Erwan & Jill - A végállomás: Los Angeles

+18

Erwan & Jill

Nem hiszem, hogy okos ötlet most a jövőn gondolkodni, mert az jelenleg még túlságosan bonyolultnak tűnik. Ezért nem is akarok nagyon erre kitérni és még a gondolatokat is gyorsan elhessegetem. Nem hiszem, hogy Lisát mint valami szellemek örökre palackba lehet zárni és azt sem mondom, hogy most hirtelen szerelmes lettem Erwanba, de attól még most ez jó így és hogy holnap mi lesz, azzal kár lenne foglalkozni. Nem vagyok egy szerelmes típus, se monogám, még soha sem voltam egyik sem, de talán mindent el kell kezdeni valahol. Kérdés, hogy a jól felépített kis páncélom, ami véd a csalódásoktól és mindenféle fájdalomtól engedni fog-e ilyesmit, mert ebben nagyon nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy hiba tudja milyen pasival csinálni, még nem volt soha a másik oldalon és azért ebben tuti, hogy van neki újdonság bőven.
- Szóval te még tudsz a kocsi színére figyelni, akkor valami nincs rendben, vagy... túlságosan visszafogom magam? - ha csak ez kell, hogy ne erre a hülye kocsira, meg ne a festésre gondoljon, hát gond nélkül kapcsolok vadabb tempóra. Az nekem is jó, neki pedig biztosan. Halk sóhajok hagyják el az ajkaimat, sőt egyre hangosabbakká válnak, ahogy színi kezdi a nyakam. Még azt is élvezem, ahogy a körmei szántják a hátamat, pedig ilyesmiben még nem nagyon volt részem. Általában ezt a lányok csinálják, de hát akárhogy is, de benne lányból is van egy nagy adag. - Reméltem is és... fogd be végre! - nem, most nagyon nincs szükség felesleges beszédre. Egyszer tényleg csendben maradhatna, mert még a végén magamra veszem azt, hogy nem vonom eléggé el a figyelmét a saját gondolatairól. Szükségem van a szájára, csak épp egészen más funkcióban és ha az enyémekkel tudom betapasztani és belé fojtani végre a szót, az is elég. A tempót pedig mindeközben fokozom, és most már tuti nem hagyom, hogy bármit is feleslegesen dumáljon. Akkor jöhet ki igazán éles hang a torkán, amikor majd az utolsó nyögésével a mennybe repítem, ahogyan magamat is, hiszen ez a cél, ezért vagyunk itt.

+18

Erwan&Jill

Nem garantálhatom, hogy soha az életben nem fogjuk felhúzni egymást, nem leszünk dühösek egymásra, de azt már annál inkább, hogy kiveszem a részem a rendrakásból miután a padlóhoz vágtuk az összes tányért. Jut eszembe, Jill képességét figyelembe véve a porcelán tányér kizárt, maradjunk az eldobható műanyagnál. Amúgy, ha innét kezdve elmegyek bulizni Lisával akkor Jill vajon mit fog szólni, ha egy pasi ágyában kötök ki? Az vajon megcsalás, vagy az megcsalás, ha Erwan köt ki más lány mellett ami nem fog bekövetkezni? Barátnőm ismerve neki is valami ilyesmi járhat az agyában. Elvégre úgy ismerjük egymást, mint a testvérek. Túl sok időt lógtunk együtt az az igazság, ahhoz, hogy ne legyen köztünk óhatatlan valamiféle kezdetleges telepária. Na de foglalkozzunk a mával, a jövő miatt ráérünk akkor aggódni, amikor aktuális.
- Pontosan tudod, milyen fiúval csinálni. - Zárom le a témát mosolyogva. Csak azért sem hagyom magam belerángatni olyan gondolatmenetbe, amit utána nem leszek képes feldolgozni. Így is elég fura, hogy a legjobb barátnőm már több, mint legtöbb barátnő. És ki tudja, hogy meddig leszünk együtt? Amilyen gyönyörben részesít egy autó első ülésén én simán el tudnám képzelni, hogy örökre. De hát nem vagyunk monogám típusok.
- Hát, a kocsi színe lehetne egy kicsit tüzesebb piros. - Felelem kuncogva. Jillel maximálisan meg vagyok elégedve, én is tűrhető szinten nem csinálok semmit alatta, és azt mondta, hogyha valami nem tetszik, akkor szóljak. Nos, a zománc kezd kifakulni. Vagy nem így értette a kérdést? Moccanni továbbra sem tudok közte és az ülés közt, hagyom hát, hogy ő legyen a tevékeny. Csak a körmeim szántják a hátát apró csíkokat hagyva maguk után, ez egy Lisás rossz szokásom, bár van aki élvezi, meg az ajkaim vándorolnak ajkairól az arcára, majd a vállgödrébe, onnan a nyakára ahol elkezdek a jól ismert kiszívott foltok gyártását. Engem ugyan nem zavar, ha messziről látni majd rajtunk, hogy jól szórakoztunk. - Vegyél búcsút Lisától. Erre az útra nem jön velünk. - Ezt értse úgy, ahogy akarja. Erwan Jill mellett tökéletesen felszabadult lehet. Nincs szükség alternatív személyiségre.

+18

Erwan & Jill

Azt hiszem ebben a helyzetben már úgyse tudtam volna rá komolyan megharagudni, azzal saját magammal is kiszúrok nem? Már elhatároztam, már majdnem kinyírattuk magunkat a főúton, ezek után elég fura lenne meghátrálni, én meg nem vagyok a típus, aki ilyesmit megtenne. Nem, most már így lesz, meg akarom kapni. Nem tudom, hogy mi lesz az egész vége, hogyan tudom kezelni a jövőben a tényt, hogy ő valahol két személy és közben egy is, vagy hogy magamat mennyire tudom majd visszafogni. Mi van, ha bulizom Lisával... és olyasmit teszek, ami esetleg bántó lehet Erwan számára, mert dolgozik bennem az ital, vagy innentől le kell mondanom a bulikról, és Lisáról? Zavaros még, hogy mit is hoz a holnap, ezért is nem nagyon foglalkozom most ezzel, inkább csak a jelennel, ami volt határozottan izgalmas, vagy inkább mondjuk úgy, hogy izgató. Annak ellenére, hogy pasiként még nem volt ilyesmiben része, nagyon úgy fest, hogy be tudja vetni azt, amit Lisával már jól ismer.
- Tudod, hogy... nem erre értettem. - mosolyodom el, de aztán csak megrázom a fejem. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán tudni akarom a válaszokat, nem biztos, hogy fel tudnám fogni, vagy egyáltalán fel tudnám dolgozni. Ezért inkább arra figyelek, ami történik, arra ahogy felnyög, amikor végre elhelyezkedem rajta. Nem tudom mi lesz holnap, pár hét múlva, de ezt most biztosan mind a ketten nagyon fogjuk élvezni. Élj a mának, nem igaz?! Halkan felsóhajtok, amikor az ujjai finoman siklanak végig a gerincem mentén és egyre vadabb tempót diktálva kezdek bele a mozgásba, közben alig állok meg, hogy időnként az ajkait faljam, máskor pedig a nyakára térjek át egy kicsit. - Szólj, ha... valami nem tetszik. - viccelek, hát persze, nem igazán tudom elképzelni, hogy esetleg bármi is nem tetszik neki, a hangok, amiket kiad nem erről tanúskodnak és azt hiszem az enyémek sem. Csak pár pillanatra állok meg, pár szó erejéig, de aztán folytatom is tovább, hogy az én nyögéseim is erősödjenek. Ha pedig elhajt mellettünk egy kocsi... hát maximum jól szórakozik pár pillanat erejéig.

