Anouk Kirsiktytär

"Az arany a desztillált kárhozat, a bukás, a vég. Csalóka fény csillogása a poshadt tavon, mosolygó arc mögött gyilkos fogak."

Userinfó: Főkarakter

Név: Anouk Kirsiktytär (születési nevén valószínűleg Kirsikka Vällotytär, Vällonak a Sziklaöklűnek leánya; Kirsikka, Aegirnek a Vaknak felesége; Brita Villevällo, Lothar Samsonnak özvegye; Ariadne Samson, Lothar Samson és egy kurtizán eltitkolt gyermeke; Brianne Cherryblossom, az ifjú szívek megrontója, finn szaunamester; Brianne Kirsiktytär, útban a gyökerei felé; Anouk Kyrsiktytär, a levegő gyilkos úrnője)
Mutáns név: Sarki fény
Születési dátum: Valahol Finnországban a mai Hämeenlinna területén 1717 legsötétebb havának első napján (legújabb hivatalos iratai szerint Helsinkiben született 1959. 12. 01.-jén)
Besorolás: Törvényen kívüli
Képességek: Posztumusz képességátvétel, Spontán regeneráció

Elsődleges képesség: Posztumusz képességátvétel
Osztályozás: ... mutáns
Aktiválódás: 8 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Ide írd le, hogy pontosan mit is tud a képességed jelenleg, pl. ha a képességed a Pirokinézis, akkor hány fokos hőt bír ki a szervezeted, milyen formában tudsz tüzet lövellni stb. Felsorolás szerűen bőven fejtsd ki!
Képesség távlatai: A képességnek nincsenek távlatai, elérte a maximumát, ezért már nem fog fejlődni.

A képesség, melyet jelenleg tárol (vagyis melyet legutóbbi áldozatának megölésével szerzett): Levegőmanipuláció
Átvétel ideje:
A képesség jelenlegi szintje:
A képesség távlatai: Nincs neki. Ahogy szerezte, úgy él vele. Annyit tud róla, amennyit a megölt mutáns tudott belőle használni.

Másodlagos képesség: Spontán regeneráció
Osztályozás: ... mutáns
Aktiválódás: 17 éves korában, amikor a fagypont alatti hőmérséklet és a gabonahiány a finn népesség legkevesebb egyharmadának halálát okozta úgy, mint közel egy évtizeddel azelőtt
Képesség jelenlegi szintje: Ide írd le, hogy pontosan mit is tud a képességed jelenleg, pl. ha a képességed a Pirokinézis, akkor hány fokos hőt bír ki a szervezeted, milyen formában tudsz tüzet lövellni stb. Felsorolás szerűen bőven fejtsd ki!
Képesség távlatai: A képességnek nincsenek távlatai, elérte a maximumát, ezért már nem fog fejlődni.

Jellem: Undorító, mocskos, szennyszülte angyala vagyok a földnek, megvetett, kéjsóvár gyilkosa mindennek mi hasznomra válhat. Nem érdekel senki és semmi magamon kívül, mindig azt teszem, amihez kedvem van, a törvényeket meghágom ott, ahol csak lehet. Meg, s nem át. A hágás nekem egyértelműen csak ezzel az egy igekötővel elképzelhető. Sírhatnék, hogy azért van így, mert fiatalon hatolt belém meredő dárdája apámnak, sírhatnék, de nem teszem. Belém törött nem csak a bicskája, de a „micskája” is, elvérzett saját farokcsonkjának szorongatásakor, s halálhörgése anyám sikolyával állt össze szenvedélyes szonetté fejemben. Ők voltak az elsők, akiktől elvettem életüket, s azóta is érzem a kielégülést, hacsak erre gondolok. Megvetsz? Lesz*rom. Szeretsz? Hidegen hagy. Élsz? Nem érdekel. Úgyis meghalsz, ha hasznos vagy nekem, minden más pedig számomra abszolút lényegtelen.
(Valamikor kedves volt, ugyanolyan ártatlan szőke, kék szemű kislány, mint oly sokan a faluban, ahol született. Finnajkú népek között cseperedett, formálták az évek, simogatták, szépre alkották, de megromlott méhük gyümölcse egy átkos éjszakán. Nem tudni, hogy megvolt-e benne a hajlam a romlásra már nyolc éves kora előtt is, de akkor végérvényesen kiveszett belőle a csoda, amit eladdig magában hordozott. Sunyivá vált, ravasszá, könyörtelenné. Olyanná, aki mosolyogva vágná el bárki torkát, vagy kaparná ki a szemét. Van lelkiismerete, csak vak, süket és néma is, s semmibe vett. A széplelkű, tökéletes gyermek beteges őrület által változott azzá, ami ma, s még a legnaivabb óráján se hiheti róla senki, hogy egyszer majd visszaváltozik. A kátrány soha nem mosható ki a fehér lepedőből, s a vérnyomok is csak látszólag tűnnek el a padlóról, hogyha felmosták őket valamikor.)

