Charlotte 'Lotti' Colt

" Sötétség nélkül nincsenek álmok. "
/Karla Kuban/

Userinfó: Főkarakter

Név: Charlotte Colt
Mutáns név: Hattyú
Születési dátum: New York, 1961. november 6.
Besorolás: Független
Képességek: Érzelemmanipuláció

Elsődleges képesség: Érzelemmanipuláció
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 8 éves koromban (de a mai napig nem vagyok tudatában annak, hogy más vagyok, mint a többiek)
Képesség jelenlegi szintje: Mivel nem vagyok tudatában különleges képességemnek, ezért nem is vagyok képes tudatosan irányítani. Akkor szokott a felszínre törni, ha én magam is felfokozott érzelmi állapotba kerülök. Jelenleg maximum fél tucat élőlény (emberek, mutánsok, állatok) érzelmeit vagyok képes egy időben manipulálni… mindegyiküknél egyformán. Azokra hathat, akik tőlem számítva nagyjából húsz méteres sugarú körben tartózkodnak.
Ez az állapot nagyjából addig marad fenn, ameddig én magam meg nem nyugszom. Képes vagyok a meglevő érzéseiket fokozni, csitítani, vagy teljesen más érzéseket ültetni a helyükbe. Akiket manipulálok, nem tudják, akkor épp nincsenek tisztában vele, később esetleg gondolkodóba eshetnek, hogy miért viselkedhettek úgy, ahogy.
Jelenleg még nincsenek „mellékhatásai”, mert véletlenszerűen bukkan a felszínre.
Képesség távlatai: Ha rám találnak a hozzám hasonlók, és valaki foglalkozni kezd képességeim kiaknázásával, fejlesztésével, nagyon komoly és látványos eredményeket érhetek el a későbbiekben.
Megtanulhatom tudatosan irányítani, kiterjeszteni a kört, amin belül hathatok másokra... nagyobb tömegekre. Képessé válhatok arra, hogy egy időben többféle érzelemmel dolgozzak egyszerre. Tehát aki épp szorong, azt megnyugtassam, aki haragos, azt jó kedvre derítsem. De ehhez tényleg nagyon sok gyakorlásra, és összpontosításra lesz szükségem, hogy egy időben működhessen minden!
Tartósan fenntarthatóvá tehetném ezt az állapotot, akár hetekig is a manipulációm hatása alatt maradnának, akiket megcéloztam vele.
Hátulütője, hogy rendszeres, tudatos használat mellett ha elszalad velem a ló, akkor bizonyos mértékig én is a saját manipulációm áldozatává válhatok, és ez összezavarhatja a józan ítélőképességem, ezért amennyire csak lehet, óvatosan kell haladnom a tanulással, lépésről lépésre.

Jellem: Túl korán megacélozta a lelkemet az élet. Hamar fel kellett nőnöm, erősnek kellett lennem, hogy tartsam a lelket az anyámban. Felelősségteljes maradtam felnőttként is. A környezetem mindig erős egyéniségnek lát, akinek akár fát is lehetne hasogatni a hátán, mert mindent kibírok. Persze ez nem igaz. Nem vagyok gép! Nem vagyok élettelen robot. Rengeteg érzelem, érzés lakozik bennem, de ezeket mindig elnyomtam magamban, mert csak így tudtam kibírni életem első két évtizedét. Egyszerűen muszáj volt. A szeretteim mindig is előnyt élveztek nálam, magammal szemben. Ezért is vállaltam olyan munkát, olyan életet.. és nem azért, mert erre vágytam, ne lettem volna képes ennél többre. Egyszerűen csak nem magamat nézem elsősorban. Nem vagyok önző, se számító. Csak egy egyszerű huszonéves nő, akit az élet sokáig csak rúgott-dobott.
Kicsit álmodozó vagyok… gazdag fantáziavilággal, írói vénával. Van humorom, egyesek szerint nagyon jó… a múltam ellenére szinte mindig vidám vagyok, ennek az lehet az oka, hogy igyekszek a jelenben, a jövőért élni! Most jobban élek, nyugodtabb vagyok, de nem vette el az eszemet az életemben beállt pozitív változás sem. A parfümériában szeretnek. A kollégákkal is jól kijövök, és a vevők is nagyon adnak a véleményemre. Én tudom, hogy milyen nagyon mélyen lenni… tudom, milyen „rossznak” lenni, ezért nem szoktam elítélni másokat se a tettei miatt, mert ki tudja mi vezetett odáig? Aki megbízható, jó barátot szeretne magának, akire számíthat a bajban… az jól jár, ha az ajtómon kopogtat. Nagyon szociális vagyok, és nem fordítok senkinek se hátat, akinek szüksége van segítségre.

