Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Változtam, azért az is tény, hogy már nem ma volt, hogy utoljára találkoztunk és azt hiszem egy kicsit nekem is kell fejlődnöm. Ethan is ezt mondta, Merci is ezt mondta, úgyhogy megpróbálok hallgatni rájuk. Persze meg kell még találnom az egészséges egyensúlyt, no meg a saját stílusomat, mert azért voltak dolgok, amiket Merci próbált meg nálam és hát... akadt, ami sok volt. Az már nekem is fura lenne, ha túl erősen lenne kihúzva pl. a szemem, vagy azok a vörös rúzsok, amiket Merci használ. Nekem elég egy leheletnyi szájfény, azt is hajlamos vagy gyorsan lenyalni, mert ezeket többnyire még ízesítik is, de Ethan szerint még az az élénk piros sál is sok volt, nem illett hozzá, de ettől még szeretnék egy kicsit azt hiszem... kevésbé szürke lenni. Nem azt mondom, hogy a feltűnőségre voksolok innentől, csak szimplán legalább valamelyest láthatóbbá válnék. - Persze, szólok neked. Talán az árvaházba el lehet menni, mert csak küldtél a levelet, de... fene tudja, hogy mondanának-e annál többet. - mosolyodom el. Jól esik, hogy aggódik és az is, hogy eljönne velem, ha még próbálkozom és fogok, mert valami miatt van ez az óra, valami miatt hozzám került, és szeretném tudni, hogy mi van a hátterében, hogy a szüleim mégis miért hagyták rám. Csak nem véletlen lehet, mert szeretném tudni, hogy kik voltak ők. Valahogy mindig volt bennem egy apró kis remény, hogy talán majd egyszer kiderül, hogy nem volt más választásuk, mint elmenni és nem akartak engem bajba keverni ezért tették, de... ahogy az évek teltek arra jutottam, hogy nem okos döntés naiv álmokat kergetni, szóval... félek most is, hogy csak belelovalom magam valamibe, ami nem esélyes, hogy megtörténjen. - Igazából lehet, hogy csak én látok bele valamit, de furákat mondott az a fickó és... tényleg jobb lenne, ha valami jönnél. - na igen, tényleg így volt, még csak vissza se tudnám adni pirulás nélkül azt, ami elhangzott abban a boltban. A kérdésére viszont megrázom a fejem. Épp ez a legnagyobb baj az egészben, és épp e miatt vagyok kissé ki, hiába hogy talán annyira nem látszik most rajtam. Betömök pár kanál fagyit inkább a számba, mielőtt megpróbálkoznék valamiféle válasz adással, ami nem csak a fejrázásban merül ki. - Sajnos nincs meg, ott hagytam, amikor még nem viselkedett annyira... furán, mert hogy utána tud talán nézni az órának. - elhúzom a számat. Na igen, e miatt meg aztán főleg vissza kell majd menni, mert az az óra kell nekem, csak még egyelőre félek, hogy mi lesz belőle. Nem ma kerül rá sor az tuti, amúgy se két perc ide Peekskill. - De mesélj te is, miket csináltál mostanában? Új makett? - figyelek rá, mint mindig, mert tényleg érdekel, hogy mi van vele. Ő még azért új a suliban, de ahogy ismerem sokkal könnyebben és gyorsabban barátkozik, mint amit nekem sikerült egy év alatt összehozni.
