Angela Whitmore

"Az igazi bátorság valószínűleg az, amikor valaki legyűri a félelmét, és olyasmit visz végbe, amit egyébként sohasem merne."

Userinfó: Főkarakter

Név: Angela Whitmore
Mutáns név: Téboly
Születési dátum:New York, 1969. május 28.
Besorolás: Diák
Képességek: Telekinézis

Elsődleges képesség: Telekinézis
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 15 éves korban
Képesség jelenlegi szintje:Egyelőre a legnagyobb dolog amit az akaratom képes megmozdítani az egy tollpihe, golyóstoll vagy kisebb csésze. Ha nagyon koncentrálok hamar megfájdul a fejem és még annyira se leszek képes mint előtte. A képességem használata után hosszú pihenőt kell tartanom. Állítólag idővel ez más lesz, hogy majd se fejfájás nem kíséri és nem lesz kis dolgokra korlátozva. Azt a pillanatot várom már nagyon. Ha van képességem akkor legalább használható legyen.
Képesség távlatai: Az összpontosításnak és a gyakorlásnak eredményeként hatalmas fegyver lehetek. Ha képes leszek kontrollálni a képességemet nincs ami megállítson vagy keresztezze az utam. Egyelőre kisebb dolgok mozgatásával haladok egyre előrébb a nagyobb dolgok felé. Idővel eljuthatok arra a szintre is, hogy akár eleve mozgó tárgyakat is tudjak irányítani. Azt egyelőre nem tudni mégis mekkora tárgy lehet az amit még képes leszek megmozdítani. Hosszú út áll még a képességem és én előttem. Izgisen hangzik.

Jellem: Kicsi gyerekkorom óta nem hagyom, hogy bárki uralkodjon rajtam. Sose kezdeményezek vitákat, de nagyon szívesen befejezem ha belém kötnek.
Heves természetemnek köszönhetően sokszor kerültem már bajba. Mindig megpróbáltam kerülni a konfliktushelyzeteket és a háttérben megmaradni, de míg én kerültem addig az meg talált. Barátaimért mindig kiálltam így sajnos sose tudtam megmaradni láthatatlannak. Szüleim legnagyobb büszkeségére kitűnő tanuló voltam míg különös képességem nem jelentkezett. Utána se tanulni nem voltam hajlandó se azt az utat követni amit kijelöltek nekem. Eltávolodtam barátnőmtől és egyetlen társaságom az erőm volt. Visszahúzódó lettem. Volt, hogy csak egy apró beszólástól is dühbe jöttem és folyton azt hittem engem beszélnek ki a hátam mögött vagy ami a legrosszabb rájöttek arra, hogy nem vagyok olyan mint Ők. Paranoiás lettem. Idővel ismét rátaláltam önmagamra és lassacskán visszatértem a régi életemhez. Teljesen persze nem tudtam ugyanaz a személy lenni hisz volt egy nagy titkom ami különlegessé tett.

Külső: Világosbarna haj, kék szem, angyali tekintet ( ami mögött ha kell egy igazi ördög bujkál ) Nem vagyok torony magas, de azért örülnék ha egy pár centivel kevesebb lennék. A bőröm színe enyhe világos rózsaszín, de ha megkapja a nap akkor egy kis barna árnyaltot is ad neki amitől kék színű szemem olyan akár a zafír. Anyukámtól örököltem, hogy szeretek mindent bőven elmagyarázni és kifejteni, ha belemerülök egy témába akkor kezem lábam is magyaráz. Nyitott embernek tartom magam, szeretek barátkozni és kiállok valakiért aki meg is érdemli a bizalmam. Szeretem a világos színű ruhákat amitől a hangulatom is sokkal jobb lesz. Ránézésre egy visszahúzódó lánynak tűnök, de aki megismer és megszeret annak megmutatom az igazi valómat aki egy belevaló, bulizós kis csaj.

Előtörténet: Hát hol is kezdhetném? Szüleim egyetlen gyermeke vagyok emiatt óvtak születésemtől kezdve mindentől. Azt akarták az Ő pici kislányuk megkapjon mindent amire csak szüksége lehet és ne szenvedjen semmiben hiányt. Így is történt, nagyon szép gyerekkorom volt, szüleim szerettek és nem kellett nélkülöznöm sem. Olykor sajnálatot érzek mikor eszembe jut, hogy hány, de hány alkalommal okoztam nekik fejfájást az akaratos természetemmel. Képességem vagy ahogy akkor hívtam átok megjelenésekor eltávolodtam szüleimtől és legjobb barátnőmtől is. Képes voltam az akaratommal felreptetni egy tollpihét amivel olykor magányomban szórakoztam. Nem tudtam hová tenni a dolgokat amik velem történtek, de úgy éreztem ez az én titkom és nem voltam hajlandó megosztani senkivel. Lassanként kimaradoztam az iskolából is és egyre csak fejlesztettem a bennem lakó furcsaságot amit átokról egyszerűen erőre kereszteltem. Szüleimnek nem tetszettek az igazolatlan órákról való beszámolom sem az osztályzataim lerontása. Ők nem érthetik ezt, gondoltam, de mint később ez kiderült nagyon rosszul gondoltam. Szüleim és tanáraim fenyegetése ellenére miszerint telefon megvonás és felfüggesztés, folytattam az eredményeim lerontását. Minta tanulóból lesüllyedtem a bukásig. Év végén igencsak meglepett mikor közölték velem, hogy van egy hetem javítani vagy repülök a suliból. Tanulni kezdtem és végül átcsúsztam kettesekkel. Így zajlott le első évem az erőm társaságában. 16 évesen kezdtem ismét visszarázódni a való világba. Tanáraim meglepődtek azon, hogy ismét erőt veszek magamon és tanulok. Rájöttem, hogy nem érek el semmit azzal ha magamba zárkózom. A titkomat attól függetlenül még magamban tartottam. Szüleim letudták az egész szörnyű időszakot a kamaszkornak. Örültem neki, hogy nem kérdezősködnek, hogy mi volt nálam ez a részleges romlás. Barátnőmet sajnos nem kaptam vissza hiába lettem ugyanaz az Anggie akit ovis korunk óta ismert. Megbántottam azzal, hogy kizártam az életemből. Egyre jobban boldogultam azzal, hogy ketté válasszam az erőm és az életem. Már egyik sem gátolta a másikat. Mikor betöltöttem a 17. életévemet váratlan meglepetésként beállított a házba néhány fura alak. A szüleim nem voltak otthon így egyedül hallgattam végig őket. Megtudtam röviden és tömören, hogy mutáns vagyok. Egy lehetőséget ajánlottak ahol kitanulhatom, hogyan is tökéletesíthetem a képességem. Egy darabig gondolkodtam a dolgon végül elmondtam anyuéknak az új sulival kapcsolatos dolgot és, hogy mi lettem. Megdöbbenést láttam az arcukon a szeretettel vegyülve, nem kaptam elutasítást csak egy forró ölelést. Beleegyeztek a suliváltásba. Ha belegondolok mennyit görcsöltem ezen az egészen és, hogy hány álmatlan éjszakám volt hiába. Nekem vannak a legklasszabb szüleim az egész világon, merem megkockáztatni ezt a kijelentést. Most itt vagyok ahol a legjobb kezekben tanulhatom és fejleszthetem az adottságom. A mutánssuliban.