Küzdőtér

Tárgy: Küzdőtér Hétf. 26 Május - 15:54

First topic message reminder :

Egy egészen lecsupaszított terem, ahol nincs túlságosan nagy berendezés, mert nincs is rá szükség. Az egyik falat végig tükör borítja, a másik három mellette a felszerelések kaptak helyet, egy-egy bordásfal, ha az edzés előtt, után valaki le szeretne nyújtani. A terem végig le van fedve szőnyegekkel, az egyik sarokban pedig a rúgások gyakorlására is akadnak felakasztott bokszzsákok, de a legtöbb oszlop is jól ki van párnázva erre a célra.

írta Jukodo Asami

Tárgy: Re: Küzdőtér Hétf. 1 Szept. - 16:06

Jack & Liam

Most vagyok először egyedül mióta visszatértünk a hajóútról. Nem mintha olyan nagyon odalennék a magányért, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy le kell jönnöm levezetni a frusztrációmat. Szívesebben ütném azt az Angel nevű alakot, aki miatt másfél hónapig egy szigeten kellett lennünk, de jobb híján most megfelel a bokszzsák is erre a célra. Ha dühös voltam, vagy bármi bajom volt, akkor általában mindig egy olyan helyen kötöttem ki, ahol kedvemre üthetek bármit. Az edzőterembe nem volt valami nagy kedvem most lemenni, így inkább a küzdőteret vettem célba, de ha jól látom, akkor én vagyok itt az egyetlen, szóval marad a bokszzsák, amivel elfoglalom magamat. Váltott kézzel ütök olyan derékmagasságban, közel állva a zsákhoz, minden erőmet beleadva az ütésekbe. Bármilyen céltalan is, jóleső érzés az, mikor az ember kitudja magából adni a dolgokat, ehhez pedig nem kell más, minthogy valamit kedvére üthessen. Persze, működhet a sarokban ülés is, de az hosszútávon depresszióhoz vezet, és felesleges lenne magamat hibáztatnom a történtek miatt. Oké, talán gyorsabban kijuthattunk volna, ha nem hibázok azzal a szamuráj maszkos fickóval, de mindent összevetve nem az én hibám volt, hogy arra a szigetre kerültünk, ahogyan mások sem tehetnek róla. Rosszkor voltunk rossz helyen és kész, emiatt pedig mi értelme lenne őrlődnöm? Történt, ami történt, mindegy, a tegnap már történelem, igaz?
Nem igazán beszéltem még senkivel sem, Scarletten kívül persze. Eleinte mérges voltam, mert tényleg nem értettem, hogy miért nem jött el, de mikor a hajó elsüllyedt, és mikor a szigetre jutottunk, akkor inkább hálás voltam azért, hogy nem jött el végül, de azért nem lett volna rossz, ha küld valami levelet, vagy bármit, hogy nem jön, mert nem engedik. Így maradt a folyamatos agyalás, hogy mégis miért nem jött el, mi az, ami miatt úgy döntött, hogy nem szól és inkább a birtok falai között marad. Tudom, hogy nem az ő hibája, nem is akarom hibáztatni, csak… csak rossz volt és kész. Az alapítókat se értem, nem hiszem, hogy nehezére esett volna a professzornak küldeni valami telepatikus üzenetet, vagy mit. Ha tudom, hogy Scarlett nem jön, akkor minden bizonnyal én sem mentem volna el, és szerintem a történek fényében senki nem szállna újra vízre, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét. Nem fogok most siránkozni, hogy milyen rossz is volt nekem, mert felesleges, már vége, újra itt vagyok, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen érzem magam, hogy nem vagyok kicsit se mérges. Szerintem azért ez érthető, ha nem, akkor meg… fogadják el és kész.

Tárgy: Re: Küzdőtér Pént. 15 Aug. - 8:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Küzdőtér Csüt. 26 Jún. - 12:15

