we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
The Big … whatever Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
The Big … whatever Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
The Big … whatever Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
The Big … whatever Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
The Big … whatever Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
The Big … whatever Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
The Big … whatever Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
The Big … whatever Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
The Big … whatever Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (358 fő) Szomb. 26 Okt. - 17:35-kor volt itt.

Megosztás
 

 The Big … whatever

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Tatjana Roberts
mutant and proud

Tatjana Roberts
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimePént. 30 Május - 11:35

Ha tudnám mi jár a fejében kijavíthatnám. Nem szándékozom hamar elutazni, hacsak nem vesszük utazásnak a Gabriellel való kiruccanásokat. Nem azért költöztem folyton, mert így szeretek élni, hanem mert a szüleim költöztek és a gyermek megy velük. Persze nem volt az olyan rossz, rengeteg előnyöm származott a dologból. De innen egy ideig még nem óhajtok továbbállni. Hisz itt vannak barátaim, itt van Leah és itt van Gabe is. Épp elég marasztaló tényező.
- Szerintem magától értetődőnek kellene lennie. Sokaknak pont azért nehéz, mert túlontúl rágörcsölnek. Ahogy azt hiszem, a képességeinkkel is ez a helyzet. Sose gondolkodtam el azon, kell-e ez nekem, megérdemle-e vagy mi hasznom lehet. Egyszerűen elfogadtam, hogy van, hogy más vagyok. Talán kicsit különleges. De nem akartam erőnek erejével fejlődni sem, nem kényszerként élem meg azt. De lehet, csak én vagyok így vele - vonom meg a vállam, visszhangozva a nevetését. Igen, azt hiszem, szerencsés vagyok, mert úgy neveltek a szüleim, hogy ilyen könnyedén lássam a világot és elfogadjam a dolgokat olyannak, amilyenek.
Aztán megtörténik az útbaigazítás, és lassan Chrisben is felmer a kérdés, amit szinte vártam is. Persze egyszerűen kijelenthetném, hogy a barátom keresem, az elmúlt néhány együtt töltött pillanat után kétlem, hogy fennakadna ezen. De akkor hol a poén?
- Meglehet eltévedtem - mosolygok rá vidáman, miközben játékosan megemelem mindkét vállam, tudatlanságom színlelve így. Aztán ahogy ő, úgy én is búcsút intek neki, de vele ellentétben én nem az alagsort és a profot keresem, hanem Gabrielt, a szobájában ezek után.

//köszönöm a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down

Christofer Anderson
mutant and proud

Christofer Anderson
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 46



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeCsüt. 29 Május - 21:14

Komolyan tekintek rá és elismerően egy pillanatra.
-Érdekes elgondolás. – egy lány, aki nem a nagy boldog „addig éltek, míg meg nem haltak” befejezést várja.
Az utazásra csak bólintok. Tehát várhatom, hogy mondjuk fél, egy év múlva már itt sincs. Nem vagyok szomorú, nem csak, mert nem ismerjük igazából egymást. Ő ezt az utat éli, azt választja, ami a számára a legmegfelelőbb.
-Á, az egészséges önbizalom. – vigyorgok. Én is ilye voltam. Vagyis inkább lázadó. Katonasuliban. Érdekes vegyes páros.
Finoman vonom meg a vállam.
-Mindenki megtanul járni, és természetesnek veszi. Másoknak ez annyira azért nem olyan magától értetődő. – a mosoly ellensúlyozza a vállvonásom. Arról inkább nem beszélek, mennyire falba ütközök mind a mai napig a másik képességemet illetően. Talán hagyni is kéne a fenébe.
-Már tudja. – legyintek. – Sosem voltam mintadiák. A kiskapuk jobban érdekeltek. – újabb vigyor. – Aztán felnőttem. – most már nevetek, halkan.
~Ki az a Gabriel? Láttam én már?~
-Ez az első. Köszönöm. – a zavarom már valóban múlóban, elvégre eltévedni egészen egyszerű dolog. Aztán rájövök, hogy mi nem stimmel. Rá is mutatok egy rövid időre.
– Akkor te mit keresel itt? – látszik, hogy tényleg nem vagyok bentlakásos. A kérdésem az értetlené, mintsem a megrovóé. Fiatalság, bolondság és a házirendet sem tudom. Házirend. Röhögnöm kéne. Erről mindig a sulim jut eszembe. Az egyetem már jóval lazább volt ilyen téren.
-Még egyszer kössz. – intek a kezemmel és sarkon fordulva, robogok le az emeletről. Nem tudom, mennyi az idő, de késni nem a legjobb dolog. Pedig mindig abban vagyok, ezt Hannah is meg tudja mondani.
Vissza az elejére Go down