Nem akarok én más szemmel nézni rá, de valahogy ez a sminkes dolog azért megnehezíti eme elképzelésemet. Fura, amikor az ember észreveszi, hogy a kis barátnője annyira már nem is kicsi, és lassan, de biztosan elindult a nővé válás útján. Határozottan nem tudok mit kezdeni az egésszel, úgyhogy inkább úgy döntök, nem veszek róla tudomást. Vagyis, megpróbálom. - Hát ez tényleg elég különös, meg para is. Ha bárhová el kell menni ezzel kapcsolatban a jövőben, szólnál? Nem szeretném, ha egyedül flangálnál… Féltem, naná, hogy féltem, hiszen fontos a számomra, tulajdonképpen fontosabb, mint bárki az országon belül, hiszen anyáék Londonban táboroztak le, és kezdtek új életet. A székbetolós esettel kapcsolatban nem tudnám megmondani, miért is teszek úgy, ahogy, egyszerűen így jön ki, biztos a smink teszi, totálisan meghülyülök tőle. Nem mintha ettől látnám szebbnek, szerintem egyébként is gyönyörű, de nem értem, előttem minek sminkelte ki magát. Jobban mondva, várjunk csak, hát nem is nekem csinálta, mert előtte ment erre a kis túrára. Ez egyre érdekesebb… Na nem baj, nem fogok elkezdeni kombinálni, mint egy csaj, ha neki így jó, hát így jó. Még egészen megnyugtató az is, hogy nem miattam művelte, az némileg összezavarna. - Na jó, akkor most már tuti, hogy veled megyek, ha vissza akarsz majd még menni. Még valami bajod esik. Csóváltam meg a fejem, nem igazán nyugtatott meg ez a fura fickós dolog, mondjuk, az ilyen régiségkereskedők szerintem egyszerűen kattantak, a legtöbb legalábbis tutira nem normális. Nem is lep meg, hogy fura volt az, akivel találkozott. - Jól tetted, hogy eljöttél. Vakartam meg a tarkóm két kanál fagyi közt, aztán persze nem bírtam legyűrni a kíváncsiságomat. - Megnézhetem esetleg az órát? Kérdeztem rá, persze, érteni fogok én a nemből is, bár nem hiszem, hogy bármi oka lenne ilyesmit mondani, mondjuk, azt sem tudtam, miért érdekel igazán, de kíváncsi voltam, nagyon is.
Talán azért Merci mégis csak jó hatással van rám. Persze meg kell találni az arany középutat, ami nem egyszerű. Sosem egyszerű, de akkor is jó hatással van rám, mert igen eddig sosem használtam sminket és semmit, ami egy kicsit is feldobja a külsőmet. Valahogy nem volt rá igényem, meg amúgy se voltam sosem az a feltűnősködő fajta, hiszen mindig is szerettem inkább eltűnni az emberek elől, nem feltűnni nekik. Ez persze továbbra is így van, de Merci szerint igenis kell egy kicsit adnom magamra, és hát próbálkozom, mert tény és való, hogy azért mégis csak jobban érzem magam így. Sosem fogok úgy kinézni, mint mondjuk ő, ez tuti biztos, mert az életben nem kennék fel olyan vérvörös rúzst pl, de... egy halvány rózsaszín még simán belefér, vagy valami gyengébb, kis ajakfény, ami most is... volt rajtam, még reggel, csak már rég lenyaltam persze. - Sok kérdés egyszerre. - mosolyodom el. Na igen, annyira nem is sok, csak épp... hát tény és való, hogy felkavart és megviselt, mert ahogy mondja mégis csak a szüleimről van szó és ez nem éppen könnyű. - Még nem, csak elvittem egy régiségkereskedésbe, hátha tudnak róla mondani valamit, de... Furcsa ez az egész. Nem tudom, hogy miért most került elő, állítólag elkeverték, de a régiségboltos fickó szerint van, hogy úgy hagynak rá a gyerekre valamit a szülők, hogy megmondják mikor kaphatja meg. De... de a szüleim nem adtak oda az árvaháznak, úgy találtak az utcán, szóval nem értem. - jó, hogy megviselt, főleg az a tudat, hogy esetleg tényleg ők hagyták ott azt a zsebórát, hogy nem csak most kaptam meg, mert most került elő, hanem ők jártak ott. Eddig úgy volt, hogy az utcán leltek rám, nem tudni semmit a szüleimről, de ha mégis tudnak? Az azért eléggé durva lenne, mert az csak újabb és újabb kérdéseket vet fel, miközben nekem épp kezd az életem legalább valamelyest egyenesbe jönni. Az kicsit sem zavar, hogy én fizetem a fagyimat, van nálam pénz rá, a buszjegyet is megvettem magamnak. Szerencsére a nevelő szüleim e téren nagyon rendesek, meg hát ismernek is annyira, hogy spórolós típus vagyok. Kérek magamnak egy szimpla csoki-eper párost, aztán amikor ő is meg van, szépen lehuppanok az első közelebb eső helyre. Az már kicsit meglep, hogy betolja alattam a széket. - Köszönöm! - mosolyodom el aztán. Tudom én, hogy Harry mindig is figyelmes és udvarias volt, már amikor nem kapkod annyira, de azért ilyen székbetolós esetet még nem tapasztaltam nála, legalábbis nem rémlik. - Eddig nem sok, csak hogy régi viszonylag, de nem tudni honnan van. A fickó azt mondta a boltban, hogy utána néz még pár dolognak és hogy az árvaházban is jobban utána kéne ennek kérdezni, csak... aztán elég furán viselkedett, szóval eljöttem. - nem, ez nem jó kifejezés és látszik is az arcomon. Elmenekültem, az óra meg ott maradt, mert hát fogalmam sem volt róla, hogy a fenébe reagáljam le azt, amit csinált, meg amit mondott. Enyhén szólva is zavarba ejtő volt.
