedül van a vízen, nem látja senki más, és bátran csinálhatta azt, amit szeret, és azt, amihez ért.
Aztán beköszöntött egy új időszak kezdete. Jacob behívót kapott az iskolából, szülei nagy örömére, akik egyből fellélegeztek, amint Jacob kitette a lábát otthonról, és ide költözött. Nagyon szerették, de nehéz volt vele az élet, és megkönnyebbültek, hiszen olyan helyre került, ahonnan nem fogják kinézni, ahol mások is olyanok, mint ő, és ahol nem kell majd magát mindig visszafognia. Örültek, hogy talán otthonra tehet szert, ahol felszabadult és fesztelen lehet.