Harry Eastbrook - Makett

"Nincs olyan rossz nap, amit egy viccel ne lehetne elütni"

Userinfó: Jacob Valdemar

Név: Harry Eastbrook
Mutáns név: Tervező
Születési dátum: Hastings, 1968. december 18.
Besorolás: Diák
Képességek:

Elsődleges képesség: Makettezés
Osztályozás: Béta
Aktiválódás: 15 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes átlátni egy épület szerkezetét, hol lehetnek benne rejtett ajtók, hol húzódnak a folyosók, milyenek a szintek, ablakok, mi van a pincében. Fejben egy körülbelüli alaprajzot tud készíteni a házról, épületről, járműről (pl hajó).
Képes tökéletes maketteket csinálni, és utána ezen makettek segítségével hatással lenni az eredetire, eprsze még gyengébb szinten. Kisebb rongálásokra képes, irányváltásokra, kisebb tárgyaknál (pl járművek) mozgatásra.
Képesség távlatai: Teljes feltérképezés. A képesség teljesen kifejlődött szintjén pillantásra, vagy érintés útján képes pontos tervrajzot készíteni egy adott épületről vagy járműről, minden titkos ajtóval, és ezt a fejben kialakult térképet tudja használni tájékozódásra. Pl. ha esetleg valahol fogságba kerül, akkor ahogy körbenéz, képes feltérképezni az egész helyet, rájönni, hol vannak a titkos ajtók, merre kellene mennie, stb.
Teljes tárgybefolyásolás és tárgymanipuláció. Ha teljesen kifejlődik a képessége, akkor akár teljesen át tudja formálni a makettek segítségével az igazi, eredeti dolgokat, akár megsemmisíteni, akár áthelyezni.

Jellem: Nem a legnyitottabb alkat, egy kicsit ügyetlen, különc figura, aki kellőképpen kilóg a sorból. Rengeteg olyan hobbija van, ami nem átlagos, ilyen az olvasás, az alkotás, a különböző ketyerékkel való foglalatosság, és nagy szerelme a makettkészítés. Ehhez mindig is, szinte ösztönösen vonzódott. Különös dolgaitól függetlenül mindig próbálkozott a beilleszkedéssel - kevés sikerrel, mert valahogy túl furának bizonyult, aki nem követi az elvárásokat. Kifejezetten őszinte, gyakorta mond ki olyat, amiről más inkább hallgatna, mindenhez van valami frappáns, poénos hozzáfűznivalója, ami nem mindenkinek szimpatikus, persze ez őt nem zavarja vagy akadályozza meg abban, hogy megtegye.

Külső: Sötét, mindig rövidre nyírt haj, sötét szemöldök, mélybarna szemek, laza öltözék. Viselete főleg sötétebb farmernadrág, valamilyen egyszerűbb póló és rá egy ing, lábán edzőcipővel. Megjelenésre kifejezetten könnyed alkatnak tűnik, bár látod rajta, hogy valami nem stimmel. Mindent megnéz, végigmér, szemei kutatóan merednek, néha még rád is. Gesztusai egyszerűek, a mozdulatai néha idegesítően precízek, hóna alatt gyakorta láthatsz valamiféle könyvet, újságot, magazint, valamit, amit olvasni lehet, a könnyűirodalomtól a szakfolyóiratokig konkrétan bármit.