Egy ilyen nagy birtokon nem várhatja el az ez ember azt, hogy egyedül hagyják és, hogy véletlenül se jelenjen meg senki se a közelébe akkor, amikor dolga van, vagy éppen edz, így jelen pillanatban Sarah-val se tudok mit tenni. Itt van, mert itt akar lenni, én pedig készségesen fordulok felé, hogy megkezdjem vele beszélgetésemet, de ez a nevetés cseppet furcsa a számomra, mégis, amikor meghallom szavait, akkor szimplán ráhagyom a dolgot. Ha ennyire vicces lánynak gondolja magát, akkor nyugodtan nevetgéljen, engem végülis nem zavar a jókedv. Az ereje viszont érdekelne, hogy mitől is tart annyira, ezért is kérdezek rá a képességre, mert fejből nem tudom és őszintén szólva Sarah-val nem hiszem, hogy már összefutottam volna. Lehet, hogy elmentünk egymás mellett valamelyik folyosón és esetleg ő emlékszik rám, de én nekem nem ennyire jó az arcmemóriám, így egyelőre idegen a leányzó. Ahogy belekezd a mesélésbe, egy pillanatra mintha arcom is megfeszülne – de ezt igyekszem tökéletesen leplezni, nem sok esély van rá, hogy észrevegye -, hiszen a vámpírság az én átkom, nem örülnék neki, hogyha másnak is szenvednie kellene ez miatt. De hamar kiderül, hogy ez csak egyfajta hasonlat volt, így biccentek felé egy aprót.
- De ha nem sérülsz meg, akkor senki se kerül veszélybe, ha jól értelmezem. – nem azt mondtam, hogy megverem, eszem ágában sincs komoly fájdalmakat okozni neki, nem is értem, hogy miért tart hát így a képességétől. Egy edzés nem abból áll, hogy zúzódásokat szerezzünk, főleg úgy, hogy még nem ismerem, még nem tudom, hogy mit szeretne, bár tény, hogyha küzdősportot akar tanulni, az már más lapra tartozik, de akkor is kellő odafigyeléssel talán kiküszöbölhető ez.
- Természetesen biztos! – már hogy ne lennék az? Ez a dolgom, ezért vagyok itt… - És próbáld meg kontrollálni magad, akkor nem lesz probléma az erőddel. – ha pedig mégis az lenne, én elég hamar el tudok menni a közeléből, mert gondolom van egy bizonyos távolság, amelyen belül hat Sarah ereje. Az lenne már csak a kellemetlen, ha elvenné az erőmet, én pedig utána a vérét… nem, ilyesmi még csak véletlenül se történhet meg.
- És igazán kedves, hogy aggódsz, de ilyesmire nem fog sor kerülni. – csóválom meg fejemet is a virágos megjegyzésre, de nem akadok ki rajta, nincs rá okom. Azért van itt, hogy megtanulja kezelni az erejét, de még mielőtt engem próbálna meg megütni, bőven lesz más dolga is, mint például most a bemelegítés. Teljes nyugalommal figyelem a lányt, hogy miként engedelmeskedik nekem, majd amikor azt érzékelem, hogy ő befejezettnek véli az alapokat, csak egy körkörös mozdulatot mutatok kezemmel.
- Még nem végeztél! Fuss 10 kört, utána pedig jöhetnek a zsákok. – mivel nem abból áll egy edzés, hogy egymás ellen harcoljunk, azt se tudom, hogy ő mire képes, én pedig már évek óta oktató vagyok, szóval ha lefutja a köröket, akkor az egyik nagyobb száknál várom, miközben felé nyújtok két kesztyűt is. Nem kéne, hogy megsérüljön feleslegesen, így ha felhúzza őket, már meg is fogom a zsákot.
- Kezd az ütésekkel, utána pedig a rúgásokkal. Szépen lassan, nem kell kapkodni! – időnként azért mutatom, hogy éppen hova üssön vagy rúgjon, szóval nem mindig csak egy helyre kell, főleg, hogy az is érdekel, hogy vajon mennyire tud felfelé rúgni, mennyire hajlékony, na meg milyen erősek az ütései, rúgásai. Ezeket mind-mind megtapasztalhatom most.
- Meg kell tanulnod egy célra összpontosítani és nem bevetni az erődet akkor, ha elfáradsz vagy fájdalmat érzel. Inkább add ki a zsáknak azt, ami benned van, ne pedig rám fókuszálj, mintha nem lenne itt senki, aki segíthetne a fáradtságod ellen. – mivel nem kímélem és már vagy 10 perce üti-rúgja a zsákokat, ezért inkább figyelmeztetem arra, hogy készüljön fel a fáradtságra. Biztos vagyok benne, hogy veszít majd az energiájából, hogy gyengülni fognak a támadásai, de éppen ez a lényeg, érdekel, hogy mikor, hogy mik a határai, majd ez után támadhat esetleg nekem.
- Harcoltál már valaha? – kérdezek még rá erre is, mert ha egymás ellen kerülünk, akkor érdekelne, hogy mindenféle alap lépést, mozdulatot meg kell-e mutatnom neki vagy tudja ő magától is.

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 15 Jún. - 21:20

- Nem, nem – legyintettem többször is a kezemmel, még mindig kicsit kuncogva. - Mondhatjuk úgy, hogy magamon nevetek. Tipikusan az én szerencsém...
A nevetgélést próbáltam abba hagyni, de azért még mosolyogtam. Csak hogy jelezzem, hogy még mindig jó kedvem van! És a további szavaira talán csak még inkább mosolyogtam. Persze mit várok egy tanártól? Az éppen hogy csak-ot, arra értettem, hogy nem rég érkeztem. De nem voltam hajlandó elmagyarázni. Egy vicc már ritkán vicces, ha magyarázni kell.
Na végre egy kellően egyenes, és értelmes kérdés!
- Egy amolyan kínai-vámpírféleséghez tudnám hasonlítani, egy Jiangshi-hez. Röviden-tömören kiszívom másokból az életerőt, én pedig meggyógyulok – magyaráztam továbbra is jó kedélyűen, mintha ez lenne a világon a legcsúcsabb dolog a világon. Azzal már nem akartam bonyolítani a dolgot, hogy belemagyarázzam, hogy utána még kis ideig sokszor energikusabbnak érzem magam, mintha tökéletesen kialudtam volna magam és minden klappolna. Végül is az egész betudható a regenerációnak.
- Biztos vagy benne? - vontam fel a szemöldököm. - Valakit majdnem sikerült kiütnöm, csak azért meg felborította a lelki békémet. Szerintem azért ennél nagyobb dolog, ha valakit meg akarok ütni... még ha csak gyakorlásból is. - Kis szünetet tartottam, majd sóhajtottam. - Reméljük csak a gyengélkedőre kell majd virágokat vinnem... - löktem el magam a faltól.
Tudom, hogy ez ez többnek hangozhatott a kelleténél, és beképzeltebbnek is. Az igazság viszont az volt, hogy inkább aggódtam.
Ha ez idáig sem volt ellenkezés, vagy véleményváltozás ennek ellenére, akkor kiszemeltem egy szimpatikus helyet a teremben. Afelé lépdelve kicsit megmozgattam a nyakam. Megmozgattam a csuklóimat majd megfelelő terpeszbe álltam, és elkezdtem bemelegíteni a megszokott módon. Alapállás, lábfejek enyhén egymásfelé néznek, először a nyak és a karok... szép nyugodtan, na jó, nem úgy mint egy csiga, de nem siettem sehova. Nem zavartattam magam azon, hogy néz vagy sem... már rég nem zavartattam magam ilyesmin. Persze, ha az ember egyedül van, vagy nem a megszokott csoportban eleinte izgul.
Igazából mire felocsúdtam, már a lábnyújtásoknál tartottam. Testsúly a bal lábon, az behajlítva, jobb láb oldalra nyújtva egyenesen, pipába. Egyenes hát, megtart, majd föl és csere... aztán megint. Majd fordítva testsúly elöl, és hátul nyújt...
Még elpilinckáztam egy darabig, aztán jöttek volna az ütések, rúgások... ha rendes edzésen lettem volna Hong mesternél. De nem ott voltam. Kiegyenesedtem, és úgy döntöttem, egyelőre elég lesz, nem tudtam, Elijah mit tartogat számomra.
- Nos, akkor lássuk a medvét – jeleztem, hogy kész vagyok.