Tatjana Roberts
mutant and proud

Tatjana Roberts
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeHétf. 26 Május - 11:32

- Oh, a professzort.. Nem, Charlest nem láttam - jegyzem meg és bár az ő szavai okán némi mosoly marad az arcomon, azért leolvasható épp valami neheztelésféle is az emlegetett személy irányába.
De terelődik is a téma a könyvem és történése felé. A névtévesztésra halkan elnevetem magam, olyan képtelenség. Mert valahogy nem is tudnék másképp gondolni a szereplőkre, mint Eliza, de azért aranyos a kitalált is.
- Bár tény, hogy az emberek rögtön az érzelmi szálat látják benne és reménykednek a pozitív végkifejletben, szerintem egyáltalán nem annyira nyilvánvaló. Igazából akkor se lepődtem volna meg, ha meghíusul a dolog - ellenkezek, persze nem vitakész csak saját meglátásom szerint. És mert jólesik valakivel erről is beszélgetnem.
- Sokat utaztunk a szüleimmel. Tizenakárhány város után már fel sem veszem az új helyet. És az sem hátrány, hogy sok barátságos emberrel ismerkedtem itt meg - magyarázom, piciny szeletet elé tárva életemből. Persze nem titok, sose titkoltam, hogy bejártam szinte az egész országot, noha alig vagyok tizennyolc. Igaz, ez sokaknak fura, akik egész életük egy helyen, egy városban, ugyanazok az ismerős arcok között töltötték idejük. Nekik fura lehet az új hely és a beilleszkedés.
- Ha nagyon egoistának akarnék tűnni azt mondanám, annyira jó vagyok - nevetek rá, enyhítve a beképzelt szavak élét. Nagyon jól tudom, hogy van még mit tanulnom, és leginkabb önakaratból akarom kibővíteni a képességem, hogy minél több embert tudjak lefedni és hogy több embernek is tudjak más-más képet mutatni. De azt hiszem, azért még elég sokat kell gyakorolnom.
- Hároméves korom óta élek vele, bár azt hiszem, akko rmég annyira nem volt tudatos - teszem még hozzá hogy értse is a hozzáállásom. Tizenöt év alatt ha csak magát szórakoztatja az ember is fejlődik, és én ráadásul idősebben már tudatosan próbálgattam átlépni a korlátaimat.
- Ezt azért Charles előtt ne hangoztasd, még csak ne is gondolj rá - nevetem el magam az iskoláról alkotott véleményét hallva, majd kedvesen ingatom a fejem szabadkozását hallva.
- Nem tartasz fel, a ma délutánom szabad. És úgy látom, Gabrielé nem - húzom el picit a szám lemondóan, majd néznék utána, de mielőtt igazán nekiindulhatna megtorpan és zavartan pislant körbe, kérdésével újabb mosolyt csalva arcomra.
- Ez az első, a fiúk lakrésze. Eggyel feljebb a lányoké, eggyel lejebb a földszint. És az alatt az alagsor, értelemszerűen - nevetek rá vidáman, hátha elhessinthetem zavarát.
Vissza az elejére Go down