Külső: Határozottra metszett, kőkemény vonásokkal rendelkezik, hangsúlyos ajkakkal és baltával megigazított orral. Nem tipikus, klasszikus szépség, de van benne valami ellenállhatatlanul vonzó, amire nem szégyell rá is játszani. Északi származását le sem tagadhatná, hogyha a legszebben felöltözik és a legúriasabban beszél, akkor is van megjelenésében valami bárdolatlanul nyers. Ösztönlény, állatias. Ám mégis ettől olyan vonzó, mint molylepkének a gyertyafény.
Angyali szőkeségének keretében türkiz lélekkövek díszítik arcát, s csúfolják meg ekképp az ártatlanságról alkotott összes sztereotípiát. Hiába a klisés megjelenés, mégsem mondaná senki róla, hogy az égből szállt alá, hogy meggyógyítsa az elesettek lelkét, életre csókolja a halottakat. Ő egészen másfajta angyal, tisztaságában szennyes, vagy mocskában fetrengve éteri. Minden csak nézőpont kérdése.

Előtörténet: Az életemben - eddig - heten voltak a korszakok, heten, mint a gonoszok. Mindegyikben mást tanultam meg, mindegyiktől megváltoztam és mindegyikhez vér tapadt. Hogy szégyellem-e bármelyiket is? Egy cseppet sem! Mind én vagyok, s nekem nem szokásom szégyellni magam. Soha, semmiért!

1. Kirsikka Vällotytär, az ártatlanságát vesztett gyermek (1717 - 1733)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Lopott képesség(ek): Csonttörés gondolattal - megölt apjától Viharkeltés - megölt anyjától