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 15 Jún. - 11:29

Nem zavar a lány társasága, mivel volt időm már érkezése előtt kifárasztani magam, így mondhatjuk úgy is, hogy nagyjából jókor érkezett. Tényleg van bennem némi düh, de ezt nem fogom a tudtára adni, vannak dolgok, amikhez másnak nincs köze, én pedig soha se voltam túlságosan nyílt személyiség, főleg nem az idegenekkel szemben, így amikor meghallom szavait, egyszerűen nem felelek rá. Látott, amit látott, ő dönti el, hogy mire következtet belőle, de én nem fogok leállni itt bizonygatni a saját igazamat, ebből már kinőttem. Inkább tudatom vele, hogy kivel találkozott, még mielőtt folytatná ezt a fajta viselkedést, de a nevetése hallatán kissé feljebb vándorol szemöldököm és homlokom is picit összébb húzódik.
- Tán valami vicceset mondtam? – hangom teljesen komolyan cseng, miközben barna szemeim a másik arcát fürkészik. Nem érzem úgy, hogy a nevetés megfelelő reakció lett volna az előzőekre, de mostanság nem túl könnyű a diákokkal, nekem is meg kell szoknom ezt.
- Egyébként senki se lehet „éppen hogy csak” diák. Vagy diák vagy, vagy sem, de mindketten tudjuk, hogy te az vagy. – csóválom meg cseppet a fejem, majd ez után történik meg a kézfogás és egyben a bemutatkozás is, amelyet úgy viszonoz, ahogy azt vártam. Nem tűnik félénk lánynak, így a gyenge kézfogást se tudnám hozzá párosítani.
- Apró bibi? Mi a képességed? – fejből nem tudom, hogy melyik diák milyen képességet is birtokol, ezért neki kell elmesélnie nekem, hogy mire utal. Ha felmennék a tanáriba, akkor minden bizonnyal megtalálnám a szükséges információkat, de most nem fogok felesleges köröket futni, így néhány korty hideg víz után teszem le ismét az üveget és egyben a törölközőt is vissza a székre, majd lépek vissza a lány mellé.
- Hogyha szeretnél harcolni, én segíthetek neked, ahogy mindenki másnak is, ez a dolgom. De ahhoz előbb meg kell tudnom, hogy milyen jó az állóképességed, nem vághatunk bele rögtön a dolgok közepébe. Melegíts be! – utasítom és most már sejtheti, hogyha nem akad sürgős tennivalója, akkor most itt egyfajta edzés veszi majd kezdetét. Bár nem terveztem, de nincs problémám azzal, hogy segítsek Sarah-nak, amíg ő viszont bemelegít, addig én csak lazán a falhoz sétálok, majd nekidöntöm hátam, kezeim pedig összefűzöm magam előtt, úgy figyelem a másikat és mérem fel, hogy megfelelően bemelegítsen, ha pedig nem teszi, akkor majd kap tőlem feladatokat, még mielőtt a mozdulatokat vennénk.