+18

Erwan&Jill

Lisaként megszoktam, hogy bármikor zűrbe kerülhetek és bármikor ki kell tudnom magam magyaráznom. Most majdnem sértődés lett a túl nagy szám miatt. Még szerencse, hogy amikor hízelkedem neki, akkor komolyan is gondolom. Sok lányt ismertem, sokat utáltam és Lisa mindig felettük állónak érezte magát az esze és a külseje miatt, ha meg mégsem, még mindig ott volt apuci pénze utolsó mentsvárként amiről senki sem tudott, amiről Jill sem tud és aminek hála mindig elő tudok varázsolni egy fehér nyuszit a kalapból. Ha kell akkor az USA összes nyulát felvásárolom, csak, hogy az az egy kiugorjon. Erre itt egy lány, akihez minden eddigi húzásomat kevésnek érzem. Aki érettebb, mint én, esze is van annyi, mint nekem, sőt a mutáns képessége is sokkal menőbb. Erwan pedig kénytelen összeolvadni Lisával, hogy a tulajdonságaim kiegészítsék egymást, hátha így felnövök a feladathoz.
- Egy francokat ugyanaz. Beléjük nem voltam szerelmes. - Lisaként szexéhes kis dög vagyok, aki mindig megszerzi amit akar, akkor amikor akarja, ott ahol akarja és annyiért, amennyiért akarja. De Jill megfizethetetlen, sőt életem legnagyobb szerencséit egy ujjamon meg tudom számlálni: mutáns vagyok, felvettek a suliba, megismertem Jillt, és most itt ülünk a kocsi ülésén. Felnyögök ahogy rám csusszan, tudom mi jön, emlékszem fordított felállásokra, amikor én voltam a lány, de ez más, ez valahogy sokkal jobb érzés. Kezem mohón tapogatózva siklanak a ruhája alá, hogy a hátát simogassák ujjaim, nem tudok ringatózni csípőből, hisz az ölemben ül, egyszerűen csak szó nélkül átadom neki a vezetést és mohón falom csókjait és édes ajkait. Lassan új mutáns képességem lesz, angyalszárnyaim nőnek és a mennybe megyek.

+18

Erwan & Jill

Szerencséje, hogy bár rosszul fogalmaz, de legalább kijavítja magát. Igenis, ha már ilyen helyzetben vagyunk, ha már a kis érzelmi hullámvasutamban hála, amit a mai napra kapta, az ölébe kerültem, akkor alapelvárás, hogy tényleg különleges legyek neki és ne csak valaki a sok lány közül a világban. Tudom én, hogy így van, mert nem nézne rám ilyen csillogó szemekkel, de attól még a rossz megfogalmazáson mindenképpen érdemes javítani. - Ez esetben megbocsátok. - mosolyodom el szélesen. Az viszont persze, hogy tuti, hogy nem nyitottam volna rá, amikor épp Lisaként elragadt magával valakit, vagy fordítva, én tettem ilyesmit. Nem, azért ennél jóval figyelmesebb vagyok, még részegen is.
- De tudod, hogy értem. Vagyis... akkor az neked ugyanaz, mint így? Na jó, lehet hogy ezt inkább nem is akarom tudni. - rázom meg hirtelen a fejem. Még mindig bonyolult nekem ez az egész, és nem vagyok benne biztos, hogy kezelni tudom majd mindig, lehet, hogy könnyebb, ha egyszerűen csak nem foglalkozom ezzel, legalábbis most nem, mert a végén még elszállna az ihlet, bár amilyen közel vagyunk egymáshoz, talán még könnyen visszatudná hozni. Azért az valahol előny, hogy két lélek egy testben, vagy két testben, vagy hogy is van. Tudja a fortélyokat, és egyáltalán nem egy esetlen és béna pasi, csak azért, mert még nem volt együtt nővel. Halkan sóhajtok fel, azt hiszem nem kell vele gonoszkodnom, mert simán képes viszonozni. Azt hiszem itt már szavakra sincs szükség, egyszerűen csak az ajkaira tapadok, hevesen falva azokat, és közben helyezkedem el. Nem jelent gondot rácsusszanni, hiszen olyan mereven ágaskodik, mint a fene.

+18

Erwan&Jill

Egy a sok közül? Hisz a Földön él vagy három-négy milliárd lány rajta kívül és én mégis pont belé vagyok szerelmes. Szóval nem egy a sok közül, hanem a LÁNY a sok között. A többiek közül vannak akiket nem is ismerek, vannak akiket utálok, vannak akik iránt közömbös vagyok, vannak akiket kedvelek és van Jill, akibe halálosan és fülig, mintha valami kamasz lennék, aki már attól elájul, ha csak rá néz. - Én nem vagyok Scott, én finnyás vagyok, rohadtul válogatós, nem érem be a tökéletesnél alább. - Biggyesztem le az ajkam. Ha Lisát szabadságra küldjük, akkor még csak a közelében sem lesz senki Jillnek. Márpedig miért akarnék Lisa lenni amíg ennyire jól megvagyok Erwan bőrében is?
- Az érzés kölcsönös. - Nevetem el magam. Az rendben van, hogy szerelmes vagyok belé, de nem nyitunk rá senkire szex közben. Az intim, meghitt és nemcsak elszállt volna a kedvem, de még meg is hajigáltam volna párnákkal is. Tudom, tudom, veszélyes párnacsatagép vagyok, ha felhúznak.
- Szex nélkül? Hát azok a fiúk elég helyesek voltak. - Csillannak meg a szemeim miközben elmosolyodom. Sosem titkoltam, hogy mindkét irányba nyitott vagyok, még ha Erwanként nem is másznék be más férfiak ágyába. Tudom, hogy álszent önámítás ez a homofóbia, de ha ott áll készen Lisa, hogy ilyenkor helyettesítsen, akkor miért ne? - Például az a magas barna csapos fiú a Sagitariusban. Hogy milyen remek koktélt kever azóta is. - Tudom, hogy csak gonoszkodunk, de nem kellene. Még a végén elterelődik a figyelmem a nagy várakozás közben és kicsúszik egy Lisás sóhaj a számon. Inkább nekiállok fészkelődni, hogy ágyékom mintákat rajzoljon szeméremajka köré. Ne csak engem feszítsen a vágy, de őt is. Saját tapasztalatból tudom, hogy a lányok mire kattannak rá és vagyok elég gátlástalan felhasználni ezeket az emlékeket.

+18

Erwan & Jill

Akármennyire is be van indulva rám, attól még igenis zokon veszem ezt a fajta hozzáállást. Nem esik jól, hogy úgy tesz, mintha csak... egy lennék a sok közül. Ez nekem nagyon is nagy sértés, és még a csókot is morcosabban viszonozom, mint ahogy eddig tettem. Ezt ki kell dumálnia, mert ő jár rosszul, ha morcos leszek rá, igaz?
- Jó, de akkor máskor ne mondj nekem ilyet, mert... tudod, hogy veszélyes, ha pipa vagyok. - tudja, tapasztalta már nem is egyszer, hogy nálam a morcosság nem csak abból áll, hogy csúnyán nézek rá, hanem konkrét fizikai sérüléseket tudok okozni, akkor is, ha vele azért nem tennék ilyesmit, legalábbis nem valószínű. Amúgy is elég nagy büntetés lenne neki az, ha most hirtelen abbahagynám, amit csinálok, még csak csontot sem kéne törnöm hozzá, hogy elég fájdalmas emléket hagyjak magam után.
- Nem is értékeltem volna, ha rám nyitsz olyankor, azért ennyire nem vagyunk jóban. - vigyorodom el. Szerencséje, hogy most elég gyorsan visszatér a jó kedvem, és nem tudja olyan nagyon kihúznia gyufát nálam, mint amennyire már voltak, akik megtették az évek során. Egyébként meg nem hinném, hogy ettől a nők érdekelnének engem, nem fogok szimpátiát váltani, hiszen most nem Lisa ül itt előttem, nem tudnám úgy kezelni a helyzetet, sőt nem is tudom, hogyan kezelem, csak valahogy függetlenítem magam mindentől.
- Mit tudom én... költői felszólítás volt csupán. - rántom meg a vállam egy mosollyal, hogy nem sokára már eltüntethessem magamról a felesleges nadrágot. Azért talán annyira még én sem vagyok bevállalós, hogy csak úgy ledobjak magamról mindent itt az út szélén. Egy búzamező közepén igen, ahol nem lát meg jó eséllyel senki, de azért itt mégsem merném vállalni, ahhoz nem ittam eleget, sőt ma még talán egy kortyot sem, mi a fene van velem?!
- Most már minek variálni? Egyébként is a fű valakinek kidörzsölné a térdét, az meg nem kellemes. - nem vagyok a híve a kemény földnek. Oké, voltam már olyan helyzetben, ami után majdhogynem fájt mindenem, és akkor nem számított, de most túlságosan józan vagyok hozzá, hogy önként vállaljam ezt. Így aztán csak megvárom, amíg végre lekerül róla a nadrág. Szó se róla, elég rendesen zavarhatta már, én pedig pár pillant múlva már újra hasonlóképpen helyezkedem el az ölében akcióra készen, behúzva magam után az ajtót. De még mindig várok, és nem helyezkedem el úgy, ahogy ha jól sejtem ő már nagyon akarná. - Mégis... hogy bírtad ki Lisa mellett ennyi ideig szex nélkül? Fel nem foghatom! - gonosz vagyok igaz? Nagyon-nagyon gonosz, hogy szinte már érintkezünk odalent, de még mindig nem teljesen.