A vikingek földjén születtem, hat századdal azután, hogy lecsengett fénykoruk és hanyatlásnak indult a dicső múlt. A nagy északi háború dúlt akkor, mikor megfogantam, s a nagy északi háború rántott ki anyám méhéből is. Szó szerint. Spontán szülés volt, bába nélkül, őrjítő fájdalommal, mely anyámból belém is átsugárzott. A születés csodáját tehát nem élhettem meg, csak teher volt nekem is és neki is, hát ott kellett volna megtennem, hogy kirágom magam belőle, s nem hagyom, hogy úgy nyomjon a mocskos földre, mint valami ürüléket a kutya.
Azt hiszitek, hogy egy ember nem emlékezhet a saját születésére? Ez könnyen meglehet. Én mégis emlékezni vélek, s nem érdekel, hogy csak azért lehet, mert oly mértékben meggyűlöltem anyámat az évek során, hogy minden vele kapcsolatos jó feketévé színeződött a lelkemben. Hogy miért gyűlöltem azt, aki életet adott nekem? Lássuk csak! Talán azért, mert nem adott ennem, nehogy tönkremenjenek a mellei. A szomszéd asszony csecsét szoptam, mert neki is volt egy velem majdnem egyidős lánya. Tejtestvérem lett hát Freya, a bolond vajákos még bolondabb lánya, az, akivel gyerekkorban kibomló, tudat alatti nőiességünk és kielégülésvágyunk arra sarkallt minket, hogy egymás nemi szervét masszírozva elégítsük ki a testünk szükségleteit. Tudom, ez undorítónak tűnik, de ha letagadjuk, ha nem, ezt minden kislány csinálja még a mai világban is. Akkoriban mondjuk tilos volt, perverz és tabu, ma viszont azt mondják, hogy nem szabad rászólni arra a gyerekre, hadd önkielégítsen, mit számít, a lényeg, hogy felnőtt korában ne legyenek szexuális frusztrációi. Nos, nekem nem lettek. Bár igaz, nem is szólt rám a kutya se!
Valahol a Freyával és dilis anyjával töltött esték alatt megalapozódott bennem a kései vikinghit, a kultúrájuk szerelmessége, a gondolat, hogy közéjük kellett volna szülessek. Úgy jártam-keltem, hogy hangoztattam nézeteimet, nyolc éves fejemre már mindenki azt mondta, hogy legalább annyira eszehagyott lettem, mint az, akinek a teje szivárgott belém. Anyám melle persze megcsoffadt, a térdéig nyúlt és elvesztette minden kívánatosságát, pedig nem is szívogattam belőle ételemet. Mindenesetre valószínűleg ez vezette rá apámat arra, hogy új helyre akarja tologatni a hancúrlécét, s bár a faluban volt rengeteg asszony, ő még odáig is lusta volt elmenni. Saját házában vett elő egy másik lyukat, s pechemre – vagy szerencsémre, utólag ezt már nehéz megmondani – nem az egérlyukba dugta bele a lomporát. Pedig milyen szép is lett volna, hogyha egy patkány harapja le, s nem nekem kell levágnom a párnám alatt tartott késsel közvetlenül azután, hogy megerőszakolt és jólesőn elszundított megbecstelenített leánya mellett.
Nem tudtam, hogy apám mutáns volt, ahogyan azt sem, hogy én is az vagyok, sőt, még a rémes szülőanyám is az. Ott kezdődött el minden, amikor apám kínok közt vergődve, spriccelő vérével beborítva ágyamat szép lassan kilehelte a lelkét. Épp az utolsót hörögte mellettem, amikor hazatért anyám, s berontva meglátta mindazt, ami történt a házában. A férjével. A lánya által. Sikoltott és nekem akart esni, mire bennem csak úgy megszületett a gondolat, hogy ráfonom ujjaimat anyám nyakára és elroppantom a gégéjét. Aztán anélkül, hogy megmozdultam volna, hallottam a reccsenés hangját, láttam ujjaimat kirajzolódni a nyakán és megütötte fülemet az is, hogy holtan puffant a döngölt padlóján kunyhónknak. Egyszerre ijedtem meg és töltött el rettenetes öröm is felfedezésem hatására, s már rohantam is, úgy ahogy voltam, mezítelenül, hogy a szomszéd idegesítő kecskéjének is kitörjem a nyakát bosszúból, amiért két héttel azelőtt úgy felöklelt, hogy még mindig sajgott az oldalam.
Gondoltam, de nem történt semmi. Gondoltam újra, de nem változott a kecske egészségügyi állapota. Idegességem viszont életre csalt pár felhőt fölöttünk, s végül csak elintéztem azt az állatot, mert egy jól irányzott villám a seggébe csapott. Szóval apám Csontzúzó volt, anyám pedig Viharkeltő. Így neveztem el őket magamban, ez lett az ő mutánsnevük. S ha nekik volt, hát kívántam egyet én is, mert bár nem értettem, hogy mi az, amit én tudok, de jól hangzó nevet akartam választani. Az Aurora Borealis csodálatos égi jelenségét nézve megkereszteltem mutáns önmagam, s így lettem én a Sarki fény. Az, aki a viharfelhőkkel játszadozott, s nem értette még, hogyan szállt belé egymás után szülei képessége. A miért nem volt lényeges. Csakis a hogyan.