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 8 Jún. - 20:57

- Ó, én nem így láttam... de tévedhetek is – tártam szét a karjaimat. Ennek ellenére szinte biztos voltam benne, hogy arról van szó. Nem kell ember feletti erő ahhoz, hogy valaki megöljön egy másikat, emberfeletti erővel pedig még könnyebb. Csak azt csodáltam, hogy még nem szakadt át a zsák...
A megjegyzésére, ami azt sugallta, hogy egy ,,tanárral” van dolgom, egyszerűen csak nevetésben törtem ki. Mondani igazán úgy sem tudtam volna mit. Talán nem is így lennék. De talán még semmi nincsen veszve... majd meglátjuk. A kisasszonyozástól viszont szinte kirázott a hideg.
- Éppen hogy csak – feleltem végül még mindig mosolyogva.
- Sarah Hannon – ráztam vele erélyesen kezet. Na jó nem úgy mint aki keménykedni akar, de azért mégis látszódjon az emberben, hogy van tartás.
Nagyot sóhajtottam a kérdésére.
- Csak szeretném – feleltem. - De egy ideje arra vagyok kárhoztatva, hogy egyedül csináljak ilyesmit. Ott van az az apró bibi – mutattam az ujjaimmal – hogy nagy az esélye, hogy megölhetem az edző társamat, vagy a kelleténél nagyobb kárt tehetek benne...
A hangom végig könnyed, és talán kissé furcsán is kedves volt a témához képest. Nem akartam hagyni, hogy Mr. Komorság ilyen könnyen letörhesse a jókedvem. Amúgy is hogy lehet valaki... ilyen, ennyire... ilyen?

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 8 Jún. - 18:31

Szeretem az ilyen magányos pillanatokat, amikor nyugodtan adhatom ki a bennem lévő feszültséget, mivel ijesztő, de mindig van valami, amit vissza kell fognom, de ilyenkor már nem, és az erőmet is gond nélkül vethetem be. Jó ideje idelent edzek már, teljesen egyedül, de most kezdem csak érezni azt, hogy valaki közeleg. Bár halk, mégis, az én érzékszerveim élesebbek, mint egy egyszerű emberé, bár ezért elég nagy árat fizetek, így amikor beslisszol a terembe, arról is tudomást szerzek, mégsem állok le, ugyanolyan komolyan folytatom az edzést, ahogy azt elkezdtem, tehát ütöm meg ismét a zsákot, amíg a lány úgy nem dönt, hogy megszólít. Nincs problémám a tegezéssel, mivel nem vagyok túl idős, tehát nyugodtan beszélhetnek így velem, amíg megtartják a kellő tiszteletet, így még egy rúgást beviszek fejmagasságba, majd ez után fogom meg erős kezeimmel a lengő zsákot és fordítom fejemet a másik felé, aki csupán komolyságot, harci szellemet olvashat le tekintetemből.
- Az edzésbe mindent bele kell adnunk, hogy tökéletesítsük a mozdulatainkat és növeljük az erőnket. Ez nem haragról vagy zsákokról szól. – csóválom meg kissé a fejem, miközben mintha egy aprócska mosoly is ott bujkálni ajkam szegletében, amelynek nem hagyom még, hogy létrejöjjön. Ahogy a másikra pillantok, arra jutok, hogy még nem ismerem, tehát fogalmam sincs, hogy kit sodort errefelé a szél, ahogy szavaiból úgy jön le, hogy neki sincs, mivel nem tudja, hogy kivel van dolga. A külsőm bár fiatalos, így elsőre megbocsátható neki ez a tett.
- Igazán kedves kisasszony, de jobb szeretem, ha a diákjaim nem tesznek ilyen jellegű megjegyzéseket nekem. Ha nem tévedek, diák vagy, igaz? – az egyik széken lévő törölközőmhöz lépek, amit felkapok, majd megtörlöm benne kezeimet és arcomat is, ez után pedig egészen Sarah-hoz sétálok, hogy jobb kezemet felé nyújtsam és be is mutatkozzunk egymásnak. De most már talán tudni fogja, hogy miként kell viselkednie velem szemben, én nem vagyok olyan laza, aki magával egyenrangúként kezelné minden diákját. Nem gonoszságból, de a tanítás nem a haverkodásról szól, ha nincs bennük tisztelet irányomban, akkor mi értelme volna itt lennem? Semmit se tanulnának tőlem.
- Elijah Reaver vagyok és harcművészetet oktatok a birtokon, illetve segítek mindenkinek, akinek harci jellegű képessége van. – így végülis több vagyok, mint egyszerű küzdősportot tanító tanár. Az elme művészeihez nincs sok közöm, de akinek erős adottságai vannak, mint a gyorsaság, nagyobb fizikai erő, stb, azok megkapják a segítségemet.
- Csak nem edzeni jöttél le? – nem tudom egyelőre még megállapítani róla, és mivel nem jött beljebb, csak a falnál ácsorog, így semmiben sem lehetek biztos. A törölközőmet ez után csak lazán a tarkóm mögé teszem, majd visszalépek a székhez, amelyiken a ruhadarab volt és már a vizemért is nyúlok, hogy néhány korttyal könnyítsek szomjúságomon.