Erwan&Jill

Mielőtt még zokon venné amit mondtam, gyorsan egy békepuszit nyomok az ajkaira. Így még édesebb, még forróbb, még hevesebb a csók. Ritkán látom morcosnak, de az is jól áll neki. Persze nem akkor, amikor már attól erekcióm támad, ha beleül az ölembe. És még messze nincs vége a napnak. Hátha eljutunk egy út széli kis vendégházhoz ahol ágy is van.
- Persze, hogy nem vagy mindenki. Az egyetlen lány vagy akibe valaha bele tudtam szeretni. A szememben te vagy a legszebb. És hiába mondtam már ezerszer valahogy sosem vetted komolyan. - Ez bizonyított tény. Akárhányszor szóba hoztam eddig mindig kijelentette, hogy fej fej mellett áll Lisával vagy ha szebb is nálam akkor sem mindenki szemében és nem sokkal. Ezek után meg közli, hogy leszólom. Egy istennőt nem lehet leszólni. Még akkor sem, ha jelenleg egy Adoniszt láthat is bennem, bár ezt meg én nem fogom elhinni, még akkor sem, ha ki is mondja. Bár egy ideje nem sok szó esik közöttünk, legalábbis fele annyi, mint a megszokott, hála annak, hogy befejeztem a locsogást.
- Eddig mindkettőnkre rácsukódott a hálószoba vagy a wc ajtaja. Valahogy sose akartam rád nyitni olyankor. - Viszont addig a pontig nagyon is jól ismerem. A legjobb barátom, aki éppolyan jól és nagyot tud bulizni, mint én. És nekem sem voltak eddig leszbikus hajlamaim. Mondjuk ez után nem tudom, hogy bármelyikünk is meg fog változni ezen a téren. Nem igazán hiányolom. Adottságaimról lévén szó ennyire még sosem feszített a nadrág, mint most.
- Az egyetlen esély arra, hogy Erwan és Lisa legalább egy kis időre eggyé olvadjanak. Persze, hogy ezt a választ kapod. És újra és újra ezt a választ fogod kapni, akárhányszor megkérdezed. - Mi lesz, ha elmegy mellettünk egy kocsi? Semmi. Vagy, ha mégis akkor se tud érdekelni. Ilyen hülyeségeken már vagy azóta nem töprengek, hogy dudálva levágtattunk az útról. Csak és kizárólag Jill érdekel és az, hogy mit fogunk egymással művelni. - Miért, szerinted hová akarnék menni? - Kérdezem nevetve. Ilyen csacsiságok is csak neki jutnak eszébe ilyenkor. Annyira belefeledkezem a látványba, hogy előkerül a bugyija a szoknya alól, hogy én egyáltalán nem haladok a vetkőzéssel, csak miután rákérdez kezdem el kikapcsolni az övem és letolni a farmert magamról. - Na hol csináljuk? Első ülés, hátsó ülés? A füvön esetleg? - Kérdezem tőle és végignyalom az ajkaim. Ez sokkal jobb kalandnak ígérkezik, mint elautókázni a Grand Canonhoz. A szemérmetes Erwan el fogja veszteni a szüzességét. És tuti, hogy nem álmodom, mert lopva belecsíptem magamba. Fáj, tehát ébren vagyok.

Erwan & Jill

Végre oda is eljutunk, hogy nem akar mindent túlmagyarázni. Fejlődik és talán tényleg képes kicsit a két felét valamelyest összepasszintani, legalább addig, amíg egy kicsit jobban elmerülhetünk egymásnak. Jó persze, néha én is sokat fecsegek, de azért időnként jobb egy kicsit befogni a száját, és határozottan büszke vagyok magamra, hogy ez ilyen jól megy nekem. Az újabb szavakra viszont látványosan felszökik a szemöldököm és még a következő csókváltást is félúton hagyom abban.
- Héj, ezzel nem őt szólod le, hanem engem, én nem vagyok... mindenki. - ezt azért ő is tudja, tudom, hogy csak kósza elszólás volt ez, vagy valamiféle mélyen megbújó féltékenység, mert Scott azt mondta, hogy dögös vagyok, ami persze tény és való. Cseppet sem tévedett, de na... ne mondjon nekem ilyet az, akinek épp az ölében ülök és határozottan jól érzi magát velem. Nem illik egy görbebotos öregasszonyhoz hasonlítani ezt a testet.
- Őt ismered, bár... még nem úgy és nem teljesen testközelből. - a nőstényördög, hát igen, ott van benne és Lisa eléggé tudja, hogy milyen tudok lenni, bár az tény és való, hogy csak egy bizonyos pontig lát el, hiszen aztán amikor más-más pasival távozunk már nem vagyunk összekötve barátnőség ide vagy oda és én annyira nem vagyok kísérletező jellem, hogy vele is kipróbáltam volna dolgokat, ahhoz nagyon sokat kéne innom. Ezért is jó, hogy a legjobb barátnőm másféle adottságokkal is rendelkezik, amik nekem sokkal jobban bejönnek.
- Jól válasz, akkor már nincs visszaút. Nem is vettem volna jó néven, ha ezt most félbe kell hagyni. - újra körbenézek, de még mindig nem jön senki. Biztosan változni fog ez, netán mázlink lesz? Egyébként is ha csak elsuhan egy kocsi az út mellett, nem hiszem, hogy megáll minket nézni, hogy mit csinálunk, hiszen így is úgyis teljesen egyértelmű. Egy rövid csókot lehelek még az ajkaira, aztán az ajtó felé nyúlok, hogy szépen kinyissam magamnak, majd ügyesen mászom ki az öléből. - El ne mozdulj! - vigyorodom el, és persze, hogy látványosan az ölére pillantok. Azt hiszem már sikerült elérnem, hogy esze ágában se legyen megmoccanni. Már csak a táskámat kell megkeresnem, mert ez most így öltözetnek nem a legmegfelelőbb. Pillanatok múlva már egy térdig érő vörös szoknya pihen rajtam. A visszapillantóban, vagy akár hátrafordulva is tökéletesen látható, ahogy gondolkodás nélkül veszem át a nadrágot erre, majd láthatja, ahogy a szoknya alól a bugyi is eltűnik, és csak utána állok meg megint a kocsi mellett enyhén kipirult arccal az eddigiek után. - Még nem vetted le? - biccentek a nadrágja felé, majd finoman beharapom az alsó ajkamat, ahogy türelmesen ácsorogva várom, hogy végre cselekedjen, hiszen más akadálya már nincs annak, hogy közszeméremsértést kövessünk el.