Külső: Az, hogy megfeleltem luxus prostinak, szerintem mindent elmond arról, hogy milyen kaliberű nő vagyok, ami a kinézetemet illeti. Ha valaki feltűnően szép és dekoratív, olykor szerencsés, olykor kevésbé. Szerencsés, mert fegyverként fel lehet használni az életben való boldogulásra. Kevésbé szerencsés, mert emiatt a legtöbben nem igazán akarnak tényleg megismerni. Nem akarják megtudni, valójában milyen vagyok, mert elég nekik amit látnak.
Egyáltalán nem vagyok nagy növésű. 163cm-re nőttem csak meg. A hajam eredeti szőke, hordtam már mindenféle hosszúsággal, mindenféle fazonnal. Nem is nagyon volt olyan frizurám, ami ne állt volna jól. Most épp a lapockámig ér, és rakoncátlan hullámokban kacskaringózik. Szeretem sminkelni magam, mert nagyon jól áll.. de nem vagyok az a fajta nő, aki még a közértbe is full sminkkel szaladgál le. Ha olyan a hangulatom, ki se festem magam. Aki szép, az smink nélkül is az.
A szemeim? Azok zöldek. Az arcom jobb oldalán van egy anyajegyem. Amikor még escort voltam, imádták a kuncsaftjaim. Azt mondták, az a szexepilem, illetve a telt, szív alakú ajkaim. A bőröm egyébként hamvas. Nem szeretek napozni. A hangom kicsit mélyebb, rekedtes.
Igazán nőies alkatom van, nem lehet okom panaszra! A melleim teltek, feszesek, a derekam karcsú… a csípőm kerek, és a fenekemnek is van egy szép… gömbölyű íve. Nagyon jól mutat mindenféle ruhában. A lábaim szintén formásak, és kellően izmosak.
Szeretem a szép ruhákat, az öltözködésem eléggé vegyes, de mindig harmonizálnak a kiegészítőim a ruháimmal. Látszik rajtam, hogy dekoratív vagyok, és kifinomult az ízlésem. Mindig alkalomhoz illően öltözködöm. Ugyanúgy jól tudom magam érezni tornacipőben, farmerban egy egyszerű pólóban, fölötte inggel… mint kisestélyiben és magas sarkú cipőben.  

Előtörténet: 1961ben láttam meg a napvilágot, a Nagy Almában. Szőke göndör tincseimmel már akkor is sikerült elvarázsolnom a környezetemben lévő felnőtteket. Lehetett volna szép gyerekkorom, hiszen az anyagi háttér megadatott hozzá a kezdetekben. Apám vállalkozóként dohányraktárt működtetett, ami azonban egy éjjel teljesen leégett, hatalmas kárt okozva ezzel a termékek tulajdonosának. A vizsgálat kiderítette, hogy a helytelen raktározásból keletkezett a tűz, így az anyagi felelősség apámat terhelte. Nem csak a munkáját veszítette ott, és akkor el, hanem a családunk biztos megélhetési forrását is. Rakodómunkásként kapott munkát, ám a fizetése nagy részét a bank levonta a tartozás törlesztésére, így alig maradt valami a családnak. Inni kezdett, s megkeseredettségében verni kezdte anyámat. Különösebb okot se kellett erre adnia, elég volt annyi, hogy apám rossz hangulatban tért haza.. mindegy volt, hogy miért, de valahogy le kellett vezetnie a feszültséget, és anyámban látta meg az ideális boxzsákot.

Sokszor voltam szem és fültanúja apám agressziójának, aki éveken keresztül bántalmazta anyámat –rám soha nem emelt kezet-, mígnem egy kocsmában emberére akadt. Szóváltást követően összeverekedett egy áccsal, s ezúttal ő maradt alul. Úgy esett, hogy fejét ért ütéstől agya bevérzett, s rövidesen belehalt a sérülésbe. Egy hónappal később kiderült, hogy anyám ismét terhes. Az ötödik hónapban kezdték sejteni az orvosok, hogy valami gond van a babával, de akkor már nem volt mit tenni… anyám ragaszkodott a kihordásához.