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 8 Jún. - 7:57

Elijah

Úgy gondoltam, érdemes felvedeznem az épületet, ha már muszáj vagyok itt maradni. Bár az első napon körbevezettek, azért nem olyan részletesen. Na jó, kit akarok átvágni? jelenleg csak én vagyok a fejemben, magamat meg nem érdemes. Jobbnak láttam kimozdulni a szobából. Semmit nem érek el azzal, hogy egy sötét zugban ücsörgök. Az izmaim meg szinte mintha fájtak volna a mozgáshiánytól... persze ez szó szerint nem volt lehetséges. Amióta a keépessgem aktiválódott fittebb voltam, mint valaha. Ez viszont valahol aggasztott i, hiszen bármi apró baj volt velem, máshonnan szívtam el energiát, csak reménykedtem hogy nem olyan helyról ahonnan nem kéne.
Ahogy így elmélkedtem kicsit el is tévedtem, meg nem is azt hiszem. Ami azt illeti idefelé alig láttam egy-egy lelket. Biztos mindenki élvezi a hétvégét... rajtam kívül. Nekem ez olyan volt mintt az utóbbi bármelyik nap. Persze gondoltam, ha rendesen bekerülök az itteni oktatás vérkeringésébe ez megváltozik majd. De nem tehettem róla, honvágyam volt.
Ilyen gondolatok között lestem be valami tornaterem, vagy edzőterem szerűségbe, ahol nem tudom miért lepet meg akár még ilyen kicsit is, de valaki egy maga gyakorolt. Méghozzá úgy, hogy az még engem is megijesztett egy picit. Hozzá kell még szoknom az itteni élethez azt hiszem.
Bekúsztam egy halk lépéssel a terembe, és az ajtómellett a falnak dőltem. Csak akkor szólaltam meg amikor már észrevettek.
- Ez túl sok harag egy szegény ártatlan boxzsáknak, nem gondolod? - vigyorodtam el. Biztos meg volt az oka, mér ennyire ideges az illető, és azt mondják nem érdemes az alvó oroszlánt bottal piszkálni, nem hogy még a mérgeset, de akkor sem tudtam kihagyni.
- Amúgy is kár egy ilyen helyes arcot idegeskedésel elrontani... -néztem végig kicsit a srácon. Egy kicsivel idősebbnek tűn talán nálam, na és? Amúgy meg ki tudja, lehet én saccolok rosszul.

Tárgy: Re: Küzdőtér Szomb. 7 Jún. - 17:58

A tegnap estém kissé hosszabbra nyúlt, mint terveztem, de nem bánom, hogy segíteni tudtam az egyik diákomon, bármikor megtenném, elvégre neki az élete múlt ezen, nekem pedig csak némi időm, a szállítmányt pedig rendben el tudtam hozni a szobámba, szóval nem volt különösebb probléma. A mai napra viszont némi edzést akartam beiktatni, most hétvége van, nincsenek tanórák és nekem sincs igazán jobb dolgom. A mai adag vérmennyiségemet már elfogyasztottam, így nem fog problémát jelenteni, ha esetleg valaki a közelemben vérezni kezdene, bár máskor is vissza tudtam már fogni magam, mégis mindig ott az a fránya kísértés… Vajon legyőzöm valaha?
Ilyen gondolatok járnak a fejemben, miközben egy újabb rúgást intézek a hatalmas zsák felé, amely durván arrébb is lendül fizikai erőmnek hála, ez után pedig villámgyorsan termek a másik oldalánál, hogy onnan vigyek be újabb két ütést. A képességemet használom a gyorsaságom és az erőm miatt, mivel azt is folyamatosan edzésben kell tartani, így nemsokára egy másik zsákhoz kerülök, ahol már normális erőmmel rúgom meg azt. Egy ideje már itt vagyok, így hajam is cseppet arcomra tapad az izzadságnak hála, ahogy a felső testemen lévő fekete trikó is. Alul egy egyszerű, szintén fekete színű melegítőnadrágot viselek, lábaimon ilyen színű sportcipővel, tehát látszik, hogy miért vagyok itt, ahogy általában. Bár még csak egy hónapja tanítok az iskolában, ettől függetlenül akit érdekelnek a harcok és olyan a képessége, már ismerhet, bár csak úgy, mint egy tanárt, ugyanis nem engedek senkit se közel magamhoz, semmilyen téren. Nem vagyok túl nyílt személyiség, nem keresem magamtól a diákjaim társaságát, nekik is jobb, ha megtartjuk egymástól a kellő távolságot, de ha szükségük van rám, akkor nem mutatom jelét annak, hogy zavarnának. Most viszont nincs itt senki, tökéletesen üres ez a terem – legalábbis egyelőre -, így kiadhatom minden bennem maradt dühömet is, tehát most már a képességem nélkül harcolok tovább lógó ellenfelemmel, aki időről időre kissé arrébb kerül.

Tárgy: Re: Küzdőtér Hétf. 2 Jún. - 13:29

David & Asami

♪Battle without honor and humanity

Van, amikor egy könnyed edzésre vágysz, de mégis túl sok benned a gondolat, talán a rejtett harag is, és ezért nem tudsz mindent pontosan úgy kontrollálni, ahogy igazából akarod. Pedig tényleg nem akarok túlzásba esni. Jó lenne hosszan elhúzni a harcot, a gyakorlást, mert végülis végső soron ez most erről szól csak. Egészen máshogy állnék hozzá, ha végezni akarnék vele. Meg sem fordul a fejemben, hogy egy szintnél durvább legyek, de a mozdulatok túlságosan ösztönösek. Emlékszem az elején, még kiskoromban, amikor tanulni kezdtem el sem tudtam képzeni, hogyan képes valaki olyan összetett mozdulatsort elvégezni, mint a mesterem, de aztán szép lassan én is megértettem, hogy a tested képes az elméddel olyan összhangot kialakítani, amiben minden egyes lépés, minden egyes csapás teljesen automatikussá válik. Nem gondolkodsz előtte, csak jön, aminek jönnie kell. Valahogy most is ez történik, én pedig csak arra eszmélek fel, hogy a penge túlszalad, és bár hárít, de nem annyira, amennyire szükség lenne rá. Kár lenne tagadni, hogy megijedek. Nem miatta... nem a helyzet miatt, hanem, hogy ez nagyon is rosszat okozhat nekem itt. Nem vet rád jó óment, ha egy társadat küldöd betegágyba. A kardot azonnal a földre helyezem, hogy megnézzem a sérülést. Puhára esik, azzal most nem foglalkozom,hogy még el is kapjam, csak azzal, hogy a saját fegyvere ne sértse meg közben.
Nem annyira súlyos, de mindenképpen el kell látni és meg van rá az esély, hogy egy ideig nem fogunk újra összecsapni, pedig egészen jól indult. Sóhajtok egyet, aztán fel is állok, hogy az ajtó melletti csengőt nyomjam meg. Pont az ilyen esetek miatt helyezték ide. Addig pedig vele maradok, elszorítom a sebet, amíg segítség érkezik, hogy ténylegesen ellássák. A kardomat ráérek az után is elrendezni, hogy elvitték. Azért annyira nem vagyok jótét lélek, hogy vele tartsak, majd mondjuk meglátogatom, de ha már itt vagyok, akkor befejezem az edzést, egyedül, az oly' sokat gyakorolt mozdulatsorokat véve egymás után.