Erwan&Jill

- Oké. - Ez a rövid, szűkszavú válasz engem is meglep. Semmi igen drágám, ahogy szeretnéd meg egyéb több szavas kis monológ? Határozottan jó hatással van rám a csajszi. Végül is érthető, hogy lebontja a fél épületet amikor feltörnek benne az indulatok. A fizikai igénybevétel, az agresszív mozgáskultúra sokakat megnyugtat. Amikor én húzom fel magam, akkor mesterszakácsokat is megszégyenítő sütiket csapok össze magamnak, majd napokig ki sem mászom a medencéből, mert elefántméretűvé ettem a fenekem. Jillnek könnyű. Piszok jó alakja van és hiába etetem, szó szerint tömöm néha, nem akar rajta meglátszani. Bezzeg én ezt nem mondhatom el magamról.
- Scottnak mindenki bejön akinek nincs fütykös a combjai közt. Egy görbebotos öregasszonyt is elkapna. - Jelentem ki fitymálóan. Az ilyen esztelen kanokat sosem csípte egyik formám se. Mondjuk van abban ráció amit mond. Preventív féltékenység? Érdekes gondolat. De miért is ezzel foglalkozom amikor, hű az anyját, ez a két kebel ez... Legszívesebb közéjük fúrnám az arcom.
Így visszagondolva nem tudom, hogy Angela megvolt-e Scottnak, de ha igen, akkor sem izgat különösebben. Amíg nem történik halálos áldozattal járó vámpírtámadás a környéken, addig mindenki úgy szórakozik ahogy akar, meg ahogy tud. Mint ahogy mi is itt az út mentén. Na ezt sem néztem volna ki soha magamból, de Jill az egyetlen aki tényleg egyesíteni tudja Lisát Erwannal. Mintha a két felé hasadt tudatomra tépőzárat varrtak volna és most tényleg a teljes önmagam ülne itt a kocsiban. Vagy nem tudom hogy működik ez most.
- Én meg a nőstényördögre. - Vágok vissza, hisz most mindketten a legvadabb formánkat készülünk hozni. Mióta elrángatott vásárolni határozottan elindultam egy úton ami a macsó pasi felé vezet. Csak el ne engedje a kezem közben.
- Tudom, hát. - És nem zavar. Ha Jillt nem zavarja, hogy előtte pasikkal voltam. Sőt minden esély szerint jóval több pasival, mint ő. Ha pedig mindketten voltunk már pasikkal akkor az ő esete miben más, mint az enyém? Jó, Erwan felől nézve ez olyan, mintha ő lett volna lányokkal, de az is szexi lenne. Miért csapong ennyire a fantáziám? Néha ki tudom ezzel borítani saját magam.
- Ez annyira remek kezdés... - Adom át magam szinte dorombolva az élvezetnek. A legelső rendőrt aki ránk mer szólni becsomagolom a konzervek alá a csomagtartóban.
- Hónapok, évek óta erre vágyom, most már az se érdekelne, ha körbevennék a kocsit és bámulnának. Irigyeljék csak, hogy Jillian O'Neil az én ölemben ül. - Ez többet jelent a számomra, mintha elnyertem volna a fizikai Nobel-díjat a relativitás elmélet cáfolatáért. Erwan egész életében figyelemmel volt mások véleményére, most az egyszer had legyen az amit én akarok, amit mi akarunk Jillel. Mert hogy ő is akarja az kétségtelen. Ilyen perzselőn még életében nem nézett rám. Mondjuk nem is tudta, hogy Lisa ilyen jó pasi...

Erwan & Jill

- Igen, ez is egy lehetőség, azt hiszem... e miatt mindig is irigyeltelek. Hogy így tudod kezelni a dolgokat. De akkor ne válts át csaj hangra és... ne rizsázz ennyit. - mosolyodom el. Valahol tényleg irigylem tőle, hogy így tud állni az élethez. Nekem nem megy ennyire könnyen, akkor sem, ha ezt mutatom kifelé.Bennem néha olyan viharok tombolnak, amit kezelni se nagyon lehet, de ezt ő tudja a legjobban, hiszen szembesült már néhány kirohanásommal, mint az indulás előtti rombolás a raktárban. Biztosan örülni fognak majd, ha meglátják, mit műveltem. Én inkább csak a problémákat elpakolom jó mélyre, de így kezelve sincsenek, csak szépen elfelejtem őket egy időre, aztán ha felszínre kerülnek, akkor többszörös erővel csapnak le. Nem csoda, ha ezek után úgy tapadok az ajkaira, mintha csak megváltást várnék tőle, hiszen percekkel ezelőtt még a vállán sírtam, előtte pedig aprítottam a berendezést. Kész csoda, hogy ő képes kezelni.
- Én a motor visszapillantóját törtem le, úgyhogy akkor sikerült kellőképpen nagy károkat okozni neki, bár valahogy nem hatotta meg. Te meg már biztos előre azért tetted, mert sejtetted, hogy bejövök neki. - jó, hát ez nem meglepő, bár azok után, hogy a bulin Angelának csapta a szelet igazából nem talán egy kicsit mégis hideg zuhanyként ért ez a nagy nyomulás, de alapvetően tényleg érthető. Jó csaj vagyok na, stimmel, amit Scott mondott.
Arra már csak elvigyorodom, amikor visszafordulva látom, hogy tényleg nagyon nem megy neki, hogy a szemembe nézzen, de ezt végülis meg is értem, főleg mert nem szokásom túlságosan visszafogott cuccokban járni és jó eséllyel ilyen közelről eddig még nem sikerült kerülnie a melleimhez. Egyelőre viszont úgy fest, hogy nem közeledik senki sem az úton, de persze ez bármikor változhat.
- Kíváncsi vagyok arra a férfiállatra. - nevetem el magam, a dicsérő szavak pedig csak arra ösztönöznek, hogy eszem ágában se legyen leállni a finom mozgással. - Köszönöm... sokat gyakoroltam, de ezt te tudod a legjobban, bár... ez most így fura. - a legtöbb pasi nem igazán van oda a tudatért, hogy előttük kikkel voltál már, ő viszont igazából ezzel, vagy egy részével tökéletesen tisztában van. Nem gond, könnyen elterelem én a figyelmét, csak kell pár csók, könnyed nyelvjáték, és finom kényeztetés a nyakánál. Na jó, az annyira nem is finom, hiszen tudok én olyan szívóerőt produkálni, aminek napokig megmarad a nyoma.
- De biztos vagy benne, hogy ezt... így? Nincs visszaút, ha egyszer elkezdtük, nem számít, hogy ki dudál ránk, onnantól már nem érdekel. - még most eldöntheti, mit is akar. Végülis én bevállalós vagyok, de ő az okos és racionális. Az első alkalomról van szó számára, lehet az ilyen is, vad és ösztönös, de van aki jobban szereti az élményt nem közszemlére tenni, hanem megtartani a maga intimitásában valami zárt helyen.

Erwan&Jill

- Kezelni? Kezelni egy nagy francot. Élvezem és viccet csinálok belőle. De mivel nem tartom problémának még fel sem dolgoztam igazán magamban. Például mi van, ha most átváltok hirtelen csaj hangra neked meg elmegy a kedved az egésztől vagy nem úgy folytatjuk ahogy elkezdtük? És sosem tudom, hogy minek rizsázok ennyit, amikor sokkal jobb ez... - És újra belefeledkezem az ajkai ízébe. Jó így csókolózva beszélgetni, bár, ha abbahagynánk a szövegelést és csak egymásra koncentrálnánk az talán, sőt biztos, még jobb is lenne.
- Scott nagyon kiakadt amikor a kocsijának dőlve manikűröztem és az olló megcsúszott a kezemben. Az a karcolás az ajtón, jujj... - Galád vagyok, aljas és gátlástalan. És jól tudom balesetnek álcázni. Ja és Scott azóta csak Erwannal fut össze aki persze nem ismeri Lisát, legalábbis ha kérdezik sosem tudja, hogy épp merre jár az a szőke csaj.
- Félig? Köszi a támogatást. - Öltenék nyelvet, ha nem találtam volna sokkal, de sokkal jobb funkciót a számára. A szerelem határozottan olyan dolog amivel lehet viccelni, felszabadult, vad, játékos, akkor élvezzük ki maradéktalanul. Ebből a szögből mellbedobással nyer. Főleg, hogy kebelcsodái épp szemmagasságban vannak. Így amíg az utat szemléli gátlástalanul szemlélhetem. - Még, hogy tartsuk a szemkontaktust a lányokkal. Most érzem csak igazán milyen rohadt nehéz is ez valójában. - Hölgyeim, kik kiakadtok mikor a szemben ülő férfi ahelyett, hogy a szemetekbe nézne, a melleiteket bámulja, gondoljatok arra, hogy azért nézi olyan megigézve, mert pillanatnyilag úgy érzi magát, mint csecsemőkorában, amikor az anyja szoptatta. Az ikerdombok az életet jelentik a számunkra.
- Ja kérem, minden pasiban ott lakik a férfiállat. Épp kezd valóra válni az összes álmom. Amit a csípőddel művelsz valami fenomenális. - Lisa aki határtalan önbizalmával minden női fortély tudójának képzeli magát elismerően pillant egy pillanatra legjobb barátnőjére, majd Erwan ismét kituszkolja a fejemből. Szóval ez történt azokkal a fiúkkal akik osztozásnál Jillre jutottak. Hát volt olyan jó dolhuk, mintha én másztam volna az ágyukba. Oké, fiú formában még rá gondolni is cinkes.