A sminket csak azért szúrom ki rajta, mert tudomásom szerint sosem használta még, legalábbis előttem. Egy leheletnyit fel is szalad rá a szemöldököm, valahogy fura, mármint én nem vagyok a részéről ehhez szokva. Nem áll neki rosszul, sőt, csak még fel kell dolgoznom. Ezen elv mentén haladva inkább nem szólalok meg, félő, hogy valami nagy baromság szaladna ki a számon, és megsérteném vele. Nem vagyok ám a finoman fogalmazás mestere, sőt… A testhez álló felső is olyasmi, amit ritkán tapasztaltam rajta, most igyekszem nem nagyon megnézni benne, mert hát, az utóbbi időben kicsit jobban érdekel a másik nem, mint korábban, de ő attól még Quinn maradt, akire nem illenék így gondolnom. Már-már megrögzötten figyelem a szemeit, bár, ha engem kérdezne bárki, a szemei a legszebbek benne, szóval ezzel sem vagyok épp kisegítve. Elég kényelmetlen dolog rájönni, hogy a legjobb barátunk nőiesedik. - Hú, az nagyon komoly. És jutottál is vele valamire? Nem viselt meg nagyon? Mégiscsak a szüleid... Bár szerintem kicsit hátborzongató a dolog. Én tutira hülyét kapnék, ha ennyi év után derülne ki valami ilyesmi, már ha árva lennék. Komolyan, ha sosem érdekelt a gyerekünk, legalább ne kísértsük a jövőben sem. Nem tudnám tagadni, hogy aggodalmam mellett eléggé felidegesít a dolog, de Quinn érdekében próbálom ezt visszafogni. Ő láthatólag nincs rosszul, nem kell a saját reakciómmal tetéznem a problémáit, az igazán nem volna szép tőlem. - Azon nem csodálkozom, hogy felkavart... Motyogom, mondanék még egyebet is, de inkább nem teszem, jelen esetben jobb, ha nem pofázok, amíg nem mesél el minden, legalábbis nagyon úgy érzem, hogy okosabb lenne. Mindenesetre amint sorra kerülünk, magam elé engedem, hogy kérjen, aztán én is kikérem a saját fagyimat, ég a pofám, hogy nem tudom kifizetni a részét is, de nem sok a pénz, amivel ennyi éves fejjel rendelkezem, majd ha dolgozni fogok, és kapok fizetést, annyi fagyira hívom meg, hogy ki fog pukkadni tőle. Én valami csokisat kérek, duplán, van az a hülyeség a csokiról meg a boldogsághormonokról, hát, nekem jó eséllyel szükségem van némi plusz pozitív hangulatra, hogy képes legyek nyugiban végighallgatni. Végül kinézek magunknak egy páros asztalt, a széket kihúzom neki, mert én már csak ilyen kis udvarias gyerek vagyok, még jó, hogy az a barom Travis nincs erre, tutira kiröhögne, és neki akarnék menni. Csak tudnám, minek gondolok rá, csak még idegesebb leszek tőle. Ha leült, betolom a székét, és helyet foglalok vele szemben. - Na és mi derült ki erről a zsebóráról? Kérdezem végül, meglehet, kicsit türelmetlenebb vagyok a kelleténél, de úgy vagyok vele, hogy a kellemetlen dolgokon jobb mihamarabb túl lenni. Inkább be is fogom a pofám egy kis fagyival, mielőtt újra megkísértene a beszélni vágyás…
Quinn Henderson
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Kacey Rohl