//Van amúgy kocka, csak hat oldalú úgy láttam Smile

És én is köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Küzdőtér Vas. 1 Jún. - 11:40

Sokan összekeverik az empatákat a telepatákkal, mint ahogy a gondolatot az érzelmekkel és a tudatot, személyiséget a lélekkel. Ez azon a tényen, amiben évtizedek óta élek és tapasztalok, semmit sem változtat. Mint ahogy a diszkrét visszavonuláson sem, amivel mindig élek, mert úgy vélem, hogy az érzelem mindenkinek a sajátja, átérzem, de az attól még az ő titka.
Mosolyom jelzi csupán, ahogy mérlegel. Nem zavar.
-Akár így is mondhatjuk. – biccentek finoman.
Már az első mozdulatnál érzem, hogy ahogy és amit érzékeltem felőle, az mennyire igaz a fizikai valóságban is, mikor harcművészről van szó. Mosolyom szélesedik, örömömben.
Számítottam ugyan a gyorsaságára, de arra nem, hogy ennyire gyors. Úgy látszik, valóban kezdek berozsdásodni, mert bár sikerül valamennyire tompítanom a beérkező vágást, az bizony betalál, még ha nem is olyan erősen, mint eredetileg indult volna.
A fájdalom elér ugyan, de olyan hamar ki is kapcsol. Tudatommal együtt hullok a sötétségbe.

//Bár itt nincs kockadobási lehetőség, 20-as asztali dobókockán 3-ast dobtam ki, mint kivédés. Ezt nevezik Murphynek, köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Küzdőtér Szomb. 31 Május - 14:51

David & Asami

♪Bang Bang

A képességem valódi mivolta lehetőséget ad arra is, hogy ha akarom az érzelmeimet is tökéletesen elrejtsem, mondhatni elválasszam saját magamtól. Még egy olyan szintű telepata sem tudná kifürkészni, hogy pontosan milyen és ki is vagyok, mint a professzor, csak nagy erőfeszítések árán, amit jó eséllyel mind a ketten megsínylenénk, de amíg nem adok rá okot, hogy mélyebben a fejembe akarjon mászni, addig minden bizonnyal erre nem kerül sor. Én pedig figyelek rá, hogy még véletlenül se tegyek ilyesmit. A helyzethez kapcsolódó felszíni érzelmeimet pedig természetesen nem zárom el, de ezek főként csak a harc előtti egészséges feszültséget tükrözik, amiben azt hiszem semmi meglepő sincs.
Tényleg úgy gondolom, hogy érdemes még az elején tisztázni, hogy mit is várunk egymástól, a harctól... gyakorlástól, mindegy minek nevezzük pontosan. Úgy tűnik, hogy nem az a típus, aki nagyon féltené saját magát, bár gondolom azért ennek ellenére nincs rá szükség, hogy durva sebeket ejtsünk egymáson. Biccentek egyet, majd szépen elhelyezkedem felvéve az alap támadó pozíciót, de úgy néz ki, hogy az úriember talán túlságosan is az, netán csak... nem az a kezdeményező típus. Nem gond, nekem az sem jelent problémát, hogy én indítsak egy támadással. Az elején még úgyis kiismerjük egymást, a másik tudását, erejét, és persze a technikáját is. Nem fogok azonnal a legdurvábban nekimenni, nem arra van most szükség, hogy el se kezdjük, amikor már be is fejezzük a harcot.
- Tehát hölgyeké az elsőbbség. - kecses ívben suhan a kard a levegőben, majd csúszik le a fán, amikor találkozik vele, én pedig automatikusan lépek egyet oldalra, hogy megtámasszam magam, amikor a nyakam felé suhan a penge. A kardom szívmelengető zendüléssel találkozik a másik fémmel, ahogy a fejem mellett hárítom az ütést, majd lépek el előle oldal irányban, hogy aztán egy újabb csapással a combja felé támadjak két kézre fogva a kardomat. Az egyik térdemet kissé behajítom, a másikat pedig egyenesen csúsztatom ki oldalra, hogy amennyiben az ütést könnyedén védi, lendületből léphessek át, hogy egy erőteljes rúgással célozzam meg az oldalát, lényegében az ő védekező lendületét kihasználva.