Erwan & Jill

Az a jó ezek szerint, hogy egyikünk sem igazán biztos magában, a személyiségét, vagy a képességét, vagy mi a fenéjét illetően és ha ő évek alatt nem értette meg teljesen, akkor én sem hiszem, hogy pár hét alatt teljesen ki tudok igazodni rajta, de lehet hogy nem is feltétlenül muszáj, csak majd idővel szépen alakul az egész magától.
- Igen, azt hiszem értem és őszintén szólva én nem is tudom, hogy mit tudnék ezzel kezdeni. Kész csoda, hogy te kezelni tudod. - talán azért, mert az eredeti alakja elég okos ahhoz, hogy fel tudja fogni, hogy mi is ez pontosan. Nem tudom, nem is akarok most belemenni, bőven elég bonyodalom az, hogy az anyám meghalt, azt kell rendbe tenni magamban és nem ezt.
- Ez igaz, de nem hiszem, hogy erre okot adtál. De apropó... még nem is meséltem, hogy letörtem Scott visszapillantóját. - vigyorodom el, hiszen ez tényleg olyan téma, amit még nem részleteztem neki, pedig határozottan érdekes volt a pasas, ahogy szemétkedett, aztán meg be akart vágódni, vagy nem pont ebben a sorrendben? Magam sem vagyok benne teljesen biztos. Most csak engedek annak, ami történik, vagyis amit én teszek, bár ő pedzegette meg a dolgot. És az a helyzet, hogy jobb, mint amire számítottam volna, annak ellenére hogy ő ebben a formában ezer százalék, hogy nem valami gyakorlott.
- Azt sejtettem. - nevetem el magam. Tény, hogy egy pillanatra a frászt hozta rám, bár az tuti, hogy sokkolóbb lett volna, ha felkenődünk egy fára, kamionra, vagy egyébre. - Nem tudom, nem sok értelmiségit ismerek, és te is csak félig vagy az. - döntöm oldalra kicsit a fejem, majd körbepillantok. Tény, hogy itt akármikor elmehet mellettünk egy kocsi, de talán épp ez ebben az egészben a legizgalmasabb. - Jó dolog elsőnek lenni. - de tényleg, határozottan jó érzés. Nekem ezek az első dolgok nem sültek el valami jól, de attól még neki lehet ez másképp, és most még az is eltűnik kicsit a kavargó gondolataim közül, hogy mi van, ha megbántom majd később. Túlságosan édes a csókja ahhoz, hogy értelmesen tudjak gondolkodni. Halkan felsóhajtok, amikor az ujjai utat találnak a bőrömhöz a hátsómon és még közelebb csúszom hozzá. Tisztán érezni így több réteg anyagon keresztül is, hogy mennyire is kíván, én pedig vagyok annyira galád, hogy még fokozzam is ezt, időnkénti finom csípőmozdulatokkal. - Szóval a racionális éned most valahol messze jár? Vagy csak te sem hitted volna, de a vágy képes kimosni még a te józan gondolkodásodat is? - de ezt már nem a szemébe nézve mondom, hiszen szinte minden szó között egy-egy apró csókot hintek a fülcimpájára, a nyakára, a kulcscsontjára. Szóval fényes nappal a főút mellett?

Erwan&Jill

Talán azért zavarom össze, mert nekem sincs halvány lila segédfogalmam róla, hogy akkor én most alapjáraton Lisa vagyok vagy Erwan, mármint hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Mert ha egy csaj átmegy jó képű pasiba akkor abban semmi cink nincs, de ha egy pasi megy át szőke csajba az már egy csöppet kínos. Főleg, ha látványosan teszi nagy tömegben.
- Azt sem ígérem, hogy én nem fogok belezavarodni. Tudod más alakváltónál megvan az eredeti alak és ehhez társul a képesség, hogy bármilyen külsőt fel tudnak venni. Nekem meg mind a kettő alak eredeti. - Ezért sem beszéltem még erről például Leahval, mert másképp viszonyulunk a képességünkhöz. Végül is az enyém nem fejleszthető képesség, hogy akkor most gyakoroljuk az eltérő súlyt vagy magasságot. Átmegyek egy tizennyolc éves szöszibe és kész. Más már belekergült volna.
- Se hülye nem vagy se pedig béna. Ha pedig össze akarnád törni, arra van sokkal egyszerűbb megoldás is. - Utalok a harci képességére. Ennyi erővel száz méteres körzetébe sem lenne szabad engednem a kocsimnak, most pedig az autópálya közepén csókolóztunk úgy, hogy semmit sem láttam rajta kívül. Ha most nem tört össze akkor mástól se nagyon fog. Párszor már elképzeltem, hogy milyen lesz vele csókolózni, volt viszonyítási alapom is, legalábbis úgy hittem, ám ki kellett, hogy derüljön, hogy teljesen más, mint pasikkal csókolózni. Valahogy sokkal jobb.
- Bocsi, szándékos volt. - Nevetem el magam. Véletlenül nem lehet leszáguldani az útról veszettül dudálva, szóval nem állta volna meg a helyét a kifogás. Így meg még viccesebben is hangzik. - Egy értelmiségi vajon mondana olyat, hogy rettenetesen kívánlak és kényeztessük egymást világosban egy főút mellett? - Nem érdekel a válasz, én mondom és kész. - Erwan első csókja, az első csókom lánnyal, az első lány akibe szerelmes vagyok. Van még pár kategória amiben te vagy az első, igen. - A gyakorlat és az elmélet nem ugyanaz. Ezt fizikusként bátran állíthatom. A kísérletezés a legjobb dolog az egészben. Míg jobb kezem tovább simogatja a haját, bal kezem ujjai utat keresnek maguknak a nadrágjába és a bugyin keresztül a fenekét kezdik masszírozni. Nem követelőzőn vagy tolakodón, inkább a lehető legtöbb gyönyör okozásáért. Beleszeretni már nem fogok. Azonban a szerelem be is teljesülhet. Ha ő is akarja.

Erwan & Jill

Komolyan úgy érzem, hogy kezd megint összezavarni és ez nem fair, amikor eleve ilyen zavaros és felfokozott érzelmi állapotban vagyok, mint most. Nem elég a levél, meg a gyorshajtás, még azt is értelmezzem újra, hogy most akkor ki kicsoda és hogy is van ez. Pedig már komolyan azt hittem, hogy felfogtam és megértettem a különbséget, és akkor összezavar.
- Oké, azt hiszem most fogalmaztad meg először tisztán és érhtetően, bár nem ígérem, hogy nem lesz még olyan, hogy megint belezavarodom kissé. - mosolyodom el végül egy kis homlokráncolás után, miközben tényleg igyekszem most már értelmezni a szavait. Végülis az a legszebb, hogy egészen hasonlóak vagyunk, hiszen valahogy bennem is vannak olyan viharok mint benne, csak nálam ehhez nem tartozik két külön alak, így nehezebb is elkülöníteni, hogy mikor mit akarok.
- Szóval akkor Lisát kell megkérnem, hogy vezethessek, vagy azért mondod, mert akkor bátrabban bízod rám, ha már ő vezette? - mosolyodom el egészen szélesen. Végülis teljesen mindegy, elég ügyes kislány vagyok, rá tudom venni a pasikat arra, amire én akarom, nem jelent ez olyan nagy gondot, bár azt hiszem esetében sokkal kevesebb ráhatás kell, mint másnál. Sőt azok után, amit csinálok ez még biztosabbá válik. Az az igazság, hogy határozottan jól csókol, amire számíthattam volna, hiszen Lisának már elég nagy gyakorlata van ebben, és ahogy mindig mondja ők végülis nagyjából egyek. Nekem pedig még csak a kocsira, vagy a halálos veszélyre sem kell figyelnem, csak falni az ajkait és élvezni a pillanatot, ahogy egyre bátrabbá válik, hiszen a keze is a hajamba túr, no meg még a nyelvét is egészen ügyesen alkalmazza. A végére a szememet is lecsukom és csak arra eszmélek fel, hogy hangosan szólal meg a duda, majd élesen kanyarodunk és kissé döcögőssé válik a terep. Itt már kinyitom a szemem, de a kezemet nem veszem el, csak egy egész kicsit húzódom hátrébb.
- Hát azt megértem, inkább a szívhajt hozod rám. - nevetem el magam, hiszen azért egy pillanatra megállt bennem az ütő a hirtelen beállt változásoknak hála. Megnyalom a számat, és valahogy automatikusan siklik lejjebb a tekintetem. - Az már biztos, hogy nagy hatással vagyok rád. - nevetem el magam és hirtelen gondolattól vezérelve ügyesen tornászom fel magam, hogy egy pillanat múlva már szemből az ölében ülve helyezkedjem el. Nem jár erre a kutya se és ha mégis... csak nem áll meg nézelődni, meg amúgy se csinálunk semmi nagyon látványosat. - Szóval akkor ez így az első csókod volt? Hasznos, hogy Lisa már megalapozta a dolgokat, de még van mit gyakorolni. - vigyorodom el, és gondolkodás nélkül újra birtokba veszem az ajkait, ezúttal már mindenféle nyakkitörés nélkül, jóval kényelmesebben. Sejtelmem sincs, hogy nem követek-e el ezzel állati nagy marhaságot, de... magamba már nem fogom bolondítani, ennek a veszélye nem áll fenn, hiszen már megtörtént.

