Ifj. Dr. Dirk K. O'neil

"Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye."

Userinfó: titkos

Név: Ifj. Dr. Dirk K. O'neil
Mutáns név: Kaméleon
Születési dátum: 1920.07.26. Tokyo, Japán
Besorolás: Független
Képességek: levitáció, sejt manipuláció

Elsődleges képesség: levitáció
Osztályozás: delta
Aktiválódás: születésétől
Képesség jelenlegi szintje:
Ugyan hosszú ideje birtokolja a képességet mégsem képes komoly magasságig repülni, sőt igazából repülni sem vagyok képes. Maximum 2 méter magasságba képes emelkedni, viszont ebben a magasságban is képes úgy mozogni, mintha a földön járna, maximum futósebességével.
Képesség távlatai: Teljesen kifejlődött

Másodlagos képesség: Sejtmanipuláció
Osztályozás: alfa
Aktiválódás: 1945.08.06. Hiroshima, Japán
Képesség jelenlegi szintje: A képesség a Hiroshimai atombomba ledobásakor alakult ki, ugyanis akkor pont ott tartózkodott, de ahelyett, hogy meghalt volna a radióaktív sugárzás a benne lévő x-gént tovább mutálta és így alakult ki ez a képesség. A technikával képes a saját sejtjeit manipulálva megállítani az öregedést és a test más funkcióját megállítani, így a betegségek sem támadják meg, már több, mint 40 éve 25 éves testben élek. Viszont a képesség nem áll meg itt, ugyanis érintés útján képessé váltam arra is, hogy testi sérülést felgyorsítsak vagy mértékétől függően felgyorsítsam a gyógyulást, így akár a rákot is visszafordíthatom, bár gyógyítani nem tudom. Némely mutánsoknál, ha a mutációja testi elváltozással jár és ehhez az elváltozáshoz nem járul képesség, akkor képes vagyok megszüntetni ezt az elváltozást. Pl nem képes eltüntetni egy szárnyat, de pl Bestia szörny alakjából normális embert tud csinálni a mindennapi életbe.
Képesség távlatai: Teljesen kifejlődött

Jellem: Érdekes kérdés, sokan mondanak sok mindent, bárkitől kérdezed mást fog mondani, hiszen igaz rám a kínai bölcsesség: Ahány szituáció, annyi ember. Hol kedves, türelmes vagyok, máskor a legnagyobb hülyea a világon, persze jó értelemben, szinte a legnagyobb hülyeségbe, hiszen nem eshet bajom a képességemnek köszönhetően. Szóval túlságosan összetett személyiség, ahhoz, hogy le lehessen írni. Ha egy gyerekkel van, akkor képes velük úgy viselkedni, mintha ő is az lenne, még 65 évesen is, ha komolynak kell lennie, akkor komoly. Minden helyzethez tud alkalmazkodni. Gyerekként félénk, de jószívű volt, mindig az volt a vágya, hogy orvos lehessen, hogy segíthessen az embereknek meggyógyulni, később a képessége lehetővé tette ezt. A csendes, félénk gyerekből egy nagyszájú és menő férfivá érett, aki mindemellett emberéleteket ment.

Külső: Elég magas, izmos. Arca férfias, de a huncut mosoly mindig ott rejtőzik az arca szélén. Haja hosszabb, de mindig karban tartja, ahogy a pofaszőrzetét. Szereti az elegáns öltözködést, de nem veti meg az egyszerű öltözéket sem. Utcán mindig a lezser eleganciát képviseli, szinte mindig inget, soha nem fehéret és ujját mindig feltűrve hordja, és fekete nadrágot visel öltöny cipővel. Bár már látták melegítőbe boltba menni.

Előtörténet: 1920. július 26-án születtem, 1,5 hónappal az első Világháború vége után nem sokkal. Az élet japánban ekkor szörnyű volt, japán hatalmas tartozásba verte magát a háború miatt és erre rájött a jóvátétel. Rengeteg ember vesztette el a munkáját, apám csak miattam nem vesztette el a sajátját, mert egy gyerekes szülőt mégsem lehet elbocsátani. Anyám belehalt a szülésbe, nevelőanya nevelt fel, mert az apám folyton dolgozott, hogy semmibe ne nélkülözzek. Sajnos csak azt nem adta meg, amire szükségem lett volna, az apai szigort. Lassan nőttem, apám rengeteg pénzt keresett igaz rengeteg munkával, így tényleg nem volt miben szenvednem hányt, zsebpénzem heti szinten annyi volt, mint a havi minimálbér, már ha létezett volna ilyen.
Ahogy nőttem úgy kezdtem felfedezni a képességemet, de persze figyeltem arra, hogy senki ne fedezze fel ezt a képességem, hiszen a társaim közül senki nem értené meg és még a végén valami állami laboratóriumba kötnék ki. Nem hittem, hogy van rajtam kívül, persze volt, bár jóval kevesebb, mint később. A suliban mindig jó eredménnyel végeztem, majd eljutottam az álmaim kapujába, ami azt jelentette, hogy felvettek az orvosi egyetemre. Egyre többször találkoztam hozzám hasonlókkal és a valóságban is egyre több tapasztalatom lett az emberek és kormány mutáns gondolkodásával, ami nem igazán tetszett, hiszen mi is csak emberek vagyunk, még ha extra képességgel rendelkezünk. Az egyetemet jó eredménnyel abszolváltam, az egyetemi társaságomat elhagytam, legtöbbjük vagy meghalt vagy börtönbe zárták. Az egyetem elvégzése előtt egy éves önkéntes gyakorlatra jelentkeztem Hiroshimába, ami később megváltoztatta az életem. Az utolsó félévemet már befejeztem, vizsgáimat korán letudtam, így már május végén mehettem a gyakorlatra. Már másfél hónapja lehettem ott, amikor ledobták az atombombát, nem közvetlenül, de elért a radióaktivítás, de ahelyett, hogy meghaltam volna ahogy a legtöbben, újabb képességre tettem szert, amit hosszú évek alatt fejlesztettem. Az elmúlt időben rengeteget utaztam, mert már semmi kedvem nem volt hazatérni bár még a diplomámat megszereztem. Hosszú utazásaim során ismerkedtem meg a mutánsokat érintő problémákkal mélyebben, hiszen már korábban is volt tapasztalatom, de jóval kevesebb, mint utazásaim alatt és jutottam el Amerikába, ahol az első tapasztalataim az emberiség ellen fordítottak és inkább a törvényen kívüliek felé fordítottam a figyelmem, bár még nem köteleződtem el mellettük, de mindamellett orvosként is dolgozom.