Hozzászólások száma : 143
Kor : 27
Tárgy: Re: Ben & Jerry's fagyizó Pént. 29 Aug. - 16:15
Harry & Quinn
Igazából nem akadtam volna fenn azon sem, ha esetleg késik, akár csak egy kicsit is. Ráérek, amúgy is van épp elég info, amit most át kell gondolnom és megemésztenem és csak azt remélem, hogy nem érezte nagyon rosszul magát, mert lemondtam a fagyizást. Nem szoktam én ilyet, vagy legalábbis nagyon ritkán és azt nagyon jól sejti, hogy akkor is csak indokkal. Az ember nem is koptatja el a legjobb barátját csak úgy, mert épp olyanja van. Nem sokára fel is tűnik a látóhatáron, én pedig szinte azonnal elmosolyodom. Nincs komolyabb bajom, még lelkileg sem talán, vagy fogjuk rá, csupán kissé meglepetésként ért az ami történt a az üzletben, de túl fogok tudni lépni rajta valahogy, aztán majd már csak az a dolgom, hogy szépen elintézzem ezt a kis gondot és visszaszerezzem az órát is. - Szia Harry! - viszonozom a két puszit is és a szavaira csak még szélesedik a mosolyom. Szerencsére sosem voltam az a típus, aki fél megenni egy fagyit, vagy egy sütit. Elég kis vékony voltam világ életemben és kifejezetten falánknak sem mondanám magam, és amúgy sem vagyok az a kifejezetten divatlány, aki állandóan a kalóriákat számolja. Még csak smink is csupán annyi van rajtam, ami elég minimális és erre is Merci tanított meg. Bár ő a harsányabb megoldást kedveli, de meg tudta nekem is mutatni hogy csináljam meg úgy, hogy olyan legyen, mintha nem is lenne, de azért mégis csak dobjon a megjelenésemen, ahogy ő fogalmazott. A ruhám is mint mindig viszonylag egyszerű, szimpla farmer, egy pántos szandi, mert azért még egész kellemesnek mondható az idő, és felől egy nagyon szolidan kivágott testhez álló kék-fehér pöttyös felső. Semmi extra, a hajam pedig csak szimplán száll, amerre a szél fújja. Már épp nyújtogatom a nyakam, hogy megnézzem a fagyi felhozatalt, amikor megszólal. Na igen, várható volt, hogy kérdezni fog, én is így tettem volna a helyében, így elszakítom a tekintetem a feliratoktól szépen. - Úgy néz ki, hogy... a szüleimtől maradt rám valami, vagy legalábbis ilyesmi. Tegnap kaptam egy csomagot az árvaháztól, hogy állítólag most került elő valami, ami az enyém, egy elég régi zsebóra. - na igen ez még csak a történet alapja, de abban igaza van, hogy nem feltétlenül most a sorban állás közben kellene mindent részletesen elmesélnem, hiszen úgyis félbeszakad majd, amikor már leülünk, de így legalább már azt tudja, hogy miért nem jöttem tegnap. Nem ellene szólt, csak túlságosan felkavart ez az egész, és egyszerűen nem tudtam volna csak úgy kötetlenül fagyizgatni. - De nagyobb baj nincs azt hiszem, csak eléggé felkavart a dolog. - teszem aztán még hozzá, hogy véletlenül se aggódjon nagyon, mert azt aztán tényleg nem szeretném, már így is jól esik, hogy jó eséllyel izgatta a dolog, ha ilyen gyorsan rá is kérdezett.