Erwan&Jill

- Akkor elmagyarázom még egyszer. A különbség Erwan és Lisa közt összesen annyi, és ebben tényleg ki is merül, hogy ad egy másképp néznek ki, ad kettő más más agyféltekém használják inkább. Lisa ösztönös, intuitív, Erwan racionalista. Ugyanaz a tudásanyag és ugyanazok az emlékek csak másképp állok a dolgokhoz. - Lisa például teljes nyugodtsággal csókolózna száz mérföld per óránál, legfeljebb kitapossa egy kamion. Erwan viszont tudja, hogy ez veszélyes és meghúz egy bizonyos vonalat aminél több kockázatot már nem éri meg vállalni.
- Ha a vezetési órák arányát nézzük, akkor ez tulajdonképpen Lisa kocsija. - Vonom meg a vállam. Először lassan megyünk, hozzászoktatjuk a kocsit Jillhez, utána elengedem a kezét és hátradőlve élvezem, hogy száguldozik. Most mondjam azt, hogy nőnek konyhában a helye, mert a nők bénák? Kikérem magamnak. Szőke nő vagyok százhetvenes IQ-val és jobban értek a kocsikhoz, mint a legtöbb pasi. Mondjuk nekem könnyű, még mindig nem tudtam eldönteni, hogy milyen nemű is vagyok egészen pontosan.
Kétszázötven méter százhatvan kiló sebességgel, annyi mint durván öt egész hat huszonöt másodperc. Van durván öt másodpercem kiélvezni a csókot és mindent beleadni. A sok éves önmegtartóztatást, minden szerelmem és szeretetem. Négy. Nagyon jól csókol, mintha izzana körülöttünk a levegő. Három. A haja selymes, kellemesen lágy tapintású. A szemei örvénylenek ahogy belenézek. Kettő. Nem is vagyok olyan béna fiúként a nyelvesnél. A sok éves rutin Lisával most meghozza a maga gyümölcsét. Egy. És az ujjai már a combomon siklanak. Érzem, hogy kezdek megmerevedni odalent. Most akkor ennyire megkívántam a legjobb barátnőmet? Most!
Bal tenyérrel tövig nyomom a dudát, jobb lábbal pedig a gázt és oldalt kapom a kormányt. Ha mellettünk egy kamion van akkor megszívtuk, de szerencsére volt elég rés ahhoz, hogy kivágjak a fűre. Amikor a kocsi rázkódni kezd csak akkor taposok a fékre. Szerencsére jó kocsi ez és nem borul fel, nem makrancoskodik. - Nem akartam abbahagyni a csókolózást. - Jelentem ki vigyorogva. Nem, nem ismerem be hogy vesztettem volna, inkább meghoztam egy döntést és választottam.

Erwan & Jill

- De arról volt szó, hogy egyek vagytok, vagy egy vagy és akkor egy az agyatok, akkor meg... Most komolyan össze akarsz zavarni? - nevetem el magam, hiszen bár nem ismerem még annyira Erwant, de Lisa arckifejezéseit ismerem, meg más pasikét is és ez a csibészes mosoly azért felismerhető számomra. Tuti, hogy csak húzni akar mert még mindig nem vagyok teljesen tisztában ezzel az egésszel. Nekem könnyen elkülöníteni őket egymástól, minthogy teljesen egy személyként kezeljem őt... őket. A fenébe is, nem ér összezavarni!
- És ha ennyire oda vagy a kocsidért, tényleg oda fogod nekem majd adni, leszel olyan bátor? - vannak pasik, akik nem szeretik, ha egy nő vezeti a kocsijukat, bár azét ő nem egy tipikus pasi, hiszen van egy női oldala is, szóval nagyobb az esély, hogy nem fog hülyét kapni, ha esetleg nem csinálok valamit tökéletesen. Az viszont komolyan egyértelmű felhívás keringőre, amit mond, ezzel szerintem ő is tisztában van, főleg hogy még az utolsó pillanatban irányba teszi a járgányt. Csak nem kenődünk fel semmire, de most ez nem is érdekel annyira.
- Voltunk már kettesben, bár... nem így, ez igaz. - furcsa érzés, hogy pasiként jó eséllyel én vagyok az első csókja? Elsőnek lenni e téren valahol nyomás is, hiszen mondta, hogy még nem volt együtt csajjal ebben a formában. Vajon Lisa hogy fogja viselni, ha jól szórakozunk, és jól alakul ez a két hét, és ő nem vehet részt benne? Nem érdekel ez most, és ha jól sejtem, akkor őt sem. Csak falom az ajkait és eszem ágában sincs abbahagyni. Viszont legalább nem esetlen, ennyire is hasznos az, hogy Lisa már gyakorolt helyette is. Nem értem kicsit sem, hogy bármi nem lenne tökéletes, főleg úgy, hogy közben a szél kócolja a hajamat, no meg ő is. Most még a szemem sincs csukva, pedig általában így szokott lenni, de most látni akarom, csak rá koncentrálni. Vajon mikor jön a következő kanyar? Meglepetten tapasztalom, hogy a megszakítás helyett még a nyelve is lendületbe jön. Én már gyakorlott vagyok, így hát lassan a szememet is lecsukom és egyre jobban belejövök ebbe a csókcsatába.
- Pedig... így... izgalmas. - határozottan nehéz úgy beszélni, hogy közben ne szakadjak el tőle, és konkrétan az ajkaiba beszélek, de nem teszem, nem akarom. Neki kell... akár még azt is mondhatjuk, hogy ez most egy verseny, ki bírja tovább. Veszélyes verseny, de... épp attól lesz olyan érdekes. Kicsit előre hajolok, a kezem ami eddig az arcán pihent lecsúszik a combjára, csak kicsit... támaszkodni.