2. Kirsikka, a feleség (1733 - 1740)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): -

3. Brita Villevällo, a fekete özvegy (1740 - 1809)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): Térkapunyitás - megölt férjétől (I.) Időugrás - megölt férjétől (II.)

4. Ariadne Samson, a fattyú (1809 - 1917)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): Csábítás művészete - megölt szerelmétől

5. Brianne Cherryblossom, a szaunázás királynője (1917 - 1944)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): Pyrokinézis - megölt kliensétől

6. Brianne Kirsiktytär, az útkereső (1944 - 1956)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): Tökéletes célzás - megölt társától

7. Anouk Kirsiktytär, a levegő úrnője (1956 - napjainkig)

Saját képesség(ek): Posztumusz képességátvétel Spontán regeneráció Lopott képesség(ek): Levegőmanipuláció - megölt üzletfelétől

Szerettem valakit, akit nem kellett volna. Nem, nem úgy szerettem, ahogyan arra bárki gondolna a szó elhangzásakor. szerettem a képességét, meg akartam kapni, hát behízelegtem magam nála, eljátszottam az ártatlan nőt, a naivát, azt, amitől hányinger kerülgetett. Hagytam, hogy magához édesgessen, elhitettem vele, hogy nem én akarom őt, hanem ő akar engem, s ezzel éri el, hogy megkívánjam testét és lelkét egyaránt. Utáltam vele csókolózni, mert büdös volt a szája, dohányízű a lehelete és cserepesek az ajkai. Utáltam, de megtettem, hagytam, hogy megkérje a kezemet és együtt tervezgettük az esküvőt. közben egyre csak arra gondoltam, hol is lehet az én kis kedvencem, az a kölyök, akihez úgy ragaszkodtam, mint kislány a kedvenc játékához. Ó, bébi, merre jársz? Akartam a gyermekemet, romlott lelkem mérgezett gyümölcsét, de nem kaphattam meg, amíg nem volt enyém a képesség, melyre éveket áhítoztam, s mely már majdnem karnyújtásnyira került tőlem.
Erős mutáns volt a vőlegényem, olyas valaki, akinek fogalma sem volt arról, hogy én mi vagyok. Embernek hitt, s nem is ingattam meg ebben a hitében. Egészen az esküvőnk napjáig nem. Akkor meg már mindegy volt, úgy döglött meg a rohadék, hogy öröm volt nézni! S vele pusztult mindenki, akit szeretett, a rokonai, a barátai, a világa, az enyém. Egy kicsit belehaltam, de fel is töltődtem tőle. sose öltem még egyszerre annyi embert, mint akkor, s bár féltem tőle, hogy mi van, ha lesz közöttük másik mutáns is - mert nem tudtam, hogy mi van akkor, ha egyszerre két mutánst ölök meg, de feltételeztem, hogy annak a képességét kapom, aki utoljára kiszenved - úgy tűnik nem volt. Vagy ha volt is? A majdnem-férjem előtt távozott az árnyak fullasztó ölébe, hogy eztán holtában elégítse ki az angyalokat.
Én a Valhallába jutok, mindig is ezt hittem, s ehhez tartom is magam. De azok, akiket megöltem egy sem voltak vikingek, nem voltak hozzám foghatók. az élet magasabb rendű csodája vagyok, nem így hiszem, így tudom. S most, hogy a levegő asszonyának mondhatom magam, már újra nyugtom lehet. Egy ideig nem ölök, azt hiszem. Pihenni vágyom, nyugodni, de nem békében a föld alatt, hanem gonoszságom, velejéig romlott lényem által tépázott földeken végigröhögve a pusztításomat, s kergetve a kölyköt, akit megtanítottam mindenre, amire csak tudtam, s akinek most új dolgokat mutathatok. Már más vagyok. Nem lélekben, csak a lopott képességet illetőn. De ez is sokat számít, bár senki nem értheti, ha nem tapasztalta még.