Christofer Anderson
mutant and proud

Christofer Anderson
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 46



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeVas. 25 Május - 22:07

-Tehát akkor nem láttad. – vigyorgok. – Párdon… A Professzort nem láttad.
Valahol mindig el kell kezdeni a társalgást és ismerkedést, már, ha úgy véljük, a másik szimpatikus a számunkra. Élvezem azt, hogy most már gond nélkül tudok társalgást kezdeményezni.
-Nem Clancy? – tényleg nem emlékszem a névre. A bigére annál inkább. Igazán idegesítő jellemet adtak főhősnőnek. Nem a szirup miatt nem olvastam végig. Az ilyen nőket sosem csíptem, mint azt a némbert.
-De. Akkora, hogy… nincs kedvem befejezni. Túl… nyilvánvaló.
Meglepve tekintek rá.
-Akkor hamar beilleszkedtél. – nekem annyira nem megy még most sem. Talán azért mert nem élek itt, nem tudom. Nem akarok itt élni, jól elvagyok az iroda feletti lakrészen.
Töprengő arcot vágok.
-Ez most olyan körmönfont volt, hogy semmit sem értettem belőle. Itt a kérdés az, hogy annyira szeretsz lazsálni, mint én, vagy annyira jó vagy, hogy ráérsz lazsálni. – de vigyorgok mellette.
– De igazad van. A suliból én is lógtam mindig. A hülyéknek való. – majd megállok egy pillanatra a szövegelésben. – Ezt sem én mondtam. De most már nem tartalak fel.
Lépnék, de rájövök, hogy tulajdonképpen eltévedtem. Ami vicc, elvégre építész vagyok. De hát a vízszerelőnek is a csapja csöpög. Megállok, visszafordulok, majd mutatóujjal a padló felé mutatok.
-Ez az emelet vagy földszint? Charlie alagsort mondott nekem, de még egy könyvet akartam elemelni előtte és tuti rossz kanyart vettem be.

Vissza az elejére Go down

Tatjana Roberts
mutant and proud

Tatjana Roberts
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeVas. 25 Május - 8:18

- Akkor helyesbítek, ezt a becenevet még senkire sem aggattam rá - vágok vissza, persze még mindig mosolyogva. Hisz nincs semmi extra a társalgásunkba, egyszerű alapok, amolyan nem tudjuk még, mit is mondjunk. Bár megszokhattam volna, hogy ezen a helyen nincs olyan hét, hogy ne botoljak egy ismeretlenbe.
Közben lecsap a könyvet tartó kezemre, én pedig hagyom, hogy fordítson egyet rajta, immár igazán szemügyre véve a címet, és elkönyvelve a tévedést. Hogy valóban elnézte-e vagy csak így próbált megtréfálni, nem tudom, de azt hiszem, nem is lényeg.
- A teljes meglepetés erejével Mr. Darcy levetette előítéleteit és elvette Eliza-t. Ugye mekkora fordulat? - sóhajtok fel, bár nehezen leplezem vigyorgásom. Talán túlontúl romantikusnak gondolnak, hogy efféléket olvasom, de hát.. valljuk be, az vagyok, még ha nagyon jól is titkolom.
- Néhány hete - vonom meg a vállam az újabb szavakra. Ki számolja? Azt hiszem, azt már megtapasztalhattam, hogy nem az a fontos, mennyi időt tölt el az ember egy helyen, hanem hogy az az idő mennyire tartalmas. Nekem pedig az itt eltöltött hetek azok voltak. Minden tekintetben.
- Nem tudom, mennyire adhatok erre pontos választ. Be kell vallanom, kevés időt töltöttem még ittlétem óta a fejlődéssel, legalább is tudatos, tanulási szinten. Mindettől függetlenül nem érzem úgy, hogy nagyon a kezdetén lennék még - vágom ki magam néhány talányos szóval nevetve. De így van. Tudatos oktatáson még keveset voltam, hacsak nem tekinthetjük annak a két küldetést, amin volt már szerencsém részt venni. Mindamellett olykor elszórakoztatom a barátaim és persze saját magam is, így talán ez a fejlődés számlájára írható.
Vissza az elejére Go down