Erwan&Jill

- Ez a jó az egészben. Amíg nyomatékvektort számolok, addig Lisa átveszi a kormányt, majd cserélünk és észre se veszed. - Szélesen sugárzik a csibész mosoly az arcomról. Egy házilag tuningolt verdában egy jó csajjal, akit annyira szeretek, mintha a testvérem lenne és akivel már szinte nincsenek is titkaink egymás előtt, a végtelen amerikai távlatokban repesztünk. Ez a kiruccanás lesz életem legszebb két hete, hisz visszaút is lesz. Ki tudja az hogyan fog elsülni?
Az autópályán van elég tér felgyorsulni kerek százra. Ez kilométerben mérve óránkénti százhatvanas sebesség, ami az én kocsim végsebességét, a Mustang kettes szériájának pedig a tűrőképessége másfélszeresét jelenti. Nem fog szétesni, aszfalton tuti nem. Amikor az új seriffhelyettes el akart kapni két rekesz házi vodkával a kukoricásban, akkor értem el először. És hiába gázoltam le Johny bá' földjét egy árva hangnyi panaszom sem lehetett rá. Utána a vodka ára egy az egyben ráment a kukorica kárpótlására. De megérte. Mintha a Hazard megye lordjai sorozat rólunk szólna texasiakról, persze azok a gyapotzabálók lenyúlták a sztorit.
- Ugye? Pedig még nem is gyakoroltuk. - Én is látom az egyenes szakaszt a kanyar után és azt a fura szikrát a szemében. Mintha elfogadta volna a kihívásom. Ami vagy országúti balesetbe vagy barátságunk egy újabb fejezetébe fog torkollni. Mindenesetre be kellene magát kötnie és fel kéne húznom a tetőt, ha tényleg arra készül, amire gondolom.
- Mert végre kettesben vagyunk? - Kérdezek vissza. Az irányt még gyorsan belövöm és elégedetten tapadok Jill ajkaira. Észrevétlen nyomom egy mélyebbre a gázpedált és miközben a kocsi motorja édes dallamokat zúg a fülünkbe, hisz a fordulatszámmérő tizenötezren kiakadt, jobb kezemet visszahajtva lazán beletúrok a hajába és mélyen beszívom az illatát. Ha belegondolok életemben először csókolózom lánnyal és fenomenális élmény. A szemeim végig nyitva, huncut máglya lobog íriszeim mélyén és mélyen belekapaszkodom kedvesem? lélektükreibe. Eszem ágában sincs lassítani vagy félreállni. Ez az egész így együtt elképesztően jó. Talán mintha még a nyelvem is önálló életre kelt volna és elindult volna a maga külön kis felderítő útjára. - Nem az autópálya közepén kellene ezt csinálnunk. - Próbál utat találni Erwan józansága. Még szerencse, hogy eddig a sávunkban maradtunk.

Erwan & Jill

Egyre inkább úgy érzem, hogy ebből az egészből még valami jó is kisülhet. Ahogy rátapos a gázra, és kifarolunk elég rendesen felpörög a pulzusom, de ezzel semmi gond nincs. Most már tuti, hogy nem fogunk unatkozni, és az is, hogy tényleg ott van Erwanban Lisa, vagy épp fordítva, vagy ahogy monda ők egy és ugyanaz. Ha pedig az ember valakivel el tud képzelni mást, mint egy egy éjszakás kalandot, akkor az ki a fene lenne, ha nem a legjobb barát...nője?
- Már meg se merem kérdezni, hogy mikor ki vezet. - mosolyodom el. Távol van ez még a nagyon kötetlen nevetéstől, de a végén még oda is eljutok, pedig percekkel ezelőtt még a vállán zokogtam, előtte pedig sikerült lerombolnom a raktár nagy részét. Hát ezt nevezik csak igazán hangulatingadozásnak igaz?
- Most már egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit is művelhet ez a kocsi. - de komolyan. Az a piros gomb érdekesnek mutatkozik, és már várom, mikor érjük el az autópályát. Maximum tényleg sikítok, ha átváltunk fénysebességre, vagy valami olyasmire. Ültem én már gyors kocsikban, voltam már olyan pasival, akinek durva verdája volt, de lehet hogy meg tudja dönteni az eddigi tapasztalataimat és mutat valami többet, valami ütősebbet is akár. Meglátjuk. A következő kijelentésre viszont már meglepetten felszökik a szemöldököm.
- Bátor kijelentés... - döntöm oldalara a fejem, és kicsit előre pillantok, hogy mi is jön az úton. Kanyar nem sokára, de ha jól látom utána egy nagyobb egyenes szakasz. Nem akarom kinyíratni magunkat, de ő az, aki ilyesmit hoz fel, és én most valahogy azt hiszem túlságosan érzelmileg túlfűtött állapotban vagyok, de még próbálok arra figyelni, amit mond, hiszen én kérdeztem.
- Miért érzem úgy, hogy az anyám halála neked még... jól is jött? - a keze az ülésemen, tényleg úgy fest, mint valami menő, pénzes pasas ezzel a kocsival. Megvárom azt a kanyart, annyit még bírok, de aztán egy pillanat alatt hajolok oldalra, hiszen nem volt becsatolva a biztonsági öv. Finoman fordítom magam felé a fejét, a kezem az arcán, de nem hagyok neki túl sok időt és máris az ajkaira tapasztom az enyémeket és úgy fest, hogy eszem ágában sincs abbahagyni. Ennyi kockázatvállalás kell, ezt a csókot most neki kell megszakítania, vagy leállítja a kocsit, vagy félig vakon vezet, mert én bizony tesztelem most, hogy mennyire bírja a kihívásokat és mennyire igaz az, hogy nem pirul el.

Erwan&Jill

Majdnem minden texasi arról álmodozik, hogy valamelyik nagy Nascart megnyeri a tuningolt verdájával. Mint ahogy a legtöbb férfi aki a Prérin lakik. Ahol közel és távol egyetlen valamirevaló domb sincs, ott bizony elfér a száguldozás a füvön. A városiak a maguk sebességkorlátozásaikkal és házak közé terelt autóútjaikkal nem is tudják, hogy milyen az igazi élet. Mint annak idején a vadnyugatiak akik lovon száguldoztak. Nos a száguldás megmaradt, csak négy kereket és egy motort kapott.
- Az kérlek kizárt dolog. Még akkor sem, ha Lisa helyett Erwan vezet. - Ezzel szerintem sok fel nem tett és kimondatlan kérdését sikerült megválaszolnom. Egy fizikus, ha nem csak elméleti szinten érdeklődik a tudomány után, bizony hamar beleszeret a gépekbe. Főleg azokba a gépekbe, amelyek irdatlan erő kifejtésére képesek. Egy hajódaru, egy rakéta vagy akár egy közönséges teherautó is a newtoni fizika megannyi megjelenési formája. Nem kell ahhoz vagány csajnak lenni, hogy élvezzük. - És akkor jön ez a gomb. - Az eredeti Mustangban nem volt ilyen. Ezt is én bütyköltem bele. A tető összecsukódik és rásimul a csomagtartóra és a hátsó ülésre, megakadályozva, hogy a cucc kirepüljön az első bukkanónál.
- Persze. Mindjárt kiérünk a városból és akkor rátérek az autópályára. - Szóval bejött neki. Elvigyorodom a napszemüveg alatt és élvezem, hogy a szél borzolja a hajam. Jill keze pedig az arcomat simogatja. - A kocsi az egyetlen ahol tényleg szabadon önmagam tudok lenni. Vezetés közben szerintem már akkor sem pirulnék el, ha egyenesen megcsókolnál. - Karomat lazán ráfektetem Jill ülésének a támlájára és rámosolygok.
- Ötvenkilenc vezetési óra. Plusz "városnézés". Napi tíz óra vezetés. Gyorshajtással öt nap. Plusz egy nap Grand Canon és egy nap Yellowstone. Mához egy hétre ott vagyunk.

Erwan & Jill

Jó, azért egy pillanatra meg kell kapaszkodnom a műszerfalban, amikor ilyen szép lendülettel farol ki a garázsból. Komolyan kész csoda, hogy nem szállunk el helyből az éterbe. Észre se veszem, hogy egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem a nagy attrakcióról. Oké, tény és való, hogy Lisa ott van benne, bármi is történik, vagy ilyesmit Erwan magától művel? Gondolom hivatalosan az övé a kocsi.
- Basszus... szóval nem fogok unatkozni igaz? - azért persze a végére elvigyorodom. Nem vagyok én olyan lány, aki megijed egy kis gyors hajtástól, sőt szeretem a száguldást, csak egy kicsit megcsappant az életerőm a levélnek hála, de ha jól sejtem vissza fog az térni, főleg úgy, hogy nem lesz két perc, amíg elérjük majd a célt, azaz Los Angelest. Nincs éppenséggel a szomszédban. - Majd segítesz, hogy mi, hol merre, bár ezt a végét nem értettem teljesen, de... szólsz, ha nem baj, ha sikítok. - szóval a piros gomb... valami durva gyorsító lehet, mint valami menő filmben? Nem tudom, de őszintén szólva az se biztos, hogy meg merném nyomni csak úgy magamtól akkor, ha még nincs bennem legalább valamennyi minimális alkohol szint. Aztán persze gyorsulunk, és talán még az elején feszült vagyok, de miért is kéne annak lennem? Igaza van, az a régi Jill, aki félt az ilyesmitől nincs már, és egy hülye levél nem is fogja visszahozni. - Lassítasz? Jó, de... majd még repesztünk! - a juhú most még nem jön, de az is simán kikívánkozott volna, ha még egy kicsit feljebb pörgeti a kicsikét. De az igaz, hogy a talán kicsit komolyabb témához arra van szükség, hogy kicsit lassabban menjünk. Látom én, milyen vörös lett szegény és abban sem vagyok biztos, hogy ha végigsimítok az arcán, nem rontok a helyzeten, de akkor is muszáj. Egy átlag pasi erre már minimum kikapcsolta volna az övét és a nyelve rég a számban lenne, de ő más és... pont ez a jó benne.
- Jól van, tudom én, hogy igazad van. - mosolyodom el végül. Igen mindketten ők azok, és az is biztos, hogy ha én a mellett döntenék, hogy vele akarok lenni, akkor Lisának is le kéne kicsit higgadni, vajon ő képes lenne rá? - Na és mit számoltál ki, mennyi idő alatt érünk oda?