Előtörténet: Egy békés, téli napon született Hastingsben, egyetlen gyerekként egy amerikai családban. Átlagos élete volt, békés, ahogy egy átlagos egyke gyerek élete telni szokott. Szerető család, gondoskodó szülők, kiskorában még háziállata is volt. Kicsi kora óta foglalkoztatta apja munkája, akinek volt egy kis műhelye is hátul, a ház mellett, ahol Harry szívesen töltötte szabadidejét. Bütykölt, segédkezett apunak, majd ahogy cseperedett, elkezdett saját maga foglalkozni hobbijával, és nekiállt maketteket készíteni. Először csak összeszerelős kisautók, fa dínók voltak soron, aztán egyre komolyabb és bonyolultabb formákkal próbálkozott. Kíváncsi volt, hogyan kerül bele a hajó az üvegbe, és addig kísérletezett, míg belerakott egyet. Szülei pártolták ezt a kedves hobbit, és biztosították a szükséges feltételeket. Makettes újságokat olvasgatott, folyóiratokat kezdett el járatni, apjával együtt. Anyja sokszor mesélt neki, ami miatt az olvasásra is rákapott, komolyabb, nehezebb és persze könnyedebb irodalomra egyaránt. Sok mesét, legendát olvasott, nagy hősökről, furfangos szereplőkről, de a legjobban itt is a különleges tárgyak kötötték le, amiket azonban sosem tudott utánozni. Mármint replikálni. Néha azonban egy-egy tárgyat megépített makettben, voltak jobb és kevésbé jó munkái is.
A suliban eprsze cikizték emiatt. Sokszor Kelet szégyenének nevezték, családneve miatt is, defektesnek, ami hamar kifejlesztett benne egy remek védekezési módszert: a humort. Poénos, frappáns visszaszólások, néhol oda nem illő, kelletlen, túl őszinte megszólalások. Ettől sem szerették meg, beilleszkednie nem sikerült, de remekül el tudott lavírozni társaságok között, és sokszor arra gondolt, nem is akar annyira beilleszkedni. Persze rossz volt, hogy kb senkivel nincs jóban, de kezdett beletörődni. Aztán egy nap jött Quinn, a furcsá dadogó lány, aki szerint klassz volt, amit csinált! Ráadásul pont a szomszédban! Bár az első találkozás afféle: süssük sütit és vigyük át ismerkedni találkozás volt, valami megfogta a lányban, és egyre többet beszélgetett vele, egy suliba is jártak, ami növelte az esélyeit. A végén pedig egész jóban lettek, már a dadogás is tovatűnt, és úgy festett, minden szép. Harry szeretett Quinnel lógni, hülyéskedni, a közeli erődket járni, egészen addig a bizonyos napig.
Amikor látta, ahogy a lány konkrétan eltűnt, iszonyatosan megrémült, lelkileg sokkolta a dolog, és nem tudta hova rakni. Idegesen, remegve ért haza, és amikor szülei végre ki tudtak szedni belőle valamit, csak annyit mondott, hogy költözni akar. El akar menni. Szülei nem értették, miért, de ő dacosan a fejét rázta, nem mondott semmit, és bevonult a műhelybe. Makettokat készített. Már nem tekintette Quinnt barátjának, egyszerűen rettegett tőle, mint valami szörnytől, hiszen volt aztán nem volt. Jenkinsbe költöztek pár nappal később, amikor szülei is belátták, hogy ez így nem fog menni.
A fiú teljesen magába süllyedt. Pár hónapra rá, hogy elváltak Quinntől, éppen a saját házuk makettjén dolgozott, ami már teljesen kész volt, csak csinosítgatta, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, amikor apja benézett hozzá, és valahogy szóbakerült a lány. A fiú érzései hirtelen törtek fel, és idegességében leverte a makettet az asztalról, ami ripityára tört.. és ezzel együtt az egész ház megrázkódott. Apa és fia egyaránt belekapaszkodtak valamibe, és a fiú nagyon megrettent. Hiába mondta apja, hogy csak földrengés, Harry fogta a kabátját és elment sétálni. Maga se tudja, hogy és hova keveredett, de úgy érezte, teljesen eltévedt a városban. Ahogy ott álldogállt, és nézett jobbra-balra, hirtelen furcsán ismerősek lettek az ismeretlen utcák, és egészen hamar hazaért. Egyszerűen tudta, merre kell mennie.
Aztán meglátogatták a szüleit. Ő éppen az emeleten volt, amikor beültek a nappaliba, és Harry teljesen ki volt akadva. Nem akart lejönni, bezárkózott a szobájába. Nem akart arról hallani, hogy ő is az, ami.. Aztán valaki belelátott a fejébe. És beszélni kezdett. Ő meg kinyitotta az ajtót, és egy hosszabb beszélgetés után összecsomagolt.