Christofer Anderson
mutant and proud

Christofer Anderson
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 46



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeSzomb. 24 Május - 21:31

Széles mosoly jelenik meg az arcomon.
-Én sem, de hogy Charliet nem ismered, azt kétlem. – a két ürge mindenkit személyesen keres fel állítólag. Eric kifejezetten tud hergelni az egojával, egyszer istenbiz meglapogatom egy kicsit. Kell a jó móka.
-Mi? – nézek le még egyszer a kezére. – Szabad?
Tekintek fel ismét, majd ha megengedi, akkor a két ujjam közé csippentem a csuklóját, mely a könyvet tartó kezéhez csatlakozik és úgy fordítom meg, hogy meglássam a borítót rendesen.
-Azt hittem Asimovtól az Alapítvány és a Föld. Nagyon durva. – felnevetek, és azonnal el is engedem a csuklóját. Nem fordítottam úgy meg a kezét, hogy fájjon neki, csupán kicsit hajlítottam magam felé, ha engedi.
-Janet vagy tíz éve… több, hogy olvastam. – majd félig érdeklődve, félig a poént hátrahagyva, kis szünet után folytatom. – mi a vége?
Nem tehetek róla, az ilyen csiki-csuki dolgok nem tudnak vonzani.
-Vagyis akkor nem régóta vagy itt. Remélem, nem olyan gyéren haladsz a tanulással, mint én.
A laza beszélgetés jó tíz, tizenöt éve nem ment volna. De érzem, hogy valami kimaradt. Úgy az elején.

Vissza az elejére Go down

Tatjana Roberts
mutant and proud

Tatjana Roberts
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeSzomb. 24 Május - 18:47

Nem zavar a röpke érintés, főképp, mert az egészet csak udvariasságnak mondható, főképp, mert szűkös határidőn belül el is enged. Így hát mosolyom zavartalan marad, majd hasonló mód, kedvesen ingatom a fejem a kérdésére.
- Ne haragudj, nem ismerek mindenkit még - magyarázom egy féloldalas mosoly kíséretében. Mint az amcsi filmek tipikus szomszéd lánya, nagyjából úgy nézhetek ki, és a figura is ahhoz hasonlatos, mibe épp "belekényszerültem".
Aztán csak meglepetten húzom fel szemöldökeim, egyrészt a hirtelen témaváltás okán, másrészt mert.. mert meglepnek szavai.
- Nem hittem volna, hogy létezik olyan férfi, aki szívesen olvas Jane Austent, és hogy ennyire izgatott a vége miatt - nevetem el magam és csak reménykedem, hogy nem érzi sértésnek szavaim. Nem bántani, de még csak lekicsinyelni sem akarom, de hát.. kevés hímneműt ismerek, akik igazán örömüket lelik a Büszkeség és balítélet soraiban. Persze tévedhetek én is.
- Azért talán nem lesz akkora meglepetés a vége - teszem még hozzá enyhítésként tovább mosolyogva. Én már vagy tucatszor olvastam a könyvet, már a betűk nélkül is tudom, miről szól.
Vissza az elejére Go down

Christofer Anderson
mutant and proud

Christofer Anderson
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 46



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeSzomb. 24 Május - 11:36

Belépve a házba, feltolom a szemüveget, már nincs szükségem rá. Nagy léptekkel haladok, azt nem mondanám, hogy beledöng a folyosó vagy a lépcső, de én és a halk surranás… csak bizonyos esetekben.
Hallom a dudorászást, ezért lassabban haladok, talán erre tart. Azonban bármennyire is kormányzom magam, csak belémesik. Gyorsan megfogom a felkarját, hogy az eséstől megmentsem. Régi, beidegződött reflex. De azon nyomban, hogy érzem, nem fog elesni, el is engedem és hátrébb lépek.
-Bocs, én nem figyeltem. Lehet. – vigyorgok. Majd pedig megnézem. Még nem találkoztam vele. Be kéne mutatkozni, vagy nem? Igazából nem sietek, de milyen már, hogy egyből „letámadom”?
-Ömmm… mondd, Charliet nem láttad valahol? Azt mondta, hogy még fél óra és rámér.
Errefelé keveset járkálok, jellemem szerint egyből tárgyra térő típus vagyok. Szeretem pontosan beosztani az időmet, nem vagyok egy lazsálós típus. Laza annál inkább. Hosszú időmbe telt, mire ezt el tudtam érni, és nagyon tartok attól, hogy egyszer majd megint visszatérek ahhoz a merevséghez, amiben felnőttem és amiben később léteztem. Nem akarom, minden erőmmel harcolok ellene.
-Hű, te is azt olvasod? Hol tartasz benne? Ne… - tartom fel gyorsan a kezem. – meg ne mondd, még nem olvastam végig.
Nincs mit tagadnom, a kommunikálás következetessége nem az erősségem. Magamnak való voltam és tulajdonképpen vagyok ma is, csupán a lazább természetem az, ami nem engedi, hogy bezárkózzam teljesen.
Vissza az elejére Go down