Tárgy: Re: Küzdőtér Szomb. 31 Május - 11:34

♪ Fuhen ♪

A szemöldök felvonásra csak finom mosoly jelenik meg arcomon. A gondolatok sosem foglalkoztattak, számomra az a felszín, a legvégső és a legtöbbször torz eredménnyel rendelkező valami, ami sok hamis képzethez vezet. Az elme világa, én pedig a lélekbe látok bele, ami az érzelmek világa. Az érzelmeket pedig irányítani, uralni az ember nem tudja, még a legnagyobb mesterek is nehezen képesek erre. Az ember érző lény, a tudattalan hatalmas, és legfőképpen irányíthatatlan, a tudattalan, az érzelmek pedig az én területem, előlem elrejteni érzelmeket eddig még senki sem volt képes. Vagyis… inkább van egy kiváló radarom és szörfdeszkám, a krétám még sokszor beletörik, hogy átszínezzek dolgokat. Ugyanakkor nagyon diszkrét és óvatos vagyok. Az emberek érzelmi világa a sajátjuk én csak egy bepofátlankodó idegen vagyok, akinek semmi keresnivalója nincs ott.
A táska mellett a saját fegyvereimet, amik nem fértek bele, a másik kezemben hoztam, és letettem az egyik tartóra. Örülök, hogy valóban lehozta a kardot. Ők és a kard egy, kettéválasztani értelmetlen.
-Óvatos? – felnevetek, kedves, meleg mosollyal. – Hagyatkozzon az érzeteire, azok megadják a választ.
A kezdő pozíció felvétele után leteszem a földre a naginata végét, rátámaszodom a kezemmel.
-Ha azt várja, hogy én támadjak, akkor életünk végéig itt állhatunk, mert én kezdeni nem fogok. Rajta. – nem emelem fel a fegyver végét a földről, továbbra is állok ott, ahol vagyok.
Egészen addig, amíg el nem indul végre Asami fegyvere. Szép neve van, meg kell hagynom. A lándzsa fém nélküli vége máris lendül a kard irányába, hogy elvezesse a vágást, bal lábbal hátra lépek, majd bal kezemmel megfogom a háromnegyedénél a lándzsát és az erőt oda vezetve át véve, jobb kézzel irányítva a vágást, Asami nyaka felé vágok, a jobb lábammal sréhen lépek, magam után vonva utána a bal lábam.
Nem tartom vissza magam, megölni és súlyosan megsebezni nem akarom, de ha csak táncikálunk egymás mellett, annak semmi értelme. Kell az izgalom és egyben a fejlődés.

Tárgy: Re: Küzdőtér Kedd 27 Május - 11:34

David & Asami

♪ The Lonely Shepherd

Nem tudok túl sokat a fickóról, csupán annyit, hogy őt ajánlották, ezért nem hoztam le a kardot. Nem biztos, hogy azonnal ilyesmivel akar kezdeni, talán még félne, hogy esetleg megsérül, hiszen éles fegyvernél ennek is meg van az esélye. Hiába irányítom én tökéletesen a mozdulataimat, ha ő lép bele egy ütésbe, azt nem lehet azonnal visszafogni, bőven meg van az esélye, hogy sérülést szerez, még ha elhanyagolhatót is. Ezért is lep meg, amikor végül megérkezik és csak egyetlen mondat az, ami elhangzik a szájából. Szépen ívelt szemöldököm egy pillanatra felszökik, komoly tekintetemből talán kétkedés, vagy elismerés sugárzik? Az, amit én akarok, akármennyire is kiválóan érzi, hogy mi zajlik a másikban, belőlem csak azt érezheti, amit én akarok. Tökéletesen uralom az elmémet, ahogyan a testemet is, az, amit el akarok választani a kutató szemek, érzékek elől, azt elválasztom. Végül csak biccentek egyet, majd gyors léptekkel indulok meg kifelé.
Pár perc telik el, mire végül visszaérek. Messze van a szobám, de gyors vagyok és még csak igazán meg sem erőltettem magam, végülis jó volt ez is a bemelegítés egy részének.
- Jukodo Asami. - apróbb meghajlást eszközölök, mielőtt még kibújnék a cipőből. A nyújtás nagy részét már elvégeztem, még néhány utolsó mozdulat, hogy minden izom kellő állapotba kerülhessen, majd végül az utolsó nyakkörzések után az eddig a fal mell támasztott kard is kikerülve a tokjából a kezembe kerül. Látszik rajtam, hogy szinte nagyobb szeretettel nézek erre a tárgyra, mint ahogy egy emberre képes lennék. - Tökéletes lesz, és... mennyire legyek óvatos? - halvány mosolyra ívelődik a szám szeglete. Nem tudom, hogy mit tud, de bizonyára hamarosan ki fog derülni. Végiglépkedek a szőnyegen és a terem közepén állok meg végül, természetesen a meghajlás alapvető a küzdelem előtt, részemről most sem marad el, csak utána emelem a kardot a fejem fölé egyenesen rá szegezve, a másik kezemet pedig magam előtt nyújtom ki, és veszem fel a kezdő pozíciót. A fegyvere hosszabb, így nehezebb közel kerülni hozzá, de pont ez benne a kihívás.