Nyolc éves voltam, amikor a húgom, Scarlett megszületett. Az autizmus jelei szemmel láthatóak voltak rajta, anya pedig nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Fogalma se volt róla, mit kell csinálni egy ilyen gyerekkel, aki speciális gondozást igényel. Hamarosan be kellett látnia, hogy segítségre van szüksége. Nem sokáig maradhatott biztonságot adó közelségünkben, hiszen betegsége súlyossága miatt speciális otthonba került, ahol szakképzett orvosok és ápolók felügyelik a nap huszonnégy órájában.
Apám sorozatos balhéi, majd Carrie – így becézem húgomat – betegsége miatt hatalmas volt a nyomás anyámon. Ezt gyerekként én is megéreztem, hiszen mindig is érzékenyen reagáltam a környezetem hangulataira, érzéseire. Sose jelentett problémát, hogy tudjam.. ki milyen hangulatban van, vagy hogy érzi magát. Szavak nélkül tudtam, mikor kell csendben maradnom, mikor kell mosolyt csalnom mások arcára, és mikor van szükség egy szeretetteljes ölelésre. Mindig nagyon ügyeltem arra, hogyha bántott valami, azt elrejtsem anyám elől, és pozitív érzéseket sugároztam felé. Olyankor azt éreztem, hogy ő is egy kicsit megnyugszik, egy kicsit jobb kedvre derül.

Teljesen átlagos tanuló voltam. Művészeti középiskolában érettségiztem, drámapedagógiai osztályban sajátítottam el a színészkedés alapjait. Szerettem volna színésznő lenni, ezért jelentkeztem az egyik New York-i színi akadémiára, ám átlagos tanulmányi eredményeim nem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy fel is vegyenek az iskolába. Álmaimtól megfosztva az egyik plázában levő McDonald’s étterembe helyezkedtem el eladóként, s már fél éve ott dolgoztam, amikor az édesanyám váratlanul meghalt. Napokkal korábban elesett, de biztosítása nem lévén nem ment el orvoshoz, s egy vérrög, ami egészen a tüdejéig kúszott alattomos lassúsággal, vetett véget pár perc alatt életének.
Ekkor teljesen egyedül maradtam a világban. A McDonald’s-ban keresett bérem nem volt elegendő arra, hogy önállóan fenntartsam az egy szobás lakást, ahol odáig anyámmal éltem, s nem tudtam a húgom ápolásával való költségeket se finanszírozni.

Másodállást vállaltam egy éjszakai szórakozóhelyen. Napközben a gyorsétteremben, éjszakánként ott dolgoztam, de még ez se volt elegendő ahhoz, hogy a kiadásaimat fedezze.
Egyik este beragadtam a liftbe egy lánnyal. Amíg kiszabadítottak minket, beszélgetni kezdtünk. Tőle hallottam először az escort munkáról.
Ne ítéljetek el! Alig tizenkilenc éves lány voltam ekkor még csak, épp elvesztettem az anyámat, és rajta kívül nem volt senkim, akire támaszkodhattam volna. Hirtelen az én nyakamba szakadt minden felelősség, a húgom ellátásnak finanszírozása is, szó szerint egyik napról a másikra kellett felnőnöm. Ebben a lehetőségben látva a kiutat, mentem el egy állásinterjúra, ahol azonnal megtetszettem az exkluzív szolgáltatásokkal foglalkozó negyvenes nőnek. Mivel még szűz volt, kiemelkedően magas összeget keresett az első alkalommal, amikor az egyik városi képviselő kísérője voltam. A képviselő eztán rendszeresen kereste örömét a combjaim között, busás borravalót csúsztatva a párnám alá.

Nem sokkal később nyílt egy új night club a Central Park közelében. Az új hely hamar kiütötte a piacról azt, ahol én addig dolgoztam. A főnököm nem tartotta a lépést a korral, nem volt hajlandó összegeket áldozni a hely fejlesztésére, jobbá tételére. A vendégkör nagy része ezért inkább az új helyen múlatta az idejét, így az én anyagi bevételem is visszaesett. Gondoltam egyet, aztán szerencsét próbáltam az új helyen, ahol a tulaj meglátva bennem a lehetőségeket, azonnal felvett. Szép voltam, üde… intelligens.. kiemelkedtem a többi lány közül, minden téren. A klub egyik exkluzív escort lányaként dolgoztam az elkövetkezendő két évben, ha az kellett… szemérmes riadt madárka voltam, vagy kegyetlen domina. Napközben pedig egy átlagos lány, átlagosnak ható élettel.
De… Minden elmúlik egyszer. Az életben semmi sem állandó. Emberek lépnek be, majd távoznak az életünkből. Vannak, akik mélyebb nyomott hagynak maguk után, de vannak olyanok is, akiknek a távozása fel se tűnik.
Számomra az 1983as év olyan változásokat hozott, amikről még álmodni sem mertem volna addig…