Harry Daugherty
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 36
Kor : 27
Tárgy: Re: Ben & Jerry's fagyizó Csüt. 28 Aug. - 15:53
Quinn és Harry
Eléggé csalódott voltam, mikor kiderült, hogy a fagyis program elmarad, de persze megértettem, hogy Quinnek más dolga van éppen. Illetve, azt azért sejtettem, hogy valami nincs rendben, máskülönben ő maga jött volna szólni. Akkor és ott nem akartam forszírozni, úgy voltam vele, hogyha majd készen áll rá, el fogja mondani, mi is ez az egész, és hiába kérdezgettem volna azt, akivel üzent jó eséllyel nem tudott semmi lényegeset. Ilyen téren egyébként sosem erőszakoskodtam, elvégre én sem örültem volna annak, ha az én fülem rágják, hogy mondjam már el a kínomat. Ha akarom, úgyis megteszem, ha nem, kár erőltetni. Azt mondjuk kár lett volna tagadnom, hogy aggódom, de ez megmaradt az én bajomnak, lévén nem kötöttem senki orrára. Abba természetesen belementem, hogy másnapra ütemezzük a programot, miért is ne tettem volna. Így eshetett meg, hogy most épp a fagyizó felé caplattam. Már csak mérsékelten van fagyizásra alkalmas idő, de igazából, nekem mindegy volt, szerettem a fagyit, mondjuk negyven fokban jobban esett az embernek, de így sem lehet okom panaszra. Tényleg szoktam késni, de nem olyan számottevő mennyiségben, pár perc, nagyritkán előfordul, hogy viszonylag sokat kések, de annak mindig nyomós oka van, és persze olyankor magától értetődőem ég a bőr a pofámról a dolog miatt. Azért, az is fura, hogy nem volt a suliban, akkor jöhettünk volna együtt, épp ezért valahogy nagyon érdekelt, hogy merre is járt, és legfőképpen miért. Ezúttal egyébként nincs hiba az érkezésemben, hamar ki is szúrom, vaknak kellene lennem, hogy ne tegyem, hiszen egyedül van csak az épület előtt. Oda is sietek hozzá, és vigyorogva, két puszival köszöntöm. - Szia! Aztán azért futva végigpillantok rajta, hogy külsőleg minden rendben van-e vele, mert az aggodalmam attól még nem múlt el, hogy azt mondta, nincs semmi baj. Az nem jelent semmit, lehet, hogy mondjuk tegnap még nem volt, de ma már van, ki tudhatja azt. - Na gyere, bűnözzünk… Tudom, hogy ilyesmit a csajok szoktak mondani, de mivel neki szánom, szerintem még bőven belefér. Már indulok is be, és azon agyalok, hogy milyet válasszak, mert azt hallottam már, hogy itt elég nagy ilyen téren a lehetőség. - Elmeséled mi volt? Ugye nincs baj? Csak nem bírom ki addig, amíg le nem ülünk, bár jó eséllyel nem pont sorban állás közben kezdi elmesélni, mi is történt, de attól még egy próbát megér a dolog.
Quinn Henderson
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Kacey Rohl
Hozzászólások száma : 143
Kor : 27
Tárgy: Re: Ben & Jerry's fagyizó Szer. 27 Aug. - 11:43
Harry & Quinn
Zűrös ez az egész, ez a zsebóra dolog és igazából fogalmam sincs, hogy mikor merjek visszamenni a fickóhoz. Az a baj, hogy ott hagytam az órát, tehát kénytelen leszek valamikor mégis rászánni magam és nem akarok elráncigálni magammal mást, de... akkor is finoman szólva is riasztó volt a fickó. Már csak az, ahogy méregetett, az amiket mondott meg főleg. De akkor sem hagyhatom ott az órát, mert ha igaza van, ha tényleg azért hagyták ott nekem a szüleim, mert akarták, hogy megtaláljam őket... akkor muszáj a végére járnom. Ő pedig azt mondta, hogy segít nekem, akkor meg kell magam emberelni és igenis visszamenni oda, megkérdezni hogy mire jutott hogy mire juthat még, hogy... Válaszokat akarok, tudni szeretném, hogy kik a szüleim, hogy miért dobtak el, hogy miért lettem ilyen bizonytalan lényegében miattuk. Olyan nagyon halványak az emlékeim, és talán van valami magyarázat. Nem tudom, hogy mi, de talán van, reménykedem benne. E miatt viszont kénytelen voltam lemondani Harry-t, hiába beszéltük meg tegnapra azt a fagyizást, de az után, hogy beszéltem Mercivel jött a hír, hogy csomagot kaptam és utána már... hát eléggé felzaklatott ez az egész, hogy ne menjek el. Úgyhogy az maradt csak, hogy szimplán üzenek neki, hogy nem érek rá, hogy azért mégis csak tudja, hogy semmi baj nincs, rendben vagyok, de közbe jött valami... fontos. Persze aztán este már szóltam neki, hogy másnap ráérek, hogy délután találkozhatnánk mondjuk a fagyizónál és elmesélek neki mindent, hogy miért nem tudtam jönni teszem azt. Most pedig itt vagyok, miután lekászálódtam a Peekskillből érkező buszról. Már késő délután van, de azért is beszéltem meg vele mostani időpontot, hogy tuti ne késsek el akkor sem, ha mégis csak elhúzódik ez az egész és persze igazam is lett, nem sikerült túl gyorsan lerendezni. Egyelőre tehát csak szimplán az üzlet előtt várok, nem megyek be egyedül, annyira nem sürgős. Harry néha szokott késni, ismerem már, hogy mennyire szétszórt, de sosem zavart ez igazán. Ha valaki fontos neked akkor az apró hibáit simán elnézed nem de?