Tárgy: Re: Küzdőtér Hétf. 26 Május - 22:58

Házi fogalmazásokat javítottam. Ami nem a megszokott módon került elkészítésre. Volt benne rajz, modell, szobor, makett, gyurma, papírgalacsin. Életemben nem gondoltam volna, hogy Dosztojevszkijt ki lehet fejezni papíralacsinnal, pedig átéreztem már pár dolgot.
A belépő kisugárzását már jóval az ajtó nyílása előtt megéreztem. Úgy éreztem, hogy a székhez szegez. Nem is bírtam elsőnek megszólalni, csak mosolyogtam. Mindig figyelek az ilyenre, éppen ezért kaptam az alkalmon és elfogadtam a felkérést. De azért is, mert végre, végre olyan partner, aki nem csak úgy lengeti a fémdarabot.
Csak az után néztem fel percekkel az ajtó felé, amikor már kilépett az ajtón. Valami nem tetszett a lányban. Olyan, mint aki készül valamire..
Fekete hosszú vászonnadrág, mezítlábasság, és rövid ujjú, zöld póló. Tökéletesen megfelelt. Amikor beléptem, éreztem, hogy valami nem teljes. Egy ideig figyelmesen tekintek rá, majd köszönés helyett csak ennyit mondok.
-Megvárom, míg lehozza. – a kardot, természetesen. Nálam kistáska van, saját fegyvereket használok. Mások harci tüzétől megbokrosodott ló is kisteknős hozzám képest.
Addig is, bemelegítek. Nem rendezem át a helyszínt, a külsőség az csak külsőség.
Hosszú botot választom ki, majd inkább leteszem és egy naginatat veszek elő. Bonyolultabb kezelni, mint egy botot, és veszélyesebb is. Illetve nem. Csak annak tűnik.
-David Armanaugh, bár valószínű, tudja. – biccentek röviden. – Most ezt választottam, remélem, megfelel.

Tárgy: Re: Küzdőtér Hétf. 26 Május - 16:09

David & Asami

Nem érkeztem még túl rég meg a birtokra, csupán talán két hete, de abban biztos voltam, hogy ami a legfontosabb, mielőbb kerítsek magamnak edzőpartnert. Kellemetlen lenne folyton e miatt bejárni a városba, főleg ha már itt helyben is van hozzá megfelelő terem. Nem volt annyira bonyolult sem a dolog, csak meg kellett kérdeznem a professzort, hogy vajon kihez érdemes ez ügyben fordulnom. Komolyan meglepett a tény, de persze pozitív csalódás, hogy egyszerű a dolgom. Persze arra is lehetett volna esély bőven, hogy nem találok senkit, vagy csak olyat, aki valamiféle gyér csihi-puhihoz ért, amivel meg nem mennék túl sokra, de szerencsére erről szó sincs. Nem ismerem még, de készségesnek mutatkozott, amikor pár napja bekopogtam hozzá, hogy megérdeklődjem benne lenne-e egy kis közös edzésben. Jó, ha az ember néha meg tudja mozgatni a tagjait, határozottan kellemes utána venni egy forró fürdőt, netán elmenni kocogni előbb. Levezeti a feszültséget, a felesleges energiákat és sokkal könnyebben viselem, hogy Ő is itt van az épületben és nem tehetek ellene semmit. Nem lehet... még nem, hiszen egész más a dolgom, egészen már az ok, amiért a birtokon tartózkodom. Az elvégzéséhez pedig nyugalom és türelem kell, ez pedig mindig is elég jól ment nekem, korán megtanította a mester, hogy hogyan nyugtathatom le magamban a tomboló érzéseket. Kívülről már semmi se látszik abból, hogy mi is van odabent, még egy olyan valaki sem fog érzékelni belőle semmit, aki kifejezetten az érzések letapogatásában jeleskedik.
Egyszerű melegítő alsó van rajtam, szürke, felül egy testhez álló top, ujjatlan és történetesen fekete. Nem gondoltam, hogy szükséges lenne felvenni valami a helyzethez jobban illőt, hiszen azt sem tudom a fickó mennyire jeleskedik a harcban. Lehet, hogy gyorsan végzünk, kifárad, vagy feladja, akkor meg kár lett volna azon tanakodnom, miért nem hoztam felszerelést. A kardom természetesen nincs most itt, az azért kissé vérre menő harc lenne, és most nem arra van szükség. Persze így is lehet egy-egy erősebb ütés, de majd megbeszéljük, hogy mennyire megyünk mélyen bele az edzésbe, mennyire kell óvatoskodni. Az öltözőben hagytam minden felesleges cuccot, csak egy palack víz az, amit leteszek a sarokban a földre és persze egy törölköző, amit mellé ejtek, aztán célba is veszem az egyik bordásfalat. A legfontosabb minden küzdelem előtt a fizikai és a lelki felkészülés. Ez utóbbi már meg volt, előbbit pedig szépen elkezdem, amíg a másik fél is megérkezik.

Tárgy: Küzdőtér Hétf. 26 Május - 15:54

Egy egészen lecsupaszított terem, ahol nincs túlságosan nagy berendezés, mert nincs is rá szükség. Az egyik falat végig tükör borítja, a másik három mellette a felszerelések kaptak helyet, egy-egy bordásfal, ha az edzés előtt, után valaki le szeretne nyújtani. A terem végig le van fedve szőnyegekkel, az egyik sarokban pedig a rúgások gyakorlására is akadnak felakasztott bokszzsákok, de a legtöbb oszlop is jól ki van párnázva erre a célra.

írta Jukodo Asami

Tárgy: Re: Küzdőtér