Egyik este kicsit elhúzódott a kasszazárás, mert egy kisebb összeg úgy tűnt, hiányzik, ezért még kétszer átszámoltam, hogy biztos legyek a dolgomban. Végül kiderült, hogy nem hiányzik semennyi, csak elszámoltam magam. A pláza szinte már üres volt, amikor kitettem a lábam az utcára, és elindultam hazafelé. Már az utolsó busz is elment, ezért kénytelen voltam gyalogolni. Gondolhatjátok, hogy nem a város legjobb környékén volt a lakásom! Szűk sötét utcák, sikátorok… mindig a torkomban dobogott a szívem, ha egyedül kellett éjszaka hazamennem. Szóval.. hazafelé tartottam, de az egyik sikátorban hallottam valamit. A kíváncsiságom vett rá, hogy utána nézzek a zaj forrásának. Tudom, ne is mondjátok! Hülye voltam, hogy egyedül bementem…
Hát amit láttam, az egészen szörnyű volt! Két férfi fojtogatott egy nőt, meg akarták erőszakolni, s ha nem járok akkor ott, szerintem nem csak megerőszakolják, de meg is ölik! Nem tudom honnan vettem rá a bátorságot, az adrenalinom erősen tombolhatott bennem. A lábaim csak vittek előre, néztem a jelenetet, s közben azt kívántam ez az egész bárcsak ne lenne valós! Tudjátok mit láttam magam előtt? Apámat. Apámat, ahogy megannyiszor bántalmazta, ütötte és verte anyámat. Ott, és akkor történt velem.. bennem valami. Valami, amire se akkor, se most nem tudnék magyarázatot adni. Mindennél erősebben azt kívántam, bárcsak befejeznék, bárcsak lenne annyi lelkiismeretük, emberi jóérzésük, hogy belássák, amit tesznek, az szörnyű!

Egészen elképesztő fordulatot vettek a történések. A két férfi hírtelen megállt, elhátráltak a nőtől, és sírva fakadtak. Úgy zokogtak, mint a gyerekek. Térdre rogytak a még mindig reszkető, sikítozó nő előtt, és a bocsánatáért esedeztek. Nem volt időm gondolkodni, gyorsan odarohantam, felsegítettem a nőt, és kimenekítettem a sikátorból. Korházba vittem, ahol benntartották megfigyelésre.
Hazamentem, miután megtudtam az ügyeletes orvostól, hogy az ijedtségen kívül nem lett komolyabb baja. Másnap csengettek nálam. Megijedtem, mert a rendőrség egyenruhásai álltak mellettem. Azt mondták, hogy a lány apja, akit az éjjel megmentettem, látni akar. Mint kiderült, a Világkereskedelmi Központ egyik legbefolyásosabb üzletemberének a lányát mentettem meg a megaláztatástól, és talán a haláltól is. A férfi keze nagyon sokáig elért, ezért nem csoda, hogy a rendőrség is… mondhatjuk, a zsebében volt. Hihetetlenül hálás volt azért, amit a lányáért tettem.. háláját pedig pénzjutalomban kívánta kifejezni. Először nemet mondtam, hiszen nem éreztem azt, hogy én bármit is tettem volna, de amikor meghallottam mennyit ajánl, meg kellett kapaszkodnom a székemben. Carrie-re gondoltam, és arra, hogy ebből az összegből élete végéig biztosíthatom a biztos, megszokott életkörülményeit. Arra gondoltam, hogy ebből az összegből magamra is futja annyi, hogy nem fényűző, de normális.. élhető életet kezdhetek végre. Végül elfogadtam.

Otthagytam az escort munkát, a gyorsétteremben még dolgoztam egy darabig, de amikor találtam egy jobb lehetőséget, akkor váltottam. Jelenleg egy parfümériában dolgozok főállású eladóként. Szabadnapjaim többségét a húgomnál töltöm az otthonban, vagy írok. Mindig is szerettem írogatni, de az utóbbi időben ezt találom a legjobb kikapcsolódási lehetőségnek. Kiírok magamból mindent. Egy novellám nemrég meg is jelent egy kisebb kiadó gondozásában.. egész jól fogy a könyvesboltok polcairól, és a kiadóm már érdeklődött, hogy gondolkodtam-e esetleg folytatáson..

Sokszor eszembe jut az az éjszaka ott a sikátorban. Vajon tényleg nekem köszönhette az a lány az életét? Nem tudom biztosan.. de sokszor úgy érzem, mintha valahogy befolyásolni tudnám mások érzéseit. Ez olyan abszurdul hangzik, nem? Áh, badarság! Ne is figyeljetek rám.. biztos csak túl élénk a fantáziám..