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: Re: Ben & Jerry's fagyizó Pént. 15 Aug. - 8:34
Oké, lassan lelépek, nem szeretek várni, túlzottan türelmetlen vagyok hozzá, egyszerűen a hideg kiráz, ha valaki késik. Már épp morcosan fonom össze a mellkasom előtt a kezeimet, mikor észlelem, hogy Chad elgurul előttem, és majd kiesnek a szemei a helyéről. Körbenézek, hogy vajon ki váltotta ki eme reakciót belőle, de semmiféle nehézbombázót nem látok a környezetemben, szóval kizárásos alapon én miattam lehetett a dolog, ami azért elég hízelgő. Nézek utána, és csak pislogok, hogy ez most… te jó ég, a bokor. Felszisszenek, amikor benne landol, de elég hamar átcsap a dolog kárörvendésbe, és egész egyszerűen felkacagok. Tudom, elég szemét dolog tőlem, de na, hát mi a vicces, ha nem ez? Figyelem, ahogy kirángatja a kerékpárt maga után, és esküszöm, nagyon szeretném abbahagyni a nevetést, de nem megy. Öröm az ürömben, hogy a jó kedvem átragad pár közelben kószálóra is, és talán még Chad is kap belőle, ám ezt nem vagyok hajlandó visszavonni, elvégre, a jó hangulat mindenkire ráfér, nem? - Eddig nem tűnt fel a dolog, szóval élek a gyanúval, hogy csak egy biciklistára vagyok közveszélyes. Öltök nyelvet szemtelenül, és vigyorogva nyúlok a hajához, hogy megpróbáljak valami rendszert vinni bele. Nem tudom, miért csinálom, nem zavar, hogy kócos, de valahogy jól esik. Lehetséges, hogy ezzel is csak idegesíteni szeretném, hisz ismerem a hajhoz való hozzáállását… De örülhet, mert most nem a sajátomat buzerálom, hanem az övét. - Köszi. A te babérkoszorúd is szexi. Mosolyodom el, és ki is szedek pár levéldarabot a hajából. Nem azt mondom, hogy nem néz ki jól, mert szerintem azon kevés pasi közé tartozik, akire általában jól esik ránézni, persze, erről mélyen hallgatok, így most is inkább poénnal ütöm el a dolgot. Az viszont kétségkívül jól esik, hogy bókol, noha külsőleg nincs ennek jele, pirulgatni nem szokásom, szerintem kimaradtak belőlem az ezért felelős gének, vagy… fogalmam sincs, mik kellenek hozzá. Lehet csak nem vagyok épp szívbajos. Na jó, nem mondom, hogy nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amiért zavarba jönnék, de ez még közel sem az a szint. - Hát, lányból vagyok, és barátok is vagyunk, szóval ez a kifejezés még meg is állná a helyét. Persze, nem úgy, de egyébként is tök félrevezető a dolog. Vonok vállat, ha azt mondaná, hogy a csaja, ami egyébként egy idióta szó, vagy mondjuk a párja, ami meg kicsit túl komoly az ízlésemnek, meg amúgy sem vagyok zokni, hogy párom legyen, vaaaagy, a kedvese, ez mondjuk már tetszetősebb, bár amilyen kedves tudok lenni… na hagyjuk. Szóval, ha ezeket mondaná, úgy már azért sokkal egyértelműbb lenne a tény, ami ugyebár nem tény az esetünkben, nem is értem, mit agyalok rajta ennyit. - Ühüm, ha nem ütötted meg magad nagyon. Vigyorgok tovább, mint akinek kötelező lenne, és ha már lúd, legyen kövér alapon, ráteszek még egy lapáttal erre a csinos dologra, bár nem áll szándékomban elcsavarni a fejét, de ha ma még legalább kétszer így hasra esik, akkor tuti biztos, hogy isteni napom lesz. Száz szónak is egy a vége, finom, nőcis csípőmozgással ringok be előtte az ajtón, és még van pofám arra is, hogy egy hajhátraseprést követően felé fordítsam a fejem, és mosolyogva kacsintsak egyet. A pokolra jutok, tuti… Pár lépés múlva azonban bevárom, hogy végre kiköthessünk a fagyis pult előtt, és már csorog is a nyálam, persze képletesen. - Biztos említettem már vagy ezerszer, de imádom a fagyit. Sóhajtok fel ábrándosan, és már nézem is a kínálatot, mert egyelőre fogalmam sincs, hogy ma melyiket szeressem. - Kérj nyugodtan, részemről ez nehezebb szülés lesz. Jelentettem ki tök komolyan, és már nézelődtem is tovább, nagyjából másodpercenként gondolva meg magam. Azt hiszem, nehéz eset vagyok.