Erwan&Jill

Miközben Jill rajtam vagy miattam pislog és a szemeit meregeti én lehiggadtam az előző zavaromból és újfent megállapítom, hogy a 66-os főút hiába vágná át a két úti tervet átlósan és hiába vezet át a Préri legszebb vidékein, mégis inkább maradok az A tervnél. Igen, már meg is jelöltem őket nagybetűkkel, ahogy a profik. Alfa csapat A útvonalon közelíti meg az operációs körzetet. Akkor a Szállítsuk le Jillt Los Angelesbe hadművelet hivatalosan is kezdetét veszi. Kuplung, kapásból hármas, gáz és kifarolva irányba pördül. Kell a fenének egy igazi sportkocsi. A szomszéd srácokkal évekig bütyköltük mire az összes megyei zsernyákot le tudtuk előzni. Mindig újra és újra elő kellett állnom mesékkel arról, hogy Erwan nem a pasim és mégis az ő kocsiját vezetem. Nem, a bátyám sem. Távoli unokatesók vagyunk.
- Akkor majd rá fogsz jönni, hogy kicsit akaratos, kicsit erőszakos, kanyarban hajlamos túlgyorsulni, de ha megtanulod a rüsztöt és a kifarolást és a csúsztatott kuplungot, akkor a legnagyobb porban is elmegy nyolcvan mérfölddel óránként. Ha pedig tegyük fel, te vagy a legjobb barátom és olyat mutatok, mint soha senkinek és felhívom a figyelmed arra a piros gombra, nos akkor a porlasztó... hagyjuk a technikai részleteket. Görcsösen megmarkolod a kormányt valahogy így, te kösd be magad és kapaszkodj az ajtóba, rátaposol a gázra, átváltasz ötösbe és piros gomb.
Ujjam rátéved a magnóra, felcsendül a Metallica. A mutató már kilencvenöt és száz között jár. Fordulatszámmérő pedig valahogy tizenegyezernél.
- Nincs az a texasi járőr, aki az Öreg Bill marhalegelőjén kihozná a kilencvenet. Ez a környék legjobb szeszcsempész autója. Na de lassuljunk sétatempóba. Nyolcvan, hatvan, ötvenöt. Meg is volnánk.
A kocsik és a fizika. Erwan igazi otthona, ahol teljes biztonságban érzi magát. Nyomatékvektor, tehetetlenségi erő, súrlódás és tapadás, potenciális és helyzeti energia. Irányvektor. Ahogy A test hat B-re ugyanúgy hat vissza B is A-ra. Ívek, hajtűkanyarok, kifarolás, padlófék, megjött három láda házi főzés, a zsaruk két kanyarral ezelőtt lemaradtak. Üdvözlöm Charleyékat.
- Tudom milyen vagy. Ismerlek. Mintha kiskorunk óta ismernélek. Olyanok vagyunk, mint a sas. Körözünk odafent teljes szabadságban és nem lehet rávenni minket, hogy megüljünk a fészekben, sokáig egy helyen. Már megbeszéltük, hogy a monogámia nem az erőssége se Lisának, se neked. De szeretném, hogy tudd, ha egyszer elfáradsz és megállapodnál, akkor rám mindig számíthatsz. Nem kell egy helyen megülnöd, mert arra szerintem én soha nem leszek képes. Csak ne szakadjunk el egymástól barátnőkként se. Attól pedig ne félj, hogy Lisa mit szólna, ha a legjobb barátnőm helyett a csajom lennél. Lisa is én vagyok.

Erwan & Jill

Oké, hát erre mit lehet mondani? Tény és való, hogy Los Angeles nincs a szomszédban és ő úgy megtervezte az utat, hogy csak na. Én csak komolyan nagyokat pislogok, hogy nagyjából követni tudjam mit is mond. Rövid idő alatt olyan útiterv került itt elém, hogy legyen erőm feldolgozni. Arra tényleg el kell mosolyodnom, amit a végén hozzátesz. Tény, hogy nem a legjobb ötlet nekünk Las Vegas felé menni, akkor Lisa tuti, hogy utat akarna törni magának és ha épp rossz passzban vagyok, az a város rám se lenne jó hatással attól félek.
- Teljes mértékben rád hagyatkozom, arra megyünk amerre mondod, amúgy is te vezetsz, legalábbis az elején, mert én is átveszem tőled szívesen, hogy ne fáradj le teljesen. A végén még ebből az egészből... valami jó lesz. - nem megy még a legerőteljesebb mosolyom, de ez is több, mint a semmi. Mennyi idő lesz vajon így odaérni, napok, hetek? Tuti, hogy nem érünk oda se perc alatt, de nem is baj. Egy kis kimaradás a suliból nem gond, egy kis utazás pedig jót is fog tenni, és úgy fest, hogy ha marad így, válságkezelő külsőben, akkor tényleg jobban megismerhetem Erwant. Még az ajtót is kinyitja nekem, tényleg igazi úriember. A kérdésre nem is hiszem, hogy kell bólintanom, de mégis megteszem. Igen, azt hiszem szeretném tudni a választ, hogy milyen ez, hogy mi az, amit érezhetnék, éreznem kéne, amit még... sosem éreztem.
- Huh... hát senki nem mondhatja, hogy nem tudod kifejezni magad. Köszönöm, hogy így gondolod, hogy van bennem valami plusz, hogy... hogy nem vagyok egyszerű, vagy unalmas. - nem is tudom, sokkal többet voltam egyszerű és unalmas, mint érdekes és különleges és most az vagyok és azt hiszem olyan valaki számára, akinek mindennél többet számít a véleménye. - Azért az jó érzés, hogy valaki nem azért mond kedves dolgokat, mert csak meg akar dönteni. Jó persze értem, hogy te se lennél ellenére, de nem csak azért csinálod. - nem is nagyon volt még erre példa, de persze ezt én értem el. Én szoktam úgy állni mindenkihez ahhoz, könnyűvérűen. Nem hibáztathatok egy pasit se, hogy annak néz, ami vagyok, aminek mutatom magam.
- Oh... én... öhm... - beharapom az alsó ajkamat, de fogalmam sincs, hogy erre mit is kéne mondanom. Persze értem, de akkor is csak ide-oda jár a szemem és csak lopva pillantok oldalra, miközben ő mereven bámulja az utat. - Kedves vagy és... igazán aranyos és helyes is tudod, de én nem akarlak se kihasználni, se megbántani. Félek tőle, hogy ez lenne a vége. - na jó, nem kéne nekimenni egy fának, csak mert a feje már olyan kellemesen piros, mintha minimum háromszor körbefutotta volna a kúriát, és ha jól sejtem a szíve is épp olyan hevesen ver. Mégis óvatosan az arcára kerül a kezem, csak egyetlen finom simítás, nem több, mert tényleg nem akarom, hogy már az első pár méteren felkenődjünk valamire.

Tárgy: Re: Erwan & Jill - A végállomás: Los Angeles

» Erwan & Jill - Második felvonás
» Jill & Erwan - A múlt visszhangja
» Love Los Angeles
» Váratlan vendég - Los Angeles (Nique és Seb lakása)
» Erwan Cooney