Tatjana Roberts
mutant and proud

Tatjana Roberts
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeVas. 18 Május - 16:12

Lustán lépkedek le a másodikról az elsőre. Gabrielnek persze könnyű, ő csak "gondol" egyet és már is ott van, ahol szeretne. Nekem ez kevésbé gyorsan, csak a megszokott mód megy. Egy széles fehér pánttal akadályozom meg, hogy hajam a szemembe lógjon, farmerom mellé most meglepő mód egy egyszerű fehér rövid ujjú blúzt viselek. Kicsit kisütött a nap, és ez amolyan rögtön jókedv-fílinggel áraszt el engem is. Lábamon lapostalpú cipő, bal kezembe egy könyvet szorongatok. Illetve A kedvenc könyvem. A délutánom szabad, ebben a jó időben szívesen tölteném a kertben, de nem egyedül. A csajok nem érnek rá, így hát Gabe keresésére indulok. Persze nem mint "maradék" lehetőség. De olykor a barátnőimmel is kell lógnom, ahogy olykor őt is elszólítják a kötelességek.
Első körben a társalgóba indulok, ilyenkor néhányan ott lógnak, talán ő is és nem kell rögtön a szobájába mennem. Már így is túl sokat járok oda...
Halkan dúdolom az egyik új slágert, ami a szülinapi bulimra és az azt követőkre emlékeztet, mikor véletlenül nekimegyek valakinek. Úgy tűnik, itt másképp nem is tud közlekedni az ember..
- Bocs, nem akartam - kérek rögtön elnézést, végül is meglehet, hogy én voltam a hibás, eléggé elbambultam. Bár tény, a napszemüveg bent nem praktikus viselet.
Vissza az elejére Go down

Christofer Anderson
mutant and proud

Christofer Anderson
független
loneliness is a gun
Play By : Michael Trucco
Hozzászólások száma : 85
Kor : 46



TémanyitásTárgy: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitimeVas. 18 Május - 15:56

Imádom a zümmögését a verdának. A suhanását nem különben. Az utolsó pillanatban fékezek le, befarolva a helyére szinte. Vagyis nem a helyére, de nem igazán törődök vele. Élvezem minden porcikáját a kicsikének. Ami történetesen egy 959-es Porsche. Tűzpiros, természetesen, mi más. Nem vagyok felvágós, de egyik nagy gyengém a sportverdák. A másik… neeem, az, amire gondolsz. Tervezni szeretek, az anyaggal foglalkozni.
Most azonban gyakorolni jöttem, ezért is nem álltam be a parkolóba. Mármint rendesen. Pár óra múlva úgyis elrobog. Bááár… ha olyan lesz, mint a múltkor, a padlón fogok bealudni. Nem az unalomtól, az biztos. Nem akar az utóbbi időben fejlődni a képességem, és kifejezetten … a dühös kifejezés elég gyenge kifejezés, de felrobbanok a méregtől. Charles azt mondta, hogy ez természetes, így védekezek. De mi ellen? Vagyis, tudom, hogy mi ellen, de arra nem akarok gondolni, ne is firtasd, mert tényleg baromi pipa leszek.
Kék V-nyakú póló, farmer, fehér csuka és napszemüveg. Az utóbbi nem csak a nap miatt kell, hanem mert nem szeretném, ha egy öngyilokjelölt cukbogár a szememet szemelné ki, mint végrehajtandó művelet.
Laza mozdulattal csapom be az ajtót és felrobogok a lépcsőn. Nem kívánja egy porcikám se az elkövetkezendő órákat, a legnagyobb (ál)kifogásom, hogy egy nagy tervezésben vagyok benne és… igen, a határidő sürget.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: The Big … whatever   The Big … whatever Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
The Big … whatever
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Elsõ emelet :: Első emeleti társalgó-