A fenébe, el fogok késni! Pedig én tényleg igyekeztem időre összekapni magam, nem is tudom, hol csúsztam meg, most meg aztán kapkodhatok és rohanhatok. Bakker, pedig nem vagyok egy késős típus, egek, ez tiszta gáz. Jó, tudom, hogy nem randi, de azért akkor is kellemetlen, ha meg kell váratnom egy barátomat. Pontosan emiatt pattantam biciklire, ki tudja, mikor jött volna a következő busz, meg így nem kell megállnom minden egyes megállóban, szóval tekertem én, mint a gép, csak úgy száguldottam. Persze azt nem mondom, hogy 1-2 bogár nem placcsant szét az ingemen, illetve az arcomon, szóval szükségem lesz pár percre, hogy legalább az arcomat megmossam. Ezt nem vettem számításba, de nem baj, még mázli, hogy nem hófehér inget vettem fel. Egyszerű farmert húztam magamra, sportcipő és az ing ugyebár, mely kékes árnyalatban pompázik. Nem öltöztem túl, de azért adjuk meg a módját a dolognak, amúgy is szeretek ingben flangálni, most meg aztán pláne ki kell nézni valahogy, szóval nem is volt kérdéses, mit húzzak magamra. Óóhh, éljen, az ott már a fagyizó! Szuper, nem is késtem sokat, csak olyan.. nyolc-kilenc percet, az pedig nem is olyan sok, ugye? Nem gondolok arra, ami egy hete történt, amúgy is megígértem Sylvie-nek, hogy nem mondom el senkinek, szóval gondolni sem próbálok meg rá túl sokat, noha kifejezetten kellemes volt, ahogyan hozzám bújt. Egek, hol jár az eszem már megint, megfogadtam, hogy nem gondolok rá, jobb lesz az így. Szóval tekerek és már épp fékeznék a bejárat előtt, amikor is megpillantom… Hát a széles vigyorom azon nyomban az arcomra fagy és hirtelenjében még fékezni is elfelejtek. Csak bámulom őt, fordítom a fejem utána, miközben elgurulok mellette, finoman fogalmazva enyhén tapadt csak rá a tekintetem. Viszont szívás, hogy így nem igazán látok előre, a bokrok pedig nem tudnak félreugrálni előlem, úgyhogy zsupsz, amilyen hirtelen jöttem, úgy is tűnök el. Gratulálok Chad, igazán színpadias bevonulót produkáltam most a lánynak, bizonyára díjazni fogja ő is. Fék, szerencsére a pofámba csapó ágak hamar észhez térítenek és nem is borulok fel a bicajjal, szóval valahogyan megpróbálok lekászálódni róla, mindenféle érdekes hangok szűrődnek kifele, nyögés, aúcs, szisszenések és még egy „basszus” is elhagyja a számat, mire végre kilépek a bokorból és kirángatom onnan a biciklit is. Valamiféle csodával határos módon az öltözékem és én is megúsztuk, csak egy-két levelet söprök le a vállamról, a hajamat borzolva pedig onnan is igyekszem minden termést, levelet, faágat eltávolítani, bár nem tudom, mennyire járok sikerrel. Lényeg a lényeg, hogy biciklivel a kezemben, kócos hajjal, a biciklizéstől piros fejjel állok meg végül a lány előtt. - Tudtad, hogy közveszélyes vagy a biciklistákra nézve?- csóválom meg a fejem teljesen komoly képet vágva, mintha mindezért a kis balesetért őt hibáztatnám. Elvégre ha nem lenne ilyen csinos, én sem bámultam volna meg és nem is zúgtam volna a bokorba. - Csinos vagy. - mosolyodom el végül és mondom ki nyíltan is, amit az előbb a kérdésembe burkolva próbáltam a tudatára hozni. Igenis csinosnak találom, nem véletlenül bámultam meg és hajtottam a bokorba. - Még a végén azt hiszik, hogy a barátnőm vagy. - vigyorodom el szélesen, mert ez tényleg nem randi és nem is tekintek így erre az egész dologra, szóval csak a vérét szívom, érezze csak a törődést. - Nos, mehetünk? - kérdezem felé pillogva és ha igen a válasz, akkor máris nyitom előtte az ajtót, hogy beljebb lépve behajthassa rajtam az adósságomat.
Nagyjából egy hét telhetett el azóta, hogy megesett az a kissé kínos eset a kedves kis Chad társaságában velem. Természetesen kínos alatt a sírást értem. Soha, de soha többet nem akarok hasonlót, egyszerűen gyűlölök gyengének látszani a legcsekélyebb mértékben is, márpedig én meglehetősen erős nőnek, khm, lánynak, és egyben személyiségnek tartom magamat. Szerénységért nem álltam ám sorban. Nem csak a sírás miatt volt fura, hanem… rádöbbenni, hogy Chad már nem csak az, akivel olykor szívjuk egymás vérét, hanem valaki, akit tényleg érdekel, mi van velem, és minden csipkelődés ellenére fontos vagyok a számára. Felettébb újszerű, de mindenképpen kellemes érzés, még ha nehezemre is esik feldolgozni. Hiába, akit a szülei sem szerettek igazán, az nincs otthon ebben a témában. Ma reggel fogtam, és hagytam egy cetlit Chad szobájának ajtaján, hogy négykor találkozunk a fagyizónál. Azért ott, mert… nem akartam az ide vezető utat kényelmetlenül eltölteni, bár mellette ilyen miatt nem kell aggódni, de nem is az ő részéről lett volna problémás a dolog. Szóval, most nyugodtan várakozok a bejárat előtt, de azért jöhetne már a szentem, mert ide nekem azt a fagyit most azonnal. Imádom, minden mennyiségben, szerintem sosincs olyan hét, hogy ne falnék fel egy dobozzal, általában innen szerzem őket. Nique már megszokhatta, hogy rosszabb napjaim jégkrémmel fekszem, hamarabb lecsillapodok úgy. A nap végére mindig annyira zsong a fejem, hogy kell valami, amitől képes vagyok leállni. Egész csini vagyok, messze most attól az állapottól, hogy az edzőteremben találkoztunk, bár azóta a folyosón már láthatott, én nem igazán szúrtam ki, kicsit el voltam varázsolva. Szóval, egy pántos ruhába bújtam, ami így a nyár kezdetén már egészen viselhető, de azért hoztam magammal egy kardigánt is, hátha meleg lenne. A lábamon szandál, lapos talpú, mert nem vagyok híve a magas sarkaknak, szerintem pont jó vagyok én így, nem vagyok sem túl alacsony, sem túl magas. Mondjuk, így utólag belegondolva lehet túlzás a szoknya, még a végén azt hiszi, hogy ez egy randi. Úristen… azt sem tudom, milyen egy randi, szóval remélem, nem fog erre a következtetésre jutni, mert elásom magam rögtön. Barna hajkoronám most egészen rendezett, szép, nagy hullámokban omlik alá, és igen, tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy nagyon jól mutatok. Megnéznek páran, noha ez aligha érdekel, valahogy mindig hidegen hagyott a számomra érdektelen emberek véleménye, többnyire azoké is, akik amúgy érdekelnek. Négy óra öt perckor azért már az órámra pillantok, és egy kicsit szívom a fogam, de nem baj… kap még öt percet, utána részemről fel is út, le is út.
[/quote]
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Ben & Jerry's fagyizó Csüt. 5 Jún. - 21:41
A fagylaltozó április elejétől októberig várja a vásárlóit, a nyár beköszöntével már a bejárat mellett is sorakoznak a székek és az asztalok, hogy helyet lehessen foglalni odakint, így élvezni a szép időt is. A vevőkör egybehangzó véleménye szerint isteni a fagylaltjuk, a nagy forgalom is erről árulkodik. Az ismer desszert mellett egy ideje már az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fagyasztott joghurt is kapható, amire mindenki olyan feltétet tesz, amilyet éppen megkíván, ezzel magának állítva össze a különlegesebbnél különlegesebb finomságokat. Sőt, ha valaki haza szeretne vinni egy kis jeges édességet, úgy előre csomagolt dobozok várják, hogy gazdára találjanak.
Kezdőlap 
by 
